Pesti Napló, esti kiadás, 1876. november (27. évfolyam, 236-262. szám)
1876-10-09 / 242. szám
242. szám. Budapest, Hétfő October 9.1876. 27. évfolyam. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum- épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: fatarátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. . . jElőfiszetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki. . . • adás együtt: • . . . ist 3 hónapra 6 írt — kr. L- 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetési év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely talpján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 3 Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épületi küldendők. Budapest, October 9. A képviselőház mai ülését is a Mileticsügy foglalkoztatá. Bánhidy b. a kormány eljárásának helyeslése mellett mondott figyelemmel hallgatott beszédet. Simonyi Ernő hat javaslatot nyújtott be, Trauschenfels Miletics ki nem adatása mellett szólalt fel, mire a szélsőjobboldal nevében, Bujanovics a kiadatás mellett nyilatkozott. A miniszterelnök még egyszer szólott az ügyben, mire megtörtént a szavazás. Az egész ház elfogadta a mentelmi biz. javaslatát, mely ellen csak a szélsőbal s a szászok szavaztak. A szélsőbalról is Szalay Imre és Csatár a biz. javaslat mellett álltak fel. Ezután, több apróbb tárgy elintéztetvén, a ház nov. közepéig elnapolta üléseit. Az osztrák és magyar miniszterek közötti konferenciák tegnap egész napon át folytattak ; a két pénzügyminiszternek külön volt értekezlete. A kormány abban állapodott meg, hogy a keresőtszerződések meghosszabbítása tárgyában törvényjavaslatokat terjeszt az országgyűlés elé. A keleti eseményekben e héten sem állt be még a döntő fordulat, ámbár folyton kétségtelenebbé vált, hogy az orosz politika erőszakos catastrophának akarja eléje vinni a Keletet. Szumarokoff gróf küldetése Bécsbe egy új felvonás kezdetét jelzi a nagy tragédiában. Oroszország a közös fegyveres beavatkozás eszméjének akarta Ausztria-Magyarországot megnyerni. Itt azonban, úgy látszik, kosarat kapott, mert csakhamar a közös hajóhad-demonstratió eszméjével állt elő. Ezt megint az angol és franczia kabinetek ellenzése hiúsította meg. De az orosz politika ennyi kudarcz után sem akar nyugodni. Most hosszabb — négy-hat heti — sőt állítólag hat havi fegyverszünet létesítésén fáradozik; európai conferentia vagy congressus eszméjét is fölvetette s ez ügyben már megindultak a tárgyalások a kabinetek közt. Oroszország e roppant nagymérvű tevékenysége épen nem bírta a nyugati államokat arról meggyőzni, hogy a pétervári politika békés czélokat követ. Sőt ellenkezőleg általánossá jön a meggyőződés, hogy mindez csak a harczias actió előkészítésére szolgál. Ez a tudat nagyon kiábrándítólag hatott az angol és franczia Slavophil körökre. Párisban a hét végén a háborút csaknem kikerülhetetlennek tartották. Az angol közvélemény nagy fordulatot tesz , mindenfelől bizalmi szavazatok érkeznek a kormányhoz, így a többek közt a city polgársága is helyeselte a jelen politikát. Londonból oct. 5-diki ketettel a »Nat. Zig«-nak ezeket írják:Tegnap este a reformclubban nagyon megoszoltak a nézetek az iránt, összehívja-e a kormány őszi ülésszakra a parliamentet. Ha Oroszország háborút üzen, amiben már kételkedni nem lehet, a parliamentet össze kell hívni. Az angol hajóraj legénységét a középtengeren meg kell kétszerezni, hogy szükség esetén, amint hírlik, támogatni lehessen a török hajóhadat, mely pénz, mérnökök és legénység hiányában tétlenül hever Konstantinápolyban. Minden itteni hadi kikötőben nagy buzgalommal készülnek s a szabadságon levő