Pesti Napló, 1887. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1887-03-01 / 59. szám

A h­áz a választ szintén tudomásul vette. Következett a miniszterelnök válasza A­p­p­o­­­n­y­i Albert gr. interpellácziójára. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Hall­juk ! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert t. képviselő úr következő interpellácziót intézett volt hozzám: »1. Szándékozik-e a miniszterelnök úr még ezen ülésszak alatt a választás szabadságának és tisztaságának biz­tosítására c­élzó törvényhozási intézkedéseket kezde­ményezni ? 2. Szándékozik-e még ezen ülésszak alatt törvényjavaslatot benyújtani a Kúria bíráskodásá­ról kérvény által megtámadott választások érvényes­sége felett?« A t. képviselő úr, midőn ezen interpellácziót előterjesztette, hivatkozott arra, hogy a múlt ülésszak­ban ezen két irányban ígéretet tettem. Egyikre nézve, azt hiszem, téved a t. képviselő úr, mer­t a Kúria bí­ráskodása iránti javaslatnak beadását, nem gondol­nám, hogy megígértem volna, sőt akkor is a házsza­bályok illető részének revíziójára utaltam. A másikra nézve tökéletesen igaza van a kép­viselő úrnak. Annyira tudom és érzem, hogy ebben ígéretet tettem, hogy ha nem interpellálattam volna is, kötelességemnek tartottam volna a t. ház előtt ez irányban nyilatkozni. Most az interpelláczió alkalmá­ból van szerencsém ezt megtenni. (Halljuk!) Mindenekelőtt, — hogy a kisebbel végezzek — azt, mit az igazolásokra nézve, mint pozitívumot, kilá­tásba helyeztem, hitem szerint megtettem, a­mennyi­ben indítványoztam, hogy a házszabályok általában, különösen rámutatva éppen az igazolási részre is, a szükséges módosításon keresztül menjenek, és e czél­­ból a t. ház már el is határozta a bizottság megvá­lasztását. (Helyeslés jobbfelől.) A­mi a másikat illeti, én már akkor rámutat­tam a nehézségekre, melyek az iránt fenforognak, hogy a különféle irányú visszaélések egyaránt meg­torolhatók legyenek, mert elítélendő valamennyi irányú, de egyik iránynyal szemben fejleszteni a szi­gort, a másikkal szemben semmit sem tenni, azt hi­szem, nem volna helyeselhető eljárás. Tenni pedig azon irányban, a­mi illeti úgy az állam érdekét, mint a felekezetek vagy a népfajok elleni izgatási vissza­éléseket — melyek, hogy előfordultak, senki tagadni nem fogja — igen nehéz a nélkül, hogy az, kivált a választási időszakban szükséges szabad mozgást és véleménynyilvánítást ne nyűgözze. Minél inkább foglalkoztam ezen nehézségekkel, mert biztosíthatom a házat, hogy hosszasan és komo­lyan foglalkoztam e tárgygyal, annál nagyobbaknak tűntek fel előttem és én részemről ma csak annyit vagyok bátor nyilvánítani, hogy azt hiszem, ha a ház­szabályoknak az igazolásokra vonatkozó része úgy, mint én c­élozom és a mint a ház 1. bizottságának és később a háznak módja lesz ez iránt nyilatkozni, kel­lőleg szabályoztatni fog és különösen ezen alkalom­mal gondoskodás történik arról, hogy a bármely irányban történt visszaélések kipuhatolása nagyobb biztosítékot nyerjen, mint az eddigi eljárás szerint, akkor igen sokat tettünk arra nézve, hogy sem az egyik, sem a másik visszaélés elő ne forduljon. Mert ha a házszabályok átdolgozása folytán a visszaélések útján történt választások eredménye kétségessé vá­lik, sőt érvénytelensége bizonyossá válik, akkor azon visszaéléseknek, a­mennyiben léteztek, legnagyobb ré­sze okvetlenül meg fog szűnni. (Helyeslés.) Ha ez megtörténik, egy rövid pár szakaszból álló törvényjavaslatot lennék meg bátor proponálni, a­mely törvényjavaslat azonban nem tartalmazna, nézetem szerint, egyebet mint törvényben kimondását annak, hogy a­ki visszaélés útján választatta meg magát, az bizonyos számú évekig fosztassék meg azon jogtól, hogy megválasztathassék. (Helyeslés.) To­vábbá, ha azok ellen, a­kik választók, ilyenek bebi­zonyultak, azok is bizonyos ideig veszítsék el válasz­tási jogukat és végül (Halljuk! Halljuk!) a­mely ke­rületekben ismételten, vagy nagy mérvben fordultak elő ilyen visszaélések, azok maguk veszítsék el a vá­lasztói jogot. (Élénk helyeslés.) Ennyit a házszabályok igazolási részének kom­binálásával én magam részéről ma is megtehetőnek és egyúttal azt hiszem, nagyban és egészben kielégí­tőnek tartok. Mert törvényeink és maga a választási törvény különben is akár a megvesztegetés ellen, akár megvesztegetési szándékból való itatás ellen, akár hi­vatali hatalommal való visszaélés ellen elég szigorú rendelkezéseket tartalmaznak, a­melyeknek végre­hajtásával, azt