Pesti Napló, 1878. november (29. évfolyam, 265-290. szám)
1878-11-21 / 281. szám
281. szám. Szerkesztési irodlat Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás között, panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, csütörtök, november 21.1878. REGGELI KIADÁS. 29. évi folyam, EUS fizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai küülönküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Ihirdetéselei szintúgy mint előfizetések a Pesti 1STapló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeuss-épület, küldendők. Budapest, november 20. A felirati vita, a ma tartott két kitűnő nagy beszéd által, rendkívüli érdeket nyert. Ha szabad így szólanunk, a vita ma érte el tetőpontját. Sokáig fogunk visszaemlékezni a mai ülés jeleneteire, a felharsogó éljenzajra, a riadó tapsra, a tetszés és elismerés zajosnál zajosb jeleneteire, melyekben a mai ülés oly kivételesen gazdag volt; a leggazdagabb mindazon ülések között, melyek a házban a felirati vita alatt tartottak. A nagy szónoki mérkőzés előtt a kormánypárt gondolkozó s töprengő részének egy kiváló jelességű szónokát hallottuk. Horváth Lajost értjük, kit sajnálattal látunk a kormánypártban, de aki, mai beszéde után ítélve, igen közel áll ahhoz, hogy kövesse a kormánypárti klubból kilépett vasmegyei képviselők példáját. Ő sokkal élesebben szólt, mint Szlávy s nagyobb határozottsággal ítélte el az okkupácziót, mint a kormánypárti felirati javaslat. Tévedése azonban az, hogy még ma is bizonyos különbséget tesz a berlini kongresszus előtt és ez után követett politika között. E megkülönböztetés önkényes és nem bír semmi alappal. A monarchiánk és Oroszország között létrejött megállapodások szerint járt el a külügyi hivatal elejétől végig; az egyes események csak e megállapodások következményei. E politika a berlini kongresszus előtt ép oly rész volt, mint a kongresszus után s további roszaságáért felelős lesz nemcsak a kormány, de a kormánypárt azon férfiai is, kik mint Horváth Lajos, belátják ugyan e politika gonosz voltát, de annak megbuktatására az ellenzékkel nem szövetkeznek. A mai ülés két nagy szónoka közül a felszólalás sorrendjében Pauleré volt az első hely. Az ő beszéde tette a legnagyobb hatást az eddigi összes kormánypárti szónoklatok között. Egyes szavai mintha felvillanyozták volna a megdermedtnek látszó kormánypártot, s rég ideje volt már, hogy minisztert úgy tapsoltak volna, amint ma a kormánypárti padokról Paulert tapsolták. A Tiszapártiak rendkívül örvendtek annak, hogy akadt egy renomméval bíró volt Deák-párti,aki védelmezi a Tisza-politikát. Amily tárgyilagossággal konstatáljuk a külső hatást, melyet Pauler aratott, úgy minden pártszemponttól menten, csak az igazságnak megfelelőleg említjük fel, hogy külső hatásra nézve is Szilágyi Dezső beszéde tetemesen túlszárnyalta Paulerét. A rendkívül hosszú, két óránál tovább tartott beszédet a ház eleinte feszült figyelemmel, majd mindinkább fokozódó érdeklődéssel, befejező részeit pedig majdnem lázas tetszésnyilatkozatok s frenetikus tapsok között hallgatta. A tetszés nyilvánításaiban természetesen legélénkebb része volt az ellenzéknek, de helyenként belevegyültek abba egyes kormánypárti sorok is. Szilágyi ma egyiket a legszebb diadaloknak ünnepelte, a minőket csak rendkikívüli szónoki erővel, egy nemes nagy ügynek hévteljes mesteri védelmében ünnepelhetni. Pauler beszédének jelentékeny része inkább akadémiai értekezés, mint parlamenti beszéd. A beszédnek különösen első feléből hiányzik az él s a határozott vonatkozás a konkrét viszonyokra. S az egész beszéd, mint látszik, előre készített, csinált mű, s így nélkülözi a rögtönzés élénk közvetlenségét. Szilágyi