Pesti Napló, 1879. november (30. évfolyam, 264-287. szám)
1879-11-08 / 269. szám
269. szám. Budapest, 1879. szombat, november 8. 30. évi folyam. Szerkesztési iroda,* Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. Alap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek a Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 firt. — 1 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti HS Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Trieszt, nov. 7. Pretis báró helytartó,ma délelőtt, hivatalos felügyeleti utazásából ide visszatért. Bukarest, nov. 7. Bratiano miniszterelnök Bukarestbe való visszatértét, megbetegedés folytán elhalasztotta a jövő hétfőig. Ma már bizonyosnak tekintik, hogy vissza fogja vonni lemondási kérvényét. — A vasutak visszavétele iránti kérdés mindinkább visszhangra talál a képviselőknél. Fázis, nov. 6. A Banque Européenne igazgató tanácsa tudatja, hogy Philippart többé annak nem tagja és Blanche Alfred választatott helyére. — A Banque Européenne nemsokára Brüsszelben közgyűlést tart. Budapest, nov. 8. (A gr. Szapáry-Pázmándy-ügy) ma, kölcsönös nyilatkozatok által kiegyenlíttetett. Midőn ezeket alantabb közöljük, itt azt említjük fel, hogy a kihívás, mint a Magyarország jelenti, nem Pázmándynak a kaszinóban mondott szavaiért, hanem az interpelláczió következtében történt és pedig állítólag azért, mert Pázmándy kétségbe vonta az időhatárt, melyben gr. Szapáry korábbi s most tévesnek bizonyult állítása szerint a kötvényeladás történt. A nyilatkozatok, melyek ez ügyben bővebb felvilágosítást adnak, így hangzanak: I. Miután gróf Szapáry Gyula segédeim előtt elismerte, hogy a Waitzenkornnál eszközölt értékpapír eladás október hóban történt, s miután ugyancsak az ő nyilatkozatából meggyőződtem, hogy ezen Waitzenkornnál eladott 11.600 frt értékű kötvényeken kívül gróf Szapáry Gyula sem Waitzenkornnak, sem az Escompte banknak, sem bárki másnak az előtt vagy azután kötvényeket el nem adott, sem el nem adhatott, mert ilyeneknek a fölnevezett összegen fölül birtokában nem volt; továbbá, hogy gróf Szájáry Gyulának semmi tudomása sem volt arról, hogy rokonai ily természetű kötvényeket exposéja előtt eladtak, tehát azoknak erre vonatkozó tanácsot nem is adhatott, nem habozom kijelenteni teljes meggyőződésemet, hogy gróf Szapáry Gyula hivatalos állását nyerészkedésre fel nem használta s hivatalos titoktartási kötelezettségét meg nem szegte. Budapest, 1879. nov. 8. Pázmándy Dénes. II. Alólirottak ezennel kinyilatkoztatják, hogy a gróf Szapáry Gyula és Pázmándy Dénes között fennforgott ügy, a becsület és lovagiasság szabályainak megfelelőleg elintéztetett. Budapest, 1879. november 8. Gróf Apponyi Albert, Beniczky Ferencz, b. Mésznil Viktor, b. Podmaniczky Frigyes. Anglia arra törekszik, hogy a szultán rendszert változtatást hozzon be és oly minisztériumot nevezzen ki, mely Anglia irányában barátságosabb érzülettel viseltetik, mint a mostani. Másrészről valószínűnek látszik, hogy Layard angol nagykövet Anglia követeléseit a porta irányában írásban formulázta, és a jó viszonyok fenntartását azoknak teljesítésétől tette függővé. Sajnálandó azonban, hogy az angol nagykövet e lépést — ha csakugyan megtette — nem tette egyetértésben azokkal az európai hatalmakkal, amelyeknek a mostani török minisztérium szintén nem tetszik. A czél akkor biztosabban és kevesebb »zajjal« éretett volna el. Az angol államférfiak természetesen gyakran keresik a nagy zajt, mégpedig tekintettel a hangulatra Angliában.