Pesti Napló, 1878. június (29. évfolyam, 132-157. szám)

1878-06-30 / 157. szám

Budapest, vasárnap, junius 30.1878. 157. szám. 29. évi folyam, Szerkesztési iroda : Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bár mentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felü­lfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bárm­m­ely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 3 pesti HS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület,­ küldendők. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1878-diki, 29-dik évfolyamára. A Júliusi félév közeledtével felhívjuk­­. ol­vasóinkat az előfizetés minél előbbi megújítására. A magyar emigratio a Keleten czímű nagy érdekű művet a jövő évnegyedben fejezzük be. Előfizetési árak: Évnegyedre..........................................6 frt Félévre.................................................12 . Egy hónapra..........................................2 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év negyedenként 1 forint, ggjgf- Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Fest Napló kiadó hivatalába (Barátok­ tere 7. szám Athe­naeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadó­hivatala. Budapest, június 29. A mentegetőzés ideje járja. A mai nap a kormánypárt ünnepélyes mentegetőzésének vola szentelve. Három ily manifestatió egy napon, talán sok is a jóból: Csernátony be­számoló beszéde reggel, Ghyczy elnöki bú­csúztatója délben, és a kormánypárt felhívása a választókhoz délután, Csernátony beszédével választói előtt megbukott. A szerecsennek nem sikerült ma­gát fehérre mosni. Ghyczy párbeszéde legfelebb succes d’es­­timet aratott, politikai hatással egyáltalán nem dicsekedhetik. A kormánypárt felhívása siralmas. Erő és tartalom nélküli okmány az, mely a múl­tat igazolni nem képes, s az őszinteség hiá­nyával leplezi a jövőt ott, hol a keleti kérdés megoldásáról beszél és ott, hol a kiegyezésben vállalt terheket mellőzi; ott is, hol az önálló hitelügygyel kecsegtet a jövendőben és ott is, hol a pénzügyek javításával dicsekszik a múltban, de az új adókról és adóbehajtásról épúgy megfeledkezik, mint arról, hogy még most is van húsz millió deficit, a azt fedezni már nincs miből. Az egész nyilatkozat oly szomorú olvas­mány, hogy alig értjük, hol lehetett annak éljenezni ? Csupa félelem ií ki belőle és csupa megnyugvás minden csapásban, mit Isten ránk mért, de melyért a felelősséget Európá­ra és a viszonyokra kell áthárítani. Programm pedig e nyilatko­zatban épen semmi sincs. A sza­badelvű pártnak egyátalán nincs politikája. A párt felhívása a vá­lasztókhoz egyetlen elvet ki nem mond; egyetlen kérdés iránt nem foglal állást, nem tartalmaz fel­világosítást. Sem a hadszervezeti kérdés, sem az ad­ministratív probléma, sem a közgazdasági és pénzügyi teendők, sem a vallási és közok­tatási ügyek érintve nincsenek. Az egész nyi­latkozat semmitmondó. De rettenetesen kormányhű. Ez tehát a programm egyetlen pontja: támogatni Tisza Kálmánt, ki majd megmondja Debreczenben, hogy mit akar tenni. Nos, ezen nyilatkozat méltó befejezése a kormánypárt három évi működésének. Csakhogy nem ez ám a befejezése. Jó volna. Befejezése a kormánypárt politikájá­nak Bosznia elfoglalása. A nap fő eseménye az, hogy a berlini congressus, a török követek protestatiója mellett, oly módon tárgyalta a bosnyák kér­dést, hogy monarchiánk megbizassék Bosz­niát és Herczegovinát határozatlan időre kato­nailag megszállni, a menekülteket visszaszállí­tani, a közigazgatást szervezni, a reformokat behozni. A mandátum megadatott s jövő hé­ten