beszéde mindvégig parlamenti szónoklat, s nagy része rögtönzés. A külső szerkezet a forma kiváló mesterét árulja el. A beszéd ereje terjedelmével növekszik. A támadás mind kombináltabb, mind erősebb alakot ölt s tetőpontját éri el, midőn a miniszterelnök saját szavaival bizonyítja a kormánypolitika álnokságát.Az ellenfél nemcsak megverve, de összetörve terül el a szónok előtt, a hallgató meg nem állhatja a zajos tapsot. Pauler egy rosz ügyet védett. És pedig oly ügyet, melynek egyes részletei ellenében, mint látszik, neki is vannak aggodalmai. Az elmélet, melyet a miniszter felelősségéről fejtegetett,egészen helyes, de hogy ez alkalommal fejtegette az nem lehet minden jelentőség nélkül. A beszéd e része azt is kifejezhette, hogy ő helyesli ugyan az okkupácziót, de nem helyesli a keresztülvitel módozatait. S ránk nézve a beszédnek e passzusai bírnak a legnagyobb érdekkel. A beszédben találunk, a szónok szempontjából több tetszetős mondást , de nem találunk érvet. S hogy az okkupáczió igazolására, a saját nemzetének meggyőződésével szemben, idegen államférfiakra hivatkozott, s annak bizonyításául, hogy annexió nem fog történni, a trónbeszédre, tehát kormánynyilatkozatra úgy hivatkozott, mint szent szóra: ez a beszéd legkevésbbé sikerült részei közé tartozik. Az okkupáczió elleni aggodalmak eloszlatását Pauler csak megkísérte, de nem hatott a dolog mélyére. Csak azt mondá, hogy ő hiszi ezt vagy azt, de nem bizonyított semmit. Hogy egyes délszláv lapok ma ellenzik a megszállást, azt egyensúlyozza a tény, hogy a megszállással Oroszország megkínálta volt a monarchiát. S midőn szónok azt fejtegette, hogy Bosznia mily nehezen kormányozható ország , ezzel nem a megszállás mellett, hanem ellene bizonyított. Szóval a beszédnek van sok gyönge része, a leggyöngébb mindenesetre az, hogy Pauler is elfogadva a felirati javaslatot, oly politikát védett, melyet a javaslat elítél. Szilágyi beszéde a legsikerültebb parlamenti támadás, mely a követett keleti politika s a kormány eljárása ellen eddig intéztetett. Szónok semmit sem állít a nélkül, hogy ne bizonyítana. A beszéd nem a pátboszban, hanem az érvelésben keresi erejét. Feltünteti a szónok saját álláspontját, s ennek kifejtése után, fölkeresi az ellenfél hadállását, és azt saját érveivel veri meg. A szophiszmákat, a kétszínűséget, az álnokságot és perfidiát parliamentünkben tán még soha sem állították így pellengérre, amint az ma Tisza Kálmán beszédei, egyes cselekményei s egész eljárásával történt. Bármi legyen a szavazás eredménye, a teljes erkölcsi diadal az ellenzéké, s ennek megszerzéséhez Szilágyi beszéde lényegesen hozzájárul. A feladatról, hogy e kitűnő beszédet taglaljuk, ezúttal lemondunk. Csak szónoki szépségeire akarjuk figyelmeztetni az olvasót. Az ügy, melyet véd, a nemzeté, mely együtt érez a szónokkal, kinek szava visszhangozni fog az egész országban! Budapest, nov. 20. (az okkupáczió költségei.) A közös kormány részéről az okkupáczió költségei tárgyában teendő előterjesztés a folyó 1878. évre még 41.720.000 frtnyi póthitelt, 1879-re pedig 33 millió külön hitelt kiván. Az előterjesztésben a közös kormány e követeléseket csak röviden indokolja. (Az olasz király elleni merényletről) a Köln. Ztg. ekként nyilatkozik : »Olaszország a carbonarik, a Camorra és Maffia hazája, s az összeesküvéseknek s politikai gyilkosságoknak is klasszikus földje. Pedig ott e pillanatban ilyesmikre valóban kevés ok létezik. A szocziáldemokrácziának még aránylag nem sok híve van, a sajátképein klerikális pártnak még ezután kell megalakulnia, s a klerikálisok ott sokkal nemzetiebb érzelmüek, mint nálunk. Elégületlen természetesen sokkal