« (Konzervatív köztársasági frakció) alakítását kísérlik meg a franczia parlament bal czentrumához tartozó szenátorok és képviselők, köztük Du faure is, ki az általa alapított Parlament czímű lapban kel síkra az eszme mellett. A Republique Frangaise természetesen ellenzi és küzd e párt alakulása ellen. A többi mérsékelt lapok azonban, mint a Globe, a Temps szintén felvetettték a kérdést, és ez utóbbi következőleg válaszol Gambetta lapjának: »Hogy a baloldaliak szövetsége ezután valóság maradjon, bizonyos feltételek teljesítendők. Politikai szövetség csak úgy tartható fenn, ha az egy zászló alatt szövetkezett csoportok egymásnak engedményeket tesznek. Ezt kell mondani : ha új csoportosítás eszméje tűnik előtérbe, ez csak azért történik, mert nagyon is sok alkalommal a többség mérsékelt elemei látták, hogy nekik diktálnak oly törvényeket, melyeknek természetük és lelkiismeretük csak erőltetett lemondással vetette magát alá ... A republikánus párt minden árnyalatának egyetértése, szívesen megengedjük, kívánatos, de csak ama feltétel alatt, hogy a jobboldalról, baloldalról és a centrumról egyaránt kölcsönösen áldozatok hozassanak, jó akarat nyilvánuljon és hogy a serpenyő ne mindig csak egy oldalra hajoljon.« (A főrendiház mai ülésében a kir. udvartartásról szóló a képviselőháztól ma átküldött törvényjavaslatot, gr. Cziráky János sürgősségi indítványa folytán azonnal tárgyalás alá vette s elfogadta. (Gr. Andrássy és a konstantinápolyi válság.) A berlini National Zeitung budapesti levelezője ehe 4-ről következőket írja lapjának: »Tegnap alkalmam volt az itt időző gr. Andrássy egy nyilatkozatát hallani Anglia viszonyáról a portához, mely nem érdektelen. Andrássy nem akarja elhinni azt a hírt, mely szerint Anglia ultimátumot intézett a portához és abban a szultán detronizálásval fenyeget. Ily fenyegetés, vélekedik a gróf, csak megszilárdítaná a szultán ellenállását az angol követelések ellenében, minthogy egy független fejedelemmel való ily bánásmód, a törökök közötti közvéleményt a szultán irányában okvetlenül kedvezőbbé hangolná. A PESTI NAPLÓ TÁRMÁJA, ágiája kisasszony. — Regény. — Irta: Sauniere Fái. VI. Ramponniére báró bérlője. (Folytatás.) — Ab! ön kegyetlen, és tetszik magának ebben a kegyetlenségben, mondá Marczel keserű mosolylyal. Azt hiszi, félrevezet engem a hitetlenséggel, melyet tettet? Tudja azt nagyon jól, hogy az eb se lehet ragaszkodóbb, mint én vagyok ön iránt. Egy intésére nem rontanék-e a máglyára, nem állnék-e egy töltött ágyú torka elé ? Jól tudja ön azt, de nem törődik vele. Kedve telik benne, hogy engem gyötör azon ürügy alatt, hogy nem adok elég felvilágosítást egy jelentéktelen tényről. Ön meg akarja tudni a valót. Ám legyen, megmondom! E szavak után kezénél fogva odavezeté a leányt a tükör elé. — Nézze meg magát, Métairie kisasszony, mondá és a tükörbemutatott — és ítéljen, hogy ez a tökéletes személy, a ki szép, mint a nap, jó mint a kegyesség, a gazdagok és nemesek közt a legelső, akit most a tükörben lát, hasonlít-e a kis játszó, pajzán, hamis Helénhez, akit régente ismertem ? Helén szabadulni igyekezett, de Marczel nem bocsátotta. — Nézzen