Pesti Napló, esti kiadás, 1876. június (27. évfolyam, 126-148. szám)
1876-06-30 / 148. szám
148. szám. Budapest, Péntek junius 30.1870. 27. évfolyam. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. -------- ' * 1 : \ Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 3 p esti ISTapló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők: Budapest, junius 30. A szerb fejedelem elutazott hadseregéhez s a szerb és a török haderő közötti összeütközés hire legközelebbre várható. Alábbi rovatainkban igen részletesen elmondjuk az összes híreket, melyeket a mozgalomról tegnap és ma vettünk. Montenegro még diplomatizál. A herczegovinai fölkelők Montenegro fejedelmét kikiáltották fejedelmekké , de Nikita fejedelem ezt csak azon föltétel alatt fogadta el, hogyha a hatalmak helybenhagyják. A fejedelem erről értesíti a bécsi külügyi hivatalt, sőt a »Fremdenblatt« azt is jelenti, hogy a montenegrói fejedelem még most is arról biztosít, hogy semleges marad még azon esetben is, ha Szerbia fegyvert ragad és semlegessének bizonyítékául elbocsátja önkénytes csapatait. Ez a hir azonban valószínűtlennek látszik, s csak az bizonyos, hogy Montenegro még nem állíta a kard élére a dolgokat, s arra törekszik, hogy a hatalmakkal való érintkezésben ne égesse még el háta mögött a hajókat, amint ezt Szerbia már megtette. A Belgrádban levő összes consulok és dipl. ügynökök már három nappal ezelőtt abbahagyták azt, hogy Szerbiát a háborútól visszatartsák. A reichstadti találkozásról ellentmondó hírek érkeznek. A jól értesültség hírében álló bécsi lapok ugyan még mindig azt állítják, hogy fejedelmünk s az orosz czár között a találkozás végbe megy s ennek bizonyítékául azt idézik, hogy a koronaherczeg, ki most Csehországban a 66-diki csaták színhelyét látogatja meg, jul. 8-án Reichstadtba megy, hova fejedelmünk Bécsből utazik el. Külföldi lapok azonban kétségbe vonják a fejedelmi találkozás létesülését. Bécsből a következő nagy érdekű levelet vettük: A BéCS, júl. 29. A Szerbia és Törökország közötti háború kitörése pillanatában ránk nézve a legnagyobb érdekkel bír annak constatálása, hogy itteni diplomátiai körökben miként fogják fel külügyi hivatalunk magatartását. S e részben önöknek talán elégtételül szolgálhat, hogy az itteni körökben azt hiszik, hogy a komoly s erőteljes hang, mely az önök lapjában uraló, mind a helyzet, mind monarchiánk érdekeinek sokkal megfelelőbb a kishitűség jajveszékléseinél, melyek a minden áron fenntartandó békét és semlegességet hangoztatják. Monarchiánk kétségkívül akarja a békét, s akarja a semlegességet — bizonyos határig. Ha Szerbia megpróbálja szerencséjét, mi nézni fogjuk, s addig nézők maradunk, amíg a mi érdekeink érintve nem lesznek. Ami megtörténhetett, hogy ez a kitörés visszatartassék, megtörtént. A dolgok mai stádiumában jobb, hogy a válság valamely formában eldöntésre vezessen, mint hogy lappangva tovább létezzék. E körülmények közt a helyzet eléggé komoly s megfogható volna, hogy a magyar lapok komolynak tekintsék, de nem az a jajveszékelő hang, amelylyel a helyzetet úgy rajzolják, mintha a szerbek kalandozó kedvétől függne Magyarország sorsa. Mindenekelőtt a belső helyzetről úgy beszélnek az aggodalmasok, mintha épen megfordítva állanának a tények, mint ahogy állnak. Igenis, ha oly ponton érnék a monarchiát az események, ahol a kiegyezés előtt állott, ha Vojvodina léteznék és temesi bánság és határőrvidék, akkor lehetne valamely krízist látni a szláv