több van ott, mint más országban, de az ily elégületlenséget a királygyilkolástól nagy távolság választja el. Aligha pusztán a véletlen műve azonban az, hogy a gyilkos épen az elhanyagolt s a műveltség legalacsonyabb fokán álló déli tartományokból származik, bárha oly bűnösök, mint Hödel, Nobiling, Oliva és Passavante tulajdonképen minden nemzetiségen kívül állanak, s a nép szelleméhez alig van valami közük. De Olaszország déli tartományaiban s Szicziliában az emberélet megvetése, a személyes motívumokból való haszúállás inkább ki van fejlődve, mint Európa bármely más részében. A szicziliai lakosság nagy részének legalább egy-egy gyilkosság terheli lelkét, s Palermóban a nagy ritkaságok közé tartozik az oly éjszaka, amelyben legalább egy gyilkossági kísérlet el nem követtetett. Oly megszokott dolog ez ott, hogy a lakosok, ha ilyesmit hallanak vagy látnak, egyszerűen kilőnek az ablakon, hogy a lövés zaja oda csődítse a rendőröket. Fel sem tűnik, ha reggelenkint valamely templom lépcsőzetén vagy más közhelyen széles vértócsa látható. Nápolyban még a király elleni merényletet megelőző napon is egy tizenhat éves ifjút késszúrásokkal öltek meg. Hogy a gyilkossági kísérlettől vagy más hasonló merénylettől a király körútja alatt előre tartottak, s annak megakadályozásáról gondoskodni is igyekeztek, kitűnik abból, hogy Florenczben a király megérkezése előtt számos egyént elfogtak s hogy Milánóból, mielőtt a király oda érkezett volna, kiutasították a retteget szocziáldemokratákat. A vörös könyv. — nov. 20. A vörös könyv ma nem terjesztetett elő sem az osztrák, sem a magyar delegáczióban. A P. Ll. azonban kimerítőbb ismertetést ad az előterjesztendő okmánygyűjteményről. E rövid ismertetésből világosan kitűnik, hogy a külügyi hivatal a vörös könyv összeállításánál most is azon rendszert követte, hogy valamikép egyetlen egy érdekesebb okmány se tévedjen bele s hogy az Andrássy-politika lényegének megítélésére semmi segédeszközt ne nyújtson. A vörös könyv összesen 269 okmányt fog tartalmazni, melyek az 1877. ápr. 7-től 1878. nov. 3-dikig lefolyt időszakra, tehát az orosz-török háborúra s a kongresszusra terjednek ki. Az első okmány Gorcsakoff már ismert jegyzéke az orosz hadüzenet indokolása tárgyában. Ezt követi egy jelentéktelen sürgönyváltás a kabinetek közt, melynek ismert eredménye az volt, hogy a hatalmak nem feleltek a Gorcsakoff-féle jegyzékre. A következő okmányokban egy „csomó ismert török hadi proklamácziót kapunk. Önálló akcziót Andrássy gróf csak az ellen kezdett, hogy a szerb terület a háború színhelyévé ne tétessék. A bécsi kormány 1877. ápril 26-án tiltakozott Kladovának a törökök általi megszállása ellen s minthogy Oroszország megígérte, hogy a szerb területet nem érinti, Törökország is ugyanezt volt kénytelen ígérni. A 36. sz. okmányban Kogalniceanu Románia viszonyát a portához fejtegeti; a 47., 48. és 61. sz. okmányok szintén román ügyekre vonatkoznak. Ezeket kiséri egy sereg jelentés a konstantinápolyi kamara tárgyalásairól. A porta csak 1877. jún 5-én felel egy Savfet pasa által Aleko pasához intézett táviratban a román kifogásokra. Az erre következő okmányok közül legfölebb Langenau báró egy roppant hosszadalmas s jul. 1-én kelt jegyzéke bir némi érdekkel, melyben Sándor czárnak a bolgárokhoz intézett proklamácziójáról nyilatkozik. E jegyzék egyszersmind utolsó a vörös könyvben a háború első fázisáról, mert a közvetlenül utána következő okmány már deczemberben kelt s a porta által intéztetett a hatalmakhoz, mediáczióra kérve fel őket. Az erre következő okmányok aktuálisabb természetűek, de ezek is csak fölötte csekély betekintést engednek az események folyamába s az őket kisérő diplomácziai akczióba. 