Pesti Napló, 1886. január (37. évfolyam, 1-31. szám)

1886-01-01 / 1. szám

előreláthatólag a magyar államvasutaknál is legközelebb érvényre jutni. A közlekedésügy nem is fejlődött jelen­tékenyen a lefolyt évben. Az osztrák-magyar államvasúti társaság egészben 17 kilométer­nyi szered-galgócz-lipótvári, de rövidsége mellett forgalmilag elég fontos vasúton és a baja-szabadkai szárny­vonalon kívül vic­inális vasutak nyíltak meg leginkább és pedig mindössze 315 kilométer hosszúságban. Ez­­ valamivel több az 1884-ki építkezésnél, de jelentékeny csökkenés 1883-hoz képest. Az állam egyébként a munkács-beszkidi vasúton kívül nem költ mostanában elsőrendű vasutakra s többet fordít vizek szabályozá­sára. Juttat ugyan segélyt több vic­inális vas­útnak, részint mint érdekelt birtokos, részint a postakincstár czimén. A meglevő állami vasutakat, a gépgyárt és a diósgyőri telepe­ket azonban 18 millió erejéig forgalmi tőké­vel dotálta. A vízszabályozás terén egy nagy feladat megoldására tette meg a törvényhozás az első lépést. A felső Duna szabályozását Dévénytől Radványig rendelte el, 17 millió előrelátható költség mellett, 12 évi munka­felosztással. Az első évben 600,000 főt ada­tott ki e végre.­­ A másik fontos, régóta függőben volt vízszabályozási munka, melyet a törvényhozás tavaly rendezett, a Rába-sza­­bályozás és Győr városának biztosítása. Az ezen munkára szükséges hitel mindjárt külön művelet által be is szereztetett. Ugyancsak a vízügyi rendezés terére tartozik a temes-béga­­völgyi társulat pénzügyeinek tisztázása, a­mi által a társulat védműveinek befejezésére is módot talált. Az egészre szükséges 12 millió is beszerzettnek tekinthető ez idő szerint. A törvényhozás nem volt nagyon pro­duktív a közgazdasági téren. Legnevezetesebb alkotása a vízjogi törvény, a­melytől különö­sen a talajjavítási műveletek könnyítését, de a vizek jobb ipari kihasználását is várják. — Üdvös eredményeket igért a posta-takarék­pénztári intézmény, mely legközelebb fog életbe lépni. Nevezetes törvényhozói alkotás a budapesti állami hidakon szedett vámok le­szállításáról szóló törvény, a­melynek pénz­ügyi hatása az előre számítottnál kedvezőbbre fordult. A többi közgazdasági törvényczikk a már érintett közlekedési, vízszabályozási s hi­­telműveleti ügyekről szól. A hitelügy nehéz viszontagságoknak volt kitéve. A magánhitel megszorittatott az Ausztriában és nálunk előfordult üzleti buká­sok, sikkasztások, takarékpénztári rendetlen­ségek miatt. Efféle csapások közt végződött már az 1884-ik év és a kalamitások 1885-ben ismételve megújultak. Különösen nyugtalaní­tók voltak a zavarok néhány vidéki takarék­­pénztárnál.­­ Az állami hitel javulásnak in­dult volt a múlt év elején a bevégzett kon­verzió s a kedvezőbb budget folytán. Az ál­lampapírok kurzusa csak az orosz-angol és a b­alkán-falezid d­í­jzavarok. SZGHVG a­dett lökést, de most, bár kedvezőtlenek voltak az állampénztári évnegyedes kimutatások, bár rossz hatást tett a nagyobb hiányt elő­irányzó új költségvetés és nagy kölcsönre szorulhat a kormány, mégis a derültebb poli­tikai kilátások óta a magyar állampapírok eddig el nem ért magasságra emelkedtek. Kü­lönösen az aranyrente kurzusa jutott arány­talan magasra (10­30), az aranyágró sajnos ■dkedése miatt. ^^­z üzlet különböző ágaiban tespedés uralkodott soká, még az aratás után is, részint, mert a rossz árak miatt tartózkodó volt a gazdaközönség, de tovább is a legszüksége­sebb beszerzésekre szorítkozott. Ezt megérezte a kereskedővilág a vidéken, a­hol sűrű volt a bukás, megérezték üzletükben a vidéki s fő­városi hitelintézetek. Nehéz éve volt nálunk a legfontosabb két gyáriparnak: a liszt- és szesz­gyáraknak. A kiviteli konjunktúra megnehe­zült, és a szesziparnak az új adónemmel is küzködnie kellett. Kevés banknak és bizto­sító­társulatnak lesz oly jó osztaléka, mint egy évvel előbb. A kép tehát éppenséggel nem kecsegtető, s ha meggondoljuk, hogy túlnyomólag mező­­gazdasági államban a következő évnek mint­egy első harmada még az előző év hatása alatt áll: a jövő év első részére nézve nagyon kedvező reményeket nem táplálhatunk, család­ban csakhamar kutya feletti örömében. De a kereszt széli, hogy ugyaties hírbe jött. A néprege azt be­­néhány évvel később IV. Jakab uralkodása alatt öltözött hirnök s kai éjfélkor megjelent egy gyászba hogy a körül fekvő hegyangon, messze hallhatólag, a királyt, nemeseit és kate visszhangozták, felhívta nek az angolok ellen, kik feji, hogy harczra kelje­ Negyven nappal később kik Skócziát. 