Pesti Napló, esti kiadás, 1887. május (38. évfolyam, 120-148. szám)
1887-05-03 / 121. szám
121. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-ép fiet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körfi, panaszok, hirdetmények/ a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Kedd, május 3. Esti kiadás: 38. évi folyam. KISfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva . Havonként 1 írt 50 kr. — 3 hónapra i frt 50 kr. — 8 hónapra 8 írt. Ha az onti Liftdán postai klis.kiküldése kívántatik, postabélyegre havonként 85 évnegyedenként 1 forint felülnzetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 13 p esti HSTapló« kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, május 3. Az olasz kormány szintén rendkívüli katonai hitelt kér a parlamenttől, mégpedig oly sietséggel, mintha feje felett a ház égne. Ez az új Depretis-Crispi-kormány első akciója s ha csak azért kellett a pártok fúziójának létrejönnie, hogy a katonai terhek ismét lényegesen szaporíttassanak, akkor nagyon hamar vége lesz a rokonszenvnek, melylyel a közvélemény az új minisztériumot fogadta. Ezúttal a tüzérséget akarják újjászervezni s lényegesen szaporítani, mi nemcsak a rendkívüli költséget, hanem a honvédelem évi rendes kiadásait is igen jelentékeny összeggel fogja fokozni. A francziák, kik tudvalevőleg a legfeltűnőbb módon kacérkodnak Oroszországgal, azt a furcsa hírt terjesztik, hogy a krétai zavargásokat Anglia szítja, mert hatalmába akarja a szigetet keríteni. Ez azonban teljesen alaptalan s csak arra irányul, hogy tévútra vezesse az igazi bujtogatók tárgyában a világot. Egyébiránt az újabb hírek szerint a helyzet a szigeten javulni kezd. Úgy látszik, a jelentékeny török haderő, mely a szigeten áll, imponál a zendülőknek s igy van remény, hogy a nyugalom teljesen vissza fog állani. A Nordd. Alig. ztg., mint Berlinből tegnapi kelettel jelentik, folytatja a legutóbbi keleti háború előzményeiről megkezdett leleplezéseit. Azt mondja, hogy Katkov tudni fogja, ki idézte elő és ki szította 1875-ben a zavarokat. Ausztria-Magyarország aggódó figyelemmel kisérte a pánszlávok által szított zavarokat. Az az orosz állítás, hogy Ausztria-Magyarország maga idézte azokat elő, otromba és ügyetlen. Katkov pártja volt az, mely e fölkelőket mindaddig támogatta, mig a békébezárt, ki még 1876. nyarán közvetlenül Ausztria-Magyarországgal folytatott tárgyalásokat, megnyerte ügyének. Azok a tárgyalások, amelyeket Obrucsev ekkor befejezett, világosan mutatják, hogy Oroszország nagy mérvben meg volt elégedve a bécsi kabinet barátságos magatartásával. Ezt bizonyítja Gorcsakovnak 1876. deczemberében kelt jegyzéke is, mely a czár személyes köszönetét fejezte ki Andrássynak: pour mener a bon fin cette importante negociation. A Nordd. végül kifejti, hogy Oroszországnak is voltak bizonyos kívánságai, melyeknek teljesítéséért szerződésileg bele akart egyezni Bosznia és Herczegovinának osztrák-magyar okkupálásába. Oroszországnak ez az ajánlata régibb keletű a berlini szerződésnél. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 3-án. A mai ülésen, rövid vita után, a ház többsége megszavazta a 32 milliós kölcsönt. A mai vitában részt vettek: b. Orbán Balázs, Haviár Dániel, Horánszky Nándor, gr. Szapáry Gyula (a két utóbbi személyes kérdésben) , mire Hegedűs Sándor, Hellys Tisza miniszterelnök rövid párbeszédei következtek. Holnap 1 órakor lesz ülés. * H. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Tibád Antal, Beöthy Algernon, Tors Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Fabiny Teofil, Baross Gábor, Trefort Ágoston, Széchenyi Pál gr. Az ülés kezdődik d. e. 10 óra után. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. JULIA. Regény. Irta, : Grafodnyi. III. S olyan nesz hallatszott, mint mikor valaki nagy mérgesen az ágy párnái közé furakodik. Az asszony még egy darab ideig zsörtölődött, haragjából nekem is jutott jó nagy rész, végre egy erős köhögési roham elcsöndesitette. Oh! minő érzelmek dúlták szivemet! Szerettem volna kiugrani az ágyból, összeszedni rongyaimat s elhagyva e fészket, rohanni szegény atyám után, kit a robogó vonat akkorára már messze vitt tőlem. De hát a kényszerűség oda bilincselt a tövisekből vetett nyoszolyához. Éreztem, hogy ez csak a kezdet és semmi ahoz képest, mit ez után leszek kénytelen tűrni, miért ?.. . a kenyérért. Másnap ébredve csak arra emlékeztem, hogy álmomban azt a kis szőke fiút hallottam, amint a leczkéjét magolja: »A szigorú István királynak sok ellensége volt.. . .« stb. » IV. Még nagyon korán lehetett, mikor a hamis őszi napsugár kicsalogatott szobámból. Azt hittem, meleg van oda künn, pedig a tornáczról vissza kellett fordulnom felöltőmért. Most, midőn e keserves múltra visszaemlékezem, méltán mondhatom, hogy mindaz amit e háznál találtam, olyan hazug volt, mint ez a kecsegtető napsugara az ősznek. Lementem az udvarra. A lépcső alján Gója tisztította az igazgató czipőjét. Midőn engem megpillantott, feltűnő nyájassággal kívánt »jó reggel«-t. Még nem volt becsípve, mint előtte való nap. Az épület végében szerény, kis kertecske volt, hervadásnak indult virágokkal s néhány lombos fával, melyek e hűvös őszi reggelen nehéz illatot árasztottak, szinte üditőleg hatva izgatott bánatos kedélyemre. Leültem egy padra, mely teli volt hintve sárgult falevelekkel. Augusztus utolsó napjai valának még csak s az ősz már is hatalmas erővel pusztította a természet díszét. Egy-egy perezre fölzizegtek a hideg szélrohamtól rázott lombok, olyan hangot adva, mint a sorvadó ember köhögése. Eszembe jutott az igazgatónő s az a veszekedés, melyet az éjjel hallottam. Még nincs huszonnégy órája, hogy e falak között vagyok s már is ellenséget szereztem magamnak. A hallottak után nem kételkedhettem benne. Éppen azon töprengettem, hogy miként írjam meg atyámnak az itteni viszonyokat, beleegyezését kérve, hogy máshol bérelhessek lakást s ne legyek kitéve a szeszélyes beteg asszony rossz indulatának, midőn hátam mögött léptek zaja hallatszott s egyszerre csak előttem állt az igazgató. — Jó reggelt, kedves kisasszony ! Hát ilyen jókor kell? Nem jól aludt talán?.. Ugyebár a szokatlan hely. ... ? Biztosítottam őt, hogy nyugodt éjszakám volt, s nagyon jól érzem magamat, ő azonban tagadólag rázta fejét, s mosolygott, mint aki meg van győződve az ellenkezőről. — Engem el nem ámít, szólt némi keserűséggel. Szemei gyanakodva tekintenek rám, s azt látszanak kérdezni: »Miféle ember vagy te ?