Pesti Napló, 1879. július (30. évfolyam, 158-184. szám)
1879-07-02 / 159. szám
159 szám. Budapest, 1879. szerda, julius 30. évi folyam. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak « Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Elfűzetési feltételein Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 irt. — 8 hónapra 6 írt. — 6 hónapra 12 Art. Az esti kiadás postai különküldéséért felvlthetée évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető» ha ennek b*? mely napján történik, mindenkor a hó elad napjától examittatik* Hirdetésen szintúgy mint előfizetések a [Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Konstantinápoly, jul. 2. Azon hir kapcsán, hogy Franczia- és Angolország az 1873-iki fermán megszüntetését helytelenítik, a Turquie csodálkozását fejezi ki és így szól: A megszüntetés nem represszálja, a hatalmak jogai alattvalóikat illetőleg meg vannak óva. A fermánt, mely oly részeredményeket okozott, megszüntették, hogy új hátrányok ne háruljanak Egyptomra. Alexandria, julius 2. A khidiv lemondott a czivilista feléről. Bécs, julius 2. A morvaországi vidéki kerületekválasztásainál a szabadelvűek elvesztették a littaui kerületet. A N. Pr. Presse számítása szerint a szabadelvű párt eddig tizenkilenc kerületet vesztett. Brindisi, jul. 2. A bolgár fejedelem ma d. e. 9 órakor a »Constantine« orosz gőzösön elutazott Konstantinápolyba. Belgrád, jul. 2. A székesegyházban ma ünnepelték Szerbia függetlenségének évforduló napját. Jelen voltak az összes külföldi diplomácziai ügyvivők Sermet efendi vezetése alatt; szerencsekivánatokat fejeztek ki Riszticsnek. Budapest, július 2. (Összeesküvés Konstantinápolyban.) A Pol. Korr. levelezője írja jun. 27-ről: A szultán Hafiz pasának értékes revolvert ajándékozott, hogy megjutalmazza buzgalmát, melylyel számos többé kevésbé gyanús egyén elfogatásával ura biztonságáról gondoskodott. A rémület, mely a szultánon erőt vett, midőn a lázító proklamácziókat a mecseteken kiragasztva találtak, már csaknem egészen eltűnt. E proklamáczió egyike így szól: »Két év óta kérjüka mindenhatót, támogasson bennünket abban, hogy szenvedéseinket megrövidítse és bajainkat enyhítse. Régóta kérjük őt, világosítsa meg a nép akaratából a trónra emelt uralkodónkat s adja meg neki a kellő belátást,birodalma kormányzatához, melyen most Said pasa uralkodik. De fohászaink nem lettek meghallgatva, szenvedéseink egyre sujtóbbak s azok vége be nem látható. Ha a padisah tovább is bezárja füleit a nép szava előtt, őt mással fogjuk pótolni, a ki az ország érdekeire és szükségleteire nagyobb gondot fog fordítani.« E proklamácziók folytén számos elfogatás és házmotozás tartatott. A rendőrök buzgalma annyira ment, hogy Khereddin pasa egyik legjobb barátjánál, az El Djewail főszerkesztőjénél is házmotozást tartottak, mit a nagyvezér oly rossz néven vett, hogy rögtön beadta lemondását, s csak azon feltétellel akart maradni, ha Ozmán, Said és Sawas pasa elmozdittatnak. Utóbb azonban Khereddin kibékült Saiddal s most csak Ozmán és hivei elmozdítását kívánja. Hir szerint a nagyvezér a török parliament összehívását is sürgeti, s már kidolgozta azon előterjesztéseket, melyeket a birodalom állapotairól a törvényhozás elé fog juttatni. (A porta és az egyptomi kérdés.) A szultán s az egyptomi kbidive közti személyes viszony megítéléséhez a Pol. Korr. konstantinápolyi levelezője a következő érdekes adatot szolgáltatja: Hétfőn, jún. 23-án a nagyvezér kairói ügynökétől ezt a sürgönyt kapta: »az alkirály beadta lemondását.