Pesti Napló, 1883. március (34. évfolyam, 59-88. szám)
1883-03-01 / 59. szám
alkalom itthon nevelni az izr. rabbikat, magyar hazafiúi szellemben s a korszellemnek megfelelőleg. A magyar rabbik által kivánta b. Eötvös alapját megvettetni a zsidóság magyarosodásának. A Józsefváros egyik csöndes utczájában áll a díszes épület, melyben ma az emlékezetes ünnepélyt ülték: az itthon képezett első magyar rabbi »elbocsáttatásának« ünnepélyét. Érdeklődő kíváncsisággal léptünk az intézetbe. Az épület a lehető legkedvezőbb benyomást teszi a látogatóra. E díszes, tágas, szellős csarnokok a modern ízlést sugároztatják vissza, az itt található világosság és csin igen tetszetősen hatnak. S az intézetnek határozottan magyar jellege van, habár egyes tantárgyakat, alkalmas hazai erő hiányában, még most külföldiek által, idegen nyelven kell előadatni. Különben azt, hogy az intézet magyar jelleggel bír, alig kell különösen hangoztatnunk. Ez magától értetődik. Nem értetődik azonban magától a szellem, mely ez új intézet képzési módját jellemzi, s erről a mai ünnepély alkalmával oly felvilágosítást nyertünk, hogy lehetetlen e szellemtől az elismerést megtagadni. A zsidó rabbi felavatása nincs semmi formalitásokhoz kötve. A rabbi-jelölt a hallgatott tantárgyakból vizsgálatot tesz le s a vizsgálatról szóló okmány egyszersmind az ő rabbi-képesítő oklevele. Az úgynevezett »elbocsáttatás« pedig abból áll, hogy az új rabbi beszédet tart, melyben köszönetet mond tanárainak, s ha jónak véli, megismerteti a módszert, mely szerint pályáján haladni akar. Ily beszédet mondott ma a Nagy-Kanizsán megválasztott rabbi s beszédében a vallásosság és a modern tudományos előhaladás összeegyeztetését kísérelvén meg, szükségét hangoztatá annak, hogy a vallás külső szertartásai a korszellemmel összhangzásba hozassanak. Ha arra a körülményre utalunk, hogy ezen kijelentést tanárai előtt, s bizonyára azok helybenhagyása mellett, a magyar rabbiképző intézetből kikerült rabbi tette , alaposnak fog látszani a föltevés, hogy e szavakból következtethetünk az intézetben uralgó szellemre. A szellem e szerint a kultúra szolgálatában áll s bizonyára méltó kifejezője a gondolatnak, mely b. Eötvös Józsefet az intézet megalkotásában vezérlé. Nem feladatunk vizsgálni, hogy mik értendők a vallás külső szertartásai alatt; az sem képezheti czélunkat, hogy latolgassuk az intézet programmját, melyet a rabbik képzése körül követ. De őszintén örvendettünk annak, hogy abból, amit ma hallottunk, azt van jogunk következtetni, hogy az intézet, a vallásosság mellett, a haladás szolgálatában áll, s bármely téren látjuk ezt a lobogót kitűzve, sietünk azt a legmelegebben üdvözölni. A babonai előítélet úgy fog kiirtatni a leggyökeresebben, ha magát a zsidóságot a reform terén látjuk. Az új rabbi-intézet ezen az úton van, arra fekteti a fősúlyt, hogy felvilágosodott hazafiakat neveljen a zsidóságnak, kik elszórva az ország különörtöző vidékein, a művelődés nemes misszióját is teljesítsék községeikben. Felhívjuk a magyarországi zsidó községek figyelmét a budapesti rabbi-képzőintézetre, s gratulálunk azoknak, kik innen választják meg papjukat. Különfélék. Napirend, márczius 1. Naptár: Csütörtök, márczius 1. Róm. kath.: Albin vértanú. Prot.: Albin. Görög-orosz : (február 17.) Tivadar vértanú. Zsidó: (adar 22.) Judás. — Nap kel 6 óra 41 percz, nyugszik 5 óra 44 percz. — Hold kel 43 percz éjfél után, nyugszik 9 óra 53 percz délelőtt. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. Képviselőház ülése d. e. 10 órakor. Főrendiház ülése d. e. 11 órakor. A magyar történelmi társulat havi ülése délután 5 órakor az akadémia Kisfaludy-termében. Felolvasók : Beák Farkas és Sanda Kabos. A Balaton-egyed kirándulási szakosztályának ülése délután 5 órakor az Írók és művészek társasága helyiségében.A fővárosi és vidéki kereskedők körének elnökségi ülése délután 4 órakor (Károly-körút, Huszárház). A budapesti kereskedő ifjak társulatának felolvasó estélye 9 órakor. Felolvasó : Mikszáth Kálmán. A fővárosi iparos kör felolvasó estélye 8 órakor. Felolvasó : Kemenczky Kálmán. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken d. e. 10-- 12 és d. u. 2—4. Iparmúzeum a műcsarnok épületében délután V. 3-V.6. Egyetemi füvészkert az üllői uton d. e. 8—12 és d. u. 2 — 4. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) látható egész nap dij nélkül. Múzeumban: term, rajz és népismetár d. e. —9 d. u. 1 óráig. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 3—7. Muzeumi könyvtár d. e. 9 — 1. Császárfürdőbe hajó indul óránkint. Állatkert nyitva egész nap. • Lapunk mai mellékletének tartalmát a következő közlemények képezik : Országgyűlés: A képviselőház ülése febr. 28-dikán. — Közgazdaság: A Gazdakörből. — Közgyűlések. — Vegyes hírek. — Pénzintézetek. — Biztosítás. — Üzleti hírek. — Idegenek Budapesten. — Bécsi tőzsdei árfolyamok. — A miniszterek Fiuméban. Gr. Szapáry Gyula és gr. Széchenyi Pál miniszterek Fiuméban leendő fogadtatására az Adria tengerhajózási társulat részéről Kuranda Emil vezérigazgató ma oda utazott. — A német trónörökös ezüstmenyegzője alkalmából tegnap Berlinben fényes udvari estély tartatott, melyről a következő táviratot vettük: Az udvari estély rendkívül fényes volt, jelen voltak : a császár, császárné, a szász királyi pár, Rudolf trónörökös, a walesi herczeg, a badeni, savoyai, meklenburgi, holsteini, hesseni porosz herczegek, a flandriai gróf és még néhány herczeg és herczegnő. — Az erdélyi szászok mindegyre panaszkodnak a németországi lapokban. Legújabban a berlini Nationalzeitung közöl ily czikket, melyben a magyarok ellen a szászok javára Németország segélye reklamáltatik. A berlini lap azonban őszintén megmondja, hogy erdélyi szásztól vette a panaszt s azzal eleget mondott. — A románok is megmozdulnak a középtanodai tvjavaslat tárgyában, s mint jelentik, Kolozsvárott, Déván s Tordán konferencziáznak ez ügyben. Az írók és művészek társaságának úrváry Lajos elnöklete alatt tartott mai értekezletén Berzeviczy Albert országgyűlési képviselő igen érdekes előterjesztést tett a nyilvános felolvasásokról s a közművelődési egyletekről. Kiemelve azok nagy kulturális jelentőségét, utalt a külföld, Angol, Franczia-, Német- és Olaszország e téren kifejtett élénk tevékenységére, kiemelve, hogy a nyilvános felolvasások mily fontos szerepet játszanak ezen államok közművelődési életében. Áttért azután a hazai viszonyokra s az 1879 —81-ik évekből igen érdekes statisztikai kimutatást terjesztett elő ékes bizonyságául annak, hogy a fővároson kívül is lendületet vett nálunk a nyilvános felolvasások tartása. Harmincz vidéki városban a mondott három év alatt több mint hatszáz nyilvános felolvasás tartatott, mintegy 500 magyar s a többi más nyelven. Kiemelte azonban, hogy még sok e téren a teendő; hangsúlyozta különösen azt, hogy a főváros egészen abszorbeálja az ország szellemi életét, rámutatott ennek árnyoldalaira s azon meggyőződését nyilvánító, hogy ezeket főleg nyilvános felolvasások szervezése által lehetne megorvosolni, melyek kapcsolatban a vidéki egyletekkel, a központban alakuló egyesületek által, hivatott férfiak közreműködésével intéztetnének. Szóló ez ügyben javaslattételre bizottság kiküldését ajánlja. — Az élénk helyesléssel fogadott előadói előterjesztés után Hefy Ignácz szólalt fel. Szükségesnek tartja — úgymond — hogy a felolvasások rendezése belépti díjjal köttessék össze, csak így lévén lehetséges, hogy valóban tanulságos felolvasások tartassanak oly emberek által, akik, mint a külföldön is történik, mintegy keresetükké teszik azok rendezését. Súlyt fektet szóló arra is, hogy a felolvasások kisebb városokban is tartassanak, melyeknek azokra legtöbb szükségük van. — Gelléri Mór figyelmébe ajánlja a bizottságnak, hogy a nyilvános felolvasások ügyének szervezésénél tekintet fordíttassék a szegényebb osztályokra is, melyek nem könnyen fizethetnék meg a belépti díjat. Lederer Ábrahám az alakítandó egylet körébe bevonandónak tartja a felolvasásokon kívül a kulturális tevékenység más ágait is. Szily szintén a dijjal összekötött felolvasások mellett van, mert csak igy lehet a felolvasásokhoz kísérleti eszközöket beszerezni s a tartott felolvasásokat irodalmi uton is közreadni. — Vis Imre a felolvasásoknál elsősorban a műveltebb osztályok igényeit véli szem előtt tartandóknak, épen ezért a dijjal összekötött felolvasások mellett van. — Kodolányi czélszerűnek tartaná az e czélra alakítandó egyletnek