«.. .. — Ah! Miből gyanítja ezt az igazgató úr ? kérdem fölállva. Ő visszatartott s leült mellém a padra. — Maradjon, kérem és nevezzen barátjának. Hiszen úgy sem hall minket senki. Örülök e találkozásnak, igy .. . négy szemközt. Megsimogatta homlokát, melyen a bánat redői látszottak. Tekintetét lesütve, mély sóhajjal jegyzé meg: — Szerencsétlen ember vagyok!... Nagyon szerencsétlen!... Néhány perczig mogorván nézett maga elé, aztán hirtelen fölpillantott. — Kegyed tegnap este hallotta nem czivódását.........No ne tagadja,.... nagyon is hangosan beszélt az az asszony. Nekem rosszul esett, higgye el. Kérem, ne tulajdonítson neki semmi fontosságot, legfölebb szánjon engem. Lássa, ilyen az én életem, öt év óta!.... Rázta fejét, mintha valami kellemetlen gondolat szállta volna meg, aztán félig csak magának beszélve folytatá: — Igen. Öt évi gályarabság. Attól a percztől fogva, hogy egybekeltünk. Betegsége már az első hónapban mutatkozott. Lefeküdt s azóta csak néhanéha hagyja el az ágyat. Azt hiszi, hogy betegségének oka én vagyok, hogy én tettem őt szerencsétlenné. Kegyeddel szabad így beszélnem, mert okos nőnek látszik, aztán végre is olyan pályára lépett, mely bizonyos tekintetben, a nőt férfiúvá teszi s feljogosít olyan kiváltságokra, minőkben más nőnek részesülni nem illik. Rám nézett, mintha feleletet vagy megjegyzést várt volna szavaira, de miután én hallgattam, ismét folytatá: — Igen! Az én életem pokoli rabság !... Elismerem, hogy én is hibás vagyok, hogy elhanyagolom, hideg vagyok hozzá,... de mikor gyöngédségem jutalma csak kárhoztatás, gyűlölet!........ Hogy miért vettem el ?... Hm!. .. Ifjúkori könynyelműség volt és... és a becsület. Hej! Azóta egészen más fogalmaim vannak a becsületről!... a ki önző s nem a maga boldogságát tartja legfőbb életczélnak. A becsület csak fogalom és helyesen csak az cselekszik, ki ezt a fogalmat, mint a ruha posztóját, magára szabja. Kabátom nem jól illik más testére, de nekem kényelmes. Aztán a véletlen, ez a hanyag szabó, sokszor elrontja a dolgot. Önkéntelenül megmozditom kezemet, de ő visszatartott s fanyar mosolylyal mondá: — Legyen nyugodt!.. Én már csak olyan bolond leszek, mint voltam. Újra kellene születnem!... E perezben hallatszott, hogy nyitják a kert ajtaját. Murányi fölkelt s hevesen megszorítva kezemet — mind a kettőt, kérve kérdezte: — Ugye, nem megy el innen lakni ? — Mondom, nem lesz semmi bántódása. ígérje meg, hogy itt marad, kisasszony! — ígérem. Maradok. — mondtam szilárd és őszinte hangon, mire ő mosolygott s köszönetül bólintott fejével. Úgy vettem észre, hogy konyolult szemébe. Néhány percz múlva egy másik férfi közeledett felénk. Csontos, kemény alak, rideg tekintettel, vörhenyes szőke szakállal. Midőn köszöntésül levette kalapját, láttam, hogy kopasz. Fejét feltűnően a jobb vállára hajtva tartá, mi néki bizonyos kihívó gőgöt kölcsönzött. — Bocsánat, mondá hidegen. Néhány szóra kérem az igazgató urat. Murányi felém fordult s rá mutatott. — Klein Károly úr, tanító. A mi barátunk. Aztán bemutatott engem. Klein alig méltatott egy kicsinylő tekintetre. Megbillentette a kalapját, aztán elfordulva, mondá: — Viszontlátásra. Mindketten távoztak. Ez volt az apja annak a kisfiúnak, kivel e házban legelőször megismerkedtem, a »szigorú István király.« Úgy találtam, hogy az apa legkevésbbé sem hasonlít fiához. Távozásomból tehát mi sem lett; maradtam s a nélkül, hogy sajátszerű idegenkedésem Murányival szemben megszűnt volna, élénk részvétet éreztem ez ember iránt, különösen később, midőn láttam, hogy derék, szorgalmas férfi, hivatalában pontos s velem minden tekintetben oly nyájas és barátságos modorú, mintha csak azon törekednék, hogy életem utjából eltávolítsa a göröngyöket, s vigasztalója legyen gyermekes bánatomnak. Nem igy azonban Klein úr, a tanító, kit mindenki, még az igazgató is, kíméletlen s önhitt embernek ismert. Az erőszakoskodást tulajdon fián kezdte, kit szeretett volna egyszerre teletömni tudománynyal. A