összes tisztek és katonai hivatalnokok beparancsoltattak. Minde mellett London politikai köreiben azt hiszik, hogy az angol kormány az orosz actióval szemben semlegességéből kilépni nem fog. Egészben véve a helyzet rendkívül bonyolult s még nagyon bizonytalan, melyike a sok tervnek, melyek a héten a keleti kérdés rendezése ügyében fölmerültek, fog valósításra jutni. A porta a legnagyobb előzékenységet tanúsítja ugyan a hatalmak iránt, de semmi olyan eszmét jóváhagyni nem akar, a mely szuverainitását csorbítaná. A csatatéren a hét folyamában semmi fontosabb sem történt. Apróbb harczok kivételével törökök és szerbek egyaránt tétlenek voltak s az eldöntés siettetésére semmit sem tettek. Csak a herczegovinai csatatérn volt némi élénkség. Mukhtár pasa, ki még mindig montenegrói földön áll, 6-án Orajovácznál megtámadta az ellenséget s három sánczot elfoglalt. Nagy csata áll küszöbön s hir szerint a törökök Grahovót a legkomolyabban fenyegetik. Végül még ama hirt föl kell említenünk, hogy a román hadsereg immár teljesen mozgósítva van s a török-szerb határ szélén jön elhelyezve. A „Pesti Napló“ tárczája. Barbassa nagybátyám. Irta Marie Uchard. (Francziából.) VI. (Folyt.) Ha tudni akarnád, hogy ily alkalommal mit gondol vagy érez a halandó, én — kénytelen vagyok bevallani — nem vagyok képes ezt megmagyarázni. Az új érzések annyira megleptek, úgy behálóztak, hogy minden meggondolás nélkül, szinte öntudatlanul engedtem magamat oda nekik. Hogy számot adhassak róluk, több széptani ismerettel kellene bírnod, mint amennyi festő létedre bírsz, ismerned kellene a keleti leányok exoticus szépségének bűbáját, azt a gyermeteg könnyedséget, kéjes nonchalance-t, a csípők hullámzó mozdulatait, melyeket a papucsban való vontatott járástól sajátítanak el, a karcsú termet hajlékonyságát, az epedő szemek búverejét; látnod kellett volna őket sajátszerű, festői öltözékükben, mely oly szépen simul harmonikus idomaikhoz, a széles selyembugyogókat, melyek a bokán meg vannak kötve, a csípőn felül pedig aranynyal kiszőtt finom övvel vannak szegélyezve, a gyöngyökkel kirakott ingvállt, a brussai selyemből szőtt patyolat ingeket, vagy az elől nyíló hosszú uszályruhát, melynek uszályát az övhöz kötik, ha könnyebben akarnak járni; s mindezt a csodálatosan összeillő szinvegyülékekkel. E vakító, üde báj okát leírni valóban képtelen vagyok. Séta közben elértünk a kis patakhoz, melyen csak úgy szoktunk átkelni, hogy a sekély medréből kiálló köveken lépkedtünk. A cadinák meg voltak rémülve. Zouhra még a legbátrabbnak látszott, kezén fogtam és átvezettem. Hadidjé utána ment, de Nazli, a félénk, egész rémülten nyakamba kapaszkodott, át kellett őt karolni és úgy átvinni a túlpartra. Kondjé- Gul elég kaczér volt felhasználni e példát. — Kérlek, vigy át engem is, mondá. Amint így tartottam a víz felett, egyik papucsa a vízbe esett. Ezen természetesen sokat kaczagtak. Kondjé-Gul már most kénytelen egy lábon szőke écselni, míg én kihalászom a picziny lábbelit és meg- szárítom, hogy a zöld selyemharisnya be ne piszkolódjék. A túlparton a park egyik legszebb helyén telepedtünk le, egy nagy pázsitszőnyegen, melyre néhány hatalmas syeomor vetett árnyékot... Barátom, láthattál már sok képet, melyeken a boldogságot akarja a művész kifejezésre juttatni: egy gyönyörű kert, a háttérben Amor temploma, a pázsiton szép ifjak és hajadonok heverésznek. Törülj le e képről néhány részletet és meglátsz engem, amint a gyepen pihenve, köröskörül tanyázó háznépemmel együtt a természet szépségeit éldelem. Lajos, ne menjünk tovább... Valld be nyíltan, érzéseid gyenge légkörében hajlandó voltál szerelmi viszonyomat