Pesti Napló, 1879. április (30. évfolyam, 79-105. szám)
1879-04-02 / 80. szám
80. szám. Budapest, 1879. szerda, ápril 2. 30. évi folyam. Szerkesztési irodái Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Elfizetési feltételek* Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli 4 esti átadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 8 frt. — 6 hónapra 13 fhrt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától Kiásd&idifc, Hirdetések szintúgy mint előfizetések aPesti IS Napló kiadóhivatalából Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. London, april 2. Az Advertiser jelenti: A britt kormány elhatározta, hogy öt ezer főnyi kontingenst küld Kelet-Ruméiába. Bécs, april 2. Gróf Kinsky József Octávián Prágából jött táviratban megcáfoltatni kéri halála hírét. London, april 1. A hivatalos lap tudatja, hogy Hamey Ihnok kineveztetett az angol kormány biztosává a bolgár határ szabályozásához. Bombay, april 1. Az angol hatóságok közzéteszik az indiai kormány hirdetményét, mely tudatja, hogy a kormány csak az angol alattvalók oltalma czéljából szaporította a Birmában állomásozó csapatokat, de különben ragaszkodik védelmi magatartásához és kerülni fog minden harcot, hacsak a birmai király nyíltan támadó fellépte erre nem kényszeríti. Pária, april 1. A Journal Officiel rendeletet tesz közzé, mely megtiltja az élő marhák, juhok és ezek friss bőreinek, valamint másféle hulladékoknak bevitelét Ausztria-Magyarországból Francziaországba vágott hús csak ónozott vasúti kocsikban bocsáttatik be. Madrid, april 1. Politikai körökben arról tanácskoznak, hogy a királynak azt fogják javasolni, hogy a gyászév eltelte után ismét nő is üön meg. Santiagoban és Cubában felfedeztek némi jelentéktelen összeesküvési előkészületeket. Christine infánsnő állapota tetemesen roszabbra fordult. London, apr. 1.(Az alsóházból.) Stanhope hadügyminiszter kijelenti, hogy Cranbrook folytonos összeköttetésben áll lord Lyttonnal; nincs ok feltételezni, hogy az ultimátumot küldött, vagy brit firmába újabb csapatok kérettek volna. Páris, april 1. A szenátus 57 szóval 126 ellenében elhatározta, hogy az alkotmány revíziója s a kamarák Párisba visszatérése iránti indítvány tárgyalását elnapolja. Bécs, apr. 2. A Wiener Zeitung közzéteszi a delegáczió szentesített határozatait a külügyminisztérium és az 1878—79-ki boszniai költségek póthiteleiről. Berlin, apr. 1. A badenni nagyherczeg ma látogatást tett Bismarck hgnél, szerencsét kívánt neki születésnapja alkalmából. Károly porosz herczeg két hét múlva több heti szabadságra Olaszországba megy. Bismarck hg mai születésnapja alkalmából számos szerencsekívánatot kapott a császártól, a királyi családtól, német és Németországon kívüli fejedelmektől. Számos diplomata miniszter és képviselő személyesen tisztelgett nála; a katonai kitűnőségek közül eljöttek Moltke és Manteuffel tábornagyok. A császár ma délben nyitott fogaton sétakocsizást tett. A nyelv tanítására vonatkozó jelentését és az újonnan szövegezett törvényjavaslatot fogja előterjeszteni, mely hitelesítés után a háznak pénteki ülésében fog benyújtatni. (Egy franczia ítélet Andrássy gróf 1 61.) A Journal des Debats azon vitákról, melyek a magyar képviselőházban a berlini szerződés beczikkelyezése felett folytak, vezérczikket közölt, melyben ezeket mondja: Bizonyos, hogy a szabadelvű ellenzéknek Ausztriában és Magyarországban nem egy jogos oka van panaszkodni Andrássy gróf ellen, mert