berukkolunk­­Boszniába. Tisza Kálmán pedig bevonulását tartja Debreczenbe. Ilyen török induló mellett oszlik fel az országgyűlés, és kéri a kormánypárt a vá­lasztó­polgárok bizalmát és szavazatát. Budapest, június 29. (Királyi kézirat.) A mai hir­­lap a követ­kező legfelsőbb kéziratot közli: Kedves Tisza! Mi­dőn a kiegyezési törvényeknek mai napon történt szentesítése által a hosszabb idő óta folytatott e rész­beni tárgyalások, — mindkét államterület érdekeinek kölcsönös méltánylása mellett, közgazdasági fejlődé­sük lehető biztosítására, s ez által az egész monar­chia javának és tekintélyének ujabbi erősbitésére, — szerencsésen befejeztettek, indíttatva érzem maga­mat önnek és minisztertársainak, kik áthatva hiva­tásuk fontosságától, lankadatlan buzgalommal és ön­­megtagadó hazafias áldozatkészséggel e megoldás előmozdításán fáradoztak, őszinte elismerésemet és meleg köszönetemet nyilvánítani, — biztosítván önt, hogy a trónnak és hazának e nehéz időszakban is tett hit szolgálataikról minden viszonyok között ked­vesen fogok megemlékezni. Kelt Bécsben, 1878. évi junius hó 27-én. Ferencz József, s. k. (A kormánypárt kiáltványa) az or­szág választóihoz következőleg szól. Midőn mi a nemzet képviselői a törvényhozási pályát elhagyjuk s a nemzet kebelébe, mint egyszerű honpolgárok visszatérünk, lehetetlen, hogy ne szól­junk a nemzethez arról, hogy három évi megbíza­tásunk alatt mikép teljesítők képviselői kötelessé­günket. Emelt lélekkel teszszük ezt, s azon nyugalom­mal, melyet a tiszta öntudat nyújt, hogy kötelessé­günket hi­ven teljesítők. Nehéz viszonyok közé esett hivatásunk; nehéz volt a munka, melyet végeztünk. Nagy volt felada­tunk, épen oly a meggondoltság, melylyel e feladatot megoldanunk kellett. Nemcsak az volt a czél, hogy az ország anyagi helyzetén segítsünk, hanem lenni kellett annak is, hogy e nemzetet kétes kimenetelű harczoknak ki ne tegyük, s a nemzeti munkára szük­ségelt időt meddő vagy végzetes küzdelmek által el­pazarolni ne engedjük. Részint szenvedéseiben, részint tétlenségében annyit mulasztott már e nemzet, hogy tiltottnak kell­ tartanunk azt akár az egyik, akár a másiknak eléje vezetni. Megvontuk a vonalat azon anyagi bajok között, melyek a világ minden részét meglátogatták, és saját bajaink között, és azt találtuk, hogy bajaink legna­gyobb része közös a világéval és találtuk, hogy türe­lemmel, de folytonos munka közt kell elvárnunk az időt, míg a világ eseményei a kedvezőbb fordulatot meg fogják hozni. Megvontuk a vonalat azon bajaink között, melyek százados mulasztások vagy a balsors következményei és azok között, melyek új életünkben fakadtak fel, — és úgy találtuk, hogy ezek igen csekély részét teszik amazoknak, s hogy tizenegy év nem elég százados állapotokat megorvosolni, de hogy erre még sok idő, sok erőfeszítés kell, úgy a magá­nos, mint a nemzeti munka terén. Ezen s­ehhez hasonló eszmék irányozták eljárá­sunkat. A viták lefolytak, s az egyezmények sorsa el­dőlt, s ma már mint az ország törvényei állanak fönn, de meg lesznek utóhangjaik a nemzet kebelében, s főleg az ország választói körében, és igy nekünk is kell szavunkat hallatni. Az igazolás rövid szózata lesz ez, szava az öntudatnak, őszinte — és igaz. Az állíttatott egyfelől, hogy ez egyezményekből az országra milliókra menő károk háromolnak. Mi ezt tagadtuk — és tagadjuk. Egyben és másban nye­rünk mi, némelyekben a másik egyezkedő fél. Nincs, ki a mérleget apró összegekig pontosan fölállíthassa ma sem, — annál kevésbbé a jövőre, — egyelőre nem látott közgazdaság, sőt politikai fordulat, a­ világm­ a