Pesti Napló, 1879. szeptember (30. évfolyam, 211-235. szám)

1879-09-02 / 211. szám

legalább is jónak mondható.­­ A szakosztályok tu­dományos foglalkozásaiknak további eredménye, a­mennyire az az előadott ismereteknek nem a pilla­­nati felfogásában, és elfogadásában, hanem azoknak a természetükhöz képest, vagy gyakorlati alkalma­zás tekintetében, vagy a további fejlesztés és tökél­e­­tesítés végett komoly felkarolásában áll, már nem a rövid időre szorított nagygyűléstől, hanem legna­gyobbrészt a köz­­ött eszméket felkaroló egyéniség­től és annak tevékenységére kedvezőleg befolyó kö­rülményektől függ. Mi a magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlése kitűzött czéljának másik pontját, a sze­mélyes ismerkedést illeti, az a beiratás, ülések, köz­ebédek és kirándulások alkalmával önként ajánlkoz­ván, tetszés szerinti kiterjedésben, minden akadály nélkül eszközölhető vala és pedig kétség nélkül szá­mos esetben az egyéni ismerkedést követő barátsá­gos szellemi közlekedésből és eszmecseréből kelet­kezni szokott új eszmék és ötleteknek megbecsülhet­­len értékű járulékával. A nagygyűlés czéljának harmadik pontjára nézve, a­mely a gyűlések helyének változtatásával a hazai vidékek helybeli ismertetését tűzi ki — semmi kétség sem lehet arról, hogy az a legkitűnőbb eredményeket eszközli. Azon előre látó rendezkedés ugyanis, melynek következtében a nagygyűlési helyek megszemlélésre méltó ritkaságaik és nevezetességeik minden előleges tudakozódás nélkül mintegy önként mutatkoznak, s az anyagi és szellemi élvezettel járó érdekes kirándu­lások megelőzőleg ajánlkoznak, nem csak ellenállhat­­lan ösztönzésül szolgál arra, hogy a magyar orvosok­ és tem­észetvizsgálók a nagygyűlésre minél számo­sabban megjelenjenek, hanem azonfelül maradandó­kig azt is eredményezi, hogy a nagygyűlési helyek vidékeinek nevezetességeiről és sajátságairól megszer­zett ismeretekkel az illető nagygyűlési tagok vissza­térve, magukat a hazában otthonossabban érezzék, mint előbb. Ha azon tényezők után kutatunk, melyek jelen nagygyűlésünk sikerét lehetővé tették, könnyen rájö­vünk, hogy az egyrészt azon három év alatti gondos­kodásnak és fáradozásnak tulajdonítandó, melynek a nagygyűlésünk lelkes elnöke a közp. vál. elnökével, fá­­radhatlan titkáraival, és egyéb tisztviselőivel magu­kat önmegtagadólag alávetették, de egyszersmind azt is átlátjuk, hogy a nagygyűlésünk ama magasztossá­ga, fényes sikere, s nyomatékossága, melylyel lefolyt, leginkább a nemes megye és a sz. kir. fővárosnak irántunk tanúsított vendégszeretete, barátságos foga­dása, Budapest története czímű, igen becses munka első kötetével való kedveskedése, termeinek átengedése, több jelentékeny áldozatai, szóval kész­séges közreműködése által eszközöltetett; e nélkül nagygyűlésünk nemcsak a küldisz és terjedelem te­kintetében, hanem lényeges czéljainak eszközlésében is szűk határok közé lett volna szorítva. Midőn e szerint a XX-dik nagygyűlésünket kedvező körülmények közt befejezhetjük, a hálain­dulat által egész lényünkben áthatva érezzük ma­gunkat a becses eredmények létrehozatalában önzet­lenül működött tényezők iránt, úgy hiszem, közkí­vánat szerint járok el, ha ezennel egyrészt a mi finom tapintata s egyszersmind erélyes elnökünk bölcs gon­doskodásáért, a központi választmány titkárainak a Budapest és környéke c­ímű nagyszerű munka szerkesztéséért, a választmány többi tisztvise­lőinek az előkészítő munkálatokért, kiállítások rende­zéséért, s a kirándulások ügyében tett fáradozásuk­ért őszinte köszönetünknek kifejezést adok, másrészt pedig a nemes vármegye és sz. kir. főváros törvény­­hatóságát általánosan, különösen pedig a fő és alpol­gármester urakat arról biztosítom, hogy ama for­ró hálaérzelmet, melyet nagygyűlésünk barátságos fogadásával, előzékeny ápolásával, és az azzal járó többféle áldozatokkal kebleinkben ébresztettek, annál is inkább meg akarjuk őrizni, mivel azon eredeti alapszabály folytán, melynek értelmében mind­egyik 10-dik nagygyűlés Budapesten tartandó, igen valószínű, hogy ha a nagygyűlések szokásos éven­­kénti megtartása valamely akadály által nem gátol­­tatik, akkor az 1889-dik évi nagygyűlés az akkoron élő magyar orvosok és természetvizsgálók által ismét az évről évre csinosbá fejlődő, s érdekesbbé váló fő­városban , mint az ország szivében fog tartatni. Jelenleg azonban, midőn a mélyen tisztelt nagygyű­lés tagjaihoz a nagygyűlés és központi választmány összes tisztviselőinek nevében szives isten hoz­­zád-ot mondok a magyar orvosok és természetvizs­gálók XX-dik nagygyűlését bezártnak nyilvánítom. A nagy tetszésben részesült párbeszéd