ritkán volt törvényhozó testületeknek csekélyebb befolyása a külpolitika vezetésére, mint a bécsi és budapesti kamráknak, a keleti bonyodalmak kezdete óta. Reichsrath, magyar országgyűlés, delegácziók ama politika iránt, melyet a Ballplatzon szőttek, folyton homályban tartattak. »Andrássy gróf mindig a sphynx magatartását követte irántunk« — mondották legközelebb a delegáczióban s ha a gróf olykor-olykor kilépett hallgatásából, ez csak azért történt, hogy kápráztató orákulumokat hirdessen, melyeket az események csakhamar meghazudtoltak. Hányszor kijelentette a külügyminiszter a nemzet képviselőinek, hogy fenn akarja tartani a török birodalom területi épségét s legkevésbbé sem gondol valamely török tartomány annexiójára ? Hányszor nem ígérte, hogy a Balkán tartományokban »a legkisebb határkő” sem fog eltolatni helyéről az osztrák érdekek sérelmére s hogy a Habsburgok birodalma meg fogja tudni tartani »uralkodó állását« a keleten! E büszke nyilatkozatok után bizonyára csak megütközést keltett, ha most ugyanez a miniszter nagy büszkén kijelenti, hogy bölcs politikája folytán a Habsburgok monarchiája biztosítva van a Montenegró vakmerő fondorlatai ellen. Miért csábíttatták el magukat a bécsi és budapesti kamrák Andrássy gróf életes és csillámló mondásaitól s miért mentek a lépre Tisza Kálmán ékesszólása által hiva ? Ami a jövőt illeti, a parliament a vegyes okkupáczió ügyében sem fejthet ki elég éberséget és elszántságot, mert könnyen lehetséges, hogy azon a »marsroute«-on, melyet Andrássy gróf ép oly baráti, mint parancsoló részről kapott, »Salonik« neve is található.« Budapest, ápril 2. (Ghyczy Kálmán) a képviselőház jegyzői karához mai kerettel a következő levelet intézte: Igen tisztelt barátaim, jegyző urak! Minthogy ma nemcsak az elnökségről, hanem képviselői állásomról is lemondok, azért nem akarok a házban megjelenni, s ennélfogva csak jelen soraimmal vehetek búcsút Tőletek. Őszinte köszönetet mondok a szivós barátságért, melyet irántam együttműködésünk egész ideje alatt tanúsítottatok, s továbbá is ajánlom magamat becses emlékezetekbe, a legőszintébb érzéssel maradván tisztelő barátotok. Ghyczy Kálmán s. k. (A képviselőház közoktatási bizottsága) csütörtökön d. n. 5 órakor tartandó ülésében Baross Gábor előadó a magyar A Pesti Napló tározója. De Sardes marquisné. Irta: Darusez Ernő. HARMADIK RÉSZ. Chamblay Miksa naplójának folytatása. I. Napok, hetek, hónapok múltak el azon szerencsétlenség bekövetkezése óta, mely életemre szakadt, és én azon naptól kezdve megszűntem esténként leírni az eseményeket, melyek azt betölték. Megérkezett azonban az óra, hogy újra folytassam az oly soká megszakadt naplót, és miként az utas, vándorlásának czéljához érve, elmondja kalandjainak folyamát, úgy én is elbeszélem, hogy hosszú és ah igen fájdalmas fejlődések után, végre visszanyertem boldogságomat. Azon kínos jelenet után, melynek következtében el kellett hagynom a cervollei kastélyt, és el kellett válnom Mathildtól, testileg és lelkileg összetörve tértem vissza Párisba. Atyám fájdalma végtelen nagy volt, hogy ép azon perczben látott megérkezni, midőn engem követni szándékozott, és midőn aggodalmában kérdéseivel ostromolt, hogy megtudja ezen oly kevéssé előre látott szakítás okait, kénytelen valék neki elmondani életem múltját, és mit eddig főleg eltitkoltam előtte, Wellysney Mari iránti szerelmemet. — És ön nem volt képes feltalálni e nőt? kérdezte tőlem, midőn