« A nagyvezér a sürgönyt megmutatta a szultánnak, kit a dolog rendkívül felbőszített. Azonnal a következő táviratot intézte Izmail pasához: »Igaz-e, hogy ön leköszönt ? Mit jelentsen ez ?« Izmail pasától következő válasz érkezett: »Én sohasem köszöntem le s nem is köszönök le soha. Ha kell, összes családi ékszereimet elzálogosítom s kifizetem a hitelezőket.« Ez a távirat nagy örömet keltett a palotában, hol elejétől kezdve a khidivet pártolták. Ellenben a nagyvezér és társai többsége azt sürgette, feleljen meg a szultán a hatalmak óhajainak s tegye le az alkirályt; azt mondták a szultánnak, gondolja meg, hogy ha nem maga ragadja meg a kezdeményezést, előbb-utóbb engedni lesz kénytelen a A Pesti Napló tárczája. Költészetem. (A Koszorúból.) Minden dalom igazság volt. Sohasem mondtam hazugságot, Elmeséltem, a mi történt, A mik szivem’ összetörték. Nagy uraknak, gazdagoknak, Énekeim so’ sem szóltak, Csak a vértanúi hanton Zokogott az én bus lantom. Soh’ sem írtam olyan verset, A mely nem a szívből serkedt, Melynek minden kis betűje, Érzésekből nem lett gyűjtve. Kis fiamról, jó anyámról, Daloltam, mint madár, ágról, Úgy örültek ezek azon , Hogy szeretem őket nagyon. És dalai szerelmemnek, A falukban elterjedtek, Ablakokból kihallani: »Fütyül a szél« »Lemondani.« Sok pusztait az idő alatt, Egy Pár dalom még is maradt; Ifjú költő, tudod mi az ? . . Az marad meg, a mi igaz. Tóth Kálmán. Robernier asszony. Irta: Daudet Ernő. (Folytatás.) Ezen levél helyezte Roberniert oly ábrándozó hangulatba s ez tette oly gondolkozóvá. Elitélje korábbi eljárását ? De nem-e fog ez által nevetségessé válni, ő, ki oly makacsul ellenezte André terveit, s nyolc éven keresztül fenntartotta ellenszenvét ? Mit tegyen ? Folytassa azt, mit eddig tett, s tagadja azt, mit az egész világ elismer, s azt hitegesse magával, hogy Andréban nincs művészi hivatás, midőn azt a szakértők bámulattal ismerik el ? Elhallgattassa lelkiismeretének szavát, mely hangosan követelte, hogy ismerje be hibáját ? Ne hallgasson szivére, mely oly hangosan szól André mellett ? És e mellett mily dicsőség oly rokonnal birni, kit az egész világ csodálattal és bámulattal környez ? Ily gondolatok forrtak agyában. Nem mert felelni a felmerült kérdésekre. Egy részről öröm és büszkeség töltötték el keblét, másrészről restelte, hogy az eredmény őt hazudtolta meg. Megbocsátani és visszafogadni az ifjút, annyi volt előtte, mint önmagát meghazudtolni korábbi magatartásáért. Ez nehezére esett, mert valóságos megaláztatásnak tartotta. Beállott az éj. A távolban elnémult a nap zaja. Az égen megjelentek a csillagok. Az egész környék oly nyugodt és békés volt, s maga a természet kényszerítette Roberniert, hogy elfeledje a múltat. Szeretete feléledt nagynénje emléke iránt, s ez győzött büszkesége felett. Hirtelen visszafordult az ablaktól, bezárta azt, s leülve íróasztala elé, a gyertya halvány fénye mellett e néhány szót vett papírra: »Kedves öcsém! Igazságtalan voltam irányodban. Leveled büszkeséggel és örömmel tölt el. Jöjj gyorsan, szívesen látlak Roberniet.