Pesti Napló, 1886. április (37. évfolyam, 91-119. szám)

1886-04-01 / 91. szám

Az indokolás némileg dicsekvőleg mondja azt, hogy az egyezményt kötött nagyhatalmak semmiféle megállapodást nem láttak szükségesnek létrehozni azon eshetőségre, ha az itten elvállalt, egyelőre er­kölcsinek mondott garanc­ia vagyoni terheltetéssel járna. Az indokolás, mint mondom, mintegy dicsekvő­leg hozza ezt föl, mert ebben biztosítékát látja annak, hogy ez az eshetőség annyira távol áll, hogy az érde­kelt nagyhatalmak nem is tartották szükségesnek azzal foglalkozni. Én, te­hát, megvallom, sajnálom, hogy ez nem történt. Sajnálom, hogy midőn tőlünk az elvi bele­egyezést a jótálláshoz keresik, nincs egyszersmind vi­lágos képe előttünk az áldozat azon mértékének, mely ebből esetleg származhatik. Mert abban igenis egyet­értek a­z­ előttem szóló képviselő úrral, hogy azt a fel­tevést, hogy ez az erkölcsi garanc­ia az események folytán anyagi garancziává válhatik, merően himeri­­kusnak tekinteni nem szabad, s midőn e javaslat fö­lött szavazunk, szembe kell néznünk azon feltevéssel is, hogy a garanczia vagyoni jelleget fog ölteni. (Úgy van ! Úgy van! balfelől.) Ámde, t. hát, a mulasztás megtörtént és én ezzel szemben egy dolgot, ha nem is feltétlenü szükségesnek, de igenis kívánatosnak látok, t.i. azt, hogy elejét vegyük minden oly felfogásnak, mintha a tör­vényhozás által elvileg elfogadtatván a garancziának elvállalása, ebből folyólag a garanczia esetleges ter­heinek számszerinti megállapítása most már az érde­kelt államok kormányainak tetszésére volna bízva és mintha a kormányoknak ily természetű megállapodása folytán további törvényhozási intézkedés nélkül le­hetne bármely összeget a monarchia közösügyi költ­ségvetésébe fölvenni és a delegáczió által megszavaz­tatni. (Helyeslés balfelől.) Minden létezhető ily felfogással szemben kívá­natosnak tartom, hogy az országgyűlés a maga jogát világosan és félreérthetlenül fentartsa, mert ez a szerződés, amely előttünk van, s amely az egyiptomi pénzügyek rendezése ügyében a nagyhatalmak egye­temleges garancziáját állapítja meg, csonka szerződés, mert az, ami annak előbb-utóbb, ha t. i. a garanczia anyagilag igénybe vétetnék, kiegészítő részét fogja képezni, az az, hogy az egyes hatalmak hozzájárulásá­nak mi a mértéke és módja, ezen szerződésben nem foglaltatik. Ha tehát beáll az az eset, hogy a szerző­dés ezen kihagyott része abba kiegészítőleg beiktat­­tassék, s ha az európai nagyhatalmak megállapodásra jutottak arra nézve, hogy mi módon és mértékben járuljanak a jótállás anyagi effektuálásához, ez csakis azon az úton történhetik, a­melyen ezen alapszerződés létesítése czéloztatik; t. i. nálunk a két állam kormá­nyainak a törvényhozásokhoz kell fordulniok a pótszerződés jóvágyása végett, éppen úgy, a­mint ezt az alap­szerződéssel tették. (Helyeslés balfelől.­ Nem hiszem, hogy a ház körében ezt valaki kontrovertálja és ezért talán nem volna feltétlenül szükséges annak kimondása, ha csak ezen házra és parlamentre és Magyarországra kellene tekintettel lenni. De vannak oly előzmények, a­melyekre most kiterjeszkedni nem óhajtok, de a­melyek bizonyítják, hogy Magyarországnak alkotmányos ügyeit a kül­­ügyek kezelése és a nemzetközi szerződések körül ér­vényesíteni néha nem tartozik a legegyszerűbb és a legkönnyebb feladatok közé; úgy, hogy midőn később netán mesterségesen támasztott kételylyel szemben kívánatosnak tartom, hogy ezen szerződés elfogadása mellett a magyar országgyűlés mindkét háza egy nyi­latkozatban rezerválja alkotmányos jogait, azon esetre, ha a jótállást anyagilag akarnák igénybe venni, úgy a mértéknek, mint a hozzájárulási módnak megálla­pítása tekintetéből. Hozzátehetem még azt, hogy én azon hozzájárulási mértéknek vagy módnak diskusz­­szióját ma még időelőttinek tartom ugyan, de általá­nosságban mégis kifejezést adok azon nézetemnek, hogy nem képzelhető az, hogy monarchiánk, a­mely, mint az indokolás is kifejti, az egyiptomi ügyekben nincs első­sorban érdekelve, ugyanazon mértékben vétessék igénybe, mint azok a nagyhatalmak, a­me­lyek legvitálisabb érdekeinek egyik gyypontját Egyip­tom képezi. Ezek folytán van szerencsém a következő hatá­rozati javaslatot előterjeszteni, és a t. kormányt kér­ni, hogy