Pesti Napló, 1886. szeptember (37. évfolyam, 242-270. szám)

1886-09-01 / 242. szám

lekszünk, ha ide iktatjuk Károlyi Árpádnak, a mos­tani jubiláris ünnepély alkalmára írott s az ostrom történetét tárgyazó monográfiája befejező szavait: »És most — úgymond — újabb kétszáz év után, midőn az egygyé forrott ikerváros, Magyarország e drága diadémja, a hatalmas Duna két partján hegy­tetőn és sikrónán oly messze terülve, rohamos fejlő­désével annak a szép jövőnek, annak a szebb kornak nyújtja biztos zálogát, mely után buzgó imádság epe­­dett százezrek njakán; most, midőn az ifjú testvérvá­ros ünnepi köntöst ölt, hogy a kétszáz év előtti nagy eseményt megünnepelje, minden jó magyar keblében bő forrása fakad a hálás kegyeletnek azok szent em­léke iránt, akik nekünk a mi fejünk elveszett koroná­ját visszaszerezni segitenek. Áldjuk a nemes vezér emlékét, a kiben az eszme megfogamzott s ki ezt az eszmét annyi gát ellenére győzelemre vezette; a ke­gyelet tömjénjével áldozunk őseinknek, a vérünkből való vérnek s csontunkból való csontnak a visszaszer­zett szép örökségért, melyet unokáikra hagytak; s az őszinte hála hervadhatlan koszorúját nyújtjuk azon idegen hősök halhatatlan emlékének, kik eljöttek ide, erre a földre, a rab Buda falai alá és véröket ontották, éltüket áldozták azért, hogy összetörhessék a rabnak lánczait. Hálánk nem a koldus köszönete az elfogadott jótéteményért, hanem őszinte lovagias elismerése annak, hogy talpra állani segítették ezt a már-már kimerült országot, a mely háromszáz esztendőn ke­resztül védte meg legjobb s leghűbb fiai holttestével őket s a nyugati czivilizácziót a barbár hatalmas csa­pásai elől és a melyről a német birodalmi gyűlés, meg a becsületbeli adósság súlyát élénken érző branden­burgi nagy választó fejedelem ünnepélyesen elismerte, hogy »a német nemzet római szent birodalmának leg­erősebb védbástyája valt.« Mindezeket élénken igazolják mostani kétszá­­zados emlékünnepélyünk napjai. S hirdetik egyszer­smind azt is, hogy bár a mai világ a kultúra terére vitte, a munka fölemelő, békés harczába avatta föl nemzetünket, csapongó lelkesedéssel csüng s minde­nével áldozik a hősök emlékének is. A fringiák s had­verő buzogányok bár pihennek, de él a szivekben a soha el nem enyésző lelkesedés a haza szent földje iránt, melyen annyiszor apáink vére folyt s melyhez egy ezredév megszentelt emlékei csatolnak; mert mint Tinódy Sebestyén, a XVI-dik századbeli dalnok énekli : „Itt valaki közülünk elesik, Az angyalok menyországban viszik Ez világon neve elhirdesik És mindenek nagy jóval idvezlik.“ Dr. Szendrei János, Károlyi Árpád monográfiája, (Buda és Pest visszavivása 1686-ban. A kétszázados em­lékünnepély alkalmára Budapest fővárosa megbízásából eredeti kútfők alapján irta dr. Károlyi Árpád. Buda­pest 1886.) Ama nagy munka, melyet Budapest fővárosa a kétszázados emlékünnepély alkalmából jeles történé­szünkkel, Károlyi Árpáddal íratott, a mai díszközgyű­lésen osztatik szét s az emlékezetes hadieseménynek néltó irodalmi örökítését képezi. A nagy negyedrétű, 435 oldalra terjedő, pazar fénynyel illusztrált kötet egészen Budavár 1686-ki ostromának van szentelve s tiz fejezetben épp oly érdekesen, mint alaposan fejte­geti a nagy katonai dráma összes jeleneteinek lefo­lyását s a szerepet, melyet benne ostromlók és ostrom­lovak játszottak. Károlyi Árpád két év óta kutatott hazánk és a külföld minden nevezetesebb levéltárában s rengeteg anyagot gyűjtött össze, melyet élvezetes, vonzó alakban mutat be olvasóinak. Feltünteti az európai helyzetet 1685 végén, a béke- és háborupárt küzdelmeit a császári udvar kö­rében, előadja a német birodalom s a pápa által föl­ajánlott pénzbeli segély ügyét s azután hosszú fejeze­tet szentel Magyarország belügyei rajzának a nagy felszabadító háború előtt. Ez az első négy fejezet tar­talma. Az utolsó hat fejezet a katonai műveletek elő­készítését, kiválóbb mozzanatait, a nevezetesebb csa­tákat és rohamokat s végül igen élénken magát a nagy eseményt írja le, a keresztény hadak diadalát, Buda visszafoglalását. A függelékben szerző felsorol­ja azokat, kik az egy­korúak szerint legelőször jutot­totainé asszonyom, én megszerettem a kelmed leányát és megtisztelem kelmedet