ide, és merje még azt állítani, hogy szemem nem bámul, szívem nem jön zavarba ily isteni tökély láttára. — Marczel, az égre kérem .. . suttog. Helén rémülten. — Ha meg akarta tudni a valót, Helén, akkor legyen bátorsága, azt meg is hallgatni. Igen, ha elég őrült volnék önbe szeretni és isten annyira elhagyna, hogy eszembe jutna viszontszerelmét feltételezni, a legszerencsétlenebb lények volnánk a világon: ön, amiért ily szerelmet gerjesztett bennem és én, amiért nem tudnám azt leküzdeni. Hová vezetne ez a czél nélküli szerelem ? Okvetlenül katasztrófára hasonlítsa össze kettőnk helyzetét és ítéljen el kérlelhetlenül; én soha, de soha se leszek oly merész, hogy ezt a vétkes szenvedélyt a gróf előtt bevalljam. Érti már most ? Ezért siettem el tegnap, és ezért akartam kerülni ma is. VII. Mire tökélik el magukat Kleopátra és Czézár. Marczel hirtelen elbocsátotta Helén kezét, melyet erősen megszorított, lelki állapota bizonyságául, azután lassan az ajtó felé ment. A vastag szőnyeg lépteinek neszét egészen elenyésztette. A fiatal leány mozdulatlanul maradt e váratlan jelenet után, mintha villám sújtotta volna. A bezáruló ajtó neszére feleszmélt. Téveteg szemmel nézett körül és nem látván Marczelt, az ajtó felé lépett, mintha vissza akarná őt hivni, de csakhamar megálloit. — Marczel nem mondta, hogy szerelmes, de szavait lehetetlen félreérteni — gondolá a leány. Szeme, taglejtése, hangja nem árulták-e el heves szenvedélyét ? Igaz, hogy kerül, de már késő. Már szeret, az kétségtelen. Helén csodálkozott azon, hogy nem haragszik Marczelre. Szinte brutális nyíltsággal mondta el az igazságot, melynek kimondását tőle sürgették. Helén maga sem tudta miért, de valami titkos örömet érzett. Mást nem hallgatott volna így végig. Miféle gyöngeség fogta el hát ? Helén félve gondolt rá, hogy megtalálja érteni, tudta hogy Marczel milyen helyzetben van. Félt. Mitől ? azt maga sem tudta. Marczel azt mondta, hogy az ilyen szerelem csak katasztrófán végződhetik és ez a szó úgy ütötte meg a leány fülét, mint a halál lehellete. "Ilyen szívbeli és lelki állapotban voltak Helén és Marczel. Bel ügyetlen volt ez a Czézár! Azt hitte, szemtelen ráfogást bocsát világgá. És ime, tudtán kívül sebre tette az ujját és vihart támasztott. Rendithetlen önteltséget színlelt, pedig nem volt nyugodt. Örökké Agláj a k. a. leleplezéseit forgatta elméjében. A vélemény, melyet a fiatal orvos Kleopátra előtt és ő előtte kifejezett, nem oszlatta el aggályait. Valóban, ha Marczelnek igaza van, ha az alvajárónő csak színlelte az álmot és az ügyről tudomással bírt, akkor az a nő nem feledi el, hogy mit mondott. Minden áron meg kell tudnia, mihez tartsa magát. A két testvér soká tanakodott, abban állapodtak meg, hogy okvetlenü szembe kell szállani a veszélyes,mely elől Czézár első ízben meghátrált; meg kell tudni az alvajárónőtől mindent, amit tud. Kleopátra fivére karjára támaszkodva, arczát sűrű fátyol mögé takarva elindult a Montmartre külváros felé és beállított Aglája kisasszonyhoz. Mikor bejöttek az alvajáró nőhez, a tér szabad volt. La Ronchon leültette őket a rettenetes piros bársonypamlagra, melyet már ismerünk és sietett társnőjét értesíteni a látogatásról. — Ez Anna kedvese, mondá neki halk hangon. Egy fiatal nő van vele, aki egyszer már kért öntől tanácsot, és akit az ő