méltóztassék annak elfogadásához hozzájá­rulni, mert jöhetnek idők, midőn a magyar ország­­gyűlés által kimondott ilyen óvásnak a kormány és az ország hasznát veheti. A határozati javaslat következőképen hangzik: Tekintettel arra, hogy a Londonban 1885. már­­czius 18-án kötött nemzetközi egyezmény értelmé­ben az osztrák-magyar monarchia öt más nagyhata­lommal együtt egy 9 millió font sterlingre rugó egyiptomi kölcsön 15 ezer fontban megállapított évi járulékainak pontos fizetésére egyetemleges jótállást vállalt; minthogy azonban a jótállásból származható terheknek sem megosztási arányaira, sem teljesítési módozataira nézve a fent említett egyezmény megálla­podást nem tartalmaz, a magyar országgyűlés, midőn az egyezmény­nek és ahhoz kapcsolt nyilatkozatnak beczikkelyezé­­séhez hozzájárul, fentartja abbeli jogát, hogy a többi illetékes tényezőkkel együtt szabadon határozhasson azon arány és módozatok fölött, melyben és melyek szerint az osztrák-magyar monarchia a jótállásból netán folyó terhek viselésében részt vegyen. Jelen határozat alkotmányos hozzájárulás czél­­jából közöltetni fog a magyar országgyűlés főrendi­házával. (Helyeslés balfelől.) Helfy Ignácz úgy látja, hogy a monarchia be­folyása a keleti ügyekre a nagyhatalmak között a legutolsó helyen áll. Erre azt a jellemző adatot hozza fel, hogy a szelvények beváltási helyéül csak London, Berlin és Páris van kitűzve. Ausztria-Magyarország hozzájárult az áldozathoz, a teherhez, de már annyi bátorsága nem volt a mi diplomácziánknak, hogy a szerződésben legyen benne Budapest. (Mozgás a jobboldalon.) Hogyan juthatott volna eszébe Buda­pest, mikor még csak Bécsre sem mert gondolni ? (Derültség a szélső­baloldalon.) Nem fogadja el a tör­vényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök nem emlékszik, hogy bármely más államnak parlamentje szükséges­nek tartotta volna kikötéssel élni. Mindemellett kész hozzájárulni Apponyi határozati javaslatához, ha an­nak vége ekként szö­vegeztetik, »minthogy azonban a jótállásból származó terheknek sem megosztási ará­nyára, sem teljesítése módozataira nézve a fent emlí­tett egyezmény megállapodást nem tartalmaz, a ma­gyar országgyűlés, midőn az egyezménynek és az ah­hoz csatolt nyilatkozatnak beczikkelyezéséhez hozzá­járul, fentartja abbeli jogát, hogy ha a jótállásból származó terheknek megosztási arányai és teljesítési módozataira nézve az érdekelt nagyhatalmak között egyezmény jönne létre, vagy tényleg beállana a jót­állásból származó terhek megosztásának szüksége, ezen arányra, módozatokra s az ezek alapján az osztrák-magyar monarchia által viselendő terhekre nézve a többi illetékes tényezőkkel együtt határoz­hasson.­­ Hegedűs Sándor előadó újólag elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot . Hellyvel szemben meg­jegyzi, hogy Bécs vagy Budapest azért nem vézetett fel a fizetési helyek közé, mert itt a szóban levő köt­vények nincsenek forgalomban. Apponyi Albert gr.: T. képviselőház ! (Halljuk!) Természetes, hogy a zárszó jogával a szokásos érte­lemben élni nem fogok, miután a miniszterelnök úr az általam beadott határozati javaslatot lényegében elfogadta. Csak annyit akarok kijelenteni, hogy nem gon­dolom, hogy haszon nélküli dolgot követtem el, midőn a magyar parlamentet képviselői minőségemben fel­kértem arra, hogy jogait megóvja, ámbár ehhez ha­sonló lépést más országok parlamentjei nem tettek. Mert Magyarország parlamentje — ezt bővebben magyarázni nem szükséges — e tekintetben mégis némileg eltérő és kivételes helyzetben van és nagyobb határozottságra van szükség a mi részünkről, hogy jogaink minden tekintetben megóvassanak. (Helyes­lés balfelől.) A­mi különben a módosítványt illeti, a­melyet a t. miniszterelnök úr az én határozati javaslatomra nézve beadott, miután az tökéletesen megegyezik azon intenczióval, melyet én ki akartam fejezni, azt hiszem, hogy azon­­. barátaimnak is, kik velem együtt aláír­ták a határozati javaslatot, semmi kifogásuk nem lesz ellene, ha én ahhoz hozzájárulok. (Helyeslés a baloldalon.) Csak még egy megjegyzést akarok tenni. (Hall­juk !) Azt hiszem, a t. miniszterelnök úr, ámbár nem olvasta fel ezt az utolsó mondatot, az ellen sem tett kifogást, hogy a hozandó határozat a törvényjavaslat­tal