Pesti Napló, 1884. szeptember (35. évfolyam, 242-270. szám)
1884-09-11 / 251. szám
1874-iki törvény intenczióit, mely a szükséges választási mozgalmakat lehetőleg rövid időre kívánja összpontosítani, nem fog abból semmi baj származni, ha a választások minden három évben történnek meg, s mert utoljára — bevallom őszintén — nem szerettem ezen lépést, mely ha csak szinleg is, de mindenesetre nem elég visszafelé irányozó lépésnek tekinthető. De nem tagadom, hogy ma, midőn azt láttam, hogy a választási mozgalom fél évvel előbb megindíttatik, mint a választás, midőn meggondolom, minden egyebet nem tekintve, hogy mily zavarólag hat ez az állam polgárainak életére, munkásságára s egész működésére, mondom, nem tagadom, hogy saját érdekemet is keresem (Derültség); lemondottam az ellenzésről (Helyeslés.) Tudom, fognak, vádolni nézetváltoztatással, köpenyforgatással, s talán még azt is fogják mondani, hogy saját érdekemet, — nem talán az anyagit, mert ezzel még eddig nem gyanúsítottak, — hogy, mondom, saját érdekemet keresem. Én, uraim, elsősorban azt tartom, hogy aki valamely irányban nézetét minden közbejött indok nélkül saját érdekében megváltoztatja, az hitvány ember (Úgy van!), de azt is tartom, hogy ha valaki hosszú évek tapasztalata folytán meggyőződött arról, hogy valami, amit helyesnek tartott, az állami érdekben nem helyes, de mégiscsak azért, hogy ne mondják, hogy nézetét változtatta, szembe száll a jóval és azt meg akarja akadályozni, az lehet igen konzekvens ember, de az igen rossz hazafi. (Élénk derültség és helyeslés.) De különben is, igen természetes, ha elfogadtatik is, úgy gondolom öt évi cziklus, három év múlva meglesz a választás, és ki tudja azt megmondani, kire lesz az jó, hogy öt évig fog tartani annak érvénye és kire lesz rossz. Sőt ha a kormányzati statisztikát veszszük, miután e kormány, melynek élén vagyok, már négy választáson nyert többséget, mi alig fordul elő, vagy nagy ritkán a parlamentek történetében, a legtermészetesebb, hogy ötödször mások fogják kapni a többséget. (Zajos ellentmondások.) De, gondolom, semmi esetre sem lehet azt mondani, hogy a jelen kormány vagy a jelen párt, ha azt megteszi, saját érdekében, saját uralmának meghosszabbításáért teszi, mert hiszen majd csak három év múlva a választásoknál fogunk próbálkozni, és a választások többsége fog ítélni. (Helyeslés.) Kapcsolatban ezen két tárgygyal, melyet most említettem, csak egyet kívánok még megjegyezni. (Halljuk!) Azt fogják mondani: na, ezek szép szabadelvű rendszabályok a szabadelvű kormány fejétől, melyek itt proponáltatnak. Ami, választók és polgártársaim, a főrendiház szervezését illeti, hogy az nem radikális, hogy az a tisztán elméletileg helyesnek nem felel meg, az kétségtelen, de ezen javaslattól azt, hogy mégis a ma fennállóhoz képest szabadelvű irányban halad, megtagadni, hiszem, nem lehet. (ügy van!) Inkább meg lehetne tagadni ezt a másiktól, és én megvallom, magam is azt tartom és rendes viszonyok közt élő államban úgy is lett volna, mindamellett, hogy pl. Angliában a hét éves országgyűlési cziklust a szabadelvű párt hozta be a három éves helyett, de mégis a rendes viszonyok közt az lett volna az eljárás, hogy ezt a konzervatív párt hozza javaslatba. Én, uraim, konzervatív embert eleget ismerek, de nagyon keveset azok közt, kik ma szerepelnek ; konzervatív pártot azonban azon nemes és alkotmányos értelemben, melyben ennek teljes jogosultsága volna, nem ismerek. (Élénk helyeslés és derültség.) Ma az a helyzet, hogy a szabadelvű haladás zászlaját és ott, ahol konzerválni kell, a konzerválás zászlaját is ugyanazon egy pártnak kell hordoznia. (Igaz! Úgy van!) Még egy fontos kérdésről kívánok szólni. (Halljuk !) Ezen kérdés is sokszor felemlíttetett a választási mozgalmakban és már a jelen országgyűlésnek bizonyos fokig legalább okvetlenül foglalkozni kell vele. Ez a vám és kereskedelmi szövetség, vagy hogy a szokásos kifejezéssel éljek, a közös vámterület kérdése. (Halljuk!) Én tudom, t. polgártársaim, hogy igen sokan azok közül, kik a külön vámterületet óhajtják, és kik abban egy bizonyos panaezeát keresnek némely bajaikra, azt is szokták mondani: igen ám,a közös vámterület érdekében van a földmivelőnek és gazdának, de érdeke ellen van az iparosnak, mert addig nem lehet iparunk, míg a fejlettebb osztrák ipar ellen védvámokkal