határmozgalomban. De, ha ma gondolunk vissza 48-ra, akkor egészen más tanulságot kell belőle vonnunk, mint a félelmet. Azt kell inkább mondanunk, hogy ha Magyarország akkor egyedül megállott a szerbek, horvátok és az osztrák hadsereg, sőt egy ideig az oroszok ellen, akkor bizony a magyarok és az osztrákok a horvátokkal együtt nyugodt szemmel nézhetik, hogy erőlködik az állam ellen az omladina. Ausztria és Magyarország érdekei egyek, a hadsereg a monarchia eszméjének impozáns fegyvere, magyar és osztrák értelemben , a kormányok harmóniában egymással, ez a helyzet belül. A külpolitika eddig megmutatta azt, hogy mi a szlávok emberi és keresztényi jogainak ellenségei nem vagyunk. Amire számot tarthatnak, amire saját érdekükben józanul törekedniük kell, azzal általunk lettek megkínálva és a következés meg fogja mutatni, hogy okosan tették volna, erre concentrálni vágyaikat és tevékenységüket. Ha mást akarnak, a maguk szakállára próbálják, a kárt maguknak tulajdoníthatják, a jót nekünk köszönték volna. Mi mindenesetre azt mondhatjuk, hogy ha kielégíthetők volnának, mi megtettük azt, ami őket kielégíthette. Az eddigi diplomatiai actióról úgy beszélni, mintha haszontalan lett volna, vagy, mintha mi dupíroztatni hagytuk volna magunkat, könnyű , bebizonyítani nehéz volna. Azt a kitörést, melyet most vár Európa, egy évvel ezelőtt ép oly imminensnek tekintették, mikor Ristics lett miniszter. Egy álló évig a diplomatiai actió visszatartotta ezt a kitörést és időt nyert, a békítést megpróbálni. Ez a próba kötelessége volt. Elvégre egy újabb stádiumba lép az ügy; természetes, hogy ez új stádium új elhatározásokat fog kívánni. De azért, mert ez elhatározásokat nem ismeri még senki, nem következik, hogy az eddigi politika haszontalan volt és hogy bármi megbánni való volna benne; és abból, hogy a keleti kérdést az eddigi kísérletek által nem sikerült elfojtani, csak az következik, hogy a kérdés igen hatalmas, de nem az, hogy mi erőtlenek vagyunk. Érdekeinket ismerjük, erőnket tudjuk, belül rendben vagyunk, kívül nem fenyeget ellenség s a szomszéd eseményeket követhetjük oly szemesen, mint érdekünk követeli, a nélkül, hogy európai conflagrátió cacsában látnók a közel jövőt. Komolyság és önérzet, éberség és hidegvér, ez az, amit államférfiainktól kívánnunk kell s reméljük, abban nem lesz hiány. Budapest, június 30. (Horváth Lajos), orsz. képviselő, mint Miskolczról táviratilag értesülünk, választékos nagyközönség előtt tartá tegnap számadó beszédét, mely a bizalom és tetszés legélénkebb jeleivel fogadtatott. (A horvát országgyűlés) julius 3-kán kezdi meg tanácskozásait s csak rövid ideig fog ülésezni. (Az eperjes-tarnovi vasuttársaságnak a kassa-oderbergi vasuttársulattal való egyesülése befejezett tény; az illetőkönyvet junius 23-án írták alá. (A bosniai menekültek internáltatása s elszállítása a határokról az ország belsejébe megkezdetett. Összesen 26.800 személyből áll a menekültek száma, nagyobbára aggok, asszonyok és gyermekek. Az »Obzor« Sziszekből a következőket jelenti e miniatűr népvándorlásról. A menekültek kéthárom napi időközökben, kisebb csoportokra osztva szállíttatnak. A legutolsó csoport 6000 személyből áll, s július 2-án szállíttatik el. Az idézett lap e tömeges és gyors elszállításnak káros következményeitől fél. A menekültek ez által elvesztik bérletöket, melyet részint készpénzzel már megfizettek, részint felében vállalták el a földek művelését. Legnagyobb részük nemcsak