mérsékelt tagsági dijjal való összekötését, mely a nyilvános felolvasások rendezését s közreadását tetemesen megkönnyítené. — Urváry elnök kiemeli a nyilvános felolvasások nagy befolyását az irodalom terjesztésére s a vidéki társasélet színvonalának emelésére, kijelenti, hogy az előadó javaslata egyértelmű helyesléssel találkozott s javasatba hozza, hogy a kiküldendő bizottság Berzeviczy Albert elnöklete alatt a tanácskozásban részt vett tagokból és György Aladárból alakíttassák meg. Javaslatának elfogadásával az értekezlet véget ért. — Az egyetemi hallgatók értekezlete. Az egyetemi hallgatók közül mintegy háromszázan gyűltek össze ma esti 6 órakor a Wittwindisch-kávéház helyiségeiben. A gyűlésnek, melyet Rácz Géza joghallgató hívott össze, tárgyát márczius 15-kének megünneplése képezte. Az értekezlet kezdetén előterjesztetett a ■* 'n amely szerint az ünnepély megtartatnék. Az erteneziev unosaina vita, utána következő 4 pontban állapodott meg: 1-szer, emlékbeszéd, tartja Draskóczy Pál. 2. Alkalmi költemény, szavalja Kovács Dénes. 3. Talpra magyar, szavalja Nagy Mihály. 4. Koszorúnak letétele a Petőfi-szobor talapzatára, beszédet Rácz Géza mond. Az ünnepélyrendező bizottság elnökéül Rácz Géza joghallgatót választották meg. Pénztárnoka Gerlóczy Zsigmond, ellenőre Ngrinyi György, jegyzője Kovács Dénes. A harmadfél órán át,tartó értekezlet az ünnepély módozatai fölött még nem határozott. Ez a holnap tartandó értekezletnek van fentartva, mely esti 6 órakor a további teendők fölött fog tanácskozni. — A szabadság szobor javára Feyer Endre úrtól egy m.-csáthi társaság adományaként 4 frt 40 órajezárt vettünk. Rendeltetése helyére fogjuk átszolgáltatni. — A győri Árvízkárosultak segélyezésére alakult bizottság t. ez. tagjai ezennel felhivatnak, miszerint az adományok gyűjtése végett kezüknél levő aláirási iveket szombat esti 6 óráig a bizottsági helyiségbe — Hungária-szálló 3-ik em. 131-ik ajtó — beszolgáltatni szíveskedjenek. Az elnökség. — A laczházai tűzkárosultak részére 5 frtot szavazott meg perselyéből a budapest-józsefvárosi első magyar asztaltársaság. Az adományt rendeltetése helyére leendő átszolgáltatás végett Pest megye alispánjához küldjük át. A bécsi községtanács jogügyi bizottságának tegnapelőtti ülésében szóba került azon kormányintézkedés is, mely a N. "Wien. Tagblatt-tól s a Vorstadt-Zeitung-tól elvonta a tőzsdékben való árusítás jogát. Dr. Vogler indítványozá, hogy a községtanács sajnálatát mondja ki e rendszabály fölött; dr. Mandl ellenben azt javasolta, hogy a községtanács tartózkodjék politikai vélemény nyilvánításától, miután ezen ügygyel már úgyis foglalkozik a képviselőház. A bizottság ezen utóbbi javaslathoz járult s azt fogja a községtanács előtt indítványozni. — Miskolczról egy ott előfordult botrányos esetről esti lapunkban, nem rendes miskolczi tudósítónktól, egy értesítésnek adtunk helyet, mely — mint meggyőződtünk — nem felel meg a valóságnak. A tudósításban említett Török Sándor úr, a volt orsz. képviselő, méltán közbecsülésnek örvend, s ami róla az említett tudósításban mondva van, alaptalan. Török Sándor urat a miskolczi polgárság fáklyászenével akarta megtisztelni, ami eléggé szól a mellett, hogy a miskolcziak mint fogják fel az esetet. A T. és S. közötti személyes ügy különben (az egész dolog csak is e körül forog) és most bírósági eljárás tárgyát képezi. — A Nógrád-megyei Ecsegen azt hiresztelték s a lapokban is kiírták, hogy az onnan eltűnt Nagy János nevű lakost Büchler Márton s László ecsegi szr. lakosok ölték meg, még pedig úgy, hogy kútba dobták. A nógrádmegyei alispán azonnal elrendelte a vizsgálatot, mely nemcsak azt derite ki, hogy a hir alaptalan, de azt is, hogy rosszakaratból olyanok által terjesztetik, kiknek érdekeivel ellenkezik a Büchlerék által birt húsvágó üzlet Az illető szolgabírónak, mint értesülünk, sikerült Ecsegen az említett hir által támadt izgatottságot eloszlatni; a rágalmazók ellen a további eljárás folyamatban van. A kút megvizsgálásáról fölvett jegyzőkönyv így hangzik: Pót jegyzőkönyv, felvétetett Ecseg községében 1883. év február hó 24-én Nagy János (puri) volt ecsegi lakosnak 7 év előtt nyomtalanul történt eltűnése miatt a nevezettnek megölésével s