után Ráth Károly főpolgármester a főváros nevében következő beszéddel búcsúzott el a nagygyűléstől: Mélyen tisztelt nagygyűlés! Midőn a magyar orvosok és természetvizsgálók XX-dik nagygyűlése tudományos működését a mai zárülésben befejezi, nekem jutott ismét a szerencse, de egyszersmind a fájdalmas feladat, Budapest főváros nevében, és kép­viseletében, az elválás nehéz perc­ében a tisztelt nagy­gyűléshez néhány őszinte búcsúszót intézni. A főváros közönsége hazafias lelkesedéssel fo­gadta kebelébe a magyar orvosok és természetvizs­gálók tisztelt nagygyűlését, s örömmel ragadta meg a kedves alkalmat, hogy egyrészt kifejezést adjon a tudomány iránti igaz hódolatának, másrészt az őszinte tiszteletnek, melylyel azon férfiak iránt vi­seltetik, kiknek a tudomány érdekében kifejtett fá­radságteljes működésük, s közhasznú szellemi mun­kásságuk az egész hazára üdvhozólag kiterjed. Ily férfiaktól, és azon testülettől, mely egész tevékenységét a tudománynak szenteli, s mely a tu­dományos ismeretek iránti rokonszenvet csak még inkább növelte, — elválni, — felette nehéz és fájdal­mas! — Azonban legyenek meggyőződve uraim! hogy azon nemes tűz, mely a főváros polgárainak keblét a tudományok iránt varázsszerüleg áthatotta, — ezentúl is lángolni fog, és hogy a főváros évköny­veiben örökké fenmarad emléke azon szép, azon ün­nepnapoknak, melyekben a magyar orvosok és ter­mészetvizsgálók tudományos működésüket körünkben kifejteni kegyeskedtek. Azon nemzetek, mely a tudománynak annyi bajnokát, és annyi jeles férfit számít, kik a tudományt az igaz hazafisággal párosítani törekszenek, azon nemzetnek kétségtelen jövendője van , és önök meg­mutatták eddig is, de megmutatan­ják ezentúl is, hogy fáradhatlan szorgalom, hazafias kitartás, és az egyesülés,­­ ezek azon hatalmas tényezők, melyek­kel a tudományok terén is igen nagy eredményeket lehet kivívni. Fogadják ezért még egy­szer Uraim! a fővá­ros őszinte köszönetének nyilvánítását, azon kitün­tetésért, hogy az ez évi tudományos működésük szín­helyéül Budapest fővárosát választani méltóztattak, és engedjék meg, hogy az elbucsuzás fájdalmas per­czében két óhajtásomnak adjak csak rövid kifeje­zést : — vezérelje a mindenható szerencsésen vissza házi tűzhelyeikhez, — és legyenek kegyesek visz­­szaemlékezni, minél gyakrabban, szívesen azon rö­vid napokra, melyeket a XX-ik nagygyűlés alkal­mából hazánk fővárosában töltöttek. S most, midőn a nagygyűlés befejezése perczé­­ben­­önöknek szívem mélyéből fakadt »Isten hozzá­­dot« mondok,­­ legyenek egyszersmind arról is meg­győződve, hogy a főváros közönsége mindenkor a legélénkebb figyelemmel fogja kisérni önöknek a haza javára és az emberiség boldogítására irányzott ü­dv­­teljes működését, és hazafias örömmel fogja üdvö­zölni azon évet, melyben a magyar orvosok és termé­­szetvizsgálókat ismét kebelében fogadni szerencsés leend. — Isten­ünkkel! (Viharos taps és éljenzés.) A nagygyűlés tagjainak nevében Montedegoi Albert mondott köszönetet az elnökségnek, dr. B­ó­­d­o­g­h Albert pedig a főváros képviselőinek, R­á­t­h Károly főpolgármesternek és Gerlóczy Károly alpolgármesternek. Ezzel déli 12 órakor a XX-ik nagygyűlés vé­get ért, délután 3 órakor az állatkertben lesz a bú­csú ebéd. A zalai ünnepélyek. (Saját levelezőnktől.) Zalaegerszeg, sept. 1. A lakomáról kell még csak szólanom, mely a szobor leleplezése után az Arany Bárány vendéglő­ben tartatott. A tágas teremben felállított asztalok körül dí­szes közönség foglalt helyet. Az asztalfőn Ü­r­m­én­y­i József főispán ült, oldalán a szoborbizottság tagjai­val és a szomszédos megyék megjelent kitűnősé­geivel. Az első pohárköszöntőt ő mondta, éltetve a ki­rályt, a királynét, a trónörököst és az uralkodó csa­lád tagjait. A vendégek állva hallgatták a köszön­tőt s lelkes éljenzéssel fogadták azt. Utána Gr­­­a­v­i­n­a Lajos emelt szót. Zalame­­gye, — igy szólt, — a hálának és kegyeletnek ünne­pét üli, midőn nagy fiának emlékszobrát leleplezi; azon férfiúnak emlékszobrát, kinek hamvai iránti tiszteletben az egész világ osztozik, k­ről nem rég egy jeles külföldi azt mondotta, hogy Washington óta nagyobb ember nem volt. Nem érzem hivatva magamat e nagy férfiú érdemeit és tetteit elősorolni, különösen a mai nap tartott nagy hatású szónoklat után. Csak azon óhajnak kívánok kifejezést adni, hogy ezen emlékszobor intő jel legyen arra, hogy Deák elveit és nagy polgári erényeit kövessük. (Za­jos helyeslés.) Legyen e szoborban ő az eszménykép, mely a jövő ivadékot nagy tettekre és a haza iránti szeretetre lelkesitse. Adja Isten, hogy nagy ha­zánkfiának, Deák Ferencznek emléke örökké éljen. (Zajos