Pesti Napló, 1886. október (37. évfolyam, 272-302. szám)
1886-10-09 / 280. szám
280. Szám. 37. évi folyam. Budapest, 1886. Szombat, október 9. Szerkesztési Iroda s Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Békmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal Ferencziek-tere, Athenäenm-éptt 1 et. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapestem kétezer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 2 hónapra 8 frt Hauett kiadás portai kolonkaidése kívántatik, portabálregrs báronként 0 kr., évnegyedenként 1 forint felsőflaptendo. Hirdetések szintúgy mint előfizetések aPesti 3STapló» kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaem-épület, küldendők, Egyes szám 4 kr. Lord Churchill. Az angol pénzügyminiszter tegnap Berlinből Drezdán át Bécsbe indult. Kezdetben azt hirdették, hogy Churchill berlini útja diplomácziai jelentőséggel bír. Összeköttetésbe hozták több függő külügyi kérdéssel, melyben Anglia elsősorban a német kanczellár támogatását keresi, így Egyiptom kiürítését Francziaország ismételve megpendítette, Anglia pedig erre egyáltalában nem akar reáállani, de legkevésbbé most, mikor az ottani viszonyok még igazán rendezetlenek és a mikor semmi anyagi biztosítéka sincs Angliának a szuezi út fölötti uralmára nézve. Az angol politika ma sokkal inkább számíthat Németország támogatására, mint amikor Gladstone elidegenítette Angliától a német külpolitikát, Ferry magatartása pedig a Franczia-s Németország közti viszonyt szívélyesebbé alakította volt. Ma éppen az ellenkező áramlatok érvényesülnek és azért nem látszott alaptalannak a föltevés, mely a német kanczellárhoz Churchill lordot az egyiptomi kérdés miatt utaztatta. Elég alkalmatlan volna Angliának, ha Francziaország esetleges indítványa, hogy Egyiptom miatt megint európai konferenczia hivassék össze, Berlinben pártolásra találna. Churchill berlini útjának másik fontos tárgya a bulgáriai bonyodalom volna. Hogy ez az ügy az angol kormánynak nagyon a lelkén fekszik, az kitetszik lord Churchillnek a kontinensre utazása előtt Dartfortban tartott nevezetes beszédéből. Abban föltétlenül csatlakozott a Tisza miniszterelnök által hirdetett politikához. Helyesli, hogy a Balkán-félszigeten önálló, szabad államok alakuljanak; ezen politika védőinek Anglia rokonszenvét és tettleges támogatását ajánlja fel. Méltán hihették, hogy Churchill, ha Berlinbe diplomácziai feladat vezeti, Bismarck herczeg előtt az angol kormánynak ily szellemű törekvését hangsúlyozza s az ily politika érvényesítéséhez Anglia hozzájárulását a béke érdekében felajánlja. De hát a félhivatalosak jobban tudják: Churchill nem diplomácziai czélból, hanem egészségének helyreállítása végett utazik sebtiben a kontinens legnépesebb fővárosaiba. Még arra a hírre ezelőtt nem tudtak vergődni sem Berlin, sem Bécs, hogy kitűnő s pedig oly hatású gyógyhelyek lennének, hogy egykét napi ott-tartózkodásra azonnal bekövetkezzék az üdülés. Azután mióta gyengélkedik Churchill? Most van a férfierő delén, az alsóház egyik legtüzesebb szónoka, éber szellemi fizikai kitartás tekintetében mérkőzik a parlament bármely tagjával, és Dartfordban — miként híven följegyeztetett — az imént nem kevesebb, mint egy óra s 22 percig beszélt, tévés csarnokban, nagy közönség előtt. No de meg kell abban nyugodnunk, hogy lord Churchill egészségi okokból jár Berlinben és Bécsben. Vegyük tehát, mintha nem is kelt volna útra, s tekintsük csak azt, mit otthon a bulgáriai kérdésről vallott. És itt