Pesti Napló, 1879. május (30. évfolyam, 106-132. szám)
1879-05-02 / 107. szám
107. szám Budapest, 1879. péntek, május 2. Szerkesztési iroda,* Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. 30. évi folyam. Előfizetési feltételek» Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 frt. — 8 hónapra 12 frt Az esti kiadás postai klubküldéséért felfürhetés évnegyedenként 1 fortal Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától sem mutatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Bécs, május 1. A képviselőház budgetbizottsága ma tárgyalta a budgetvita alkalmával hozzá utasított rezolucziókat Steudel rezolucziója, mely a fogyasztási adók fejezeténél létetett., Wolfram előadó szövegezésében elfogadtatott. E szerint a kormány felhivatik hívjon össze enquétet, mely a zárt városokbeli fogyasztási adó időszerű reformjáról nyilatkozzék. — Negrelli rezolucziója a malii czipkeiskola tárgyában elvettetett. Wittman rezolucziója a Fiumébe jövő idegen gőzhajók szubvenczionálása tárgyában előadóhoz utasíttatott. — Monti két rezolucziója felett, a dalmát vasutak iránt, a bizottság napirendre tért. Monti harmadik rezoluczióját azonban következő szövegezésben a háznak elfogadásra fogja ajánlani. A kormány felhivatik, hogy a magyar kormánynyal a sziszeknovi vasútrész kiépítése iránt folyó alkudozások siettetésére hasson. Bécs, május 2. (A képviselőházból.) A kormány törvényjavaslatot terjeszt elő Teplitz város közönségéek adandó 120.000 frt kamat nélküli kölcsönről, a munkálatokra, melyek a bérforrás visszaszerzésére és biztosítására vonatkoznak. Schönerer indítványa, mely arra vonatkozik, hogy a napolomiczei faszállítási szerződés tárgyában bizottság küldessék ki, visszautasíttatik. Schönerer rászólást indítványoz kifejeztetni a napolomiczei erdőpusztítás ellen. Ezen indítvány a költségvetési bizottsághoz utasíttatik. A földmivelési minisztérium költségvetésének fedezése elfogadtatik. Épen úgy elfogadtatnak a póthitel-követelmények a belügyminisztérium részére. London, april 2. A Reuter-ügyn jelenti: Gesoff és Yankow ruméliai képviselők ápril 23-án Salisbury marquishoz intézett levélben újra kifejezték azon óhajukat, hogy vele értekezhessenek. A delegátusok el akarják neki mondani Rumélia helyzetét; azt is ki akarják jelenteni, hogy a bolgároknak Ruméliában joguk van az új kormányzat életbe léptetése előtti meghallgattatásra. Salisbury 26-án ezt felelte: Sajnálja, hogy a delegátusokat nem fogadhatja. Minthogy a ruméliai alkotmány végleg el van fogadva, az angol kormánynak nincs többé joga beavatkozni. 28-án a delegátusok Salisburyhoz emlékiratot intéztek, melyben panaszaikat előadják. Brüsszel, május 2. (A kamra ülése.) Brugg polgármester vonakodása, hogy a belügyminiszter körrendeletét a közoktatási törvényjavaslatról nyilvánosan kiragasztassa, hosszabb vitára adott okot. A jobboldal napirendet indítványozott, mely kimondja, hogy a tanács törvényileg nincs kötelezve, törvényjavaslatokra vonatkozó rendeleteket közzé tenni. Erre a kamra a kormány által ajánlott egyszerű napirendet 61 szóval 52 ellen elfogadta. London, máj. 2. A Reuterügyn. jelenti Fokvárosból ápril 15-ről: Chelmford tábornok Durbanba érkezett s 17-én Moritzburgba megy. Noha az erősbitések nagyobb része már partra szállt, az uj előnyomulás a zuluk országába valószínűleg csak néhány nap múlva fog megtörténni. A gyarmatbeli csapatok 8-án hasztalanul kisértették meg Moiosi banzuló-főnök králját megostromolni. Az angolok 26 embert vesztettek. Sir Bartle Frore kielégítő értekezletet tartott a boérekkel s 10-dikén Pretoriába érkezett. Páris, május 2. A drámaírók és szerzők bizottsága 500 frankot szavazott meg a szegedi károsultaknak. Madrid, május 1. A király holnap tér ide vissza, hogy Rudolf főherczeget fogadja, ki szombaton érkezik ide. Páris, május 2. A Temps tudni véli, hogy a hatalmak semmiféle tényleges módosítást nem tettek a berlini szerződésnek Kelet-Rumélia és Bulgária okkupácziójára vonatkozó határozatain. Ennek folytán az orosz csapatok, ha előre nem látható események be nem állanak, május hó 31-ére kiürítik az illető területet. Teplicz, május 2. Tegnap este a hőforrásoknál a városi fürdő vizemelő gépe működésbe hozatott. 