hiszem, annak, hogy visszaélések lega­lább nagyobb mértékben ne történjenek, elejét venni lehet. (Helyeslés jobbfelől) Ez az, a­mit a képviselő úrnak válaszolhatok, kérve a t. házat, hogy válaszo­mat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobb­felől.) Apponyi Albert gr. T. házi (Halljuk! Halljuk) A miniszterelnök úr válasza engem ugyan tökélete­sen ki nem elégít, de elismerem azt, hogy tartalmaz­­több oly pontot is, mely ha valósul, lényegesen hozzá­járulhat a fennálló bajnak enyhítéséhez. Engedje meg azonban a t. ház, hogy már ez alkalommal is rámu­tassak arra, a­mit hézagosnak találok a miniszterel­nök úr válaszában. (Igaz! Úgy van! balfelől) Külö­nösen egy dolgot nélkülözök benne, a­mely a mi vá­lasztásainknak egyik meggyökerezett és szégyenteljes betegségére vonatkozik, és ez az: a választásoknak úgy előkészítésével, mint vezetésével megbízott köze­gek visszaélései elleni erélyes intézkedésnek kilátásba helyezése. Azon intézkedések közé, melyek okvetlenül szükségesek, ha oly választásokat akarunk létesíteni, melyek az ország valódi többségének véleményét ki­fejezésre juttatják, első­sorban magának a válasz­tásnak előkészítésére és vezetésére vonatkozó eljárás­nak reformja tartozik, még­pedig az egész vonalon. (Igaz ! balfelől.) A választások névjegyzékének ösz­­szeírásánál az országnak némely megyéjében — nem mondom mindenütt, nem is mondom, hogy a megyék legnagyobb részében, de némely megyében — ezt me­rem saját felelősségem mellett mondani, c­élzatosan a választó­közönség jellegének teljes megváltoztatására irányuló eljárás követtetik és ezzel szemben a felszó­lamlásnak, az apperácziónak a joga kellő biztosítékot nem nyújt. A felszólamlásnak joga biztosítékot nyújt egy különben nagyban és egészben korrekt eljárásnál is előfordulható egyes tévedésekkel szemben, de nem nyújthat biztosítékot azzal szemben, hogyha az egész eljárás egy bizonyos c­élzatossággal pártszempontok­nak szolgálatába hajtatik. De még magának a felszó­lamlásnak nehézségei is oly nagyok — ámbár elisme­rem, hogy egyes előfordult esetekben a t. miniszterel­nök úr azok elhárításához hivatalos tevékenysége kö­rében hozzájárult — de mondom a bizonylatok be­szerzése, mely a felszólamlások alapját képezheti, oly nehéz, e bizonylatok minéműsége iránt oly kevéssé preczíz határozatokat tartalmaz a mi törvényünk, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) hogy egyrészt valósá­gos hősies küzdelem szükséges azok részéről, kik mindezen, lépten-nyomon utjukba gördülő akadályo­kat legyőzik és a felszólamlás megtételéig eljutnak, (Úgy van ! balfelől.) másrészről a bizonylatok miné­műsége kellő meghatározásának hiányában meglepő ítéletekkel találkozunk az egyszer már megtörtént felszólalások után is. Tehát az erre vonatkozó eljárás preczizírozását szintén szükségesnek tartom. (Élénk helyeslés balfelől.) Másodszor szükségesnek tartom, hogy a vá­lasztási elnököknek a választásra vonatkozólag már előzetesen tett intézkedéseiben, a­mennyiben organi­zált pártok és jelöltek már a választás napja előtt vannak, e jelöltek pártjainak éppúgy befolyás enged­tessék, mint magánál a választási cselekménynél, a­hol bizalmi férfiak által képviselve vannak. Mert ta­pasztalásból tudjuk mindnyájan, hogy a választási elnöknek a pártok elhelyezésére, felvonulására vo­natkozó intézkedései már egymagukban néha elérték azon eredményt, hogy az egyik párt már a szavazás előtt agyon volt ütve. (Igaz ! Igaz! balfelől.) Harmadszor azonban — és ez a leglényegesebb, a­mire már az 5 éves mandátum tárgyalásakor a ház ezen oldaláról igen tüzetesen rámutattunk — kell, hogy a választással megbízott tisztviselők felelőssége szigorúan körülh­assék és megállapíttassék. Mert ma ez tényleg létezik. (Úgy van­ balfelől.) A választási törvény ugyan azt mondja, hogy ha a választási elnök­nek vagy a választás vezetésével megbízott tisztvise­lők bármelyikének hibája folytán a választás ered­ménytelenné válik vagy megsemmisíttetik, az illető tisztviselő elég súlyos pénzbírsággal sújtható. Igen, de ennek szankc­iója nincs. Nincsenek prec­íz meg­határozva azon személyek, kiknek e tekintetben joguk van felfolyamodással élni. Nincs kimondva az, hogy a­mennyiben egyes személyek felfolyamodással nem élnek, hanem a kép­viselőház bíráló bizottsága konstatálná a választási elnök visszaélését, ő a megérdemlett felelősség alá vonassák. Elő is fordult két esetben, melyekre e ház­ban már hivatkozás is történt, hogy a h­áz