előre kell bocsátanunk, amit a különböző árnyalatú angol lapok ez alkalommalChurchill beszédéről följegyeztek. Feltűnőnek találták ugyanis a pénzügyminiszter higgadtságát és szokatlan mérsékletét. Beszéde kiterjedt a belpolitika legfontosabb problémáira is, foglalkozott a pártviszonyokkal és azután rátért a külpolitikára. Mindvégig kerülte a nála nagyon megszokott éles kifakadásokat, a külügyekről szólva pedig igen mérsékelt kifejezésekkel élt. Ez Churchillnél meglepő dolog, mert nemcsak meetingeken, hanem egy ízben, mikor az előbbi Salisbury-kormányban az indiai ügyek minisztere volt, az alsóházban az afghán viszály alkalmából is sértő módon kifakadt Oroszország ellen. Komoly, elszánt politika mérsékelt hangot követel a fejlemények oly stádiumában, mikor még biztos a kilátás békés elintézésre. Churchill lord Salisbury legbizalmasabb embere, dartfordi nyilatkozatát a miniszterelnök egyenes sugalmazásának tulajdonítják. Innen magyarázható a mérsékelt, de határozott hang, mely, midőn Anglia tettleges támogatását a balkán-félszigeti országok függetlensége mellett felajánlja, mindig a békés rendezés lehetőségét helyezi első sorba. És Salisbury mer Churchill, kik a belpolitikában is tory-demokraták, egyébként is Beaconsfield hű utódai, akik nem kicsinyük ma sem a balkán-félszigeti viszonyok kihatását Anglia egész keleti politikájára. Ezt szem előtt tarthatjuk iránytűként az angol kabinet mai külpolitikai tendencziájának megítélésénél, járjon Churchill akár diplomácziai, akár egészségi okokból Berlinben és Bécsben. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Newmann A. E. kiállítása a technológiai múzeumban. Hazánk nagy területeit álló vizek lepik el; nád és sás bőven tenyész bennük, melyeket ma még csak igen kis mértékben szoktak hasznosítani. Pedig e lápokban, mocsarakban, tavakban egész nagy kincs rejlik, mely csak a szakember varázsvesszejére vár, hogy a nemzet tulajdonába menjen át. E szakember most megérkezett a növényrostnak, de főleg a sás rostjának műszaki után olyan sajátságokat tud adni, hogy az a textiliparban az állati gyapjút s a selymet mindennemű feldolgozásában pótolni képes. A férfiú, ki hosszas kísérletek után jött e felfedezésre, hazánkfia, Newmann A. E. Győrben született s régóta Amerikában lakik, hol már tizennyolc évvel ezelőtt külön vegyészeti eljárást talált fel, s azt Európa és Amerika minden államában szabadalmaztatta. Ez eljárással bármilyen növény rostját az eddigi időrabló és költséges feldolgozási mód nélkül néhány óra alatt khemiai után a szövésre alkalmassá lehet tenni. A rost animalizálásával az éppen úgy, mint a gyapjú, vagy a selyem, kártolhatóvá és festhetővé tehető. Az északamerikai kormány konzulai s az iparosok jelentéseiből, a vervieri ipartársulat szakvéleményeiből már tíz évvel ezelőtt figyelmessé tétetett honfitársunk nagyfontosságú felfedezésére . Amerikában több társulat is alakult, mely a növényrostot a Newmann-féle rendszer alapján dolgozza fel. Ezek a Wooline Manufacturing Compagny és a Cosmos Fibre Compagny New-Yorkban s 1881. óta a Silk, Fibre and Weye Stoff-Works Buenos Ayresben, Dél- Amerikában. Mind e gyárakban Newmann, mint elnök, alelnök vagy vezérigazgató van érdekelve. Találmányát Amerikára »Wooline«-nak, Európára »Cosmos”-nak nevezte el. Newmann a woolinet vagy cosmost közönséges sásból, de minden más növény rostjából is előállítja. A színek, melyekkel azt megfesti, mind világosak és gyaratolhatók; a nyers anyagot érett és zöld állapotban vágják le