pénzzel nem rendelkezik, de élelmök sincs. A menekültek marhái majd elvesznek az éhségtől. Sziszeken és környékén ezen tömeges szállítás s az e körül szükségessé vált óvintézkedések következtében a forgalom majdnem teljesen megakadt. Az orvos rendőri megvizsgálás pedig annál szükségesebb lett, minthogy néhány napig 13—14.000 menekült fog Sziszek körül lenni. A ragályos betegségeken kívül, melyek a menekültek között uralkodnak, az éhségtypus is jelentkezni kezd. Lavrics sziszeki polgármester a horvát kormányhoz fordult, hogy a gyors elszállításnak megváltoztatását kérje, élénk színekkel ecsetelvén azon káros következményeket, melyek ezen elszállítással járnak. (Az osztrák nemzeti bank heti kimutatása) június hó 28. Bankjegyforgalom 273,951.300 forint — krajczár (-1- 3,303.870 forint.) Giró-betétek 4,949.069 forint 415 kr (-1- 1,138.585 forint 26 kr.) Beváltandó bankutalványok és más esedékes passivák 3,195.020forint 16 kr (— 483.920 forint’96 kr.) Fedezet: Érczalap 136,598.035 forint 92 kr (-1 835 forint— kr.) Erczben fizetendő váltók 11,323.485 forint 92 kr (+ 105.082 forint 17 kr.) Államjegyek, melyek a bank tulajdonában állanak 2,533.289 forint — kr (— 1,467.683 forint — kr.) Leszámítolás 105,238.945 forint 965 kr (-1- 5,796.906 forint 27 kr.) Kölcsönök 27,902.000 forint — kr (— 254.600 frt — kr.) Föld teher mentesítési kötvények beváltott szelvényei 108.440 forint 86 krajczár (-1- 10.864 forint 155 kr.) Beváltott és börzeszerüleg vásárolt záloglevelek 6,192.500 frt . 662/s °/0 4,128.333 forint 33 kr (-146.133 forint 33 kr.) Összesen 287,832.530 forint 995 krajczár. A háború: — jun. 30. délben. A magatartásról, melyet monarchiánk a Szerbia és Törökország közötti háborúban követ, fentebbi bécsi levelünk néhány nagyérdekű ujjmutatást ad. Ami e levélnek a múltakra vonatkozó részét illeti, bíznunk kell, hogy az eredmények az e levélben foglalt felfogás mellett szóljanak; eddig azonban csak azt látjuk, hogy a béke fenntartására alakult hármas szövetség daczára kitör a háború , s ha e tény a hármas szövetség őszinteségében helyezett hitet megingatja, az igen természetes. Lapunk erre vonatkozólag nézeteit már ismételve előadta s csak a tények czáfolhatnak meg. A monarchiánk részéről közvetendő magatartás felől a »P. L.« tegnapi vezérczikkében figyelemre méltó nyilatkozatot találunk, melyet, mint a saját nézeteinkkel megegyezőt reproducálunk. A »P. L.« így szól: Egyáltalában nem tudunk elképzelni semmiféle constellatiót, melyben Ausztria-Magyarország fölmentve lenne a kötelességtől, hogy saját, csak saját érdekeit érvényesítse. Monarchiánk politikájának nem szabad idegen irányhoz csatlakoznia, magának kell irányadónak lennie, s mihelyt gyakorlati megoldásokról van szó, akkor nem szolgál többé zsinórmértékül az érdekek mesterséges öszhangja, hanem egyes-egyedül a jólétünk és létezésünk elengedhetlen föltételei iránti tekintet. Hogy az ily politikának minden körülmény között a siker biztosíttassék, talán nyomatékosabb fellépésre lesz szükség, mint a tisztán diplomatiaivas azért tanácsos lesz e gondolattal, a kellő időben, megbarátkozni. A szerb fejedelemnek a táborba való utazásáról a következő táviratok érkeztek : Milán fejedelem jun. 29-én Szendrőn át a török határhoz utazott. Jun. 28-án a nagy tábori törzskar is oda utazott. A metropolita és a püspökök is a csapatok megáldására a táborba utaztak. Közvetlenül az ellenségeskedések megkezdése előtt a főhadiszállásról fejedelmi manifestum bocsáttatik ki. Ugyan e tényről, tegnapról a következőket táv írják a »P. Ll.