azzal, hogy kelmedtől ké­rem, adja nekem őt feleségül. Kalotainé. Megtisztel! Engem! Meggya­láz, nem megtisztel ezzel a kéréssel. F e r i z. Kalotainé asszonyom! Kalotainé. Még megtisztel! F e r i z. Gondolja meg kegyelmed, nem így szo­kott a török keresztény leányt feleségül kérni! Kalotainé. Oh jól tudom, nem igy! Hanem rabolni, lánczon elhurczolni, gyilkolva, égetve, igy szoktátok — F e r i z (vadul), így, Allah nevére igy szoktuk! Kalotainé. Az anyja testén keresztül, testvérei vérébe keverve, égő hajlékuk világánál — F e r i z, így, igy, az örök istenre és prófétájára mondom, igy! Hedvig. Édes anyám, az Istenre kérem — kegyelmedet is tiszt ul — Feriz (magát megfékezve.) Gondolja meg, Kalotainé asszonyom, e zavaros időkben oltalmukra lehetnék, nagy hasznára minden hozzájok tarto­zóiknak. Kalotainé. E haszonért cserébe csak a lel­ki üdvösségünket kellene odaadnunk. Feriz. Sokat láttam és megszerettem a leá­nyát, Kalotainé asszonyom. Érzelmeimnek ez a mód­ja valamiképen idegen bennem. Nem olyan, a­milyent eddig ismertem. ígérem kegyelmednek, hogy leányát nem török módra tartanám, hanem megbecsülném, szeretném, tisztes feleségül tartanám — Kalotainé. Talán még elsőnek is a többi között! Feriz. Kalotainé asszonyom, hallgasson rám ! Kegyelmed rossz indulattal van irántam. Szavait élbre rakosgatja, hogy szúrjanak és vágjanak — Kalotainé. Nincs egyéb védő fegyverem a szónál. Feriz. A szó nem akkor védelmezi meg job­ban az emberét, ha éles — Kalotainé. Minden szavamra van egy tő­röd, van egy késed, van egy kardod, van egy katonád. Minden hatalmad meg van rajtunk, csak még nyo­morult szavunk van meg nekünk. Mért háborgatsz boldogtalanságunkban ? Elveszed a holminkat, termé­sünket, legelő barmunkat, a jármos jószágunkat, a te­jelő tehenünket; elveszed fejünk alul a párnát: hát mért törsz a lelki nyugodalmunkra is ! Mért nem éred be zsákmányoddal. Feriz. Nem vagyok én rabló. Emberségesen bántam kegyelmeddel mindig. Békén hallgatom most is szemrehányásait. Hallgasson meg, Kalotainé asszo­nyom. Ha az a baja, hogy muzulmán vagyok, hát el­hagyom hitemet, fölveszem a keresztséget. Ha az a baja, hogy török vagyok, leteszem a turbánt, fölve­szem a csalmát és magyar leszek magyarok között. Mit akarhat még kelmed többet én tőlem ? Adja ne­kem a leányát, Kalotainé asszonyom! Kalotainé, így szereti kelmed ezt a gyer­meket ? Feriz, így szeretem és kárhozzam el, ne lás­sam a próféta paradicsomát, ha az enyém nem lesz. Kalotainé: Isten az egekben, te légy a ta­nácsadóm ! Hedvig (ijedten): Édes anyám! Kalotainé. A­mit az Isten rendelt, az le­gyen meg az ő akarata szerint. Nekem nincs több sza­vam ehhez. Forduljon kegyelmed a leányhoz. Ha szereti kegyelmedet, Isten munkája lesz ez, nem em­bereké. Hedvig. Nem, nem akarok a felesége lenni. Kalotainé. Nem akarsz? Hisz az imént pártját fogtad! Hedvig. Nem tudom, nem értem, ne haragud­jék meg, én sem haragszom magára, de irtózattal tölt el a gondolat, hogy a felesége legyek — Feriz. Nem tudnál szeretni? Nem érzed, mennyire szeretlek, mikor kész vagyok érted min­denre ! Hedvig. Érzem, tudom, látom, de meghalok a gondolatától is. Kalotainé: De gyermekem! Hedvig. Gondold meg, édes­anyám, hiszen te mondtad, megölte a férjedet, megölte az atyámat. Gondold meg, elhurczolták kis gyermekedet zsenge ártatlan korában . . . Azt mondják, gyűlöletes jani­csárt nevelnek a keresztények veszedelmére az elrab­lóit keresztény kisdedekből. Feriz (szilaj­on): Azt, janicsárt! Én is az va­gyok. Én is keresztény emberek gyermeke lehettem. Nem védett meg a kereszt, nagyra nőttem a félhold alatt, a próféta árnyékában. Mit beszéltek nekem a keresztény irgalmasságról! Mikor a török szerelem­mel, lemondó szívvel, áldozattüzében égetve meg min­denét, a mije szent, közeledik hozzátok, akkor is ke­resztény gyűlölettel veritek vissza. Tűz és halál reá­­tok ! Nem kellett a barátságom, meg fogjátok érezni ellenséges indulatomat. Hedvig. Kegyelmezzen . . . Kalotainé. Mit rimánkodol neki! Kegyel­mére hiába számítanál, fenyegetéseitől nincsen mert félni. Hódolt területen lakunk, megteszszük köteles­ségünket s ismerjük a budai basa parancsát, a mely halállal büntet, ha ok nélkül bántjátok, a kik hűség­ben