Pesti Napló, 1886. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1886-05-01 / 120. szám

aran­y oklevelet és József főherczeg diját 10 aranyat, Coniferákért dr. Samassa érsek diját 5 aranyat, piaczi növényekért Mauthner Ödön diját 5 aranyat, Gillemot Vilmos Budapesten virító rózsa­tövekért aranyoklevelet és Mauthner Ödön diját 5 aranyat. N­á­d­a­s­d­y Ferencz gróf nagy­ladányi kertészete Coniferákért aranyoklevelet. Mühle Vilmos temesvári mükertész Cyclamen csoportért arany oklevelet. Reichs­thaler János pozsonyi mükertész Coniferákért ezüst oklevelet és Emich Gusztáv dijat 5 aranyat. Ocker Ferencz Budapes­ten virító rózsatövekért ezüst oklevelet és Nádasdy Ferencz gr. diját 5 aranyat. Heykal Ede pápai uradalmi főkertész Coleus gyűjteményért ezüst okle­velet. N­i­r­s­c­h­y István pozsonyi mükertész piaczi növényekért broncz oklevelet és Mauthner Ödön diját 5 aranyat. Mla­zár József budapesti mükertész Kak­tusz-gyűjteményért broncz oklevelet. Jegyzőkönyvi el­ismerést nyertek a következő versenyen kívül álló ki­állítók: Zichy Ferencz gróf, Dengler Antal, kir. magy. egyetemi növénykert, Feich­­tinger József G. II. osztály. Élővirágokból összeállí­tott kézimunkák. Szelnár József virágkö­tési munkákért arany oklevelet és Wenckheim Rezső gróf díjat 5 aranyat. Ocker Károly ezüst oklevelet és az állami díjból 2 aranyat. Mühle Vilmos ezüst oklevelet és az állami díjból 2 aranyat. Seyder­­h­e­i­m Irma ezüst oklevelet és az állami díjból 1 aranyat. H­u­s­z­a­r­i­k Pál sz.-fehérvári kertész ezüst oklevelet. G i 11 e m o t Sarolta broncz oklevelet. III. osztály. Konyhakertészet. Buda­pesti gyermekmenhelyegylet istvántelki kertész képzőintézete áttelelt és szabadban tenyész­tett fajokért aranyoklevelet és a fővárosi dijat 10 aranyat. Nonn János budapesti konyhakertész idei korai termelésért aranyoklevelet és a vendéglősök di­ját 50 frankot. Heykal Ede áttelelt zöldségért arany oklevelet. Zichy Béla gr. lengyeltóti kerté­szete hajtatott zöldségért arany oklevelet. M­a­z­á­r József zöldségneműekért ezüst oklevet és Emich Gusz­táv diját 5 aranyat. Szabó Ferencz budapesti mű­kertész gombatenyésztésért ezüst oklevelet és Krona­­wetter diját 3 aranyat. Hausknecht Jakab bu­dapesti konyhakertész idei korai termelésért ezüst ok­levelet és Mauthner Ödön diját 5 aranyat. L­ó­g­­r­á­d­y Károly spárgáiért ezüst oklevelet és Elked Antal dijat 5 aranyat. Meszlényi Pál velenczei kertészete melegágyi termékekért ezüst oklevelet. Nirschy János karfioljáért ezüst oklevelet. IV.osztály. Gyümölcskertészet. Spie­gels. Budapesten áttelelt gyümölcsért aranyokleve­let és a vendéglősök diját 50 frankot. Id. Petz Ármin Budapesten jól választott idomított gyümölcs­fákért arany oklevelet és 50 frank dijat. Kovács József bátorkeszi áttelelt gyümölcsért aranyoklevelet és Spiegel S. diját 50 frankot. Budapesti gyer­mekmenhelyegylet szamóczákért ezüstokleve­let és a fővárosi dijat 5 aranyat. Kehrer Károly Versecz különféle fajta almák és körtékért ezüstokle­velet és Elked Antal dijat 5 aranyat. F­i­­­e­d Albert Vármező, áttelelt almákért ezüstoklevelet. Weinin­­ger Mária Duna-Almás, áttelelt almákért ezüstokle­velet. Gottschlig József Budapest spárgáért ezüstoklevelet. Unger Béla T.-Tótfalu, áttelelt gyümölcsért ezüstoklevelet. V. osztály. Kertészeti,eszközök és be­rendezések. Mauthner Ödön Budapest fake­­verékeiért arany oklevelet. Fuchs Emil Budapest, földnemek mintaszerű felhasználásáért ezüst okleve­let és a fővárosi dijat 5 aranyat. Y­i­­­b­i­c­h Antal Budapest, olló ollóért 60 frank elnöki dijat és kerté­szeti egyéb eszközökért ezüst oklevelet és az állami díjból 2 aranyat. Kutschera György Budapest, kertészeti eszközökért arany oklevelet. Geittner és R­a­u­s­c­h Budapesten szerszámokért ezüst oklevelet és az állami díjból 4 aranyat. Ziegler Krisztina Bu­dapest selyem-mandhettákért ezüst oklevelet és az ál­lami díjból 2 aranyat. Spiegel S. szerszámokért ezüst oklevelet. Buchwald S.Budapest,pavillonért ezüst oklevelet. Hock György Budapest, pavillonért ezüst oklevelet. — Jegyzőkönyvi elismerést kapott Schwarz Antal Budapesten. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, május 1. Naptár: Szombat, május 1. — Róm. kath.: Fülöp és Jakab. — Prot.: Fülöp, Jakab. — Görög-orosz : (ápril 19.) János. — Zsidó: (nisszan 26.) Sabbat Kedosim. — Nap kel 4 óra 44 perczkor reggel, nyugszik 7 óra 12 perczkor délután. — Hold kel 3 óra 44 perczkor reg­gel, nyugszik 4 óra 15 perczkor délután. Vallás- és közoktatásügyi miniszter fogad délután 2—4 óráig. Horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2 óráig. Vahlberg gróf vejénél, Ervinnél tartózkodik, ki ma­gas állású hivatalnok s a gróf Hertha nevű leányát birja nőül. Ugyancsak e háznál él másik leánya is, Liddy, kinek valami Meidlingen nevű óbester Bruno nevű hadnagy fia teszi a szépet. Ez a sakkfigurák első felállítása. Tehát a világon indul és harmadik lépésre . .. Megálljunk egy perezre! Belekeveredik a játék­ba bizonyos Mettenborn Lothár — hogy báró vagy gróf, azt nem is szükséges mondanom. Blumen­thal úr személyei mind abból a körből valók, a­hol az ember kezdődik. — Ez a Lothár egy kiélt, megszene­­sedett szivü, élvekbe beleunt gavallér, de kinek a »szép Hertha« mégis kényére hat, s azért »nem kér soká, felé ugrat.« Éppen Hertha születésnapja van. Ezen émely­gősen konvenczionális és pókhálósszagú momentumot nem átalja Blumenthal úr arra használni, hogy sakk­figuráit defil­roztassa előttünk. El is vonulnak szép hosszú sorban. Ervin, Weidegg báró, a férj, Bru­­n­o hadnagy, Lothár úr, Brendel báró, a pikáns Breitenbach báróné, Liddy, a kis naiva, és utolsó, de nem végső — Fabricius, a titkos tanácsos, ki azt a kegyet kéri ki Herthától, hogy birja rá atyját államhivatalba lépésre. — Hertha, ki a titkot (!?) nem tudta, szentül meg is ígéri. Wahlberg gróf azonban, ki rettene­tes, nyársat nyert római, konokul megmarad titkai és tartózkodása mellett. Ő bizony nem lesz sem minisz­ter, sem államtitkár, ha Nagy-Németország kéri is. Ezalatt szép csendesen kezdi fonni Lothár úr is a maga gyenge pókhálóját. Hertha haragszik rá. Miért ? Azt tán maga Blumenthal sem tudja. De hát Lothár úrnak olyan asszony szerelme kell, a­ki »duz­zog«, mert a »duzzogó« ajkakról édesebb a vallomás. S milyen reménye van a »duzzogó« ajkakról ilyen vallomást nyerhetni ? Az, hogy Ervinék majd bajba kerülnek, aztán Lothár úr nem vonja meg tő­lük »szíves támogatását« é s minden sikerülni fog. A »baj« be is következik, amennyiben Dajka könyve megjelenik. Ez a könyv, mely nem mond el más dolgokat, mint amelyeket úgyis egész Berlin tud, rettenetes és nem remélt hatást idéz elő. Speczializer tönkre teszi Wahlberg grófot. Elhidegülnek iránta a minisztériumban, még a v­e­j­é­t is szabadságolják — a felajánlott magas államhivatalt nem akarják neki odaadni, holott már most csak azért is, hogy rehabi­litálhassa magát, hajlandónak nyilatkozik azt elfo­gadni. Sőt a tervezett házasságból Meidlingen fia Brúnó és Vahlberg ifjabb leánya, Liddy között is,­­ — mely pedig már a legjobb után haladt, —­­ semmi sem lesz, legalább egyelőre. Sőt Lothár I és Bruno arra is fogadnak, hogy Meidlingen óbester estélyén minden belépő a Wahlberg esetéről fog be­szélni — s Lothár megnyeri a fogadást. Sőt Lothár tovább megy. Ervinéknek, kik tüntetőleg eljöttek a Meidlingen estélyére, hogy emelt homlokukat mutas­sák a gúnyos tekintetű irigyeknek — eléje megy, s metsző sarkazmussal felajánlja Herthának kocsiját, pont tizenkét órára, holott Hertha jól akart mulatni s tánczolni reggelig. És Lothárnak igaza van. A levegő »tikkasztóan tűrhetetlenné« kezd válni a Wahlberg családjára. Sőt, mikor Hertha, az ezredest kipróbálandó, a Liddy házasságát hozza szóba — Meidlingen kitérő szavaira szemére veti gyávaságát, s a gúnymosolylyal »kocsija előálltát« jelentő Lothár nagy diadalára — eltávozik. Mit tegyen hát Wahlberg ? Mikor ő annyira ártatlannak érzi magát, Herthának van egy jó taná­csa, melyet meg kell fogadni. El kell mennie Károly Emil herczeghez, s szemtől-szemben kérni tőle a vá­dak rektifikáczióját. — Lothár azalatt Brendel báró, e szeretetreméltó éhenkórász által táviratoztatott Daskának Oroszországba, hogy mily alapja van vádjá­nak. Kellő summa pénz mellékeltetvén, Daska ur azt válaszolja, hogy vádjait igen hiteles kutforrásból me­rítvén, fentartja Vahlberg ellen, a mennyiben azokat az ifjú herczeg szájából hallotta. S ezt Hertha éppen akkor tudja meg, mikor atyja az ifjú herczeghez