a mezőn, csomókba kötik s vegyészi fürdőbe mártják. E vegyfürdő teszi a feltaláló titkát s van mint ilyen szabadalmazva. Miután az anyag e khemikai fürdőben 3—4 óráig ázott, a tiszta rost elő van állítva. Ezután megmossák, szárítják és a szövőgépbe tehetik. Newmann külön kártoló gépet is talált fel, a növénynél fölmerülő hulladékokat pedig papírgyártásra használja. A Newmann-féle társulatok készítményeire figyelmessé tétetvén Trefort Ágoston közoktatási miniszter, felkérte Newmann urat, hogy gyártmányait a budapesti technológiai múzeumban kiállítsa s szakférfiak előtt rövid előadást tartson. A kiállítás az említett múzeum néhány üvegszekrényében, melyek a bejárattól jobbra állanak, van elhelyezve. Az az előnye, hogy a kiállított tárgyak áttekinthetően csoportosítvák s olvasható feliratokkal vannak ellátva. Mindjárt az első szekrényben a sás előbb nyers, azután feldolgozott állapotban látható. Egy és ugyanazon darab sáson a közepét még nyers anyagkép, egyik végét első, a másikat második feldolgozásban nézhetjük. A fonal a második kidolgozásban már alkalmas a fonásra. Ugyanott van sásból készített lenselyem- és gyapjúszurrogátum oly finomul készítve és kártolyozva, hogy nyers eredetük egyáltalán észre sem vehető. Balra ugyan a szekrényben sásból nyert fonalak mindenféle színben láthatók. Végül van ott a legfinomabbul kártélyozott növényi gyapjú, melynek fonala göndör, ruganyos és szilárd. E szekrény mellett vannak a sásrostból szőtt anyagok kiterítve. Ezek vagy tiszta sásrostból szővék, vagy 10—20—30—40 százaléknyi állati gyapjúval kevervék. A posztógyáros gyakorlott szeme sem képes e gazdag mintagyüjteményben biztosan kitalálni, mely szövetek készültek tisztán állati gyapjúból s melyek készültek a sásgyapjuból. Mindez igen jó kereskedelmi áru, melynél jobb ruhaiparunk számára alig kívánható. Szilárdságokat és ruganyosságokat illetőleg is kiállanak akármilyen próbát. Ugyan itt van sásrost nemezelve, 10 százaléknyi gyapjúval keverve, könnyebb és nehezebb minőségben. A következő szekrényben még érdekesebb minták láthatók. Van itt tiszta sárrostból készült plüs, selyem — skót és feketet len, batiszt, csipke, függöny, különféle divatczikk, törülköző, szervéta és szőnyeg. 10 százalékkal vegyítve van itt kártolyfonat, sőt bársonyimitáczió 20°/okal keverve. E gyűjteményből következtetve, alig képzelhető oly anyag, mely a Newmann-rendszer szerint a sásból elő nem állítható. Még erős bocskorbort is készítenek belőle. Különösen egy posztó fogja a hölgyvilág figyelmét felkelteni. Világos finom nyári szövet ez, rózsacsokrokkal behintve, melyeknek az a sajátságuk, hogy ha a napon elhervadnak és elhalványulnak, hűvös pinczébe helyezve felfrissülnek, mintha új virágzásnak akarnának indulni. A szomszédos szekrényben több tengerentúli rostnövényből álló érdekes kiállítás látható. Különösen figyelemre méltók a különféle Rache-fajok. Az amerikai espart, a mexikói és a marilla-len, gazeszövetek stb. A konzuli és iparkamarai jelentéseken kívül, melyek A. E. Newmann találmányát ipari czélokra korszakot alkotónak mondják, említést érdemel két eredetiben itt lévő levél is. Möller tanár Bécsben — első rangú tekintély a vegyészet terén, — 1881 julius 7-én Newmannak a következőket írja: »A Mellerer Gard muzeum éppen most küld nekem gyártmányából mintákat, górcsövi vizsgálatra és meg vagyok lepetve ama csodás tulajdonságok által, melyekkel ön a növényrostokat felruházta. Haynald kalocsai érsek, a hazai művészet és ipar lelkes pártfogója