együtt a főrendiházzal is közöltessék, mert erre súlyt fektetek. (Helyeslés.) A ház ezután elfogadta úgy Apponyi határo­zati javaslatát a miniszterelnök módosítványa szerint, valamint magát a törvényjavaslatot. Ezzel az ülés napirendje ki volt merítve. A mai (csütörtöki) ülésben a közgazdasági, véderői, összeférhetlenségi és pénzügyi bizottságokba fog egy-egy tag választatni, azután a ház gazdasági bizottságának jelentései tárgyaltatnak, végül pedig a miniszterelnök felelni fog Fackh és ha az idő megen­gedi, Herman interpellácziójára. Pénteken ülés nem tartatik. Szombaton pedig a ház megkezdi a községekről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülés d. u. 1 órakor ért véget. Budapest főváros közgyűlése­ 1. A tegnapi fővárosi közgyűlésen a tagok közepes számmal voltak jelen. A tárgyak kö­zül fölemlítjük, hogy a Podmaniczky­ utczai vasút ügye elintéztetett. A közgyűlést ma folytatják.­­ Ráth Károly főpolgármester megnyitván az ülést, bejelentette, hogy az elhunyt Brüll Gusztáv örö­kösei a fővárosi keresztény szegények számára 500 frtot adtak át kiosztás végett, mit köszönettel tudo­másul vettek. Elnök értesíti a közgyűlést Stern Adolf és Schwarcz Antal fővárosi bizottsági tagoknak elhuny­téról s javasolja, hogy a boldogultak emléke jegyző­könyvileg megörökittessék s családjukhoz részvétirat intéztessék. Stern helyébe a VI. kerül, a legközelebbi póttag, dr. Helfer Vilmos, Schwarz helyébe pedig az értékképviselő póttagok közül Biscarra Endre hi­­vassék be. Az elhalálozások folytán a legközelebbi köz­gyűlésen egy közigazgatási, pénzügyi, közjótékonysági és közegészségügyi bizottsági tag helye fog választás útján betöltetni. Stern Adolf özvegye 100 forintot adott át az elnöknek s belátására bízta annak felhasználását; ez azt javasolja, hogy 50 a fi- és 50 fát a leány-árvaház­­nak adassák. A közgyűlés az elnök javaslatát elfogadta. Bachmayer György V­ik­tor, elöljáró megvá­lasztatásakor beteg lévén, csak most tette le az esküt. Kamermayer Károly polgármester felelt Medvey múltkori interpellácziójára a közraktári falkerítés be­­omlása ügyében. A választ a felszólaló és a közgyűlés tudomá­sul vette. Napirendre térvén át a közgyűlés, a városligeti Széchenyi-szigeti kioszk bérletét Gruber Amáliával fennálló szerződés értelmében 1887. év végéig meg­hosszabbították. Az V-ik kér, Széchenyi sétatéren levő kioszk­nak 6 évre bérbeadását évi 800 frt bérért az eddigi bérlő, Ruscher Györgynek helybenhagyták. A várbeli városházán két szobából és egy kony­hából álló helyiséget az államrendőrségnek évi 200 frtért adtak bérbe. A kőbányai út baloldalán vasúti töltések által elzárt mintegy két holdnyi területet a m. kir. állam­vasutak részére négyszögölenkint nem 50 krért, hanem csakis 2 frtért hajlandó a közgyűlés átengedni. A rongyszedők számára az összekötő vasúton alul, a Duna, továbbá a gubacsi és szt.-lőrinczi árok közt jelöltetett ki terület, egyenkint 400 négyszögöl s egy négyszögöl ára­t frtban állapíttatott meg. Zsolnay Vilmos keramitgyára számára a főváros­tól vett telek alkalmával 2000 frt bánatpénzt tett le. A vételtől visszalépett s kéri, hogy a bánatpénzből 200 frtot a szegényalapra visszahagyván, neki az 1800 frt kiadassák. Kérésének helyt adtak. Nicholson W. Fülöpnek megengedték, hogy a fővárostól vett telket, melyen a gazdasági eszközök gép­gyárát már felépíttette, saját nevére irathassa, azon fel­tétel alatt, hogy a még hátralékos 46750 frt vételár első helyre bekebeleztessék. Gellén József városi könyvkötő munkára vál­lalkozóval a fennálló szerződést 3 évre meghosszab­bították. Weszely János, a rudas-fürdői igazgatónak 500 frt kárpótlást szavaztak meg. A várbeli Paldt-féle házat, mely a városházzal szomszédos, nem fogják elárverezni, hanem Hegedűs Ferencz és Steiger Gyula indítványára a tanácsot utasították, miszerint szakközegek által a helyszínen vizsgáltassák meg, várjon nem lehetne ezen telket kombinálva a szomszédházzal akként átalakítani, vagy esetleg felépíteni, hogy azt városi czélokra használni lehessen. A tervet és a költségvetést elvár­ja a közgyűlés. A főváros a kincstárral csere utján a tömő­ téri korcsmaépület birtokába jutott, azonban azt a kincs­tár 1856. év óta nem adta át s a főváros azt per utján