9-ikén, Flodden mellett összeeső 13. szeptember angolok, Surey gróf, az angolok hadk a skótok és IV. Jakab 10.000 skót hívével együtt, győzött, és csatatéren maradt valamennyi hős, a kik siett. És a kísérteties hirnök a kőkeresztnél éjfélkor nevét a tatta. goz-A polgárháború idejében, midőn a palota öt­ város ellentétbe jutott egymással, mert a palotáin Erzsébet pártja volt, míg a város a király mellett fi­g­lalt állást, naponkint megjelent egy hírnök, ki megtil­totta a városiaknak, hogy a palotával érintkezésbe lép­jenek. A hírnököt elfogták a királynő emberei és a kereszt közelében akasztották fel. A szerencsétlen Montrose halálának emléke is az edinburghi kőkereszthez fűződik. Midőn a mar­quis I. Károly halála után Hágába ment s itt II. Károlytól azon megbízást nyerte, hogy a koronát szerezze vissza számára, kevéssel később, 1650. ápril­­ban, tényleg partra szállott Skócziában. De a skótok a folytonos harczokba belefáradtak, elhagyták a pre­­tendens hadvezérének zászlaját s Leslie szétverte a Montrose által vezetett s csekély számra leapadt csapatot. Montrose a hegyek közé menekült s ez egy­szer történt meg, hogy a skót vendégszeretetre szé­gyenfolt ragadt. A marquist saját szállásadója árulta el. Leslie Edinburghba vitette őt, a­hol a parlament kötél általi halálra ítélte. Az ítélet a Market Cross közvetlen közelében, a parlament háza előtt hajtatott végre 1650. május 21-én, miután a kereszt lépcsőiről kihir­dették a parlament ítéletét. Cromwell Rikhárd proklamáltatása e kőkereszt legfelső lépcsőjéről történt meg s kevéssel később itt fejeztetett le az Argyll herczegek egyik őse, a nyol­­czadik Argyll gróf, ki miután II. Károly fejére fel­tette a koronát, azért, mert I. Károlytól elpártolt, a restauráczió után a parlament által fejvesztésre ítél­tetett. Az utolsó emlékezetes esemény, mely e kereszt­hez fűződik, Károly herczegnek már említett prokla­máltatása volt. Az ezt követő zavarok alatt a keresz­tet lerombolták s annak csak alapzata maradt meg, melyből az idők folytán el-elvettek egy követ, úgy hogy e század utolsó évtizedeiben csak egy kis kőha­lom jelölte meg a kereszt helyét. A midlothiani választási küzdelmek alatt fo­­gamzott meg Gladstoneban az eszme, hogy a skótok e nemzeti emlékét visszaállíttatja. Mitchell, londoni építész vállalkozott arra, hogy régi adatok és rajzok útmutatása szerint elkészítse a tervet. Néhány hét előtt a kereszt elkészült s most ismét ott díszeleg Edinburgh régi parlamenti háza előtt. Különös találkozása a véletlennek, hogy ugyan­azt a harczban megtépett zászlót, melyet a kereszt ün­nepélyes átadása alkalmával magasra emelt Edinburgh egyik polgára, majdnem ugyanakkor énekelte meg Coppée ama gyönyörű epopeában, melyet az utolsó Stuartról írt. Ezt a zászlót a skót csapatok III. Ja­kab óta minden harczban tüzbe vitték az angolok ellen s piros-fehér színét feketére festette a harczok fergetege és az idő. Olvasva Coppée drámáját, életre kelnek lelkünk-­­­ben az edinburgi kőkereszt emlékei. De nekem, midőn a- vagy franczia költő legújabb művének egyes részeit Igéom, önkéntelenül eszembe jut azon napok em­­lök­enmelyeket Coppée a múlt év nyarán körünkben jelenetekor aiár készen volt drámája, s annak azon el akarja 3dn a régi skót zászlót Angus, a koldus, közül, hogy á'Pb mert senki nem mozdul honfitársai ezt a függetlenség 30 Stuarttal együtt küzdjön Ska­­ama megkapó költtt élénken emlékeztet több helyütt irt és szobra előtt erre, melyet