indul felvilágosítások kérése végett! Lothár ur pedig elérkezettnek látja a pillana­tot, melyben a hurkot összeránthatja, már a mennyi­ben huroknak lehet azt nevezni. Elmegy Herthához s tudtára adja, hogy atyjának régi papírjai között turkálva, meglelte a Wahlberg gróf ártatlanságát bi­zonyító okmányokat. Elmondja, hogy ez okmányokkal felkereste az ifjú herczeget, ki is nagy töredelmesen bevallotta, sőt egy levélben meg is irta igaztalan vol­tát Vahlberg ellen. — E felfedezés természetesen le­írhatatlan örömet idéz elő Hertha szivében — a levél rögtön elküldetik a herczeghez indult Vahlberg grófnak, Hertha pedig oly baráti ömlengésekkel áraszt­ja el a bámuló Lothárt, hogy az — kiesvén mefisztói szerepéből, .. . megjavul. Tableau finale gyanánt Emil herczeg megláto­gatja Wahlbergéket, Meidlingen óbester bocsánatot­­ kér Herthától gyávaságáért, minek folytán Brúnó I­eljegyzi Liddyt, Lothár elutazik, Brendel adósságait­­ kifizetik. Fabricius úr ismét rendkívül nyájas, s a hi­vatalos lap azt a kommünikét hozza, hogy Vahlberg gróf az »összminisztérium« kivonatára ismét­­ álla­mi szolgálatba lép. Ebből áll az a törékeny váz, a melyet mesének alig lehet nevezni, s melyhez kriticre nyúlni nagyon bajos, mert halomra dől az egész. Világosan kimondva ugyan nincs a darabban, de Emil herczeg szavaiból olyasmi gyanítható, hogy maga az elhunyt herczeg volt az, a ki daczára az Ausztriával kötött titkos szövetségnek, — jobban megfontolta a dolgot, s m­a­g­a árulta el az ügyet a berlini udvar magas intéző köreinek, még pedig elég jókor, mert este érkezett meg a titkos szerződés — reggel pedig bevonultak a porosz csapatok. Tehát a státustitkot azon két egyén közül, kik egyedüli letéteményesei voltak a nagy titoknak, éppen az árulta el, a­kiről legkevésbbé tehető fel. De ha fel­­teszszük is — különös világosságot vet­ő kegyelmes­­sége jellemére az a veszedelmes körülmény, hogy ezt az átkozottul fontos államtitok-árulást az egyedül megbízott és róla hivatalosan tudó miniszter minden értesítése nélkül csinálja, s zsebredugott kezekkel nézi, hogy miképen dobnak Yahlberg grófta követ­kő után, mert hiszen »nyílt titok« az, hogy Yahlberg grófot gyanúsítják az árulással, sőt Károly Emil her­czeg egy igen-igen kétes jellemű úr, Daska gróf előtt nem átall e sértő gyanúnak kifejezést adni, annyira, hogy ezért a darab végén ünnepélyesen statiszfak­­cziót is ad. Tehát az öreg herczeg vagy magyarán kimond­va könnyelmű fráter, a ki a más bőrére követ el égbe­kiáltó igazságtalanságot fián,árulást országán,sérelmet egy becsületes ember jellemén — vagy pedig ostoba po­litikus, a­ki tán azon reményben, hogy úgysem tudódik ki, kalap alatt csinál forradalmat önmaga ellen, le­rontja egyik kezével azt, a­mit a másikkal épített — mert vagy ne szövetkezett volna Ausztriával, vagy ne árulta volna el suttyomban tervét a poroszoknak. De általában mi közünk ehhez az egész hiábavaló, hihetetlen operette-cselszövényhez, mikor az öreg herczeg meghal még a vígjáték születése előtt? Az, hogy ez a széllel bélelt vígjáték a maga pa­csuli szagú levegőjével éppen ebből a bolond lyukból fut, s mi kénytelenek vagyunk erre a képtelen állás­pontra helyezkedni, ha a vígjátékkal egyáltalán szóba akarunk állani. Ebben a vígjátékban tudniillik bűnhődik valaki egy hibáért, melyet el nem követett, s jóvá teszi ezt a hibát valaki más, a­ki a darabban nem játszik, s mi­­­után egy herczeg, a­ki meghal a darab halála előtt,­­ vagyis mielőtt az színre került, lőtt egy nagy ba­kot, megszenved érte egy másik, s végre helyre­hozza egy harmadik. Jellemző a vígjátékra az is, hogy ez a »princeps rectificator,« ez a mindent helyre­ütő Emil herczeg a negyedik felvonás tizen­negyedik jelenetében lép fel először és utol­jára. Ilyen németesen »gründlich« alapokon nyug­szik a vígjáték; lássuk most oszlopait, a­melye­ken épül. A darab főszemélye — már a­mennyiben körü­lötte jelentkezik valami, a­mi küzdelemhez hasonlít — Vahlberg gróf leánya, Ervin neje, Hertha lenne. S mit csinál ez a Hertha ? A vígjáték egész folyamán keresztül teljességgel semmit. Úgy áll a körötte esetlenkedő német szerelmesek között, mint az arany szents­ég, mely körül fajankók serege csúszik térden. — Összes szereplése arra