excentricusnak mondani. Azon álnok ürügy alatt, hogy négy nő egyszerre nem szerethet így egy férfiút, képes vagy naiv érzelmeiket, melyeket nem értesz meg, félremagyarázni. Tudd meg, hogy ők e helyzetben nem látnak semmi különöset. Hazájuk törvényei és szokásai szerint ők feleségeim, ép oly kapocs fűzi őket hozzám, mintha nálunk a pap eshet meg. Ők »cadiná«-im; jogaikat, kötelességeiket maga a korán szabja meg. Leszállok gyenge értelműséged színvonalára és megjegyzem neked még azt is, hogy Törökország áldott ege alatt a nő nem ismeri azon hiú vágyat, hogy neki külön férj kell, kit senkivel sem oszt meg. A hárem számára vannak nevelve; a fiatal leány nagyravágyása csak annyira terjed, hogy valamikor tűhegyen versenytársain, soha, de sohase jut azon gondolatra, hogy ő egy szerető vagy férj szerelmjének egyetlen tárgya legyen. Zouhra, Nazli, Kadidjé és Kondjé-Gul eszménye az az élet, melyet nálam élnek, reményeik megvalósultak. Ez az ő boldogságuk, tetszenek nekem, szeretem őket; felfogásuk szerint egyéb rendeltetése a nőnek nincs. Kedves barátom sok tekintetben a gyermekhez hasonlítanak e lények, kik csak arra vannak teremtve, hogy — mint a virág — kitárják bájaikat, és illatot áraszszanak. Gondolatmenetük nem haladja meg a hárem határait, melyekbe bezárva vannak. Szellemüket és szívüket csak csodás legendákkal és szerelmi babonával művelik Családnál, ha azt állítanád, hogy csinos, de lélek nélküli állatok. A mi u. n. civilizált fogalmaink az érzelemről, erényről, illemről, szeméremről csak conventionális eszmék, melyek a helys égülj és szokástól függnek; elbeszélésem fonalán látni fogod, hogy igazam van; igen jól látom kis állatkáim ösztönét; olykor oly merész odaadást mutatnak, mely ezerszerte jobban hasonlít a valódi ártatlansághoz, mint jól nevelt fiatal hölgyeink szemérmes tartózkodása. Midőn a papucs megszáradt, s Kondré-Gul felhúzta piczi lábára a szép zöld selyemharisnya fölé, folytattuk a sétát a parkban. Azt csak mellesleg említem, hogy a fűzfáktól szegélyezett tavon csónakáztunk is. A hattyúk és a chinai kacsák csapatostul követtek bennünket. Mohamednek volt annyi esze, hogy tudta, hogy a Kaszeben fogok maradni. Franczia ebédet készíttetett. Ezúttal maga nem volt jelen, nem volt rá szükségem ; jelenlétemben megszűnt a szerep, melyet a világ előtt játszott. Én asztalhoz ültem a hurikkal, kiknek ez ebéd valóságos ünnep volt, mert minden új volt előttük. Mindenbe babráltak, mindent megkóstoltak, minden apróságon csodálkoztak, óvatosan nyalakodtak mindenből, mint a kis madarak. De a szakácsot csak a dessertnél kezdték egyhangúlag dicsérni, voltakép csak most kezdtek ebédelni; befőttet, süteményt, crémet és gyümölcsöt. Amint igy nevettek és csevegtek, eszembe jutott a tegnapi ebéd, melyen mint idegen látogató vettem részt és csak félénk pillantásokat vetettem reájuk .. . Melyik jótékony tündér varázsolta elő e bűvös változást ? Azt mondanom se kell, hogy a környéken senkinek sincs sejtelme El-Nouzha titkairól. A külvilággal úgy érintkezem, amint azt helyzetem magával hozza. Meglátogatom nagybátyám régi barátait, Feraudet jegyzőt, a jó öreg papot, ki a vidék gondviselésének nevez. Minden héten egyszer Morand orvosnál ebédelek; ennek van egy fia, Morand György spabi tiszt, ki szabadságra jött haza és egy tizenkilencz éves árva unokahuga, vidor, rokonszenves jelenség. Már el van jegyezve unokatestvérének ki valóságos »afrikai« katona, bátor harczos, de amellett jó fiú a szó szoros értelmében; nyílt lélek, ha mint a new foundlandi eb , tud félelmetes lenni, de türelmes is. Nekem jó barátom. Játszótársak voltunk gyermekkorunkban és ha ő