Pesti Napló, 1879. április (30. évfolyam, 79-105. szám)

1879-04-02 / 80. szám

80. szám. Budapest, 1879. szerda, ápril 2. 30. évi folyam. Szerkesztési irodái Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalh­oz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Elfizetési feltételek* Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli 4­ esti át­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 8 frt. — 6 hónapra 13 fhrt. Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától Kiásd&idifc, Hirdetések szintúgy mint előfizetések a­­Pesti IS Napló kiadó­hivatalából Budapest, Barátok­ tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. London, april 2. Az Advertiser jelenti: A britt kormány elhatározta, hogy öt ezer főnyi kontingenst küld Kelet-Ru­­m­é­­­i­á­b­a. Bécs, april 2. Gróf Kinsky József Octá­­vián Prágából jött táviratban megc­áfoltatni kéri halála hírét. London, april 1. A hivatalos lap tudatja, hogy H­a­m­­­e­y Ihnok kineveztetett az angol kormány biz­tosává a bolgár határ szabályozásához. Bombay, april 1. Az angol hatóságok közzé­teszik az indiai kormány hirdetményét, mely tudatja, hogy a kormány csak az angol alattvalók oltalma czéljából szaporította a Birmában állomá­sozó csapatokat, de különben ragaszkodik vé­delmi magatartásához és kerülni fog minden harc­ot, hacsak a birmai király nyíltan támadó fellépte erre nem kényszeríti. Pária, april 1. A Journal Officiel rendeletet tesz közzé, mely megtiltja az élő m­a­r­h­á­k, j­u­­h­o­k és ezek friss bőreinek, valamint másféle hulla­dékoknak bevitelét Ausztria-Magyaror­­szágból Francziaországba­ vágott hús csak ónozott vasúti kocsikban bocsáttatik be. Madrid, april 1. Politikai körökben arról tanácskoznak, hogy a királynak azt fogják ja­­­vasolni, hogy a gyászév eltelte után ismét n­ő is ü­­­ö­n meg. Santiagoban és Cubában felfedeztek némi jelentéktelen összeesküvési előkészületeket. Christine infánsnő állapota tetemesen roszabb­­ra fordult. London, apr. 1.(Az alsóházból.) Stanhope hadügyminiszter kijelenti, hogy Cranbrook folytonos összeköttetésben áll lord Lyttonnal; nincs ok felté­telezni, hogy az ultimátumot küldött, vagy brit f­i­r­m­á­b­a újabb csapatok kérettek volna. Páris, april 1. A szenátus 57 szóval 126 el­lenében elhatározta, hogy az alkotmány revíziója s a kamarák Párisba visszatérése iránti indítvány tár­gyalását elnapolja. Bécs, apr. 2. A Wiener Zeitung közzéteszi a delegáczió szentesített határozatait a külügyminiszté­rium és az 1878—79-ki boszniai költségek póthi­­­teleiről. Berlin, apr. 1. A badenni nagyherczeg ma látogatást tett Bismarck hgnél, szerencsét kívánt neki születésnapja alkalmából. Károly porosz herczeg két hét múlva több heti szabadságra Olaszor­szágba megy. Bismarck hg mai születésnapja al­kalmából számos szerencsekívánatot kapott a csá­szártól, a királyi családtól, német és Németországon kívüli fejedelmektől. Számos diplomata miniszter és képviselő személyesen tisztelgett nála; a katonai ki­tűnőségek közül eljöttek Moltke és Manteuf­­fel tábornagyok. A császár ma délben nyitott fogaton sétakocsi­­zást tett. A nyelv tanítására vonatkozó jelentését és az újonnan­­ szövegezett törvényjavaslatot fogja előterjeszteni, mely hitelesítés után a háznak pénteki ülésében fog benyújtatni. (Egy franczia ítélet Andrássy g­r­ó­f 1 61.) A Journal des Debats azon vitákról, me­lyek a magyar képviselőházban a berlini szerződés beczikkelyezése felett folytak, vezérczikket közölt, melyben ezeket mondja: Bizonyos, hogy