Coppée Petőfihez Károly herczeg a^t­ dúl a koldus leányához, aV^^kban meghatva for­­, , . megőrizte a zászlót: Approche done, mignon Moi mérne je veux mettre, ainsi Un baiser tendre et doux sur le t>ap fiancé És a koldus lelkesülve emelve Fe­nt Mon Dieu! que c’etait beau L’Écosse d’autrefois, pauvre, fiére et fidéle i Le grand aigle qui 1 a traversait d’un coup d’a* Sentait qu’un air plus fibre emplissait ses poumon Ki ne hallaná e sorok megragadó visszhangja abban a költeményben, melyet Copée Petőfihez irt A költő lelkét, midőn Petőfit énekelte meg, e szép jelenet gondolatai töltötték el s a jegyespár, mely a Petőfihez irt versekben megcsókolja egymást és a csalogány, mely a tiszta légen át repül a csillagok felé, ugyanazon gondolatnak ikertestvére, melynek drámája második felvonásában oly megkapón adott kifejezést. A szabadságharcz ama zászlója, mely csak nem rég lengett az edinburghi kőkereszt mellett, Coppée lelkében, megtalálta a húrt, mely oly elragadóan rez­gett nemrég a párisi Odeon deszkáin, s melynek hangját hallottuk fővárosunkban is, a Petőfi szo­bor alatt. Az edinburghi kőkereszt eszméjének egyik nagy emléke az, mely az Odeonban a múlt hetekben színre került. S ez emlékből nekünk is jutott egy gondolat, melylyel Coppée a magyar géniuszt tisztelte meg. Günther Antal. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, január 1. Naptár: Péntek, 1886. január 1. — Rom. kath.: Újév napja. — Prot.: Kis karácson. Görög-orosz : (decz. 20.) Ignácz vértanú. — Zsidó: (teb.­­24.) Tebeth. — Nap kel 7 óra 49 perez, nyugszik 4 óra 18 perez. — Hold kel 3 óra 32 perez reggel, nyugszik 1 óra 56 percz délután. Újévi képkiállítás a műcsarnokban (An­­drássy­ út 69. sz.) d. e. 9—d. u. 4. Belépti díj 20 kr. Újévi üvegfestészeti kiállítás Kratz­­mann Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. A Vörös­kereszt Erzsébet-kórház (Bu­dán, a déli pályaudvar közelében) megtekinthető délelőtt 10—11»/« óra között. Mezei János budapesti első magyar dalcsar­noka a Páris szállodában. Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9—d. u. 1. Nemzeti múzeum: régiségtár nyitva d. e. 9— d. u. 1. A m. kir. technológiai múzeum gyüjte­­ménytára nyitva d. e. 9 12. Egyetemi füvészkert az Üllői-uton d.e. 8— 12 és d. u. 2—6. Nyilvános könyvtárak zárva. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 kr. Lapunk legközelebbi száma, rendkívüli kiadásban, szombaton reggel jelen meg. ■V* Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, a következő tartalommal: Az 1885-dik év. — A közigazgatási javaslat. Hajóssy Ottótól. — Belföld. — Az iskolai takarékpénztárak. — Irodalom. — T­á­r­c­z­a. A hegy mögül. Farkas Antaltól. — Közgazdaság. — Hirdetések. — Szilveszter est a fővárosban. A Szilveszter estét ülték meg az egyes felekezetek templomai­ban istentisztelettel, a belvárosi templomban pedig ünnepélyes körmenet is volt, melyben igen sokan vet­tek részt. A templomokban ünnepi hitszónoklatot tartottak, s mindenütt nagy közönség volt jelen. — Uj évi tisztelgés. Az országgyűlési szabad­elvű­ párt­ tagjai,­­­­mint a tegnapi értekezleten meg­­állapittatott, ma, uj év napján 1 órakor a szabadelvű pártkör helyiségébe gyűlnek s onnan pont­ban fél 11 órakor átmennek testületileg uj évi tisz­telgésre a minisztelnöki palotába Budára. — Az 1886. esztendő pénteki nappal kezdődk s ugyancsak pénteki nappal ér véget. A husvét ápril « pünkösd inni,iS 1 fi.óra esik. _ A farsar "* vizkereszt napjától húshagyó kendig vagyig­­. 6-tól márczius 9-ig, tehát 62 napig. Az u^neVc uralkodó bolygó ez évben a Merkur les. jsfo ban két napfogyatkozás lesz: egy gyűrűalak már­­czius 5-én s egy teljes augusztus 29-én, mazon_­­­ban egyiket sem fogjuk láthatni. Holdfogyamozóg nem lesz. — A magyar történelmi társulat 1886. év.A­nuár 7-én (csütörtökön) d. u. 5 órakor az akadémis, kis termében választó közgyűlést tart. Tárgyai: 1. ül­nöki megnyitó. 2. Elnökök és választmányi tagok vá­­lasztása. 