szegény, vézna testű, anyátlan árva, rettegett az apjától s ha az leczkéjét kérdezte, egy hangosabb szavától úgy megijedt, hogy azt is rögtön elfelejtette, amit már régen tudott. Ezért aztán kijárt neki bőven a mindenféle büntetésből, úgy, hogy már egészen beleszokott s csak az arcza őrizett meg bizonyos önmegadó kifejezést, mint a bárányoknál látjuk. Szegény fiú még szólni sem mert a háznál senkihez, egyedül bennem volt bizalma, mert csak én bántam vele szelíden. Nem egyszer intett nekem át a kerítésen a szomszédból, ahol laktak, nagy titokban kérdezve, hogy ezt, vagy azt a föladatot hogyan kell megoldani ? Én mindenkor nyugodtan s örömmel magyaráztam meg neki a leczkét s úgy tapasztaltam, hogy fogékony esze van, csak türelemmel kellene vele bánni. Az apja észrevette, hogy oktatom a gyermeket , de hála helyett még neheztelésének adott kifejezést s többször intett, hogy ne kényeztessem el a »megátalkodott ficzkót.« Valóban ez a Klein olyan volt, mint a csalán , senki sem közeledhetett hozzá, hogy azt meg ne sebezte volna. Gúnyos megjegyzéseket tett mindenre, s nem kímélte még félebbvalóit sem. Én kerültem őt, ahol csak lehetett, de sajátságos, hogy ő ezért mégis mindig az utamba akadt, sőt keresni látszott társaságomat. Ha menekültem előle, gőgösnek mondott, ki lenézem azokat, kik az enyémhez hasonló kenyeret esznek. Egyszer nyilván reám czélozva, mondá előttem egyik tanítványának: — Mert valaki szép, még nincs följogosítva arra, hogy másokat semmibe se vegyen. Találkoztunk az igazgatói irodában. Ő egy nagy földtekét forgatott az asztalon, majd rámutatott a Csendes-óczeán egy szigetére s megszokott oldalgó fej tartásával hunyorítva rám, kérdé: — Kisasszony! Tudna-e ezen a szigeten élni egyedül? — Miért ne ?... szóltam közönynyel. — S ha én is ott volnék ?.... A kihívó modor, melylyel hozzám beszélt, fölboszantott s azért rá sem tekintve, viszonzám : — Kinek jutna eszébe vademberrel lakni ? Fölkaczagott, mintha megcsiklandozták volna, de én éreztem, hogy talán nagyon is goromba voltam, s azért mintegy tréfára fordítva a dolgot, kezemet nyujtom neki. Ő mohón ragadta, meg. Összeborzadtam Életemben még olyan nedves és hideg kéz nem érintette az enyémet. — Tehát velem nem ?.. . szólt suttogva s majd elnyelt a tekintetével. Velem nem, ugye? De ő vele.... — Kivel ?.. kérdém megütközve, s elvontam kezemet. — No — no!... mondá ajkát bigyesztve és oly diadalérzettel, annyi czélzatúsággal, hogy az arczom egyszerre kimelegedett. Szóra sem méltatva elhagytam a szobát. Ha aztán az ilyesmit fölemlitettem az igazgató előtt, csak úgy fél vállról jegyzé meg: — Az egy önhitt bolond! Majd nevetve intett kezével: — Vigyázzon magára, Juliska! A szerelmesek kötekedni szoktak. Klein utóbb még magára veti szemeit. (Folyt. köv.) Bejelentések. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja a miniszterelnök átiratát, mely szerint a hadsereg, haditengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló törvényjavaslat ő Felsége által Bécsben 1887. évi április hava 27-ik napján legkegyelmesebben szentesittetvén, mint ez idei XX. tcz. az Országos Törvénytár utján folyó évi április hó 30-án kihirdettetett s ennek a legfelsőbb szentesitési záradékkal ellátott eredeti példánya az Országos Levéltárban helyeztetett el. Tudomásul vétetik. Bemutatja Hevesmegye közönségének feliratát, melyben Vasmegyének felterjesztését pártolván, kéri, hogy a Romániával kötendő vám- és kereskedelmi szerződés feltételeinek megállapításánál a magyar földmivelő és gazdaközönség érdekei megóvassanak. Kiadatik a ház kérvényi bizottságának vélemény és jelentés végett. Orczy Béla b. bemutatja az 1886 . 