nővérének mond. — Nagyon jól van, mondá Aglája és szeme titkos örömtől villogott. Bocsássa be őket és vigyázzunk, kedvesem. La Ronchon kinyitá az ajtót és bebocsátá a két vendéget. — Húsz frankot kérek, mondá kinyújtott kézzel. Czézár egy louis d’ort vetett a nőnek és belépett ; nővére követte. Aglája, midőn meglátá őket, igen szerényen köszönt; azután leült a székre, melyet az illatszerésznő a szoba közepére állított. Czézár intett nővérének, hogy üljön le és szembe ült az alvajárónővel. — Rám ismer ? kérdé. Aglája álmélkodva nézett rá. — Már hogy is ismerném önt, hiszen sohase láttam felelé végül. — Képes-e most ülést tartani ? — Nem tudom uram. — Ha megengedik, szólott közbe la Ronchon, elaltatom a kisasszonyt. Akkor majd határozottan fog felelni kérdéseikre. Ra Ronchon gondosan bekötötte a médium szemét, megfogta kezeit és erőlködött hatalmasan domináló tekintetet lövellni rá. Két percznyi várakozás után Aglája idegesen összeroskadott és iparkodott elfordulni. — Nem.... nem akarom! hebegő elhaló hangon. — De én akarom! szólt az illatszerésznő diadalmas hangon, elbocsátá Aglája kezét, fluidumot öntött rá, míg végre a medium, némi görcsös rángatózások után, aléltnak látszott. — Meg van! mondá la Roncon, a vendégek felé fordulva. Czézár és Kleopátra kissé ijedten néztek össze. — Melyikük fogja a kisasszonyt kérdezni ? mondá az illatszerésznő. — Én, felelt Kleopátra. — Akkor közeledjék, hogy érintkezésbe hozzam vele. Akar neki kezet nyújtani ? — Feltétlenül szükséges az ? kérdé Kleopátra idegenkedve. — Jobb volna, de nem feltétlenül szükséges. De adjon neki oda egy tárgyat, melyet ön megérintett, pl. a keztyüjét. A fiatal leány szó nélkül engedelmeskedett. — Jól látja a személyt, akié a kezébe adott keztyü ? kérdő la Ronchon az alvajárónőtől. — Tökéletesen. — Tud-e a lelkében olvasni? követheti őt mindenüvé, ahová önt vezetni fogja ? — Hiszem. — La Ronchon meghajta magát és kinyitá az ajtót.— Ha a médium nem felel tetszésük szerint, itt vagyok, mondá és a szomszéd szobára mutatva, mosolyogva távozott. Ünnepélyes pillanat következett. — Ön azt mondja, hogy a lelkemben tud olvasni, kezdé Kleopátra halk hangon. Nos, mit olvasott? — Nagy nyugtalanságot. — Mi felett ? — Várjon csak. A dolog már több napja történt. Igen, valaki már beszélt velem erről, valaki, aki igen közel áll önhöz... az ön fivére. Hát nem mondtam el neki mindent, amit tudni akart ? — Nem. — Azt hiszi ? Igaz, ő elment a nélkül, hogy bevárta volna a végét. — Jut-e eszébe, amit neki elbeszélt? — Egy szó se. — Pedig emlékeznie kell rá! mondá Kleopátra sötéten. — Oh be szilárd akarata van, kisasszony, mondá Aglája. Nem kell félni, hogy valamit elfelejtek. Most már mindent ott látok a lelkében. Egy bérlőnőről van szó, aki épen lebetegedett, félholt gyermeke a bölcsőben van. Az ágy mellett egy férfi virraszt: ez az asszony férje, a kis gyermek atyja. Valaki belép a szobába és elhívja a bérlőt... Ak! nem látok többet. Ha ön mindent meg akar tudni, akkor nem szabad tőlem félnie, különben nem mondhatok semmit. Az alvajárónő csakugyan eltalálta Kleopátra gondolatait. A fiatal leány szemlátomást sápadt, de összeszedte minden bátorságát. — Szóljon, szóljon, mondá lázasan. Igen, akarom, folytatá vad erélylyel, mert ez már túlmegy minden határon. — Tehát menjünk a szomszéd szobába, folytatá