3. Titkári jelentés. Felolvasások: 4. Thaly Kálmántól: Hagyományos ősmagyar emlékek régi nagy családaink kincstáraiban.Felolvassa: Szádeczky Lajos. 5. Szendrei János dr.-tól: Borsodmegye­­ népvándorlás­a a honfoglalás idejében. 6. Falyi ügyek. A­ közgyűlésen a társulat évdijas tagjai is sza­­vaznak s szólásjoggal birnak. — Szajbely Kálmán, az osztrák-magyar állam­­vasút kereskedelmi osztályának eddigi főnöke, ugyane vasútnál főfelügyelővé neveztetett ki. Szajbely úr rö­vid működése idején a társulat, valamint a kereske­delmi világ körében a legnagyobb népszerűségre tett szert. — Új lap . Az Athenaeum-társulat intézetében új szaklap jelent meg, Kertészeti lapok, melyről előze­tesen is már írtunk. E havi közönyt az Országos ma­gyar kertészeti egyesület megiriásából Angyal Dezső, dr. Dietz Sándor, Emich Gsziáv, Fekete József Fuchs Emil, Kodolányi And, Molnár István és­ Szelnár Adolf rovatvezetőkbő álló felügyelő bizott­ság közreműködésével az efesület I. titkára dr Fialowski Lajos szerkeszti, s 32 oldalas első szám tartalma a következő: Olvasókhoz. Az orsz. m. ker­tészeti egyesület. A müktészet kiállításunkon Mühle Y.: Virágujdonságok 1886-ra (4 képpel) Erika-tenyésztés alföldön. Isemann Keresztélyt': A melegház egyes levélbényei és Aetham/8. Niemetz W. F. Gyuogyula körtélye (ké-J®1). Band H. A szamócza hajasa. Gillemot V. Arniui konyhakertészet. Niemet V- F. Diszlaujdrágok. d. a. Az alcsáthi pálmah/(képpel). Apró hirek- A kiállítási kitüntetések n/e és jelmondat'- levél­szekrény. — A lap gazg tartalma az egyesület tagjait érdekelni fogja ránk nézve egyesület tevékenységének kifej­téileg fontosan- A megfe­lelő czikkben t. i. azt is lássuk, hogy az egyesület a városligetben levő u. I Hangversenycsarnokot ál­landó kiállítási csahold szándékozik megvásá­rolni , az erre kellő per az egyesület fáradhatat­lan s önzetlen elnök­e Ferencz gróf és több kertész az egyesültek elegezi. Minthogy a terv a megszeretett várslig érdekét nagyban emeli, azért úgy hiszszük joga szépért és jóért lelkesülő városi törvényhatós ízei elérését tőle telhető mó­don elő fogja moztat . A gömöregy magyar közművelődési egye­sület igazgató vásztanyának Rimaszombaton, de­­czember 17-én mutatott rendes ülésében, felolvasta­tott a titkári jelzés mely szerint készpénzben be­folyt az egyesültarra : alapitó tagoktól 630 frt, rendes és párto­­soktól 753 frt 93 kr. és 15 db régi huszas, ösise 1283 frt 93 kr és 15 db régi huszas; kiadás­­t 00 frt 50 kr, az egyesület kész­­pénzbeli vagyontálát 1283 frt 42 kr. — A Mairszalon 250 frankos elbeszélés pá­lyázatán a 34 g gimis közül legjobbnak talált Futó­felhők czimü csíklés írója Paál Árpád, kinek már megjelent egyeretve mindvégig ez a kötete.­­ A ki­ási pavillonot lebontásának határ­idejét az orsbizottság január 1­től január 20-ig meghosszabbít, a­kik ez ideig pavilonjaikat el nem távolítja bizottság fogja lebontatni az illetők költségére. l­gi megállapodás szerint az ipar- és műcsarnokodus csupán a főváros pavillonja ma­rad fenn. Állítási _.nev'- ,zet legnagyobb része már papja Balogh Vil­mos titkár még ügyek elin­tézése vége*- sz‘ 'kát már elkészítette ághoz, melynek zí ■ ■ !' azt tárgyalni terjeszt?' felmen mint r i ros'V Jnémet lutheránusok Oroszországban naev pMdfi » 5 I on* fehlte«!« V'tew Mteweis. a *(!•■ eaae.notik te*, szavuk«, egyt&zus ben Aj cz m.ou-a megMgeibe .­n főbb pro-II Sp#|j ból / idézi hudák e kör­ helyütt— nem hallgathat-Jak, mit él fel fej it, midőn 1­0 -iQon Len tévtanak csempét,­­ a gyüle­tagjai megingottak hitükben. Szomorú idők kö­vet­ tek be reánk is. A bűn vakmerősége és az igaz­­ságüg­ g hatalma naggyá lett; az istentelenség és közbo­nig művei látjuk gyakran, melyekről apáink nem hallottét. Kincs messze már az a borzaim, melyről a nostol szomorúan beszél, slívangém­, egyházaink ráérték, hogy híveik el­hagyják a net, melyet pettani fogadtak és azok­hoz pártolna­k­, kik mikogil nem bocsátják őket többé szagon. Oszkegek a­­iamis próféták­tól, kik bárányában közelik felétek stb. Az orosz lapok, midLan pisztorly megjelent, megtá­madták a czenzuráHiogy merén+p­­iv káromló kör­­irat kinyomatását ngengedni, az atzban nagy tisz­teletlenséget látnak; orthodoxgajjn egyház iránt s azóta hire jár, hog a keleti talányokban fenn­álló lutheránus iskol­a közokta­ kormány köz­­vetlen rendelkezése­i fognak helyezni. 