6 óra 35 perczkor történt az első vizemelés, a hévviz azonnal megjelent az oszlató katlanban s rendesen, pompásan folyik bele. A gép kitűnő, a hévvizszükséglet busásan fedezve van. Zára, május 2. Vilmos főherczeg az Andreas Hofer hadigőzösön a tüzérség megszemlélésére Dalmácziából ide érkezett. Washington, május 1. A képviselőház ma elvetette az előbb elfogadott hadügyi budgetet s ezzel elutasította azon óhajt, hogy Hayes elnök vétója ellen tiltakozzék. A Pesti Napló tárczája. Egy távozó számadása. (Levél a szerkesztőhöz.) Bálint Gábor úr megkeresett minket a következő, hozzánk intézett levél közlésére, mely f. évi ápril 29-től kelt: T. szerkesztő úr! Minthogy jelen nyilatkoztomnak czélja nem egyéni érdeket nemzeti érdek palástjába burkolni, s igy követelő minőségben lépni föl, hanem egyszerűen fajunk s nemzetünk iránti tartozásomat tisztázni, azért reményiem helyet ad becses lapjában a távozó számadásának. Életemből 25 évet, mert öntudatos czél felé igyekvésem tartamát ennyire számíthatom, nem fényes körülmények közt, őszinte törekvésben töltöttem el, tanúim erre még élő tanáraim Csik- Somlyón, Maros-Vásárhelyt, Nagyváradon, Bécsben és Budapesten ; tanúim külföldön, ahol nemzetünknek s tudományos törekvésének szégyenére épen nem voltam, mindazok, akikkel kétszeri tanulmányutazásom alatt érintkeztem. E törekvés várakozást keltett úgy szülőföldemen, mint annak határán túl is. Hogy eme várakozásnak nem felelhetek meg, nem rajtam múlik. Mert hogy nem születtem gazdagnak s igy tanulmányaim értékesithetése czéljából álláskeresésre lettem utalva, az nem az én hibám. Midőn orosz- és mongolországi utam bevégeztével hazahivattam onnan, ahol kielégítő exisztencziát biztosíthatok vala magamnak, a m. tud. akadémia ígért segélyezni mindaddig, míg országos állásom lesz. Ezen ígéretben bízva, őszinte odaadással fáradtam gyűjteményem kidolgozásán, még a sértő alárendelés daczára is. Midőn második ázsiai utamból betegségem miatt hazatérni kényszerültem, értésemre adták, hogy az akadémiai segélynek vége van, állítólag azon okból, mert egyik maecenasom, Fogarasy J. koldus módon meghalván, házat nem örökölhetett az akadémia, valóban pedig azért, mert uralomra jutottak a fanatikus pajtások, akiknek igen zokon esett, hogy túlzásaik ellen szólni nyertem, s hogy nem voltam hajlandó tekintélyüket elismerni még abban is, amihez édes keveset értenek. Féltek, hogy ha valamely portentum engem akadémiai taggá találna tenni, a lelkes Toldy s mások példáját követve, sorompóba állandoztam volna a nemzeti ébredés kora óta igazi tudósaink által eléggé kifejtett egységes nyelvünket Csáki szalmájává tenni igyekvők kétes czélú tábora ellenében. Mert soha sem tudtam eltitkolni azon aggodalmam, hogy a sok nem produkáló, hanem csak kérődző mester törekvése bábeli zavart teremtene a magyar nyelvben, ennek csak megválására vezet úgy az azt megtanulni akaró idegeneknél, mint az azon beszélő és igazán teremtő romlatlan nyelvérzékűeknél. Szerintem nyelvet faragni nem lehet, az fejlődik a nemzet szellemi haladásával, ennek pedig a grammatikus rágcsálása nem épen rugója. Bizony aggodalmas jelenség, hogy nyelvünket mindenki akarta tanulni akkor, a midőn még nem került annyiba nyelvünknek tudományos alapra fektetése s a midőn még nem