hullájának elrejtésével gyanúsított Büchler Márton és László ecsegi izraelita lakosok udvarában levő — s a nevezett eltűnésével egy időben földdel behányt kútnak Veres József s. szolgabiró által elrendelt kiásatása s ezen intézkedésre tett feljelentés alapján alispáni 1565/883 evi. sz. alatt kiadott rendeletnek alulírott törvényhatósági tisztviselők s községi elöljárók jelenléte s személyes felügyelete alatt történt végrehajtása eredményéről. A kérdéses kút kiásatása f. évi febr. 19-én erre 35 forint díjazással felfogadott munkaerő által — szakadatlan munka következtében fenékig, vagyis összesen 11 méter és 12 ezentiméter mélységig kiásatott, — az ekképen meghatározott mélységben talált forrás gazdagsága miatt a kútfenék a betóduló viz miatt nem volt oly gyorsan kiüríthető, hogy annak feneke szemmel látható lett volna ; de annak feneke 1 méter 27 cm. hosszúságú vasgereblyékkel teljes meggyőződést s minden kételyt kizáró megnyugvást eredményezőleg annyira felkutatható volt, hogy az abban talált egy hüvelyknyi térfogatú tárgyak is felszínre hozhatók voltak, melyek orvosilag is vizsgálat tárgyává tétetvén, alulírottak teljes és minden további gyanút eloszlató személyes meggyőződést szereztek arról, hogy a kérdéses iratban semmi oly tárgy, mely egy emberi hulla elrejtésére adatképen gyanút állapítana meg, nem találtatott. — Minek igazolásaként jelen jegyzőkönyv aláíratott. Kelt mint fent. Oláh József főszolgabíró, Veres József szolgabiró, Adorján Sándor körorvos , Martonfalvay járási csendbiztos , Válóczi Elek biró, Vas János törv. biró. — Egy herczegnő bünperét tárgyalta a napokban a moszkvai kerületi törvényszék. Teniseva herczegnő 25 éves leány, atyja milliomos volt, nejének elhunyta után azonban nihilista tanulók társaságába került leánya, elcsábították, elprédálták örökségét, mind mélyebbre sülyedt s végre 90 rubelnek egy részeg fiatalembertől való ellopása miatt a vádlottak padjára került. A bűncselekmény nem volt rábizonyítható, az esküdtek felmentették, sőt meghatva szerencsétlen sorsa által, gyűjtést rendeztek számára. A vádlott mélyen meghatva, könyekkel szemeiben fogadta, hogy ezentúl becsületes életet él s keze munkájából tartja fenn magát. — Esküdtszéki tárgyalás Aradon. Az aradi esküdtszék előtt tegnapelőtt sajtópör folyt le. A pörre az szolgáltatott okot, hogy a N.Szt.-Miklóson megjelenő Südungarisches Wochenblatt czimü lap nyiltterében Junker János marienfeldi biró megtámadta Illy Mihály ottani regálebérlőt, a mennyiben utóbbit kárörvendő, megférhetlen egyénnek nevezte, kit előbbi tartózkodási helyén, Matzdorfon kétszer felgyújtottak. E czik azért íratott, mert állítólag Illy meghiúsította a községnek azon előnyös üzletét, melyet az a regále-jog megvétele iránt csinált volna, ha ő közbe nem lép . Vádló Illy Mihály nevében dr. Gruits Tivadar nagykikindai ügyvéd e czikk következtében sajtópert indított Junker János ellen, akit Nachtnéber Ödön aradi ügyvéd védelmezett. Az általános formaságok elintézése után vádló a saját erkölcsisége mellett több tanút kért kihallgattatni és több bizonyítványt felolvastatni, a törvényszék azonban védő felszólalásai után, melyekben ez kijelenté, hogy felesleges a tanúkihallgatás, mert nem vonja kétségbe vádló becsületességét, csak azon indok felolvasását engedte meg, melyek hivatalos jelleggel bírnak, a tanuk kihallgatása azonban megengedtetett. Felolvastattak erre a kérdéses iratok, melyek közt volt egy hírlapi »beküldetett«, a melyben több marienfeldi lakos azt mondja Junkerről, hogy ez ha gyilkosság nem is, de merényletet elkövetni minden esetre képes volna. Azután kihallgattattak a tanúk, kik közül többen állították, hogy azt a »beküldetett«et, melyre az inkriminált czikk választ képezett, Illy megbízásából közölte a lap s az Illy pénzén fizették meg a közlés árát. Egyébre nézve kedvezően nyilatkoznak vádló erkölcsiségére nézve. A bizonyítási eljárás befejezése után megtartottak a vád- és védbeszédek, melyek meghallgatása után az esküdtek vádlottat az ellene emelt becsületsértési vád alól 11 szóval 1 ellen felmentették. — Franczia törvényjavaslat a párbaj ellen. A franczia szenátus egyik közelebbi ülésének napirendjére tűzte ki Griffe szenátor törvényjavaslatát a párbajról. A ifi " " i ,a.büntető tfirv&ssmaV, «.