7­­Sanyit bűnt nyomára telt a mult na­pokban Sz.-PetervarcEzelőtt konggi 4 esztendő­vel élt Sz.-Pétervárongy igen gazda ember ki egyetlen 13—14 év fiát egy ottanievelőintézet­­ben képeztette. Az erejgen szerettet­ő vár rend­e­­letileg reá hagyta összvagyonát. Ab azonban megunta az egyedülléte; egy­­geszen­­­gző nőt vett el, ki rövid idő alatt Részei behalt , többek közt arra is rábírta, hogy oltoztassa ki végrende­letét úgy, hogy azon esetben ba abu mt­ a „ Vil­ gyón egészen reá szálljon. Afgrj teljesig L ki_ vánságát s nemsokára ezutarknegbaR_ . néhány hónapi özvegység utátKrjbez mentfi’ kori barátjához, kivel együttes^elhatároz bogy a fiút elteszik láb alól s így az ó­gy vágyóig edüli birtokosai lesznek. Terveket végül hajtott;* n * gyakrabban kihívták az intézetböven nyája­d­­tak vele, megvendégelték s végül, megmén-^ A szörnyű bűntett azonban nem m&dt sokáig ab­ban s most a bűnösök az igazságszol^a^8 ke vannak, hogy elvegyék megérdemlett mntetésöl — A szoboszlói csoda. Szoboszlógász kén feltűnést kelt az a tévhit, mely mos^ ka-ácsi ünnepek alkalmával felmerült. Egy öregnai^zt. Zh-b ár ugyanis az éjféli misére szándékoz^ d^en Az K tizenegyet ütött, az asszony felke. s mb nem tu^tt ismét elaludni, felöltözött s nem ala rva felkeltem y;izgen szundikáló öregét, egyedül nőt misére. Hát, amint belép, majd leesik ijedté nem­­ látja azt a papot. misézni, a ki húsz évvel ezelőt­t halt, azok az emberek imádkoznak ájtatosan, aiiknk l. már rég a sírban kelene lenniök. Keresztet vet­­tyo­­san s eszeveszetten fit haza, hol ez alatt már rége is felkelt. — Gyere a misére, — hívta feleségét, — de ez semmi áron nem volt hajlandó ezt tenni s elbeszél­vén a dolgot, lebeszélte férjét a misére való menésről. Másnap azután az egész falu megtudta a csodát és természetesen sokan el is hitték a babonás történetet. — A ki ''uniások Amerikában. Többször említettük már,­­ khinai munkásokat az ameri­kaiak nem igen s hogy azok a benszülöttek I részéről folytonos­a WnMkk sóban (Kalifornia) valósá I Jof­ö« S,an ellenük, mely, hogy neu I sikpriilfZee8VTeSti ennek köszönhető. Egy bi-zonyn« fvnak a“va ur az anti-khinaiak elért ta­ n­ít on­ társait, hogy a khinaiakat együt­te 1°, !/ab|^eg és űzzék ki. Az elöljáróság azonban “y,’ak jf ba dol°gnai * fegyvere,bet adott o jvaknak, hogy magukat egy esetle­­„ ,, , ellenében megvédelmezhessék. — Az ggszen?larekkor a hatóság ellen fordultak, dina­­mjj. ijjasokat eszközöltek, s a polgármestert, a bírót 't'aná'18 több tagját halálra ítélték. Talán végre­hajtják szándékukat, ha táborukban egyenet­lent nem minek következtében az elöljáró­, sikerült a lázadás főbbjeit elfogni. Az össze­ülök csaknem kivétel nélkül mind idegenek, s van­­, köztük magyarok is. 1 ! — Szédelgők Bécsben. Bécsből távírják lapunk­­. lak : Barcsa Géza magyarországi születésű, 33 éves, nős , budapesti születésű, Adler Bernát társa­ságában néhány hónappal ezelőtt megvásárolta az Eselmayer vendéglőt Steierben 93.000 forin­ton, noha egyiküknek sem volt pénze. Adler tudni­illik Steierbe utazott és megalkudott Eselmayerrel a vendéglőre. Barcsa 5000 frtig váltót állított ki és a vételről szóló szerződés segélyével Löw budapesti bú­torkereskedőtől 1400 frt értékű bútorokat csalt ki. Müller borkereskedőtől pedig 2000 frt ára borokat és ezeket Steierbe szállíttatta, a­hol Adler eltékozolta azok árát. Bécsben is akartak csalni, de ez csak rész­ben sikerült nekik a Kristofle és társa czégnél. A szédelgők azt hirdették a budapesti lapokban, hogy vendéglőjük részére kaucióval biró üzletvezetőt és kulcsárnét keresnek. Goblowsky József 1506 frt kau­­cziót adott nekik, Bernreiter Mari pedig 400 frtot. Barcsa