1878. febr. 3-án a bécsi kormány megtagadja a kezdeményezést kongresszus összehívása tárgyában a keleti ügyek rendezésére s a berlini kongresszus összejöveteléig terjedő okmányok csaknem mind a körül forognak: legyen-e kongresszus vagy konferenczia avagy nem ? A vörös könyv ezen része a történetíróra kétségkívül becses anyagot fog képezni. Ami ez okmányokra következik, az már nagyobbára mind ismeretes; ilyenek például Wassics főkonzul jelentései a Szerajevóban történt dolgokról, mielőtt csapataink Boszniába bevonultak. Említést érdemelnek még a boszniai menekültek hazaszállítására vonatkozó 143, 145, 147 és 150. számú okmányok, továbbá Lippich főkonzul több terjedelmes jelentése a Pristenben történő dolgokról, az albán ligáról s Mehemed Ali meggyilkolásáról, végül Wrede herczeg belgrádi főkonzul jelentése azon állásról, melyet Szerbia az okkupáczióval szemben elfoglalt. Utoljára következik azon ismert jegyzékváltás, mely a porta és a bécsi kabinet közt az osztrák-magyar csapatok részéről Boszniában állítólag elkövetett kegyetlenségek tárgyában folyt, továbbá néhány jelentés a berlini szerződés megkezdett végrehajtása tárgyában, Kállay jelentéseivel a kelet-ruméliai bizottság működéséről s az ülések jegyzőkönyveivel. A Rhodope-bizottság,tárgyalásairól, melyek újabban több interpelláczióra adtak alkalmat, a vörös könyvben egy betű sincs. Az utolsó okmány Kállay egy nov. 3-ai irata, mely megerősíti azon ismert tényt, hogy a bizottság az osztrák-magyar meghatalmazottat kérte fel programm kidolgozására. Tudvalevő az is, hogy Kállay a megbízást teljesítette, s az általa kidolgozott programm szolgál a bizottság munkálkodása alapjául. Amint látható, a vörös könyvben mindazon nagy kérdésekről, melyek Ausztria-Magyarországban oly élénken foglalkoztatják a közvéleményt, a legcsekélyebb felvilágosítást sem fogunk kapni. Országgyűlés. A képviselőház ülése nov. 20-án. (Folytatás egU lapunkhoz.) Pauler Tivadar igazságügyminiszter előadja azon előzményeket, melyek a keleti kérdésben felmerültek s melyek az európai diplomáczia eljárását azon időtől fogva, midőn a törökök kiűzése tekintetett különösen IV. Henrik alatt czélnak, azon időig szabályozták, midőn Törökország fentartása volt az eszme, mely az európai hatalmi egyensúly érdekében felállíttatott, s történeti visszapillantást vet az azóta bekövetkezett eseményekre. Áttérve Oroszország legutóbbi hadjáratára,s azon lehetőséget veszi szemügyre, hogy monarchiánk Törökországgal szövetkezve, az orosz ellen hadat indított volna. A hadjáratnak még a legkedvezőbb esetben is az lett volna következménye, tekintettel Törökország belállapotaira, hogy nekünk kellett volna kezünkbe venni az átalakításnak nagy művét Törökországban szemben a mohamedánokkal és szemben némely keresztény aspirácziókkal, (Helyeslés a jobboldalon) számtalan sok áldozatokkal és erőmegfeszítésekkel, sokkal nagyobbakkal, mint a minők Angliára várnak. Vagy magukra kellett volna hagyni a törököket, s ezen esetben a keleti kérdés ismét elodáztatott volna néhány évre.(Helyeslés jobbról. Ellenmondások a baloldalon.) Ily körülmények között a figyelő eljárást tartotta a monarchia érdekében levőnek, hogy megakadályoztassanak oly alakulások, melyek az európai egyensúlyt megzavarhatnák s érdekeink körét érinthetnék. És ezen működésünkben nem állottunk elszigetelten, mellettünk volt Európa . (Ellentmondás a baloldalon) mellettünk voltak még azok is, akiket talán más körülmények között nem oldalunkon láttunk volna, (ügy van jobbról. Ellentmondás balról.) A közbelépés ideje a san stefanói szerződés megkötésével érkezett el. A közbelépés eredménye volt a berlini