mérleget javunkra, sőt talán ellenünkre is billent­heti. De ott, hol az ország anyagi vesztesége világo­san kimutatható volt, — a vámvisszatérítés­nél — ott szilárdul ragaszkodtunk igazságunkhoz és sikert mutatunk fel. A nemzetről a több millióra menő károkat elhárítottuk. Elismertük és elismert­ük,hogy nemzeti életünk egyik fő feltétele az önálló hitelügy, az önálló nemzeti bank. Támogattuk kormányunk e czélra intézett ha­zafias törekvését. Saját közgazdasági hitel- és pénzvi­szonyaink állották útját annak, hogy ezúttal czélt érjünk,­­ azonban nem vállalhattuk el a felelőssé­get, hogy e nehéz közgazdasági és politikai időkben előállható zavaroknak tegyük ki az országot, vagy annak, hogy törekvésünk meghiúsulása czélunktól még messzebbre ejtsen bennünket. De leoldottuk — habár áldozattal — ez ügyről azon ólom­súlyt, mely ahoz kötve volt, s felnyitottuk a tért, a melyen az, a legközelebbi tíz év alatt, a nemzeti akarat sulybave­­tése által biztosabban készíttethetik elő. Kormányunk kezdeményezése s kitartása folytán milliókra menő megtakarításokat valósítottunk, és e megtakarítások­nak, a nemzet áldozat­készségének nyomai nagy szá­mokban mutatkoznak már is. Ha a nemzet és kor­mánya e takarékosságot vaskövetkezetességgel foly­tatja, ha az államháztartásban az egyensúly felé ha­tározott lépésekkel halad, egyéb üdvös hatásokon kívü­l évről-évre közelebb jutunk az önálló hitelügy­­höz. A meghiúsulás veszélyei el lesznek hárítva. Valamint minden egyes egyezkedésnél, úgy azok összeségénél igyekeztünk az ország minden tör­vényes jogát és intézményét megóvni. Megóvatott az ország paritása szemben a monarchia másik felével. Magyarország mint állam ez egyezkedésekből sértetle­nül lép ki, sőt ilyetén állása új bizonyítékokat és szen­tesítést nyert. Összes eljárásunk iránya volt: megvé­deni érdekeinket, jogainkat és intézményeinket. Na­gyobb c­éloknak rendelni alá a kisebbeket. Koczkára nem tenni nagyobb érdekeinket a kisebbekért. Nem jártunk el könnyedén az egyezkedések­ben. Rokonszenvvel kísértük kormányunk erőfeszíté­seit, s a több irányban folytatott küzdelmek közt fáradalmait és kitartását, é­s lelkiismeretünk ko­moly tusái után adtuk szavazatunkat azon hitben, hogy hazánkat igy szolgáljuk a leghelyesebben. Erőnknél többet merő merészségünk nem volt. Törésre, szakadásra, vagy évekig tartó új versengé­sekre vezetni nemzetünket nem mertük,­­ de bír­tunk annyi bátorsággal, hogy ez egyezkedések alatt két irányban folytassuk a küzdelmet, kint, hol köve­teléseinket igaztalanoknak mondották, és bent, hol a törés vagy káros halasztások ellen kell­ küz­­denünk. Tudjuk, hogy e nemzetnek több óhajtásai, t­öbb reményei voltak ez egyezkedések alatt, többek és nagyobbak voltak a mi óhajtásaink és reményeink is. Küzdöttünk és küzdött kormányunk ezek mellett. Minden teljesíthető nem volt, és ezt, ha lezajlanak a felindulásnak pillanatai, az egész nemzet így fogja megítélni. Ezért állunk mi most emelt lélekkel és nyílt homlokkal választóink, s a nemzet előtt. Az utolsó két évben nagy események folytak le keleti határainkon. Ez események mélyen benyúlnak hazánk jövőjébe. Az­ egész nemzet lelke és szive ki­sérte az ott lezajlott harczok változatait. Mi is együtt éreztünk a nemzettel, — de ha ez ügy talán legna­gyobb része a mienk, nem csak a mienk volt. Ügye volt az Európának, s midőn ez ilyennek hivatalosan is el­ismertetett, meg kelle nyugodnunk abban, hogy ez események, e harczok következései fölött a hivatalos Európa mondjon ítéletet első­sorban. Az ítélő széken a monarchia képviselője által ott van Magyarország