Aglája, abba, mely a bérlőnő szobájával szemközt van. Ott három személyt látok. Ramponniére bárót, fiát Czézárt és leányát Kleopátrát. A szoba hasonlít az előbbihez, hideg, szomorú, alig van benne bútor. A leány fekszik. Istenem, bel piros! De mit látok ! Az ágy szélén, a takaró alatt valami mozog, sárba van burkolva. Ejnye! az gyermek ! Kleopátra szembetűnően összerezzent. (Folyt, köv.) A bolgár radikálisok diadala. A bolgár kormány váltig azt kürtöltette világgá, hogy a választások neki juttatták a többséget. De már a szkupszina első ülésén kiderült, hogy ez ámítás; a radikális párt, mely minden áron Nagy- Bulgáriát akar, teljes diadalt aratott a konzervatív kabinet felett. Az ülésről nov. 2-iki kelet alatt a következőket írják Sofiából: A szkupstina megnyitása a lakosság élénk részvéte mellett nagy ünnepélyességgel ment végbe. A szkupstina a fejedelmet, mikor felolvasta a trónbeszédet, élénk zsiókkal üdvözölte, az utczákon a lakosság frenetikus ovácziót rendezett neki. De alig hogy a fejedelem kiment a skupstinánából, Slavejkoff Petko, a Cselokupna Bulgaria szerkesztője rögtön indítványozta az elnökség megalakítását. E sietségnek alapos oka volt. Az ellenzék október 27-étől, amikorra a megnyitó ülés eredetileg kitűzve volt, nov. 2-áig lázas tevékenységet fejtett ki és a maga részére hódította a többséget. K a rave off Christo, a radikális (nemzeti szabadelvű) párt vezére nagy többséggel választatott elnökké, alelnökök lettek Stojanoff és Tiseff. Ez a választás a konzervatív kabinet bukását jelenti. Karaveloff már hónapok óta megszakított minden összeköttetést a Balabanoff-kabinettel, sőt emigrálni akart Oroszországba. Stojanoff, a kamara első alelnöke, a legfőbb ítélőszék elnöke igen heves és rendszeres oppozíciót fejtett ki a kormány ellen és majdnem az egész bírói kart a radikális párthoz terelte; jelentékeny szónoki tehetsége van, éles ítéletű, szenvedélyes vére értékű,kíméletlen ember. Ilyen elnökséggel szemben a kabinet nem tehetett egyebet, mint egyhangúlag elhatározta, hogy beadja lemondását. A válság igen komoly jellegű, mert a fejedelem nem engedhet a diadalmas ellenzéknek. A garancziahatalmaknál nagy bizalmatlanságot keltene, ha a kabinet oly férfiakból alakulna, kik a berlini szerző Országgyűlés. A képviselőház ülése november 8-án. Elnök: Szlávy József. Jegyző:k: Baross Gábor, Márkus István, Mednyánszky Árpád b. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kámán, Szapáry Gyula gr., Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Szende Béla, Kemény Gábor b., Bedekovich Kálmán. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök bemutatja Budapest főváros közönségének feliratát, melyben Ugocsa megyének feliratát pártolván, kéri, hogy az 1875: VII. t. ez. 19. §-a megváltoztatásával, a kataszteri tiszta jövedelem kiszámításának alapjául az 1872 —1877 évek átlaga vézessék . Wertheim Márton és Hidvéger Mihály debreczeni lakosoknak Simonyi Ernő által benyújtott kérvényét, a magy. kir. pénzügyminisztérium által a haszonbéri szerződések illetősége körül tanúsított eljárása ellen. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Elnök bemutatja Várady Gábor, Mármaros megye técsői választókerületében megválasztott képviselő megbízólevelét, az általa hozzá intézett levél kíséretében, melyben képviselői állásáról lemond. E levél igy hangzik : »Nagyméltóságú képviselőházi elnök úr! A técsői választókerületben f. évi október 31-dik napján megejtett választás alkalmával a mély tisztelettel ide mellékelt választási jegyzőkönyv tanúsítása szerint, képviselőül újra megválasztattam. Miután azonban azok az okok és körülmények, amelyek f. évi augusztus 17 ik napjáról kelt lemondásomnak alapjául szolgáltak, jelenleg is fönállanak, a képviselői mandátumot a técsői választókerület iránti mély hálám kifejezése mellett, ezennel újólag leteszem. Tisztelettel kérem excziádat, hogy jelen nyilatkozatom fölolvastatása mellett, ezen lemondásomat a mélyen t. képviselőháznak bejelenteni méltóztassék. Mély tisztelettel maradtam Budapesten 1879. november 6. excziádnak alázatos szolgája Várady Gábor s. k.« Madarász József a határozat kimondása előtt azon óhajtását fejezi ki, hogy a képviselők lemondásaikat a képviselőház ülésezése alatt ne az elnökséghez, hanem magához a képviselőházhoz intézzék. A ház a lemondást tudomásul veszi s felhatalmazza az elnökséget, hogy az új választás iránti szükséges lépéseket megtegye. Elnök jelenti, hogy a könyvtári bizottság megalakult, elnökké Taray Endre, jegyzővé Simonyi Iván választatott. Felolvastatik az indítvány- és interpelláczióskönyv. Az indítványkönyvbe Gyurgyik Gyula indítványa van bejegyezve az 1875. XXI. t. cz.-nek a vadászati adóra vonatkozó 11., 12. és 20. §§-ai megváltoztatása, illetőleg a vadászati adó leszállítása iránt. Elnök kimondja,hogy a ház a legközebbi ülésben fogja elhatározni, hogy mikor tűzessék ki az indítvány indokolásra. Madarász megjegyzi, hogy a házszabályok ez iránt azt rendelik, hogy az indítvány felolvasottnak tekintetik, s az elnök minden vita nélkül az indítvány felvételére határidőt tűz ki s az az elnök által kitűzött napon felvétetvén, a ház határoz az iránt, hogy kívánja e tárgyalni, vagy nem. Kéri ennélfogva az elnököt, hogy az indítványozóval az indítvány felvétele iránt tegye magát érintkezésbe, s a bejelentéskor tűzze ki a felvétel idejét. Elnök megjegyzi, hogy az indítvány felvételére nézve a napirend iránti, előterjesztése közben fog indítványt tenni. Az interpellácziós könyvben a következő újabb bejegyzések foglaltatnak: Nov. 6-tól Kállay János a honvédelmi miniszterhez a 42. honvédzászlóaljnak Nagy-Kállóról Debreczenbe áttétele tárgyában. November 8-tól Turgonyi Lajos a miniszterelnökhöz a Zala megyében, különösen annak görcseji részében uralkodó ínségről; Gyurgyik Gyula, a bel- és kereskedelmi miniszter urakhoz az italmérési és malom regale jog megszüntetése és megváltása tárgyában ; Csatár Zsigmond a közmunka és közlekedési miniszter úrhoz a Tisza és Duna folyók szabályozásának megvizsgálására meghívott külföldi szakértők véleményének közzététele tárgyában. Az interpellációk a szokott időben fognak megtételni. Harmadszor felolvastatott és végleg megszavaztatott az állampolgárságról szóló törvényjavaslat. A szavazás alkalmával a jobboldal tagjai oly csekély számmal voltak a teremben, hogy az elnök kénytelen volt egy kissé elhalasztani a felállás után követelt megszámlálást. Ez megtörténvén, a törvényjavaslat, miután számosan jelentek meg időközben a jobboldali padokon, 88 szavazattal 73 ellenében elfogadtatott. Hasonlóképen végleg elfogadtattak a magyar földhitelintézetről és az