a szabad­elvű ellenzéknek Ausztriában és Magyarországban nem egy jogos oka van panaszkodni Andrássy gróf ellen, mert ritkán volt törvényhozó testületeknek csekélyebb befolyása a külpolitika vezetésére, mint a bécsi és budapesti kamráknak, a keleti bonyodalmak kezdete óta. Reichsrath, ma­gyar országgyűlés, delegácziók ama politika iránt, melyet a Ballplatzon szőttek, folyton homályban tartattak. »Andrássy gróf mindig a sphynx magatar­tását követte irántunk« — mondották legközelebb a delegáczióban s ha a gróf olykor-olykor kilépett hall­gatásából, ez csak azért történt, hogy kápráztató orákulumokat hirdessen, melyeket az események csakhamar meghazudtoltak. Hányszor kijelentette a külügyminiszter a nemzet képviselőinek, hogy fenn akarja tartani a török birodalom területi épségét s legkevésbbé sem gondol valamely török tartomány annexiójára ? Hányszor nem ígérte, hogy a Balkán tartományokban »a legkisebb határkő” sem fog el­tolatni helyéről az osztrák érdekek sérelmére s hogy a Habsburgok birodalma meg fogja tudni tartani »uralkodó állását« a keleten! E büszke nyilatkoza­tok után bizonyára csak megütközést keltett, ha most ugyanez a miniszter nagy büszkén kijelenti, hogy bölcs politikája folytán a Habsburgok monar­chiája biztosítva van a Montenegró vakmerő fon­dorlatai ellen. Miért csábíttatták el magukat a bécsi és buda­pesti kamrák Andrássy gróf életes és csillámló mon­dásaitól s miért mentek a lépre Tisza Kálmán ékes­szólása által hiva ? A­mi a jövőt illeti, a parliament a vegyes okkupáczió ügyében sem fejthet ki elég éber­séget és elszántságot, mert könnyen lehetséges, hogy azon a »marsroute«-on, melyet Andrássy gróf ép oly baráti, mint parancsoló részről kapott, »Salonik« neve is található.« Budapest, ápril 2. (Ghyczy Kálmán) a képviselőház jegyzői karához mai kerettel a következő levelet intézte: Igen tisztelt barátaim, jegyző urak! Minthogy ma nemcsak az elnökségről, hanem képviselői állá­somról is lemondok, azért nem akarok a házban megjelenni, s ennélfogva csak jelen soraimmal vehe­tek búcsút Tőletek. Őszinte köszönetet mondok a szivós barátságért, melyet irántam együtt­működé­sünk egész ideje alatt tanúsítottatok, s továbbá is ajánlom magamat becses emlékezetekbe, a legőszin­tébb érzéssel maradván tisztelő barátotok. Ghyczy Kálmán s. k. (A képviselőház közoktatási bi­zottsága) csütörtökön d. n. 5 órakor tartandó ülésében Baross Gábor előadó a m­a­g­y­a­r A Pesti Napló tározója. De Sardes marquisné. Irta: Darusez Ernő. HARMADIK RÉSZ. Chamblay Miksa naplójának folytatása. I. Napok, hetek, hónapok múltak el azon szeren­csétlenség bekövetkezése óta, mely életemre szakadt, és én azon naptól kezdve megszűntem esténként leírni az eseményeket, melyek azt betölték. Megérkezett azonban az óra, hogy újra folytassam az oly soká megszakadt naplót, és miként az utas, vándorlásának czéljához érve, elmondja kalandjainak folyamát, úgy én is elbeszélem, hogy hosszú és ah­ igen fájdalmas fejlődések után, végre visszanyertem boldogságomat. Azon kínos jelenet után, melynek következté­ben el kellett hagynom a cervollei kastélyt, és el kel­lett válnom Mathildtól, testileg és lelkileg összetörve tértem vissza Párisba. Atyám fájdalma végtelen nagy volt, hogy ép azon perczben látott megérkezni, mi­dőn engem követni szándékozott, és midőn aggodal­mában kérdéseivel ostromolt, hogy megtudja ezen oly kevéssé előre látott szakítás okait, kénytelen valék neki elmondani életem múltját, és mit eddig főleg eltitkoltam előtte, Wellysney