éljenzés.) H­o­r­v­á­t, zalaegerszegi apát-esperes lelkes sza­vakban köszönetet mond Zalamegye bizottságának, mely e szobor felállítását elhatározta, Gilavina La­josnak, ki ezen eszmét felvetette, (Éljenzés.) és Svas­­tits Benő alispánnak, a szoborbizottság elnökének, ki bámulatos erélylyel működött oda, hogy a szobor ma leleplezhető volt, a melyhez oda vezethesse fiát a magyar, hogy a szobor előtt tanítsa őt arra, miképen legyen vive a királynak, mikép szeresse önzetlenül és önfeláldozólag mint szolgálja a hazát. Miként egyik jeles történészünk szt. István királyt üdvözölte, igy szólván: Ave, magna anima, úgy küldünk — úgymond — a szellemek örök hazájába Zalából e napon a megdicsőülthöz üdvözletét, elmondva: Ave magna anima! Felidézi a honfoglalás nagy tényét. Most, igy szól, ezer év múlva hamis próféták azt kiáltják e nemzetnek­­.Életednek második évezredé­hez nem fogsz elhatolni, te gőgös, fenhéjázó, elsatnyult magyar! Mi Deák szobra mellől kiáltunk vissza: elsatnyult faj, romlásnak indult nemzet soha nem nem­zett ily magasztos jellemet, ily szellemi nagyságot. Nemzet, melynek kebeléből egy Deák született, az nem beteg nemzet, mely halni készül; annak még erejében romlatlan­ vér pez­eg, annak lelkében még tetterő szikrázik. (Élénk helyeslés.) Az erős meggyő­ződés hatalmat kölcsönöz, mely akadályokat dönt, vészeket elhárít. Legyen azért lelkeinkben rendület­len a hit, hogy e nemzet egy évezred múlva is hir­detni fogja dicsőségét és bölcseségét azon nagy fiá­nak, kinek emléke körül ma összegyűltünk. Deák imájával végzi beszédét: az isteni gondviselés őrköd­jék Magyarország felett! Éljen a nemzet! (Zajos él­jenzés.) Paly görbői plébános Ürményi József fő­ispánt éltette. De­vics József veszprémi kanonok, mint a veszprémi püspök és káptalan küldöttje emelt poha­rat s Deák beszédeiből idézett egyes mondatokat, melyekben a pártfegyelmet elitéli, s Deák rendület­len meggyőződését mutatja ki. Az ég áldását kívánja Deák műveire. (Éljenzés.) Svastits Benő Fálk Miksa táviratát olvasta fel, mely a lakoma alatt érkezett, s igy szól: Hosszabb távollét után külföldi utamból csak e perezben érkezvén vissza, és igy legnagyobb sajnála­tomra a mai ünnepélyen személyesen meg nem jelen­hetvén, csak ezen után adhatok kifejezést azon benső és rokonszenves részvétnek, melylyel a mai ünnepély iránt viseltetem, és a határtalan tisztelet és kegyelet­nek azon nagy férfiú iránt, kinek emlékét Zalame­gye is e szoborral megörökítette. C­s­e­r­t­á­n Károly a barátság és tisztelet ne­vében emel poharat azon kevesek között, kik a fővá­rosból a mai ünnepélyre megjelentek, kettős öröm­mel Kovách Lászlóra, kívánván, hogy sokáig éljen. (Zajos éljenzés.) Kovách László röviden köszönte meg a jó kivánatot. »Engem — úgymond — a határtalan tisztelet és kegyelet Deák emléke iránt hozott ide. Nem hiva, nem felszólítva, szívem sugallatát követve jöttem el. (Zajos éljenzés.) Nagy emberek, nagy művészek, kiváló egyének, nem ritka dolog, ha látjuk, hogy tiszteletet vívnak ki, míg élnek. De önök elsők voltak, kik azon kegyeletnek, mely Deák emlé­ke iránt az egész nemzet szívében mindenka élni fog, érczemléket emeltek. Ez megérdemli az elismerést. Zala megyének nagy fiát önöktől mindenki irigyli. Büszkesége volt az országnak. Nem él többé, de le­gyen önök büszkesége az, hogy az egész ország sziv­­dobbanása egyesül az önökével e szobor előtt. Az isten áldja meg Zala megyét e szobor létesítéséért.« Zajos éljenzéssel fogadtattak e szívből jött sza­vak s mindenki sietett üdvözölni a szónokot, ki sze­mélyesen eljött, kegyelettel adózni a nagy férfiú em­lékének. Balaton József az önzetlen hazafiságra, Svastits Vasmegye alispánjára Széli Ignáczra, Széli Ignácz Zalamegye közönségére, Bessenyei Ernő a veszprémi püspökre és küldöttjére, Krowhetz megyei tiszti ügyész Svastits alispánra emelt poharat. Ezzel a lakoma véget ért. Az ünnepélyre meg­jelent vendégek ma elutaznak. vényszékhez, Váczy József pozsonyi, és Pártay Tivadar kapos­vári kir. törvényszéki írnokokat, kölcsönösen, végül Men­­száros Sándor nagyváradvidéki királyi járásbirósági végrehaj­tót, a nagyváradi királyi törvényszékhez helyezte át. Az igazságügyminiszter, Veress József hátszegi kir. j birósági joggyakornokot ugyanoda, — Goldgruber Miksa szabadkai kir. tvszéki díjas joggyakornokot pedig a szabadkai kir. tvszékhez aljegyzővé nevezte ki.