« E rövid levelet gyorsan borítékba zárta ráírta a czimet, azután elhagyta kastélyát, hogy maga vigye a levelet a postára, hogy el ne késsék. Midőn azt beletette a szekrénybe s megnyugtatták az iránt, hogy az meg az éjjel elmegy Párisba, fellélegzett egész kebléből, mint oly ember, ki nagy tehertől szabadult meg. Ezután elindult czél nélkül s boldogan élvezte a gyönyörű éj bájait. A terhet, melyet levettett vállairól, nyolcz év óta hordozta. Most lelke megkönnyebbült, szabad és elégedett volt, mert megszabadult előítéletétől és boszankodásától. Önkénytelenül, ha nem is hiúság nélkül gondolt arra, hogy a maga körében üdvözölhet egy művészt, ki csak most nyerte el a nagy jutalmat s kinek tehetségét a lapok egyhangúan dicsőítették. — Holnap Avignon ba kell mennem, hogy lássam, minő hatása volt az újságokban megjelent hírnek. Már előre is elképzelte, mily büszkén egyenesedik fel az üdvözletek hallatára. Elképzelte, néhány nap múlva mint fog Andréval sétálni az utczákon. Már a bemutatás szavai is ajkán lebegtek: — Unokaöcsém, André Curtal, ki elnyerte a szobrászati nagy jutalmat. Ha ő maga nyerte volna el azt, nem lehetett volna sem büszkébb, sem boldogabb. II. Villeneuve főutczája végén Robernier félbeszakítá sétáját. Jobbról egy elég csinos külsejű ház emelkedett, melynek ablakredői mögött gyertya fény csillámlott. Eme ház ajtaján zörgetett. — Jó estét Zsófi, mondá az öreg cselédnek ki ajtót nyitott. — Robernier ur! kiáltott meglepetve Zsófi. Isten hozta, tessék belépni. — Itthon van Serans ur ? — Avignonba ment ebédre s még nem tért vissza ; Paulin kisasszony azonban húgával együtt a teremben van. Bizonyára örömmel fogja látni önt, épen ma panaszkodott, hogy oly ritkán jön. — Ah ! panaszkodott ? — Igen uram, s csakugyan ön egy idő óta ritka vendég nálunk. — Nagyon el voltam foglalva, jó Zsófi. Ezzel az öreg cseléd Roberniert egy tágas folyosóba vezető, annak végén kinyitá a terem ajtót , a vendéget fennhangon bejelentő. Robernier belépett. Függő lámpa által megvilágított kerek asztalnál ült Paulin. Mellette karszéken foglalt helyet buga Teréz, könyvvel kezében, de az idő már későre járt, s az álom félig bezárta a gyermek szemeit. Midőn Robernier belépett, Teréz felébredt; látva Roberniert közeledni, elsimitá homlokáról barna fürtéit s könnyedén felsóhajtott. Rögtön elfogta ismét az álom. Paulin felkelt, s kezét kinyújtva, Robernier elé ment. Kissé előre hajolt alakja látni engedi karcsú termetének gyönyörű körvonalait. Hófehér arczát, melyen az ifjúság bája sugárzott — hisz alig volt tizennyolcz éves — dús, fürtös szőke haj körözte; mély tekintetű szép kék szemei örömtől villogtak, midőn Rubernier-t meglátta. — Valahára uram ! mondá, ha ma este nem jön, úgy holnap mi látogattuk volna meg önt, atyám és én. Hat nap óta mondogatjuk egymásnak: talán beteg, talán megfeledkezett rólunk. — Hála isten, jól érzem magam és nem is felejtettem el önöket. Váratlanul Marseillebe kellett mennem, s ezért nem jöhettem. Olyan barátság, melyet tíz év erősített meg, nem múlik el hat nap alatt. — Én is ezt mondogatom magamban, de atyám folyton azt beszéli, hogy ha a szerencsétlenség betér valamely házba, a legjobb barátokat is eltávolítja onnan. Utoljára magam is kezdem hinni. — És ön hitte ! — Bocsásson meg uram, de oly sok csapás ért bennünket! — Tudom, atyja ama régi pert, melyet üzlettársával folytatott, elvesztette, nemde ? Paulin felelet helyett fejével intett s egy széken helyett jelölt ki Robernier számára. Ezután gyöngéden felkelte húgát: — Feküdjél le kicsikém, ágyadban jobban fogsz aludni, mint ezen a székén. Teréz szót fogadott. Tévedezve, álmosan Robernier-hez ment, ki őt megölelő és homlokán csókolá s azután elhagyta a szobát. — Hány éves? kérdé Robernier, midőn kiment. — Tegnap óta tizenhárom. — És már felnőtt leány, és mily csinos! — Oh szép lány lesz belőle, mondá Paulin. Miért nem pótolja a szépség a hozományt? E gyermek jövője aggaszt. — És önt nem aggasztja az öné ? — Mert én