«-nak: Milan fejedelem ma utazott el Deligradra. A város tegnap óta fel van lobogózva. A fejedelmet igen élénken üdvözölték. A fejedelem elutazása előtt a helyőrséghez beszédet tartott; a helyőrség védelmére bizza Belgrád városát, melyben legdrágább kincsét, nejét hagyja hátra. »Hogy atyáink hagyományát teljesítsem és zászlóink becsületét megmentsem, azért állok vitéz hadseregem élére« igy szólt a fejedelem: — Mi igazságos és keresztény ügyet védünk; Isten nem hagyhat el.« A helyőrség e beszédet élénk zsinókkal viszonzá. A fejedelem a metropolitát, a ministereket és néhány, még Belgrádban időző magasb tisztviselőt fogadott. Az elutazáskor a nép hullámzott az utczákon s üdvözlő a fejedelmet. Ágyudörgés, s élénk felkiáltások kisérték a fejedelmet, ki igen felindultnak látszott, s minden felé barátságosan köszönve, vett búcsút. A miniszterek a fejedelmet Szendrőig kisérik. Az ellenségeskedést még e héten megkezdik. A szerb hadügyminiszter,Tibonszky Nikolics ezredes a hadcsapatok parancsnokainak megküldi a kidolgozott haditörvényt. A törvény tíz fejezetből, s az ezekhez csatolt utasításokból áll. A törvény a háború idejére hatályon kívül helyezi a büntető törvénykönyv számos czikkelyét, s halállal sújtja az árulást, a szökést, az ellenséggel való czimborálást, s az ellenségnél vállalt szolgálatot. Minden hadparancsnok a degradatióra, s halálra ítéltetik, aki az ellenségnek megadja magát, vagy valamely erődített helyen capitulál a nélkül, hogy a védelem minden eszközét felhasználta volna. Konstantinápolyból ellentmondó hírek érkeztek. Az egyik jelentés szerint nagy zavar ural, s Mid hat pasa állása megrendült. A hadi párt ellenez minden concessiót. A második jelentés szerint a hadi készületek a legerélyesebben folytattatnak. A török hadparancsnokok utasíttattak, hogy védelmi állást foglaljanak el. A portának Szerbia közelében 200,000-nyi hadserege van; az egyptomi alkirály segíti a portát, Egyptomból 80,000 katonát várnak. Gorcsakoff herczeg nem utazik el szabadságidőre, hanem a czárt Pétervárra kiséri. A jugenheimi találkozáson Andrássy gróf is jelen lesz. Péterváradi táviratok nyomán múlt szombaton azon hír terjedt el Budapesten, hogy a törökök megverték Olimpics hadseregét, de e hir valótlan. Belgrádból jelentik, hogy számos orosz tiszt érkezett oda, hogy szerb szolgálatba lépjenek. Mihály metropolita Belgrádból azon biztosítással tért vissza, hogy Oroszországból sok önkénytes csatlakozik a szerb hadsereghez. Bécsben a »Wiener Tagblatt« azt híresztelé, hogy az orosz czár arról értesülvén, hogy Anglia segíti Herczegovinában a törököt, kijelenté, hogy az ő békeszeretete is véget ér s az orosz állampénztárból 4 millió rubelt utalványoztatott Szerbia részére. A forrás, amelyből e hit ered, megbízhatatlan. Alimpics Bankot, az egyik szerb hadvezért, Budapesten is jól ismerik. Mintegy 40 éves férfiú A német egyetemeken tanult, majd rövid ideig a szerb hadseregben szolgált. Néhány év előtt szerb közlekedésügyi miniszter volt s hosszabban időzött Budapesten, vasutügyünket tanulmányozva. Hadvezéri tulajdonairól nem sokat tartanak. Bécsből távírják, hogy Anglia s Oroszország a párisi szerződést aláírt hatalmak részéről tartandó congressus ügyében tárgyalnak, de az eredményre kevés remény van, mert Anglia Törökországnak integritását követeli. A congressus helye Berlin lenne. Párisból távírják: Oroszország