pedig október 5-én azt írja Kalocsáról Newmannak, hogy rendkívül örül, hogy a feltaláló szép munkásságáról személyesen meggyőződhetik és mindenképpen azon lesz, hogy a magyar kereskedelemügyi miniszter figyelmét erre felhívja. Mint kiválóan érdekes, említhetők az Argentine Republic Silk-fifre and Dye Stoff-Works másnemű készítményei Buenos Ayresben, az argentini köztársaság fővárosában. Ezen készítmények különböző igen finom fanemekből, festék és papir-anyagokból állanak, melyeket a társulat óriási földterületein, melyek 2 millió acróra terjednek az argentini köztársaságban és Paraguayban, gyárilag állíttatnak elő. Az argentini köztársaság az 1879-ki népszámlálás szerint: 14 kerületben, 173 járásban, 542,786 négyszögmértföldnyi területen 1.741,923 lakost számlál. Az államkormányzat Róka tábornok elnöklete alatt mintaszerűleg rendezett és az ipar fokozatos virágzásban van. Az argentini köztársaság Dél-Amerikában a legalkalmasabb állam arra, hogy Magyarországgal élénk kereskedelmi összeköttetésbe lépjen. Iparunknak számos készítményei, melyekkel bátran felvehetjük a versenyt, ott nagy fogyasztási területet nyerhetnének s az ottani kiviteli czikkek viszont nálunk találnának keresletre. Különös érdeket kelthetnek a Newman-féle kiállításban Don Jose Gregorio Lezamanak, a délamerikai Nábobnak s a társulat elnökének és tagjának birtokairól felvett tér- és látképei. Kívüle a társulathoz még A. E. Newmann és két más tag tartozik. Don Jose Gregorio Lezámná, ki az argentini köztársaságban a legnagyobb vállalatok vezetését összpontosítja kezében, egyike azon derék embereknek, kik óriási vagyonukat, — van egynéhány milliója, — legnagyobb részben arra használják fel, hogy polgártársaikat jótéteményekkel halmozzák el. Don Jose valódi pátriárka s ez idő szerint 84 éves. Testileg és szellemileg egyiránt óriási honfitársai Dél-Amerika tölgyének nevezik őt. Mint ember és polgár a nemes jellem legszebb erényeit egyesíti magában. Hazájában jótékonysági, tudományos, művészi és ipari czélokra óriási összegeket áldozott, nem is szólva arról, hogy ezer és ezer embert támogatott, kik az ő segítő keze által emelkedtek s kik az ő nevét és jótékonyságának hírét Amerika határain túl is elviszik. Lezárná ipari tevékenysége ama gazdag és termékeny területeken valóban czivilizatórius, és ha egyszer az erőteljes indus-törzseket a kultúrának teljesen sikerült megnyerni, s ez az eredmény a legszebb polgári korona lesz, mely Don Jose Gregorio Lezárná fejét fogja díszíteni. Az a kérdés merül már most fel, vájjon Newmann nevezetes és Magyarországra kiválólag alkalmas találmánya buzdítólag fog-e hatni hazai szövőiparunkra? Úgy látszik, mintha nálunk az a három fő feltétel hiányzanék, melyek úgy egyeseket, mint egész népeket és államokat nagyra neveltek. A komoly akarat, a következetes cselekvés és a kényszerű szükség. Ahol ezek hiányzanak, ott minden buzdító szó elhangzik a pusztában. Az azonban bizonyos, hogy nincs távol az idő, midőn a külföldi szakértelem, párosulva elégséges anyagi erővel, gyengeségünket hasznára fogja fordítani és hazánk kincseit ki fogja zsákmányolni. Csak majd ha nálunk mások milliókra menő gazdagságot fognak szerezni, fognak felnyílni szemeink, csakhogy már talán késő lesz. -PP— A szabadelvű párt értekezlete. A Janszki- Edelsheim-ügyre vonatkozó kérvényeket tárgyalta a kormánypárt tegnapi értekezletén. Gajáry kérv. bizottsági előadó elfogadásra ajánlotta a bizottság ismeretes határozati javaslatát, mely szerint a királyi