szava is, és mi a legélénkebb érdeklődéssel nézünk a kezekre, melyek a bonyodalmak megfejtésével bi­zonyára hazánk érdekeinek megmentésén is fára­doznak. Nem értük még el a pillanatot, hogy érdekein­ket, s a világ békéjét megmentve látnák, de ha Eu­rópa tanácsának nem sikerülene az igazságnak elég­tételt szerezni, és ha nem érhetjük el, hogy hazánk­nak részletekig ismert életbevágó érdekei megvédet­tek legyenek, mindig azok közé fogunk tartozni, kik a nemzet lelkesedését éleszteni s áldozatkészségét serkenteni fogják. És az izgalmas időkben, midőn az egyezkedés a monarchia másik felével s az orosz-török háború közvetlen határainkon folyt,­­ végeztünk, alkottunk oly műveket, melyek a nemzet jövőjébe jótékonyan és messze be fognak nyúlni. Megalkottuk a büntető törvénykönyvet, mely­nek megalkotásán elődeink közel egy századig siker nélkül fáradoztak, s ezáltal közéletünkben egy nagy hézagot töltöttünk ki. Az erdélyi részek új területi felosztásában egy üdvös művet hoztunk létre. Ilyen a törvény, mely ki­váltságolt helyzeteket alakított át, s területi visszás­ságokat enyésztetett el. Hoztunk törvényeket, melyek az ország egyes polgárai javára vannak számítva, egyebeken kívül ilyen az árva ügyek rendezése, — ilyen a kisebb polgári perek gyorsabb s olcsóbb el­­intézhetése, — ilyen az egészségügy, — ilyen a mun­kás és cselédviszonyok rendezése, melyek mind a helyesebb közigazgatás magvait foglalják magukban. E válságos időkben pénzügyi kormányunk ernyedetlen munkájának sikerült államháztartásunk­ban oly javításokat eszközölni, melyek — ismételjük — ma már milliókban nyilatkoznak. Sok felé hat ki ennek jótékony eredménye, de egyben sem oly mér­tékben, mint abban, hogy hullámzó közhitelünk ezen vívmány folytán szilárd alapot nyert. A külföldi pénz­világ járadékkölcsönü­nket elfogadta. Közhitelünk európai szentesítést nyert. Hiszszük, hogy jön idő, midőn mindez hatását minden irányban éreztetni fogja. Minden emberi mű­nek, úgy az állam által alkotott műnek gyümölcsei is lassabban érnek. Könnyebb és könnyebb lesz ezután ez ösvényen haladni folyvást. Biztosabban haladhatunk mi is, még nagyobb, még több alkotásra vagyunk ké­szek mi is. Ösmerjük, hogy a civilizáció,s hazánk érde­ke többet is kíván; ösmerjük, hogy hazánk türelmetle­nül várja a javításokat és alkotásokat a közélet min­den ágában; osztjuk ez érzelmeket mi is, s ha figyel­münket ez izgalmas időben sem tagadtuk meg e tö­rekvéstől, úgy ha az ég kedvez a nemzet békéjének, egész terjedelemben áll előttünk a feladat, hogy ez alkotásokat ernyedetlenül folytassuk a jövőben is. Tudjuk, hogy vannak kérdések, melyek mint sürgősek, megoldásra várnak. Az idők mindenki ál­tal ismert kényszerűsége fialasztotta el, mi nem ejtet­tük el azokat. A haladás, a H­a­selvűség, s fennálló intézményeinkkel összhangzásban fogjuk azokat egy­más után megoldani. Nem csüggedünk. A luctor et emergo nemcsak egy nemzet jelszava, jelsza­vunk az nekünk is, csakhogy a köz- és magán munka ernyedetlen teljesítésén felül nincs nemzet, mely sorsa és helyzete, s jövője iránt nagyobb óvatosságra és meggondoltságra volna utalva, mint nemzetünk, s ha politikai értelmiségünknek a haza üdvére máris ezer jelét adtuk, — ez értelmiség s a honszeretet meg fog­ják szilárdítani nemzeti létünket. Kelt Budapesten, 1878. junius hó 29-én. Az országgyűlési szabadelvű párt értekezletéből. Ge­rc­ve István elnök. (A függetlenségi párt kiáltványa a választókhoz) ma jelent meg a párt két köz­lönyében. Tartalmát közelebb ismertetjük. (A Budapesti Közlöny­ egy rendkívüli kiadása holnap tudomásra