•* emberölésre vonatkozó rendelkezéseit, melyeket eddig a párbajozókra is alkalmazniok kellett volna a bíráknak , a legsúlyosb esetekben is helyet enged annak, hogy a szabadság-büntetés enyhítő körülmények tekintetbe vételével pénzbírságra változtattassék át. Czélja az, hogy a párbajozók egyáltalán megbünttettessenek, minthogy a Code pénale-nak az emberölésre vonatkozó rendelkezéseit mindeddig figyelmen ■r kívül szokták hagyni a bíróságok. Épen ezért ki is veszi a javaslat a párbajt az esküdtszék illetékességi köréből, azon reményben, hogy a rendes bíróságok előbb fognak marasztaló ítéletet hozni. Nem valószínű azonban , hogy ily törvény végét vethesse a Francziaországban annyira elharapózott párbajozási mániának. Találóan jegyzi meg a Temps, hogy akik meg akarják szüntetni a párbajt, vagyis a személyes bíráskodás gyakorlását a törvény által meg nem torolt sértések fölött, kezdjék az ily kényes esetekre nézve legális bíróság alkotásával, amely jelenleg nem létezik. »Ha nem akarják — úgymond — hogy a sértett maga tegyen igazságot, ha nem kívánhatják, hogy tiltakozás nélkül tűrje el a bántalmat, azon kellene lenniök, hogy más alakban nyerjen elégtételt. Ebben gyökerezik a becsületbíróságok eszméje, melyet olykor alkalmaztak is. Nem merjük állítani, hogy gyakorlati lenne napjainkban, sem azt, hogy könnyen meg lehetne alakítani egy hivatalos becsületbíróságot. De azért nem kevésbbé igaz, hogy ez a párbajok megakadályozásának egyetlen eszköze, s ha czélt akar érni, ezen útra kell térnie a törvényhozásnak is.« — Puncs-reczipe. A Daily Telegraph egy izlandi papnak a jó puncs készítésére vonatkozó emez utasítását közli: »Vegyünk bizonyos mennyiségű czukrot, egy kis czitromnedvet s öntsük le egy üveg rummal. Minden csepp meleg viz, a melyet hozzá adunk, csak rontani fogja az italt.« Somssich Pál . . . . 100 frt — kr. Apponyi Albert gróf . . 100 » — » Prónay Dezső báró . . . 100 » — » Királyi Pál.................... 50 » — » Ernuszt Kelemen . . . 20 » — » Bittó István.................... 40 » — » Hodossy Imre . . . . 25 » — » Biró Kálmán .... 20 » — » Zelinszki Róbert gróf . . 50 » — » Müller Károly (Kun László ügyvéd által) ... 40 » — » Eddig kimutatott gyűjtésünk 115 » 61 » Összesen : 660 frt 61 kr. Felhívás: Bukovinai magyar véreink közül ezer haza, Magyarországba készül. Csak arról van szó, hogy előlegezzük nekik az útiköltséget, ezer embernek húszezer forintot. Adakozzunk ! Hazafias bizalommal fordulunk Magyarország közönségéhez s nem kételkedünk benne, hogy aláírások útján rövid idő alatt beszerezhető lesz a húszezer forint útiköltség, s itthon üdvözölhetjük hazánk fiait. Az adományok átvételére a napilapok t. szerkesztőségeit kérjük fel. Budapest, 1883. febr. 28. Somssich Pál, Apponyi Albert gr. Prónay Dezső b. ** * A Pesti Napló szerkesztősége a bukovinai magyarok visszatelepítésének előmozdítására hazafius készséggel nyitja meg a gyűjtést s azt t. olvasóinak szives figyelmébe ajánlja. Lapunknál eddig aláírtak: A Kisfaludy-társaságból. — febr. 28. A Kisfaludy-társaság ma d. u. öt órakor tartotta Gyulai Pál elnöklete alatt havi felolvasó ülését. A terem ma is minden zugában megtelt. Beöthy Zsolt titkár jelentette, hogy Karsai Albert 200 írttal az alapítók sorába lépett. Bartók Lajos és Vargha Gyula levelet intéztek a társasághoz, melyben megköszönik taggá választatásukat s az első a lírai költészet, az utóbbi a műfordítások és a lírai költészet terén óhajt munkás tagja lenni a társaságnak. Tudomásul vétetett. Ezután Heinrich Gusztáv tartotta székfoglaló értekezését a műfordításokról. Azt a kérdést fejtegette, hogy szabad-e s váljon mennyiben szabad az eredeti versek alakját a fordításban megváltoztatni. Szerinte, leszámítva néhány kivételes esetet, nem szabad. Ez ellen azután Szász Károly általános érdeklődés között szólalt fel. Kimutatta, hogy nem lehet megtagadni az olyan fordításoktól a műfordítás elnevezést, melyek az eredeti, tartalom, stíl, színezet és szellem dolgában híven adják vissza, habár az esetleges forma dolgában nem ragaszkodnak is az eredetihez. Heinrich mint theoretikus beszélt, s látszik, hogy nem a gyakorlat embere. Egészben véve mindaz helyes, amit mondott, de