— A m. kir. pénzügyminiszter, a katasz­teri felmérés személyzetének rendszeresített létszámában: Krausz Ignácz III-ad osztályú háromszögelő mérnököt, má­sodosztályú háromszögel­ő mérnökké, Elmanthaler Sándor 1-fő oszt. háromszögelő segédet, III-ad oszt. háromszögelő mérnök­ké, Hausner János I1-od oszt. háromszögelő segédet, I-ső oszt. háromszögelő segéddé, Kovács Árpád és Träger Albert mér­nöksegédet, H-od oszt. háromszögelő segédekké, Keitter János 1l-od oszt. felmérési felügyelőt, I-ső osztályú felmérési felügye­lővé, Szemeri János, Erbek Ferencz, Csermák János és Stampf Ferencz főmérnököket, Il-od oszt. felmérési felügyelőkké, Kat­­tauer Alfréd és Matejowski József I-ső oszt. mérnököket, fő­mérnökökké, Wallenfels György, Wozsenilek József, Hicke Antal és Bérán Wenczel Il-od osztályú mérnököket, I-ső oszt. mérnökökké, Kanak Mátyás, Sam Henrik, Jettmár Ernő, Sonkup Ferencz, O’Lynch Mór, Schrutek Vincze, Charwat An­tal, Peesl János, Wilder János, Tiefenthaler József és Wonek Alajos 3-ad oszt. mérnököket 11-ed osztályú mérnökökké, Mo­­gilnicki Sándor, Schrutek Romuald, Diendorfer Ede, Heidrich Vilmos, Gerzabek Vilmos, Bruckner József és Holler Ferencz segédmérnököket III-ad oszt. mérnökökké, Schirf Adolf, Czer­­nil Nándor, Derre Henrik, Szajbely Gusztáv, Mrazovics Ta­más, Gnoth Emil, Eggmann Ferencz, Timcsák Mór, Medveczky Károly, Bossmann Sándor és Selymesy Béla felmérési növen­dékeket mérnöksegédekké és Vid­aczil Antal, Zweiter Gyula, Osidkrescu József, Buecz György, Szászkievicz Mihály, Dávid Sándor, Penkala Ferencz, Hajek János, Pekanovits Dániel, Glocker Ottó, Wollmuth Károly, Kereszty Béla, Schweiger Ágoston, Baráth Lajos, Varga György és Ulita György dijno­­kokat felmérési növendékekké nevezte ki. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter a vezetése alatt álló minisz­térium számvevőségéhez Pinczel Lőrincz 2-ad oszt. számtisztet 1- ső, Parzizek Lajos és Böhm Mór 3-ad oszt. számtiszteket 2- ad és Körtvélyessy Aladár dijnokot 3-ad oszt. számtisztté nevezte ki. A közmunka- és közlekedésügyi magyar királyi miniszter Cserna Teofil díjtalan mérnökgyákgyakornokot ösztöndíjas mérnökgyakornokká nevezte ki. — A sop­roni magy. kir. pénzügyigazgatóság, Major Ede III-ad oszt. ellenőrt, a győri adóhivatalhoz I-fő osztályú ellenőrré nevezte ki. A soproni m. kir. pénzügyigazgatóság Szabó Miklós V-ed oszt. tisztet, a győri kir. adóhivatalhoz IV-ed osztályú tisztté nevezte ki. A marosvásárhelyi kir. ítélő­tábla elnöke, a veze­tése alatti kir. ítélő táblához : Zentner György kir. táblai hi­vatalszolgát, kapusnak, — Köllő Mihály kir. táblai házi szol­gát, hivatalszolgának, — és Nemes János marosvásárhelyi tör­vényszéki börtönőrt, házi szolgának nevezte ki. A kassai ügy­védi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Stépán József tolcsvai lakos ügyvéd elhalálozása folytán, e kamara lajstromából kiterültetett s irodája részére gondnokul Kerekes János a­liszkai lakos ügyvéd neveztetett ki. A pécsi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Tardy Ist­ván paksi lakos ügyvéd, e kamara lajstromába folytatólag fölvétetett. (Ő Felsége) a nagyhalmágyi gör. kath. tem­plom tornyának újbóli fölépítésére, magánpénztárá­ból 150 frtnyi segélyt adományozott. (A herczegprimás f ehó 7-én és 8 dikán fogja Pozsonyban a bérmálás szentségét kiosztani. (Szende Béla) miniszter ma reggel Lugos­ról megérkezett. (Kossuth Lajos) jelenleg sokat szenved a csúrtól. Bal karját csakis a jobb segélyével emel­heti fel, arcza is fel van dagadva. Kossuth közelebb a summanói barlang gőzfürdőjébe megy. (Zólyomból) panaszkodva írják nekünk, hogy a közbiztonság ott sok kívánni valót hagy fenn. Egymásután történnek a botrányok, melyekkel szem­ben a városi kapitány igen erőtlen. Reméljük, hogy e felszólalás segítni fog a bajon, mely annál inkább érezhető, mert Zólyom kiváló vasúti csatlakozási pont. (Hymen.) A krisztinavárosi plébánia tem­plomban ma reggel történt L­á­n­c­z­y Anna k. a., özv. Lánczy Adolfné leányának és Brüll Ármin úr, a rima-murányi vasműegyesület igazgatójának esküvője. — E­v­v­a Lajos, a népszínház kitűnő titkára tegnap vezette oltárhoz Váczon Rákosi Mariska kisasszonyt, a népszínház igazgatójának húgát. (Orlay Samu) jelenleg b. Wenckheim Béla arczképét festi. A földhitelintézet rendelte ezt meg ülésterme számára. (A budapest-zimonyi vasút) mű­szaki munkálataira a kormánytól kiküldött mérnö­kök több nap előtt Újvidékre megérkeztek. Működési főhelyük Karloviczon van. Három-négy hónap szük­séges a kellő munkálatok elkészítésére. (Felhívás Magyarország tanítói egyleteihez.) Legbensőbb örömmel s őszinte ha­zafias érzelemmel hozzuk szeretett pályatársainknak s különösen hazánk tanító egyleteinek és testületei­nek tudomására, hogy ama nagyjelentőségű eszme, melynek megvalósítását évek hosszú során át oly ne­hezen, oly óhajtva vártuk, a magyarországi