udvartartási költségekről szóló törvényjavaslatok. Elfogadtatván Tisza Kálmánnak a 21 tagú közigazgatási bizottság választására vonatkozó indítványa, a szörény megyei közigazgatási rendszerre és Uj-Szegednek Szegedhez kapcsolására vonatkozó törvényjavaslat e bizottsághoz fognak utasíttatni. Tárgyalás alá vétetett a kérvényi bizottság jelentése. Makó város a 71. XXXIX. t. ez magyarázatát kéri a belvizek levezetését illetőleg. Sérelme az, hogy daczára annak, hogy az illető társulat meg nem alakult, a kormány annak segélyt adott, s most az Makó városától is visszaköveteltetik- A bizottság a közmunkaminiszterhez indítványozza e kérvény áttételét. Vécsey Tamás előadó röviden ismerteti a kérvény tartalmát. Széll György a várost felmentetni kéri a visszafizetés kötelezettsége alól, minthogy Makó a szabályozást nem óhajtotta s belvizek által ostromolt területe nincs is. Péchy Tamás közlekedési miniszter kifejti, hogy az illető társulat megalakult, a kormánynál sürgette az előleget, midőn azt megkapta, köszönettel fogadta s igy ha a munkálatokat nem folytattuk is, a tagok az előleget visszafizetni kötelesek. Szabely Antal nem osztozik Széll György felfogásában s igazoltnak tartja a kormány felfogását. Madarász József azt hiszi, hogy nem kötelezhető Makó városa oly munkálatok költségeinek viselésére, melyekhez hozzájárulni nem akart. Hieronimy Károly a törvény magyarázata szerint kétségtelennek tartja, hogy a nyert előleg visszafizetése a társulat megalakulása után terheli azon tagokat is, kik majorizáltattak. A ház elfogadta a kérvényi bizottság javaslatát. Kézdi-Szent Lélek a kis üstben való pálinkafőzésre vonatkozó rendelet visszavonását kéri. A kérvényi bizottság a kérvényt tekintettel arra, hogy a kormány kilátásba helyezte e részben az intézkedést, a pénzügyminiszterhez indítványozza utasíttatni. Ugron Ákos a pénzügyminisztert jelentésének beadására még ezen év folyamára kéri szoríttatni, Nagy Gábor szintén sürgős intézkedést kér. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter megjegyzi, hogy a legrövidebb idő alatt be fogja terjeszteni kilátásba helyezett jelentését. Szabely Antal a szüretre utalva szintén gyors intézkedést kér. Lázár Mihály záros határidőt kér kitüzetni. A ház elfogadta Ugrón indítványát. A győri kölcsönös segélyző egyesület az önsegélyző egylet megadóztatására vonatkozó rendelet megváltoztatását kéri. A kérvényi bizottság a kormányt a törvény megváltoztatására céltó javaslat előterjesztésére kívánja utasíttatni. Kautz Gyula utasíttatni kívánja a minisztert, hogy a kölcsönös segélyző egyletek megadóztatására nézve a jelenlegi nem szabatos törvény helyett még ezen év folyamában terjeszszen elő új tvjavaslatot. Szapáry Gyula gr. elismeri, hogy a törvény változtatást igényel s elfogadja az indítványt, de a záros határidő nélkül. Ráth Károly felszólalása után a ház elfogadja Kautz indítványát a záros határidő nélkül. Hosszabb vitát idézett elő Brassó városának kérvénye a 70. XLII. t. sz. 4-ik szakaszának értelmezése tárgyában, hogy váljon közgyűlési határozat ellen kinek van joga felfolyamodni,magánfélnek, vagy egyszersmind bizottsági tagnak is. A kérvényi bizottság e kérvényt a ház irodájába kívánja letétetni. Zay Adolf hosszú beszédben a közigazgatási bizottságtól óhajtana e kérdésben véleményt. Rövid vita után a