vannak. Feriz. Ok nélkül? Úgy van, jó asszonyom.De a mai válságos időben vadon terem az ok annak, a ki hasznát tudja venni. Vigyázz magadra és a leányod­ra, Kalotainé asszonyom ? (Elmegy.) .... KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, szeptember 1. Naptár: Szerda, szeptember 1. Róm. kath.: Egyed apát. — Prot.: Egyed. — Görög-keleti: (augusz­tus 20.) Sámuel próféta. — Zsidó : (Ellus 1.) Ros Hacho­­des. — A nap kel 5 óra 18 perczkor reggel, nyugszik 6 óra 41 perczkor délután. — A hold kel 8 óra 48 percz­kor reggel, nyugszik 8 óra 25 perczkor este. A miniszterelnök (belügyminiszter) fogad d. u. 5—6 óráig. A vallás-és közoktatásügyi minisz­ter fogad déli 12— d. u. 2 óráig. A honvédelmi miniszter fogad délután 2—3 óráig. Horvát miniszter fogad délelőtt 10— dél­után 2 óráig. Budavár visszafoglalásának 200-ik évfordulója alkalmából a történelmi társu­lat diszülése d. u. 5 órakor a király jelenlétében a Vigadó dísztermében. A magyar tud.­egyetem ünnepélyes közgyűlése d. e. 10 órakor az újvárosháza közgyű­lési termében. Történelmi kiállítás a városligeti műcsar­nokban nyitva d. e. 9— d. u. 7 óráig. Belépti dij 20 kr. Dinnyekiállitás a Köztelken d. e. 10—12 d.és u. 2—4 óráig. Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9— d. u. 1 óráig. A vörös­ kereszt egylet budai Erzsébet­­kórháza megtekinhető d. e. 10—11­­. óráig. Nemzeti múzeum:képtár d.e.9—d.u.1 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton Beleznay-kert­ nyitva van: d. e. 9— d. u. 1 óráig. A botanikus kertben levő orsz. üvegfesté­szeti kiállítási teremben új ü­vegfestmények és minden­nemű kartonok vannak kiállítva. Megtekinthető bárki által minden díj nélkül délelőtt 8—12 és d. u. 2—6 óráig. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár zárva. Svábhegyre fogaskerekű vasút indul félórán­kat ; az Eötvös-villában czigányzene. Újpestre illető­leg a Margitszigetre félóránkint közlekednek a helyihajók ; a szigeten czigányzene. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dij 30 kr. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-ot, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — Udvari ebéd. Tegnap délután 4 órakor a budai királyi váriakban 30 terítékes udvari ebéd volt, a melyen a király ő Felségén kívül még a következők voltak jelen : A német katonai küldöttség tagjai, még­pedig Schlichting tábornok, Etzdorf és b. Schleinitz ezredesek, gróf Dohna lovassági és Kalkstein gyalog­sági kapitányok, valamint a küldöttséghez beosztott Besch őrnagy szárnysegéd, továbbá Bojanovszky né­met főkonzul, valamint a bécsi külföldi nagykövetsé­gekhez és követségekhez beosztott külföldi kato­nai attadhék, még­pedig Valles ezredes (Spanyol­­ország), Keith­ Fraser ezredes (Nagybritannia), Kaul­­bars vezérőrnagy (Oroszország), gróf Wedel ez­redes (Németország), lovag Cerutti alezredes (Olasz­ország), Milovanovics alezredes (Szerbia) és mar­quis de Pange őrnagy (Francziaország). A már felsoroltakon kívül hivatalosak voltak még: gróf Bylant-Rheidt táborszernagy közös hadügyminisz­ter, hg Thurn és Taxis Imre főlovászmester, dr. Popp altábornagy főhadsegéd, gr. Wolkenstein főkonyha­mester, b. Fliesser, Zum­a Károly és b. Weigelsperg őrnagy szárnysegédek, Benkeő őrnagy, Kolozsváry százados, Pápay udvari tanácsos, Lányi főtörzs­orvos, végre a parancsőrtiszt és a királyi várlak őr­parancsnoka. — Otto bajor király állapota — mint München­ből jelentik — az utóbbi hetekben rosszabbra fordult. A király vagyonának kezelői a czivillistát terhelő adósságokból egy részt már törlesztettek, de most azt követelik, hogy a hitelezők jelentékenyen szállítsák alá követeléseiket. Egyik főhitelező, Brandl lovag, udvari építész és mérnök több millióra rugó követe­léséből állítólag elengedett egy félmilliót. Ellenben egy férfiruha-kereskedő, kinek 12.000 márkányi kö­vetelése van, a kívánt 3000 márka elengedését meg­tagadta. Ily körülmények között valószínűleg mégis perre fog még kerülni a dolog. — Kállay Béni közös pénzügyminiszter vissza­térőben Szerajevóból nejével együtt tegnap Buda­pesten át Bécsbe utazott. — Lehet-e a tanár egyúttal kereskedő és iparos is ? — czímmel néhány lévai könyvkereskedő és könyvkötő keserű hangon tartott litografált