megnyerte s most azt követeli, hogy a kincstár az ed­dig élvezett jövedelmet is térítse meg a városnak, mit azonban a kincstár megtagadott, azon kifogásssal él­vén, hogy ő azt jóhiszemben bírta. A közgyűlés újra felír a pénzügyminiszterhez azon kijelentéssel, hogy kész törvény útján is a visszatartott házjövedelmet kö­vetelni, ha azt a miniszter nem folyósítja. A fővárosi adókezelés új rendezése ügyében érke­zett pénzügymin. leiratot s az eddigi előmunkálatokat a közgyűlés tudomásul vette , utasítván a tanácsot, hogy a javaslat a miniszteri leirattal együtt kiosztás végett kinyomattassék. Több jótékony és közhasznú intézet és egyesü­let részére kisebb-nagyobb összegeket szavaztak meg. A Dankó-féle szegényházi alapítványra vonat­kozó alapítási oklevél szerkezetét jóváhagyták. Radnay Jenő jegyző előterjesztette a Podma­niczky­ utczai közúti vasút tárgyában általunk már ismertetett javaslatot, mely hosszú eszmecserét idézett elő, melyben L­a­m­p­r Hugo, N­á­s­z­a­y Mór, Wo­dián­er Béla, Toldy József, Czóbel, Fe­­renczfy, Rá­cz Károly, Fülöp, Heinrich Ödön stb. vettek részt. Szavazásra tűzetvén ki a kérdés, a közgyűlés csaknem egyhangúlag elfogadta a tanács javaslatát, Toldy főügyész azon két módosításával, hogy ha a társaság az üzemet beszüntetné, jogában legyen a fővárosnak azonnal minden végrehajtás nélkül a va­sutat átvenni, továbbá, hogy a főváros nevére bekeb­­lezett ingatlanokat a társaságnak elidegeníteni, sem megterhelni nem szabad. Ezen javaslatot közlik a közmunkatanácscsal, hogy azt műszaki szempontból vizsgálja meg, s ha onnan visszajön, felterjesztik a belügyminiszternek az engedély megadása végett. Ezzel az ülés esti 7 órakor eloszlott, s a közgyűlést ma délután 4 órakor foly­tatni fogják. 30 kr. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — A trónörökös pár nem sokára elhagyja Lak­romát, egy ideig Budapesten fog tartózkodni és ápril hó 17-én Bécsbe tér vissza. Május hó elején a trón­örökös pár Brüsszelbe megy. Arról, hogy a trónörö­kös pár Angliába utazik, mit sem tudnak. — Az állam hivatalos nyelve. A belügyminiszter a következő kör rendeletét intézte a törvényhatósá­gokhoz . Tapasztaltatok, hogy egyes portómentességet élvező hatóságok és hivatalok, különösen pedig a köz­ségi elöljáróságok portómentes leveleiket és külde­ményeiket nem mindig az állam hivatalos nyelvén szokták czímezni, sőt hogy azokon gyakran még a portómentességi záradék, vagyis a jogczim, melyen a díjmentesség kedvezménye élveztetik és a rendeltetési hely megjelölése sem az állam hivatalos nyelvén tör­ténik. Miután a jelzett eljárás következtében az illető levelek és küldemények többször elkésve jutottak ren­deltetési helyükre, sőt sok esetben a portamentesség ellenőrzése is lehetetlenné vált, úgy a postaszolgálat, mint a jó és gyors közigazgatás érdekében, a közm­­és közi. miniszter úrral egyetértőleg fölhívom a tör­vényhatóságot, hogy saját hatáskörében a szükséges intézkedéseket haladéktalanul tegye meg az iránt, miszerint a portómentes hivatalos levelek és külde­mények jövőben az állam hivatalos nyelvén czímez­­tessenek. Végül megjegyzem, hogy a jelen rendelet­ben foglalt meghagyás csakis a hazai hatóságok és hivatalok egymás közt váltott portómentes levelei és küldeményeire vonatkoznak. Budapesten, 1886. márcz. 21-én, Tisza. — A szabadkai törvényhatósági bizottság Janko­­vich Aurél főispán elnöklete alatt tegnap tartotta ren­gróf szigorúan. Nekem nem kell olyan tiszt, aki di­­nom-dánomozik. Megértették maguk ? fordult aztán az elhű­lt kasznárok és írnokok hadához. — Méltóságos uram, ilyen váratlanul érkezik, ha előre kegyeskedett volna­ tudatni, — dadogá az elcsapott gazdatiszt. — Voltam oly bátor levélben tudatni önnel, s mégse küldte elém a hintómat, hanem egy rongyos parasztszekeren kellett idejönnöm, — szólt a gróf epésen. — Én azt a levelet nem láttam, — hebegé a gazdatiszt. — Mert ez a gazficzkó, a Peti, két nap óta nem hozta el a postát, — kiáltá a »fiam» apja elkeseredve. — Fiam, remélem, megbotozod érte utólag. — Mert a hegedűmet kellett kireperálnom, hogy húzhassam Náczi-napra, — mentegetőzék a zeneileg képzett gyalogpostás. — Szóval, holnaptól kezdve tessék a saját házá­nál Náczi-napozni, Sződemeteri ur, — mondá a gróf