nem védelmezzük magunkat. Én részemről az első hibának azt tartom, mikor az ipar, a gazdászat, a kereskedelem érdekeit mint ellentéteseket állítjuk egymással szembe. Tudom, egyes konkrét esetekben igenis lehetnek ellentétesek az érdekek és vannak is ilyenek, de hogy egészben és az évek folyamán véve ellentétben legyenek, azt egyéni meggyőződésem szerint határozottan tagadom. Mert a gazdának csak érdekében lehet, ha közelében virágzó ipar van, és az iparnak is csak érdekében lehet, ha a környékén vagyonos gazdaosztály van, amely nálunk ma a legnagyobb fogyasztó. A kereskedelem érdeke pedig az, hogy az egyik is, a másik is virágozzék, mert a kereskedés csak akkor virágzik. (ügy van!) De lássuk, uraim, mi lehetne az eredmény ? Én megengedem, sőt tudom, hogy magas védvámokkal lehet ipart teremteni, de legyenek arról is meggyőződve, hogy ez az így teremtett ipar a gyári ipar lesz, amely — ezt ismét elismerem — a kézműiparosok egyik-másikának, sőt igen sok osztályának ad foglalkozást. De éppen minél közelebb hozatik a kézműiparhoz a nagy gyári ipar, annál inkább lehetetlenné válik az iparnak azon neme, melyhez, mint tudom és helyes is, hogy így van, hazánk kézműiparosainak legnagyobb része ragaszkodik, azon ipar, melyet valaki saját tűzhelyén mint független polgár, nem pedig egy nagy gyár közelében folytat. (Úgy van!) De menjünk tovább. Ha mi az osztrák ipart nagy védvámokkal sújtjuk, mihez jogunk kétségtelen, hiszi-e valaki, hogy ők viszont nem fogják nyers termékeinket sújtani ? Én nem hiszem. Én nem tartom magunkat sem jobbnak, sem rosszabbnak, mint másokat, de azt tudom, ha megfordítva, Ausztriában elkezdenék nyers terményeinket vámmal sújtani, mi huszonnégy óra múlva felelnénk az iparra vetett vámokkal. (Igaz! Úgy van!) Ezzel szemben azt mondják némelyek, azt nem lehet nekik tenni, mert a mi nyers terményeinkre szükségük van, s e termények a távolról való szállítást nem bírják meg. Mind igaz volt ez 30 esztendő előtt, akkor, midőn a közlekedési eszközök nem fejlődtek oda, hova most fejlődtek. De most, midőn a szabad verseny mellett csak nagy nehezen és néha alig tudunk Amerika és Ausztrália versenyével mérkőzni nyers terményeinkkel, minden alapja ezen okoskodásnak elenyészik. (Helyeslés.) Igaz, azt is olvastam, ime megvan a közös vámterület és milyen olcsó mégis a gabona! Fájdalom, így van. De várjon, ha ma nem volna közös vámterület, ha még a gabona és a nyers terményekre vetett vámmal is kellene küzdenünk Ausztriában, nem még olcsóbb lenne-e gabnánk ? Ez azt gondolom, oly bizonyos, mint kétszer kettő négy. De menjünk tovább , mert még mindig azt mondhatná valaki: Igen, a közös vámterület lehet az gazdák érdeke, de az iparosoké nem. Tegyük fel tehát, hogy erős védvámokkal létesítünk ipart. Ezen ipar drágábban fog dolgozni, mint a szomszéd állam ipara, mert hisz, ha tudna oly olcsón dolgozni, nem szorulna védvámra, és mert drágábban dolgozik, nem dolgozhatik kivitelre, hanem csak hazai fogyasztásra, tehát, hogy virágozhassak, kell, hogy e hazában vételképes fogyasztó közönség legyen. Azt mindenki tudja, hogy Magyarországon a fogyasztó közönség legnagyobb része a gazdaközönség. Ha már most az ipar védelmének czíme alatt előbb elszegényítjük ezen gazdaközönséget, utána bukik az ipar is, mert nem lesz, aki annak czikkeit megvegye. Ez, erős meggyőződésem szerint, a dolog szükségszerű logikai következése. (Élénk helyeslés. Felkiáltások : Úgy van!) És itt azon kellemes helyzetben vagyok, hogy hivatkozhatom arra, hogy 1867. óta mindig, mikor ellenzék voltam is, nem a különböző osztályok közti ellentétes érdekeknél, hanem az ipar, gazdászat és kereskedelem együtt felfogott érdekénél fogva mindig azt mondtam, hogy Magyarországnak a közös vámterületet fenn kell tartania azon egy feltétel alatt, ha a monarchia másik államában, Ausztriában is átlátják, hogy nekik legalább is éppen anynyira szükségük van reánk, mint nekünk reájuk és ők is méltányosan mérlegelik a kölcsönös érdekeket. (Élénk helyeslés.) A jog a külön vámterületre megvan, arról lemondani soha sem szabad, de élni vele szerintem csak akkor kell, ha a monarchia másik állama megtagadná a mélányosságot. (Helyeslés.) Akkor természetesen inkább, semhogy összetett kezekkel megadnók magunkat, kénytelenek volnánk vele élni, de én meg vagyok győződve, hogy igen-igen rövid idő