köröz­­vényt bocsátott ki, melyben hevesen kikelnek Holló Sándor lévai tanár ellen, ki Nyitrai és társa czég alatt már évekkel ezelőtt »könyv- és papirkereskedő, könyvnyomdász és könyvkötő- iparos« — üzletet nyi­tott s azóta állítólag monopolizálja azt a jogot, hogy a tanulók a szükséges könyveket és tanszereket csak nála vásárolhassák. A panaszos kereskedők szerint Holló Sándor tanár s vele egyetértve az intézet igaz­gatósága, valóságos pressziót gyakorolnak a tanuló­ifjúságra úgy, hogy ez nem is mer másutt vásárolni, mint a Nyitrai és társa c­égnél. A lévai könyvkeres­kedők már négyszer is panaszt emeltek a minisztéri­umnál, de hasztalan. Most ez úton akarják Trefort Ágoston figyelmét e visszaélésre felhívni. — Miklós Gyula kir. tanácsost és országos borá­szati kormánybiztost és családját, mint nekünk Sajó- Szent-Péterről táviratilag jelentik, megrendítő szeren­csétlenség érte. Húsz éves fia vadászaton véletlenül meglőtte magát és 24 órai szenvedés után meghalt. Temetése e hó 2-án délután lesz Alacskán. — Magyar királyi államvasutak igazgatósága. Budavár visszafoglalásának 200-ik évfordulója a tör­ténelmi kiállítás és f. é. szeptember hó 5-én Budapes­ten a városmajorban tartandó népünnepélyre utazók­nak f. é. szeptember hó 5-én, azaz vasárnap a Bruck­­ból 12 óra 50 perczkor éjfélkor induló 5. sz. személy­­vonathoz a bruck-almásfüzitői vonatrész állomásairól Budapestre utazók számára a II. kocsiosztályra egész I. osztályú és a III. osztályra egész II. osztályú sze­­mélyvonatú menetjegyek fognak kiszolgáltatni, me­lyekkel a visszautazás 14 napon belül — gyorsvonat kivételével — bármely személyszállító vonattal tör­ténhetik s a jegynek megfelelő alsóbb kocsiosztályban való díjmentes visszautazásra jogosítanak. Gyerme­kekre nézve a m. kir. államvasutak személydijszabá­­sának 59. lapján foglalt kedvezmények mérvadók. Podgyász-szabadsuly nem engedélyeztetik.­­ Chevreul, a híres franczia tudós, mint esti lapunkban már jelentettük, tegnap ünnepelte száza­dik születésnapját. A franczia tudományos akadémia ez alkalomból száz éves tagja tiszteletére ünnepélyes ülést tartott, melyen az ünnepelt maga is megjelent s személyesen fogadta a »halhatatlanok« szerencseki­­vánatait. Este diszbankettet rendeztek tiszteletére. Chevreul Mihály Jenő 1786. aug. 31-én született An­­gersben s tizenhét éves korában Vauquelin párisi ta­tált fel Buda vára falára s kik közt a sokat emlege­tett Petneházy nem fordul elő, mert az eddig ismert egykorú kútfők az ő nevét nem említik. A­kik a dicső­séges ostrom és véres lefolyása iránt közelebbről ér­deklődnek, azok teljes kielégítést találhatnak Károlyi nagy művében. Az ostrom s a vele összefüggő összes katonai események beható, hiteles és nagyobbára új világítást nyernek a könyvben, melyet melegen aján­lunk olvasóink figyelmébe. A­mily szépen írta meg Károlyi az ostrom tör­ténetét, olyan fényes kiállításban bocsátotta azt a kö­zönség elé Budapest főváros törvényhatóságának bő­kezűsége. Gyönyörű arczképek, térképek s más nemű egykorú illusztrácziók nagy számmal és kitűnő ha­sonmásokban diszítik a kötetet. A munka élén a fő­hős, a diadalmas hadvezér, Károly lotharingiai her­­czeg arczképe nagy önálló műlapon látható. Meg van továbbá I. Lipót császár-király, Frigyes Vilmos bran­denburgi választó fejedelem, III. János György Miksa Emánuel bajor választó fejedelem, Baden Durf­­achi Károly Gusztáv őrgróf, Badeni Lajos őrgróf­ Keresztély szász herczeg, gróf Starhemberg Ernő Rü­diger, gróf Starhemberg Guidó, Savoyai Jenő, Croy Jenő herczeg, gróf Dunnewald Henrik János és gróf Louches Károly Lajos arczképe.