hasztalan tett kísérletet Párisban a pénzhatalmaknál új kölcsönt kötni. A bankárok az orosz pénzügyek rosz állapota és az ajánlott művelet lényegileg politikai jelleme miatt tagadólag feleltek. — Oroszország alkudozásai a nyugati hatalmakkal még nincsenek befejezve. Azon hírt, hogy az angol kormány pénzzel és fegyverrel támogatja a portát, hivatalosan megcáfolják. Anglia nem ellenzi az új keresztény hűbéres államok alakítását, de a török birtokállomány fenntartásához ragaszkodik. Konstantinápoly védelmére az angol hajóhad a Bazilia-öbölben van rendeltetve, mely minden órán várja az útrakelésre a parancsot. Az angol középtengeri állomások is fölszerelték. Oroszország arra is számít, hogy Francziaország is támogatni fogja őt a törökországi keresztény államok alapításában.G°rcsak°ff és Thiers Svájczban találkozni fognak. Általános európai congressus, mely a keresztény vasúti államok elismerését bírja alapjául, áll kilátásban. Az izgatás az alvidéken. Nagy-Becskerek, június 28. Sietek önt értesíteni az üdvös hatásról, melyet a kormány erélyes fellépése, a királyi főügyész körútja, a nagy-kikindai elfogatások, a városunkban is megindított nyomozás s legfőkép a két század katonaság bevonulása Kikindára s kilátásba helyezett felszaporitása nálunk és egész Torontálmegyében okozott. A szerb agitatió, mely már szemérmetlenül szetett nyilvánosan, egyszerre elbújt s kiket a közönség jól ismer, mint az omladina főembereit, azok egy része mindenféle ürügyet talált a távozásra, ki fürdőre ment, ki gazdasága után lát és azok is, kik helyben maradtak, feltűnő csöndesen viselik magukat. Mindenütt beszélik, hogy a kormány a legerélyesebb rendszabályokat foganatosítani el van határozva, s mert látják, hogy ezúttal nem tréfa s az ostromállapottól soknak van oka tartani, egy igen üdvös félelem szállotta meg a kedélyeket. Hertelendy főispánnál, ahol csak megjelenik, a szerb hatóságok és az előbbkelő szerbek sietnek tisztelegni, s a lojalitási nyilatkozatokban most nincs hiány. Mennyi ezekben igaz, mennyi hamis, kutatni nem szándékom, s meg vagyok róla győződve, hogy ezek a kormányt félrevezetni nem fogják olykér, hogy bízván a békességben, nyomozásaival és elővigyázati rendszabályaival hagyjon fel; azonban örvendetes jelenségnek tartom, ha a közelháború által felizgatott hazai szerbjeink kevesebb insolentiával lépnek fel s több respectussal viseltetnek a magyar állam iránt. A megindított vizsgálatokról keringő hírek nem elég hitelesek, hogy azokról önöket tudósítsam. Korai is volna a befejezetlen dologról írni. Elfogatás itt még nem történt, de kompromittált emberekben nincs hiány. Mihelyt valamely nevezetesebb tényt jelenthetek, nem fogom elmulasztani azt tudatni. —y Újvidék, jan. 28. Múltkori levelem hatása, megvallom, meglepett. Nem hihettem, hogy egyszerű, igénytelen felszólalásom akkora port fog fölverni a fővárosi és a bécsi sajtóban s annyi megtámadásnak lesz kitéve. Biztosítom önt, hogy midőn az országot figyelmeztetni akartam a nagymérvű izgalomra, melyet az alvidéken a belgrádi események felidéznek s a veszélyekre, melyek ebből hazánk köznyugalmára és a magunk közbiztonságára származhatnak, nem túloztam semmit, s minden állításomat az omladina szervezetéről, összeköttetéseiről és befolyásáról fenntartom ma is. Adja Isten, hogy az események úgy forduljanak, hogy az omladina vetése ki ne keljen, de legyenek önök meggyőződve, hogy ha a törököt megverik s a délszláv birodalmat felállítják, az