alatt ott, mint itt, keserűen megbánnák az emberek és nehezen aratnának áldást azok, kiknek működése által a külön vámterület létrejött. (ügy van! Tetszés). Óhajtom, és hozzáteszem, éppen és főleg az ipar és kereskedés érdekében óhajtom, mert hisz abban igazat fognak nekem adni, hogy a bizonytalanságot az iránt, hogy a közeljövőben mi történik, éppen ezek tűrik el nagyon nehezen és az ezeknek rengeteg kárt okoz, — óhajtom, mondom azt,hogy ez minél simábban és ingadozás nélkül történjék. Ismétlem, a joghoz ragaszkodni óhajtok, de vele élni csak akkor, ha azok, akiknek éppen úgy érdekekben van, mint nekünk, a közös vámterület, megtagadván a méltányosságot, arra kényszerítenének, hogy ezen eszközzel is győzzük meg őket arról, hogy saját érdeküket veszélyeztetik, midőn a mi érdekeink iránt méltánytalanok. (Élénk helyeslés.) Tisztelt polgártársaim! E néhány kérdésről kívántam csak részletesen szólni, mint előbb is mondom, minden kérdésről, mely megoldásra vár, részletesen nyilatkozni lehetetlen s csak is, amiért hogy eleget tegyek mint kormányelnök országszerte kötelességemnek, csak azért említem még meg, hogy a tisztviselők és az államhivatalnokok nyugdíjazásának kérdése is kell, hogy egyik főtárgyát képezze a legközelebbi törvényhozásnak. (Helyeslés.) És most visszatérek oda, ahonnan kiindultam, t. i., hogy köszönetet mondjak t. polgártársaimnak bizalmukért, de nem fogok csak puszta szavakkal köszönetet mondani. Feltett szándékom megköszönni azzal, hogy mint eddig, úgy ezentúl is a magyar állam és annak keretében e város javát előmozdítani fogom. (Élénk, hosszantartó éljenzés.) Sikerülni fog-e ezen az úton leróni köszönetemet, sikerülni fog-e önök helyeslésével találkoznom, azt remélnem szabad, tudnom nem lehet, de biztosítom polgártársaimat, hogy az elhatározott szándék bennem hiányzani nem fog, és biztosíthatom arról, hogyha kedvezőtlen ítéletek fájdalmat is fogna nekem okozni, azért soha nem szűnöm meg, míg élek, úgy a magyar állam érdekeit, mint szeretett szülővárosom érdekét szolgálni. (Hosszantartó, szűnni nem akaró zajos éljenzés.) * Nagyvárad, szept. 10. (U.) Tisza miniszterelnök ma a megyeházánál a testületeket fogadta. A nagyváradi tankerületi főigazgatóság és a középiskolai tanári kar küldöttségének üdvözlő szavaira a miniszter azt válaszolta, hogy amit középiskolai törvény és általában a tanügy körül tett, azon meggyőződésből tette, hogy hazánk közügyeinek egyik legfontosabb ágát mozdította elő. Fogadta továbbá Bihar megye tisztviselői karának küldöttségét, Beöthy alispán vezetése alatt, ezután a postaigazgatóság, a jogakadémia tanári kara, az adófelügyelőség, illeték kiszabási hivatal, és tanítótestület küldöttségeit. Az ügyvédi kar küldöttségét Rook Zsigmond vezette. Beszédére adott válaszában Tisza Kálmán miniszterelnök kiemeli, hogy átmeneti kor nehézségeiben fordulnak elő helyzetek, melyeken javítani kell. Ha az ügyvédi kar úgy fogja fel hivatását, mint a szónok kifejté, akkor könnyű lesz a segítség. — »Előbb említem — úgymond a miniszterelnök — hogy jó igazságszolgáltatás alapja az ország jóllétének ; most utána teszem, hogy a jó igazságszolgáltatás egyik feltételét az képezi, ha az ügyvédi kar hivatását helyesen fogja fel. Ily irányt találtam szónokuk szavaiban s az megnyugtatást ad.« Az 1848-iki honvédek, az önkénytes tűzoltóegylet, a helybeli református egyház küldöttsége, a haladó irányú izraelita rabbinátus és az orvos-egylet után a nagyváradi szabadelvű párt küldöttsége tisztelgett, melynek szónoka, Lipovniczky Sándor pártelnök volt. Tisza miniszterelnök a küldöttség vezetőjének üdvözlő szavaira a következőleg válaszolt: Az éppen most elhangzott ékes beszédnek sok tétele ellen tiltakozást parancsolna szerénységem, de nem akarok tiltakozni, mert az irányomban kifejezett jó indulat anynyira jól esik lelkemnek, hogy bár önmagában véve az túlságos jóindulatból származik, mégis köszönettel fogadom. (Éljenzés. Providencziális férfiúról szólott tisztelt barátom, providencziális férfiú azonban nincs, mert nem csupán egy embertől függ a haza java. A gondviselés ugyan gondoskodik arról, hogy férfiak álljanak elő egy nemzetnél, kik nemzetük és hazájuk javát előmozdítsák. Ha valaki oly szerencsés, hogy a nemzetek életében pillanatokat képező egypár évig sikerül a kormányzatot a nemzet javára vezetni, az szerencsés ember, de még nem providencziális férfiú. Hogy nekem sikerült-e, a fölött ítélni nem vagyok hivatva, de egyet legyen szabad megjegyeznem, (Halljuk!) és ez az, hogy ha valakinek joga van itt e teremben büszkének lenni, nem önök azok, mert én vagyok büszke arra, hogy önök bizalmát megnyertem. (Hosszas éljenzés.) Ezzel a fogadások sora véget ért és a küldöttségek eltávoztak. Nagyvárad, szept. 