tanít­ó-egyletek szövetsége i. é. augusztus hó 20-án, habár csak ideiglenesen, minthogy az alap­szabályok a kormánytól még le nem érkeztek, végre mégis megalakult. Midőn erről hazánk tanító­­egyleteit és testületeit jóleső örömmel értesítjük, egyszersmind bizalommal kérjük fel, hogy ügyünket pártfogásukba venni s a szövetség ügyét illető min­dennemű megkereséseiket ezentúl S­o­m­­­y­a­i József tanítóhoz (Budapest, I. ker. Krisztinaváros), mint a szövetség ideiglenes titkárához intézni szíveskedje­nek. Értesítjük egyúttal a hazai tanító-egyleteket, hogy a szövetség egyelőre a Népnevelők Lapját vá­lasztotta hivatalos közlönyének. A szövetség ügyét illető dolgokról ennélfogva legyenek szívesek a taní­tó-egyletek e lap utján tudomást szerezni s a szük­séghez képest intézkedni. Hazafiai s kartársi üdvöz­lettel Lakits Vendel, a szövetség idgl. elnöke, S­o­m­­­y­a­i József, a szövetség idgl. titkára. (Olcsó igazságszol­g­ál­t­at­ás.) Az igaz­ságügyminiszter elrendelte, hogy a bagatell-bírósá­­gok előtt kötött egyezségeknél, az összegre való te­kintet nélkül, a bélyeg­­­ért. Ez aztán olcsó igaz­ságszolgáltatás ! (Petőfi arczképe.)Petőfi István nyilatko­zik ma a­zonban, hogy Petőfi azon arczképe, melyet a Koszorú közöl s mely a Beliczayár birtokában levő állítólagos eredeti kép után készült, épen nem hason­lít Petőfihez. Jókai Mór e nyilatkozathoz a következő megjegyzéseket fűzi : Az a daguerreotypról másolt arczképe Petőfi Sándornak, a mi a »Koszoru«-ban megjelent s a mit Petőfi István kedves barátom meg­tagad, csakugyan semmit sem hasonlít a költőhöz. Hanem ez nem ugyanaz, a­mit Klösz most kiadott. Ugyanarról az elmosódott üveg lapról van ugyan le­másolva, de új retouchírozással, a­mihez én is hozzá­járultam, a­hogy tudtam, emlékezet után. Az az üveg­negatív, a­mit valaki spongyiával lemosott, csak a fej felső részét mutatja meglehetős tisztán: az a homlok, a felálló hajviselet, a hegybetörő szemöldök, a satyr­­szerű fülek egészen Petőfi Sándoré, hanem a száj már elmosódott, s az állón azt sem lehet kivenni, volt-e szakálla, vagy borotválva volt ? Ezt nekem em­lékezet után annyival nehezebb volt helyrepótolnom, mert én Petőfit abban a korszakban, a­mikor ez a daguerreotyp keletkezett, egyszer sem láttam. Ez az ő Csokonai viseletének korszaka. Mutatja a rojtos nyakravaló, mely világosan kivehető ez üveglapon, holott én Petőfit soha nyakravalóval nem láttam; mindig szélesen kihajtott inggallért viselt. Azt a le­hajtott fejű, Schiller poszituráju Petőfit sem láttam soha, — hanem a daguerreotypen olyan, s az alak valóban az övé, így ez a másolat egy becses ereklye, de többre nem tarthat igényt. Petőfi Sándornak van­nak jó arczképei; ilyen az Orlay Samu által festett életnagyságú képe 1849-ből, de legjobb marad a Barabás által kőrerajzolt s a Pesti Divatlap mellett megjelent, hátratett kezű arczképe: ez a megszóla­ Különfélék. — szept. 2. (A hivatalos lapból.) Személyem körüli ma­gyar minisztériumom vezetésével ideiglenesen megbízott mi­niszterelnököm előterjesztése folytán megengedem, hogy Oko­­licsányi Kálmán lőcsei lakos és ennek Ede nevű fia, néhai Zse­­dényi Ede végrendelete 4-ik pontjához képest, a Zsedényi ne­vet is fölvehesse, illetőleg magukat ezentúl Okolicsányi Zse­­dényi-eknek nevezhessék. Kelt Schönbrunnban, 1879. évi augusztus hó 26-án. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Dr. Janecsek Gusztávot, a bécsi műegyetemen a törvényszéki és rendőri vegytan magántanárát, a Nevemet viselő zágrábi egyetem bölcsészeti karánál rendkívüli tanárrá ezennel kine­vezem. Kelt Schönbrunban, 1879. évi augusztus hó 23-án. Fe­rencz József, s. k. Bedekovich Kálmán, s. k. Mazuranics Iván, s. k. A magyar királyi igazságügyminiszter, Salacz Béla nagy­váradi kir. alügyészt, az aradi kir. ügyészséghez, Bozó Gábor füleki kir. járásbirósági aljegyzőt, a balassagyarmati kir. tor­lásig hű, nem kell jobbat keresni nála. Én is festet­tem egy arczképet, olajba miniature alakban, Kecs­keméten 1842-ben, tehát húsz éves korában, a­kik látták, azt mondták, hogy jól volt találva, kék kvek­­kerben, sárga gombokkal. Nagyon lekötelezne, a­ki­nél ez a kép megvan, ha tudatná velem: én nem for­málnék hozzá semmi tulajdonjogot. Ez volt Petőfinek a legelső arczképe. (A lébényi plébánia­templom fel­szentelése), mint lapunknak Lébényből írják, tegnap ment végbe a mosonmegyei hatóságok, a klé­rus, valamint a közel és távolból oda sereglett nagy néptömeg jelenlétében. A felszentelést Zalka győri püspök végezte díszes egyházi segédlettel. A hivata­los vendégek szombaton délután érkeztek meg, lovas bandérium kíséretében, mely Sz.