velem van, senki se merjen görbén nézni reám. Nagyon csodálkozik azon, hogy oly visszavonultan élek, szórakoztatni akar és elhív a falusi szépekhez, kiknek titkon még most is udvarolgat, noha már vőlegény. VII. Midőn oly részletesen mondtam el neked a mézeshetek első napjának eseményeit, elmondtam körülbelül azt is, hogy utolsó levelem óta napról-napra miként élek. »A boldog népeknek nincs történetök«, mondá egyszer egy bölcs és igaza volt. A boldogságot nem lehet elbeszélni. Meg kell jegyeznem, hogy most már magamhoz tértem a sok meglepetéstől, amelyeket különös kalandom okozott. Három hónap telt el. Úgy élvezem boldogságomat, mint egy valóságos nagyvezír, nem pedig, mint egy egyszerű provencei troubadour, ki egyszerre a khalifa háremébe vetődik. Visszanyertem hidegvéremet. Már a második napon elkezdtem törökül tanulni, ami meglehetős könnyen ment, mert már tudtam egy két keleti nyelvet. A hurik pedig, az én kedvemért, gyorsan tanultak meg francziául; az ázsiai népeknek bámulatos tehetségük van a nyelvtanuláshoz és ne csodálkozzál azon, hogy most már kedvem szerint társaloghatok cadináimmal; ezen szerencsés eredmény lehetségessé teszi, hogy már jellemükről is szóljak valamit. Nehogy önhittnek véli, azon kezdem, hogy a leleményes rendszert, mely hárememben uralkodik, kizárólag Barbassa bátyámnak köszönhetem, ki világfi volt, de mindig szerfelett vigyázott arra, mit az angolok »respectability«-nek neveznek. Az egész környék, sőt a cselédség is Mohamed Azisz előkelő száműzöttnek tudta, kinek nagybátyám menhelyet adott. Barbassa pasa mindig excládnak szólította és a cselédek is mindig igy czímezték. Nagy csapás érte, elvesztette egyik leányát, mert úgy látszik, öt leánya volt azelőtt. Fiatalok-e, vének-e , azt senki sem tudta. Kaszeben csak görög asszonyok végzik a szolgálatot, kik szót se tudnak francziául és nem is járnak ki soha. A kertészeknek reggel 9 órakor távozniok kell a kertekből. Láthatod, hogy kifogástalanul viseljük magunkat. Mohamed története elég plasibilis, fenséges búskomorsága, magányos életimódjai jól illenek egy kegyelemvesztett miniszterhez, ki letűnt nagyságán kesereg. Mondják, hogy emlékiratait írja, melyekben igazolja magát, éjjel-nappal dolgozik, gyakran én is soká virrasztok és segítek neki a munkában. Ami engemet illet, remélem nem tételezed fel rólam, hogy mint Tannhäuser lovag a Venus-hegyen, elémelyítem testemet és telkemet és szakadatlanul éldelem »a szerelem nyalánkságait és czukros süteményét«, mint Heine mondja. ..vagy hogy Circe bájitala átalakított, miként Ulysses bajtársait. Nem úgy van! Barátom, ne gondold, hogy nem tudok számítani. A hárem gyöngyöreiből éldelek annyit, mennyit az értelmes rafinkózott naturalistának éldelnie kell, de nem feszítem túl ész nélkül a búrokat. Okosan evezek a keleties élvek folyamán , szerepemhez hű maradok, de óvakodom a túlteltség szirteitől, a kiábrándulás hajtótörésétől. Mindennap három óra felé — a reggeli órákban dolgom után járok, vagy írok — elmegyek El- Nouzhába és ott maradok éjfélig. De . .. olykor reggel is elmegyek fürdeni; a hurikat úszni tanítom. Ez a sultánák fényűzéséhez okvetlenül szükséges és Barbassu pasa erről is gondoskodott. Egy tó sziget középen — utánzata a hireschinai költő, Ssema kuang gyöngyörü kertjének — képzelj magadnak nagy márvány medenczét, köröskörül oszlopcsarnokkal, melyben a legüdébb árnyék uralkodik’; a pallón finom manillai szőnyeg terül el. A belső falakon fresco-képek láthatók, melyek Pompeit és Herculanumot ábrázolják. A fehér oszlopokon rózsa és negrius folyondárok kapaszkodnak fel, a terrasse vázákkal és szobrokkal van díszítve.. Széles