akadémikusok kezelték — hogy a tudományos alapra fektetők kifejezésével éljek — a magyar nyelvet, holott most kényszert kell alkalmazni; de ugyan miért is tanulná meg valaki azt a nyelvet, amely nélkül kényelmesen élhetni csaknem széles Magyarországban, sőt hivatalnokoskodni is lehet, s amelynek valódi termékeit a tudós alapra fektetők hibás nyelvezetűeknek dekretálták; csupán a tökéletesen jó nyelvezetűnek tartott nyelvészeti termékek kedvéért aligha érdemes a megtanulás fáradtságára ? Jó lesz,ha a nemzeti létet szívükön hordozók, a még egyetlen palládiumot hívebben őrizik, mert egyszer csak azon veszik észre, hogy a tudós alapra fektetett nyelv a régiségtárba kerül. Én az akadémiának engemet illető eme határozatában megnyugodtam, gondolván, jól van, legyen könnyítve önkényt elvállalt terhén, de más részről bíztam, hogy a feltétel teljesülését elősegítendi. Azonban nehogy azt mondják, hogy csak a sült galambra tátom a szájam, folyamodtam egy üresedésbe jött s szakmámnak jórészt megfelelő állásért; a rendkívüli válasz, mert a rendessel adósok maradtak, az volt, hogy a fordító osztály úgy van most berendezve, hogy annyi nyelvnek ismerete nem szükséges. Ezután a kultuszminiszter úr jóakaró nyilatkozata folytán azon állásért folyamodtam, amelyre készültségem és szakmám följogosított. A miniszter úr nem akarván a tudó egyetem tudta nélkül végezni, ennek véleményét kérte ki sürgősen. Dicséretére legyen mondva a bölcsészeti karnak, néhány a tudományban Bismarckot utánozni akaró kuszipajtás ellenzése daczára pártoló véleményt adott, amit az egyetemi tanács is megerősített, amelyért ezennel legőszintébb köszönetemet nyilvánítom. Midőn az így sürgetett vélemény a kultuszminiszter úrnak megadatott, elkezdődött a nyögés, ami rendesen a nem akarás vége szokott lenni, s ekként sajnosan kelle tapasztalnom, hogy az, akitől az igaz szólást csaknem mindenki meg akarja tagadni, mégis igazat beszélt, midőn igy szólott: »Vegye vissza rendkívüli tanárságot kérő folyamodványát, mert úgy sem lesz semmi eredménye; a miniszter csak nyakáról akarta lerázni, midőn az egyetemhez fordult.« Hogy mire való volt a félévi stpril-jártatás felsőbb helyen, nem tudom , hogy miért kell valakinek tudományos működését féléven át megzsibbasztva tartani s igy idejét elveszittetni, azt nem értem. Talán czélja volt e taktikának engem annyira puhítani, hogy végre nemzetem példájára, lihegve kapkodjam föl az elém szórt hitványka morzsákat? Hisz, ha az ajánlat nem gúnyüzés akart lenni, akkor azt kell hinnem, hogy a magyar kormánynak egyenes czélja volt vagy alkalmat nyújtani nekem az Indiában tanulmányozott fakitélet itthoni gyakorlására, vagy kényszeríteni az elvándorlásra. Én ez utóbbit választom, mert annyira szellemi nyomoréknak még nem tartom magam, hogy egy csupa kegytől függő 5—6 száz forintnyi fizetéssel s még vagy annyira rugó ígérettel megelégedjem. Az ígéret az országos magántanári segélyre vonatkozik , az ennek elosztásánál gyakorolt igazságot eléggé illusztrálja az idei eljárás, a midőn az egyetemi referens, testvére helyett, tudományos cáfolat fejében rajtam bosszút állandó, minden segélyt meg akart tagadni, pedig csupán a segélyre valók utalva; s hány tanár nem tulajdonítja saját kegyének azt, hogy végre is valamicskét juttathattak?! De tegyük, hogy a segélyre szorult magántanárok száma jövőre nem szaporodik s hogy a magát megsértve érzett szellemi impotenczia fanatizmusának garázdálkodása ellen a felsőbb hatalom némileg védeni fog, mint tette az idén: várjon az így kijövő összeg aequivalens-e eddigi fizetésemmel, vagy a jogosan várt állással, mert én szimmániában nem szenvedvén, csak az exisztenczia lehetőségét számítom ?! Hja, a többit szerezze meg tudományos munkája