szorítkozik, hogy Lothár belészeret, ha ugyan szerelemnek nevezhető az olyan bursch-szagu »rukkerstikli,« a melynek tár­gyául Lothár Herthát választotta. S aztán mivel viszonozza Hertha a Lothár vonzalmát ? — Semmi­vel, mert — risum teneatis — négy felvonáson keresz­tül még csak tudomást sem vehet róla, hogy valaki az ő hírhatásáért törekszik. Mikor pedig meg­tudja Lothártól, hogy atyja ártatlansága kiderült — kitörő örömöt árul el, mely — kijózanítja Lothárt bűnös szerelméből. Wahlberg gróf is olyan hős-féle vagy mi, csakhogy mit csinál ? Folyton a színpadon van, mint Hertha, vagy személyesen, vagy legalább róla beszél­nek. Ez az egyedüli feladata és szerepe ennek az ur­nak, hogy beszéljenek róla. S az egész darab nem egyéb, mint egy Wahlberg gróf körül forgó pletyka kolportácziója. A­mint ez a pletyka keletkezik, kezd mozogni a marionette-alakok serege, a­mint a pletyka megszün, megszün a darab is. Röviden : arról van szó, hogy Vahlberg grófot valamiért, a mi a darab előtt történt, rágalmazza va­laki, a ki nem játszik a darabban. Ennek hazug vol­tát valakinek az irataiból, a kiről csak szó van a darab egy részében — kisüti Lothár. S ez az egyetlen akc­ió, a­mit konstatálhatunk, hogy tudniillik Lothár úr kiböngészi a rehabilitáló dokumentumokat. Ez is a színfalak között történik — a színpadon csak mint tényt említik föl. Egyáltalán a darab java láthatatlan és hallhatatlan. Úgy képzelem magamnak, mint egy hölgyet, a­ki a színfalak között áll — a színpadon csak az uszálya söpör. Lothár német szerelmes és rejtelmes gaval­lér. Neki daczos szerető kell. Meg akarja törni Her­tha büszkeségét. S mihez fog? Terjeszti talán a Wahl­­berg-féle on dit-t ? Nem. Az gyalázatos dolog lenne. Tehát a Yahlberg pártjára áll s védi őt és övéit? Azt sem. Mit csinál hát ? Semmit. Hagyja beszélni az embereket s mikor már telebeszélték egymás és a publikum fejét, akkor előáll a maga kiböngészett pa­­limpszeszével s ostromra indul... azokban az iratok­ban rejlik Yahlberg gróf mentsége. No most! Nagy ára lesz annak! ... Hertha erénye küzdeni fog gyer­meki szeretetével — Lothár szítja a tüzet... Az asz­­szony ingatag... S mi történik? Semmi. Lothár nem szab árt a leveleinek, Hertha nem küzd, hanem örül. De a hála ? Az­tán nyakába veti majd Lothárnak azt, a­mit az erőszak le nem tép­hetett volna számára ? Szó sincs róla. »Lothár pe­diglen — látván a Hertha örömét — megtér vala.« Így vagyon az megírva Blumenthal Oszkárnál, sőt azt a színpadon így is játszszák. Hol hát a bonyolat ? A cselekmény érdeke ? Hol a küzdelem? Akadályok? Ellenállás? Nincs olyan kritikai nagyító üveg, mely annak nyomaira tudjon találni. Mint tökéletesen fölösleges alakok lézengnek a három sol-disant főszemély körül Bruno, Liddy, Bren­del, Fabricius, Breitenbach báróné, Meidlinger óbes­ter és két inas. Mindezek az ismeretes színpadi mixtum com­positum biablon alakjai. A gavallér hadnagy, aki tudatlan, az okos német szűz, aki csak hogy kötéllel nem fog magának férjet, a »deutsche Jungfrau« émelyítő ezeregyedik ismétlése a színpadon, mely szerep olvasásakor önkéntelenül eszébe jut az em­bernek a berlini német mondása, kitől egy ott időző magyar ember azt kérdezte, hogy mért olyan tag­baszakadtak, férfiasak, nem kellemesek az ő asszo­nyaik? — azt felelte rá, hogy — »Ja,unsere Frauen! anmuthig sind sie nicht — aber gesund.« Brendel báró egy tedd­ ide, tedd­ oda, kikopott gavallér, végzett német földesur s a maga nevén ne­vezve : »Schmarotzer.« Hogy a durvább német s a finomabb franczia munka közötti különbséget lássa valaki, elég ha arra utalok, hogy nézze meg a »Tücsök a hangyáknál« tönkrejutott gavallérját, ki barátainak él, azok érdekeinek szolgál, s hason­lítsa össze a Blumenthal Brendeljével. Mint egy finom Meissonier é­s annak a reprodukcziója po­rosz olajnyomatban. A képviselőház ülése déli 12 órakor. A magyar jogász-egylet teljes ülése, az ügyvédi kamarában este 6 órakor. Értekezik : Dr. Dell’Adami Rezső. A földrajzi társaság bankettje Ujfalvyné tiszteletére este 7 órakor a Nemzeti­ szállóban. Munkácsy „Mozart végperczei“ képé­nek kiállítása a műcsarnokban délelőtt 9— délután 6 óráig. Belépti díj 50 kr. Tavaszi virágkiállítás a városligeti ipar­csarnokban reggel 6— d. u. 6 óráig. Belépti dij 50 kr. A vörös­ kereszt egylet budai­­ Erzsébet­­kórháza megtekinthető d. e. 10—11'/. óráig. N­emzeti múzeumi képtár d. e. 9—d. u. 1. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Az állat­kert nyitva van egész nap. Délután mutatványok szelidített oroszlánokkal és kigyókkal. Stu­wer tűzijátéka este V.9 órakor. Belépti dij 30 kr. Újpestre illetőleg a Margitszigetre fél­­óránkint közlekednek a helyihajók. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — Az udvar köréből. A király tegnap d. u. 3 óra­kor Tisza Kálmán miniszterelnököt fogadta külön ki­hallgatáson. A miniszterelnök egyebeken kívül Pauler igazságügyminiszter haláláról értesítette ő Felségét, ki mély megilletődéssel fogadta a hirt. A kihallgatás körülbelül félórát vett igénybe. Délután 5 óra után a király ő Felsége a Városligetbe kocsizott és a nélkül, hog­y útközben kiszállott volna, este 6 órakor vissza­tért a budai királyi várpalotába. — A királyné ő Felsé­gét tegnap délután újból meglátogatta dr. Schulek szemgyógyász egyetemi tanár. A felséges asszony szembaja négy-öt nap múlva meg fog szűnni.­­ Gi­zella főherczegnő tegnap este Mailáth Sarolta udvar­hölgy társaságában ismét ellátogatott a német szín­házba, hol Fedorát adták. A főherczegnő fél tízkor távozott a színházból. — Király ő Felsége trónraléptének negyve­nedik évfordulóját 1888-ban az alsó-ausztriai ipar­egylet, alsó-ausztriai iparkiállítással akarta megünne­pelni, s e czélra a kereskedelmi minisztériumtól az egykori bécsi világkiállítási rotunda átengedését kérte. A minisztérium átengedte a helyiséget, de leiratában kiemeli, hogy a tervezett iparkiállításnak ne adjanak hazafias-dinasztikus jelleget, mert ilyenben Ausztria összes tartományainak részt kellene vennie. — József főherczeg pártoló tagja lett a szegény beteg gyermek-egyesületnek és pénzadományát el­­küldötte Tabódy József cs. kir. kamarás, egyleti elnök kezéhez.­­ A budapesti (budai) tornaegylet tegnap dél­után 51/8 órakor tartott rendes évi közgyűlésén Da­rányi Ignácz elnök meleg szavakban emlékezett meg az egyesület alapító tagjának, Pauler Tivadarnak haláláról, indítványozván, hogy az egyesület részvét­iratot intézzen a családhoz és a temetésen testületileg jelenjen meg. Az indítvány egyhangúlag elfogadta­tott. Az egyesületi csarnok tulajdonjogának a fővá­rostól való megszerzése ügyében Rónay János indít­ványára megteszik a szükséges lépéseket. A választ­mányi jelentés meghallgatása és a felmentvények meg­adása után a tisztviselők választásához fogtak. Az eredmény a következő : Elnök Jenny juntor, alelnök Kollár Lajos, felügyelő bizottsági tagok Horn István, Török Ödön, dr. Rácz Károly és Stolp Ferencz. — Korizmics kúriai biró, ki több éven át, mint a kairói nemzetközi bíróság tagja működött, az alexandriai nemzetközi felső bíróság tagjává fog ki­neveztetni. — Szilágyi Dezső országgyűlési képviselő teg­nap délután 2 órakor londoni útjából visszaérkezett a fővárosba. Szilágyi Londonban több érdekes parla­menti tárgyaláson volt jelen, a többek közt azon is, melyen Gladstone nagy beszédjét tartotta. Vissza­­jövet Bécsben két napig tartózkodott és onnan jött Budapestre. — Negyven évi tanári jubileum. Ma, május el­sején van negyven éve, hogy dr. Horvát Árpád, az ok­levél- és czimertan nyilvános rendes tanára, a buda­pesti egyetem bölcsészeti karánál ez állásra kinevez­tetett. 1846 május 1-én foglalta el e fontos tanszéket, melyen négy hosszú évtized óta a legnagyobb buzga­lommal és lelkiismeretességgel működik. Tanítványai­nak száma sok százra megy s számosan közülök ki­váló állást foglalnak el, vagy irodalmilag tették is­mertté nevöket. Nem egy történetírónk a kitűnő tanár vezetése alatt szerezte diplomatikai ismereteit, ki iro­dalmilag is élénk tevékenységet fejtett ki s több nagy szakavatottsággal irt munkát tett közzé. A nagyér­demű férfiú negyven évi működése daczára ifjúi lel­kesedéssel s viruló egészségben teljesiti jelenleg is ta­nári hivatását az egyetemen, melynek nemcsak legré­gibb, de legérdemesebb tanerői közé tartozik. — A kis­körösi és szabadkai kirándulás, melyet az írók és művészek társasága vasárnap rendez, igen fényesnek ígérkezik. Kiváló írók: Tolnay Lajos, Ko­­mócsy József, P. Szathmáry Károly, Ábrányi Emil, Szabó Endre, sat. olvasnak fel Petőfi szülővárosában, Kis-Kőrösön, s azután Szabadkán, Ábrányiné, Siposs Antal, Latabár sat. közreműködése pedig a programai­nak művészi érdekességet ad. Mind Kis-Kőrösön, mind Szabadkán a vendégeket ünnepélyesen fogadják. A kirándulásban résztvenni akarók ma jelentkezhet­nek Dolinay titkárnál az írói körben. — M.