­Miklóson csatlako­zott a menethez. Lébényben óriási diadalkapu alatt 38 fehérbe öltözött leány fogadta a vendégeket, kik innét gyalog mentek be a községbe, a részükre kije­lölt szállásokba; a püspök a lobogókkal és gályákkal diszetett plébánia­lakba szállott. Este kivilágítás volt; különösen megragadó látványt nyújtott a restaurált templom, a román építészet e gyöngye, mely fényár­ban úszott; hatszáz lampion áraszta szelíd fényét az éj sötétjében, és lángból alkotott egyházi jelvények hirdették a messzeségbe a hely szentségét. Vasárnap reggel a püspök teljes ornátusban, a klérus és a dí­szes vendégsereg kíséretében a templomba vonult; elül gazdagon aranyozott szekrényben a szent erek­lyéket vitték, melyek­­ az éjen át egy sátorban őriztettek, s most a főoltár melletti fülkében helyez­tettek el. A főpap ezután beszentelte a fő- és mellék­oltárokat s a templom minden helyiségét. Délben diszebéd tartatott, melyre hivatalosak voltak a ható­ságok fejei, a papság s mindazok, kiknek a nagysze­rű mű létrejövetelében jelentékenyebb részük volt. Csak egy hiányzott az ügy lelkes barátai s előmozdí­tói közül: Dingraff Gáspár, néb­­lébényi plébános, kit a halál és akkor ragadott el az élők sorából, mi­dőn végre annyi év kitartó munkássága után a befe­jezett műben találhatta volna fáradozása jutalmát. Emlékét márványta­­la örökíti meg a főoltár közelé­ben. Hogy a roppant költséggel restaurált templom 28 évi munka után ma végre átadható volt a hívők áhítanának, abban nagy érdeme van az építő bizott­ság lelkes elnökének, Simon Gyula mosonme­gyei alispánnak, ki lankadatlan buzgalommal vezette az építés ügyeit. Kiváló elismerést érdemel főt. Kreskay Antal ur is, a jelenlegi plébános, ki minden tekintetben méltó utódnak mutatta magát és igazi önfeláldozással támogatta a műtörténeti szem­pontból is nagyszerű művet, mely Schmidt bécsi építészeti tanácsos tervei szerint készült. A kivitelben nagy szerepe jutott F­e­h­é­r­­ megyei főmérnöknek ki e szerepének nagy szakavatottsággal s ügyszere­tettel tel­lt meg. (A szülők figyelmébe.) Az »országos közművelődési egyesület« nyilvános főgymnáziuma és főreáliskolája (váczi körút 31. szám) azon esetben a fővárosi gymnáziumok és reáliskolákból kimaradt növendékek számára külön első osztályt nyit, ha a növendékek nagyobb számmal jelentkeznek. Az igaz­gatóság­ (A debreczeni presbyteriális per­patvar) még mindig nem ért véget; az ügy most bíróság elé kerül. (Deutsch Bernát) úr megkeresett minket a következő nyilatkozat közlésére: A Pesti Napló I. évi 209. számában a Pesti Hírlap közlése után jellememet sértő, merő valótlanságot tartalmazó közlemény jelent meg, melyet meg­jegyzés nélkül nem hagyhatok. A közleményben az állittatik, hogy Forgács, férj. Zahn Mária asszony ellenem az aradi kir. tör­vényszék előtt fenyitő panaszszal lépett fel, melynek foly­tán az aradi kir. törvényszék s a kir. tábla által ellenem a vád alá helyezés elhatároztatott volna. A tényállás ezzel homlok­­egyenest ellenkezik, mert az aradi kir. törvényszék és a kir. tábla első­sorban nem is ellenem, hanem feloszlott aradi üzletem volt megbízottja ellen, állítólagos hamis eskü miatt tett feljelentést, még az elővizsgálat stádiumában, minden tényállás hiányából, visszautasította. Én Zahn Forgách Mária asszonyt nem ismerem, vele soha nem érintkeztem, s mindaz, mit róla tudok, annyiból áll, hogy az aradi üzlet feloszlatása után, ottani megbízottam 2902 írtról szóló terményüzletből eredő követelést ellene bírói után behajtott. Ezen ügy 1873-ban befejeztetett, Zahn Mária asszony pedig három év után Köppich Mór ellen, ki fennállott aradi üzletem lebonyo­lításával megbízva volt, hamis eskü miatt feljelentést tett, s engem is, ki az egész ügyről mit sem tudok, panaszába bevont és rágalmakkal illetett. Hogy mily természetű ezen panasz, leginkább kitűnik abból, hogy ellenem egyszerű nyilatkoza­tom folytán, aradi üzletvezetőm ellen pedig a nyújtott adatok alapján, az aradi kir. törvényszék 1878 évi 10642 számú, a kir. tábla által 1879 évben 3280 számú végzéssel helybenha­gyott határozatával az egész eljárást még az elővizsgálat stá­diumában minden tényálladék hiányában beszüntette. Pa­naszló fél a két ízben hozott elutasító határozat ellen, jogor­voslattal élt a legfőbb ítélőszékhez. Ez a rideg tényállás.Fenn­­tartom magamnak, azon hírlap ellen, mely a hamis közle­ményt forgalomba hozta, a törvény nyújtotta lépéseket meg­indítani. Deutsch Bernát: Színház és művészet. (»Operánkról.