8. tcz. életbeléptetése óta a főrendiházban időközben örökös tagsági jogot nyert családok beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. A jogügyi bizottsághoz utasíttatik. A pénztári készletek. Folytathatott az állami pénztárak tartalékkészleteinek szaporításáról szóló törvényjavaslat. Orbán Balázs Helfy határozati javaslatát pártolja. Haviár Dániel azt jegyzi meg, hogy Wekerle Sándor beszéde azt a benyomást keltette, főleg azon talán különérzetes hang folytán, melyen elmondatott, hogy az állami pénzügyek terén minden a legnagyobb rendben van s nincs ok aggodalomra. Ez ellentétben áll azon komoly hanggal, melyen a pénzügyi bizottság és a volt pénzügyminiszter az állam pénzügyeiről szólott. Jogosultnak tartja azon támadásokat, melyek a kormány ellen az idegen pénzek felhasználása tekintetében intéztettek, mert azon indokolással, mely erre vonatkozólag előadatott, az összes alapokat és alapítványokat el lehet költeni. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Horánszky Nándor: T. képviselőházi A tegnapi ülésen nem voltam szerencsés bent lenni az ülésteremben, midőn a volt pénzügyminiszter úr az én beszédemre is reflektálván, nekem szememre vetette, hogy én abban a Rába szabályozására vonatkozólag valótlanságot állítottam. A t. volt pénzügyminiszter úr beszédében ez a következő szavakkal foglaltatik, ha megméltóztatik engedni, fel fogom olvasni. (Halljuk!) »Még egy valótlanságot vagyok kénytelen rektifikálni, amely Horánszky képviselő úr beszédében foglaltatik. Ő ugyanis hivatkozva azokra, amik a Rába-szabályozásra vonatkozólag mondattak, felemlítette, hogy azon törvényjavaslatból, mely akkor benyújtatott, nem lehetett azt kivenni, hogy az állam ezen pénzeket időközileg fel akarja használni, mert hiszen a törvényjavaslatban ki volt kötve, hogy szukcresszive vétessék fel e kölcsön. Megjegyzem mindjárt, hogy tegnap nem azt mondottam, hogy a törvényjavaslatban volt ez kikötve, hanem azt, hogy a törvényjavaslat indokolásában. Továbbá így szól a t. volt pénzügyminiszter úr beszéde : (Olvassa.)Horánszky képviselő úrnak ezen állítása teljességgel nem felel meg a valóságnak, mert nemcsak, hogy nem véletlenségből maradt ki a törvényből ez a szukcresszíve felvétel, hanem felhívom a ház minden tagjának figyelmét, akik ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával úgy a bizottságban, mint a házban jelen voltak, hogy a szukezesszive felvétel nem is volt a javaslatban, hanem igenis a t. képviselő úr akarta azt, hogy ez a kölcsön szukeresszív vetessék fel. De én akkor nyíltan kijelentettem, hogy én ezt nem tartom lehetségesnek, hanem hogy az egész összeget egyszerre fel kell venni, így tehát a t. képviselő úrnak állítása teljesen ellenkezik az akkor történt dolgokkal. Ismétlem itt is, hogy nem azt állítottam, hogy a törvényjavaslatban, hanem azt, hogy a törvényjavaslat indokolásában. Méltóztassék most meghallgatni a Rába szabályozására vonatkozó törvényjavaslat indokolását, amelyben a következő passzus foglaltatik : “A kormány által kilátásba helyezett s az érdekeltek nagy többsége részéről teljes megelégedéssel fogadott állami támogatás — mint fennebb említeni szerencsém volt — az ezen munkálatokra felveendő kölcsön időközi kamataihoz való járulásban állana, ami az érdekeltek részéről fizetendő 