Mari iránti sze­relmemet. — És ön nem volt képes feltalálni e nőt? kér­dezte tőlem, midőn elbeszélésemet befejeztem. — Nem atyám. Én mindenütt kérdezősködtem, írtam Cannesba, hogy megtudjam, vájjon nem tért-e oda vissza. Írtam Angolországba, férje családjának egy rokonához. A feleletek, melyeket kaptam, semmit nem fedeztek fel róla, és én azt hittem, hogy meghalt, midőn egyszerre boldogságom rovására megtudtam, hogy él, noha folytatja elrejtett életét. — Elmondta ön Cervolle kisasszonynak azt, mit nekem beszélt el ? Az ön szavai bizonyítják ártatlan­ságát, mert végre is, ön senkit meg nem csalt. Ön jo­gosan hihette, hogy Wellysney Mari meghalt. — Mathild azt vetette szememre, hogy elhall­gatásom által azt hitettem el vele, hogy ő előtte nem szerettem mást nőt. Pedig nem szokás beszélni az előtt, kit szeretünk, azokról, kiket előtte szerettünk. — Sőt ez igen helytelen volna, jegyzé meg atyám. — Azt állítja, hogy nincs szabadságom őt nőül vehetni, mert ha a másik egyszerre megjelennék, kö­vetelve a múlt ígéretek beváltását, kötelességem vol­na azokat teljesíteni, különben amaz jogosan állít­hatná, hogy én megcsaltam. — Cervolle kisasszony úgy gondolkodik, mint egy ifjú leány, kinek semmi tapasztalatai nincsenek a szenvedélyek tárgyában. Ezek az ártatlanok mind ilyenek. Nem akarják megérteni, hogy az oly ígéretek, minőkről ön beszél, nem kötik le csupán az egyiket, és hogy Wellysney Mari oly kevéssé megtartva saját ígéreteit, önt feloldotta a magáétól. Erről kell m­eg­­győződtetni Mathildot. — Hogy győződtessem meg ezekről, Istenem! — Szerelmének állandósága által, kedves gyer­mekem. Ha látni fogja, hogy ön ellentáll azon kívána­ténak, melyet kifejezett, hogy ön nem akarja magát annak alá­vetni, hogy ön sokkal jobban szereti, minthogy elviselhetné határozatát, és hogy nem ve­szítette el reményét, hogy kegyeit visszanyerhesse, ő végre, legyen meggyőződve, meg lesz hatva, és önma­gától tér majd vissza szerelméhez. Feltehető azonban, hogy az, ki a homályból üldöz, valamely ártalmas eszköz által érvényesíti akaratát, házasságomat nem engedi létre jönni. — Van oka valamely tekintetben tőle félni? — Nincs atyám, ha csak jónak nem látja újra megjelenni. — Szereti még mindig ? — Tudom is én ? kiáltottam fel. Mély szenve­délyt tápláltam iránta, és még most is, midőn e szen­vedély már lecsillapodottnak látszik, nem merem elő­re meghatározni, hogy mi történnék velem, ha Mari egyszerre megjelennék, hogy újra hatalmába ke­rítsen. — Menekülni kellene tőle. Én nem feleltem semmit, és atyám, ki előtt zavaromat nem voltam képes eltitkolni, jobbnak látta ezen vallatást abban hagyni. Csak néhány kérdést intézett még hozzám, hogy eltalálhassa, mily módon jutott tudomására házasságom annak, kinek neve Wellysney Mari. — Feltéve azon lehetőséget, hogy a világ be­széde folytán jutott e házasság tudomására, mikép tudhatta meg azonban azt, hogy ön az én fiam ? Mi­kép tudta meg Cervolle kisasszony hollétét ? —■ Oh! azt igen könnyen tudhatta meg. — Igen azon esetben, ha Cervolle kisasszony házában kéme van, ki őt segíti az arra való felügye­letben. A­mi engemet illet, magam körül nem látok oly egyént, ki képes lenne ily alávaló szerepre. — Nem volt Ledun kisasszony, mielőtt Ménes­­cal neje lett, de Sardes marquisnő barátnője? — Az bizonyos, de azóta már rég nem látta. — Nem hiszem. — Lehetséges, hogy Gabriella indiskrét és fecsegő volt, azt elhiszem; de mi érdeke lehet de Sardes marquisnőnek, hogy ön ellen szövetkezzék Wellysney Marival ? Gyűlölete csak engemet sújt. — De Sardes asszony jól tudja, hogy azon csa­pásokkal, melyeket reám irányoz, önt is sújtja velem együtt; és hogy ha az én boldogságomat fenyegeti, ez annyi, mintha az önét is veszélyezteti. — De ekkor is szükséges, hogy közte és ezen Wellysney Mari között igen szoros összeköttetés létezzék.