«) Az Ellenőr vasárnapi számában megtámadja a mi operánkról írott tárcza­­czikkeimet. Azzal vádol első helyen, hogy az »opti­mizmus rózsaszín« szemüvegén át néztem, midőn operánk ügyét vizsgálgattam; ellenvetései nem újak, elmondotta azokat ugyanott egynéhány hónap előtt, s igy csak azt akarom megjegyezni, hogy D­i kí­vánságaival az utópiák világában tévedez. Mert ki ne óhajtana vagy képzelhetne jobb, vagy épen kifo­gástalan személyzetet ? De a viszonyok és helyzet megfigyelésével nem oly egyszerű dolog azok prak­tikus megoldását proponálni. Azt nem tagadtam, hogy vannak operánk elsőrendű tagja között is olya­nok, kik nem állanak a művészet azon magaslatán, hová szerepkörük őket uralja; de azt is hiszszük, hogy csak a szükség tartja ott őket. Ha akadnak mások, a­kik az említett tagokat nélkülözhetőkké tennék, s ha az igazgatóság akkor követne el vétkes mulasztást, meg lehet győződve, hogy mi leszünk az elsők, kik azon eljárás ellen síkra kelnénk. Hogy vannak operánknak foltjai, vagy hiányai, azt eléggé kiemeltem első czikkemben s kitűnt, hogy ezek távo­labb fekszenek, s hogy orvoslásuk, radikálisabb gyógyszereket kíván. A repertoire­t illetőleg is­mételhetem nézetemet, hogy szűkebb, de jól össze­­állított, s mi fő a személyzethez alkalmazott já­­tékrend, sokkal kívánatosabb, főleg ilyen személyzet mellett. Egészen más az Bécsben, hol minden szerep kétszeresen, háromszorosan van betöltve; ez nálunk nem lehetséges. Nagyon szép dolog holmi elérhetet­len ideális állapotokról álmodozni, de nem vezet czél­­hoz, mitsem lendít az ügyön. Polyphon. Nyoma­tik a kiadótulajdonos Athenaeum irodalmi és nyomdai részvény­társulat könyvnyomdájában, Budapest, barátok­ tere, Athenaeum-épület. Közgazdaság. Üzleti hírek. A budapesti gabnatőzsdéről. — szept. 1.Búzában az üzlet ma nagyon jelen­téktelen volt; a kínálat jó volt ugyan, de a malmok tartózko­dást követtek s lényegesebb árengedést kívántak. A tulajdo­nosok azonban erre rá nem álltak s igy csak csekély eladás létesült 10 kv árengedés mellett. Más gabnában is csekély volt az üzlet, minthogy a hozatal fölötte gyenge. Az árak szilárdak maradtak. A határi­dőüzletben búza változatlanul szi­lárd, tengeri emelkedő szeptember—októberre tíz árral drá­gább, zab őszre javult, tavaszra változatlan, repere­t/s fo­rinttal javult. A következő eladások fordultak elő : A z a n s z. Buz­a tavaszra 12.75 pénz 12.80 áru. » őszre 11.97 « 12.— » Tengeri szept.—okt.-re 6.85 » 6.90 » Zab tavaszra 6.90 » 7.— » » őszre 6.35 » 6.40 » K á p o s z t­a r e p c z­e szept.-re ll.‘/i » 11.*/» » A budapesti értéktőzsdéről. — szept. 2. A tőzsde iránya szilárd, különösen befekte­tési értékek és főleg aranyjáradék, mely üzérkedési vásárlások folytán igen szilárdan záródik, emelkedtek. Helyi papírok kö­zül malmok folyton jó keresletben részesülnek. Biztosító pa­pírok szilárdak, váltó és érezpénz lanyhább. Az előtőzsde üzlet nélkül folyt le. A déli tőzsdén következő kötések fordultak elő : m. vasúti köt. 111.50, magy. keleti vasút elsőbbség 70’/8, m. dijsorsjegyek 98.50, m. aranyj. 90.60, m. földtehermentesitési kötv. 85.50—85.25, iparbank 41, pesti viszont bizt. részvény 110, molnárok és sütők III. kib. 270, Pannónia 1400, Victoria 470, alagút 99, sertéshizlaló 162, pesti keresk. bank 101.25, német kir. bankjegy 57.85. A bécsi gabonatőzsdéről. (Ered. sürg.) BÉCS, szept. 2. B­u­z­a őszre 12.30—12.35 tavaszra 13.10—13.20 ; r­o­z­s­magyar 8.50—9.20 ; z­a­b őszre —.-----.—, uj 6.80—6.85, tavaszra 7.32—7.50 ; tengeri 7.10— 7.15, május—júniusra 8.15—8.25, július—augusztusra 6.10— 6.35, régi 7.10—7.20 . E e p c z e o l­a­j 30.75—31.—, őszre 30.75—31.— , szesz 31.-----31.50. A bécsi értéktőzsdéről. BÉCS, szept. 2. (Előbörze.) Hitelrészvény 257.10. Ma­gyar hitel 247.—. Lombard 87.25. 1864-es —.—. Magyar jár. 91.55. Járadék —.—. Angol-osztrák 126.90. Államvasut 274.25. 1860-as —.—. Magyar sorsjegy —.—. Napoleond’or 9.35—. Unió-Bank 85.50. Igen szilárd. BÉCS, szept. 2. (Megnyitás.) Hitelrészvény 257.20. Ma­gyar hitel 247.—. Lombard —.—. 1864-es —.—. Magyar jár. 91.57. Járadék —.—. Angol-osztrák 127.—. Államvasut —.—. 1860-as —.—. Magyar sorsjegy —.—. Napoleon d’or 9.37—. Unió-Bank —.—. Igen szilárd. Azon helyzetben vagyunk, hogy már esti lapunk­ban közölhetjük a budapesti értéktőzsde mai (szept. 2.) hivatalos árjegyzéseit. Államadósság. M. v. kötv­­á­m. Szőlődézsmvlts. é. 120 ft 300 kötv. (100 ft) 89.— 89.25 ftc. ezüstb.) 111.50 111.75 O. egys. áll.-ad. M. keleti v. el- b. jegyekben ee 25 66.50 sebbs. kötv. I. O. egys. áll.-ad. kibocs. 70.75 71.25 ezüstöm san. M. keleti v. el- jul. kamat 68.— 68.50 sebbs. kötv. O. egys. ál.-ad. H. kibocs. 82.25 82.75 ezüstben ápr. M.államv. kötv. okt kamat 88.— 68.50 1877-ről, 100 O. egy­s. fill.