ezekből a kaucziókból 1400 frtot fizetett le a vendéglő árára. Adlert tegnapelőtt Steyerben, Bar­csát pedig tegnap Bécsben elfogták. Tegnapi esti lapunkban már említést tettünk a kegyetlen gyilkosságról, melyet a budai Lovas-úton minden valószínűség szerint egy katona követett el. Erre vonatkozólag újabban a következő részleteket közölhetjük: Tegnapelőtt este, mint már említettük,3/48 óra tájban egy munkás ember feleségével együtt a várból haza indult a vérmező északi részén levő laká­suk felé. A fehérvári kapun jöttek le s megindultak a Lovas-uton, mely egészen a vár észak-nyugati oldalán­­levő bécsi kapuig vezet. Körülbelől a 18. számú telek Lett, a gyalog után, kis női kendőre bukkantak. A­rfi fölvette s a nélkül, hogy megvizsgálta volna, bbe dugta. Alig értek 40—50 lépéssel odább, a k számú üres telek előtt, melynek nagy, magas kakeritése van, sötét alak tűnt szemükbe s midőn jobb léptek, rémülten vették észre, hogy a moz­­ilanul fekvő testet mindenfelől piros vértócsák a0,kik. Még jóformán magukhoz sem tértek a bor­­­ és meglepetés okozta kínos zavarodottságból, j a keményre fagyott utón szabályos léptek zaja glatt és előtermett a két tagból álló rendőri testi ldőrök megvizsgálták a hóban fekvő nőt Ott ingrevették, hogy már halva van. Egyikőjük­­ helyszínén őrt állam­, a másik pedig föl­­ gyilkosság Budán. Helyi hirek. — Gyermekmenedék helyek felállításán fára­dozik egy ügybuzgó bizottság, melynek élén Gerlóczy Gyula műegyetemi tanár áll. A munkás gyermekek iskola után a büzhödt pinczelakásokba térnek haza, hol erkölcsrontó botránynak és testi veszedelemnek vannak kitéve. Legjobb volna, ha a gyermekek egy tanító vezetése alatt az iskolában maradhatnának egész estig, míg szüleik a munkából haza nem tér­nek. A bizottság egyelőre csak a főváros egy kerüle­tében akar kísérletet tenni, január elejétől 6 hónap­ra, a­mi 250 írtba kerülne. E költségek fedezésére a bizottság adakozásra szólítja fel az emberbarátokat. Az adományok dr. Gyulay Béla pénztároshoz (Vá­­czi-körút 58. sz.) küldendők. — Pesti izr. nőegylet. A hangversenynyel egy­bekötött tánczestély, melyet a pesti izr. nőegy­let január 9-én a Vigadóban rendez, az idei farsang­nak igen érdekes bevezetéséül tekinthető; a hangver­seny műsora következő: 1. a) Bach — St. Saens. Gavotte, b) Chopin. Mazurka fis moll op. 59. Méry Béla ur. 2. Schubert, a) Sei mir gegrüsst. b) Ständ­chen. Broulik Ferencz ur. 3. Szavalat. Grill-Csillag Károlyné urhölgy. 4. a) Liszt Mignon. b) Schubert. Die Allmacht. c) Schütz Für Einen. Rothauser Teréz urhölgy. 5. a) Rubinstein. Es blinkt der Thau. b) Schütz Schlag die Tschadra zurück. Broulik Ferencz ur. Mini**”»1*, l..k coourig itsveuesDoi megyivót nem k­aptak és erre igényt tartanak, a rendezőség irodája­(Hungária szálló I. emelet) naponkint déli óra között átvehetik, hol a belépti jegyek is Hatnak. * svábhegyi iskola szegénysorsu tanulói­­bér hó végén 19 fiuruha, 27 pár csizma, •aay*­*íLa, do KUUU/I 6^ xu*~ pa* k'.yr, dez a fogaskerekű vasút buzgó- igaz­­"“S. julius 11-én rendezett táncz­­l s egyes jótevők adományaiból al. és Bertsik J. iskolaszéki tag melkedett hangon beszédet, intvén­­ jó magaviseletre és szorgalomra, jdapest főváros közegészségi állapota .ám. A főváros közegészségi állapota e hóban, a­inyitva a múlt havihoz nem volt kedvező, a­mennyiben úgy a betegedés, valamint a halálozás emelkedett, ezen emelkedést első­sorban a légzőszer­vek bántalmai, másodsorban a kanyaró okozta. A heveny­ fertőző kórok közül a kanyaró járványszerü jelleget öltött és pedig a VIII. és IX. kerületek­ben, a többi he­veny fertőző kórok változást e hó­ban nem mutatnak , a heveny gyomor-bélhurut csökkent. — Élve született e hóban 1263, meg­halt — katonák nélkül — 968, s igy a szüle­tési esetek 255-el múlták felül a halálozásiakat. 