-Szigeten vasárnapra újabb népgyülést hívtak össze Hollósy István és társai. A népgyülés egyik pontját Rákóczi Ferencz hamvainak haza szál­lítása képezi, melyekről azonban senki sem tudja, hogy hol vannak. — A magyar jogászegylet a tegnapra kitűzött ülést határozatlan időre elnapolta. — A kir. tábla fegyelmi tanácsa tegnapi ülésé­ben, a szabálytalanságok és mulasztások elkövetésével vádolt Székács Pál orosházi kir. aljárásbirót felmen­tette. Papp Bertalan ungvári járásbirósági írnokot pedig hivatalos kötelességének megszegése és botrá­nyos magaviselete miatt hivatalvesztésre ítélte. — Romania irredenta. Az igazságügy-minisz­térium is hozzájárult az ügyészség azon indítványá­hoz, hogy a román irredenta ellen megkezdett per megszün­tettessék. — A Babonáról czimű vallásos szellemű és né­pies irányú munkára hirdet előfizetést Sirásaka An­dor pécsi tanító. A munka czélja a nép felvilágosítása a vallás utján. Egyes példány ára 30 kr. Előfizetési pénzek a szerző nevére Pécs, Ágoston-tér 1. sz. alá küldendők május 20-ig. — Az antiszemita agitáczió Párisban véres pár­bajokra és különös párbaj-történetekre ad alkalmat. A párisi lapokban most jelent meg Albert D­u­r­u­y és Alfonzo Daudet nyilatkozata, kik Drumont se­gédei voltak a Meyerrel vívott párbajban. Meyer azon inkorrektséget követte el, hogy a párbaj alatt balke­zével kétszer kapta meg Drumont kardját. A segédek erről ezt mondják: Midőn Meyer először kapta meg a kardot, közbeléptek s abbahagyatni akarták a pár­bajt. Meyer azonban sajnálatát fejezte ki a felett, s azzal mentegeté eljárását, hogy igen ideges. Drumont pedig folytattatni kívánta a párbajt. »Feltehettük-e — írják a segédek —­ hogy ily inkorrektség után Me­yer úr súlyosbítani fogja az ő eljárását újabbal, és pedig ezúttal, másodszor, balkezével úgy megkapva Drumont kardját, hogy annak teljesen lehetetlenné tette a kard használatát. Erre mi nem gondolhattunk előre, a­mint nem gondoltak Meyer segédei sem, s ha a bekövetkezett tény (tudvalevő, hogy Drumontot Meyer veszélyesen megszúrta) minket megc­áfolt, ez minden emberi előrelátáson kívül történt.« — Ez a nyilatkozat felelet a támadásokra, melyekkel a párisi lapok Drumont segédeit illették azért, hogy nem lép­tek közbe s megengedték történni a párbaj ily lefo­lyását.­­ A másik eset a következő: A Nationban az antiszemiták ellen heves czikk jelent meg, mire Rochefort párbajra hívta ki Dreyfusst, ama czikk szer­zőjét. Rochefort segédei ily föltételeket ajánlottak: Vontcsövű pisztoly, a felek 35 lépés távolra állanak fel, mindegyik öt lépést mehet előre; addig lőnek, míg az egyik megsebesül. — Dreyfuss segédei pedig ezt nem fogadták el, hanem e helyett e föltételeket aján­lották : vontcsövű pisztoly, harmincz lépés, két lövés , — vagy pedig egy lövés, s ha egyik fél sem sérül meg, folytatás karddal. A segédek nem tudván megegyezni, fegyverbiróságra került volna a sor, de Rochefort csak oly fegyverbírót akart elfogadni, ki nem köztár­sasági, viszont Dreyfuss nem akart reakczionáriust fegyverbíróul. Dreyfuss segédei erre kijelentették, ( megjegyezve azt is, hogy Dreyfuss rövidlátó a a segédei ellenére egyezett meg a pisztolyban, mit Ro­chefort sürgetett), hogy Rochefort maga akarja a fel­tételeket diktálni, ők ezt megengedhetlennek találják. Az ügy tehát még függőben van.­­ Egy magyar tanuló öngyilkossága Bécsben. Tegnap délelőtt a bécsi Allgemeines Krankenhausban egy Gerő Imre nevű 23 éves orvosnövendék felakasz­totta magát az épület egy félreeső helyén. A fiatal­ember szülei Budapesten laknak. Öngyilkosságának oka ismeretlen.