illetékes bíráló bizottsága ítéletében kimutatott, hogy a meg­semmisített választás érvénytelenségének oka a vá­lasztási elnök eljárásában keresendő, és ott tapasz­taltuk, hogy az illető elnököket nemcsak semminemű felelősség alá nem vonták, hanem az elrendelt pótvá­lasztásról a központi választmány újra őket rendelte ki a választás vezetésére. Ez az egyik lényeges hézag a miniszterelnök ú­r válaszában, melyre már most rá akartam mutatni, hogy t. i. a választások előkészítésével és vezetésével megbízott közegek eljárása és felelőssége jobban kö­rülh­assék, e tekintetben a részrehajthatlanság na­gyobb biztosítékai teremtessenek, és a mi fő, a felelős­ség szankcziója szabatosabban meghatároz­tassék, akként, hogy az alól kibújni ne lehessen. (Élénk he­lyeslés balfelől.) Ezen —­és több más lényeges hézag, melyre jelenleg kiterjeszkedni nem kívánok, azonban engem nem akadályoz abban, hogy a miniszterelnök úr vá­laszát tudomásul ne vegyem, mert törvényjavaslat helyeztetett nekünk kilátásba, s ezen törvényjavaslat tárgyalásakor lesz mód és alkalom arra, hogy akár az a feletti általános vitánál, akár módosítványok alak­jában érvényesíthessük azt, a­mit szükségesnek tar­tunk, esetleg abba a törvényjavaslatba beiktathassuk azt, a­minek pótlását kívánatosnak tartjuk. (Helyes­lés balfelől.) De már most kérjük a miniszterelnök urat és a többséget is, hogy midőn majd ezen törvényjavaslat­nak tárgyalása a ház napirendjére ki fog tűzetni, ne méltóztassanak ezen nagy bajok kiküszöbölését, me­lyek tagadhatlanul megmételyezik választásainkat, párt vagy hatalmi kérdésnek tekinteni, (Úgy van­­ balfelől) hanem méltóztassanak velünk arra kezet fogni, hogy az alkotmányunk alapjainak megszilárdí­tására, a választási eljárásnak hibáiból, a mennyire lehet, kigyógyítására irányzott törekvések elfogulatla­nul méltányoltassanak és eredményre vezessenek. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Azonban, t. hát, egy pontra nézve — a kisebb észrevételeket most mellőzve, mert ismétlem, törvény­­javaslatra van kilátásunk, melynek tárgyalása alkal­mával mindezeket tüzetesen előadhatjuk — ki kell emelnem azt, hogy ebben az én felfogásom a minisz­terelnök úrétól tökéletesen eltér, s ez az igazolási eljárás, illetőleg a kúria bíráskodásának kérdése. (Halljuk !) Én nem emlékszem, mintha azt mondottam vol­na, hogy a miniszterelnök úr ígéretet tett, hogy a kúriai bíráskodásra vonatkozólag is javaslatot fog be­terjeszteni. Ha mondottam, tévesen mondottam, mert erre vonatkozólag a miniszterelnök úr nem tett ígé­reteket . (Közbeszólások a baloldalon : A választási törvényben van), hanem miként a közbeszólások is hivatkoznak rá, van e tekintetben valami, a­mi a há­zat és a kormányt talán még nagyobb mértékben kö­telezi, mint a miniszteri ígéret. (Igaz ! Úgy van­­ a baloldalon.) A választási törvényben egyenesen ki van mondva, hogy a kúriai bíráskodás a kérvénynyel meg­támadott választásokra nézve behozandó. Én azonban nem arra a körülményre fektetem a súlyt, hogy ezen elv általában a mi törvényköny­vünkben ki van mondva, el van fogadva, hanem arra, hogy az én meggyőződésem szerint a fennálló bajok gyökeres kiirtása másként, mint elfogulatlan politikai pártszempontok által nem befolyásolt bíróságra ruhá­zott judikatúrával egyáltalában sohasem lesz elér­hető. (Élénk helyeslés. Úgy van­­ a baloldalon.­ Mert, t. hát, egy dolog be van bizonyítva és e tekintetben hivatkozom oly képviselő urak nyilatkoza­taira, a­kik a kúriai bíráskodásnak elvben nem voltak barátai, sőt a­kik a kérdés előző stádiumában annak létesítése ellen igen erélyesen és sikeresen felszólal­tak, be van bizonyítva, hogy ez a képviselőház, de nemcsak Magyarország képviselőháza, hanem a vi­lágnak bármely parlamentje a választások érvénye feletti félig-meddig megfelelő bíráskodásra is teljesen képtelen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És én nem hiszem, te­hát, hogy a parlamentek­nek, mint pántokra osztott gyülekezeteknek, mint a politikai hatalomért folytatott különben egészen jo­gos harczoknak színtereit képező gyülekezeteknek pszichológiájából folyó ezen képességhiány a ház­szabályok bármely módosítása által orvosolható volna. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy némely igen kirívó visszaélésektől talán lehet a bíráló bizottságnak judikaturáját a házszabályok mó­dosítása által megtisztítani és ha a t. ház többsége e térre lépne, mi kötelességünknek fogjuk tartani köz­reműködni azon kisebb eredménynek elérésére is, mely a házszabályok módosítása által elérhető, de az én intim meggyőződésem az, hogy addig, míg bár­mely alakban maga a parlament fog bíráskodni vá­lasztások fölött, az amit a miniszterelnök úr különben igen helyesen emelt ki, hogy visszaélések, ellen a leg­nagyobb óvszer annak tudása, hogy a visszaélések ál­tal a mandátum érvényben nem marad, ez el nem fog érezni. (Úgy van­­ balfelől.) És ezért én egész határozottan ragaszkodom a kúriai bíráskodásnak elvéhez és bátorkodom kilátásba helyezni a t. képviselőháznak azt is, hogy miután a kormány részéről e tekintetben törvényjavaslat beter­jesztetni nem fog, mi a magunk részéről leszünk bát­rak a t. háznak figyelmét törvényjavaslat beterjesz­tése által erre a kérdésre felhívni, a háznak hatá­rozatát e felett provokálni. (Tetszés és helyeslés balfelől.­ Különben, t. képviselőház, mint előbb mondom, miután egyéb óhajtásainknak, erre vonatkozó néze­teinknek kifejezésére a miniszterelnökült által a kilá­tásba helyezett törvényjavaslatnak tárgyalása alkal­mat fog nyújtani, abban a feltevésben, hogy az a tör­vényjavaslat mielőbb a ház asztalára kerül, a dolgok mai stádiumban a miniszterelnök úr válaszát tudo­másul veszem. (Helyeslés balfelől.) Tisza Kálmán miniszterelnök , T. képviselő­ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Csak egy pár igen rövid szóval kívánok Apponyi gróf t. képviselő úr válaszá­ra reflektálni (Halljuk !) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy az 1874. évi választási törvény — igaz — kötelességévé teszi a kormánynak, hogy a kúriának a verfikáczionális ügyekben való bíráskodása tárgyában törvényjavasla­tot terjeszszen a ház elé, de a mostani kormány azon kötelezettségnek már két ízben megfelelt és a t. ház többsége két ízben nem fogadta el a törvényjavasla­tot. (Úgy van­­ jobbfelől. Derültség a szélső­balolda­lon.) Törvényes kötelezettség elmulasztásáról tehát azt hiszem, ebben az esetben szó nem lehet. A­mi a dolog lényegét illeti, arra nézve, még azon kevés szót sem mondom el, a­mit elmondani szándékoztam, miután Apponyi gróf igen­­. képviselő úr kilátásba helyezte, hogy ezen ügyet törvényjavas­lat alakjában a ház elé fogja hozni és fentartom ma­gamnak a nyilatkozást akkorra, mikor ez megtörté­nik. (Helyeslés jobbfelől.) A­mi különben Apponyi gróf képviselő úr ész­revételeit illeti, azoknak elseje az összeírásokra vo­natkozik. E tekintetben megjegyzem, hogy miután a leg­közelebbi választásoknak az 1886-ik évi összeírások alapján kell történni, ezen összeírási eljárás iránt al­kotható bármely törvény a közelebbi választásokra befolyással nem lenne. (Igaz , ügy van­­ jobbfelől.) Mert azt hiszem, azzal mindnyájunkat meggyőzött a múlt idők tapasztalata, hogy olyan módosítást hozni be, melynélfogva most közvetlenül a választások előtt kellene az összeírásoknak megtörténni, az Apponyi gróf által is követni szándékolt czélnak éppen az el­lenkezőjére vezetne. (Úgy van­­ jobbfelől.) Ez tehát oly kérdés, melyről lehet majd szólni, mikor a válasz­tási törvénynek egészben való revíziója egyszer a ház tanácskozásának tárgya lesz, de a­melynek a most fenforgó tekintetből ítélve egyáltalában semminemű fontossága nincsen és a­melyre éppen ezért bővebben kiterjeszkedni ma nem kívánok. A t. képviselő úr továbbá a választás előtt kon­szolidált pártok elnökének befolyását akarja felhasz­nálni arra, hogy miként rendeztessenek a választások. Erről is lesz majd alkalom bővebben szólni, de azt már most vagyok kénytelen megjegyezni, hogy mindenütt, a­hol a pártok élesen állanak egymással szemben, ezt megengedni annyi lenne, mint a válasz­tási elnöknek eljárását, vagy legalább is felelősségét le­hetetlenné tenni. (Úgy van jobbfelől. Ellenmondások balfelől.) Ő felelős eljárásáért és azért az intézkedések megtételére is meg kell neki adni a jogot, úgy, a­mint azt a törvény megadja. (Helyeslés jobbfelől.) A­mi az elnökök és a választásnál az eljárók felelősségét illeti, t. hát, meg fogjuk látni, ha javaslat lesz a ház asztalán, hogy mit értendenek a t. képvi­selő urak ez alatt. A felelősség — gróf Apponyi kép­viselő úr is elismerte, — ki van mondva a törvényben. Egy esetre emlékezem is, midőn a felelősség kimon­datván , a pénzbüntetés ki is szabatott. Több esetet, megvallom, nem tudok. De ezeket most megjegyezve, a dolog fölött bővebben nyilatkozni fentartom magamnak azon időre, mikor, a­mint kilátásba helyeztetett, a ház ezen ügygyel esetleg foglalkozni fog. Most csak