­­• Nekem meggyőződésem, hogy Wellysney Mari ismeri de Sardes marquisnőt, feleltem és hogy e két nő összeesküdött. Az első, ismeretlen okoknál fogva, nem jelenhetik meg előttem; meglehet, hogy nem független, de azért örömet lel abban, hogy de Sardes marquisnőnek fáradozásaiban segítségére le­gyen, ki az én személyemben önt is sújtva, e csapás­sal egyszersmind Ménescal asszonyt is megboszulja. — És kit illetne itt Ménescal asszony boszuja ? kérdezte atyám meglepetve. — Engemet édes atyám, ő hozzám akart nőül menni, és én attól félek, hogy magam helyett oly férjet adtam neki, ki miatt soha nem fog megbo­csátani. Hogy­ jobban foghassa fel aggodalmaimat, fel­fedeztem előtte mindazt, mi Ledun Gabriella és kö­zöttem történt, a tervet, melylyel engemet elcsábítani szándékozott, az ajánlatokat, melyeket nekem tett és az okokat, melyeket felsorolt, hogy terveibe bele­egyezzem. — Ez a gyermek tehát, kinek annyi számtalan bizonyítékát adtam szeretetemnek és kinek apja leg­jobb és legrégibb barátom, ez a gyermek ily ször­nyetege a hálátlanságnak! — kiáltott fel atyám. Nehány perczig elgondolkozott, azután ismét igy folytatá : — Most arról van szó, hogy megtudjuk, hogy azon levél, melyet Cervolle Mathild kapott, oly tett-e, mely Wellysney Marn azon kivánata folytán követtetett el, hogy önt végkép el ne veszítse, vagy hogy ellenkezőleg, egy összeesküvés eredménye-e ez, mely három asszonyt egyesít, kik közül az egyiket szerelme, a másik kettőt pedig a harag hozott össze. Ez a talány, melynek kulcsát bírnunk kell Miksa, és én rajta leszek, hogy azt megtaláljam. — Mily módon fog majd hozzá, atyám ? — Ki fogom kérdezni Ledun Gabriellát. — Ő a Pyrénéek közt van férjével. — Nos hát, a Pyrénéek közé megyek. — Nem volna jobb, ha Ledunhoz fordulna ? — Ah! a szegény ember! leánya bizonyára őrizkedett őt beavatni azon gyalázatosságokba, me­lyeknek ő részese! —Noha Ledun gyenge ember, leánya mégis jól tudja, hogy apja soha nem egyeznék bele, hogy bűn­társa legyen egy rosz cselekedetnek. De miután ön említi őt, eszembe jut, hogy van egy megbízás, melyre őt könnyen fel lehetne használni. Azt hiszem, hogy van még némi összeköttetése nemmel; reá fogom bíz­ni, hogy kérdezze meg a marquisnőt és hogy tuda­kolja ki, várjon az ismert-e Wellysley Marit? Kü­lönben számoljon reám, Miksa, én csodákat fogok mivelni, hogy önt megszabadítsam azon láncztól, me­lyet önre szándékoztak tenni. Ezen idő alatt kedves gyermekem írjon fáradhatlanul Mathildnak és beszél­jen neki tovább is egybekelésükről. Ha majd meg lesz győződve arról, hogy ön nem akarta őt megcsal­ni, hogy ön valóban szereti, hogy ön jogosan hihette magát szabadnak, midőn hozzá közelgett, bizalmat­lankodása le fog csendesülni és miután önt igazán szereti, vissza fog önhöz térni. — Bár az ég meghallgatná szavait! felel­tem neki. Még az­nap írtam Mathildnak. Mindazt, mit egy lángoló szív érez, őszinte kifejezésekben írtam le e levélben. Mielőtt a Cervollei kastélyt elhagytam volt, nem valók azon helyzetben, hogy elmondhattam volna részletesen múltamat annak, kinek fájdalma oly borzasztó kínokat szerzett nekem. Elbeszéltem neki tehát, minden titkolódzás