­­ A gizehi szfinx kiásási munkálatai gyorsan ha­ladnak előre. Párisból legutóbb 12.000 frankot küldtek Masperonak Bulakba, ki az ásatásokat vezeti, a továb­bi költségek fedezésére. A szfinx egész teste látható már, s most a jobb láb és a szfinxhez felvezető legelső lépcsők ásatnak ki. Sajátszerű, hogy a jobb láb oldalán görög jelmondatok láthatók a kőbe vésve, mindannyi vallásos jelleggel, míg a bal láb oldalán ily feliratok hiányzanak, a­mi arra mutat, hogy a hívők a szfinx felé délről közeledtek, mert a jobb láb oldala erre van fordulva. Nem lehetetlen, hogy a szfinx és a vele jobb­ról oldalt fekvő gránit-templom között összekötő út létezett, s ez esetben ezen után több szobrot fognak találni föld által elöntve. Az egyiptomi szobrászok a gizehi szfinxet egy nagy négyszögű alapzaton fekve szokták feltüntetni. A kérdés már most az, vájjon e régi szobrászok csak azt adták-e vissza, amit láttak, vagy saját művészi hajlamukat követték, midőn a a szfinxet e piedesztálra helyezték.Néhány nap múlva e kérdés meg lesz oldva. Ha a szfinx nem természetes sziklán fekszik, hanem mesterségesen készült alapzat­ra van helyezve, akkor valószínűleg sírboltot is fognak alatta találni. Helyi hírek.­ ­ A középítési bizottság tegnap Gerlóczy alpol­gármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen a fon­tosabb tárgyak közül a szabadságharczszobor gipsz­mintájára kiírandó pályázat feltételei tárgyaltattak. A tervezeten a bizottság csak azt a változtatást óhajt­ja tenni, hogy a három legjobb pályamű ne 1500, ha­nem 1800—1800 írttal dijaztassék s a pályaműveket ne hat hó alatt kelljen a hirdetmény megjelenésétől számítva beadni, hanem egy év alatt. A pályázati fel­tételek annyiban térnek el az eddigi szokásoktól, hogy a pályázók akár névvel, akár jeligével pályázhatnak s észrevételeket nyújthatnak be a bíráló bizottság íté­letére. A jelen esetben a bíráló bizottság műszaki elő­adója tiszteletdíjat kap. Ezután a tisztviselők házépítő szövetkezetének telepén eszközlendő csatornázási mun­kálatok kérdésével foglalkozott a bizottság. A szövetke­zet kérte, hogy az ő számlájára a város eszközöltesse a csatornázást. A bizottság azt a határozatot hozta, hogy az érdekeltek az előrelátható költségeket a munka megkezdése előtt, a városnál letenni tartoznak. A harmadik érdekesebb tárgy, mely a bizottság ülésén elintéztetett, a következő: A várban a Bástya-sétány előtt egy magánfél építkezvén, a járda­ kitűzés akkér történt, hogy 3 lábbal alacsonyabb lett, mint előtte a Bástya­sétány felszíne. A mérnöki hivatal azt az elő­terjesztést tette, hogy az illető ház előtt az egész bástyasétány leásassék és a bástyafal felső része is lebontassék. De miután a skót apátság házánál is, ha­sonlóan tűzetett ki a járdamagasság és a leásás nagy költségekkel járna, a bizottság azt határozta, hogy inkább az illető tulajdonosokat kell kártalanítani. E czélból helyszíni szemlére egy bizottság kül­detett ki.­­ A városligeti bizottság tegnap délelőtt Cséry Lajos elnöklete alatt ülést tartott, melyen leginkább a központi tej­csarnok-szövetkezet az iránt beadott kérvényével foglalkozott, hogy a városligeti Ste­­fánia-út mellett levő fenyvesben a főváros egy ivó­csarnok felállítására szükséges helyet engedjen át. A bizottság azonban a kérelem teljesítése ellen van, mert egyrészt ehhez a helyhez nagyon közel levő 2 sz. bódé úgy is hasonló czélra már bérbe van adva, másrészt azonban különösen azért, mert ha a feny­vesben tejcsarnok állíttatnék fel, a hely, melyet eddig a distinguáltabb közönség szokott felkeresni, betegek telepévé válnék. De arra való tekintettel sem volna czélszerű teljesíteni a szövetkezet kérelmét, mert az artézi kúthoz emelendő ivócsarnok építése már elhatároztatott, s arra a költségvetésben már 15.000 frt fel van véve, a főváros tehát kon­­kurrencziát csinálna magának, ha a ligetben új ivócsarnokot engedélyezne. A bizottság ennélfogva a kérvényt elutasítani javasolja. Tárgyaltatott még az az indítvány, hogy azok emléke, kik a városliget ke­letkezésének alapját megvetették s fejlődését előmoz­dították, valami módon megörökíttessék. Mielőtt azonban a bizottság erre nézve konkrét javaslatot tenne, felhívta jegyzőjét, Bárány Ferenczet, hogy az erre vonatkozó adatokat gyűjtse össze és terjeszsze a bizottság elé. Végül tudomásul vette a bizottság azt, hogy elnöke , Cséry Lajos, egészségi állapotára való tekintettel 3 havi szabadságot nyert s helyettesítésére Kléh István biz. tagot kérte fel, ki eddig is a város­ligeti ügyekben nagy