kongresszus, mely mandátumot adott Bosznia és Herczegovina megszállására. E megszállást megkívánták saját érdekeink is, megkívánták Európa érdekei is, saját érdekeink a mi akciónkban, Európa érdekei pedig a mandátumban találtak kifejezéseket. (Helyeslés jobb felől.) Saját határaink biztosítása betörések, becsapások, nyugtalanítások elellen, a hontalanoknak repatriácziója, monarchiánk azon szándékának nyilvánulása cselekvények által, hogy az ő hozzájárulása nélkül érdekeinkkel ellenkező tények véghez nem vitethettek, követelték e lépést, de a megszállás által a porta egy nyugtalan tartományának fékentartása terhétől menekült meg, és így közvetve lehetségessé tétetett erejét a fenmaradt tartományokban mutatkozó féktelenségek korlátozására fordítani. Ezek voltak a megszállás feladványai, melyek ép úgy saját, mint a portának jól felfogott érdekeinek megfeleltek. (Helyeslés a jobboldalon, derültség és ellenmondás a szélső baloldalon.) A bosnyák mozgalmakat nem a monarchia intéző körei idézték elő; régi bajok azok ott, melyekről a történet lapjai szólanak, s melyek monarchiánk határait veszélyeztették. A mi határaink érdeke tehát épen úgy, mint a rend helyreállításának szüksége igazolja az ideiglenes megszállást. (Egy hang a baloldalon : Meddig fog tartani ?) Ez volt nézetük Európa azon államférfiainak, kiknek neve a világ történelem lapjain fog ragyogni; ezt igazolták Beaconsfield és Salisbury, Gambetta és Laveleye. Ha az mondatik, hogy államférfiaink vaksággal vannak megverve, mert nem látják a csapdát, melyet monarchiánk számára felállítottak, utal arra, hogy ezen esetben az említett férfiaknak szintén ily vaksággal kell megverve lenniök. (Élénk tetszés és derültség jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) Ellenkezőleg kik roszalják, kik emelik kárhoztató szavukat ? (Halljuk! Felkiáltások a szélsőbalon : Szlávy ! Halljuk !) Egy régi országgyűlési adoma szerint egy fiatal, az országgyűlésre induló követ tanácsot kérvén az ellenzék egyik régi vezérétől, azt a tanácsot nyerte: »mindenben kövesd utasításodat; ha utasításod nincs, meggyőződésedet, ha meggyőződésed ingadozik, tekints a kormányt akkoriban képviselő perszonálisra; mindig annak ellenkezőjét tedd, amit ő mond, mert ez szolgál azon ellenzéki férfiú felfogása szerint a haza javára. (Derültség jobb felől.) Ezen adomát ekként alkalmazza: Ha kételkedünk, vájjon valamely lépésünk hibás-e, vagy jó, nézzünk az ellenfélre; amit ő roszal, az javunkra van, amit ő dicsér, az kárunkra van. Márpedig az orosz és pánszláv eszmék szóvivői roszalják e, vagy dicsérik az ideiglenes megszállást ? Roszalják. Castellár, a híres spanyol republikánus, de idealista, ki a fajoknak egységét az emberiség feladatai megoldása legczélszerűbb módjának tartja, szerencsétlen csapásnak mondja Szerbiára, Dél-Szláviára Ausztria akczióját. A horvátok, az igaz, szintén javasolják az okkupácziót, de náluk történelmi reminisczencziák forognak szóban, s épen nem akarnak Szerbia felé gravitálni. Nem fél attól, hogy az okkupáczió veszélyezteti a dualizmust. »Ha nem akarjuk — úgymond — azt elismerni, hogy nekünk minden háborút csak szerencsétlenül lehet viselnünk, oly szerencsétlenül, hogy itt a haza területén vívunk csatákat, akkor el kell ismernünk, hogy lehetnek és lesznek esetek, melyekben diadalmas zászlainkat az ellenség országaiba, tartományaiba átviszszük, s akkor azoknak ideiglenes megszállásáról és ideiglenes kormányzásáról kell gondoskodni anélkül, hogy ezáltal a dualisztikus alkat veszélyeztetve lenne.