kézirat eloszlatván minden jogosult aggályt, törvényhozási intézkedés szüksége nem forog fenn. Csernátony és Rakovszky István kiemelve a kir. kézirat nagy horderejét és megnyugtató hatását, elfogadták a határozati javaslatot. Tisza miniszterelnök hasonló értelemben nyilatkozott, az értekezlet egyhangú helyeslése közt hangsúlyozva, hogy az ország közérdekével ellenkezőleg járnak el, akik egyesek cselekedeteiért indokolatlan támadásokat intéznek az egész hadsereg ellen. Török Zoltán ezen alkalomból szóba hozta a Komjáthy és a katonai becsületbíróság közt felmerült ismeretes ügyet, mire HorváthGyula bejelentette, hogy a függetlenségi párt ezen ügyben határozati javaslatot szándékozott beterjeszteni, azonban hajlandó hozzájárulni más oly módosításhoz is, melyben a pártok egyértelmű megállapodás nyerne kifejezést. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy ezen ügyre nézve a ház által hozandó határozatnak szüksége nem forog fenn, egyértelmű helyesléssel fogadva a miniszterelnöknek ezen ügyre vonatkozó nyilatkozatát, aki, mint halljuk, lényegileg következőket mond: Az alkotmányosság egyik alapelve,hogy képviselő a házban tett nyilatkozataiért bírói vagy közigazgatási hatóságok által ne legyen megtámadható. Kívánatos, hogy ilyesmi mások részéről se történhessék, de ennek két feltétele van, az egyik, hogy a képviselő tényeket bíráljon és ne sértegessen senkit ; a másik, hogy sértő nyilatkozatai a házban kellő visszautasításra találjanak. A fenforgó esetben az illető képviselőtől éles kifakadásaiért olyanok kérvén elégtételt, akik sértetteknek tekinthették magukat, s az ügy különben is tisztességes módon el lévén már intézve, szóló arra kérte az értekezletet, hogy semmiféle határozati javaslatot ne fogadjon el. Ezután a 80 milliós bankadósság mikénti törlesztéséről szóló törvényjavaslat vétetett tárgyalás alá, mely Hegedűs Sándor előadó indokolása után vita nélkül fogadtatott el. Végül tárgyaltatott a pótbirói intézmény megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, mely Literáy Ödön előadó indokolása és Teleszky István, Gáli József, valamint Fabiny és Szapáry gr. miniszterek hozzászólása után szintén elfogadtatott. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék tegnap este 5 órakor Horánszky Nándor elnöklete alatt tartott értekezletén tárgyalás alá vette a 80 milliós bankadósság mikénti törlesztéséről szóló törvényjavaslatot, melyet a párt elfogadott. Ezután a Janszky-ügy folytán a házhoz benyújtott kérvények kerülvén tárgyalás alá, először felszólalt Apponyi Albert gr., kinek tartalmas fejtegetései általános helyesléssel fogadtattak. A tárgyhoz még hozzászólottak Beöthy Ákos, Guttner Gyula, Horváth Lajos, Fenyvessy Ferencz, Hodossy Imre és többen, mire a párt határozati javaslat benyújtásában állapodott meg. A határozati javaslat beterjesztésével Apponyi Albert gróf bízatott meg. A képviselőház, írja a Bud. K, miután a vám- és kereskedelmi szerződésről, valamint a bankszabadalom meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatok el vannak intézve, nem fog a közelebbi időben nagyobb érdemleges javaslatokat tárgyalni. A jövő hét folyamában a képviselőház a bizottságokban már letárgyalt több kisebb törvényjavaslatot, köztük kettőt a nemzetközi szerződések bekeblezéséről fogja tárgyalásba venni és a delegáczió tagjait, esetleg a kvótajárulék megállapítására kiküldendő regnikoláris küldöttség tagjait fogja megválasztani. Ezalatt valószínűleg elkészül a bizottsági jelentés a