gúnyosan. — Számadásait negyvennyolcz óra alatt küldje be a központba, s most jó mulatóst. — Na fiam, — kiáltott föl az öregke kétségbe esve, — most már kutyánál a kulacs! A gróf, amint már elfordult, önkéntelenül el­mosolyodott. Az öregke azt azonban nem vette észre, hanem lesújtott fiához fordulva, folytatá: — De hát azért már ne ereszd úgy le a füledet, fiam, amiért ilyen vén szamár apád van. Eljöttök hozzám s a kis négyszáz forint penziómból eltartalak titeket. Magam meg majd elmegyek valahová erdő­kerülőnek s egy pár garast csak keresek a számotokra, nem halunk éhen, no. A gróf megfordult. — Micsoda maga, barátom uram? — kérdé komolyan. — A fiam apja vagyok, tetszik tudni. — Jó, jó, de foglalkozására nézve. — Erdész voltam. Méltóságos úr, most penzió­ban, becsületes szolgálat után. — Jól van, egy erdészre van éppen szükségem Berkeszen. Jelentkezzék holnap ott az ispánnál. Fize­tése hétszáz forint lesz és a perczentek. A fia meg men­jen másfelé urnak. Adieu! A vendégsereg némán állott meg, midőn a gróf zötyögős parasztszekere elkelepelt. Végre az öregbe fölütötte fejét és harsány hangon kiáltá: — Oda se neki most már, fiam! Mit búsulsz kenyeres, mikor semmid sincsen. Ti pedig ne álljatok itt, mint a fancsali feszület. — Ma a fiam vendégei voltatok, jövő évre pedig az enyémek lesztek, meghív­lak mindnyájatokat czakumpakk Berkeszre, mert má­hoz egy évre én leszek Náczi — az uraság pénzén! Kacziáni Géza: KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, ápril­­. Naptár: Csütörtök, ápril 1. — Róm. kath.: Hugó pk.— Prot.: Theodora. — Görög-orosz: (márcz. 20.) Szabai vértanú. — Zsidó: (rendar 25.) — Nap kel 5 óra 40 p. reggel, nyugszik 6 óra 29 p. délután. — Hold kel 4 óra 24 perczkor reggel, nyugszik 3 óra 20 percz­­kor délután. — A nap hossza ápril elsején 12 óra 49 percz. — A nap áprilisban 1 óra 36 perczc­el nő. Horvát miniszter fogad d. e. 10—d. u. 2 óráig. A képviselőház ülése d. e. 10 órakor. A főváros folytatólagos közgyűlése délután 4 órakor. A főváros törvényhatósági képvi­selőbizottságának közgyűlése délután 4 órakor az uj városházán. Dr. Korányi Frigyes tanár felolvasása a koleráról az Üllői-úti belgyógyászati klinikában délután 5 órakor. A magyar történelmi társulat választ­mányi ülése délután 5 órakor az akadémiában. Értekez­nek : Zsilinszky Mihály és Zichy Antal. A Hunnia csónakázó-egyesület rendes évi közgyűlése délután 5 órakor saját helyiségében. A vörös­ kereszt egylet budai Erzsébet­­kórháza megtekinthető d. e. 10—11—5 óráig. Nemzeti múzeum, term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Iparművészeti múzeum az Andrássy­ úton d. e. 9— d. u. 1 óráig. Gazdasági és tanszermúzeum a Köz­telken d. e. 10—12 és d. u. 2—4 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Beleznay-kert) nyitva van: d. e. 9—d. u. 1. és a. u. 3—5 óráig. Technológiai múzeumi könyvtár nyit­va egész nap. Akadémiai könyvtár d. u. 3— 14 Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dil­des havi közgyűlését, melynek legérdekesebb tárgya azon beadvány volt, melybe Vida János bizottsági tag, Sztoczek Károly lapszerkesztő és városi alszámvevő ellen vizsgálatot kért megindítani azon okból, mert nevezett tisztviselő a városi hatóságot és a közgyűlés többségét ismételten magyarellenességgel és hazafiat­­lansággal vádolta. Jankovich főispán beszédében kü­lönösen hangsúlyozta, hogy Szabadkán nemzetiségi kérdés nem létezik s még kevésbbé létezik bunyevácz kérdés, hogy a bunyevácz népfaj hazafiság tekinteté­ben versenyez a magyarsággal s hogy óhajtandó, mi­kép a helyi pártok alakulásánál a nemzetiségi szem­pont teljesen mellőztessék. Beszédének különösen azon részét, melyben a bunyeváczok politikai érettségéről és józanságáról, valamint hazafias szelleméről tett említést, a népes közgyűlés lelkesen megéljenezte. A beadvány fölött egyébiránt a közgyűlés napirendre tért. Ugyanezen alkalomból a közgyűlés elhatározta, hogy a vörös kereszt egyesület itt alakítandó fiókegy­letét minden lehető támogatásban részesítendi.