10. (U. É.) Délután 2 órakor Tisza Kálmán miniszterelnök tiszteletére társasebéd volt a »Rózsabokor«-ban, hol a nagyváradi szabadelvű párt tagjai voltak jelen. A felköszöntések sorát Dőry b. főispán kezdte meg, a királyt éltetve. Lipovniczky Sándor humoros felköszöntőben Tisza Kálmán miniszterelnököt, mint Nagyvárad város képviselőjét éltető, Komlóssy Pál szintén Tisza miniszterelnököt. Utána szót emelt Márkus Lajos, Lipovniczky Istvánért ivott. Beöthy Lajos alispán Tisza Lajos grófot, Sebestyén Lajos Tisza Istvánt köszönte fel. Gyalokai Lajos Tisza Kálmánné Degenfeld Ilona grófnőre emeli poharát. Ezután Tisza miniszterelnök beszélt, kiemelve, hogy azt, amire törekedett, azt a városban és megyében elérve találja. Poharát Nagyvárad választóira emeli. Felköszöntőket mondtak még Hegyessy Márton és Kohut Sándor főrabbi. Fővárosi ügyek. A középítési bizottság ma rendkívüli ülést tartott és pedig Gerlóczy alpolgármester távollétében Weber Antal elnöklete alatt. Legsürgősebb tárgya az új országház környékének szabályozása ügyében érkezett közmunkatanácsi átirat volt. A közmunkatanács, mint tudjuk, a város által készített szabályozási tervhez némi módosításokkal járult hozzá, amely módosítások az országház előtti tér és hozzá torkoló utczák szimmetriájára vonatkoznak. Helyesebbnek tartja e testület, ha az Akadémia-utcza s létesülendő dunaparti házsor nem tölcsérszerüleg, hanem egyenes vonalban megy e térre ; ha a Szalay-, Alkotmány- és Báthory-utczák korrekte 28 méter szélesek lesznek, nem 15 ölnyiek, ha a felső-dunasorból a Nádor-utczába új utcza nyittatik stb. A közmunkatanács egyéb észrevételei kisebbrendűek. A bizottság némi eszmecsere után a közmunkatanács álláspontját mindenben magáévá tette, hogy a terv minél előbb végkép megállapittathassék s kisszerű eltérések fentartása által elére akadály ne gördíttessék. A többi folyó ügyből fölemlíthető, hogy a Fényfi-féle haltéri ház kisajátítását az első ízben ígért 46.000 frt vételáron a bizottság újból ajánlja a miniszter figyelmébe, ki az engedély megadásától vonakodik. A Diósárok kiépítése és ott új útnak létesítése végett 36 telektulajdonossal kell egyezményt kötni, többen ingyen adták a szabályozáshoz területeket, akiktől pedig nagyobb föld esik el, többnyire négyszögölenkint 2 frt kárpótlást kérnek, mit a bizottság szintén megadni vél. A bizottság elfogadta a Lendvayutcza kőolajvilágítását 6 egész és 8 fél éjjeli lámpával, a külső Váczi úton a váczi temetőtől a Schlickféle gyárig kavics járda fektetését 1200 frt költséggel, a vízvezeték bevezetését a budai promontori útra Hothauser Lajos házáig, mert ott iskola van, a Sándor-utcza és Bodzafa-utcza keresztezésénél levő tér világításának javítását, s végre tudomásul vette, hogy a gáz világító ereje a múlt hóban Pesten 14.30, Budán 15.05 normális gyertyaságnak felelt meg. KÜLÖNFÉLÉK: Napirend, szeptember II. Naptár: Csütörtök, szeptember 11.—Hóm. kath.: Jáczint vértanú, Emil. Prot.: Prótus és Jáczint. Görög-orosz : (aug. 30.) Sándor, János, Pál. Zsidó : (elül 21.) — Nap kel 5 óra 33 perez, nyugszik 6 óra 19 perez. — Hold kel 10 óra 3 perez este, nyugszik délben. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. Az országos iparegyesület kertészeti szakosztályának ülése délután 5 órakor. (Ujvilág-utcza 14. sz.) »Krisztus a Kálvárián* a műcsarnokban d. e. 9—d. u. 5 óráig. Belépti dij 50 kr. Üveg festészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) látható egész nap dij nélkül. Gyümölcskiállítás a Köztelken délelőtt 10— 12 és délután 2—4. Iparművészeti múzeum a műcsarnokban d. e. 9—d. u. 1 óráig. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken délelőtt 10—12 és délután 2—4 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Beleznay-kert) nyitva délelőtt 9 d. u. 1 óráig. Egyetemi füvészkert az Üllői-úton nyitva van naponkint, vásár- és ünnepnap kivételével, délelőtt 8— 12, délután 2 — 6 óráig. Múzeumban: term. rajz és népismetár délelőtt 9— délután 1 óráig. Múzeumi könyvtár d. u. 9—d. u. 1. Akadémiai könyvtár zárva. Egyetemi könyvtár d. u. 3—7. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre hajó indul félóránkint. Naponkint nemzeti zene , katona-zene kedd, csütörtök, vasárnap és ünnepnapokon. — Malaczkáról a következőket írják nekünk: — Felsége itt időzése alkalmából Malaczkán a herczeg Pálffy-féle kastélyban két udvari ebéd adatott. Az első udvari ebédre hivatalosak voltak gróf Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter, Jekelfalussy miniszteri tanácsos, gróf Esterházy főispán, Pálffy-Károlyi Geraldine grófné és leányai, Margit és Paula grófkisasszonyok, továbbá fiai, herczeg Pálffy Miklós tartalékos hadnagy a huszároknál, aki ő Felsége mellett parancsőrtiszti szolgálatot végez, és gróf Pálffy Sándor. A második udvari ebéden, szeptember 5-én jelen voltak: Károly Lajos főherczeg, gróf Károlyi Alajos nagykövet, gróf Széchenyi Pál miniszter, Jekelfalussy miniszteri tanácsos, Schott alispán, Bacsák kir. tanácsos, Nagy szolgabiró, Cserén plébános, Zabredszky polgármester és a Pálffy-család fentebb említett tagjai valamennyien. — A királyi József-műegyetem 1884/5. tanévi rektora és tanácsának beiktatása alkalmából szept. hó 14-én d. e. 10 órakor a műegyetemi könyvtár termében (földszint B. 2. szám) tartja közülését. Tárgy: Dr. Szily Kálmán lelépő rektor zárjelentése. Kriesch János e. i. rektor megnyitó beszéde. — Fáik Miksa, több hónapi távollét után, friss egészségben visszaérkezett Budapestre. A szegvári kerület függetlenségi párti választói vasárnapi értekezletükön elhatározták, hogy Pallavicini Sándor őrgróf választása ellen kérvényt nyújtanak be a képviselőházhoz, mégpedig azon alapon, hogy az őrgróf nem választó, mert bár vannak birtokai, a választói névjegyzékbe sehol sincs felvéve. — Czegléden Földváry alispán elnöklete alatt tegnap tartott közgyűlésen Gubody Ferencz 26 szavazattöbbséggel polgármesterré választatott. — Hogyan korteskedik a kormány ? Székesfehérvárról írják lapunknak: Tudva levő dolog, hogy Székesfehérvárott a lefolyt képviselőválasztásnál a kormánypárt legfőbb korteseszköze a sárbogárdi szárnyvasút hangoztatása volt, hogy t. i. ha kormánypárti képviselőt választanak, megnyerik a sárbogárdi vasút engedélyezését. »Éljen a vasút!« ez volt a jelszó, ezt kiáltotta kortes vezér, képviselőjelölt, leitatott választó egyaránt. Meg is lett a kormánypárti képviselő és egyik nagyfontosságú vasúti értekezlet a másikat érte, míg végre »parturunt monies et nascitur ridiculus mus.« A f. hó 9-én tartott értekezleten kisült, hogy megvan ugyan az engedély, de vasút még sem lesz, mert a kormány kamatgarancziát nem ad, a város azt szintén nem képes adni s igy senki sem vállalkozik a kiépítésre. A kormány tehát nyert egy kerületet jámbor engedélyért, melyről előre tudta, hogy senki sem fog élni vele. A lépre csalt választók és városatyák — írja sz.fehérvári levelezőnk — hosszú orral távoztak az értekezletről. Még csak nem is panaszkodhatnak kijátszatás felől, mert hisz megvan a mamelukság jutalma: a »vasúti engedély.« — A polgárság és katonaság közti jó viszony szépen nyilvánult Székesfehérvárott, hol, mint levelezőnk írja, f. hó 9-én ritka ünnepélyességgel és szívélyességgel fogadta a polgárság a budai hadgyakorlatokról hazatérő 69. Jellachich-ezredet. A d. e. fél 10-kor megérkezett legénységet és tiszteket pompás villásreggeli várta Veisz Alajos szőlőhegyi hajlékában, hol már akkorra összegyülekezett a város intelligencziája, a helybeli tisztikar, Hollán Ernő altábornagy, s Szívó de Bunya tábornok vezetése, valamint a városi tisztikar Havranek József polgármester s Seidel Lajos kapitány vezetése alatt. Havranek J. üdvözölte a megérkezett katonákat, mire Vojnovich ezredes felelt, Seidel Lajos pedig átnyujta neki a fejérvári hölgyek koszorúját. Ezután kezdetét vette a lakoma s vígan folyt az ezred zenekarának magyar indulói mellett.