elbeszélésemet befejeztem. — Nem atyám. Én mindenütt kérdezősködtem, írtam Cannesba, hogy megtudjam, vájjon nem tért-e oda vissza. Írtam Angolországba, férje családjának egy rokonához. A feleletek, melyeket kaptam, semmit nem fedeztek fel róla, és én azt hittem, hogy meghalt, midőn egyszerre boldogságom rovására megtudtam, hogy él, noha folytatja elrejtett életét. — Elmondta ön Cervolle kisasszonynak azt, mit nekem beszélt el ? Az ön szavai bizonyítják ártatlanságát, mert végre is, ön senkit meg nem csalt. Ön jogosan hihette, hogy Wellysney Mari meghalt. — Mathild azt vetette szememre, hogy elhallgatásom által azt hitettem el vele, hogy ő előtte nem szerettem mást nőt. Pedig nem szokás beszélni az előtt, kit szeretünk, azokról, kiket előtte szerettünk. — Sőt ez igen helytelen volna, jegyzé meg atyám. — Azt állítja, hogy nincs szabadságom őt nőül vehetni, mert ha a másik egyszerre megjelennék, követelve a múlt ígéretek beváltását, kötelességem volna azokat teljesíteni, különben amaz jogosan állíthatná, hogy én megcsaltam. — Cervolle kisasszony úgy gondolkodik, mint egy ifjú leány, kinek semmi tapasztalatai nincsenek a szenvedélyek tárgyában. Ezek az ártatlanok mind ilyenek. Nem akarják megérteni, hogy az oly ígéretek, minőkről ön beszél, nem kötik le csupán az egyiket, és hogy Wellysney Mari oly kevéssé megtartva saját ígéreteit, önt feloldotta a magáétól. Erről kell meggyőződtetni Mathildot. — Hogy győződtessem meg ezekről, Istenem! — Szerelmének állandósága által, kedves gyermekem. Ha látni fogja, hogy ön ellentáll azon kívánaténak, melyet kifejezett, hogy ön nem akarja magát annak alávetni, hogy ön sokkal jobban szereti, minthogy elviselhetné határozatát, és hogy nem veszítette el reményét, hogy kegyeit visszanyerhesse, ő végre, legyen meggyőződve, meg lesz hatva, és önmagától tér majd vissza szerelméhez. Feltehető azonban, hogy az, ki a homályból üldöz, valamely ártalmas eszköz által érvényesíti akaratát, házasságomat nem engedi létre jönni. — Van oka valamely tekintetben tőle félni? — Nincs atyám, ha csak jónak nem látja újra megjelenni. — Szereti még mindig ? — Tudom is én ? kiáltottam fel. Mély szenvedélyt tápláltam iránta, és még most is, midőn e szenvedély már lecsillapodottnak látszik, nem merem előre meghatározni, hogy mi történnék velem, ha Mari egyszerre megjelennék, hogy újra hatalmába kerítsen. — Menekülni kellene tőle. Én nem feleltem semmit, és atyám, ki előtt zavaromat nem voltam képes eltitkolni, jobbnak látta ezen vallatást abban hagyni. Csak néhány kérdést intézett még hozzám, hogy eltalálhassa, mily módon jutott tudomására házasságom annak, kinek neve Wellysney Mari. — Feltéve azon lehetőséget, hogy a világ beszéde folytán jutott e házasság tudomására, mikép tudhatta meg azonban azt, hogy ön az én fiam ? Mikép tudta meg Cervolle kisasszony hollétét ? —■ Oh! azt igen könnyen tudhatta meg. — Igen azon esetben, ha Cervolle kisasszony házában kéme van, ki őt segíti az arra való felügyeletben. Ami engemet illet, magam körül nem látok oly egyént, ki képes lenne ily alávaló szerepre. — Nem volt Ledun kisasszony, mielőtt Ménescal neje lett, de Sardes marquisnő barátnője? — Az bizonyos, de azóta már rég nem látta. — Nem hiszem. — Lehetséges, hogy Gabriella indiskrét és fecsegő volt, azt elhiszem; de mi érdeke lehet de Sardes marquisnőnek, hogy ön ellen szövetkezzék Wellysney Marival ? Gyűlölete csak engemet sújt. — De Sardes asszony jól tudja, hogy azon csapásokkal, melyeket reám irányoz, önt is sújtja velem együtt; és hogy ha az én boldogságomat fenyegeti, ez annyi, mintha az önét is veszélyezteti. — De ekkor is szükséges, hogy közte és ezen Wellysney Mari között igen szoros összeköttetés létezzék.