szőr pamlagok, függő ágyak, szőnyegek, párnák pihenésre hívogatják az embert. Ilyen ez a bűbájos hely. Meleg napokon reggelizni is itt szoktunk; most is, midőn e sorokat írom, szintén itt ülök, széles ujjú perzé a hálóköntösben ; körülöttem a cadinák dévajkodnak. Ez arra nyújt alkalmat, hogy lefessem őket előtted. (Folyt köv.). Budapest, october 9. dolgozására. A diplomatia azonban erélyesen működik újabb engedmények érdekében. Az ő tevékenységének köszönhető, hogy Mahmud Damad pasa, a szultán sógora, ki reá igen nagy befolyást gyakorolt és pedig nagyon reformellenes szellemben, legközelebb a szultán közvetlen környezetéből eltávolíttatott. Egyébiránt a porta elhatározása a török lakosságra igen kedvező benyomást tett. A hangulat nyugodt s a lakosság feliratokban fejezi ki elismerését a kormánynak a követett politikáért. Vallásos fanatismus nem jelentkezik sehol e kitörésétől csak akkor lehetne tartani, ha a porta szövetségesek nélkül lenne kénytelen háborút folytatni Oroszországgal. (Az orosz önkénytesek Szerbiában.) A »P. Cor.« pétervári levelezője nagyon különös módon védelmezi az orosz kormányt azon vád ellen, hogy megengedi az önkénytesek beözönlését Szerbiába. Levelező először is analóg esetek idézésével akarja mentegetni az orosz kormányt. Elmondja, hogy 1848-ban a német önkénytesek épen úgy elárasztották Schleswig-Holsteint s a lázadók élén épen úgy német tábornokok küzdöttek, mint most oroszok a szerb sereg élén. Azután idézi Garibaldi esetét, ki mint olasz tábornok részt vett a franczia háborúban. Levelező azonban kiemeli, hogy az önkénytesek beözönlése magára az orosz kormányra sem kellemes. Hogy az elégedetlen Csernajeff és Fadejeff urak elhagyták hazájukat, ezt senki sem bánja. Midőn Csernajeff politizáló hadvezér kezdett lenni, a czár magánirodája III. osztálya — politikai rendőrség útján — tudatta vele, hogy eljárásából mennyi baj származhatik Oroszországra. E levelet Csernajeff alig mutatta meg valakinek, sőt arról is van szó, hogy a Szt.György lovagrendet elvonják a tábornoktól s az ítélet végrehajtását csak a czár lovagias érzelmei hátráltatják. Csernajeff példáját azután egy csomó kimustrált rendelkezésre állított vagy rész magaviselete folytán kedvezőtlenül áthelyezett, eladósodott, botrányos életet folytató tiszt követte. Ez emberek távozását senki sem sajnálta. Csak a bolgár kegyetlenségek hírére öltött nagy mérveket a mozgalom. De most a kormány nem tud különbséget tenni azok közt, kiknek távozását szívesen látja s azok közt, kiket otthon szeretne tartani. Nyitva kellett hagynia egy szellentyűt, nehogy a nemzeti érzelmek heve más alakban jusson kitörésre. Az orosz kormány nem idézte elő a mozgalmat s az önkénytesekre bizza a felelősséget tevékenységekért, ami kétségkívül nagyon könyű módja a felelősség alóli kibúvásnak, miután most már egész zászlóaljak mennek Szerbiába. (A román kormány és a porta.) Néhány nap óta, mint a »Pol. Corr.«-nek oct. 3-káról Turn-Szeverinből írjak, egy török biztos időzik ott, ki az átvonuló oroszok számát ellenőrzi. Ez a román kormány beleegyezésével történik, hogy a porta meggyőződjék, hogy Románia pontosan teljesíti a semlegesség kötelességeit. Az érkező oroszok mind rendes útlevéllel vannak ellátva, s így utazásukat a rendőrség nem akadályozhatja. Legközelebb néhány száz lovat szállítottak Szerbiába, tulajdonosaik kozákok, kik vasúton és hajón mennek oda. A lószállítás nem lévén eltiltva, a dolgot nem lehetett gátolni. Ellenben több fegyverszállítmányt lefoglaltatott a kormány. Ismét számos bolgár megy Románián át Deligrádba, hol második bolgár légiót alakítanak. Ada-Kale helyőrségét