részleteiben megtámadható. Heinrich Gusztáv megjegyzi, hogy ő csak a kérdést napirendre akarta hozni, de azt hiszi, hogy Szász K. is csak theoreticre beszélt, mert nem említett egyetlen egy olyan fordítást sem, mely a forma mellőzésével híven tükröztetné vissza az eredeti szellemét, stíljét és színezetét. Szász K. megjegyezte, hogy Arany Aristofanese és Schiller Reneise sem ragaszkodnak az eredetihez. Ezzel aztán az érdekes vita véget ért, s Szász K. megígérte, hogy legközelebb értekezni fog a kérdésről. Frankenburg Adolf nagy érdeklődés mellett emlékezett meg Petőfiről. Vázolta és méltatta a költő munkásságát, s elmondta, hogy 1843. ápril 10-én ismerkedett meg vele. Petőfi őt Jókai társaságában kereste fel, s kéziratot hozott, de nem találta otthon. A kéziratot kénytelen volt visszaküldeni, mert az »Emlény« kiadója, Heckenast Gusztáv verseket nem akart honorálni. Elmondja, hogy még a negyvenes évek elején oly nagy volt a közönyösség, hogy Jókai nevét álnévnek tartották, sőt mikor őt utóbb a Bach-korszak alatt tudta nélkül valahova hivatalnoknak nevezték ki, s mikor az illető vidéken a W. Zigban közölt kinevezéseket olvasták, a jó atyafiak felkiáltottak, hogy adta németje, tudtuk, hogy valami németet is küld a nyakunkra. A Frankenburg által szerkesztett Életképeknek Petőfi igen buzgó munkatársa volt. Sok költeménye jelent meg benne. Hogy mikép következő passzusát, arra nem volnának kritikusok a világon, a tejfeles tormás mártást gyűlölném legjobban, így azonban a kritikusoké az elsőség.« Mikor Petőfi megvált Vachottól, elment a fővárosból. A vadászkürtben tartották meg a bucsu-lakomát. Ott volt Sárossy Gyula és Szemere Miklós. Ez utóbbi nagyon megharagudott Petőfire azért, mert Petőfi tréfából azt mondta neki, hogy csak azért jött fel a fővárosba, hogy arczképét valamely divatlapban kiadassa. A vadászkürti bucsulakoma után Petőfi nem sokára ismét visszajött a fővárosba s az Életképekben adatta ki útirajzait, melyekért Frankenburgnak igen sok kellemetlensége volt. Lapjának azon barátait, a kiket Petőfi megsértett, mind elvesztette. Egy ízben Lisznyai és Petőfi kíséretében értekező Győrbe ment, ahol Kovács Pál vendégszerető házában igen szives fogadtatásra talált. Balogh Kornél akkori alispán Petőfi tiszteletére nagy lakomát adott. Ott volt a város színe-java, hanem Petőfi nagyon rosszul érezte magát, általában nem szeretett a szalonokban időzni.Egy ízben »Egri hangok« czímű költeményével az Életképek által hirdetett 4 aranyos pályadíjat nyerte el. Mikor értekező Bécsbe ment, Petőfi igen szép verset írt emlékkönyvébe. A felolvasót zajosan megéljenezték. Szász Károly olvasta fel még Jékey Aladár Egy az Isten cz. költeményét és Radó Antalnak Petrarcából fordított 10 szonettjét. Ezután a folyó ügyek következtek. Titkár jelenti, hogy Széll Piroska kisasszony Petőfi 1848-ks kokárdáját ajándékozta a társaságnak, melyet Petőfiné készített és utóbb Arany Jánosné birtokába jutott. Gyulai Pál Arany János tajtékpipáját és kedvencz gyufatartóját ajándékozta a társaságnak. Teleki Sándor grófné a nagybányai hölgyek nevében köszönetet mondott a társaságnak Bartók Lajos megválasztásáért. Kolossi Lajos Horáczius költeményeinek fordítását küldte meg ; bírálat végett Baksai Sándornak adatott ki. Az Arany-óda megírására Lévay Józsefet kérik fel. Ezzel az ülés véget ért. Helyi hírek. — A főváros közoktatási bizottságának reál- és szakiskolai albizottsága ma A1 két tanácsnok elnöklete alatt ülést tartott. Elővették azon munkálatot, amelyet Vidéky indítványai szerint a felső iparrajziskola újjászervezése felől a felső iparrajziskola tanári kara kidolgozott. A munkálat azonban bővítés végett visszaadatott, mivel nincs benne elég részletességgel kifejtve, hogy az újon emelendő intézet minő berendezéssel, termekkel, tanerőkkel stb. bírjon. A közgyűlés egy régebbi utasításából tárgyalták ezután a tandíjak felemelése kérdését a reáliskolákban, mit a fővárosnak a tanügy iránt hozott áldozatai fokozhatlansága tesz indokolttá. A bizottság érdemleges nyilatkozat előtt e kérdést kiadta a reáliskolai igazgatóságoknak, hogy a tanulói létszám fluktuácziójáról s mindarról nyilatkozzék, amit e kérdés eldöntésénél figyelembe venni szükséges. — Véres