mégis csak alkalmazkodni tudok a viszonyokhoz, míg ő, daczára erős és határozott tekintetének, ábrándos természetű, meghalna az első csalódásnál. Nem tudom, mit tevők legyünk. — Önök tönkre vannak téve ? — Egészen uram; ama per mindenünktől megfosztott. — De önnek anyai öröksége megmaradt. — Átengedem atyám hitelezőinek. — Meggondolatlan! — Ne korholjon uram; eleget szenvedtem ezen áldozatért. Azt hittem, hogy az a 200,000 frank Teréz és az én hozományom leend. — Ön tudja, hogy nem egy anyánk volt, s Teréz anyjának nem volt vagyona. Az említett összeggel mindkettőnk jövője biztosítva lett volna. Szerencsétlenségünkre atyámat helyrehozhatlan szörnyű csapás fenyegette: a bukás, s nekem elmondta helyzetét. Habozhattam ? Oda adtam mindent, amim volt... Számításunk szerint marad még egy pár száz frank évi jövedelmünk. — A kedves gyermekem, mondá Robernier egészen elérzékenyülve. Az nem igazság, hogy ön áldozata legyen gyermeki kegyeletének, s míg én élek, önnek nem lesz oka megbánni e cselekedetét Eléggé szeretem önt, hogy joggal mondhassam azt, mit hallani fog. Ha bármikor talál ön egy derék férfit, kit szívesen fogadna férjéül s csak a hozomány tenne nehézséget, tudassa ön ezt velem. A hozományt én adom. — Köszönöm uram, köszönöm, kiáltott fel Paulin, felemelkedve helyéről, de nem fogadhatom el nagylelkű ajánlatát. — Ön nem fogadhatja el ? és tőlem ? Nem vagyok-e én az ön barátja ? Felállotta Paulinra vető tekintetét. Paulin nem tudta, mit feleljen s gyermeki szivének érzelmei által elragadtatva, Robernier vállára hajtó könyektől áztatott arczát, így maradt mozdulatlanul, teljesen legyőzetve a megindulástól. Egész bizalommal csüngött Robernier vállán, aki egész lényében remegett. Bezárta szemeit, hogy összeszedje magát, s hogy önmagából merítse azon erőt, amelyre szüksége volt, hogy elfojtsa felindulását. — Legyen nyugodt, kedves Paulin, legyen nyugodt ! — Örömömben könnyezek, uram s boldog vagyok, hogy kiérdemelhettem az ön nagylelkű barátságát ! Felemelé arczát, könnyes szemeivel mosolygott Robernier-re s lassan eltávozott tőle, hogy elfoglalja helyét. Robernier szólalt meg. Komoly, de lágy hangon beszélt. (Folyt, köv.) nyugati hatalmak pressziójának, mi tekintélyének és méltóságának egyaránt ártalmára lesz. Végre a szultán engedett s az ügy a már ismert módon döntetett el. A szultán magatartása e kérdésben minden esetre ügyes volt. Megelőzte a külső pressziót és saját jóvoltából tette meg azt, mit később külső nyomás folytán kellett volna megtennie. Az egyetemi reform. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, I. évi 17,318 sz. a. a következő rendeletet menesztette I. a budapesti, II. a kolozsvári egyetemhez, I. és H. Addig is, mig az 1874. évi február hó 5-éről 3055. sz. a. kelt min. rendelettel kibocsátott és az 1876. évi 24.511. sz. a. kelt rendelettel módosított jog- és államtudományi tanulmányi és vizsgálati rendszer újjászervezése iránt behatóbb intézkedések létezhetnének, a következőkről kívántam (czímet) értesíteni. — Mivel a fentebb idézett rendeletekkel kibocsátott tanulmányi és vizsgálati rendszer 3) és 5) pontjai szerint, az első és második alapvizsgálat a 2. illetőleg a 4-ik félév végén, úgyszintén a 3-ik, illetőleg az 5. félév elején vagy végén is letehető, s csak ha ezen utolsó határidőben sem tétetnek le, nem lesz a 4-ik illetőleg a 6-ik félév a rendes quadrienniumba beszámítható, ebből a tapasztalás szerint az következik, hogy sokan s különösen a hanyagabb tanulók, alapvizsgálataikra való készüléseket az