­­ A ma­gyarok közül meg vannak Apafy Mihály, Tö­­köly Imre, Zrínyi Ilona, gróf Csáky István, gróf Eszterházy Pál nádor, gróf Csáky László, gróf Batthyány Ádám, gróf Eszterházy János, gróf Pálffy János Károly, gróf Koháry István arczképei. A kötetben találhatók még gyönyörű kosztümrajzok és mellékelve vannak kitűnő kivitelű térképek, melyek az akkori hadállásokat a legpontosabban megvi­lágítják. BELFÖLD, Komárom, aug. 30. A komáromi ref. egyházme­gye e hó 25-én tartotta őszi közgyűlését Beöthy Zsigmond egyházmegyei gondnok s V­á­l­y­i Lajos esperes kettős elnöklete alatt a 46 egyházat képviselő nagyszámú lelkész­i és világi tagok jelenlétében. Az esperes buzgó imája után Beöthy táblai tanácsel­nök, mint megyei gondnok nyitotta meg a közgyűlést, a prot. egyház fennállása s virágzásának alapját ké­pező kellékek fejtegetésével, melyben különösen ki­emelte annak szükségességét, hogy a hívek saját buz­galmukkal s erejökkel igyekezzenek fentartani az egyházat és iskolákat, mert csak így őrizhetik meg az önkormányzat fenséges jogát, melyet nagy áldozatok­kal óvtak meg az ősök minden idegen beavatkozás ellen, bármely plauzibilis körülményekkel volt is összekötve annak megkísérlése. Lelkesedéssel jelezte, hogy jól ismeri személyes fáradságra s áldozatokra utaló kötelességeit, s ezen kötelességérzetből igyeke­zett megfelelni a zsinati törvények rendelkezésé­nek, hogy e nyár folyamában megkezdő a megyé­jéhez tartozó egyházközségek látogatását, hogy azok szellemi és anyagi körülményeivel megismerkedjék. A­mennyiben azonban az 5 politikai megyére kiterjedő egyházakat ez­úttal mind meg nem látogathatta, a közgyűlés tagjainak zajos éljenzése közt ígérte meg, hogy folytatni fogja a jövő évben hivatalos látoga­tásait. (Megjegyezzük, hogy e gondnoki látogatáso­kat, melyek már 70 év óta nem voltak gyakorlatban, mindenütt kitűnő tisztelettel s nagy öröm s lelkesedés­sel fogadták, szívhez szóló jeleivel a szeretet s ragasz­kodásnak.) A társelnök esperes azután megjelölte azokat a mozzanatokat, melyek a megyei közigazgatásban a tavaszi gyűlés óta felmerültek. Az erélyes s tevékeny esperesnek minden intézkedése helyesléssel fogadta­tott. Serényen intézkedett az időközben elhalt lelké­szek egyházaira nézve s teljes hivatali buzgósággal, a törvény szigorát is igénybe véve, azon egyházak irá­nyában, hol egy vagy más irányban zavarok vagy ren­detlenségek mutatkoztak s különösen ott, hol az or­szágos egyházi közalapot illető járulékok vagy megtagadtattak, vagy nem a törvény értelmében a vagyoni álláshoz mérten fizettettek be. Fájdalmas szavakkal érinté a madasi népes egyház szerencsét­lenségét, melynek temploma, harangjai, órája, isko­lája és paplakja a július végén dühöngött tűzvész ál­dozatai lettek. Felkéretni határoztatok a konvent, hogy a szerencsétlen egyházat és lelkészét a közalap­ból nevezetesebb segélyben részesítse. Négy papjelölt a délutáni órákban egyházme­gyei vizsga alá vétetett, s miután képesítetteknek nyilváníttattak, bekebeleztetek s ünnepélyes tem­plomi felavatásuk után, kápláni minőségben mindjárt el is helyeztettek. A közgyűlést, melyben még számos magánter­mészetű ügy intéztetett el, kedélyes lakoma zárta be, hol a gondnok s esperesért, s a megye több érdemes tagjáért vidám szellemű pohárköszöntők mondattak. már vegyi gyárába lépett. 1830-ban a College de France meghívta a vegyészeti tanszékre s a párisi akadémia már előbb, 1830-ban tagjául választotta. Chevreul nevét a zsiradékok, főleg a stearin vegyi összetétele iránt folytatott kutatásai tették halhatatlanná. Nagy hírt szerzettek neki az op­tikai színtan körül tett kísérletei is, melyeknek eredményét a franczia állam kezelése alatt álló gobelingyárban értékesítette.­­ 1839-ben meg­jelent Színharmóniája alapvető munka. Az agg tudós majdnem minden évben tett közzé újabb meg újabb tudományos értekezést. A párisi ostrom alkal­mával 1871-ben Chevreul tiltakozott a város bom­­báztatása ellen s a kommün idejében megmentette a pusztulástól a reábízott gobelingyárat. A százéves tudóst nemrég, jubileuma alkalmából, a heidelbergi egyetem is tiszteletbeli doktorrá nevezte ki. — Mitter József, a Neue Freie Presse felelős szerkesztője tegnap délben 1 órakor hirtelen elhalá­lozott. A megboldogult 62 éves s a N. Fr. Pressének majdnem alapítása óta szerkesztője volt. Csak néhány nap előtt tért vissza a vidékről, hol nyaralni volt s az a baja, mely hirtelen halálát okozta, egész várat­lanul fordult rosszabbra. — Eltűnt osztrák hajó. A londoni Lloyd jelen­tése szerint a Tarabochia és társa trieszti c­ég tulaj­donát képező Mieroslav osztrák hajó, mely ezelőtt öt hónappal 100,000 frank értékű petroleum-szállít­­mánynyal indult el Filadelfiából, valószínűleg zátony­ra futott és tönkre ment. A hajó legénysége 30 em­berből állott.