szerelmi dráma folyt le ma déltájban az aradi utcza 32. számú házban. Frits Filoména 25 éves hajadon gyári munkásnő jó ideje szerelmi viszonyt folytat bizonyos Dube András 25 éves kovácslegénynyel, aki azonban elejétől fogva folyton szerelmi féltékenységgel üldözte a leányt. A férfi ma délben ismét meglátogatta a leányt aradi-utca 32. szám alatti lakásán. Jó darabig volt már bent, midőn a szomszédok revolverlövésre riadtak föl, mit egy sikoltás és egy másik lövés követett, majd egymás után újabb 3 lövés hallatszott. Amint a szomszédok a lakásba benyitottak, az előszobában találták a nőt a földön arczra borulva, vérében élettelenül, a szobában pedig a férfi vonaglott vérében. Mind akettő két-két golyósebből vérzett. Azonnal jelentést tettek a terézvárosi kapitányságnál, melynek kiküldött közegei gyorsan a helyszínére siettek s elrendelték mind a kettőnek a Rókus-kórházba szállítását. A férfi még élt, midőn a rendőrség kiküldöttei oda értek, de a kórházba szállítása közben meghalt, s igy mind a kettőnek hulláját a Rókus hullaházába vitték. A revolverből, melyet a lakásban a földön találtak, 5 golyó volt kilőve, ebből kettő érte a nőt és pedig egy a mellén s a másik — valószínűleg menekülése közben — a hátán, kettő a férfit, ki a nő meglövése után a saját mellének fordította a revolvert, egy lövés pedig a levegőbe ment. A hullák bonczolása holnap délelőtti temetése délután lesz. — Nagy fizetésképtelenség. A Siráky M. E. helybeli papír-nagykereskedő czég ma beszüntette fizetéseit. A cég passzívái mintegy 260.000 frtra rúgnak és leginkább helybeli pénzintézetek vannak érdekelve. Az V. ker. polgári kör ma esti 6 órakor választmányi ülést tartott, melyen az első alelnök Mezey Mór elnökölt. Dr. Bródy Samu titkár fölolvassa a legközelebb megválasztott elnök H a 111 Tivadar leköszönő levelét. Strausz Adolf a leköszönő levelet egy legközelebb egybehívandó közgyűlés elé terjesztendőnek tartja. Bevecseri J. magánúton kívánná Hüttlt rábírni lemondásának visszavételére. Mezey Lajos ezt nem találja czélra vezetőnek s inkább egy újabb elnökjelöltet kíván felléptetni. Hozzászóltak még Pichler Nándor, Weisz Berthold, dr. Pollák ülés, dr. Bródy Samu és dr. Mezey Lajos. A választmány az elnök leköszönését tudomásul vette s elnökválasztás végett újabb közgyűlés összehívását határozta el. — Negyvenkét napig ártatlanul elzárva czimmel nemrég egy közlemény jelent meg egy napilapban, mely azt mondja, hogy a fővárosi rendőrségnél egy egyén 42 napig ártatlanul volt fogva. A belügyminiszter tudomást vevén e közleményről, felhívta a főkapitányságot, hogy az ügyet vizsgálja meg s annak eredményéről hozzá tegyen jelentést. A vizsgálat megtétetett s az eredmény tegnap terjesztetett fel a miniszterhez. A vizsgálati iratokból kitűnik, hogy a kérdéses egyén, névleg Heim Mihály, bizonyos Török István vádlott bűnügyében mint tanú volt megidézve a rendőrséghez, mely alkalommal kitűnt, hogy nevezett Heim Mihály Budapesten lakás nélkül tartózkodó csavargó, miért is az eljáró rendőrtisztviselő átadta őt a toloncz-osztálynak eltolonczozás végett. Míg azonban a toloncz-osztály Heim illetőségének megállapítása iránt tett lépéseket, az alatt Heim megbetegedett és kórházba került. A kihallgatás szept. 25-én történt; ezután mindjárt áttétetett a toloncz-osztályhoz; hol okt. 23-án megbetegedvén, kórházba került s ott maradt decz. 5-ig, s innét kibocsáttatván, decz. 8-án eltolonczoltatott, így tehát a 42 napi letartóztatás nem áll, amennyiben az illető a 42 napot nem letartóztatásban, hanem nagyrészt kórházban töltötte el. Színház és művészet. — Filharmóniai hangverseny. A mai hangverseny Wagner-emlékünnepély volt. Wagner emlékének volt szentelve. Filharmonikusaink a kegyelet adójával járultak az elhunyt nagy mester szelleme elé, kinek műveivel a hangversenyteremben is már oly sok diadalt arattak. Hódolatuk kifejezését mutatta a műsorozat, melynek négy száma az ő szellemét visszhangoztatta. Az emelvényen repkényen körülfont oszlopon az ünnepelt mellszobra volt elhelyezve. Wagner műveihez fűződött Beethoven Eroica szimfóniája, az ünnepély méltó befejezéseként. Komoly, ünnepélyes hangulatban folyt le e gyászünnepély, mely Beethoven és Wagner szellemének mintegy