• Nekem meggyőződésem, hogy Wellysney Mari ismeri de Sardes marquisnőt, feleltem és hogy e két nő összeesküdött. Az első, ismeretlen okoknál fogva, nem jelenhetik meg előttem; meglehet, hogy nem független, de azért örömet lel abban, hogy de Sardes marquisnőnek fáradozásaiban segítségére legyen, ki az én személyemben önt is sújtva, e csapással egyszersmind Ménescal asszonyt is megboszulja. — És kit illetne itt Ménescal asszony boszuja ? kérdezte atyám meglepetve. — Engemet édes atyám, ő hozzám akart nőül menni, és én attól félek, hogy magam helyett oly férjet adtam neki, ki miatt soha nem fog megbocsátani. Hogy jobban foghassa fel aggodalmaimat, felfedeztem előtte mindazt, mi Ledun Gabriella és közöttem történt, a tervet, melylyel engemet elcsábítani szándékozott, az ajánlatokat, melyeket nekem tett és az okokat, melyeket felsorolt, hogy terveibe beleegyezzem. — Ez a gyermek tehát, kinek annyi számtalan bizonyítékát adtam szeretetemnek és kinek apja legjobb és legrégibb barátom, ez a gyermek ily szörnyetege a hálátlanságnak! — kiáltott fel atyám. Nehány perczig elgondolkozott, azután ismét igy folytatá : — Most arról van szó, hogy megtudjuk, hogy azon levél, melyet Cervolle Mathild kapott, oly tett-e, mely Wellysney Marn azon kivánata folytán követtetett el, hogy önt végkép el ne veszítse, vagy hogy ellenkezőleg, egy összeesküvés eredménye-e ez, mely három asszonyt egyesít, kik közül az egyiket szerelme, a másik kettőt pedig a harag hozott össze. Ez a talány, melynek kulcsát bírnunk kell Miksa, és én rajta leszek, hogy azt megtaláljam. — Mily módon fog majd hozzá, atyám ? — Ki fogom kérdezni Ledun Gabriellát. — Ő a Pyrénéek közt van férjével. — Nos hát, a Pyrénéek közé megyek. — Nem volna jobb, ha Ledunhoz fordulna ? — Ah! a szegény ember! leánya bizonyára őrizkedett őt beavatni azon gyalázatosságokba, melyeknek ő részese! —Noha Ledun gyenge ember, leánya mégis jól tudja, hogy apja soha nem egyeznék bele, hogy bűntársa legyen egy rosz cselekedetnek. De miután ön említi őt, eszembe jut, hogy van egy megbízás, melyre őt könnyen fel lehetne használni. Azt hiszem, hogy van még némi összeköttetése nemmel; reá fogom bízni, hogy kérdezze meg a marquisnőt és hogy tudakolja ki, várjon az ismert-e Wellysley Marit? Különben számoljon reám, Miksa, én csodákat fogok mivelni, hogy önt megszabadítsam azon láncztól, melyet önre szándékoztak tenni. Ezen idő alatt kedves gyermekem írjon fáradhatlanul Mathildnak és beszéljen neki tovább is egybekelésükről. Ha majd meg lesz győződve arról, hogy ön nem akarta őt megcsalni, hogy ön valóban szereti, hogy ön jogosan hihette magát szabadnak, midőn hozzá közelgett, bizalmatlankodása le fog csendesülni és miután önt igazán szereti, vissza fog önhöz térni. — Bár az ég meghallgatná szavait! feleltem neki. Még aznap írtam Mathildnak. Mindazt, mit egy lángoló szív érez, őszinte kifejezésekben írtam le e levélben. Mielőtt a Cervollei kastélyt elhagytam volt, nem valók azon helyzetben, hogy elmondhattam volna részletesen múltamat annak, kinek fájdalma oly borzasztó kínokat szerzett nekem. Elbeszéltem neki tehát, minden titkolódzás nélkül, egészélettörténetemet, hogy belássa, hogy ha szerettem is