« (Élénk helyeslés jobbfelől.) Szóló elfogadja a felelősséget a külügyi politika általános irányára nézve, de nem vállalja el az egyes intézkedésekre, a módozatokra és a módozatok egyes részleteire nézve. (Élénk helyeslés jobb felől.) Természetes is, hogy a két állam miniszterelnökei hozzájárulhatnak a külügyek vezetéséhez, irányához, de nem részleteihez, ha csak a külügyek vezetését nem akarják lehetetlenné tenni azon nehézségek által, amelyek a két állam minisztériumának és törvényhozásának netalán ellentétes véleményéből szükségképerednek. Azt mondták egyfelől az ellenzéki padokról, hogy Bosznia megszállása régi terv. Erre megfelelt Pulszky, aki azt mondta, hogy semmi tervszerűség nem volt az eljárásban . (Élénk hosszas derültség a jobboldalon, hogy az előkészületek hiányából lehet látni, hogy az azelőtti tervezet átgondolva nem volt, mert különben egész máskép cselekedtek volna. Meg volt állapítva azon elv: nem tűrni olyan államalakulásokat a Balkán-félszigeten, melyek a monarchia biztonságát veszélyeztetnék. Az eszközökre nézve, melyek a körülmények szerint változhatnak, az elvnek megállapítása után adhattak talán egyben-másban, de az nem a tervszerűség hiányát, hanem az eszközök alkalmazhatóságának nehézségeit, és az időpontnak netaláni alkalmatlanságát tünteti fel. Arról panaszkodtak azok, kik török rokonszenvekkel szeretnek dicsekedni, hogy elvesztettük a délszlávok rokonszenvét. »Hát hogy tarthattuk volna meg, — így folytatja, — a délszlávok szimpathiáit ? Mit kellett volna tennünk ? Az oroszokkal szövetkezi ? (Nyugtalanság balfelől.) Ez talán legbiztosabb módja lett volna, ha ezt mindenki perhorreskálta. (Halljuk! Halljuk !) Az ő jogosult kívánságaik kielégítése által ? Hiszen Szerbia függetleníttetett, Cernagora souverain lett, Bulgária egy része, habár a török souverainitása alatt álló, de mégis autonóm szabadságot nyert. Megakadályoztuk ezt mi, megakadályozta külügyérünk ? Hát mi által vesztettük el a délszlávok szimpathiáit ? Az által, hogy egy déli Panszlávia alakulását megakadályoztuk ? Igen is, és ez épen azon politika mellett szól, melyet követtünk. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) És a délszlávok szimpathiáiért lételünknek úgyszólván életfeltételeit feláldozni, úgy hiszem, senki sem hajlandó. Az volt mondva, hogy derogál nagyhatalmi állásunknak egy mandátum elfogadása. Én az európai régibb és újabb történetet tekintve, abban nem látok semmit, mi a nagyhatalmi állásnak praejudikálhatna, ha valamely státus az összes európai nagyhatalmak bizalma által a rend érdekében szükséges intézkedés foganatosítására hatalmaztatok fel. Megszűnt Francziaországnak prestige azért, hogy a huszas években Maison tábornok alatt csapatai megszálották Moreát az oroszok és az angolok egyetértésével ? Mikor volt Ausztria az európai államok koncertjében döntőbb befolyású, mint a bécsi kongresszus után ?És megingatta-e ezen nagyhatalmi állását, megrontotta-e prestigeét, hogy a laibachi és troppaui kongresszus megbízása folytán Piemontot, Nápolyt és Szicíliát megszállotta ? (Mozgás a szélső balon. Halljuk!) Francziaország nagyhatalmi állása csökkent-e azáltal, hogy a veronai kongresszus őt a spanyolországi expedíczióval bízta meg, vagy mikor 1860-ban Európa érdekében Syriát szállotta meg Napóleon ? Az volt mondva: a monarchia folyton elszigetelten állt, azt volt politikánk hibája, ez ítéli el külügyi politikánk vezetését, ez a mi hibás politikánk eredménye. De most, midőn nem állunk elszigetelten, midőn Európától támogatva, megbízva akcióba lépünk, most ez a hiba. (Élénk tetszés a jobboldalon.) T. képviselőház ! Az volt mondva, hogy valahányszor a minisztériumnak és a külügyminiszternek a magyar képviselőház szavazatára van szüksége, akkor történnek bizonyos intézkedések, hogy hangulatot teremtsünk. (Közbeszólás