­­ A Kisfaludy-társaság tegnap délután felol­vasó-gyűlést tartott az akadémia kis termében, me­lyen Beöthy Zsolt a következő újabb alapítványokról tett jelentést: a pesti hazai első takarékpénztár ez évben ismét 200 frtot adott a társaságnak, dr. Nyáry Béla 100 frtot, Tárkányi Béla pedig végrendeletileg 100 írttal szerezte meg előbbi alapítványát. A nem­zeti színház igazgatósága 837 írttal pótolta a »ma­gyar játékszín története« pályaműnek kiadott juta­lomdíjat. Szvorényi József, ki magára vállalta Szeme­re Pál munkáinak sajtó alá rendezését, az első kötet­tel elkészült s jegyzetekkel kisérve kiadás végett be­­küldötte a társaságnak. — A felolvasások sorát Beöthy Zsolt nyitotta meg, ki Ponori T h e w­­r­e w k Emilnek székfoglalóját: Mutatványok a gö­rög anthologiából, olvasta fel. — Salamon Fe­rencz egy a gróf Zrínyi Miklós születési évét meg­állapító halotti beszédet ismertetett, melyet egy kar­melita barát tartott a költő fölött.­­ Bartók La­josnak elegikus hangulatú költeménycziklusa után Tolnai Lajos olvasta fel nagy hatással a Tinó czimű elbeszélését, mely a már meglehetősen kifáradt közönséget is fel tudta villanyozni. A felolvasásokat zárt ülés követte. — Brennerberg Mór főispán több hét óta tartó betegsége, mint Nagyszebenből táviratilag értesülünk, aggasztó fordulatot vett s már a legrosszabbtól tar­tanak. — »A tatai források vizének lehűtése a csator­nafalak által,s ezen a czímen értekezett tegnap este Stoczek József műegyetemi tanár a természettudo­mányi társulat felolvasó ülésén. Az előadás különö­sen arra szorítkozott, lehetséges-e csupán a csa­torna falainak, vagyis a talaj hűtő hatásától elvárni azt, hogy a tatai forrásvizek, mire a fővárosba jönnek, húsz foknyi jelenlegi hőmérsékültről tizenöt fokra le­hűljenek ? Miután előadó közölte a tervbe vett csa­torna méreteire vonatkozó adatokat, és felsorolta ama tényezőket, melyek a számításba bevonandók, áttért­­a meleg átbocsátási tényező értékét 4­9 hő­egységben tételezve fel) az általa eszközölt számítás eredményének részletezésére.E szerint a tatai források vize kezdeti 20 foknyi hőmérsékletéről 30 órai ömlés után nyáron 17T5° C­-ra hűttetnék le, télen csak 17*9 fokra. Ha azonban a­mint az, előadó szerint, je­lenleg kielégítő, óránként csak 2500 köbméter víz le­vezetése kívántatik és nem 5000 köbméter, mint a­mennyire azt tervezik, akkor a víz hőmérséke 30 óra alatt 16-35° C­-ra szállna alá. Stoczek tanár arra a kérdésre is megadta a választ, várjon mennyi ideig kell a víznek a csatorna falaival és így a talajjal is érintkeznie, hogy kezdeti mérsékletéről az óhajtott 15 fok mérsékletre lehűljön. A szóban forgó c­z é­­­r a öt nap és négy óra kivántatnék, ha csupán a talaj hűtő hatását veszszük figyelembe. Egyébként a víznek e hosszú tartamú folyása a csatorna lejtőssé­gének csökkentése által könnyen elérhető. A tanár végül megemlíti annak lehetőségét, hogy más ténye­zők is működhetnek közre a víz hőfokának átszállí­tásában és esetleg nem is volna szükség arra, hogy a víz folyása oly hosszú ideig tartson. A tudós előadót zajosan megéljenezték.­­ Ezután Oosvay Lajos mű­egyetemi tanár nehány uj eszközt és készüléket muta­tott be. Ezzel az ülés véget ért. — A Duna áradása. Bár Bécsből és Linczből apadást jeleztek, a fővárosban az áradás még folyton tart és tegnap a vízállás 4 m. 7­5 czm. volt. A netalán bekövetkezhető árvízveszély eshetőségére a főváros megtette a kellő intézkedéseket. A budai oldalon már felállították a gőzgépeket és szivattyúkat és tegnap rendelték el, hogy a pesti oldalon is felállíttassanak a gőzgépek és szivattyúk a kijelölt helyeken. Pozsonyból és Komáromból érkezett jelentések szerint a Duna a felső vidékeken folyton árad és épp e körülmény az, mely komolylyá teszi a helyzetet, mert ha még eső­zések is következnének, a veszély alig lesz elkerülhető.­­ Szegeden tegnapelőtt gyilkossági és öngyil­kossági kísérlet történt. Egy 17 éves fiú, Pfaffenrath János, az alsó fokú kereskedelmi iskola növendéke, kétszer lőtt rá gazdájára, Adók Antal szabómesterre, azután önmagát lőtte meg. A rakonczátlan természetű fiú tettének oka az, hogy gazdája szigorúan bánt vele. Adók sebei súlyosak, a fiú sérülése azonban jelen­téktelen. Helyi hírek. — Adókivetés. A fővárosi adókivető bizottságok április hó 1-én a következő uj helyrajzi házszámok alatt összeirt azon adókötelesekre vonatkozó III. oszt. kereseti adójavaslatokat fogják tárgyalni, kik az 1885. év folyamán nyitottak uj vagy fiók