— A felköszöntők sorát H o 11 án Ernő altábornagy kezdte meg, Havranek Józsefet éltetvén, utána Seidel Lajos a 69. ezredért, Vojnovich ezredes a katonaság és polgárság közti egyetértésért ürített poharat. S miután még Havranek a fejérvári hölgyeket s különösen a háziasszonyokat éltette, ismét Horlán Ernő alibúgy emelte föl poharát és pedig a sajtóra, mint minden jó és szép előharczására, emlékezetes, szép szavak kíséretében. A felköszöntőért Pongrátz Béla, a székesfehérvári Szabadság egyik szerkesztője mondott köszönetet, mire a derék altábornagy újra fölszólalt, előtte szólóra s az általa képviselt helyi lapra ürité poharát. Hollán Ernő szép nyilatkozatai a polgárságra rendkívül jól hatottak s az ünnepélyt valóságos testvéresülési ünneppé változtatták. A hazatért katonaságot a városban benn is ovácziókkal fogadta a sűrü tömegekben összegyűlt közönség. — A volt egyiptomi alkirály, Izmail pasa, tegnap este kíséretével Marienbadból Bécsbe érkezett és a Goldenes Lamm fogadóba szállott. Izmail pasa Bécsből Stájerországba utazik. — Szathmáry Király Pálné Felső-Zsolczán saját telkén díszes óvodát építtet, melynek alapját már e napokban rakják le; báró Vécsey Józsefné asszony Sárköz-Újlakon állít föl gyermek-menedékházat; özv. Rónay Jánosné asszony pedig Kis- Zomboron Torontál megyében ajándékozott egy házat ugyane czélra. Bár e szép példák minél több utánzóra találnának előkelő hölgyeink körében ! — Adamné könyve, La Patrie Hongroise, már külön kötetben megjelent Párisban. A jeles írónő e munkát a két héttel ezelőtt meghalt anyjának ajánlotta s a dedikátumot a következő megható sorokkal kisérte: — »Magyarországba való utazásom nyugtalanította, a Magyarországról megjelent munkám édesité élete utolsó perczeit.« — Baranyavárott e hó 8-án ünnepelte áldozárságának 64-ik évfordulóját Kiss Ferencz nyugalmazott plébános. Ő 1796-ban született, jelenleg tehát 88 éves. — A kolera felismerése s általában az alkalmazandó évrendszabályok ügyében a kormány utasítást dolgoztatott ki s azt megküldé a törvényhatóságoknak. A német írói szövetkezet tagjai Schondauból tegnap este Prágába érkeztek, hol a német egyletek képviselői fényesen fogadták őket. Midőn a vonat megállt, a dalegylet karénekkel üdvözölte az érkezőket, kikhez Kremer egyetemi tanár intézett megfelelő alkalmi beszédet. Erre Wiehert königsbergi író felelt, felemlítve, hogy az érkezők tudják, hogy Prágában most a vezetés nem német kézben van. Annál kevésbbé fogják tehát az íróktól rossz néven vehetni, hogy eljöttek kifejezni rokonszenvüket német testvéreik iránt. Este a kaszinó termeiben nagy bankett volt, melyen Schmeykal és Plener képviselők, az egyetem rektora és tanárai is megjelentek. A prágai Konkordia elnöke, Klaar Alfréd tartotta az ünnepi felköszöntőt, melyre Keil Róbert (Weimar) felelt, utalva Németország és Ausztria barátságára s hangsúlyozva, hogy minden üldözés daczára szilárdul a német szellem Ausztriában. — Tisasa jársts Magyarországon. Politikai és nemzetgazdasági értekezés. Képviselői programmja kiegészítéséül közli Zimándy Ignácz. Budapest, nyomatott a Hunyady Mátyás intézetben. A 88 oldalra terjedő füzetben az antiszemita párt egyik tagja nyilatkozik a közügyekről. A füzet ára 40 kr. — A kerepesi úti zavargásban való részvétel miatt lázadás bűntettével vádolt s a megtartott végtárgyaláson meg nem jelent vádlottakat országszerte körözteti a budapesti fenyítő törvényszék. A körözöttet a következők: Czotter Sándor asztalossegéd, Pfahler Pál kaptafacsináló-inas, Heszlein János czipész-inas, Hankisz Árpád nyerges-segéd, Prohászka Ferencz kártyafestő-inas, Krnács Pál péksegéd, Bürgermeister József czipészsegéd,Zattler József bádogos-segéd, Hegedűs János lakatos-segéd, Baltinek Ignácz cserépfedő, Tóth János vasesztergályos-inas, Schulek János szabóinas, Kaimer János napszámos, Wirth Jakab asztalos-segéd, Kirschka Péter napszámos, Balek János napszámos, Glaser János kerékgyártósegéd, Túli János kovácssegéd, Hirel János czipészlegény, Schirm Ernő lakatossegéd, Nyikovits Károly asztalos-segéd, Lackinger Mihály kőmivés segéd, Lőrincz Gyula péksegéd, Pester András péklegény, Petrovics Pál napszámos, Rózsás István kocsis, Berlsinger József kőmüveslegény, Török Gábor markotányos, Csenkó Mihály bognársegéd, Német Pál napszámos, Radetzky Antal napszámos, Koschiba Gáspár napszámos, Petyereck János kovácslegény, Gerecs Mihály kovácslegény, — összesen 34. Van köztük, szintén lázadással vádolva, egy 11 éves inasgyerek is. — Merénylet egy uralkodó herczeg ellen. Greizból jelentik, hogy f. hó 6-án este Reusz herczeget, a midőn Waldhausba kocsizott, útközben az erdőben megtámadták. A rablók a lovak kantárszárait megragadva, a kocsist és a bakon ülő vadászt ütlegelni