újabban lényegesen szaporították, s a várfalat is erősítik. Románok és törökök a legjobb lábon állanak egymással, s a románok nyíltan kimutatják ellenszenvöket a szlávok iránt; a szakítás a két népfaj közt tökéletes. ( Közös minisztertanács.) Tegnap 12-től 41/8 óráig a miniszterelnökségben közös miniszteri tanács tartatott. Részt vettek a két miniszterelnök, Széll, Preuis, Trefort, Chlumeczky, Wenckheim báró és Lasser miniszterek. A kiegyezési módozatok szövegezését tárgyalták, de végleges határozatot nem hoztak sem erre, sem a vámközösség meghosszabbításának módjára nézve. Ma folytatják a tanácskozást. 12 óra előtt a miniszterelnökségben voltak a többi miniszterek és Glaser miniszter is. (Képviselőválasztás.) A tovarisovai kerületben (Bács megye), melyet eddig Grómon Dezső képviselt, a tegnapi napon Panták Sándort, a pesti ügyvédi kamara alelnökét választották képviselőül. Ellenjelöltje Vargay, fiatal pesti ügyvéd volt. Mindketten a kerület szülöttei. (Török reformtervek.) Mint a »Pol. Corr.«-nak oct. 3-ról Konstantinápolyból írják, a porta a nagyhatalmak békefeltételeinek nem annyira tartalmát, mint inkább alakját utasította vissza. Vonakodik az »administrativ autonómia« szavát Herczegovina-Boszniára elfogadni, jegyzőkönyvet aláírni, mely Bulgáriának reformokat igér. A port a következőket ajánl: 1. Nemzeti tanács alakítását részben kinevezés, részben választás útján. Ez a kormány működésének ellenőrzésére állandó bizottságot fogna kiküldeni. 2. Az egész birodalomban életbe léptetendő reformok kidolgozására nagy bizottság alakíttatik. E tervet a nagyhatalmak nem fogadták el, mire a kormány ismét összehívta a rendkívüli tanácsot. Ez nemcsak az angol javaslatokat elvetette, hanem a minisztertanács által jóváhagyott koncessiókat is lényegesen csökkentette. E tanácsban az ulemák úgy rajzolták a helyzetet, hogy az angol propositiók elfogadása esetén a mohamedán lakosság fegyvert fog ragadni. E benyomás alatt a rendkívüli tanács következő határozatot hozott: 1. A nemzeti tanács mellett senatus is legyen, melynek tagjait a kormány nevezi ki. 2. Az állandó ellenőrző biottság helyett közigazgatási tanács alakittatik. 3. Bosznia, Herczegovina és Bulgária nem kapnak kiváltságos állást. 80 tagú bizottság alakittatik az egész birodalomban behozandó reformok ki ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése oct. 9. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Gullner Gyula, Horváth Gyula, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Perczel Béla, Trefort Ágoston, Szende Béla Bedekovich Kálmán. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. ] Elnök bemutatja Torda város közönségének Tisza László által beadott kérvényét, melyben vagyonának kezelését a belügyminisztérium felügylete alá kéri helyeztetni. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Elnök: Szomorú kötelességet teljesítek, midőn bejelentem a t. háznak, hogy Lovász Miklós a színi kerület országgyűlési képviselője folyó october 6-ikán életének 75-ik évében hosszas és fájdalmas betegség után meghalálozott. A boldogult földi maradványai folyó hó 8-án Erdő-Bényen a családi sírboltban örök nyugalomra tétettek. Nem kétlem, hogy a t. ház képviselőtársunk elhunyta feletti fájdalmas részvétét jegyzőkönyvileg kifejezni méltóztatik. (Helyeslés.) Kérem a t. házat méltóztassák az elnökséget felhatalmazni, hogy Tolna megye színi választókerületében az illető központi választmánynál új képviselőválasztás iránt intézkedhessél (Helyeslés.) Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. Következett a napirend : a mentelmi bizottság jelentése a Miletics-ügyben. Bánhidy Béla b. Azok után, amiket az igen. előadó úr elmondott, a szőnyegen levő tárgy érdemére igen kevés megjegyezni valóm van, minthogy én ő vele ugyanazon álláspontot foglalom el. Én dr. Miletics Szvetozárt kiadatni vélem és pártolom a mentelmi bizottság azon indítványát, hogy a kormány eljárása helyeset tessék. (Helyeslés.) A különvéleményre nézve is igen kevés mondanivalóm van. Ami Miletics Szvetozár kihallgatását illeti, abban én ugyanazon véleményhez járulok, melyet a mentelmi bizotság elfogadott. Hogy a kormány eljárása rászalassék, arra nézve legelőször is megjegyzem, miszerint ezen indítvány éle egyenesen a kormány ellen van irányozva mivel a letartóztatás ellen a különvélemény előadójának kifogása nincs. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a különvélemény igen.előadója,midőn indítványát előterjesztette, nem csupán ellenzéki álláspontot akart elfoglalni, nem csupán meggyőződésének akart kifejezést adni, nem csupán elvi jelentőséget óhajtott kölcsönözni indítványának; én meg vagyok győződve arról is, hogy az igen t. előadó úr számba vette azon eshetőséget, hogy indítványa a t. ház által el is fogadtatik; hiszem, hogy ez irányban magára vállalja a felelősséget indítványának egész hordereje és összes következményei iránt. Én részemről ezen szerencsés helyzetben nem vagyok; én ma semmit sem tartanék veszélyesebbnek, mint ha a ház kifejezné rászólását a kormány eljárása felett, mert én nem szeretném azt, hogy ily határozat miatt a kormány tekintélye csorbíttatnék azon elemekkel szemben, melyek egyszer megbizhatlanok voltak, melyeknek egyes nem jelentéktelen tényezői még ma is egyéni nézetem szerint megbizhatlanok. (Élénk helyeslés a középen.) Hozzáteszem még azt, hogy én ha az igen t. képviselőház helyeselné a kormány eljárását, még azt sem pártolhatnám, hogy bármily toldalék, magyarázat vagy utasítás által ezen határozat értéke csökkentetnék. (Helyeslés a középen.) Most t. hát, dr Polit igen t. képviselő úrhoz lesz egynéhány szavam. Igen sajnálom, hogy az igen t. képviselő úr nincs jelen. Előre bocsátom, hogy igenis átlátom, hogy a t. képviselő úrral egyenlőtlen fegyverekkel vagyok kénytelen küzdeni, mert a titkos politikai mozgalmak, conspiratiok vagy összeköttetések történetében annyi tapasztalatokkal, ismeretekkel és talán jártassággal nem rendelkezem mint ő. Hogy daczára annak kénytelen vagyok felszólalni, onnan jó, hogy az igen .. .képviselő úr állításokat kockáztatott és azokból következtetéseket vont le, melyek legalább az én szerény nézetem szerint tévedéseken alapulnak. Az igen, képviselő úr beszélt, éspedig hosszadalmasan a mentelmi jogról. Mondotta, hogy ahol a személyszabadság biztosítva van, ott nem igen sokat törődnek a mentelmi joggal, mondotta, hogy a legtöbb állam mentelmi joggal sánczolta körül a képviselőket a hatalom ellen; mondotta ezzel kapcsolatban, hogy bizony törvénytelenül járt el a kormány, midőn a mentelmi jog felfüggesztése iránt a felelősséget magára vállalta ; mondotta továbbá, hogy ha a ház ezen eljárást helyeselné, mily veszélyes következmények származnának az országra, hogy 50 és 100 képviselőt eshetőleg a jövőben a kormány elfogathatna. Én mindezen felhozottakra részletesen válaszolni nem akarok. Részben a miniszterelnök úr már válaszolt. Két megjegyzést azonban tennem kell: az egyik megjegyzésem az, hogy én azt hiszem, miként a személy szabadsága Magyarországban legalább is van biztosítva úgy, mint más civilizált államokban; de sőt tudom azt is, hogy vannak államok, hos az országgyűlés szünideje alatt a képviselőknek immunitási joga nincs, és így feltehetem azon eshetőséget, hogy egy