is­métlem kérésemet, hogy az interpelláczióra adott mai válaszomat tudomásul venni méltóztassék (Helyeslés jobbfelől). A ház a választ tudomásul vette. A holnapi ülésben az appropriác­ió iránti tör­vényjavaslat fog tárgyaltatni. A holnaputáni ülés napirendjén lesz a közigazgatási és a házszabályok revíziója iránti javaslattételre hivatott bizottság meg­választása. Továbbá teendőjét fogják képezni a háznak az 1885-ik évi budapesti országos általános kiállítás pénz­hiányának fedezéséről és a vasúti és gőzhajózási szál­lítás használatának megadóztatásáról szóló 1875. XX. t. sz. némely határozmányainak módosításáról szóló törvényjavaslatok. Az ülés d. u. 12­/4 órakor ért véget. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, márczius I. Naptár: Kedd, márczius 1. — Római kath­.: Albin püspök hitvalló. — Prot.: Albin. —­ Görög-orosz : (február 17.) Tódor pápa. — Zsidó : (adar 5.) — Nap kél 6 óra 42 perczkor reggel, nyugszik 5 óra 44 perczkor délután. —■ Hold kel 9 óra 46 perczkor reggel, nyugszik éjfélkor. A miniszterelnök mint pénzügymi­niszter fogad d. u. 5—6 óráig. A földmivelés-, ipar- és kereskede­lemügyi miniszt­er fogad d. u. 3—4 óráig. A közmunka- és közlekedésügyi mi­ni­s­z­t­e­r fogad délután 2—3 óráig. Horvát miniszter fogad délelőtt 10— dél­után 2 óráig. A képviselő­ház ülése délelőtt 10 órakor. A budapesti józsefvárosi jótékony­­nőegylet választmányi ülése d. u. 5 órakor a józsef­városi kör helyiségében. Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9— d. u­­tán utasította az elnökséget, hogy mihamarabb bérel­jen új lakást az olvasókör számára egy az egyetem­hez közel eső épületben. E czélra úgyis föl van véve az egyetemi költségvetésben az illető összeg. A beható szemle teljes egy órán át tartott s végeztével a minisz­ter kijelentette, hogy a látottak alapján is minél előbb orvosolni fogja a tényleg létező bajokat. — Munkácsy Mihály itthon. Fényesen sikerült tánczestélyt rendeztek tegnap a művészek az István­­főherczeg szállóban Munkácsy tiszteletére. Az estélyt megelőzőleg Munkácsy nejével együtt az operaház­ban volt s egy földszinti páholyból nézte végig az Exczeszior első és második felvonását. Az első felvo­nás végén Munkácsy átment Andrássy Gyula gróf páholyába s ott élénk beszélgetésbe elegyedett vele. A művész azt a tervét körvonalazta, mely szerint a bécsi udvari múzeum freskóit megfesteni szándékozik. A második felvonás után a Munkácsy-pár az István­­főherczeg szállóba hajtatott, hol az idős é s ifjabb festői nemzedék majdnem teljes számmal gyűlt össze, hogy a Munkácsy tiszteletére rendezett bankettet minél ünnepélyesebbé tegye. Hölgyek is szép szám­mal jelentek meg, főleg festőnők. Ezek közül ott voltak: Reöck Erzsike, Telepy Margit, Jakobey Irma, Szabó Anna, Paczka Anna, Molnár Adél, Meyerffy Ilona, Bruck Hermin, Csányi Gizella, továbbá: Reöck Istvánná, Koós Ödönné, Telepy Ká­­rolyné, Jakobeyné, Szabó, Józsefné Tölgyessy Ar­­thurné, Reinitzné. A művészek közül az estélyen részt vettek: Lotz Károly, Telepy Károly, Ligeti Antal, Roskovics Ignácz, Greguss Imre Tölgyessy Arthur, Aggházy Gyula, Molnár József, Morelli Gusztáv, Zala György, Ábrányi Lajos, Bezerédy Gyula, Strobl Alajos, Mészöly Géza, Kardos Gyu­la, Mesterházy Kálmán, Szandház Ferencz, Tolnay Ákos, Vajda Zsigmond, Tahi Antal, Száríts Im­re stb., a banketten azonkívül megjelentek Dó­­czy Lajos , Zsilinszky Mihály, Odry Lehel, Dumba báró, Kauser József, Hausmann Ala­jos, Schikedanz Albert, Lechner Lajos, Szirmay An­tal és Petsacher Lajos. Az első felköszöntőt Dóczy Lajos mondotta Munkácsyra. Majd Telepy és Zsi­linszky Mihály éltették a művészt. Roskovics Ignácz Munkácsynéra s a hölgyekre ürítette poharát. Ezután fölállott Munkácsy Mihály s megköszönvén a rendkí­vüli jóindulatot a magyar művészekre emelte poharát. Nagy hatást keltett dr. Takács Lajos élet és toasztja, melyben az előtte szólókat czáfolgatta s nemcsak Munkácsyt éltette, hanem az ő tanítványait is, kiket valósággal Munkácsy fiainak lehet nevezni. Még Zala György mondott egy toasztot s ezután a tánczmulat­­ság vette kezdetét. Bunkó zenekara húzta nagy tűzzel s Munkácsy éjfélen túl is járta még a csárdást. — A művész ma este elmegy a népszínházba, hogy ígére­téhez híven megnézze Serly Lajos új operettjét, Marcziát.