által, fogják mondani, amint mondották is már. Persze, táplálja az ember a portentumok bogarait, vagy fürmölje munkája által azok dicsőségköpenyét, akkor kap, ami jut, de próbálja meg csak valaki szakmájában ön lábán járni, kap tudom czifrábbnál czirább tót czimeket, amik ellen a magamféle nem akadémikus ember még csak nem is tiltakozhatik. Köszönje az illető vénségének, hogy az akadémiában reám szórt czimezgetést vissza nem hárítottam ő reá. Hogy mi a hibám a kormány előtt, tisztán nem tudom. Talán az, hogy nem voltam politikus? hisz kelleténél több van, talán, mert barátaim némelyike nem kormánypárti ? én fanatikus nem tudok lenni fajomnál fogva; talán, mert nemzetemet buzgón szerettem ? hisz a kormány magát nemzetinek tartja; talán, mert a szabadelvűséget a szolgaság országában sem tudtam megtagadni ? hisz a kormány maga is szabadelvűnek nevezi magát. Talán valamely titkos társaság tagjának tartanak ? Ha a nemzettel tartani, s azzal együttérzeni és a családi szentélyt tiszteletben tartani nem egyértelmű a titkos társasághoz tartozással, úgy esküszöm, hogy semminemű titkos társasághoz sem tartozom. Én tehát fölveszem a vándorbotot, melyet előbb nemzeti tudományosságunk érdekében hordozok, hogy új hazában keressek magamnak exisztencziát, amelyet itthon megteremtenem nem sikerült; — mert azt még az isten sem kívánhatja, hogy én annyi évi küzdés után dühös elleneim kegyelméből tengjeklengjek. Örömest követtem volna koszorús költőnk szózatbeli parancsát, visszavonultam volna az ősi birtok igen igen pici maradványára, de mert ismerem a viszonyokat s láttam másféléket is, a maradás tehetségemet meghaladó áldozatba kerülne. Én azon tiszta öntudattal veszek búcsút hazámtól, hogy megtettem a lehetőt. A belém fektetett nemzeti tőkét kérje számota, nemzet azoktól, akik oda terelték a dolgot — amint szegény Fogarasy J. halálos ágyán Ázsiában létemkor előre jelezte — hogy kényszerülve lettem lemondani mind arról, a mi fajomhoz csatol, mert én nem tudván kétszínű lenni, hajámat s nemzetemet nem tudom magammal vinni a népek szipolyául szolgáló tökéletes faj példájára. (A levél e helyütt néhány aposztrófot tartalmaz a levélíró családjához , ezután igy végződik). Nemzetünk sorsa, úgy látszik, hogy az igazi törekvő sokszor nem találja föl honját a hazában, míg a jövevények mind portentumokká lesznek. Az igaz, hogy a hazából kiszorított jeleseink mind szerencsésebbek szakmájuk universzálisabb természeténél fogva, mint sokkal igénytelenebb magam, a ki szerencsétlenségemre jobbatlán hazai érdekű szakmát karoltam föl. Nemzetünk sorsa, úgy látszik, hogy az amfibiumoknak előnyt ad, pedig tudhatná s láthatná, hogy ezekből csupán azon dicsőség — ha annak lehet nevezni — háramlik reá, hogy tömi gyomrukat s áztatja bőven torkukat, míg az igazi dicsőség sugara máshova esik. Ebben teljesen hasonlítunk egyik szomszédunkhoz, ahol minden nagyságos és excellencziás tudós büszkén veti meg a nemzetet, amelynek pedig kopoogó testén és lelkén kívül mindent köszönnie kellene. Vigasztalódjatok öreg szüleim annak tudtával hogy többeket ért fiatokénál átkosabb sors, hisz leányán nem estek csak a közelmúltban is merőben nemzetellenes ügynek áldozatául, akikben szülők, nők s gyermekek mindenüket vesztették ! Ha még kiskorú gyermeketek volna, azt a tanácsot adnám, hogy az amfibiumok, rókák és kutyák fő tulajdonságai.Döntenétek és vernétek belé, mert akkor hamarább czélt érne és ti is általa, mert látjátok, én a mai kor ezen kívánalmai egyikével sem dicsekedhetvén, semmire sem vihettem. A hatalmasoknak s még hatalmasabb súgóinak pedig ajánlom, hogy kezdjék a kormányzást önmaguk jellemének megigazításával, a mint Kung-cze khinai bölcs tanítja, s akkor a kisebbeknél is üdvösebb eredményt érnek el. Bálint Gábor.