utolsó határidőre halasztván, a miatt a 3-ik, illetőleg az 5. félévre előszabott tanulmányaikat — ámbár az előadásokra beiratkoznak is — elhanyagolják s nem azokra, hanem az előbb letenni elmulasztott alapvizsgálatokra készülnek. Mivel továbbá ugyanazon tanulmányi és vizsgálati rendszer 9-ik pontja szerint az egyik államvizsgálat a 3-ik tanév végén, de ezentúl is bármikor letehető, miből a tapasztalás szerint az következik, hogy a hallgatók nagy része a 3 ik tanév folytában túlnyomólag az államtudományi előadásokat hallgatja ugyan, de az államtudományi vizsgálat letételét a 4-ik évre halasztja s igy az utolsó évben az államtudományi államvizsgálatra való készülés miatt a jogi előadásokat, bár azokra beiratkozott, alig kísérheti kellő figyelemmel s osztatlan tanulmánynyal, vagy megfordítva: mindezeknél fogva, az alapvizsgálatoknak és az egyik államvizsgálatnak letételére szorosabb határidőt találtam szükségesnek megállapítani , éspedig oly módon, hogy a két alapvizsgálat letehető legyen ugyan a második, illetőleg a negyedik félév végén, de a harmadiknak, illetőleg 5-diknek elején minden esetre letehető legyen s a hallgató a második, illetőleg a 3-ik tanévre addig fel ne vétethessék, míg első, illetőleg második alapvizsgálatát sikeresen le nem tette. Akár az első, akár a második határidőben egy tantárgyból való felfüggesztése esetén a vizsgálatnak azon tárgyból ismétlésére hat heti idő adandó a hallgatónak, s csak ha az ismétlést e határidőben sikeresen leteszi, lesz a harmadik, illetőleg 5-ik félév neki beszámítható. A 3-ik év végén vagy a 4-nek elején az egyik államvizsgálat minden esetre leteendő s a negyedik évre csak annak sikeres letétele esetén vétethetik fel a hallgató, felfüggesztés esetén itt az ismétlésre ismét hat hét engedtetvén. Tapasztalván továbbá, hogy a félévi behatásoknál, a jelenleg érvényben álló »tanulmányi, fegyelmi és lecskepénz — szabályzat II. fejezetében körülírt módozatok mellett, sok időnek a tanulástól s az előadásoktól elvonásával járó s általában laza eljárás kapott lábra, az érintett módozatokat oda kívánom változtatni, hogy az aquaesturán való beiratkozás a félév első 12 napjára szorittassék, mely idő eltelte után — b) a quaestorán való beavatkozás csak kari, illetőleg dékáni engedélylyel és pedig 3 napig; ezután — c) tanácsi illetőleg rektori engedélylyel csakis 8 napig történhessék. A két utóbbi, kedvezményes beiratási engedély az illető kari dékánok, illetőleg a rektor által, csakis alapos okokból, úgymint beigazolt betegség, az egyetem székhelyén való megjelenést gátló természeti akadály, vagy tényleges katonai szolgálatban létei esetén adandó meg. A tényleges katonai szolgálatban létei, illetőleg az évi katonai gyakorlatokban való elfoglaltság esetén a rektor, tekintettel arra, hogy e gyakorlatok évenként szeptember hó végéig tartatnak, azoknak, kik e gyakorlatokban tényleg elfoglaltságukat kimutatják, az első félévben még október 5-ig adhat engedélyt az utólagos beiratkozásra. A quaestorán történt beiratás után, akár a rendes időben, akár dékáni vagy rektori engedélylyel történjék, a hallgató tartozik három nap alatt jelentkezni a tanároknál, kiknek előadását hallgatja. A kitett határidők után előfordulható egészen rendkívüli esetekben a beiratásra kivételes engedély megadhatását magamnak tartom fenn. Mind a jogi alap- és államvizsgálatokra, mind a beiratásokra vonatkozó fenntebbi rendelkezések (mely utóbbiak nemcsak a jog- és államtudományi, hanem a más három karra is kiterjesztendők) teljes