­­ A magyar tudományos akadémia Trefort Ágoston elnöklete alatt tegnap délután összes ülést tartott. Az első felolvasó György Endre volt, a­ki Beöthy Leo feletti emlékbeszédét olvasta fel. A szé­pen írt emlékbeszéd után Hunfalvy János olvasta fel jelentését a zágrábi Boskovicz-ünnepélyről. Trefort Ágoston akadémiai elnök megbízásából Hunfalvy képviselte a magyar tudományos akadémiát a Bos­­kovicz halálának századik évfordulója alkalmából Zágrábban tartott ünnepélyén. A felolvasások után Gyulay Pál h. titkár olvasta fel Szász Károly t. tag­nak az akadémiához intézett levelét, melyben kije­lenti, hogy az akadémiai tiszteleti tagságot el nem fogadhatja. Az akadémia 1886. évi nagygyűlésén — úgymond­­ melyben hivatalos elfoglaltságom miatt részt nem vehettem, tiszteleti taggá választattam. Hosszas habozás után arra határoztam el magam, hogy a megtisztelő tagságot nem fogadom el s arra kérem az akadémiát, hagyjon meg engem rendes tag­sági helyemen s a tiszteleti tagsággal tiszteljen meg más érdemesebbet, a kitől az akadémia alapszabá­lyainak 14-ik szakasza értelmében »dísze és java öregbedését inkább várhatja«. E levél kapcsán visz­­szaküldi az akadémia oklevelét. A levelet vélemény­­adás végett az I. osztályhoz teendik át. Néhány lé­nyegtelen ügy elintézése után az ülés véget ért. — Püspöky Gráczián, ki a tegnapi párbaj alkal­mával homlokán megsebesült, még mindig kórházban fekszik s állapota kétes. Gerber Béla dr., Kovács egyetemi tanár meztőgyakornoka, szüntelen mellette van s felgyógyulását valószinünek mondja. Tegnapi esti lapunk tudósításába hiba csúszott be, amennyi­ben a megsebesült Püspökyről mondatott az, a mi tulajdonképen atyjáról szól. Ő volt t. i. 1848-ban honvéd s első, ki Budavár ostromakor behatolt a várba. — Szerelmi tragédia. Dzbanski János huszon­­nyolcz éves tartalékos hadnagy és vasúti tisztviselő Lembergben agyonlőtte menyasszonyát, egy ottani orvos leányát s azután önmagát ölte meg. A tettnek az szolgált indokul, hogy Dzbanskinak pénzügyi okok­ból nem igen nyílt kilátása óráját egyh­amar nőül is vehetni. — Egy bécsi zálogüzlet tulajdonos szökése. Vo­gel Emánuel bécsi zálogközvetitő üzlettulajdonos február 10-én azon ürügy alatt, hogy rövid üzleti utat tesz, eltávozott Bécsből s azóta nem tért vissza. Két­ségkívül megszökött s mint a vizsgálat kiderítő, kü­lönböző egyéneket negyven ezer forint erejéig károsított meg. 1 óráig. Technológiai múzeum (a Kerepesi-uton Beleznay-kert) nyitva van : d. e. 9—d. u. 1 és d. u. 3—5 óráig. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. e. 10—12 és d. u. 4—8 óráig. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand Café-Restaurant de l’opera Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — A király ő­felsége az eddigi rendelkezések szerint — a­mint értesülünk — ezúttal legalább három hétig szándékozik Budapesten maradni, miután a javult külügyi politikai viszo­nyok az uralkodónak Bécsből való huzamosabb távol­­maradását lehetővé teszik. — Márczius 7-én, hétfőn, esti 8 órakor a budai váriakban udvari estély lesz, a­melyre 800-nál több meghívó fog szétküldetni; tekintettel a böjtre, táncz és zene az estélyen nem lesz. — Szombaton délután érkezik meg a királyné ő Felsége, valószínűleg Mária Valéria fő­­herczegnővel Budapestre és résztvesz az udvari esté­lyen . Rudolf trónörökös is meg fog jelenni ez ud­vari ünnepélyen. — Ő Felsége itt tartózkodása alatt több nagy udvari ebéd lesz. — A tegnapi udvari ebéden Kálnoky gr. és Szögyény osztályfőnök résztvettek. — Trefort Ágoston az egyetemen. A minap a rektor vezetése alatt egy héttagú küldöttség járt Ti­sza miniszterelnöknél és Trefort közoktatásügyi mi­niszternél, kérve az egyetem régi szárnyának újjáépí­tését. Trefort miniszter ennek következtében tegnap d. e. 11 órakor Markusovszky mint tanácsos és We­ber műépítész kíséretében megjelent a központi egye­temen, hol Korányi Frigyes rektor és az összes karok dékánjai fogadták s vezették körül az épületben. A miniszter első­sorban a szerb-utczai új szárnyat te­kintette meg, sorba járva mindhárom emeleten az összes előadási, szigorlati és hivatali helyiségeket. A tantermek nagy részében épp folyt az előadás s a hallgatóság éljenzéssel üdvözölte a magas vendéget. Ezután a régi pusztulófélben levő épületet szemlélte meg. Itt betért az egyetemi olvasókör sötét, földszin­tes helyiségébe­n látva a czélszerűtlen helyzetet, rög­ Helyi hírek.