nélkül, egész­­élettörténete­met, hogy belássa, hogy ha szerettem is Wellysney Marit, még­is fel voltam oldva minden kötelezettségtől. Igen lelkesülten védtem ügyemet, és meg­mondtam mind­azt, mit becsületem és szerelmem védelmére mondhattam. De hiába vártam feleletre. Tizennégy nap múlt el. Mathild nem adott életjelt. Ekkor Desarnaux úr­nak írtam. Ő mindig ép oly jóindulatot tanúsított irántam, mint a minő rokona zen­ével viseltettem én ő irányában. Levelem körülbelül ismétlése volt az elsőnek és szerencsésebb lévén annál, legalább egy re­ménysugarat szerzett, mert Désarnaux úr felelt. Be­szélt nekem Mathild szomorúságáról, hallgatagságá­­ról és visszafojtott könnyeiről. »A kedves gyermek érzékeny, mondá soraiban és a seb, melyet az aláírás nélküli levél rajta ejtett, igen mély. Azonban nem gyógyíthatatlan, és az idő, nem kevésbé pedig az ön állandósága, segíteni fog­nak, hogy ön visszanyerje e szivet, melyet annyira megsirat. De nagy türelem és vigyázatra lesz szüksége, mert az ily gyöngéd és büszke szívektől ép any­­nyit kell félni, mint remélni. Számítson reám, én mindig fogom önt tudósítani azon változásokról, me­lyek barátnőnk állapotában beállanak. Én soha sem kétkedtem az ön őszinteségében és nőmmel együtt azon fogok dolgozni, hogy Mathildot szelidebb és ke­vésbé szigorú hangulatra bírjuk.« (Folyt. köv.) Országgyűlés. A f­épviselőház ülése ápril 2­kán. Elnök: Várady Gábor. Jegyzők: Molnár Aladár, Baross Gábor. A kormány részéről jelen vannak: Tisza K., Szapáry Gyula gr., Trefort A. Pauler Tivadar, Kemény Gábor b., Péchy Tamás, Szende Béla, Bede­­kovich Kálmán. Az ülést d. e. 10 órakor megnyitván Elnök bemutatja Kész Pálnak, mint a mo­hácsi birtokos társ­szövetsége és bizottsága elnöké­nek Irányi Dániel által benyújtott sürgős kérvényét, melyben kéri, hogy a mohácsi margitszigeti dunai védgát társulat feloszlattassék és a kormánybiztosi kiküldés beszüntessék; továbbá a Temes-Béga völgyi vízszabályozási társulatnak Csávossy Béla által be­nyújtott kérvényét a társulati illetékek behajtásának törvényhozás útján leendő czélszerű megállapítá­sa iránt. Ezen kérvények előzetes tárgyalás végett a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egy szomorú köte­lességet kell teljesítenem, midőn jelentem, hogy a képviselőháznak mélyen t. elnöke Ghyczy Kálmán, úgy az elnökségről, mint a képviselői állásról lemon­dott. (Mozgás.) Méltóztassanak lemondását meghallgatni. Baross Gábor jegyző : (Olvassa Ghyczy Kál­mán lemondó levelét.) Mélyen tisztelt képviselőház! Mindinkább meggyőződvén arról, hogy előre haladott koromban a ház elnökségének teendőit, úgy a mint kell és óhajtanám, nem teljesíthetem, midőn a­­ tisztelt háznak azon kitűnő kegyességéért, melylyel engemet elnökévé lett megválasztatásommal megtisz­telni méltóztatott, mélyen érzett hálás köszönetemet ez alkalommal is kifejezni bátor vagyok; a képviselő­ház elnökségéről s egyszersmind sz. kir. Komárom városa országgyűlési képviseletéről is ezennel lemon­dok, mély tisztelettel maradván a mélyen tisztelt képviselőháznak. Budapest, 1879. április 2-án, alázatos szolgája Ghyczy Kálmán, s. k. Jókai Mór. (Halljuk! Halljuk!) Mély megil­­letődéssel hallottuk szeretve tisztelt elnökünk Ghyczy Kálmán lemondását azon helyről, mely Magyaror­szág első választott tisztviselőjének dignitását ru­házta rá. Egy franczia klasszikus iró, Ponsard, azon nagy mondata jut eszembe, mely igy szól: »Qui pour si bien agir, n’ a pas droit au repos«. — A­ki a cse­lekvésre oly jó, annak nincs joga