1­0—1 évig bezárólag elhalt 255, azaz: az ösz­­szes elhaltak 26,34°­0-a, és pedig az I. kerületben 18, II. kér. 10, III. kér. 22, IV. kér. 5, V. kér. 15, VI. kér. 30, VII. kér. 30, VIII. kér. 70, IX. kér. 27, X. kér. 11, kórházban 9. A lefolyt 12 év 11 első havá­ban a születések és halálozások egymáshoz követke­zőleg aránylanak: 1874. év első havában élve szül. 13141, meghalt 12870 1875. » » » » » 13429, » 12046 1876. » » » » » 13622, » 12181 1877. » » » » » 13160, » 12633 1878. » » » » » 12895, » 12663 1879. » » » » » 13045, » 12016 1880. » » » » » 13354, » 12224 1881. » » » » » 13093, » 12936 1882. » » » » » 14045, » 12760 1883. » » » » » 13019, » 11322, 1884. » » » » » 13517, » 11694 1885. » » » » » 14203, » 11492 Halálozás. Általános részvéttel temették el tegnap Gödöllőn iglói Szontágh Gusztáv gödöllői csendőr­parancsnok, főhadnagy közszeretetben álló fiatal leá­nyát, Ilonkát. Az elhunyt felett Gönczy Benő ref. lelkész emelkedett hangú, szép beszédet mon­dott, mely a jelenlevőket mélyen meghatotta, sietett a várba, az I. ker. kapitánysághoz, jelentés tenni. A kapitányságnál Mellény Mór rendőrtisz­viselő vette át a jelentést s azonnal elküldött­e Kovács rendőrorvosért, egyúttal pedig értesítette várban lakó Drill Béla törvényszéki vizsgálóbírót a esetről. A bizottság tíz óra előtt érkezett meg a helyszí­nére. Sűrü köd nehezkedett néptelen útra, melynek egyik felén a meredek bástyafal emelkedik, másik olda­lát ama villák és üres telkek törzsei képezik, amelyel legnagyobb része most lakatlan. Gázvilágitásnak is nyoma sincs. Néhány álmatag, behomilyosodott üveg, petróleumlámpa pislogott, alig pár lépésre vet­t gyönge világot. A rendőrök gyertyát fipnak maguk­kal s mikor oda értek a 22-ik számú telekhez) meg­gyújtották azokat. És a lobogó gyertyafénynél oly rémes látvány tárult a vizsgálóbizottság elé, melyet sohá nem vak elfelejteni a jelen voltak. Arczczal a kerítés felé lábaival a bástya irányában elterülve feküdt a meg­gyilkolt nő. Arczra volt borulva. Hosszú fekete haj, kibontva, ziláltan s a megaludt vértől csatakosai takarta be vállait. A hajcsomó egy helyen ritkásnál tetszett. Föléje tartottak egy gyertyát, s előtűnt­ egy mély, széles nyilás, mely a koponyán végigvonulva­­látni engedé az agy­velőt. Aztán megfordították a holttestet, s még a rendőrorvos is, a­ki megszokta a hullák nézését, iszo­nyodva hátrált vissza. Azon az arezon, mely a sötét­ből a halavány fény mellett előtűnt, pirosra válva a megaludt vértől, nem volt emberi vonás. Formátlan hústömeg maradt csak. De az orvos gyakorlott szeme eligazodott azokon az ákom­bákomokon, melyeket a gyilkos szerszáma mért az áldozat arczára. Látta, hogy súlyos, széles fegyver ejtette azokat, sem borotva, sem fejsze, hanem olyan széles pengéjű kard, minőt a tüzérek vagy a mérnökkari katonák hordanak. A halál beálltát csak ránézésből is konstatálni lehetett; kirítt az abból a három ujj széles nyílásból, mely az arcz bal felét a homlokcsonttól egész az állig kétfelé osztotta. A rendőrtisztviselő átvizsgálta a meggyilkolt nő ruházatát, mely szegényes, de tisztességes volt. Szürke derék és ugyanoly színű szoknya takarta a testet, a lábat pedig vastag, nehéz papucs, a­minőt a sváb asz­­szonyok szoktak hordani. A szoknya zsebében avult bőrtárcza volt. Fel­nyitották­­ benne egy három részre szakított levelet, továbbá egy 5 fitos bankjegyet és 5 papírforintot találtak. A levél németül van írva s e szavakkal kez­dődik: »Kedves fiam!« A levél írója, a­ki Neu­­m­a­y­e­r Józsefnek jegyzi magát alá, panaszkodik, hogy ártatlanul elitélték, mert vádlott társai: Vala­­sek, Minke és Stefanovics ellene vallottak. Említést tesz a levél bizonyos L­e­c­h­n­e­r Magdolna nevű nőről, ki a Tűzoltó-utcza 12. számú házban lakik bizo­nyos Vinecke-nél, továbbá Zegner Rozáliáról, ki Nógrád megyében tartózkodik. A holttest szorosabb megvizsgálásakor arany fülbevalót is találtak, azon­kívül konstatálták, hogy a ruhaderék össze van több helyen hasgatva. Pár lépésre a nagy vértócsától kis csomag he­vert. Körülbelől fél kilónyi fehér kenyér s néhány gyermek fehér ruhanemü volt beléje göngyölve. A ruhanemüek még munka alatt voltak, mert az u.