­­ A losonczi gőzmalom, mely hatvani Deutsch Bernát tulajdonát képezi, mint késő éjjel halljuk, egy a fővárosba érkezett magántávirat szerint leégett. A malmot csak ezelőtt egy évvel vette meg a jelenlegi tulajdonos, ki azt a modern technika követelményei szerint rendeztette be. A tűz keletkezési okáról és a kár nagyságáról nincsenek részletek.­­ A mödlingi vasúti szerencsétlenség alkalmá­val súlyosan megsérült utasok közül a tegnapi nap folyamán egyik sem halt meg s állapotuk teljesen kielégítő. Mödlingből tegnap azt jelentették, hogy Trnka vonatvezető, ki a katasztrófának okozója volt, szívszélhüdésben hirtelen meghalt. Ez a hír azonban mindeddig nem nyert megerősítést, sőt illetékes for­rásból értesítenek, hogy Trnka bizonyos beteges apathia állapotában sínylik és mindjobban hitelt nyer az a föltevés, hogy a katasztrófát őrülési rohamában okozta. Magaviselete, melyet a szeren­csétlenség óta tanúsít, állítólag szintén e mellett szól. Családja tegnap meglátogatta börtönében s meg volt lepve állapotától. Meron egy pontra szögezte sze­meit s váltig azt hajtogatta: Az Istenért, én nem va­gyok oka a katasztrófának. Azt is beszélik, hogy Trnka talán ittas volt a szerencsétlenség estéjén, de ezt a föltevést eddig mi sem bizonyítja. Sőt inkább kon­statálva van, hogy akkor nap ötven krajczárt vitt magá­val hazulról s abból csak harminczat költött el. Világosságot ez esetre csak a vizsgálat fog majd deríteni. Különös, szerencsétlen végzet üldözte különben Tinkát ebbe a dologba, mert ő neki akkor nap tulajdonképen nem lett volna szolgálata s csak önkényt helyettesítette egyik kollegáját. A katasztrófa, melyet az ő vigyázatlansága okozott, na­gyobb mérvű volt, mint eleinte föltették. A tegnapi nap folyamán kiderült, hogy a már jelzett húsz sérül­tön kívül még három utas sebesült meg súlyosan. — Megszökött nagykereskedő. A trieszti Lialo­­pulo fakereskedő c­ég főnöke — mint táviratilag je­lentik — tegnap megszökött. A passzívák állítólag felülhaladják a 200,000 frtot. Budavár visszavételének emlékünnepélye. A ma tartandó diszülésen Kolozs megye Hosszú József állami főszámvevőségi alelnökkel és Halmágyi Sándor budapesti kir. táblai bíróval képvi­selteti magát. — Zágráb városa két tanácsosát küldi az ünnepségekre, u. m. Radovinácz és Hudovsz­­ky urakat. A kolozsvári egyetemet a rektor fogja képviselni. Az ünnepségeken való részvételüket beje­lentették még továbbá Mihalovics József zágrábi ér­sek és lovag Renvers Vilmos, őrnagy. Bylandt gróf szárnysegéde, Dulánszky Nándor pécsi püspök és Huyn gróf táborszernagy, újabb elhatározása szerint, szintén eljön, de Kálnoky gróf külügyminiszter tudat­ja, hogy lábtörése miatt nem lehet jelen az ünnepé­lyeken.* A Budavára visszavételében résztvettek utódai közül újabban megérkeztek: Nils Bielka gróf Svéd­országból, Moschke Hermann porosz alezredes, Stie­­sen Severin, nápolyi franczia konzul, de Plagius A. Sándor Olaszországból, Oldenkott Gyula Norvégiából, Marais L. a franczia hadsereg 17. lovas ütegének századosa és Moravecz Henrik bécsi ügyvéd. * A történelmi kiállítást hétfőn 1069-en nézték meg és befolyt 198 frt 70 kr. A kiállítás megnyitása óta 17,353 látogatója volt a kiállításnak s eddig be­folyt 3931 frt 50 kr.* A helyőrségi templomban tartandó ünnepélyes istentisztelet alatt következő zeneművek adatnak elő: Zsaszkovszky Endre Szent-István-napi miséjét.A ma­gánrészeket Farkas Ilona k. a., Benza Anna asszony, Dalfi Lőrincz és Bodor Lajos éneklik. Mellékletek lesznek: 1. Ah hol vagy Magyarok tündöklő csillaga, régi ének Szent-István királyról. 2. Angyaloknak nagyságos asszonya, 1508. évből. 3. Oh dicső szép kincs, kiben semmi gyarlóság nincs, régi ének a bol­­dogságos szűz Máriáról, 1651-ből. 4. Imádlak Téged elrejtett Istenség, Aquinoi Szent-Tamás himnusza 1651. 5. Üdvöz­légy szent test, szűztől ki születtél, 1651-ből. A régi énekeket vegyes karra átírta Bogi­­sich Mihály prépost-plébános. Az istentisztelet végén Te Deum, nagy zene- és énekkarra. * A rendfentartó bizottság elnöke felkéri a meg­hívott urakat és hölgyeket, hogy: 1. Meghívójukat mindenkor magukkal hozni s azt a rendezőségnek fel­mutatni. 2. Ma délután 4 órától 1/gö-ig a Vigadó dísz­termében gyülekezni. 