a megpihenésre. És ez igaz. A­kinek az ég kiváló tehetségeket adott, az élet gazdag tapasztalatokat, honfitársai ál­talános becsülést, bizalmat, annak azt a nehéz köte­lességet is el kell fogadnia, hogy a­míg a cselekvésre jó, addig nincs joga a megpihenésre. S Ghyczy Kálmán nagyon régen teljesíti már kötelességét. Gyermek voltam még, mikor ott, mint Komárom megye követét, a megye közönsége előtt országgyűlési remek nagy értesítése előadásában bámulni tanultam. Akkor volt életkora delén. S azóta az akkor is bámult nagy alakot, csak folyvást nem­ láttam magam, előtt, vállamn terhekkel, a­mik csak nagy kiváló alakok számára voltak kimérve. 1861 óta a magyar képv­iselőháznak több íz­ben viselte elnöki hivatalát, mindig a legnehezebb időkben. S ha most lemondását hajlott életkorával, egészségi állapotával indokolja, teljesen igazat adhat neki mindenki. De én nem ez indokokat látom magam előtt, nem hajlott korát, nem egészsége fogyatkozását, nem kifáradását. A jelen országgyűlés kezdetén előre lehetett azt látni, hogy ez egyike lesz a legviharosabb ülés­szakoknak. A válságok minden nemei egymásra hal­mozódtak, kormányválság, pártválság, alkotmányvál­ság, fenyegető külbonyodalmak, küszöbön álló, nehéz pénzügyi feladatok, magában a parlamentben meg­változott pártarányok, új elemek s mindezekhez a teendőknek óriási halmaza, a midőn külön is minden egyes feladat egy óriás volt. Ha Ghyczy Kálmán az előrelátható nehéz küz­delem előtt hivatkozott volna hajlott korára, egész­sége tekintetére, igazat kellett volna neki adni, de ő elvállalta a legnehezebb feladatot, a most lefolyt or­szággyűlési szaknak a vezetését és végig kitartott an­nak megoldásában úgy hogy mind ernyedetlen buz­galmának, mind tapintatos bölcseségének, mind pár­tatlan igazság­szeretetének elismerését vívta ki a parlament részéről. (Igaz! Igaz!) S valljuk meg őszintén, hogy mi magunk is se­gítettünk neki ezt a feladatot megnehezíteni. A nagy horderejű politikai kérdések, a pártok élesen szemközt állított meggyőződései indokolják, de el nem törölhetik azt a tényt, hogy ez a lefolyt ülés­szak egyike volt a legelkeseredettebb parlamenti har­­czoknak, a­mik valaha végig küzdöttek. Hányszor volt kénytelen a ház elnöke bíró lenni közöttünk. Hányszor kellett a beszéd ezüstjét az el­hallgatás aranyával fel­váltatnia velünk! Olyan jóté­temény, a­miért legkevésbbé szoktunk háladato­­sak lennni. És ő az utolsó feladatig megtartotta tehergaz­­dag helyét. Most a küzdelmek heve lecsillapult, a válságok nagy részén túl vagyunk, kü­lháború, országos pénz­ügyi zavar felhői tartós időre elhúzódtak egünkről, a mennyei gondviselés egy nagy katasztrófával, mely első megjelenésekor Isten csapásának látszott, de kö­vetkezményeiben mint Isten ujjmutatása tűnik fel, eltörölte a harag tábláról felrótt sérelmeinket, s mi, kik összejöttünk olyan indulattal, mintha szét akar­nék bontani a fejünk fölül ezt a házat, most szétme­gyünk azzal a megegyezéssel, hogy egyesült erővel építsünk fel egy várost. Talán a város felépítése köz­ben ahhoz is kedvet kapunk, hogy a hazát is egyesült erővel­­építsük fel. És most mond le Ghyczy Kálmán az elnöki méltóságról és fáradalmakról. Nem a hajlott kor, nem az egészségi tekintet ad neki ehhez jogot, hanem a legnehezebb, a legve­szélyesebb helyzetben teljesített kötelességnek befe­jezése. (Tetszés.) »A ki mindent megtett, a mit tennie kellett, annak van joga nyugalomra térni.