Wellysney Marit, mégis fel voltam oldva minden kötelezettségtől. Igen lelkesülten védtem ügyemet, és megmondtam mindazt, mit becsületem és szerelmem védelmére mondhattam. De hiába vártam feleletre. Tizennégy nap múlt el. Mathild nem adott életjelt. Ekkor Desarnaux úrnak írtam. Ő mindig ép oly jóindulatot tanúsított irántam, mint a minő rokona zenével viseltettem én ő irányában. Levelem körülbelül ismétlése volt az elsőnek és szerencsésebb lévén annál, legalább egy reménysugarat szerzett, mert Désarnaux úr felelt. Beszélt nekem Mathild szomorúságáról, hallgatagságáról és visszafojtott könnyeiről. »A kedves gyermek érzékeny, mondá soraiban és a seb, melyet az aláírás nélküli levél rajta ejtett, igen mély. Azonban nem gyógyíthatatlan, és az idő, nem kevésbé pedig az ön állandósága, segíteni fognak, hogy ön visszanyerje e szivet, melyet annyira megsirat. De nagy türelem és vigyázatra lesz szüksége, mert az ily gyöngéd és büszke szívektől ép anynyit kell félni, mint remélni. Számítson reám, én mindig fogom önt tudósítani azon változásokról, melyek barátnőnk állapotában beállanak. Én soha sem kétkedtem az ön őszinteségében és nőmmel együtt azon fogok dolgozni, hogy Mathildot szelidebb és kevésbé szigorú hangulatra bírjuk.« (Folyt. köv.) Országgyűlés. A fépviselőház ülése ápril 2kán. Elnök: Várady Gábor. Jegyzők: Molnár Aladár, Baross Gábor. A kormány részéről jelen vannak: Tisza K., Szapáry Gyula gr., Trefort A. Pauler Tivadar, Kemény Gábor b., Péchy Tamás, Szende Béla, Bedekovich Kálmán. Az ülést d. e. 10 órakor megnyitván Elnök bemutatja Kész Pálnak, mint a mohácsi birtokos társszövetsége és bizottsága elnökének Irányi Dániel által benyújtott sürgős kérvényét, melyben kéri, hogy a mohácsi margitszigeti dunai védgát társulat feloszlattassék és a kormánybiztosi kiküldés beszüntessék; továbbá a Temes-Béga völgyi vízszabályozási társulatnak Csávossy Béla által benyújtott kérvényét a társulati illetékek behajtásának törvényhozás útján leendő czélszerű megállapítása iránt. Ezen kérvények előzetes tárgyalás végett a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egy szomorú kötelességet kell teljesítenem, midőn jelentem, hogy a képviselőháznak mélyen t. elnöke Ghyczy Kálmán, úgy az elnökségről, mint a képviselői állásról lemondott. (Mozgás.) Méltóztassanak lemondását meghallgatni. Baross Gábor jegyző : (Olvassa Ghyczy Kálmán lemondó levelét.) Mélyen tisztelt képviselőház! Mindinkább meggyőződvén arról, hogy előre haladott koromban a ház elnökségének teendőit, úgy a mint kell és óhajtanám, nem teljesíthetem, midőn a tisztelt háznak azon kitűnő kegyességéért, melylyel engemet elnökévé lett megválasztatásommal megtisztelni méltóztatott, mélyen érzett hálás köszönetemet ez alkalommal is kifejezni bátor vagyok; a képviselőház elnökségéről s egyszersmind sz. kir. Komárom városa országgyűlési képviseletéről is ezennel lemondok, mély tisztelettel maradván a mélyen tisztelt képviselőháznak. Budapest, 1879. április 2-án, alázatos szolgája Ghyczy Kálmán, s. k. Jókai Mór. (Halljuk! Halljuk!) Mély megilletődéssel hallottuk szeretve tisztelt elnökünk Ghyczy Kálmán lemondását azon helyről, mely Magyarország első választott tisztviselőjének dignitását ruházta rá. Egy franczia klasszikus iró, Ponsard, azon nagy mondata jut eszembe, mely igy szól: »Qui pour si bien agir, n’ a pas droit au repos«. — Aki a cselekvésre oly jó, annak nincs joga a megpihenésre. És ez igaz. Akinek az ég kiváló