ölelkezését jelezte. Az a magasztos hangulat, mely Wagner műveiből oly titokzatosan tör utat magának a hallgató lelkéhez, hatalmába kerítette a közönség hangulatát már a Faust-nyitány Faust-nyitányban kiküzdve, míg befejezéséül, a küzdelem vad viharának lezajlása után, a megnyugvás és kibékülés halk dallamát zengi. Más jellegű a Parsifal-előjáték; tartalma a vallási emelkedettség érzetét kelti. Kevésbbé érthette meg a közönség a szintén a Parsifa 1-ból vett Nagypénteki varázslatot; a szituáczió ismerése nélkül elveszti jelentőségét. A gyászos ünnepély hangulatának legszebb tolmácsa Siegfried halála volt. Komor hangjai ma nem Siegfriednek, hanem egy szellemóriásnak halálát siratták el: ennek árnya lebegett a közönség lelki szemei előtt e megrendítő zenemű hallgatásánál. Egy kolossz porbahullását jelezték e gyászhangok. Méltóbb gyászdalt nem is találhattak volna. E nagyszabású művet megismételtették. Wagner zenéje után Beethoven Eroica-ja hangzott fel, melynek második tétele, a gyászinduló, ezúttal az alkalomszerűség varázsával és jelentőségével bírt. Hogy filharmonikusaink a zenekar virtuozitását és összes kifejezéseit igénybevevő nagy feladatokkal mily művészi magaslatra képesek emelkedni, azt bebizonyították a mai hangversenyükön is. Erkel Sándor ismételten, mint zenekari dirigens is, a legszebb elismerésre érdemesítette magát. Az ő érdeme, hogy filharmonikusaink megmaradtak ama művészi magaslaton, melyen a legkényesebb igényeket is kielégíteni képesek. A mai hangversenyen Siegfried halálával és az E r o ic a-val arattak legnagyobb sikert. Mindkét műben különösen a réz-fúvóhangszerek tűntek ki imponáló játékukkal. A hangversenyen igen nagy közönség volt jelen. A közönség köréből,*) T. szerkesztő úr ! Kitüntetésem alkalmából oly számos üdvözlő irattal tiszteltek meg az ország minden részeiből, részint egykori tanítványaim, kiknek száma az 5000-et, részint gyógykezelt betegeim, kiknek száma a 60.000-et meghaladja, hogy azoknak egyenkint és külön-külön legforróbb köszönetemet kifejezni képtelen vagyok. Engedje meg ennélfogva mélyen tisztelt szerkesztő úr, hogy becses lapjában rójam le ezen kegyeletes tartozásomat s mondjak hálás köszönetet mindazoknak egyenkint és összesen, kik rólam ez alkalommal megemlékezni kegyesek valának. Engedje meg különösen, hogy azon reám nézve kimondhatatlan becsű s annálfogva legszentebb ereklye gyanánt megőrizendő kegyeletes emlékiratot, melyet a Szilágy megyében szétszórtan lakó s különböző életpályákon működő volt tanítványaim sajátkezüleg aláírva Korbuly Ignácz kir. ügyész ur kisérő levele mellett hozzám intéztek, becses lapjában nyilvánosságra hozzam, s az illetőknek szivem legbensőbb szentélyéből hálás köszönetet szavazzak. Többire fogadja stb. Br. Török József, főiskolai tanár a debreczeni ref. kollégiumban. Az emlékirat szövege a következő : Szeretve és mélyen tisztelt Tanár ur !alálkottak, kiket a gondviselés mindenható keze a debreczeni alma matertől és annak szeretve tisztelt kitűnőségeitől egyenkint elválasztva, Szilágymegye határi közt, szerte széjjel szórt, a különböző munkakörök által élőnkbe szabott kötelességek sok ágú utáin haladva, ama mindnyájunkat kedvesen érdeklő legmagasb kitüntetés alkalmából csupán csak a mi örök hálára kötelezett szíveink közös sugallatát követve nagyságod elébe egy bár egészen lelki, de nekünk igen igen becses találkozóra sietünk. Ismételjük még egyszer: nem a társadalmi, különben is felmerülő tolakodási viszketegség, hanem csupán a mi szívünket átható tisztelet és legbensőbb ,hála vezet nagyságodhoz bennünket. Hiszen ha nságod negyven éven át lankadatlan kitartással folytatott közérdekű működésének fénye egész a trónig elhatott s még a nagyok legnagyobbikát, felségesen uralkodó apostoli királyunkat is szólni készteté, mennyivel kevésbbé maradhatnánk némák mi, kik nságod kettősen üdvös tanári és orvosi működésének nem csak fényét, hanem lelkileg-testileg egyiránt jótékony melegét is olyan közvetlen közelből élvezők. Szólunk tehát, és szivünk teljességéből szólja szánk, éltesse az Isten soká-soká teljes erőben és jóllétben aságodat. *) Ezen rovat alatt közérdekkel összefüggő levelek dítalanul közöltétnek, a felelősség a beküldőt illeti. A szerk.