3. A Vigadónak a Deák Fe­­rencz-utcza felé eső kapuján felmenni és 4. A holnap, 2-án a helyőrségi templomban reggel 8 órától */*9-ig gyülekezni szíveskedjenek. Egyúttal felszólittatnak a rendfentartó bizottság tagjai, hogy 1. Ma a Vigadó dísztermében 1/23 órától 8/*4-ig. 2. Holnap a várban s különösen a helyőrségi templomban 1/28 órától 8-ig helyeiket mulhatlanul elfoglalni és végre 3. Jelvé­nyeiket mindenkor feltűzni szíveskedjenek. A jelvé­nyek ma d. u. */73 órától */a4-ig a Vigadó előcsarno­kában az utalványok felmutatása, vagy az előzetes feljegyeztetés igazolása mellett vehetők át. Helyi hírek. — A közúti vasút zugligeti vonalán mától kezd­ve a Károlykaszárnyától a zugligetbe az első vonat reggel 6 órakor indul, az utolsó pedig este 8 órakor. A zugligetből a Károlykaszárnyáig az első vonat reggel 6 órakor, az utolsó 9 óra 30 perc­kor indul. A láncz­­hídtól a zugligetig az első vonat 6 órakor, az utolsó 8 óra 12 perc­kor indul. A zugligetből a lánczhidfőig az első vonat reggel 6 órakor, az utolsó vonat kilen­­czedfél órakor indul. Szeptember 16-tól okt. 14 ig­­ a Károlykaszárnyától a zugligetbe az első vonat reg­gel 7-kor, az utolsó este 7-kor indul. Pestre pedig az első vonat reggel 7, az utolsó este 8-kor. A láncz­­hídtól a zugligetig reggel 7 óra 12 perczkor, az utol­só este 7 óra 12 perczkor. A zugligetből az első vo­nat reggel 7-kor, az utolsó este 6-kor indul. A vona­tok a Károlykaszánya és zugliget közt szept. 15-ig reggel 6—8 közt és délután *ra 3—7 közt negyedó­­ránkint, ezenkívül 20 perczenkint, 16-tól okt. 19-ig egész nap 20 perczenkint, a lánczhid­ zugligeti vona­lon pedig egész nap félóránkint indulnak. Megjegy­zendő, hogy az utóbbi vonalon okt. 15-étől kezdve a forgalom átszállás mellett közvetittetik; vasár- és ün­nepnapokon a szolgálatot egy órával kiterjesztik. Az igazgatóság a közönség és az arra lakók érde­kében azt az üdvös intézkedést léptette életbe, hogy a Károlykaszárnyától a fogaskerekű vasutig és visz­­sza a forgalmat egész télen át fentartja. — Eltűnt 5002 frt. Ellopták-e vagy elveszett, arról maga Erlich Ignácz, jászberényi regálőbérlő sem tud számot adni, ki az esetről jelentést tett a rendőrségnél, úgy adja elő, hogy tegnap az esti vo­nattal érkezett a fővárosba s mikor kiszállott, a nagy tolongásban egyszerre észrevette, hogy mellénye belső zsebéből hiányzik nagy, fekete bőrtárczája, melybe elutazásakor 5002 frtot tett, mert Váczott valami bérletet akart kötni. A mellényzseb nincsen felvágva, a vonaton sem aludt, hogy talán esetleg ott lopták volna ki a tárczát, mégis eltűnt. A károsult Erlich kérte a rendőrséget, hogy a vizsgálatot, illetve a nyo­mozást indítsa meg. A pénz megtalálójának vagy a tettes kézrekerítőjének 300 frt jutalmat biztosít. — Rablás és gyilkossági kísérlet. Hauzl Mátyás judenburgi (Stájerország) szül., 19 éves lakatoslegény f. évi aug. hó 18-án Stájerország Pöflach helységből jó barátja, Potocznik Ferencz, cyk­i szül., 26 éves gé­pész rábeszélésére Potocznikkal és ennek kedvesével Magyarországba jöttek munkát keresni. Gyalog in­dultak útnak, de ládáikat Pöflachról Budapestre vas­úton küldték el. Aug. 28-án este Martonvásárra értek és itt Hauzl Mátyás a nagy vendéglőben akart meg­halni. Potocznik azonban azt tanácsolta, hogy jobb lesz, ha kimennek a városból s csak a mezőn ülnek le pihenni és kora hajnalban még útra indulva, más­nap beérnek Budapestre. Ennek következtében nap­szálltakor Martonvásárból kiindultak és úgy esti 10 óráig haladtak Budapest felé. Ez időben a puszta mezőn egy helyen ledőltek aludni. Reggel felé, mikor az ég szürkülni kezdett, Potocznik e szavakkal ébreszté fel az alvó Hauzlt: »Kelj fel, rablók vannak itt« s a­mint Hauzl felébredve, fektében feléje fordult, Potocznik kését Hauzl torkába döfte. Hauzl felugrott, de Potocznik egy súlyos tölgyfabottal addig verte agyba-főbe, mig össze nem rogyott és még a földön is verte a vérében fetrengő Hauzlt, ki látva, hogy társa agyon akarja verni, holtnak tétette magát és bár Po­tocznik még folyton verte, meg sem moc­czant. Ekkor Potocznik a holtnak vélt Hauzlt kedvese segélyével kirabolta és útját a nővel együtt Bpest felé tovább folytatta. Hauzl reggel kissé magához jött, bement Martonvásárra, hol a bírónak