vagy más államban a szünidő alatt egy képviselőt le lehetett volna tartóztatni anélkül, hogy a kormány a menelmi jog felfüggesztéséért a felelősséget magára vállalni lett volna kénytelen. Hogy tehát a képviselői immunitási jog Magyarországban nem volna époly széles alapokra fektetve, mint más államokban, ezt én kétségbe vonom. Másik megjegyzésem e tekintetben az, miszerint csakugyan veszedelmes precedens volna-e, ha a kormány eljárása helyeseltetik, vagy hogy a kormány a jövőben elfogathat-e 50 vagy 100 képviselőt, ez lehet fölfogás, lehet a humor dolga, de én sokkal veszedelmesebb, precedensnek tartanám azt, ha a kormány eljárása a jelen esetben rászaltatik. Engedje meg a képviselő úr, hogy ezt határozottan kijelenthessem. Mondotta a t. képviselő úr, hogy Ausztria és Magyarország nem egyformán jártak el azon üzelmekkel szemben, melyek a déli határokon folytattatnak. Meglehet, hogy Dalmátiában történt sok elnézés, ezt a képviselő úr bizonyosan jobban fogja tudni, mint én, de engedje meg constatálnom, hogy Bosnyákország és Herczegovina azon lakói, kik az ottan folyamatban lévő culturális mozgalmak következtében Ausztriába vagy hozzánk voltak kénytelenek menekülni, egyforma vendégszeretetben részesültek Ausztriában és nálunk, és egyformán segélyeztettek itt is, ott is. E tekintetben a két ország, a két kormány eljárása egyöntetű volt, de más tekintetben is, mert Ausztria épúgy mint Magyarország eltiltotta a nyilvános adakozásokat, sőt Ausztria még tovább is ment, mert például Csehországban eltiltotta az úgynevezett Slavophil meetingek megtartását. A t. képviselő úr azt állította,hogy némely államokban teljes mérvben meg van engedve a conspiratio szabadsága s ennek folytán felhozta és magyarázta képviselő úr, hogy a kormány helytelenül járt el, midőn éber szemmel kisérte Mileticsnek és érdektársainak üzelmeit és nagyon nagy hiba volt Mileticset egy második Archimedesz tervei kivitelének közepette háborgatni. A t. képviselő úr egy példára is utalt, fölemlítette t. i. hogy III. Napóleon egyszer fölkérte Angliát, akadályozná meg ottan, hogy Francziaország ellen conspiratiok forraltassanak és létesüljenek. Engedje meg a t. képviselő úr, hogy mielőtt tovább mennék én is egy néhány példát, egy néhány analóg esetet hozzak fel a történelemből. Sokan, igen sokan hazánkfiai közül, akik szabadságért, culturális czélokért, a haladásért, a nemzet jogaiért küzdöttek, egykoron külföldre valónak kénytelenek menekülni, üldöztetve nem ugyan basi-kozákok és cserkeszek, hanem kozákok által. Ez történt 1849-ben a mikor még Szerbiának culturalis missiója a világ előtt ösmeretes nem volt. Ezen hazánkfiainak legnagyobb része akkor Törökországba menekült, azon Törökországba, a melyet az igen t. képv.ár átadott a történelemnek, s a melynek életrevalóságát még ma érzik azok, a kik ezen államnak hadat szentek, s vele ma barczokat vívnak. Az osztrák kormány akkor kérte ezen menekültek kiadatását, a török kormány nem adta ki őket. Ha tehát csakugyan léteznének ezen országban sympathiák Törökország iránt, ha nem is volnának a két államnak ugyanazonos érdekeik, de ezen sympathiák a háladatosság érzetéből legalább is jogosultak lehetnek. (Élénk helyeslés.) De én hozhatnék fel még más eseteket is; pl. felhozhatnám azt, hogy Szerbiának politikai menekültjei Magyarországban mindig biztos menhelyet találtak, hogy őket soha senki sem háborgatta, mi némelykor kellemetlen is lehetett Szerbiára nézve. Tudom én azt igen jól, hogy igen sok állam, Svájcz, Angolország, Amerika egy ideig Belgium is stb. a menekülteket mindig szívesen befogadták, őket nem befolyásolták, nem ellenőrizték. -