fogja hozni a német, fran­­czia és olasz vámszerződések ez év végéig történt meghosszabbítását. Csernátony választói előtt. — jun. 29. Nagy falragaszok hirdették n­apok óta, hogy Csernátony Lajos ma fogja tartani beszámoló beszédét választói előtt. Tíz órára szólott a meghívás, de a soroksári­ utczai Prückler ház udvara x/4 11 órakor is oly üres volt, hogy mikor Csernátony, ki addig az udvaron levő üveg­tornáczban várta a választók meg­érkezését, 1/2 11 órakor felállott a számára a bál mellett készített emelvényre. Mindössze 60—70 em­­ber lehetett jelen , csak a beszéd vége felé érkezek az utczáról többen, de ekkor is alig volt az öszes közönség 150 főnél többre tehető. A beszéd, melyet Csernátony tartott, épen nem gyakorolt hatást, sőt nem egy helyütt ellemondó fél­beszakítások történtek, mikre Csernátony rögtön felelt, kijelentvén, hogy »nem ijed meg semmiféle kurjongatásoktól.« Több állításánál pedig nevetés hangzott fel a választók köréből. Mielőtt Csernátony szólni kezdett, az Ellenőr mai számát osztogatták a közönség között. 3 szám­ban újra le van nyomatva Csernátonynak öt évvel ezelőtt választóihoz intézett beszéde, melyr­­a hi­vatkozott. Elmondá, hogy akkor kilépett a sabadelvü pártból s eljárását a választók helyeselték ma en­nélfogva azt kell igazolnia, hogy dacára annak, hogy a kiegyezés miatt történt a kilépés, kiegyezést mégis utóbb elfogadta. Utal az európai eseményekre, mi sem tudja senki, »miként állunk monarchiánk tettét illetőleg« (Egy hang: bemegyünk Boszniába!). Ezen esemé­nyek hatása alatt jött létre a kiegyezés melyet nem akar glorificálni, mert azzal, meri állítni, »elégedet­len minden ember Magyarországon. (Tgg van! Igaz!) A kormánytól kezdve az utolsó válaszó és nem vá­lasztó polgárig! (Egy hang: Nem keétt volna rásza­­vazni!) Ezt igen könnyű mondani anlak, ki meg nem gondolja, hogy hazánk érdekeire néve minő követ­kezményű lett volna a kiegyezés­­ nem fogadása (Helyeslések); »de nagyon nehéz rágtenni, — úgy­mond, — annak, ki nem szokott­­dekeket és kon­­czokat lesni, mint én nem szoktam;... az ily ember meg szokta gondolni, hogy becsüttesen miként ad­hatja szavazatát, nem keresve keret egy oldalról sem, de nem félve a kurjongatásoktól sem«. Magyarországnak joga va az önálló bankhoz; szóló óhajtja az önálló vámterület is, megválasztása előtt megmondta már, hogy ez igen szép és jó dolog. »De én óhajtok még ennél többet is, — igy folytatja, — óhajtom a personal uniót; óhajtom, hogy Ausz­triával semmi közünk ne legyen. (Derültség.) Ez szép óhaj, de ezt valósítani kell s nem elég azt kiabálni, hogy én ezt óhajtom, azt óhajtom, hanem nagyon meg kell fontolni az utakat, melyeken megy az em­ber.« Az önálló bankra nézve hangsúlyozza, hogy azt lehetetlen volt felállítani, mert solid tőkepénzesek nem vállalkoztak rá. (Ellenmondás.) Ezt valaki hi­heti, vagy nem hiheti; szóle mindenesetre többet hisz azok szavának, kik most a kormányon ülnek, mint azoknak, kik voltak miniszterek és most ellenzékiek. (Helyeslések és ellenmondások.) Elmondja ezután a fusió történetét, s megjegy­zi, hogy az ország hitelére nézve az sikeres eredmé­nyeket tud felmutatni. Áttér ezután ismét a keleti kérdésre , utal arra, hogy Európa gazdálkodni hagyta a muszkát, mert mindegyik hatalom félt a másiktól. Nálunk is háborút akartak, de mikor megkezdődött a mobili­­záció, azok, kik legjobban kiáltoztak, ellenezni kezd­ték a háborút. Ezen háborús viszonyok nagy befo­lyással voltak a kiegyezés elfogadására. De e mellett meg van győződve, hogy ha a kormány jobb kiegye­zést tartott volna kivihetőnek, bizonyára