tengerészeti rendtartásra vonatkozó törvényjavaslatról és tárgyalása a képviselőház napirendjére kitűzetik. A delegáczió ülésszaka alatt a képviselőház nem fog ülésezni. A pénzügyminiszter által expozével valószínűleg e hó 18. vagy 19-én a ház elé terjesztendő költségvetési előirányzatot a pénzügyi bizottság november hó második felében — a delegáczió ülésszakának tartama alatt is — tárgyalni fogja. A kiegyezési tárgyalásokról jelenti a Bud. K.: Azon munkaprogrammal szemben, melyet az osztrák birodalmi tanács az osztrák kormánynyal egyetértőleg a jelen ülésszakra kilátásba vett, az osztrák-magyar vám- és kereskedelmi szerződésnek felmondása a folyó év végén alig lesz többé elkerülhető. Azon kiegyezési előterjesztések, melyeket mindenesetre egyidejűleg kellen a legmagasabb szentesítés alá terjeszteni, nem fognak ugyanis többé a jelen év folyamában a képviselőház plénuma előtt napirendre tűzetni. Az osztrák kormány azon szándékban van — bárha a vám- és kereskedelmi szerződésről szóló törvényjavaslat még az idén tárgyalandó lesz, — hogy a bankszabadalom meghosszabbításáról, valamint a czukortermelés megadóztatásáról szóló törvényjavaslatokat csak a jövő év február havában fogja tárgyalhatni. Ily módon a közgazdasági kiegyezés idejekorán való létrejöhetése még azon esetre is egyszerűen lehetetlenné válik, ha a magyar országgyűlés az illető törvényjavaslatokat még oly gyorsan el is intézi, hacsak a birodalmi tanács munkaprogrammján nem létezik változás és a kiegyezési előterjesztések legalább deczember havában le nem tárgyaltatnak. A német hadsereg kérdése: »Nagyon valószínű, hogy Németország a legnagyobb belügyi válság elé megy, melyet 1867 óta leküzdenie kellett.« A berlini National Zeitung így vezeti be a német hadsereg létszámáról szóló czikkét, mely kérdés most az egész németországi közvéleményt a legnagyobb mértékben foglalkoztatja. A kérdés a következő : A német hadsereg békelétszáma eddig mindig hét évre szavaztatott meg. A legutóbbi megszavazás 1880-ban történt; a törvény 1888 márcz. 31-dikén lejár, így már a jövő évben gondoskodni kell új megszavazásról. Erre nézve azonban a jelenlegi birodalmi gyűlésben a többség nincs biztosítva. A kormány feltétlenül csak 160 szavazatra számíthat, teljes házban pedig a többséghez 199 szavazat kell. 1880-ban is a kormány csak úgy győzhetett, hogy a czentrum több tagja távol maradt. Tekintve már most, hogy e megszavazás ily sok bajjal jár, azt hírlik, bár e hit legutóbb megcáfoltatott, hogy a kormány nem hét évre, hanem állandólag akarja most megszavaztatni a békelétszámot, úgy, amint ez Francziaországban történik. A kormány e szándéklata igen érthető volna, s innen ered a nagy válság híte, melyet a berlini lap, mint fentebb említjük, jelez. Amerikai emlékünnep. Az Egyesült Államokból írják szept. 21-ről. A napokban találkoztak Filadelfiában azon tizenhárom állam kormányzói, melyek mint gyarmatok Angliától elszakadtak s kikiáltották függetlenségüket. A találkozás czélja volt tanácskozni a felett, minő módon ünnepeljék meg 1887. szept. 