a szélső balon. Halljuk jobbfelől.) Én nagy tisztelettel, személyes tisztelettel, hálával viseltetem a külügyminiszter személye iránt, nem hiszem, hogy valaki bensőbb ragaszkodással viseltetnék az ő személye irányában . (Mozgás a szélső balon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon) nagy véleménynyel vagyok diplomácziai talentuma, befolyása, képessége iránt, de azt még sem hiszem, hogy lord Beaconsfield Londonban és gr. Suwaloff Livádiában csupán csak azért tart beszédeket, illetőleg azért utazgat, hogy a magyar parlamentben mellette korteskedjenek. (Zajos tetszés és taps a jobboldalon.) Hol van a határ a terjeszkedés és a túlterjeszkedés közt, ez volt a kérdés. Erre megfelelt a berlini kongresszus. A túlterjeszkedés a san stefanói béke a terjeszkedés kellő korlátok közt a berlini kongresszus eredménye. (Helyeslés a jobboldalon.) A feliratra magára nézve (Halljuk!) az volt mondva, hogy aggodalmakat nyilvánít, bizalmat nem fejez ki, s azért nem elég őszinte. Én különbséget tudok tenni aggodalom és az eljárás rászólása közt; én különbséget tudok tenni a történeti tények folyamából felmerült nehézségek feltüntetésre és az egyes személyeket terhelni óhajtó viszketeg közt oly eseményekért, melyeket nem e személyek cselekvősége, hanem a világtörténet folyama idézett elő. (Élénk helyeslés a középen.) Végül hasonlatosság történt Lengyelország felosztása és a mostani események közt, sőt a háznak egy objektiv felfogása által egyébként kitűnő szónoka, a mostani események egyik fő okául azt mondta, hogy Andrássy gróf Kaunitz herczeg babérjait keresi, amelyeket a lengyel felosztás alkalmával szerzett, azok után vágyódik, annak nyomdokaiba lép. Vájjon Lengyelország felosztását a mostani eseményekkel lehet-e párhuzamba vonni, lehet-e egy, az európai czivilizáczió színvonalán állott, az akkori államintézmények szellemének megfelelő szabad, művelt államnak felosztását, oly felosztását, hogy annak egyes feldarabolt részeit a szomszéd hatalmak sajátuknak tulajdonították, vájjon lehet-e azt párhuzamba vonni azzal, ami most történik Törökországgal, ahol nem is tökéletes, feldarabolásról, hanem egyes önálló, kisebb államok alkotásáról van szó, ahol a viszonyok, a nép és vallásfelekezeti gyűlölségből eredő bajok egészen más természetűek, mint Lengyelországban voltak ; vágjon lehet-e e két eseményt párhuzamba vonni, azt vitatni, azt diskucziálni nem akarom. De egy bizonyos: hogy ha vannak Kaunitz herczegnek a monarchia körül érdemei, amint vannak, ha szerzett magának babérokat, azokat nem szerezte Lengyelország felosztásával. A legdicséretesebb, amit róla mondhatunk az, hogy nem volt annak kezdeményezője, a kezdeményezés vétke, bűne II. Frigyest terheli, akit Macaulay oly élesen hit, félelem és könyörület nélküli zsarnoknak nevezett, és terheli II. Katalin cárnőt Kaunitz herczegre reásütötte a megfelelő elitélés bélyegét nagy királynőnk Mária Terézia, a midőn azt írta Kaunitz herczegnek, hogy Lengyelország felosztása égbe kiáltó igazságtalanság az erkölcsiséggel és észszel ellenkezik, mi miatt nem csak aggodalom, hanem szégyen szállja meg ; reá sütötte, amidőn jövendölte, hogy ő ugyan — mint írja — nem lévén többé »viguur«-ben, azt meg nem akadályoztathatja, de mikor már sírjában fog nyugodni, még az utókor meg fogja sajnálni és sinteni ezen erkölcstelen cselekmény következményeit. Akkor ítéletet mondott a cselekmény felett, ítéletet azon irány felett, melynek babérjai senkire nézve buzdítók nem lehetnek. Mária Terézia verdiktumát a történet megerősítette s azért abban a mi Lengyelországon történt, nincsen semmi csák erő más államférfiúra, hogy ugyanazon ösvényen haladjon. Méltán