elmondta az esetet. A bíró pedig azonnal értesítette az esetről a főkapitány­ságot. A nyomozással megbízott Zsarnay Győző ka­pitány a rabló elfogatása végett, augusztus 29-én dél­előtt a budai pályaházban megjelent, hol arról érte­sült, hogy Potocznik Hauzl ládáját már kiváltotta és azonnal Salgó-Tarjánra adta fel a magáéval együtt. Erre azonnal táviratilag megkeresték a salgó-tarjáni szolgabiróságot a rabló elfogatása iránt és onnan tegnap délelőtt az az értesités jött, hogy a rablót ked­vesével együtt elfogták és ma a fővárosba szállítják. Az életveszélyesen sérült Hauzlt a Szt. János-kórház­­ban ápolják. — Öngyilkosságok. Tegnap délután 5 óra tájban egy ismeretlen férfi, külseje után ítélve : vidéki pa­rasztgazda ment be a IV.—V. ker. kapitányság ud­varába, ott szó nélkül kést vett elő és azt, mielőtt va­laki meggátolhatta volna, a hasába szúrta. A szeren­csétlent, ki élettelenül rogyott össze, azonnal a Ró­kusba szállították, de kihallgatni és igy kilétét meg­tudni nem lehetett, mert estig nem nyerte vissza esz­méletét.­­ Tegnap délután egy ismeretlen tisztessé­ges külsejű férfi a Ferencz­ József rakpartról a Du­nába ugrott. Mire kifogták, már halva volt. Halálozások. özv. Hangyás Gedeonna, Mező-Mada­­rassy Madarassy Karolina asszony, élete 87-ik évében, folyó hó 30-án Felső-Nyáregyházán meghalt. Színház és művészet. — A népszínház tegnapi estéje alkalmas előké­szítése volt az ünnepi hangulatnak. A mese vázlatát tárczánkban adjuk, itt csak a darab külső hatására szorítkozunk. Minden felvonás élénk, zajos hatást keltett. Legjobban van megkomponálva az első fel­vonás, mint gazdag expozíczió. A második tarkaságá­val, dalaival, tánczával mulattat, a harmadik egy pompásan rendezett tableauval elégít ki. A dalok kö­zül Blaháné egyik pattogó, magyar zamata nótája valóságos futurét csinált. Meg is ismételtették s rend­kívül tetszettek Némethnek (ki egy vallon kapitányt játszott) alkalmi kupléi, különösen a bolgár és a ma­gyar nemzetre vonatkozó versszakokkal. Blaháné játé­kát, énekét különösen dicsérni, kiemelni fölösleges dolog lenne. Az ő neve dicséret annak a szerepnek, melyet visel. Fodor Fruzsina a prológot megkapó hévvel, szerepét értelemmel, helyes érzékkel szavalta. Játéka közvetlen, igaz, mozgása kellem­teljes. Szirmai Feriz bégjéért nyílt jelenetben is kapott tapsot. Németh mint vallon kapitány, Vidor mint együgyü paraszt­legény, Pártényiné mint Kalotainé legjobb igyekeze­tüket vitték a küzdelembe az est sikeréért, úgy a ki­sebb szereplők is, kiknek sorában Sik Gizella is kel­lemes, szép jelenség volt. A szerzőt az első és második felvonás után zajosan hívták, meg is jelent, előbb a szereplőkkel, aztán a közönség ismételt hívására egye­dül is. Az utolsó felvonás mozgó képlete : Budavár bevétele, megkapó hatású volt. A romban álló fehér­vári bástyafákról a Gellért-hegy felé nyíló kilátást áb­rázolja a díszlet, mely az ifjú Lehmann munkája. A felvonás végén mozsár- és fegyverdurrogás, röp­­pentyűzápor között hatolnak a tarkábbnál tarkább fegyvernemű csoportok a falakra, leüzik vagy leta­szítják onnét a török katonákat s kitűzik a magyar lobogót, mig középen Feriz bég, anyja és neje, az előtérben a többi szereplők képeznek szép csoportot, hátul pedig a kelő nap fénye ragyogja be a csoporto­kat. — Az előadást nagyszámú, díszes közönség nézte végig. (V. A.) — Operaház. Gounod bájos zenéjű Faustjában tegnap este először énekelte Bianchi Bianca k. a. a Margit szerepét. Éneke és játéka egyaránt virtuóz volt s bár a mi operánk közönsége nagyon megszokta Margit szerepében azt az érzéki szenvedélyt megtes­tesítve látni, melyet Turella tudott beleoltani, Bianchi k. a. megkapó koloraturája s természetes játéka olyanná tette Faust szerelmesének egész alakját, mely méltán megnyerte a közönség tetszését. Nem utolsó érdeme a kisasszonynak az sem, hogy nagy szerepét tiszta magyarsággal énekelte el. Az opera ujonan szerződtetett fiatal tagja, Takács is tegnap lépett fel először nagyobb szerepben. Valentint éne­kelte s érczes, magas baritonjával sok tapsot aratott. Szép énekével nem áll egészen arányban kissé kap­kodó játéka, mert alakítási buzgalmában olykor a karrikatúra birodalmába téved. A többi szereplőig

Next