kezdték, de a midőn a herczeg fegyveréhez kapott, megugrottak. A merénylőket, akikről még nem bizonyos, hogy rablási vagy más szándékból támadták-e meg a herczeg fogatát, másnap elfogták. Nagy szerencsétlenség történt tegnap délelőtt Bécs mellett, melynek öt emberélet esett áldozatul. Mannswörth közelében egy kotrógép működik, melyhez szolgálatul az Antonie propeller volt beosztva. A propeller eddig ismeretlen okból a Duna közepén hirtelen elmerült s 8 főnyi legénysége a vízbe esett. A nyolcból csak ötöt sikerült az elősiető mentőknek a vízből kihúzni. Odaveszett a propeller kapitánya is. Mint hírlik, a szerencsétlenségnek tanúja volt Rudolf trónörökös is, aki éppen a propeller elmerülése alkalmával érkezett a mannswörthi vadászatokról a Dunához. — Kivégzés Szerajevóban. Mint a bosnyák fővárosból jelentik, tegnap délben végezték ki Persül Nikolát, Persül Szávát és Memics Györgyöt. — Az akasztást Seifert, az uj szerajevói hóhér végezte, mind a három elitélten hét percz alatt. Azok, akiket az Eulinovics-féle gyilkosság óta fogva tartanak, jelen voltak a kivégzésnél. — Holttestek a kútban. Izlandban, a Cork grófságbeli Fermoy mellett egy mély kút fenekén három csontvázat találtak, még pedig oly körülmények közt, melyek iszonyú bűntényt gyanittatnak. A csontvázak két nőéi és egy férfiéi voltak, s gyaníthatólag Sheehan nevű özvegyé, leányáé s fiáé. E három egyén 7 év előtt nyomtalanul eltűnt. Az özvegy hátramaradt fia akkor azt mondta, hogy anyja s két testvére Ausztráliába költöztek. A fiú később szintén ide vándorolt, s így az egész családot elfeledték volna, ha a kút kitisztítása alkalmával fel nem fedezték volna a három holttestet. A kút vizének már régóta rossz íze volt, sőt inni sem lehetett belőle. A vizsgálat kideríte, hogy a nevezettek gyilkosság áldozatai lettek. A rendőrség most kutatja az Ausztráliába kiköltözött fiú hollétét. A Nápolyból aug. 26-án délelőtti 10 órakor Reggioba érkezett vasúti vonat kevés utast hozott magából az inficziált városból, hanem annál többet Nápoly nem fertőzött környékéről. Alig értünk Reggio állomásra, mintegy ezer főnyi tömeg ordítása rémitette meg az utunkat: »Vissza, vissza a vonattal! Nem akarunk kolerát« — kiáltottak az ordítozok s halotthalvány arczokkal s ökleiket fenyegetőleg fölemelve tevék hozzá: »Senki se merjen kiszállni, mert darabokra tagolunk benneteket, nem akarunk kolerát, nem akarunk kolerát!« E kiáltással a mintegy 60 főnyi utazócsapatra rohantak. Az utasok mindnyájan fegyvertelenek voltak s s közhatalom, mely életüket oltalmazni volt volna hivatva, három rendőrből s két városi gárdistából állt. Csendőr nem volt látható. A vonatvezető fél kilométerrel hátrább vonult a vonattal. Néhány perccel utóbb a vonat ismét visszatért, de a tüntetők száma csak nagyobbodott. A rendőrség most is csak néhány emberből állt s nem tehetett semmit sem. A tömeg folytonosan ordítozott: »Vissza! Senki se merjen kiszállani!« A utasok nem jöhettek ki. Egyiküknek, Ferro községtanácsosnak mégis sikerült hazajutnia. Remegve sietett lakásába, de már félórával megérkezése után arról értesült, hogy a tüntetők egy része házát le akarja rombolni az esetben, ha a vonathoz vissza nem tér. Egy tiszt hasonlókép engedélyt nyert a kiszállásra. Alig adta át azonban podgyászát egy hordárnak, megtámadtatott. Podgyászát darabokra szaggatták, a hordárt elverték s a tiszt maga is csak nagy küzdelem után volt képes a vonat egyik kocsijába beugrani. A tömeg csak négy óra lefolyása után kezdett oszladozni s csakis ekkor sikerült a legtöbb utazónak elhagyni az állomást. Egy másik eset. Két utazó, egy szicziliai és egy nápolyi, Villa San Giovanniba akartak utazni. A vonatra szállás a reggioi pályaházban történt. A tömegből egyszerre több ember vált ki, kik szintén Villa San-Giovanniba szándékoztak, követelve a két utazótól, hogy ne merjenek elutazni. A két fél közt támadt szóvita közben előlépett a tömegből Villa San-Giovanni szindikusa s szintén hevesen követelte, hogy a két utazó térjen vissza Nápolyba. A vita már-már tettlegességekre került, sőt az utasok kényszerülve voltak revolvereiket elővenni. A két utazó a fenyegetések daczára kocsiba szállt, de tanácsosnak tartották Santa Catterina állomáson kiszállni. A gyáva villa-san giovannii szindikus itt sem hagyott nekik békét s az állomásfőnöknek azt kiáltá, hogy a két utazót tartóztassa föl, mert nincs egészségi bizonyítványuk s a kolerát hozzák. Az állomásfőnök elhalványulva parancsolt meg nekik, hogy azonnal térjenek vissza oda, ahonnét jöttek. Az utasok kényszerülve voltak a legközelebbi vonattal visszatérni Reggióba, ha azt nem akarták, hogy a felizgatott tömeg dühének essenek áldozatul. Reggióba érkezve, ismét inzultusoknak voltak kitéve s csak az itteni állomásfőnök erélyessége akadályozta meg a vérontást. Az utazóknak innét is menekülniük kellett. Visszatértek tehát a sok hányattatás után Nápolyba. * Páris, szept. 