buzgalommal járt el. — A magyar földrajzi társaság lakomája. A fő­városunkban időző Ujfalvy-pár tiszteletére rendezendő lakoma ma, szombaton lesz a Nemzeti szálloda föld­szinti külön éttermében. A lakomán résztvenni óhaj­tók (társasági tagok vagy vendégek) estig a nevezett vendéglő kapujánál kitett ívre feliratkozhatnak. A lakoma kezdete esti 71/8 óra. Egy-egy teríték ára, borral 2 frt 50 kr. — Az omnibuszról. Tegez Gyula fővárosi adó­biztos beteg neje csütörtökön délután a Múzeum-kör­­úton le akart szállni egy négykrajczáros omnibuszról. Mielőtt azonban egészen leszálloit az omnibusz elin­dult s Tegezné hanyatthomlok esett a földre. Haza­­vánszorgott a maga lábain, de félóra múlva otthon meghalt. Holtteste törvényszéki bonczolás alá kerül. A rendőri nyomozás folyamatban van. — Meglopott színésznő. A rendőrségnél jelen­tést tettek, hogy egy fővárosi színésznőtől elloptak 1550 frtot megérő ruhákat, még­pedig két peluche­­köpenyt vörös kelmével bélelve, hozzávaló peluche­­karmantyúval, uszályos fekete bársony­ruhát, elől gyöngyökkel díszítve, kék selyemruhát, rózsaszín se­lyemruhát, külön derekú széles csipkékkel díszített selyem brokát ruhát és végre egy fehér csipkékkel dí­szített reggeli ruhát. A tolvajt nyomozzák. Eljegyzések és esküvők. Díszes esküvő volt csütörtökön d. e. 11 órakor a lipótvárosi kápolnában. Dr. Sárkány Andor minisz­teri fogalmazó, Sárkány József kir. táblai tanácsel­nök fia, vezette oltárhoz Szabó Irén kisasszonyt, Szabó József altábornagy kedves leányát. Nászna­gyok voltak: Hertzeg Sándor kúriai biró és Kazy János orsz. képviselő; vőfélyek: Szabó Dezső és Sárkány Jenő; nyoszolyó-leányok Szabó Fáni Sárkány Margit kisasszonyok. Az örömszülőkön kí­vül idenvoltak még Kazy Jánosné, ifj. Sárkány Jó­­zsefné és Beöthy Zsoltné. Színház és művészet. — Osel­o Gina k. a., a m. kir. operaház mezzo­szoprán primadonnája, ki pár hét előtt Londonban nagy tetszés közt énekelt, május első hetében fog elő­ször fellépni mint Azuczena a Troubadour-ban. Ugyan­ez alkalommal Eleonórát Wilt Mária, Mannikot Mierzwinsky, Lunát Bignio fogja énekelni. .. Operabál május 6-án. A m. kir. operaházban május 6-án álarczos bál fog tartatni, mely okból a csütörtöki operaelőadás péntekre, május 7-re lesz áttéve. Törvényszéki csarnok. — Vád alá helyezett szerkesztő. Prágából je­lentik, hogy Roys Miklós szerkesztőt, ki az ifjú cse­hek egyik radikális irányú orgánumát szerkesztette, zsarolás, sikkasztás és csalás miatt vád alá helyezték. Többek között gyűjtött egy Gregr Edének átadandó köszönő feliratra, melyet az sohasem kapott meg. A Tuskán-per, Zágráb, ápril 30. (D. É.) A Tuskán tartomány­­gyűlési képviselő ellen hamis eskü miatt indított per ma délutáni tárgyalásán a vád- és védbeszédek tartot­tak. A királyi ügyész vádlottra a 197. és 199. §§-ban körülírt büntetést kéri kimérni, miután a tanúvallo­másokból kimutatja a Tuskán által tett vallomás va­lótlanságát. Hinkovics ügyvéd védbeszéde után az ítélet kihirdetése holnap délre halasztatott. A Pesti Napló táviratai. A görög kérdés. Athén, ápril 30. Deliannys ideiglenesen a hadügyminiszteri tárczát is átveszi. A Rabagas czímű életlap szerkesztőjét a király megsértése miatt elfogták. A kormány a nemzeti banknál 15 milliós kölcsönt vett fel. A külföldi hadihajók a Pireusban hor­gonyoznak. (Ered. sürg.) Konstantinápoly, ápril 30. A félhivatalos Tarik jelentése szerint a minisztertanács a görög kérdéssel foglalkozott és elhatározta, hogy ha Görögország nem veti magát teljesen alá a nagyhatalmak ulti­mátumának, Törökország erélyesebb rend­szabályokhoz fog nyúlni. (Ered. sürg.) Konstantinápoly, ápril 30. (P. K.) Török körökben úgy vélekednek, hogy a görög kérdés véglegesen még akkor sem lenne megoldva, ha a lefegyverezés tény­leg meg is történnék. Attól tartanak ugyanis, hogy abban az esetben Görögországban for­radalom üt ki, vagy ha ez nem is következ­nék be, kétségtelen, hogy Francziaországban és Angliában Görögország barátai követke­zetesen oda fognak törekedni, hogy Törökor­szág bizonyos területeket engedjen át a gö­rögöknek. Páris, ápril 30. Görögországnak a ha­talmak ultimátumára adott válaszában a kö­vetkezők foglaltatnak: A görög kormány vo­natkozással az ápril hó 26-iki jegyzékére.

Next