üzletet, u. m., az V. ker. (I. számú) a még visszamaradt téte­leket ; az V. ker. (II. számú) szinte az elmaradt té­teleket; a VI. ker. a 3754—3782; a­­VII. ker. a 4788—4812; a XII. ker. a 7010—7263/4; a IX— X. ker. a még visszamaradt tételeket. — Kehelyszentelés. Az egyetemi templomban tegnap délelőtt Császka György szepsi püspök a buda­pesti oltár-egylet részére 26 db kelyhet és ugyanannyi patonát, a buda-újlaki templom részére pedig egy ki­váló szépségű kehelyt és kehelytányért szentelt meg. Az oltár-egylet kelyheit szegényebb javadalmazású templomoknak fogják ajándékozni. Színház és művészet. — Nemzeti színház. Mint a halott, akit galva­nizálnak, rándul még egyet-egyet, de életre nem költi többé semmi. — úgy járt a Land-Birchpfeiffer Tü­csök cz. darabja tegnap a nemzeti színházban. Ez a képtelenül idealizált parasztvilág, ahol franczia pa­rasztruhában csupa mithológiai istenek járnak-kelnek és beszélnek, Sand George kezében még­ páva, mely­nek legalább a tolla fényes; de a Birchpfeiffer Sa­rolta kezében megkoppasztatik az oly rémségesen, hogy még a tolldisz sem maradt rajta s leszen belőle egy üresen szentimentális, érzelgősen édeskés, ho­­szantólag valószínűtlen és nevetségesen együgyü ko­média. — Az a galvanikus áram, mely mégis felvilla­nyozta meredt tetemét a tegnapi estén, az előadók, különösen G. Csillag Teréz művészete volt. Nagy kí­váncsisággal néztünk eléje annak, hogy fogja a Vil­­liers Susanne és Seiglière kisasszony finom és elegáns személyesítője beleélni magát nagyanyáink kedvencz darabjába ? — Nos, hát úgy állt neki, mint mikor a mosolygó arcza kis gyermek fejére teszi a nagymama főkötőjét. Kedvesen áll neki még az is, mert mosolygó arcz derül belőle, s a molyos vén szekmókot betölti az ifjú művészet tavaszi levegője. Egy oly mimueziózus gonddal, annyi finomsággal és öntudatossággal kidol­gozott szerep volt ez a Vivieux Fanchon, amelyet Hegedüsné és Blaháné óta nem látott a nem­zeti színpad. Csaknem minden nüanszát a leg­hívebben érvényre emelte, csaknem, mondjuk, mert a művésznő egyénisége e szerepben olyan volt, mint a nemes érez, mely cseng, ragyog, hajlik, de könnyen nem olvad. A régi tücskök olvadékonyab­bak, szentimentálisabbak, siránkozóbbak voltak, mint ő. Akkor ez volt a kor ízlése. Véleményünk szerint jól tette, hogy az okos leányt tüntette ki leginkább, mert hisz a tücsök éppen azáltal győz, mert túljár mindenki eszén. Ezért a vad, a pajkos Fanchon nem illett úgy neki, mint a magábaszállt, okos, szerető leány, ki küzd Landry szerelmével és önmagával. A közönségnek nagyon tetszett, s minden felvonás és változás után általánosan, zajosan tapsolták. Szólt a taps még Fadette anyónak, (Szathmáryné). Sok változott azóta, mióta ő ezt a szerepet játszotta, de egy nem változik soha: az ő művészete. Mikor Barbaud apótól elfordul s örök engesztelhetlenség­­gel siet házába — nyílt jelenésben zajosan tapsol­ták. Az ikreket, Didiert és Landryt Benedek és Mihályfy játszották. Mihályfi a szerep paraszt­legény részével (mert valamennyi szerep darabokból van összetákolva) nehezen birkózott meg. De az őrül­ten szerelmes ifjút lángoló hévvel, igaz, közvetlen, való színekkel ábrázolta. Berohanása, mikor Fanchon távozását megtudta, s leomlása a tücsök lábai elé, ez a jelenet mindvégig becsületére vált az ifjú mű­vésznek. Benedek az ötödik felvonásban tüntette ki magát leginkább. Némajátéka a Fanchon elbeszélése alatt minden túlzás nélküli, kedves, s oly hatásos volt, hogy a derültség zaja elnyomta sokáig a beszé­lők hangját is. Szigeti Imre (Barbaud apó­­snője (G­y­ö r­g­y­n­é) megcsinálták becsületesen, a­mit Birchpfeiffer Sarolta rájuk parancsolt. Hja, a holt kéz! — Kaczér Nina azonban sehogy sem talál­ta bele magát Madelon hetyke, fennhéjázó szerepébe. Szép Madelon volt, de nem Kaczér. A közönség nem igen törte magát az ódonság látása után. A játszók művészete jobb darabot s nagyobb közönséget érde­melt volna. (V.) — A várszínházban tegnap este az orsz. színész­­iskola drámai estélyt tartott. Az iskola növendékei a Deniset adták elő, s arról tettek bizonyságot, hogy otthonosan tudnak mozogni a színpadon, s megtanul­tak értelmesen beszélni. Többet ígérnek a nők, mint a férfiak. Legelevenebb köztük Kalmár Piroska k. a. (De