*) .*) A levélíró a Székelyföldre ment, hol búcsút vesz családjától s azután külföldre utazik. Budapest, május 2. (Pétervárról) a Pol. Corr. hivatalos levelezője írja ápril 28-ről : A külföldi lapok azon kedvelt eljárás szerint, hogy mindent, ami Oroszországban történik, túlozzanak, a czár által elrendelt rendkívüli ideiglenes intézkedéseket isiszonyatosának keresztelték. Ezzel szemben konstatálható, hogy itten még szabadelvű emberek is — van ilyen sok még a kormánykörökben is — meglehetősen csekélyeknek tartják az említett rendszabályokat. S valóban ideiglenes főkormányzók kinevezése Pétervárt, Charkowban és Odesszában nem új valami, minthogy ez állomások nem sokkal ezelőtt is megvoltak. A kormányzókra ruházott rendkívüli meghatalmazások meglehetősen messze menők ugyan, de az illetőknek joguk van azokat akkor és úgy érvényesíteni, mikor és miként nekik tetszik. Ha egyrészt e meghatalmazások csak a gonosztevők és forradalmárok ellen intézvék, s a becsületes embereket és nyugodt polgárokat nem érintik, másrészt a közvéleménynek, Gurko, Loris Melikoff és Totleben urak egyénisége teljes biztosítékot nyújt minden visszaélés ellen. E szerencsés választással a czár ismét bebizonyította ellenszenvét minden szélső intézkedés és önkény iránt. Különben eddig sem a város fiziognómiája, sem a mindennapi élet legkevésbbé sem változott; csak a kapuk előtt látni a dvornikokat (őröket), mint a közrend őreit. (Ilyentár a félhivatalos orosz levelező, van lelke hozzá!) A legutóbbi napokban számos elfogatás eszközöltetett, sőt ismert neveket is említenek. Most úgy látszik, megtalálták a számos öngyilkosság magyarázatát, mely a múlt évben és két évvel ezelőtt az ifjúság bizonyos köreiben előfordult. Az öngyilkosságok összeestek az Internaczionale orosz ágának vezetői által hozott azon határozattal, hogy hozzá kell fogni a gyilkoláshoz. Sorshúzás útján arra rendeltetve, hogy főnökeik határozatait végrehajtsák, de másként nem akarva gyilkos szerepre vállalkozni, mely esetben biztosak lehettek, hogy ők fognak meggyilkoltatni, e fiatal emberek inkább magukat ölték meg. (!) Most az a kérdés, kijátszotta-e már ez a titkos társaság utolsó tromfját, vagy az, ami mostan történik, csak előjátéka a súlyos és általánosabb bonyodalmaknak. Ez utóbbi alig hihető, mert ehhez a nép, vagy legalább nagy részének, támogatása volna szükséges. Ennek azonban sehol semmi jele. Azon bajok igazi okai, melyekben Oroszország jelenleg szenved, következő három főpontban foglalhatók össze: 1. Minden morál teljes hiánya, mely minden embernél főleg olyan külső vallásban, mint a görög, egyedül pótolhatja a miveletlen papok által esetlenül magyarázott dogmákban való hitet; minden morál hiánya, melyet csak a család körében, az anya oldalán tanulunk, mig itten a gyermekeket legzsengébb korukban közintézetekbe adják. 2. A közoktatás, mely 15 év óta túlságosan a klassziczitásnak hódol és sokkal bonyodalmasb ismereteket igényel,semhogy élvezhető lenne, ami egyrészt aláássa a tanulók egészségét, másrészt legalább 40°/o éretlen marad, kikből azután kitűnő újonczok válnak a forradalom számára. 3. Végül az uj rendszer elején talán nagyon sebtében eszközölt átmenet az egyik szélsőségből a másikba, úgyszólván a szabadosság bizonyos állapotát teremtette s mindenesetre az erkölcsök és fegyelem teljes meglazulását vonta maga után. (Egy német hang a keleti kérdésről.) A Pol. Corr. ápr. 29-diki berlini levele, mely mint a lap megjegyzi »a mérvadó német körökben a keleti kérdésre nézve uralkodó nézeteket tükrözi vissza«, azt fejtegeti, hogy az összes érdekelt hatalmak a legnagyobb lelkiismeretességgel hajtják végre a berlini szerződést s csak a porta igyekszik annak végrehajtása elé mindenféle