­i első varrás is bennök maradt. Az éj előrehaladta miatt a környéket átvizs­gálni nem lehetett. Annyival tisztában volt úgy a .1*roGaus 1/11.­, mint a rendőrség képviselője, hogy gyil­kosság történt, melyet katonának kellett elkövetnie. Intézkedtek, hogy a holttest savaglyára és kocsira tétetvén, elszállíttassék a Rókus-kórház halottas há­zába, maguk pedig azonnal felsiettek a bécsi kapun a Ferdinánd kaszárnyába, melynek aljában a gyilkos­ság végbement. A *v'QcrVicül cfn Iván a vrtr»'^»’4'Í3ztvÍ" ssjí! előadását, rögtön kiadta parancsát, hogy minden katonát, a­ki ezután jön haza, az őr­szobában tetőtől talpig vizsgáljanak át. Egyúttal összehivatta mind­azokat, kik engedélylyel az este távol voltak, de már hazatértek és szigorú szemlét tartott úgy ruházati da­rabjaik, mint oldalfegyvereik fölött. Az eredmény nem volt kielégítő, mert a legcsekélyebb áruló nyo­mot sem voltak képesek felfedezni. A központi rendőrség, mely még az éj folyamán megkapta a hivatalos értesítést, tegnap reggel Zsarnay Győző rendőrkapitányt bízta meg a vizsgálat veze­tésével. Mielőtt Zsarnay kapitány megjelent volna a hely­színen, egy hírlapíró a 12-ik számú ház előtt a hóban egy katonai nyakravalót talált. Pár lépéssel odébb, szintén a hóban, női­ kendő foszlá­nyaira bukkant, melynek szálain világosan látszott az egyenes vágás nyoma. Az egyes szálak közt megfa­gyott vércsöppek maradtak. E tárgyakat az említett hírlaptudósító átszol­gáltatta Zsarnay kapitánynak, ki egész csapat rend­őrügynököt hozott magával. A Lovas­ út megnépesült a meggörnyedve lépegető detektivektől, kik a vérnyo­mokat fürkészték. Fél óra múltán konstatálva jön, hogy a holttesttől sűrű vérnyomok vezetnek föl a ko­csiút közepén a Fehérvári-kapuig, onnan visszatérnek egy darabig ismét a széles úton, majd átjönnek a gyalogútra, s a gyilkosság színhelyétől ellenkező irány­ban folytatódnak, egyre ritkábban, a Körmöczi-lép­­csőig. Ez a lépcső levezet a Logody-utczába, mely szintén üres telkekből áll e részen. A lépcső fokain szintén vérnyomok mutatkoznak, alján pedig hosszú véres vonal s egy akáczfatörzsén 2*/2 c­entiméter hosszú és másfél ctméter széles hasítás, melynek szé­leit megfagyott vérvonal jelöli. A nyomok innen to­vább vezetnek a Logody-utczán, vissza a Lovas-utra s egész a bécsi kapuig mindenütt csillog a hóban egy­­egy tiszta piros vérrózsa. Kutatás közben összecsődült a környék vala­mennyi gyermeke — iskolaszünet napja volt tegnap — s elfecsegték, hogy van, a ki tud a gyilkosról. Be­szédjük nem volt egészen légből kapott, mert a detektí­vek csakhamar előállítottak egy Tóth Bálint nevű hen­teslegényt, meg egy Szüts András nevű kovácsmester­nek (lakik Lovas-út 58. sz.) két fiát, kik tegnap este 7 óra után a várból együtt jöttek le, a Bécsi-kapun és a Fehérvári-úton láttak egy középtermetű, vaskos asszonyt kezében kis csomaggal, egy magas termetű zseni katona oldalán fel s alá járkálni. Tótul beszéltek egymással s a katona heves taglejtésekkel kisérte szavait. Hogy hova, merre mentek, azt nem figyelték meg, mert haza kellett sietniük. Ez a fölvilágositás még jobban megerősité a már az éj folyamán felmerült gyanút, hogy a tettes egy zseni­ ezredbeli katona volt. Valószínűleg együtt jött le szeretőjével a Bécsi-kapun. Veszekedtek és heves szóváltás közt jutottak el a végzetes helyre, hol a felbőszült ember kirántotta fegyverét és mindaddig vagdalta a szerencsétlen nő fejét, mig össze nem ro­gyott. A gyilkos ezután menekülésre gondolt. Nem tudta, merre lesz tanácsosabb eltűnni. Megindult a Fehérvári-kapu felé s miután ekkor még csupa vér volt a csizmája, sűrűen maradtak utána a vérnyomok. A kapunál meggondolta magát és visszafordult. Le­tért a gyalogösvényre s itt vesztette vagy dobta el véres nyakravalóját. A holttest mellett elsietve, lement a Körmöczi­­lépcsőn s annak alsó sarkán a hóba törölte véres oldalfegyverét s hogy minden nyomot eltüntessen róla, belevágott vele az akáczfába. Innen egyenesen a várba sietett a Fehérvári-kapun.

Next