10. Megcáfolják azon hírt, mintha Párisban kitört volna a kolera. K o 1e ra-eset egész Párisban nem fordult elő. Róma, szept. 10. Tegnapról kelt orvosi jelentés szerint Aquilában 1 betegedési, Bergamoban 4 betegedési és 4 haláleset, Campobassoban három betegedési, Casertában hat betegedési és 4 haláleset, Cremonában három betegedési és egy haláleset, Cuneoban tizenhat betegedési és 25 haláleset, Grenában 21 betegedési, Speziában 27 betegedési, a speziai kerületben 13 betegedési, továbbá 30 haláleset fordult elő, mely utóbbiak közül Speziára húsz és a környékre hét jutott. Massában 6 betegedési és 8 haláleset, Nápolyban 750 betegedési és 358 haláleset fordult elő, ezek közül nyolcvanhatan már előbb estek kolerabetegségbe. A nápolyi kerületben h harminchárman betegedtek és tizenketten haltak meg, Pannában kilencz betegedési és 3 haláleset, Perugiában egy betegedési és Reggio Emiliában két betegedési eset fordult elő. Rollia, szept. 10. A tegnap jelentett gyanús eset halállal végződött. —: Salernoban egy betegségi és egy haláleset fordult elő. (Ered. sürg.) Nápoly, decz. 10. A gyáraknak, vasutaknak és a fegyvergyáraknak a munkadíjat fel kellett emelniök, hogy elegendő munkást tartsanak együtt. Az itteni fogházakban eddig tíz koleraesetnél több fordult elő. A járvány már több, a várostól távolabb eső helységekben is kitört. Nápoly, szept. 10. Umberto király meglátogatta a kolerában szenvedő betegek számára berendezett új kórházat, a járvány által leginkább sújtott városrészeket s a népkonyhákat és sajnálatát fejezte ki a hús drágasága fölött. A hírlapok jelentése szerint a legutóbb lefolyt 24 óra alatt 947 ember betegedett meg és 354 halt meg kolerában. Madrid, szept. 10. Az egészségügyi intézkedések végrehajtása fölött szigorúan őrködnek. A kolerára vonatkozólag érkező hírek teljesen megnyugtatók. Alicanteban újabb halálozás nem fordult elő és környékén csak szórványosan fordulnak elő egyes betegségi esetek. (Ered. sürg.) Bécs, szept. 10. Mivel Svájczban a legutóbbi 14 nap alatt egy koleraeset sem fordult elő, a Buchsban, Lindauban és St.Margarethenben a svájczi utasokra nézve elrendelt orvosi vizsgálatot ismét megszüntették. A kolera. A kolera Olaszországban, mint a táviratok jelzik, nagy mérvet öltött. Az ottani hangulatot találóan jellemzi a következő levél, mely a turini Gazzeta del Popoloban a napokban jelent meg: Helyi hírek. — Fővárosi szállodák. A Vadászkürtben csütörtökön, szeptember 11-én Rácz Pál és fiai hangversenye megy végbe. Kezdete este 8 órakor. A Mária-intézet (Soroksári utcza 36. sz. a.) vasárnapi iskolájába szegény leányok, különösen cselédek felvétetnek s az elemi tantárgyak, úgyszintén a női kézimunkákban ingyen oktatást nyernek. — Nagy zsebtolvajlás a központi személypályaudvarban. Tegnap este a vonatok elindulása előtt a központi személypályaudvarban Spitzer B. kézimárki kereskedő kabátját egy ismeretlen tolvaj ügyesen felmetszette, s zsebéből egy tárczát, melyben 2500 frt volt, kilopott. Mint értesülünk, ez most már az ötödik nagyobbszerű zsebtolvajlás, mely rövid pár hét alatt előfordult. Két esetben 200—200, egy esetben 300 és egy esetben 570 frtot loptak el a zsebtolvajok. A rendőrség valamennyit nyomozza. — Rablótámadás a Kerepesi-úton. Tegnapelőtt éjjel 11 órakor a Kerepesi-út végén az őrjáró rendőrök heves női segélykiáltásokat hallottak. Oda sietve, látták, hogy négy férfi egy földön fekvő nőt ütlegelt, miközben zsebeit motozták. Az őrjárat megérkezésekor a jó madarak közül három hirtelen elillant, s a rendőröknek csak Nedeczki Károly rozsnyói születésű 22 éves kőmüveslegényt sikerült elfogni. A megtámadott Tar Mariska könnyű sérülést szenvedett s most odahaza ápolják. A zsebében volt tárczát a támadóknak nem sikerült ellopni.