omladina a szerémségi, bánsági, bácskai és végvidéki szerbek közt akkor csinál népfölkelést, mikor neki tetszik, vagyis helyesebben akkor, midőn Belgrádból parancsot, pénzt, fegyvereket és segítségre ígéreteket kap. Ezért hát nem bírom eléggé ismételni kérésemet, hogy államférfiaink ne vegyék könnyű vállra a dolgot, hanem irtsák ki ezt az összeesküvést a még nem késő. Miletics itt van Újvidéken. Azon érdekes újdonságot írhatom róla, hogy két czikk miatt, melyek a »Zasztava« 77-ik és 80-ik számaiban jelentek meg e napokban, a vizsgáló biró elé idéztetett. Az első czikk egy felhívás a magyarországi szerbekhez, hogy pénzt gyűjtsenek s önkényteseket toborozzanak a szerb háborúra; a második a czár ellen volt írva s hivatkozva Abdul-Aziz példájára azt tanácsolta, hogy Szent-Péterváron tegyenek úgy, mint Konstantinápolyban s rögtönözzenek egy kis trónváltozást. Miletics, mint felelős szerkesztő, a bíróság előtt hivatkozott képviselői mandátumára s az immunitás alapján megtagadott minden felvilágosítást. A bíróság ezúttal nem kérhetvén az elnapolt háztól kiadatását, kénytelen volt a sajtóperi vizsgálatot elhalasztani. Ebből is kitetszik, hogy a sajtószabadság sehol sem oly nagy, mint Magyarországon. Temesből, június 27. (a) Amit senki sem tartott lehetőnek, megtörtént. Néhány nyugtalan, kétes jellemű, nagyravágyó, de középsorsús tisztességű embernek sikerült Európát, de a legjobb esetben is annak egy jelentékeny részét lángba borítani. Miletics s társai megmutatták, hogy többet tudnak, mint Európa összes nyugati államai. Szerény eszközökkel, de nagy kitartással folytatott üzelmük végre is megtermette átkos gyümölcsét. Ha távolabb történik tőlünk, érthetetlen marad e talányos siker, de mi, kik itt vagyunk, cseppet sem csodálkozunk rajta. Tudtuk, hogy így fog történni előbb-utóbb. A kormány is tudhatta, ha akarta, mert elégszer volt figyelmeztetve e veszélyre, de az ily figyelmeztetéseket kormánykörünkben lenéző mosolygással fogadták. Azt hitték, hogy csalhatatlanok pedig épen fizetett s bizalmas embereik szedték rá. Kelet sorsa azon pillanatban el volt döntve, midőn Mihály fejedelem halálának bűnszerzőit a kormány szeme előtt könnyelműség, vagy talán még rosszabb más folytán, a megérdemlett büntetés alól kihagyták siklani. Ekkor vérszemet kaptak a váratlan módon megszabadult gyújtogatók, s Hueber királyi biztos diadalmas karloviczi dolgai, az újvidéki entente cordiale s a nagy-kikindai szemfényvesztő egyhangú bizalmi szavazatok végkép megszüntették a kormány minden aggodalmát az iránt, hogy az omladina üzelme a világbékére veszélyes lehet, s igy az újvidéki összeesküvés egymás után foglalta el a tért s vitte a dolgot idáig. Hogy mily tájékozatlanság van felsőbb köreinkben, legjobban mutatja azon habozás, melylyel a teendők iránt vannak s azon kifogás, hogy ez üzelmek gátlására még nincs paragraphus. Ismerjük az államügyészség theoretikus felfogását s nem is csodálkozunk rajta, hisz a modern jogtudomány alapelvei közt első a paragraphus, de mi alvidéki polgárok nem kérünk belőle. Mi védni szeretnénk magunkat, s úgy tudjuk, hogy az üzelmek megbüntetésére van százados gyakorlat, sőt van paraghraphus is, csak tessék meglátni az erdőtől a fát! Ott vannak a hűtlenségi esetek s ezek közül nem egy, de több rá illik az itteni üzelmekre. Azonban igazságtalanok volnánk, ha minden elnézést s mulasztást csak a magyar kormány nyakába sóznánk, mert hiszen jól tudjuk, hogy a katonai befolyás és