­ ­ A köztisztasági bizottság tegnap Kun Gyula tanácsos elnöklete alatt tartott ülésén minde­nekelőtt azzal a mérnöki javaslattal foglalkozott, hogy a jövőre nézve a főváros területének különböző pontjain állandó hólerakó helyek jelöltessenek ki s ilyeneküt el is fogadta a következő helyeket : a pesti oldalon a felső rakodópart­i Margithíd fölött, a régi váczi temető Bulcsu-utcza és Váczi-ut közti sarka, a Hermina-ut felé eső városligeti irtás, az Istvánmező, a Kerepesi-ut mellett a vasúti nyugdíjépületekkel szemben levő terület (hol most az állatser­eglet van) a IX. ker. sertéstó, a közvágóhíd környéke, a sorok­sári Dunaág s a fővámház előtti Duna , a budai olda­lon pedig a Gellérthegy alatti Duna, a Margit rak­­part, a Margithíd melletti mélyedések s a Láng­féle telek. A hó eltakarítása iránt ajánltatik újabb ki­­sérlettétel a sóval is, a mi ajánlatos különösen 4° hi­degig s ha közel csatornanyilások vannak, hol a viz le­folyhat. Ezután a mostani utczai szemetes ládák helyett oly utczákra nézve, a hol széles járdák vannak, uj mód­­szerű szemétgyűjtő szekrényeket ajánlt a mérnöki hivatal s e szekrények a földbe vannak helyezve, vizemelő géppel emeltetnek ki, egy fuvarnyi szemét fér el bennök s Aszfaloja a rendszer szerint járnak. A bi­zottság javasolja, hogy próbakép egy ily szekrény állít­tassék föl alkalmas ponton. Most a tűzoltó főpa­rancsnokság előterjesztését tárgyalták a géppel való söprésnek az egész város területére való kiterjesztése iránt. E söprési mód 1885. áprilistól van alkalmazva a bel- és Lipótvárosban és az Andrássy- és Kerepesi­­utakon. Az érdekelt elöljáróságok közül senki se nyilat­kozott ellene elvi okból; a IV. és VI. kerületiek ugyan a fölvert por miatt, utóbbi az Andrássy-utat illetőleg a színházi közönség érdekében is az utasítás ellen hozott föl panaszokat, hanem a tűzoltófőparancsnokság nevé­ben Szczerbovszky úr az ülésen kijelentette, hogy a föl­hozható nehézségek megszüntetése teljes folyamat­ban van; nevezetesen a rendőrség szigorú bírságolási eljárása által már el van érve, hogy a házmesterek a járdát nem söprik a színházi előadás befejezte előtt; a kocsik nem járnak 11 előtt soha, különösen az An­­drássy­ úton csak reggel 4 órakor fordulnak meg; a por­zás ellen pedig most dolgozik a főparancsnokság egy terven, a­mely szerint közvetlenül a seprőgépek előtt locsoló szerkezetek lesznek alkalmazva. A bizottság a javaslat pénzügyi részére nézve a főparancsnokság s a számvevőség számításaira volt utalva. Hanem ezek nagyon eltérők, a főparancsnok szerint egy □ méter terület söprése géppel 9 krba, emberi erővel l­­1/2 krba jön; a számvevőség pedig a rendelkezése alatti adatok alapján azt mutatta ki, hogy a géppel söprés az azelőttinél 71°­0-kal drágább. Ily eltérő eredmé­nyek mellett a bizottság, hogy helyes számítás tehető legyen, a mérnöki hivatalt kérte föl, hogy mutassa be a géppel s az emberi erővel sepört területek nagysá­gát, tekintettel arra, hogy a napszámosok által söpört utczák közül melyek tisztogattatnak egy, két, három naponkint, vagy hetenkint ? A bizottság egyébiránt már tegnap kimondta, hogy a géppel söptetést az egész balparti fővárosra kiterjeszteni kívánja s javasolja, hogy 1888-ban már a Terézvárosnak a körúton belül eső egész területe gépekkel söpörtessék. Végül a rend­őrség átiratát olvasták föl, hogy a város bizonyos órákat tűzzön ki a belső területen levő gabona­raktárakban a forgatásra, mert a járó­kelőknek ez igen alkalmatlan. A bizottság szabályrendeleti terv alkotását hozza javaslatba a tanácsnál.­­ A magánépítési bizottság tegnapi ülésén a következő építési engedélyek kiadását hozta javas­latba, u. m.: Holub Józsefinek Teréz-körút 3421. sz. a. négyemeletes házra, Zicher Józsefnek a II. ker. Ország-ut és Horvát-utcza sarkán kétemeletes házra, Tilly Károlynak a Rókus-hegyen nyaralóra, Scharn­­bach Károlynak a Rózsa- és Amazon-utcza sarkán kétemeletes házra, Knotz Sándornak Eötvös-utcza 43. sz. a. kétemeletes toldalékra, Schüller Jakabnak a Lipótmezőn földszintes nyaralóra, a m. kir. állam­rendőrségnek az Európa-szálloda átalakítására, Meix­­ner F.-nek Atilla-utcza 14. sz. a. emeletráépítésre, Zachár Istvánnak Felsőváspálya-utcza 2. sz. a. föld­szintes házra, Fehér Károlynak Bánya-utcza föld­szintes házra, Mautz Anisettenek a Szondy-utczában földszintes házra, Mitterer Francziskának Vörös­­marty-utcza 4742. sz. a. ugyanerre, Feketeházi Já­nosnak az Aréna- és Délibáb-utczák sarkán földszin­tes házra, Blitz Mórnak Rottenbiller-utcza 1. sz. a. földszintes toldalékra, Menich Erzsébetnek Madách­­utcza 36. sz. a. toldalékra, Szuszky Annának István­ út 3. sz. a. földszintes házra, Hirsch Manónak Izabella­­utcza 4573. sz. a. egyemeletes házra, Maros Mátyás és Istvánnak az Orczy-kert mögött családi házra, Czier Andrásnak Kövér­ Lajos-utcza földszintes ház­ra, Kapetz Károlynak Almássy-utcza 4. sz. a. egy­emeletes házra, Fantó Mihálynak az Angyalföldön toldalékra, Pick Lipótnak Madách­ utcza 14. sz. a. egy emelet ráépítésére, Wellisch Alfrédnak Losonczy­­utcza 22. sz. a. egyemeletes házra, Tóth Andrásnak a Rákoson földszintes házra, Rudolf Lajosnak a Mátyás-hegyen földszintes házra, Neugebauer Viktó­riának Csepel-rakpart 5. sz. a. kétemeletes házra, Bogdán Józsefnek Páva-utcza 7. sz. a. toldalékra és Deák Imrének Prater-utcza 84. sz. a. toldalékra.