szigorral csakis az 1879/80. tanév második felétől kezdve léptethetők életbe, miután most már nincs mód és idő a tanév befejeztével szétoszlott hallgatók mindenikének a fenntebbi rendelkezések biztos tudomására jutnia. Minthogy azonban mégis kívánom, hogy ez intézkedések már a következő tanév első felére nézve irányadóknak tekintessenek és a lehetőségig foganatosíttassanak is, felhívom az egyetem rektorát, hogy a lapokban tegye közzé mind a beiratásra, mind az alapvizsgálatokra vonatkozó intézkedéseimet s azokat oly módon juttassa a közönség és hallgatók tudomására. — (Czimet) pedig felhívom, hogy jelen intézményemet a tanévben tartandó első ülésében tárgyalás alá vevén, úgy a »tanulmányi és vizsgálati rendszerben« mint »a tanulmányi, fegyelmi és leckepénz-szabályzatban« ennek megfelelő módosításokat formulázva, azokat hozzám terjeszsze fel, s az erre nézve teendő intézkedéseket hozza javaslatba. Kelt Budapesten, 1879. évi jun. hó 28-án. A revolver-zsurnalisztika. (Távirat.) Bécs, jul. 2. Ma kezdetett meg a Bombe ellen indított bünfenyitő per az esküdtszék előtt. A felolvasott vádirat a következő: Vádirat. A cs. kir. államügyészség Bécsben Braun József, pesti születésű, odavaló illetőségű, 39 éves, izraelita, nős, a Die Bombe folyóirat tulajdonosa és kiadója ellen vádat emel. Nevezett 1878 és 79. folyamában Bécsben előleges megbeszélés után és egyetértőleg a Die Bombe ez idő szerint szökésben levő adminisztrátorával, Saphir Sándorral, az által, hogy Bazar Adolf kereskedő megbízottjának, Makler Henrik berzianusnak Braun Éva asszony közvetítése által azt üzentette, hogy Bazar ellen csak akkor nem fog a Bombe-ban gyalázó czikk megjelenni, ha Bazar, ki tulajdonképen 500 írtra van becsülve, 150 frtot fizet; hogy Reicher Szélig árubizományossal szemben kijelenté, hogy egy ellene irányzott becsmérlő czikk, melyben ő mint uzsorás pelengérre állíttatik, csak akkor nem fog megjelenni, ha Reicher Szélig 500 frtot fizet; hogy Frey Saul árubizományosnak Saphir Sándor által kijelentett, hogy értésére esett, hogy Frey ocsmány uzsoraüzletekkel foglalkozik s az erre vonatkozó adatok meg fognak jelenni a Bombe-ban, ha Frey 500 frtot nem fizet; hogy ő Fuchsbalg Mór börzelátogatónak, illetőleg közvetítőinek, dr. Goldenbergnek és dr. Markbreiternek Saphir Sándor által azt üzenteté, hogy a Bombe legközelebbi számában Fuchsbalg ellen becsmérlő czikk fog megjelenni, ha 200, vagy legalább 150 frtot nem fizet; hogy Hecht Sámuel váltóleszámítolónak csak azon esetre helyezte kilátásba,hogy egy ellene írt becsmérlő czikk nem fog a Bombe-ban megjelenni, ha 50 frtot fizet; hogy Spitzer Henrik által Landau Schmer vegyesáru kereskedőnek azt üzente ké, hogy további becsmérlő czikkek fognak róla a Bombóban megjelenni, ha nem fizet hallgatási díjat; hogy Fischer Mór kereskedőnek, mint Goldstern és He-scheles börzelátogatók képviselőjének csak azon feltétel alatt ígérte meg a Goldstern és Hescheles ellen intézett becsmérlő czikkek ki nem adását, ha 150, vagy 200 frtot fizetnek ; hogy ő Grossmann Lipót bank és váltóüzlet tulajdonosnak részint saját maga, részint Saphir Sándor által kilátásba helyezte, hogy több becsmérlő czikk fog ellene megjelenni, ha 500, vagy legalább 250 frtot nem fizet, hogy Stein Vilmos börzelátogatónak, miután ellene már egy czikk megjelent, melyben ő uzsorásnak mondatik, ő reá vonatkozó további czikkek ki nem adását csak azon feltétel alatt helyezte kilátásba,hogyha 300, vagy legalább 200 frtot fizet; hogy Eibenschütz Ascher földbirtokostól ezt