kérvényi bizottság véleménye fogadtatik el. Több törvényhatóság Pest megye kérvényét pártolja a pest-zimonyi vasútnak a Duna balpartján vezetése iránt. Mocsáry Lajos felszólalására Péchy közmunkaminiszter kijelenti, hogy két vonal között forog a kérdés: a kalocsa-bajazimonyi, és halas-szabadka-zimonyi között. E tekintetben határozat még nem hozatott, mert az illető vidékek áldozatkészsége is mérlegbe esik. A vasút munkálatainak tényleges foganatba vételéről akkor, lehet szó, ha Szerbiával a kérdés tisztába hozatik. Ezután a kérvények tárgyalása felfüggesztetvén, az interpellácziók terjesztettek elő. A miniszterek bejelentett válasza egyes interpellácziókra az idő előrehaladt volta, miatt elhalasztatott. Ezzel az ülés 2 órakor véget ért, dost nem ismerik el és az orosz szövetséget, Bolgárország egyesítését Kelet-Ruméliával, a pánszláv irányzatok és czélok diadalra juttatását tekintik Bolgárország legelső feladatának. A fejedelem — mint legújabb távirataink már jelentették, — Zankoffot, a konstantinápolyi ügyvivőt, Balakoff benső barátját bízta meg a kabinetalakítással. Zankoffot az egész országban, több kerület választotta nagy többséggel képviselővé, de mégis kétséges, hogy képes lesz-e a pánszláv pártot megfékezni. A keresetadó. Sopron, nov. 7. Már sokszor feltűnt, hogy a törvényjavaslatokat és ezek folytán a törvényeket oly felületesen szövegezik. A legújabban beterjesztett törvényjavaslatota II. oszt. keresetadó tételeinek újabb megállapitásiról« is hiányosnak tartom. Bátorkodom nézeteimet kifejteni. 1. Az 1. §. első kikezdésében az 1875 : XLVII. t. sz. annyiban nincs jól idézve, a mennyiben ezen törvény czime nem az »intézkedés«, hanem a »rendelet« szót tartalmazza. 2. Az 1. §. első kikezdésében hatályon kívül kellene helyezni az 1875 : XXIX. t. ez. 13. §-át is, mely a családtagok keresetadójáról szól. Ezen már eredetileg azért volt hiányos, mert nem rendelkezik oly családtagok keresetadójáról, kik maguk is földvagy ház- vagy tőkekamat-adót fizetnek. Mikor az 1875 : XLVII. t. ez. hozatott, még szükségesebb lett volna e § szabatosabb szövegezése, de elmulasztatott. Legalább most kellene tehát a hiányon segíteni, azaz hatályon kívül kellene helyezni az 1875: XIX. t. ez. 13-ik §-át, és a törvényjavaslatba az első és második § közé új §-t beszúrni, ily formán: »A II. osztályú keresetadó alá tartozó egyének családtagjai, a menynyiben magok nem rovandók meg az első § alapján, fizetnek keresetadó fejében egy-egy frtot« s igy tovább, mint az 1875. XIX. t. ez. 13-ik §-ában. 3. A 2-ik §. szintén hibásan van szerkesztve. Nem tekintem most azt, hogy méltánytalan, ha a IV. osztályú keresetadó alá tartozók, kik úgyis aránylag keveset fizetnek, kamatélvezményük, tehát magánvagyonuk után is előnyben részesülnek, és hogy ez okból az egésze-t egészen elhagyandónak vélném, de úgy, amint most előttem fekszik, oly hivatalnok, ki háza után 1000, tőkekamatja után pedig csak 10 frt adóval van terhelve, épen nem fizetne II. osztályú keresetadót. Ha tehát ezen megmarad, legalább gondosabban kellene kidolgozni, talán így : »A II. osztályú keresetadó alól felmentetnek azon IV. osztályú keresetadót fizető egyének, kik II. osztályú keresetadóval csak az első ( b) betűje alapján volnának megrovandók, ha tőkekamatadójuk 10 írtnál nem nagyobb.« Dr. Töpler Károly.