kormányzás alatt álló horvát katonai határőrvidéken annak vajmi édes-kevés a befolyása, Dalmátiában pedig Rodich vezeti a dolgokat, s végre, hogy külügyi kormányunk azon pillanattól kezdve, midőn a szerbiai várak kiürítését a szerbek kedvéért keresztülvitte, szinte következetesen a szerb üzelmek diadalára dolgozott. Most azonban a recriminatiók helyett talán czélszerűbb lesz, ha elfogulatlanul elmondjuk az itteni viszonyok iránti nézetünket. Itt az alvidéki szerbség forrongó része mindenről jól van értesülve az ügyesen szervezett összeköttetés által s meg is volna bennök a vágy egy kis 48-ki dolgot csinálni, de azóta sok megváltozott s azt ők is tudják. A közlekedés, ma egészen más, valamint a kormány is. Akkor még nagyobb számban s tömörebben is laktak s a mi fő, hátuk mögött volt a kamarilla. A magyarországi részeken tehát nem lehet nyílt felkelésről tartani addig, mig kívülről segítséget nem kapnak. Elég ide egy pár huszárezred még s az államrendőrség vagy csendőrség, s végre egy delegált osztálya a budapesti törvényszéknek jó vizsgálóbírákkal!... Egy figyelő hadtest felállításának szükségét csak azok mondhatják meg, kik a három császár szövetségét ismerik. E mellett természetes, hogy a határok jobb őrzése, a posta- és távirdahivatalnokoknak sokat sürgetett kicserélése, a megbízhatlan hivatalnokok eltávolitása, s végre a »Zasztava« s a »Granicsár« beszüntetése okvetlen szükséges. Egészen másképen áll a dolog a horvát végvidéken s Dalmátiában; ott kész az akna, s annak idejében fel fogják azt robbantani. — Tömeges s a gyors közlekedéstől távol vidéken s megközelithetlen hegyek közt, fél vad fanatizált, a lázadókkal rokon nép közt ez bizonyos, de előbb be fogják várni, mig odaát egy kicsit tisztul a láthatár s ők tájékozhatják magukat. Mollinary és Rodich lehetnek jó katonák s hívei ő Felségének, de itt senki sem tartja őket azon embereknek, kiknek ottani működésében megnyugodhatnánk. Tegyék őket bárhova, de helyökre tegyenek olyat, kiknek nincsen ugyan oly »befolyása« a szerbekre mint Rodichnak, de meg van az érdeknélküliség. A számtalan ott lévő kétes jellemű határőr vidéki tiszteket, sőt ha kell, a határőrvidéki ezredeket is helyezzék át, még pedig mentős előbb, mert azok rosz helyen vannak most. Ezután a Dunán, de különösen a Száván a csempészkedést szigorúan, s katonai passusokkal is ellenőrizni kell. De e vidéki városok útlevél osztogatási jogát be kell szüntetni, s különösen ajánljuk, hogy a tartalékos és szabadságos katonák feletti felügyeletet vegyék szigorúan; ma már eddig is sokan »berukkoltak« oda, hol nem németül comandiroznak, de szerbül. Végre, miután a szerbek azzal biztatják magukat, hogy Ausztria-Magyarország is belemegy vagy belevonatik a harczba s a magyarországi szerbség egy része az eshetőségbe helyezi lázadását, a mikor innen a rendes katonaság elvonatik,jó lesz külügyi kormányunknak megbízható szövetség után -----------nézni. Levelek Szerbiából, Deligrad, jun. 23. Határainkon az erődítési munkálatok be vannak fejezve. A Timok-vonal (keleti határ) átmeneti pontjain hatalmas földmunkák készültek el, nemkülönben a déli határon, nevezetesen a Morova-hidakon, melyekre nagy szükségünk van, ha az ország belsejébe visszavonulni és új előtörést véghezvinni leszünk kénytelenek. A deligrádi tábort új, 6x 2 kilométer hosszúságú földmunkákkal és 88 ágyúval, (jobbára 16—24 dm. öntött vashátultöltők) van ellátva. Remélem, hogy ez ágyuk nemsokára hatalmas szóváltást