tehetségeket adott, az élet gazdag tapasztalatokat, honfitársai általános becsülést, bizalmat, annak azt a nehéz kötelességet is el kell fogadnia, hogy amíg a cselekvésre jó, addig nincs joga a megpihenésre. S Ghyczy Kálmán nagyon régen teljesíti már kötelességét. Gyermek voltam még, mikor ott, mint Komárom megye követét, a megye közönsége előtt országgyűlési remek nagy értesítése előadásában bámulni tanultam. Akkor volt életkora delén. S azóta az akkor is bámult nagy alakot, csak folyvást nem láttam magam, előtt, vállamn terhekkel, amik csak nagy kiváló alakok számára voltak kimérve. 1861 óta a magyar képviselőháznak több ízben viselte elnöki hivatalát, mindig a legnehezebb időkben. S ha most lemondását hajlott életkorával, egészségi állapotával indokolja, teljesen igazat adhat neki mindenki. De én nem ez indokokat látom magam előtt, nem hajlott korát, nem egészsége fogyatkozását, nem kifáradását. A jelen országgyűlés kezdetén előre lehetett azt látni, hogy ez egyike lesz a legviharosabb ülésszakoknak. A válságok minden nemei egymásra halmozódtak, kormányválság, pártválság, alkotmányválság, fenyegető külbonyodalmak, küszöbön álló, nehéz pénzügyi feladatok, magában a parlamentben megváltozott pártarányok, új elemek s mindezekhez a teendőknek óriási halmaza, a midőn külön is minden egyes feladat egy óriás volt. Ha Ghyczy Kálmán az előrelátható nehéz küzdelem előtt hivatkozott volna hajlott korára, egészsége tekintetére, igazat kellett volna neki adni, de ő elvállalta a legnehezebb feladatot, a most lefolyt országgyűlési szaknak a vezetését és végig kitartott annak megoldásában úgy hogy mind ernyedetlen buzgalmának, mind tapintatos bölcseségének, mind pártatlan igazságszeretetének elismerését vívta ki a parlament részéről. (Igaz! Igaz!) S valljuk meg őszintén, hogy mi magunk is segítettünk neki ezt a feladatot megnehezíteni. A nagy horderejű politikai kérdések, a pártok élesen szemközt állított meggyőződései indokolják, de el nem törölhetik azt a tényt, hogy ez a lefolyt ülésszak egyike volt a legelkeseredettebb parlamenti harczoknak, amik valaha végig küzdöttek. Hányszor volt kénytelen a ház elnöke bíró lenni közöttünk. Hányszor kellett a beszéd ezüstjét az elhallgatás aranyával felváltatnia velünk! Olyan jótétemény, amiért legkevésbbé szoktunk háladatosak lennni. És ő az utolsó feladatig megtartotta tehergazdag helyét. Most a küzdelmek heve lecsillapult, a válságok nagy részén túl vagyunk, külháború, országos pénzügyi zavar felhői tartós időre elhúzódtak egünkről, a mennyei gondviselés egy nagy katasztrófával, mely első megjelenésekor Isten csapásának látszott, de következményeiben mint Isten ujjmutatása tűnik fel, eltörölte a harag tábláról felrótt sérelmeinket, s mi, kik összejöttünk olyan indulattal, mintha szét akarnék bontani a fejünk fölül ezt a házat, most szétmegyünk azzal a megegyezéssel, hogy egyesült erővel építsünk fel egy várost. Talán a város felépítése közben ahhoz is kedvet kapunk, hogy a hazát is egyesült erővelépítsük fel. És most mond le Ghyczy Kálmán az elnöki méltóságról és fáradalmakról. Nem a hajlott kor, nem az egészségi tekintet ad neki ehhez jogot, hanem a legnehezebb, a legveszélyesebb helyzetben teljesített kötelességnek befejezése. (Tetszés.) »A ki mindent megtett, a mit tennie kellett, annak van joga nyugalomra térni.