mondhatja: Vestigia terrent. Részemről elfogadom a felirati javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől.) " Pulszky Ágost kijelenti, hogy nem azt mondta, hogy Bosznia elfoglalása évek előtt nem szándékoltatott, hanem azt, hogy a keleti politikára vonatkozólag a magyar kormánynak nem volt határozott politikája és czélja, a kormány nem tudta eszközeit a czélhoz alkalmazni; mondta igenis azt, hogy a magyar kormány Bosznia jelenlegi elfoglalására nem volt elkészülve. Egyébiránt hogy mi különbség van e közt és a közt, hogy egyátalában nem szándékoltatott a monarchia részéről évek előtt már Bosznia elfoglalása, annak megítélését teljes nyugalommal bízza minden részrehajlatlanra. Örül, hogy az igazságügyminiszter e kijelentésre úgy hivatkozik, mint amelyet maga részéről is oszt, mert akkor csakugyan elmondhatja: habemus confutentem reum. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. Felkiáltások: Öt perczre kérjük az ülést felfüggeszteni.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggeszteni. Elnök: (Szünet után.) Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, a tanácskozás folytattatni fog. Szilágyi Dezső : T. ház! (Halljuk !) Ritkán hallottam a miniszteri padokról a mostanihoz hasonló olyan beszédet, amely beszéd azon felirat álláspontját, amelynek elfogadását ő is ajánlotta a háznak, jobban gyengítette volna. Megvallom, nem egészen értem, mi volt a czélja a t. miniszter úrnak, midőn emlékeztette a házat arra, hogy 1848-ban az országgyűlés a külügyekre befolyással nem birt, és e jogot az 1867. XII. tezikkely szerezte meg, ha csak nem az, hogy nem a jelenlegi miniszterelnök ur az, a kinek az országgyűlés ezen befolyását köszönheti. (Derültség a baloldalon.) És ha a t. miniszter úr felemlítette azt, hogy a magyarok igen jártasak a jogban, igen jártasak talán a történelemben, da útonezek a diplomácziában, hogy miért mondta ezt, annak egyéb okát nem képzelhetem, mint hogy külügyeink jelen vezetőit ezzel is védeni akarta, és azt enyhítő körülmény gyanánt kívánja föltüntetni. (Élénk helyeslés és derültség balfelől. Áttérve tehát azon javaslatra, mely a tárgyalás alapjául szolgál, én azt tartom, hogy ha a parlamentnek oly viszonyok között, mint a jelenlegiek, midőn a trón magasságáról felszólíttatik az országgyűlés, hogy tanácsait adja elő, kettős kötelességet kell teljesítenie. Az egyik kötelessége abban áll, hogy nyíltan és határozottan fejezze ki nézetét a múlt politika cselekvényei és az azok eredményét képező jelen helyzet felett és hogy ép oly nyíltan és ép oly határozottan nyilatkozzék a jövőben követendő irányzatokra nézve. Ez kötelessége a parliamentnek a nemzet iránt, amelynek szava szól belőle és a mely sorsa intézését reá bízta; kötelessége a korona iránt, mert a koronának legilletékesebb tanácsadója és mert a korona kénytelen elhatározásaira befolyást engedni a parliament véleményének; de kötelessége a leendő kormány iránt is, mert csak a parlament határozott nyilatkozata teszi lehetővé a leendő kormányra, hogy annak tudatával vállalkozzék, hogy politikája a nemzet nyílt akaratával megegyező. S azért, uraim, ezen kötelesség alól a parlamentnek ma magát semmi okból, semmi ürügy, semmi személyes tekintet miatt nem szabad kivonnia. De ezzel a helyzettel szemben a kormánynak is megvan a kötelessége, ez abban áll, hogy minél teljesebb felvilágosítást nyújtson a helyzetről, hogy minél táájékozottabbá tegye a parlamentet. Egy másik kötelessége a kormánynak pedig az: nem fogadni el semmi határozatlan és kétértelmű kijelentést a múltra nézve és nem használni fel ezt arra, hogy a múlt cselekményeiért való felelőssége alól menekülhessen. (ügy