illető becsmérlő czikkek ki nem adásáért 100 frtot kért. Az említett s név szerint felsorolt egyéneket szóbelileg, közvetve, vagy közvetlenül becsületük megsértésével azon czélzattal fenyegette, hogy a fenyegetettektől 300 frtot meghaladó összegben hallgatási díjt csikarjon ki; ezen fenyegetések alkalmasak voltak, hogy a fenyegetetteknek, tekintettel a viszonyokra és a fenyegetés által okozott hátrány nagyságára, komoly aggodalomra adhattak okot. Ezáltal vádlott a nyilvános erőszak bűntettét zsarolás által a bttkv 98. §-a értelméhez képest elkövette, mely a 100. § szerint nagyobb büntetési mérvvel büntetendő. Indokok: Az iparszerűleg űzött uzsora és az uzsorások szemérmetlen üzelmei folytán az uzsorások ellen megindult agitáczió, s az e tekintetben történt szigorú közigazgatási rendszabályok alkalmat adtak a lapoknak is, hogy ezen fontos és érdekes közgazdasági kérdéssel foglalkozzanak. Amily dicséretes s üdvös a közvélemény ily érdeklődése, ha annak képviselői, az elterjedt nagy napilapok, anélkül, hogy személyi kérdésekbe elegyednének, ily társadalmi és gazdasági betegségek diagnózisában és gyógyításában közreműködni törekszenek, —ép oly feltűnő, ha oly lap, melynek keretébe csupán a napi események vidám és élezés felfogása tartoznék, s abból a politikai és társadalmi természetű kérdés komoly megbeszélésének ki kellene zárva lennie, ily kérdésekkel kell foglalkozni Ily lap volt a vádlott, Braun József által itt Bécsben kiadott időszaki lap, a Bombe, mely tudvalevőleg már korábban is néhányszor feltűnő módon támadásokat intézett közbecsülésben álló személyek ellen, miáltal a hatóság figyelmét magára vonta. Ezen előszeretettel felkarolt, s minden új számban többé, vagy kevésbbé variált thema feldolgozásának módja annyival inkább feltűnhetett, minthogy e lap nemcsak tisztán objektív mozzanatokra szorítkozott, hanem néhány teljes nevek szerint megnevezett és uzsorásokként jelzett egyént tett czikke tárgyává. Folyton új, eddig nem említett nevek felsorolása, néha már korábban felemlített egyének ismételt szóbahozatala , néha - néha téves információkra való hivatkozással megjelenő visszavonások és helyreigazítások azon nézetet kellett hogy felkeltsék, hogy az említett lap képviselőinek nem annyira, — mint vádlott Braun József még a vizsgálat alatt is el akarta hitetni, — a közerkölcsiség és a jog, s a társadalmi baj orvoslása feküdt szívükön, hanem kizárólag nyerészkedni akartak. Az előkészített, de meg nem jelent czikkek ugyanis jövedelmet hoztak, mert a czikk által becsületében fenyegetettek czélszerűbbnek tartották a czikk meg nem jelenését megfizetni. És épen a fenyegetettek minőségénél fogva az úgynevezett revolver-zsurnalisztika ezen eljárása bő aratást eredményezhetett, mert a nevek kiírásával fenyegetettek a közvélemény, és a politikai hatóságok említett hangulatánál fogva bizonyára óhajtották, hogy ne kerüljenek a nyilvánosság elé. A vizsgálat kiderítette, hogy vádlott Braun József, cinkostársával Saphir Sándorral együtt, ki jobbnak találta az őt fenyegető veszély elől megszökni, az uzsorás-üldözési sportot üzletszerűleg és haszonhajtólag gyakorolta. Külön összeírási lajstromok készíttettek, melyek Braun vallomása szerint 3—7 hónapra voltak számítva. Az uzsorások és azok fizetési képessége, a vagyoni állapotukról szerzett információk után, sőt egyéb források hiányában az egyes egyének testi terjedelme szerint különböző osztályokba soroztátók, s előzetesen megállapíttatott, hogy ezek mindegyike, ha reá kerül a sor, hogy a lapban