15 krajczár, illetőleg 25 krajczárnyi járulékok leszámításával s azon feltevés mellett, hogy évenkint csak a szükségnek megfelelő összegek vétetnek fel és az időközi kamat 6°/0 leendő a hat évre terjedő munkálatok egész ideje alatt összesen mintegy egy millió forinttal terhelné az államkincstárt. Tehát mégis csak kilátásba volt helyezve. A pénzügyi bizottság jelentése pedig erre az ügyre vonatkozólag még tovább megy és a következőket tartalmazza: »hozzájárult a törvényjavaslat azon intézkedéséhez — már t. i. a pénzügyi bizottság — mely szerint az ártéri birtokosok a Rába-szabályozási kölcsönrész időközi kamataihoz évenkint és katasztrális holdankint átlag csak 15, illetőleg 25 krral járuljanak, a hiányzó öszszeget pedig az állam pótolja, — amely intézkedésből az államra hárulandó teher — tekintettel arra, hogy évenkint csak a szükséges összeg vetetik fel — 6°/0-os kamatozás mellett hat év alatt körülbelül egy milliót fog tenni.« Ez a valóság, melyet szó szerint idéztem. Ennek következtében most már kijelentem azt, hogy sem a pénzügyi bizottságban, sem a házban ez a kérdés a ház naplója szerint senki által még csak meg sem érintetett, mert mindenki feltételezte, hogy az indokolásnak megfelelőleg a pénzfelvétel szukeresszíve fog történni, amibe tehát hallgatag mindenki megnyugodott, sőt konstatálom még azt is, hogy a volt pénzügyminiszter úr a Rába-szabályozási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával egyetlen egy szót sem szólt, sem ezen, sem más kérdésben. Tessék most már a t. háznak megítélni, ki mondott valóságot: én-e, vagy a volt pénzügyminiszter úr ? (Élénk helyeslés balfelől.) Szapáry Gyula gr. T. ház! (Halljuk!) Azt hiszem, a házszabályok megadják a jogot, hogy a mondottakra nyiatkozhassam. (Halljuk ! Halljuk!) Könyvi nélkül a háznak naplóit tudni természetesen nem lehet. A t. képviselő úr volt abban a helyzetben, hogy azokat megnézhesse, én nem. De tisztán, világosan emlékszem most is a történtekre, hogy t. i. az volt mondva akkor, hogy a Rába szabályozási társulat szukezesszive fogja felvenni az illető részleteket. Az azonban, hogy úgy, — mint akkor szóba is hozatott, — az állam szintén szukezesszive vegye fel a kölcsönt, soha kilátásba helyezve nem volt, sőt általam határozottan és világosan tagadásba vétetett. Hogy ez így történt, hivatkozom a t. házra. A t. ház legyen birája annak, hogy kinek van igaza. (Helyeslés jobb felől.) Horánszky Nándor: Én csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy én felelősséget vállalok azért, hogy azon törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ez a kérdés senki részéről sem hozatott szóba, s hogy a pénzügyminiszter akkor fel sem szólalt (ügy van balfelől.) Szapáry Gyula gr.: Tehát más alkalommal került szóba. Elnök az általános vitát berekeszti. Hegedűs Sándor előadó párbeszédében reflektál a vita folyama alatt felhozottakra s elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Helfy Ignácz úgy látja, hogy a Wekerle beszéde által előidézett külső hatás nincs öszszhangban annak belső tartalmával, és sajnálatát fejezi ki afölött,hogy oly könnyedén veszi az ország pénzügyeit, ami nem ad megnyugtatást az iránt, hogy komolyan fogja fel a rendezés szükségét. Ajánlja határozati javaslatának elfogadását. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán miniszterelnök hosszabban foglalkozik az ellenzéki szónokok érveivel. Horánszky mai felszólalására megjegyzi, hogy a rábaszabályozási kölcsön tárgyalásakor nem volt ugyan szó a szukezessziv felvételről, de később ez a kérdés szóba került s akkor a volt pénzügyminiszter kijelentette, hogy a kölcsönnek szukezessziv felvételéről nem lehet szó, formailag tehát igaza van Horánszkynak, de lényegileg a pénzügyminiszternek van igaza s minden attól függ, hogy ki ad többet a lényegre s ki többet csupán a formára. A törvényjavaslat elfogadását ajánlja. (Helyeslés a jobbon.) A törvényjavaslat ezután úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatott, Helfy határozati javaslata elvettetett. A legközelebbi ülés holnap d. u. 1 órakor tartotik a törvényjavaslat harmadszori megszavazása czéljából. Pénteken a házszabályok módosítása tárgyában beadott jelentés fog tárgyaltatni. Képviselő választási mozgalmak: Nagy-Kanizsáról írják nekünk május 2-ról: Tegnap az Oroszlán-szállóban a függetlenségi és 48-as párt számos iparos és földmives osztályból álló népes értekezletet tartott. A párt magát megalakultnak jelentette ki. A végrehajtó bizottság megválasztatott, — Tuboly Viktor elnöksége alatt. Elhatároztatott, hogy a mérsékelt ellenzéki választókkal egy közös értekezlet fog tartatni, melyen Inkey László újbóli felléptetése iránt a függetlenségi és 48-as pártnak feltételei elő fognak terjesztetni. A tegnapi határozat a mérsékelt ellenzékkel jegyzőkönyvileg közöltetni rendeltetett. Német-Bogsánról jelentik, hogy Tisza László, a bogsáni választókerület képviselője, tegnap érkezett oda beszámoló beszédének megtartására. Már Vojteken bizottság fogadta és kisérte kerületébe, hol a párt nevében három nyelven is üdvözölték. Tisza László mind a három szónoknak külön válaszolt, aztán hosszú kocsisorral indult meg a menet a képviselő lakása felé. Délután négy órakor Tisza László megtartotta beszámoló beszédét. Este a képviselő tiszteletére bankett, majd fáklyászene volt, a várost pedig fellobogózták és kivilágították. A jász-nagykun-szolnok megyei kormánypárt e hó 27-én tartott szervezkedő gyűlése alkalmával a központi és kerületi végrehajtó bizottságok következőkép alakultak meg.A központi végrehajtó bizottság tagjai: Elnök: Kiss Ferencz. Tagok: Ádler Ignácz, Barta János, Batizi Gusztáv, Elek Dávid, dr. Halász Béla, Horánszky István, Juhász Ignácz, Kerekes Géza, Kindlovics Mátyás, Kreutzer Balázs, Kudelka Gellért, Lengyel Antal, Lippich Gusztáv, Medgyessy Géza, Mercz József, Monszpart László, Nagy Gyula, Nagy László, Nadenicsek Rezső, Nerfeld Ferencz, Okolicsányi István, Pápai Antal, Plessek Ferencz, Pólya Béla, Rédl János, Riedl Ede, id. Scheftsik István, ifj. Scheftsik István, dr. Szász Dávid, Somogyi József, Surányi Gedeon, Szabó Imre, Witzenrath Károly, Zrumeczky Béla. A szolnoki vál. kerület végrehajtó bizottságának tagjai. Elnök : Kiss Ferencz. Tagok: Dr. Izsó Lajos, dr. Deutsch Adolf, Küry Lajos, Lippay Lajos, Bogdanovics Ignácz, Mercz József. A török-szent-miklósi vál. kerület végrehajtó biz. tagjai. Elnök: Horthy István. Tagok: Erlich Mózsef, id. Polgár József, Kuncze Imre, gróf Waldeck Frigyes, ifj. Polgár József, Szűcs Károly. A kun szent mártoni vár.kerület végrehajtó bizottságának tagjai: Elnök: Lippich Gusztáv. Tagok: Nagy Géza, dr. Talányi Ottó, Stéger István, Lapu Gábor, Bozóki András. A mezőtúri vál. kerület végrehajtó bizottságának tagjai: Elnök: Hajdú J. Tagok: Kenéz Béla, Paczek Géza, Mihály István, Szulimán Ákos, ifj. Mészáros Lajos, Bolváry Antal. A jákóhalmai vál. kerület végrehajtó biz. tagjai : Elnök : Kardos Ignácz. Tagok : Major