akadályt gördíteni. A levél olyan egyoldalú és annyira telve van ferdítésekkel, hogy csakis azért érdemel figyelmet, mert esetlen és szenvedélyes támadását Törökország ellen maga a Pol. Corr. szerkesztősége is »túlságosan kemény«-nek kénytelen nyilvánitan. A levél a többek közt azt akarja elhitetni, hogy az egész albán mozgalom a porta műve, mely titokban egy kézre játszik Olaszországgal s nem bánná, ha az albán tengerparton Olaszország vetné meg lábát. Garibaldin kívül azonban — ezt állítja levelező — senkinek sem jut eszébe ezen fantasztikus tervet komolyan venni. (Kelet-Ruméliában) a Pol. Corr. egy levele szerint azon bír, hogy a törökök esetleg megszállhatják a Balkán-szorosokat, a nagy bolgár izgatást újra felélénkítette. Ez izgatás élén a papság áll. A vezetők nem rég gyűlést tartottak, melyben konstatálták, hogy az akciópárt 76.000 harcossal rendelkezik ; nagyobb részük a katonailag szervezett tornaegyletek tagjai. Tisztekben nincs hiány, mert legközelebb 125 orosz tiszt lépett ki az orosz hadseregül, hogy a bolgárok ügyének szentelje magát. E mellett azonban a czár egyre békére inti a bolgárokat. Legközelebb József exarchához táviratot intézett, melyben azt mondja: »szivemből kívánom, hogy az ország jelen államintézményei keretében, békés és nyugodt fejlődés utján, a jóllét legmagasabb fokát érje el. Mindemellett a bolgárok tudatták Szolypin tábornokkal, hogy ők minden áron megakadályozzák a törökök netaláni bejövetelét. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 2-án. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Antal Gyula, Horváth Gyula, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Péchy Tamás, Kemény Gábor b., Szende Béla, Bedekovics Kálmán b. Az ülés kezdődik d. e. 10/2 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Szemederovácz Zsigmond nagybecskereki ügyvédnek, Madarász József által benyújtott kérvényét, az odavaló adóhivatal pénztárnoka Malesz úr állítólagos visszaélései meggátlása iránt; ugyancsak Szmederovácz Zsigmondnak másik kérvényét a reá rovott ügyvédi teher alól való fölmentése iránt, Roszity-, Próka- és Gyóka nagy-becskereki lakosoknak Madarász József által benyújtott kérvényét, melyben magukat a rájuk igazságtalanul kirovott illetékek megfizetésétől fölmentetni kérik. Ezen kérvények a kérvényi bizottsághoz fognak tárgyalás és jelentéstétel végett áttétetni. Emmer Kornél az állandó igazoló bizottság előadója: Van szerencsém a t. háznak jelenti, hogy az állandó igazoló bizottság a mai napon tárgyalás alá vette Komárom sz. kir. város választókerületében megválasztott Pulay Kornél képviselő úrnak megbízó levelét s azt kifogástalannak találván Pulay Kornélt a 30 napi határidő fentartásával igazolt képviselőnek kéri kijelentetni. Elnök: Pulay Kornél Komárom sz. kir. város választó kerületében megválasztott képviselő 30 napi határidő fentartásával, igazolt képviselőnek jelentetik ki és egyúttal a III. osztályba soroztatik. Következik a napirend a magyar nyelvnek az elemi népiskolákban való tanításának kötelezettségéről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Rakovszky István sajnálja, hogy Mocsáry nem elégedett meg azzal, hogy tisztán saját nézeteire, saját minden igaz magyart csak fájdalmasan érinthető gondolkozásmódjának kifejtésére szorítkozzék, hanem nem átalott a beszéde végén azon gyanítással élni, hogy vannak a házban és a házon kívül sokan, kik titokban bevallják, hogy neki igaza van, de nem merik azt nyíltan kimondani. Azt hiszi, felesleges volna ezen gyanúsítás ellen tiltakozni a magyar nemzet bármely képviselőjének,legyen az magyar vagy nem magyar ajkú lakosság képviselője. Konstatálja, hogy hazánk nem magyar ajkú lakosságának élénk óhajtása, hogy az e törvényjavaslatban