« Kívánom istentől, hogy e nagy ember életét oly meszére terjeszsze, hogy hazájának boldogságát fokról-fokra előhaladni lássa, derült lélekkel és jó egészségben. (Élénk tetszés.) A ki polgárkoszorún nyugszik, s a­kit honfitársainak áldása takar be, an­nak nyugalma háborítatlan. úgy hiszem, hogy a t. ház helybenhagyásával találkozom, a midőn azt indítványozom, hogy eltá­vozó elnökünk érdemeinek elismerése, s a képviselő­háznak iránta érzett hálája e ház jegyzőkönyvében megörökittessék. (Élénk helyeslés.) , Isten tartsa meg Ghyczy Kálmánt sokáig . (Élénk éljenzés) emléke éljen, a mig magyar lesz a világon. (Élénk éljenzés és tetszés.) Elnök : úgy hiszem a t. ház egyhangúlag mél­­tóztatik elfogadni Jókai J. képviselő úr indítványát (Élénk helyeslés), ugyanezért kimondhatom, hogy Ghyczy Kálmán érdemeinek elismerése s a képviselő­ház iránta érzett hálája a jegyzőkönyvben megörö­­kíttetik. (Élénk helyeslés.) Végh Aurél benyújtja a kérvényi bizottság jelentését. Kinyomatik, a ház t. tagjai közt kiosztatik, s annak idejében napirendre kitüzetik. Elnök: Az előbbi kijelentés kapcsában kérem a t. házat, méltóztassék az elnökséget utasítani, hogy Komárom szab. kir. város központi választmányát hívja fel az új választás eszközlésére. (Helyeslés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: A képviselőház elnökének általam is mélyen fájlalt leköszönése foly­tán intézkedni kell a t. háznak az elnökválasztás iránt. Azt hiszem ez iránt szükséges határozni, s minthogy már fölszólaltam, tekintettel arra, hogy a t. ház tagjai, ha nem is hosszabb időre, de mégis pár hétre szét fognak menni, bátor volnék azt indítványozni, hogy az elnök választása a holnapi napirendre tűzessék ki. (Helyeslés a jobb oldalon, ellenmondás a bal­oldalon.) Madarász József: T. házi Nem kívántam az előbb felszólalni azon határozatnál, melyet a t. ház egyhangúlag hozott, most azonban utólag engedtessék meg kifejeznem azon óhajtásomat, hogy Ghyczy Kál­mán lelépett képviselő és elnök urat még e képvise­lő­ház tagjának üdvözölhetni szerencsénk legyen. (Általános élénk helyeslés.) Midőn ezt nyilvánítom, egyúttal hozzáteszem azon óhajtásomat, hogy üdvö­zölhessem őt a szabad meggyőződés szerint bármely részén e képviselőházban, de én azon reményemet nem hallgathatom el, hogy őt azon az alapon fogom üdvö­zölhetni, a melyen mint e ház tagja 1861-ben ki­­törü­lhetlenül a házi naplóban a haza gyermekeinek tiszteletére nevét megörökíté. Midőn ezt kötelességemnek ismertem részemről mint magános képviselő kinyilvánítani, egyúttal, te­kintve azt, hogy a ház pár nap alatt szünetelni fog, tekintve azt, hogy e szünetek alatt az elnöki teendő­ket az alelnökök bármelyike, vagy együtt viselhetik, tekintve azt, hogy egy ily elnökválasztás mégis nem lehet csak egy 24 órai munka, én a t. miniszterelnök úr óhajtása ellenében arra kérem a t. képviselőházat, hogy a szünetek után megtartandó első ülésre tűzné ki a képviselőház elnökválasztását. (Helyeslés balfelől. Ellenmondás jobbfelől.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, szavazásra kell feltennem a kérdést. Méltóztatnak-e elfogadni a miniszterelnök úr azon indítványát, hogy az elnök­választás a holnapi ülés napirendjére tűzes­sék ki. Akik az indítványt elfogadják, méltóztassa­nak felállani (Megtörténik). A többség elfogadta a miniszterelnök indítványát és így az elnökválasztás a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Szontágh Pál (nógrádi) T. képviselőház! Ő Felségének Magyarország koronás királyának és fel­séges nejének, Magyarország királynéjának, legke­gyelmesebb