17-én az amerikai alkotmány kihirdetésének századik évfordulóját. A tizenhárom állam a következő: New- Hampshire, Massachussets, New-York, New-Yersey, Delaware, Rhode-Island, Pennsylvania, Connecticut, Maryland, Virginia, North és South Carolina és Georgia. — Még ma is meg van Filadelfiában ugyanaz az épület — state house, — melyben a híres függetlenségi nyilatkozat aláírása megtörtént. Éppen úgy megvan a Carpenters Hall is, melyben az első gyarmatkongresszus 1774-ben összegyűlt. A jövő évi ünnepély mindenesetre nagyszerű nemzeti ünnep lesz, melyben az összes államok és territóriumok részt fognak venni. Országgyűlés. A következőben közöljük Horánszky Nándor e hó 7-diki képviselőházi beszédének befejezését a bankügyben. Szóló az okt. 8-diki reggeli számban közlöttek után a következőket mondá : Merem állítani, hogy az országnak helyzete sok ideig nem lesz olyan, mint 1879 és 84 közt, mikor könnyű szerrel tudtunk konvertálni, mikor az európai pénzpiaci pénzei biztonsága szempontjából az államadósságokat inkább keresték, mint az iparvállalatokat. Ily kedvező helyzet ránk nézve sokáig nem fog bekövetkezni, és miután hitem az, hogy mi a valutát semmi körülmények közt nem rendezhetjük másként, mint az állam újóbbi megterheltetésével, melytől nem irtóznám, mert a valuta rendezésétől fontos pénzügyi és gazdasági eredményeket várok , ezen időközt kellett volna felhasználni a szóban forgó fontos érdek megvalósítására. A kormány azonban nemcsak nem tett semmit, de tetemesen rosszabbá tette, megrontotta helyzetét, mert az óriási adósságcsinálás és az államháztartás nagymérvű rosszabbodása következtében a valuta rendezése ma kétszerte nehezebb, mint volt, így nyilvánulhat és ily következményeket vonhat maga után a kormány rossz pénzügyi politikája és csak ezután látjuk majd meg lépten-nyomon, hogy a kormánynak ezen politikája mily óriási kalamitásokat hoz az országra, nemcsak pénzügyi és közgazdasági, hanem saját berendezési, haladási és reformkérdései tekintetében is. Minthogy ekként a jelenlegi kérdéssel kapcsolatos bajt is a kormány 7 éven keresztül követett eljárásának tulajdonítom, azt hiszem, hogy ez engemet nemcsak feljogosít, de kötelez is arra, hogy a kormánynak ez ügyben követett eljárása, illetőleg mulasztása iránt is a leghatározottabb bizalmatlanságot fejezzék ki. (Helyeslés a bal és szélső bal felől.) Arra nézve sem tett valami sokat a kormány, hogy a jelenlegi helyzeten javítson, vagyis, hogy az osztrák-magyar bank szabadalmát kedvezőbbé tegye. Előre bocsátom, tehát, hogy kár a pénzügyminiszter úrnak oly fenhangon dicsekedni azon vívmányokkal, melyek a törvényjavaslatban, mint újítások, jelentkeznek, mert mindenki tudja, hogy e törvényjavaslatban egyetlen tétel sem foglaltatik, melyet a kormány kezdeményezett volna. A 100-ik §-ban foglalt jelentéktelen rendelkezést kivéve, minden módosítás, mely a bankaktán történik, tisztán és kizárólag az osztrák-magyar bank által lett kezdeményezve, tehát főképen az ő érdekében áll. És ha én elismerem is, hogy némely másodrendű javításokat e törvényjavaslat tartalmaz, mégis állítom, hogy azon fontos szempontok és tekintetek, melyeknél fogva ezen statútumokat kedvezőbbekké lehetett volna tenni a tárgyalások folyamán a kormány által egyszerű hallgatással mellőztettek. Azok az adminisztratív jogi és szerkezeti természeti módosítások, amelyek a javaslatban foglaltatnak, ha valaki magára a principiumra reááll, helyesek, mert klarifikálják a helyzetet és mert oly természetűek, melyek a bank statútumából önkényt folynak. Valami nagyon csekély és másodrendű fontosságot tulajdonítok annak is, hogy például a leszámítolandó váltókra nézve a cég bejegyzésének szükségessége elejtetett, de ebben én korántsem látom azt, hogy ezáltal a mezőgazdák és földbirtokosok érdekei ki lennének elégítve. Egy pár vagyonos nagy úr igen is fog hitelre találni leszámítolás útján, de az apró nyüzsgő-pezsgő gazdasági életre ebből — habár ez