foglalt intézkedések minél előbb életbe léptettessenek. S midőn ezen óhajtás konstatálása végett szólalt fel, talán a javaslat ellen szólók közé kellett volna magát feljegyeztetnie, mert a javaslat egyes intézkedéseit nagyon enyhéknek vagy nagyon is hosszú idő múlva gyümölcsözőknek tartja. De visszaijesztette ettől azon tapasztalás, hogy így azok társaságába jutott volna, akik a törvényjavaslatot ellenzik. Az egyes nemzetiségi szónokok beszédére áttérve, kijelenti, hogy nézete szerint is igaza van Zaynak, hogy ő e családi ünnep testvérkörébe nem illik, mert itt a mostoha fiú szerepét játszaná. De nem azon mostoha fiú szerepét, kit szülei elhanyagolnak, hanem azét, a ki a szülők minden jóságát, a testvérek minden szeretetét daczczal, hálátlansággal visszonozza. (Tetszés.) A nemzetiségek hazánkban eddig meg tudták őrizni önállóságukat, s egy bizonyos közérzület fejlődött ki. És — így folytatja — Polyt Mihály és Román Sándor képviselő urak chauvinismust emlegetnek abban az államban, amelynek alkotmánya és intézményei sohasem állítottak fel válaszfalat magyar és nem magyar ajkú lakosok közt azon államban, melynek szabadsága alatt az őslakók és később bevándoroltak egyaránt, meg tudták őrizni sőt fejleszteni saját nemzeti jellegöket. Ez tény te hát, melyet megcáfolni nem lehet, s mely tény igazolja azt, hogy a nemzetiségi kérdésnek, melyet jónak láttak ezen, azzal semmi összefüggésben nem levő törvényjavaslatnál felidézni, indoka nem a mi alkotmányunkban s szabadelvű intézményeinkben, nem a haza lakosságában rejlik, hanem azon aspirácziókban és izgatásokban, melyek a haza határán túl kifelé gravitálnak. (ügy van !) A mi alkotmányunk, te hát, kiállja a versenyt bármely más egységes, de vegyes ajkú európai állammal anélkül, hogy fel kellene állítanunk a Polti Mihály képviselő úr által önkényesen felállított választó határvonalat nyugat és kelet közt. — Keressenek uraim akár nyugaton, akár keleten és nem fognak találni sem kisebb, sem nagyobb államot, mely az egyenjogúság, türelmesség és testvéri szeretet elvét oly mértékben és oly állandóan gyakorolta volna, mint a magyar állam a legrégibb időktől kezdve. De a szabad intézmények melletti ezen állami szerkezetünknek egységesnek és osztatlannak kell maradni és ép azon veszélylyel szemben, melyet Mocsáry Lajos t. képviselő úr idézett emlékünkbe, nem szabad megingatnunk állami szerkezetünknek ezen egységes alapját és nem szabad magunkat viszszaijesztetni az állameszme oly egyszerű és természetes nyilvánításától, mint e törvényjavaslatban van, sem az által, hogy egy részről brutalitásnak jellemzik eljárásukat, sem az által, hogy más részről naivitást vetnek szemünkre. Polti Mihály képviselő úr más nemzetek példájára hivatkozik. Ez a világ oly régóta áll, oly sokfélekép és annyi ember által kormányoztatott, hogy a történelemből majd mindenre lehetne példát hozni, de arra tehát, hogy a magyar államnál igazságosabb türelmesebb és méltányosabb állam létezett,, vagy létezik, nem hozott fel soha példát senki. (Élénk helyeslés.) Nem sikerült ez Polti Mihály képviselő úrnak sem, sőt az általa felhozott példák is ellene bizonyítanak. Azon idézet, melyet ő a flamand nemzetre nézve felhozott, ép e törvényjavaslatot igazolja. Azt mondja ez idézet: »konzerválni kell a flamand nemzetet.