azt propo­nálta volna; a jelenlegit azért proponálta, mert job­bat nem tartott kivihetőnek. Más kormány jobbat semmi esetre sem tudott volna létrehozni, de roszab­­bat igen. (Derültség.) Fel is voltak szólítva az illető államférfiak ő Felsége által, de senki sem vállalko­zott. A­kik jobbat tudtak volna csinálni, azoknak kö­telességük lett volna ekkor előállani. Azok, kik annyira küzdöttek a kiegyezés ellen, egy perczig sem akarták megbuktatni a kormányt, sőt ha erre kilátásuk lett volna, bizonyára kimentek volna a ház folyosóira a szavazás alkalmával. A tá­madás tehát csak hypocrisis volt. Hosszasabban fejtegeti egy életerős ellenzék szükségét; azt ajánlja a választóknak, hogy vagy kor­mánypárti, vagy az ellenzéki pártok egyikéhez tar­tozó képviselőt válaszszanak, de óvakodjanak az úgy­nevezett független emberektől, kik a pártok között mozognak, kik igen sok esetben eladók mindkét részre. Végül azon sokszor hangoztatott szólásra tér át, hogy a kormány nem tartotta meg ígéretét. Hi­szen mindenki azért ígér valamit, mert azt hiszi, hogy az valósulni fog. Az ámító csak az, ki olyant ígér, miről tudja, hogy nem valósul. A kormánynak ugyanaz az érdeke, a­mi a népé. Hiszen nagyon furcsa volna, ha a kormány készakarva csinálna elégedetlenséget. Pedig ilyféle értelme van azon mondásnak, hogy a kormány nem tartotta meg ígéretét. Köszönetet mondva választóinak, bevégző be­szédét. A BoceGol végén a szónokot megéljenezték s ezzel a közönség eloszlott. Országgyűlés. I.­­ A képviselőház ülése junius 29-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Széll Kálmán, Wenckheim Béla b., Perczel Béla, Trefort Ágoston, Péchy Tamás, Szende Béla, Bedekovich Kálmán. Elnök az ülést d. u. 1 órakor megnyitván, be­mutatja az újonnan beérkezett kérvényeket és felira­tokat, melyek a ház irodájába, határoztattak letétetni a jövő országgyűlés elé terjesztés végett. Tisza Kálmán miniszterelnök bemutatja a birtokrendezési eljárásról és a verseczi választási névjegyzék összeállításáról szóló szentesített törvény­­czikkeket. A törvényczikkek kihirdettetnek és a főrendi­házhoz küldetnek át. Elnök: Mielőtt a további teendőkre átmen­nek, Irányi képviselő úr kíván szólani. Irányi Dániel: T. ház! Egy kérdést s ennek kapcsában egy kérést kívánok a t. ház becses enge­­delmével a t. miniszterelnök úrhoz, illetőleg az összes kormányhoz intézni. A kérdés a következő: Jött-e már a t. kormány az iránt megállapodásra, hogy a jövő választások mikor ejtessenek meg, valamint az iránt is, hogy mi­lyen előterjesztést kíván tenni ő Felségének a jövő országgyűlés összehívásának idejére nézve ? Az ez iránt való tájékoztatást nemcsak a ma­gunk, hanem az összes választópolgárok érdeke teszi szükségessé. A kérés pedig abból áll, hogy a t. kormány a maga közegeit, különösen pedig a főispánokat utasí­­tani méltóztassék, hogy a választásokra és az ezeket megelőző törvényes választási mozgalmakra semmi­nemű nyomást ne gyakoroljanak, hanem a polgárok­nak jogait és a választások szabadságát úgy maguk tiszteletben tartsák, mint mások által tiszteletben tartassák; s ha a törvények rendeletei, különösen azok, melyek a vesztegetések és egyéb választási visszaélésekre vonatkoznak, megsértetnek, az ezen törvények megsértőit feljelentvén, azokat az illető bí­rói hatóság által megfenyíttessék; elvárván a t. igaz­ságügyminiszter úrtól, hogy nem fogja jövőre a kihá­gások s vesztegetések miatt indított bűnvádi vizsgá­latokat és kereseteket királyi kegyelem útján meg­szüntettetek Legyen, uraim, a küzdelem élénk, nem bánom heves, de legyen szabad, legyen