-ad. star.-ban 5*/­ 73.75 74.25 1860-k kisrs. M. dijjegy köl- 500 ft 124.— 125.— csőn 100 ft d. 98.50 98.75 O. egys. áll-ad. M. dijjegy köl- 1860-ki kisrs. csen 50 ft d. 98.— 98.50 HM ft 125.50 126.50 M. ar.-járad. 6'­. O. egys. áll-ad. adóm. 91.55 91.70 1804-ki kisrs. M. földt. kötv. 88.— 88.50 100 ft 157.— 158.— M. földteherm. O. egys. áll.-ad. kötv., temes- 1864 -ki kisrs. bánsági 8 .50 86.50 50 ft 156.— 157.— M. földteherm. Pest város köles. kötv., 1867-ki 1870-ből 98.75 99.50 kiszsl. zárad. 84.75 85 25 Pest város kö­zt. M. földteherm. 1871-ből 98.75 99 50 kötv., erdélyi 6— 96.50 O. aranyjáradék 79.25 79.75 Részvények. 0.­­magy. b. 823.— 826.— M. ált. földhitel —. -• —.— Anglo-osztr. b. —.— —.— részv. társ. —.— —.— Ált. m. munk­. M. jelzálog!). —.— —.— hitelintézet 127.— 127.50 O.hitelintézet 257.— 257.50 M. ált. hitelb. 247.50 248 — Pesti ipar bank 130.— 105.— Ipar­bank 40.50 41.50 M keresked. b. 605.— 610.— Kisbirt. földh. 32.— 34.— Bpesti kézm. b. 72.— 74.— Lipótv.b. 100ft 39.— 40. Unió bank 88.25 t8.75 Biztosító társulatok. Első m. biztos. 2850.— —.— Pesti b szt. int. 112 — .’13 — Pann. viszont- Unió v.sz.-bizt. bizt. intézet 790.— 800.— intézet 155.— 158 — Gőzmalmok. Cancordia 555.— 560.— Mohi. és süt. in. 325,— 335.— 1. budapesti 1480.—1500.— » » » » Erzsébet-mal. 270.— 275 — III. kibocs. 270.— 275.— Henger-malom 770.— 800.— Pannónia 1390.—1400.— Lujza-malom 2­6.— 280.— Viktoria 470.— 475.— Köziek, vállalatok. Alf.-fium. vasp. 133.10 la4,50 Győr - Sopron- Ar.-körösv. » —.— —.— Ebenfurti —. - — Báttaszék-Dom- Kassa-Oderb.v. 111 50 112 — bev.-Zákányi 119.— 120.— O. államvasp. 274.— 275 — Déli-vasút —. — —.— Pécs-barosi —.— — Éjsz.-keleti v. 125.— 126.— Tiszai vasút —.— ■­­.— Erdélyi vasút 104.50 105.50 Vágvölgyi 217.-218.— Hellyi vasút 90.— 92.— O. gőzh. társ. —.— — Pesti közúti v. 280.— 281.— Takarékpénztárak. Orsz. központi 108.— 108.50 Bpesti fővár. 382. - 885.— Pesti hazai I. 2760.—2800.— Pest külvárosi 51. — 52.— Különf. vállalatok. Alagút 99.— 100.— S.-Tarr kőszén 103.— 103 60 Ganz és tsa. vas-­­ vasfinom. 95.— —.— öntöde 383.— 334.— Schlick-féle vas- Gschwindt-féle öntöde 78.— 8".— szeszgyár 282.— 285.— I. m. serfőzöse 4­75.— 485 — I. m. gyapjúm. Sertéshizlaló 162.— 164 — és bizom. 156 — 160.— Sóskúti köt. 223.— 214 — Athenaeum Sped. és csont­könyvny. 390.— —, — liszt-gyár 242.— 245 — Pesti könyvny.- , , Újlaki tégla- és részv.-társ. 680.— 590.— mészégető 28.— 28. — Kőszén-és tégla-­­ gyár— 66.— Köb. téglaég. Frinklin 88.— 90.— M.földh.i.5'/j°/o 100.— 100.50 » » » 5% 94.— 94.25 Pent keresk. b. 101.50 101.75 M. üt. földh. r. » » » ar.v. ts s. 6% 79.— 80.— » ezüstben 5 «/„ 110.— 111.— » » 5'/t•/, 75.— 76.— jelzhb. 5«/« 87.50 88.50 Kisb. fldh.i.7®/, 96.75 97.— Oszt.-m. b.5»/o 101.— 101.50 » » »6®/, 86.50 87.50 Elsőbbségek. Báttasz. - Dom- Kassa-Oderber­bov.-Zákányi gi vasp. 5% 79 25 79.75 vasút, 5®/, 09.75 70.25 O. áll. » 5®/„ — Dunagőzhajóz. Bpsti lánch.6®/» 98.— — .— társulat 5®/. —.— —» malom «»/„ —.— —.— Dunagőzhajót. Kőszén és tégla­társulat 6'/0 —gyár­t. 6®/. 87.— —.— Északk. vp. 5% 74.50 75.— Pisti Lloyd és » vasp. börze-ép. 5®/0 82.50 83.50 ar.-ban 5% #1.75 92.25 A f­öldi vasút 86.— 87 — M.-gal. v. 5®/. —.— —Kasca. Oderberg X. erd. vasp. 5®/. 72.— 73.— arany 5%/. 92.25 #2.80. Győr - Sopron- Szíriai - horvát Ebenf. v. 5®/, —,----.— f. sz. k. t. 87.— 88.— Sorsjegyek. O. hit. intézet 169.— 170.— Pénznemek. Os. k. reezés ar. 5.58 5.55 O. m. ezüst 100.— 100.10 O. m. 81ztos ar. 9.34 9.36 Ném. kir. bank-20 francos ar. 9.34 9.36 JegylőOb.m. 57.80 57.90 Török ar.-lira 9.22 9.29 Váltók. Ném.bankpiacz. 57.20 57.40 Svájczi pénzpia-Amsterdam 100 czeklOOfrk. 46.35 46.75 Koll. ftért 97.10 97.40 Zürich 100 » 46.35 46.75 Paris lOOfrk. 46.45 46.55 LondonlOfitstll7.25 118.— Brüssel 100 » 46.10 46.20 Mitanó 100 Marseille 100» —.— —.— olasz L —. — Záloglevelek. Üzleti táviratok. PÁEIS, szept. 2. Boulevard kölcsön 117.57. — 5°/6-os járadék 69.75. — 3­/0-os járadék 83.75. — Magyar aranyjára­dék 79.31. Szilárd. PÁEIS, sept. 1. (Esti b.) Búza folyó hóra 28.25, novemberre 28.25, a négy utolsó hóra 28.25, a négy első hóra (1880) 28.50. Liszt folyó hóra 61.75, novemberre 62.—, a négy utolsó hóra 62.25, a négy első hóra (1880) 62.50. Olaj folyó hóra 78.75, novemberre 78.75, a négy utolsó hóra 79.—, a négy első hóra (1880) 79.25. — Szesz folyó hóra 62.—, novemberre 61.75, a négy utolsó hóra 61.—, a négy első hóra (1880) 60.50. — Szesz baisse, a többi csendes. LONDON, szept. 2. Conzol 97.u/iS. Ezüstjáradék 51.%. Magyar aranyjáradék 78.o/iS. _______________________ Felelős szerkesztő: Ujváry Lajos.

Next