­­ A verseczi magyar nyelvterjesztő egyesület­hez már leérkezett az a 100 frt, melylyel Budapest főváros az egylet örökös tagjai közé lépett. A fővá­ros erre vonatkozó határozatát a belügyminisztérium jóváhagyta.­­ Az új épület lerombolása ügyében kiküldött bizottság bemutatta jelentését a tanácsnak, mely sze­rint feloszlik s a beszerzett összes adatokat a Pod­­maniczky Frigyes báró elnöklete alatt a pénzügy­­miniszter által összehívott bizottságnak kéri átadni.­­ A VI. kerületi Bobula-párt tegnap Komó­­c­s­y József egybehívása folytán a régi polgári lövő­házban pártértekezletet tartott, a­melynek czélja elő­­leges szervezkedés volt. Az értekezleten közel 300 választó jelent meg, a­kiket Komócsy József üdvö­zölt az értekezletet megnyitó szavaiban. Dr. Révai Lajos indítványára az értekezlet ideiglenes elnökül egyhangúlag Komócsy Józsefet, jegyzőül Adler Mihályt választotta meg. A szervezkedés formalitá­sain átesvén, Komócsy József emelt szót, kifejtve a tegnapi összejövetel czélját és kifejtvén Bobula János érdemeit, melynek folytán a választók nagy része őt tűzi ki képviselőjelöltnek. Az éljenzéssel fogadott be­széd után az értekezlet 120 tagú szervező bizottságot választott. — Csőd. Burger Adolf budapesti bejegyzett aranyműves­­zég ellen a csőd megnyittatott. Csőd­biztos : Antos Károly törvényszéki bíró. Tömeggond­nok : dr. Darvas Fülöp ügyvéd. Helyettes tömeggond­nok : dr. Dömötör Béla ügyvéd. Bejelentési határ­idő márczius hó 31. Felszámolási határidő április hó 16. Csődválasztmány megválasztása április hó 19. Eljegyzések és esküvők. Horváth Bertalan, fülekjárási szolgabiróse­­géd, febr. hó 20-án tartó esküvőjét Megyerben V­á­­r­a­d­y Mariska kisasszonynyal, Bugáth Ferencz föld­­birtokos gyámleányával, Halálozások. Özv. E­r­d­ő­s­s Simonné, görög kath­. kanonok özvegye, szül. Fenyvessy Jozefa 70 éves korában Ráksán meghalt. A boldogult nagynénje Fenyvessy Ferencz orsz. képviselőnek. Temetése márcz. 3-án lesz Ráksán. And­er­le József földbirtokos, Bars várme­­gye bizottsági tagja, febr. 23-án 59 éves korában meghalt Bars-Szt-Kereszten. Színház és művészet. — Hangverseny. A nemzeti zenede az ő felsőbb és kiművelési osztálybeli növendékeivel tegnap este a Vigadó kistem­ében Gobbi Alajos zenedei karnagy vezetése alatt szépen sikerült hangversenyt adott. A mióta a zenede a fúvóhangszereket is kulti­­válja és teljes zenekart szervezett, azóta hangverse­nyei jóval magasabb színvonalra emelkedtek. A nö­vendékek zenei értelmiségének fejlesztéséhez sokat szolgáltatnak ezek a zenekari előadások, pompás al­kalmat a zenei jártasság kifejtésére és fegyelmezésére. A fiatal zenészek igazi szeretettel, nagy lelkesedéssel játszanak, minek fölkeltésében Gobbi zenedei ta­nár fáradhatatlanul buzgólkodik, becses művek lehető gondos előadására törekedve. A tegnapi hangverseny műsorozatán Weber, Bach, Beetho­ven és Liszt is képviselve voltak egy-egy szerze­ménynyel, melyek előadásában a zenekar részint önállóan, részint zongora-versenyművek kíséreteként szerepelt. Bemutatták B­a­r­­­a­y Ede, a zenede igaz­gatójának két vonós­zenekari újabb művét is, egy elégiát és scherzot, melyek közül főleg utóbbi kiváló tetszést keltett. A hregedűkiművelési osztályok hét növendéke, Hubai Jenő tanítványai, külön is pro­dukálták magukat; előadták tanáruk larghettó­­ját és egy Rode-féle caprice-t, kifejezően és jól begyakorolva. A hangversenyt a növendékek ének­osztálya egy karénekkel fejezte be.­­ A magyar gazdasszonyok országos egylete a múlt év nyarán felhívást intézett hazai festőművé­szeinkhez, hogy ajándékozzák az egyletnek egy-egy művüket oly czélból, hogy e festmények kiállítási és kisorsolási tiszta jövedelméből sikerüljön a hazai fes­tők javára az egylet árvaházában oly alapítványi he­lyeket felállítani, melyekre elárvult vagy elszegénye­dett leányait bármikor díjmentesen elhelyezhessék.­­

Next