tisztességes és tör­vényszerű ; —ezt kívánja nemcsak a kormány, hanem a nemzet becsülete egyaránt, ezt követeli a törvény s az alkotmányosság elve iránti tisztelet, ezt paran­csolja a közerkölcsiség, mely Berzsenyi szerint min­den országnak támasza és talpköve. Remény­em, hogy a t. miniszterelnök úr kér­désemre felelni fog s kérésemet illetőleg nemcsak engem, hanem ez összes választó közönséget is meg­nyugtatni szives lesz. (Helyeslés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Teljes készséggel felelek a t. képviselő úrnak, kinek beszé­dére ha gáncsoló megjegyzést akarnék tenni, csakis azt az egyet tehetném, hogy nem volt szükség ezen felszólalásra. Legyen a t. képviselő úr meggyőződve, hogy a kormánynak épen úgy, ha nem inkább, mint bárkinek másnak kívánsága, hogy a választás szabad, hogy a választás tisztességes, hogy a választás törvényes le­gyen. És épen ezért soha semmi viszonyok közt nem fogja akarni, és nem fogja tűrni, hogy közegei tör­vénytelen beavatkozással éljenek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De midőn erre feleltem, akkor szabad legyen megjegyeznem, hogy az, hogy a választás szabad, hogy a választás tisztességes, hogy a választás törvé­nyes legyen, nemcsak a kormánytól függ. (Élénk he­lyeslés a középen.) Függ az minden egyes képviselő­­jelölttől, és függ azon képviselőjelöltek pártjától. És legyen meggyőződve a t, képviselő úr, hogy a kor­mánynak kívánsága és maga által követendő útja, hogy megvesztegetés se szellemi, se anyagi ne legyen. (Helyeslés a középen.) Igen óhajtandó tehát, hogy mindenki tartózkodjék a választásoknál nemcsak anyagi, de a — ha momentán nem is oly megbecste­lenítő, de következményeiben sokkal roszabb — szellemi megvesztegetéstől is. (Élénk helyeslés a kö­zépen.) A­mi a hozzám intézett kérdést illetti,— az or­szággyűlési választások a kormány szándéka, s a törvényben a belügyminiszternek adott jog szerint, mely szerint a 10 napot kitűzheti, augusztus első fe­lében fognak tartatni. A­mi az országgyűlés összejövetele napját il­leti — mert ezt is kérdezte a t. képviselő úr, — erre nézve kitűzve a legfelsőbb összehívásban — csak a rendes viszonyok vétetethetven szemü­gyre — októ­ber havának egyik napja. De ha egyszer a választá­sok meg vannak ejtve, — és épen ezért szükséges a választásokat mentül előbb eszközölni — és rendki­vüli körülmények fordulnának elő, mindig módjában van a törvényes királynak élni azon jogával, hogy előbb is összehívhassa az országgyűlést. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatik a t. ház tudni, hogy hol­nap ő Felsége az országgyűlést be fogja rekeszteni. Szerencsém van a t. ház tagjait felhívni, hogy holnap déli 12 óra előtt a legmagasabb trónbeszéd meghall­gatására a budai várpalotában megjelenni szívesked­jenek. Ez lévén utolsó ülésünk, a legmagasabb királyi trónbeszéd azonnal ki fog nyomatni, a t. ház tagjai­nak megküldetik és az irományok gyűjteményébe be fog vétetni. Bemutatom ez alkalommal a t. háznak elnöki előterjesztésemet az országgyűlés harmadik üléssza­káról, visszatekintéssel a háznak ezen országgyűlés alatti összes működésére. Bátor vagyok kérni a t. ház tagjait, hogy ezen jelentésemet most — minthogy az terjedelmes — felolvasottnak méltóztassanak venni. (Helyeslés.) Ki fog nyomatni, a t. ház tagjainak megküldetni és az irományok gyűjteményébe felvétetni. (Felállva:) Most engedje meg a t. ház, hogy tiszteletteljes búcsút vehessek a t. fiaitól. A parlamenti kormányzat fennállása óta tar­tott negyedik országgyűlés befejeztetik. Kezdetéhez nagy várakozás, vérmes remények