« De kérdem, tehát, ki akarja bármely nemzetre vonatkozólag ennek ellenkezőjét tenni. De előhozza az idézet az indokokat is, hogy miért kell konzerválni a flamand nemzetet; azért mert az adja meg Belgiumnak egyéniségét. Kell-e helyesebben indok és igazolás arra nézve, hogy Magyarországon a többi nemzetiségek mellett konzerválni kell a magyar nemzetet, a magyar nyelvet is, mert hisz ki fogja megadni Magyarországnak egyéniségét, ha nem a magyar elem ? (Tetszés.) De Polyt képviselő úr bátorsága továbbmegy, ő itt a képr.házban van, hol az alkotmány szabadságának pajzsa alatt ő és társai bátran nevezhetik magukat idegeneknek, bátran hivatkozhatnak a Philippinel való találkozásra, ahol minden nemzetiség egy ezredéven át úgy meg tudta őrizni egyéniségét, vallását és nyelvét, mint a szabad Angolország és Amerikában sem, ott mer hivatkozni Lengyelországra és szomorú példájára; még ő juttatja eszünkbe, hogyha Lengyelország akkor, mikor nagy és hatalmas volt, assimilálta volna a népfajokat — amit sem e javaslat, sem a magyar nemzet nem akar — úgy nem esett volna azon sors áldozatául, amelyet Polti képviselő úr előadása szerint azon népfajok készítettek elő számára akkor, midőn hatalma meggyengült. És hivatkozik a képviselő úr azon Lengyelországra, amely áldaná istenét, ha a szomszéd hatalom uralma alatt oly szabadságot, oly egyenjogúságot élvezhetne, mint Magyarországon a nemzetiségek bármelyike. Ne féltsék uraim saját nemzetiségüjét és annak érdekeit ezen javaslattól, amely azokat nem bántja, még csak nem is érinti, ne féltsék a magyar nemzeket sem, amelynek számaránya sem veszélyes önökre, amelyet nem bánt hódítási, terjeszkedési viszketeg, mint a keleti szomszédok kisebb nagyobb, legkisebb és legnagyobb államait, és amely őszinte rokonszenvvel kíséri a kebelében élő nemzetiségek kultúrtörekvéseit, mert azokban önmagára nézve veszélyt nem lát, sőt inkább óhajtása az, hogy a hazában élő minden nemzetiség lehetőleg művelődjék és kitalöljék. De féltsék nemzetiségüket és saját jól felfogott érdekeiket, a melyeket itt az országban háborútlanul őrizhetnek ápolhatnak; de féltsék saját szabadságukat, melyet itt bizton élvezhetnek azon hatalomtól, amelyet Polti képviselő úr látott jónak emlékezetünkbe idézni, s amelynek, mint Lengyelország példája és a legújabb események is bizonyítják, akár ellenségeskedése, akár barátsága, akár támadása, akár ölelése egyaránt veszélyes a szabadságra nézve. Elfogadom a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés.) Mocsáry Lajos kijelenti, hogy csak azt mondta, hogy sokan, kik e törvényjavaslatot nem helyeslik, nem tartják opportunusnak azt kijelenteni. Hofgraef János nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert az sérti a Magyarországban élő nemzetiségek jogait, mert ha törvénynyé is válik, czélra nem fog vezetni, mert kivitele nehézségekbe fog ütközni s végre mert a nemzetiségek izgalmát idézi fel. Juraszek Ferencz a törvényjavaslatot pártolja s hosszasan foglalkozik a törvényjavaslat ellen felhozott érvekkel. Tudósításunk befejezésekor Dimitrievics Milos szólal fel. Szeged. 1. — ápr. 30. Valóban megnehezült az idők viharos járása fölöttünk. Nincs pár óráig tartó jó időnk, folyton esik, szintúgy szakad az eső, s fáj a leghűvösebb őszi szél s a kunyhók és fabódék lakói meg nem mozdulhatnak, hogy nyirkos levegőjű, büzhödt odúikból kilépve, kissé tisztább levegőt élvezzenek. A víz folyton nyomul az elhagyott száraz terekre, már alig pár hüvelyknyi különbség a márczius 18-iki beláradástól. Az alföldi töltés elszakadt részéből mintegy ezer s nehány öl van eltöltve, de mellette meg ujból elszakad s ömlik a viz szegény szorongatott helyzetű városunk romjain keresztöl, még itt-ott birt száraz területünkre. Az elfogási munkálatok akadályozzák a belterületi viz kifolyását, pedig azt hívők, hogy minden nappal több ölnyi területünk leend vízmentes, mihelyt a betömési munkálatok »isten igazába« folynak, — mint annyi sokszor, most is — csalódtunk. Aggasztóig rohamosan növekszik városunk belterületén a víz, újból betolakodott a már feltisztogatott bolthelyiségekbe, s a piaczról nyomról-nyomra űzte el az ott élénk sürgés-forgásban levő vásárosokat.