fognak kezdeni a nisi várfalakkal. Az ostromszerek felszerelésünk leggyengébb részét képezik ugyan, de a törökökkel szemben e tekintetben mégis nagy fölényben vagyunk, mert csak régi szerkezetű ostromágyaik vannak, bár tábori ágyúik kitűnőek. Ugyanezt mondhatjuk háborús hídszerünkről, mely nehézkes, nem igen gazdag, de orosz és osztrák extisztek által vezényelt, kitűnően betanított hat utászszázad kezeli; míg a törökök műszaki csapatai és pontonjai még Abdul-Medsid, sőt Mahmud szultán idejéből valók. Kitünőleg szerveztük a tábori távirdát; hat szakasza a hat hadosztályhoz van beosztva, úgy, hogy ezek parancsnokai egymásközt és a főhadiszállásokkal folytonos összeköttetésben állanak. A határkerületekben tizenkét kórház van berendezve iskolák és zárdákban. A hó folyamában számos műmalmot és gőzgépet rendeztünk be, úgy, hogy naponkint 250.000 kenyéradagot szolgáltathatnak. De a Morava-völgye, mely Nisnél végződik, hol a törökök 40.000 főnyi sereggel állanak, Belgrádig nyitva áll. Itt nincs természetes korlát, mely mögül újabb ellentállást lehetne kifejteni , ha a nisi és alexinátzi védvonalak bevezetnének. Minden áron azon kell lennünk, hogy a Morava álljon köztünk és a törökök közt, hogy azután a fősereggel körül fogjuk a török sereget. Ebben a Timok-sereg is segíthetne, ha a Widdinnél összpontosított török sereg nem fogja nagyon foglalkoztatni. De e tekintetben nem tagadhatjuk, hogy a török seregek stratégiai állása sokkal kedvezőbb a mienknél. A nicsi tábort a Vanban rendszere szerint épült nissai erődök fedezik. Nissi a Ljuc-Vrh-dili, tehát tuban eső tövében van; ez nagyon csökkenti a vár értékét, mert a Ljuc-hegy magaslatai uralkodnak felette. A törökök azonban bevonták védelmi vonaikba ezen magaslatot is; ez képezi állásaik jobb szárnyát; a balszárny a Morava által és a vonal közepe a Topoliczka patak által van biztosítva, mert a nissi-belgrádi országút, mely e patakon át vezet, tábori ágyukkal ellátott földmunkák által van biztosítva. Mindenekelőtt ezen nehezen leküzdhető vonalat kell bevenni, akkor a győzelem a mienk és az ozmánok uralmának e szerencsétlen országban vége szakadna. A legénységnél és a tiszteknél a legnagyobb lelkesedés uralkodik; alig fékezhető türelmetlenséggel várják a jelszót. A török és a szerb főhadiszállások egymástól alig vannak négy médre, a két tábor előőrsei pedig csak lőtávolban; mind akettő érzi, hogy az uralkodik a helyzeten, annak van legtöbb kilátása győzelemre, ki támad és a másik fél országába viszi a háború üszkét. De kormányunk »magas politikai« indokokból a már nagyon is nyilvánosan feszegetett haditervet nem viheti keresztül. A terv egyszerű és biztos sikert ígér, mert a boszniai, herczegovinai és bolgárországi felkelésre számítunk. A szerb haditerv a következő: A nisi török fősereggel szembeszáll a Csernajev által vezényelt szerb fősereg; a widdini török hadtestet a Timok-sereg tartja sakkban; a Morava keleti völgyében csak akkor kerül eldöntésre a dolog, ha nem sikerül a törököt Nisből kiszorítani. A Timok- és a Drina-vonalat egyelőre egyegy dandár fogja szemmel tartani. De a Drinahadosztály (18.000 ember) Srebenicánál mielőbb átkel a folyamon, betör Boszniába, Serajevo felé megy és a mostar-forcai vonalban kezet fog a montenegróiakkal. Ezen hadosztályra aztán nem számíthatunk többé, de viszont 6—8000 montenegrói fedezni fogja balszárnyait, vagy támadást intéz Novi Baze*- "■ lé úgy, hogy a törökök kénytelenek lesznek jek .^tceny