« Kívánom istentől, hogy e nagy ember életét oly meszére terjeszsze, hogy hazájának boldogságát fokról-fokra előhaladni lássa, derült lélekkel és jó egészségben. (Élénk tetszés.) A ki polgárkoszorún nyugszik, s akit honfitársainak áldása takar be, annak nyugalma háborítatlan. úgy hiszem, hogy a t. ház helybenhagyásával találkozom, a midőn azt indítványozom, hogy eltávozó elnökünk érdemeinek elismerése, s a képviselőháznak iránta érzett hálája e ház jegyzőkönyvében megörökittessék. (Élénk helyeslés.) , Isten tartsa meg Ghyczy Kálmánt sokáig . (Élénk éljenzés) emléke éljen, a mig magyar lesz a világon. (Élénk éljenzés és tetszés.) Elnök : úgy hiszem a t. ház egyhangúlag méltóztatik elfogadni Jókai J. képviselő úr indítványát (Élénk helyeslés), ugyanezért kimondhatom, hogy Ghyczy Kálmán érdemeinek elismerése s a képviselőház iránta érzett hálája a jegyzőkönyvben megörökíttetik. (Élénk helyeslés.) Végh Aurél benyújtja a kérvényi bizottság jelentését. Kinyomatik, a ház t. tagjai közt kiosztatik, s annak idejében napirendre kitüzetik. Elnök: Az előbbi kijelentés kapcsában kérem a t. házat, méltóztassék az elnökséget utasítani, hogy Komárom szab. kir. város központi választmányát hívja fel az új választás eszközlésére. (Helyeslés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: A képviselőház elnökének általam is mélyen fájlalt leköszönése folytán intézkedni kell a t. háznak az elnökválasztás iránt. Azt hiszem ez iránt szükséges határozni, s minthogy már fölszólaltam, tekintettel arra, hogy a t. ház tagjai, ha nem is hosszabb időre, de mégis pár hétre szét fognak menni, bátor volnék azt indítványozni, hogy az elnök választása a holnapi napirendre tűzessék ki. (Helyeslés a jobb oldalon, ellenmondás a baloldalon.) Madarász József: T. házi Nem kívántam az előbb felszólalni azon határozatnál, melyet a t. ház egyhangúlag hozott, most azonban utólag engedtessék meg kifejeznem azon óhajtásomat, hogy Ghyczy Kálmán lelépett képviselő és elnök urat még e képviselőház tagjának üdvözölhetni szerencsénk legyen. (Általános élénk helyeslés.) Midőn ezt nyilvánítom, egyúttal hozzáteszem azon óhajtásomat, hogy üdvözölhessem őt a szabad meggyőződés szerint bármely részén e képviselőházban, de én azon reményemet nem hallgathatom el, hogy őt azon az alapon fogom üdvözölhetni, a melyen mint e ház tagja 1861-ben kitörülhetlenül a házi naplóban a haza gyermekeinek tiszteletére nevét megörökíté. Midőn ezt kötelességemnek ismertem részemről mint magános képviselő kinyilvánítani, egyúttal, tekintve azt, hogy a ház pár nap alatt szünetelni fog, tekintve azt, hogy e szünetek alatt az elnöki teendőket az alelnökök bármelyike, vagy együtt viselhetik, tekintve azt, hogy egy ily elnökválasztás mégis nem lehet csak egy 24 órai munka, én a t. miniszterelnök úr óhajtása ellenében arra kérem a t. képviselőházat, hogy a szünetek után megtartandó első ülésre tűzné ki a képviselőház elnökválasztását. (Helyeslés balfelől. Ellenmondás jobbfelől.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, szavazásra kell feltennem a kérdést. Méltóztatnak-e elfogadni a miniszterelnök úr azon indítványát, hogy az elnökválasztás a holnapi ülés napirendjére tűzessék ki. Akik az indítványt elfogadják, méltóztassanak felállani (Megtörténik). A többség elfogadta a miniszterelnök indítványát és így az elnökválasztás a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Szontágh Pál (nógrádi) T. képviselőház! Ő Felségének Magyarország koronás királyának és felséges nejének, Magyarország királynéjának, legkegyelmesebb Urunknak és