Thausettené), kinek tegnap igen szép estéje volt. Czanyuga Emma (Denise) kissé modoros még s hangja is nagyon vékonyka. Major Ida Márthája elég kedves volt. A többiek még nem végzett növendékek, s igy nem is lehet tőlük sokat kívánni. A férfiak közül legügyesebb Szakács Andor harmadéves növendék (Thouvenin), a többiek keveset ígérnek. Funták Andor (André) és Szilágyi Vilmos (Brissot) kissé nagyon is elfogultak voltak. De nem csak elfogult, hanem ellenszenves is volt a Fernand személyesítője, Bérczi Endre, ki már a nemzeti színház tagja, de még sok gyakorlatra lesz szüksége, ha a színpadon boldogulni akar. A ház csaknem egészen megtelt, s jóakaró tapsokban nem volt hiány. — Lassalle, hírneves párisi vendégünk, tegnap elutazott Budapestről. Az ő vendégjátékai sokáig emlékezetünkben maradnak, nemcsak ritka szép éneke, de plasztikai játékáért is. Nálunk egész újdonság az oly énekes, a­ki játszik is. Lassallet igen meglepte a mi énekeseink és énekesnőink e merevsége s a Ham­let próbája alkalmával azt mondá, hogy ő reá az egész oly benyomást tesz, mintha énekeseink és éne­kesnőink éneklő »fabábok« lennének. Különösen Nem tűnik ki e merevség által és szép hangjának hatását is nagyon csökkenti a drámai játék teljes hiánya. — A Porticii némá­ban ma Ábrányiné fogja énekelni Elvira szerepét. Maleczkyné, a fárad­­hatlan kiváló művésznő, ki rendesen e szerepet énekli, az utóbbi hetek alatt annyira igénybe volt véve egy­mást követő nagy szerepek által, hogy pár napi nyu­galom méltán megilleti. Ábrányiné törekvő fiatal éne­kesnő, kinek szép tehetsége bizonyára érvényesülni fog Elvira nem könnyű szerepében is.­­ A nemzeti színházban a legközelebbi hetek­ben még három érdekes újdonság kerül színre. Csi­­k­y­n­e­k pályadíjat nyert tragédiája Spartacus már ápril 9-én színre kerül, később Blumenthal Osz­kár Egy csöpp méreg czímű vígjátéka fog előadat­ni P­a­u­l­a­y Ede fordításában és május kezdetén D­ó­c­z­y Lajos Széchy Máriá­ja kerül szinre. — A Karátsonyi-díj bíráló bizottsága által dicsérőleg fel­említett Jó Fülöp czimü vígjáték szerzője Csiky Gergely és a szerző e művét tegnap előadásra nyúj­totta be a nemzeti színházhoz. — Benczúr Gyulától a bécsi műcsarnok kiállítá­sán tudvalevőleg Károlyi Gyula gr. olajba festett arcz­­képe volt kiállítva. A jury a protektor-dijat ítélte oda a festménynek és ennek alapján Károly Lajos főher­­czeg az arany protektor éremmel tüntette ki a hírne­ves festőművészt. Törvényszéki csarnok. — Az egri gyilkosság ügyét a kir. kúria tegnap hosszasabban tárgyalván, a táblai határozatot meg­változtatta és özv. Vass Imrénét a gyilkosságban való részesség miatt vád alá helyezte. Hubert János és nejére vonatkozólag a beszüntetést helybenhagyta. —­ Bélyeghamisítás. A vallás- és közoktatás­­ügyi minisztériumban elkövetett bélyeghamisítási ügyben a kár a kimutatás szerint 4200 frtot tesz ki. Dr. Heil Fausztin kir. alügyész Fischer József tőzsde­tulajdonos ellen — mint a­ki a hamisított bélyegeket évek óta árulta — bélyeghamisítás bűntette miatt a rendes vizsgálat megindítását indítványozta. A vizs­gálat vezetésével Drill Béla vizsgálóbíró lett meg­bízva. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumban alkalmazott tisztviselők ellen fegyelmi eljárás nem indíttatott, mert kétségtelen, hogy a bűnös az annak idején öngyilkossá lett hivatalnok volt egyedül.­­ A lottószédelgők ellen hozott ítéletet a kir. törvényszék helybenhagyta. Az első birósági ítélet ki­hirdetése óta több névtelen levél érkezett a főkapi­tánysághoz, mely azokat a kir. ügyészséghez tette át. Minthogy azonban névtelen följelentés alapján nem lehet büntető eljárást megindítani, az ügyészség nagy gonddal vizsgálta át a feljelentéseket s kitűnt, hogy a följelentők Kassán laknak s most már nevüket is tudja. A Pesti Napló táviratai. A reichsrathból. Bécs, márcz. 31. A képviselőház ülése. Weit­­lof Schuklje ellenében megjegyzi, hogy a Wega, nevű csillagot nem a hasonnevű szláv mennyiség­tudós után nevezték így el, hanem az arabok adták neki évszázadok előtt e nevet. A pótszerződés az 1878-ki párisi általános posta­szerződéshez vita nélkül elfogadtatik. Ezután a ház a költségvetési vitát folytatván, S­w­i­e­c­z­y, mint vezérszónok, Fuss ellen polemizál.

Next