van leginkább kedvező hitelre szorulva, nem fog jutni semmi. Azok a bankmellékhelyek, melyeknek összes teendője az, hogy a náluk benyújtott váltókat felküldjék és a kölcsönt közvetítsék, fontossággal annál kevésbbé bírnak, mert a közvetítő intézetek inkább magukhoz fogják ragadni a kölcsönzést, semhogy azt átadják az osztrák nemzeti banknak. Csekély vívmány az is, tehát, hogy ezután hat hónapra szóló váltókra is fog kölcsön adatni, vagy hogy az értékpapírok szemese tágíttatott és ezután több értékpapír lesz, amelyre az osztrák-magyar bank kölcsönöket fog adni. Mindezek, tehát, mint mondom, csekély javítások, de azért azt vagyok bátor kérdezni a t. kormánytól, hogy mit tett például arra nézve, hogy Magyarország 50 milliónyi dotácziója felebb emeltessék, pedig ez nem másodrangú kérdés, mert a törvényjavaslatnak indokolása éppen úgy, mint a bank igazgatósága által kiadott jelentés is, azt tartalmazza, hogy minden nagyobb krízis nélkül háromszor volt 7 év alatt az osztrák-magyar bank abban a helyzetben, hogy tovább menő hiteligényeknek eleget nem tehetett volna. Igaz, tehát, hogy ezután az osztrák-magyar bank 200 millión túl is bocsátott ki jegyeket, de azután nem történt arra nézve ismét semmi, hogy legalább ezekből a túlkibocsátandó jegyekből bizonyos kvóta a magyar hiteligények számára biztosíttassék. Mi ezentúl is tisztán és kizárólag a bank jóakaratára leszünk utalva, mely iránt ugyan én bizalmatlanságot nem akarok kifejezni, de midőn arról van szó, hogy az ország hitelérdekei biztosíttassanak, pusztán jóakaratnál megállani nem lehet, hanem intézkedésekre van szükség, melyek az ország ez iránti igényeit törvény által biztosítják. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. hát! Felemlítem még azt a körülményt is, hogy arra nézve sem történt kezdeményezés, ami már 1878-ban is fontos szempontnak találtatott, hogy t. i. az igazgatóságok hatásköre a főtanácscsal szemben lehetőleg tágíttassék. Az én hitem szerint a magyar igazgatóság ezután is csak oly egyszerű filiale lesz, mint a minő eddig volt, melynél sem a bankpolitikára, sem a hiteligényekre befolyás nem gyakoroltatik és az fog történni, amit a főtanács akar. Szóval nem tétezik lehetővé azután sem az, hogy Magyarország speciális érdekei a jelenlegi hatáskör mellett kielégítést nyerjenek. Te hát ! Hosszadalmas lenni nem akarok. Egyszerűen annak kijelentésére szorítkozom, hogy miután a kérdés, mely előttünk föl van téve, akként áll, hogy vájjon hiszi-e valaki azt, hogy a hátralevő két év elegendő arra, hogy az önnálló jegybank fölállításának előfeltételét képező valutát helyreállítsuk, elegendő-e továbbá arra, hogy a szükséges előfeltételeket megszerezzük, mindezek után az önálló jegybankot föl is állítsuk ? És miután én ezt nem hiszem, és az én nézetem ma sem változott arra nézve, hogy egy készpénzzel fizetni nem tudó jegybankot az országnak sem gazdasági, sem pénzügyi érdekeire nézve kívánatosnak nem tartok , azon kényszerhelyzet előtt állok, hogy a törvényjavaslat elvetését nem ajánlhatom, de azzal tisztában vagyok, hogy e kényszerhelyzet oka mindenesetre a kormány, mely az országnak sem pénzügyi, sem gazdasági érdekei iránt kellő érzékkel nem bír. Miután pedig e kényszerhelyzet létesítésében a t. kormány követte el a mulasztásokat kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom ugyan, de a kormánynak ez ügyben követett eljárása egygyel több ok arra, hogy mulasztásait és tehetetlenségét helytelenítsem. (Élénk helyeslés a baloldalon.)