Asszonyunknak boldog házassági frigyük 25-ik évforduló napja folyó hó 24-ére esik. Tudjuk mindnyájan, hogy ez alkalommal ő felsége hű népeik jogara alatt levő országainak polgárai az említett legmagasabb személyek örömében való osztozkodásukat és tiszteletük s hódolatuk kifejezését különféle módon szándékoznak nyilvánítani. Magyarország képviselőháza is — különösen ez esetben, midőn a szeretet és tiszteletteljes odaadó hódolat nyilvánítására minden magyarországi polgárt nem alakszerűség és bevett szokás vvagy úgynevezett etiquette, hanem a szív legőszintébb és legközvetlenebb indulata ösztönzi, kell, hogy ez érzelmeknek kifejezést adjon. Ennélfogva indítványozom (Halljuk!) válaszszon a képviselőház egy 21 tagból álló küldöttséget, melynek utasításul adja, hogy az a ház elnökének vezetése alatt ezen ünnepély alkalmából Felséges kirányunk és királynénkhoz intézendő, s a képviselőház tisztelet és szeretetteljes hódolatot kifejező feliratot szerkeszszen, s azt ő Felségeiknek a képviselőház érzelmeinek élő szóval, való tolmácsolásával is hódolatteljesen nyújtsa át. (Élénk helyeslés.) A ház az indítványt elfogadja. Az indítványkönyvben a következő bejegyzés foglaltatik: ápril 2-án Apponyi Albert gr. A ház köszönetet mond az alföldi árvízkárosultak javára folyó külföldi adakozásokért. (Helyedés.) Elnök: Azt hiszem, a t. háznak nem lesz kifogása az ellen, hogy Apponyi Albert gr. indítványát, ha az idő megengedi, a mai ülés végén indokolhassa. (Helyeslés.) Tehát a t. képviselő úr indítványát a mai ülés végén fogja indokolni. Indítvány. Mondassék ki jegyzőkönyvileg a következő határozat : »A képviselőház a magyar nemzet köszönetét nyilvánítja azon testvéri indulatért, melyet úgy Ausztria népei, mint a külföld nemzetei a magyar nemzet iránt tanúsítanak, midőn az alföldi árvizek által okozott ínség enyhítéséhez nagylelkű adományokkal járulnak.« Az interpellácziós könyvben két interpelláczió van bejegyezve: Tóth Vilmosé a nyitra-tapolcsányi út, és Szederkényi Nándoré egy tartalékos tárgyában. Tárgyalás alá vétetett a Romániával kötött vasúti egyezmény. György Endre előadó a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. Ráth Károly idézi a miniszterelnöknek ellenzéki korában 74-ben a romániai vasúti csatlakozások tekintetében mondott beszédét s konstatálja, hogy jelenleg oly törvényjavaslatot terjesztett elő, mely akkor elfoglalt álláspontjával teljesen ellenkezik. Nem fogadja el a törvényjavaslatot s a különvéleményt ajánlja elfogadásra. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy a jelenlegi állapot részben a 74-ben történt határozat következménye. Nagy különbség van az akkori és a jelenlegi helyzet között. Akkor az ország hitele tönkre volt téve, ma a kormány emelkedő kurzus mellett kap rente kölcsönt. Úgy látszik az ellenzék jobbnak tartja a volt kormányt, mely közelebb vitte az országot az ellenzék által oly örömteljesen hangsúlyozott bukáshoz. (Élénk visszatetszés a baloldalon.) A vasút kiépítésére meg vannak a garancziák s azért a törvény,javaslat elfogadását ajánlja. Zay Adolf Ráth különvéleményét pártolja. Pázmándy Dénes a miniszterelnök szájába nem illőnek tartja előbbi kijelentését. (Helyeslés a baloldalon.) A miniszterelnök magát az országgal azonosítja, s ezért mondja azt, hogy az országot akarja az ellenzék megbuktatni, midőn a kormányt kívánja helyéről eltávolítani. Az ellenzék azért iparkodik Tiszát megbuktatni, mert ez által az országot hiszi