voltak csatolva, most sok oldalról hangzanak fel panaszok, hogy a nemzet tévedett reményeiben, az országgyűlés feladatának, a nemzet várakozásának meg nem felelt. Nézetem szerint indokolatlanok voltak a túl­zott remények, de nem alaposak a felhangzó pana­szok sem , az országgyűlés feladatának megfelelt. A vérmes remények ápolói a parlamentek állí­tólagos mindenhatóságának téves fogalmából indulva ki, számításon kívül hagyták a tények hatalmát, mely előtt a legjobb akaratnak, a legerélyesebb állami ac­­tiónak hatása is gyakran meghiúsul; a felhangzó pa­naszok az emberi természetnek azon sajátságából erednek, mely szerint szemeinket főképen az ügyek árnyoldalaira függesztve, melyek semmi emberi tény­ben nem hiányoznak, kellőképen nem mérlegeljük az azokkal szemben álló előnyöket. Hogy az országgyűlés tevékenysége meddő nem volt, egy rövid pillantás némely főbb alkotásaira be fogja bizonyítani. Megalkotta ezen országgyűlés a váltótörvényt, s ez­által megkönnyíttette, szilárdította kereskedel­münknek az összes ismert világgali összeköttetéseit. Megalkotta két évtizednél tovább folytatott tör­vényhozási sikertelen kísérletek után úgy a köz-, mint a magánélet biztonságára elkerülhetetlenül szükséges magyar büntetőtörvénykönyvet. Megoldotta a királyföldi kérdést, a szenvedé­lyek felburjánzásának sok évek lefolyása alatt nyitva állott be forrását. Megszüntette a törvényhatóságok területének szabályozásával az ország nagy részében azon szá­mos hátrányokat, melyek a törvényhatóságok terüle­tének régi hibás alakulásából eredtek. Törvényeket hozott, hogy többet ne említsek, a közigazgatási bizottságokról, a közegészségügy rendezéséről, cselédügyről, a nagyfontosságú gyám­sági, gondnoksági ügyek rendezéséről, a végrendele­teknek eddig elé sokféleképen értelmezett külkellékei­­ről, a közoktatási hatóságokról, a kisebb polgári pe­res ügyekbeni eljárásról, melyek habár időt kívánnak arra, hogy általánosan foganatosítva, teljes hatásu­kat gyakorolhassák, további fejlődésükben a köz­­igazgatás általános javulásának jelentékeny és üd­vös kezdeményezését foglalják magukban, s mind­ezeket csak az keveselheti, ki nem ismeri azon ne­hézségeket, melyekkel az államok nagy testének szö­vevényes organismusába beillesztendő bármely újítás­nak tervezése és keresztülvitele, főleg alkotmányos országokban összekötve van; s a ki a mag elvetése után mindjárt aratni is akarván, nem gondolja meg, hogy a közigazgatási organikus intézményeknek arra, hogy fejlődjenek, megérjenek, átmenjenek a nemzet életébe, épen úgy időre van szükségük, mint a növények fejlő­désének a természetben. De két tény főképen az, mely habár jelenleg általános helyeslést nem nyert is el, sőt sok oldalról keserű gáncsolással találkozik, nézetem szerint már a közelebbi időkben is elismerést, s az utókornál min­den esetre maradandó jó emléket biztosít ezen or­szággyűlésnek. Ezen két tény egyike az, a­mi ezen országgyű­lés alatt az államháztartás rendezésére nézve történt , a másik az, hogy megújította, létesíttette az ország­­gyűlés a monarchia két állama között azok iránt, a­mik közöttük időről időre elintézendők, a kiegyezést. Az idő, a melyben, a hely, a honnan szólok, a tisztelet, melylyel a házban levő pártok, s azoknak egy­mástól eltérő véleményei iránt elnöki állásomban tartozom, nem engedik, hogy ezen tárgyaknak nagy fon­tosságát saját szempontomból ez alkalommal tüzetesen fejtsem ki, s azért, hogy befejezzem az országgyűlés tevékenységének rövid rajzát, melyet adni akarok, nézeteimet ezen két tárgy felett csak néhány szavak­ba foglalom.

Next