erkölcsileg kivégeztessék, mennyi váltságösszeget köteles fizetni. Az egységi átalános kulcs 500 frt volt, mely összeg azonban egyesekre nézve le is szállíttatott. Lehetett alkudni, s 200,150, 75, sőt 60 frtos összegek is szerepelnek. Némelyekhez, kik nagyon keveset fizettek, másodízben is fenyegetés intéztetett, s így azután ki lett pótolva a hiány. Vádlott Braun József, ki azt állítja, hogy ő csak az erkölcs és a jog érdekében irt, ki, ha e mentsége nem igen hihető, távollevő bűntársát igyekszik előretolni, a tanuk határozott vallomásával szemben mégis kénytelen beismerni, hogy egyes összegeket, melyeket ugyan kezdetben nem akart elfogadni, de melyeket egyenesen reá erőszakoltak, tényleg elfogadott. De ezen összegeket nem a maga részére, hanem Saphir számára vette át, ki a folyóirat adminisztrátora és jövedelmeinek bérlője vlt. A kilátásba helyezett czikkek minősége, a tényleges pénzátvétel, a kihallgatott számos tanú egyhangú nyilatkozata által, kik Braun és Saphir közös eljárását hangsúlyozták, a vádban felhozott összes tények tényálladéka bebizonyítható, ezek pedig a bttki 98. §-ában foglalt bűntény minden kritériumát magukban foglalják. A tárgyaláson Seeautszéki tanácsos az elnök. Vádlott Braun igazolására hivatkozik a Saphirral 1878-ban kötött szerződésre, mely szerint a lap minden bárminemű jövedelmét havi 250 forint bérért Saphirnak engedi át. Ezzel azt akarja bizonyítani, hogy neki nem volt érdekében a zsarolás, mert annak eredménye Saphirnak jutott volna. A szerződés felolvastatik. Az eddigi tanúvallomások kedvezőtlenek Braunra nézve. Különfélék. — julius 2. (Ő F e s é g e,) a királyhelmeczi róm. kath. és görög kath. egyesült és a penczi róm. kath. hitközségeknek , magánpénztárából iskola építésére különkülön 150 forintot adományozott. (Wenckheim Béla báró egészségi állapotáról dr. Korányi és dr. Lumniczer tanárok ma reggeli 10 órakor a következő bulletint adták ki : »Báró Wenckheim Béla miniszteri nagyméltóságánál tegnap délután láz állott be, mely reggel felé ismét megszűnt, más irányban a betegség állapota nem változott.« (Gróf Csekonics János) v. b. t. tanácsos s torontálmegyei nagybirtokos Puszta-Borítón és Julia major birtokain már évek óta iskolát állíttatott és fenntartott s ez idő szerint Constanca nevű majorján szolgálatában álló cselédei gyermekei számára a harmadik iskolaházat építtette, ezen iskolákat nemcsak a kellő bútorokkal és taneszközökkel ellátta, de a tanítókat bő javadalmazásban részesítő. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a nagylelkű iskolabarátnak köszönetét és elismerését nyilvánította. (Személyi kir.) Báró Edelsheim Gyulay tegnap Temesvárra utazott. (Halálozás.) Ullmann József, a Pannónia gőzmalom volt igazgatója s a fővárosi kereskedői kar egyik legkiválóbb tagja, hosszú és fájdalmas betegség után ma éjjel meghalt. Alapítása óta egész a múlt évig volt a nagy malomintézet vezérigazgatója s azt szakértelmével, fáradhatatlan buzgalmával a virulás magas fokára emelte. Kiváló szakférfiú, tiszta becsületes jellem és szerető családatya volt, ki hazafias magyar szellemben nevelte gyermekeit. Béke poraira (A Somhegyi Ferencz) haláláról kiadott gyászjelentés igy hangzik: A kegyes tanitó-rend kormánytanácsa s a budapesti társház tagjai mélyen megindult szívből a legfájóbb érzéssel jelentik szeretve tisztelt tartományi főnökük, főtisztelendős tudós dr. Somhegyi Xav. Ferencznek, kegyes tanitórendi áldozátnak, bölcsészettudornak, a magy. kir. tudomány-egyetemen az egyetemes történelem, a