Urunknak és Asszonyunknak boldog há­zassági frigyük 25-ik évforduló napja folyó hó 24-ére esik. Tudjuk mindnyájan, hogy ez alkalommal ő felsége hű népei­k jogara alatt levő országainak pol­gárai az említett legmagasabb személyek örömében való osztozkodásukat és tiszteletük s hódolatuk kife­jezését különféle módon szándékoznak nyilvánítani. Magyarország képviselőháza is — különösen ez esetben, midőn a szeretet és tiszteletteljes odaadó hódolat nyilvánítására minden magyarországi pol­gárt nem alakszerűség és bevett szokás vv­agy úgy­nevezett etiquette, hanem a szív legőszintébb és legközvetlenebb indulata ösztönzi, kell, hogy ez ér­zelmeknek kifejezést adjon. Ennélfogva indítványozom (Halljuk!) válasz­­szon a képviselőház egy 21 tagból álló küldöttséget, melynek utasításul adja, hogy az a ház elnökének vezetése alatt ezen ünnepély alkalmából Felséges kirányunk és királynénkhoz intézendő, s a képviselő­ház tisztelet és szeretetteljes hódolatot kifejező fel­iratot szerkeszszen, s azt ő Felségeiknek a képviselő­ház érzelmeinek élő szóval, való tolmácsolásával is hódolatteljesen nyújtsa át. (Élénk helyeslés.) A ház az indítványt elfogadja. Az indítványkönyvben a következő bejegyzés foglaltatik: ápril 2-án Apponyi Albert gr. A ház köszönetet mond az alföldi árvíz­károsultak javára folyó külföldi adakozásokért. (Helyed­és.) Elnök: Azt hiszem, a t. háznak nem lesz ki­fogása az ellen, hogy Apponyi Albert gr. indítványát, ha az idő megengedi, a mai ülés végén indokolhassa. (Helyeslés.) Tehát a t. képviselő úr indítványát a mai ülés végén fogja indokolni. Indítvány. Mondassék ki jegyzőkönyvileg a következő ha­tározat : »A képviselőház a magyar nemzet köszönetét nyilvánítja azon testvéri indulatért, melyet úgy Ausz­tria népei, mint a külföld nemzetei a magyar nemzet iránt tanúsítanak, midőn az alföldi árvizek által okozott ínség enyhítéséhez nagylelkű adományokkal járulnak.« Az interpellácziós könyvben két interpelláczió van bejegyezve: Tóth Vilmosé a nyitra-tapolcsányi út, és Szederkényi Nándoré egy tartalékos tár­gyában. Tárgyalás alá vétetett a Romániával kötött vasúti egyezmény. György Endre előadó a törvényjavaslatot el­fogadásra ajánlja. Ráth Károly idézi a miniszter­­elnöknek ellenzéki korában 74-ben a romániai vasúti csatlakozások tekintetében mondott beszédét s kons­tatálja, hogy jelenleg oly törvényjavaslatot terjesztett elő, mely akkor elfoglalt álláspontjával teljesen el­lenkezik. Nem fogadja el a törvényjavaslatot s a kü­lönvéleményt ajánlja elfogadásra. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy a jelenlegi állapot részben a 74-ben történt határozat következménye. Nagy különbség van az akkori és a jelenlegi helyzet között. Akkor az ország hitele tönkre volt téve, ma a kormány emelkedő kurzus mellett kap rente­ kölcsönt. Úgy látszik az e­llenzék jobbnak tartja a volt kormányt, mely közelebb vitte az országot az ellenzék által oly örömteljesen hangsúlyozott bukás­hoz. (Élénk visszatetszés a baloldalon.) A vasút ki­építésére meg vannak a garancziák s azért a törvény,­javaslat elfogadását ajánlja. Zay Adolf Ráth különvéleményét pártolja. Pázmándy Dénes a miniszterelnök szájába nem illőnek tartja előbbi kijelentését. (Helyeslés a balol­dalon.) A miniszterelnök magát az országgal azono­sítja, s ezért mondja azt, hogy az országot akarja az ellenzék megbuktatni, midőn a kormányt kívánja he­lyéről eltávolítani. Az ellenzék azért iparkodik Ti­szát megbuktatni, mert ez által az országot hiszi

Next