Endre, Pethes Antal, Horváth Lajos, Tóth Péter, Horváth Péter, Szűcs Mihály. A karczagi vál.kerület végrehajtó biz. tagjai. Elnök : Horváth Pál. Tagok : Medgyessy Zsigmond, Gaál Kálmán, Farkas Sándor, Kulifay Károly, dr. Lenk Gusztáv, Csanády Béla, Helmeczy Béla. Szarvas, május 3. (D. E.) A gyomai választókerület szabadelvű pártja tegnap tartott népes közgyűlésén Légrády Károly kiáltatott ki képviselőjelöltté. Német Lukács pártelnök vezetése alatt küldöttség fogja Légrádyt a jelöltség elfogadására felkérni. BELFÖLD: Zemplénvármegye közgyűlése, mely áprilió 28-án kezdődött, többek között az üresedésben lévő tiszti állásoknak választás útján való betöltésével foglalkozott. Molnár István főispán megragadta az alkalmat, hogy kiemelje a vármegyei önkormányzat és választási rendszer előnyeit, mint az alkotmány fontos biztosítékait, melyeknek apró tévedései számba sem vehetők a bürokráczia nagy árnyai mellett s kifejtette, hogy ez utóbbi rendszer csak a klikkuralom nagymérvű elharapódzására vezetne. Szóba hozta a főispán az utóbbi borús időben pánszláv izgatásokról szárnyaló híreket is és nemcsak teljesen alaptalanoknak jelentette ki azokat, de annak a reményének is kifejezést adott, hogy bármely esély egy táborban találná a megye minden nemzetiségét. Ezután megejtetett a választás, mely alkalommal a szerencsi járás főszolgabírójául négy jelölt közül Matolay Béla s.a.ujhelyi szabó nagy szótöbbséggel, ötödik árvaszéki ülnökké Farkas Dezső megyei aljegyző és annak helyére Turánszky László közigazgatási joggyakornok egyhangúlag, a Ludovika akadémiába ifj. Szirmay Tamás, Szirmay Tam. fia, szótöbbséggel, dr. Gaizler József s.a.-ujhelyi szolgabirává egyhangúlag megválasztattak. KÜLÖNFÉLÉK. — A. lliv. lapból. Feszti Szilveszter ó-gyallai lakos és birtokos, valamint törvényes utódai, a közügyek terén és a közjó előmozdítása körül tett hazafias és közhasznú szolgálatok által szerzett érdemei elismeréséül, a magyar nemességet a »martosi« előnévvel díjmentesen nyerte. Gillyén Árpád százados, a fiumei honvéd keretszázad parancsnoklása körül szerzett érdemei elismeréséül, a Ferencz József-rend lovagkeresztjét nyerte. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Veszprémy József okleveles mérnököt, végleges minőségben segéd-kultur mérnökké nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Sneff János losonczi állami tanítóképezdei ideigi, rendes tanárt, Klement Ferencz tolna megyei segédtanfelügyelőt, Monti Alajos ternovai főszolgabírót Ternova, Kurtakér, Aranyág, Drancz, Dund, Silingyia, Dezsőháza, Felménes, Járkos, Sugozó, Kapna, Kresztaménes, Tancz és Nádas községek részére ideigl. minőségű iskolalátogatóvá nevezte ki. — Özv. Fraenkel Ferenczné budapesti állami polgári iskolai tanítóképezdei gazdasszonyt, Kasztner Annát, a győri állami tanítóképezde gazdasszonyát jelen állásában végleg megerősítette. A budapesti főügyész, Zombor Károly mármaros-szigeti ügyészségi írnokot hason minőségben a sátoraljaujhelyi ügyészséghez helyezte át, a Fegyvergyár Magyarországon. Annak idején megírtuk, hogy a Siemens-czég nagy kiterjedésű üveggyárat létesít a fővárosban s a gyári helyiségekhez szükséges telep iránt már megállapodásra jutott a fővárossal. Általában úgy látszik, hogy a nagyobb külföldi vállalkozók ismét Magyarország felé fordították tekintetüket, s újabban megint egy angol cég folytat tárgyalásokat egy óriási vállalat létesítése ügyében. Mint tudósítónk hiteles forrásból értesül, az említett angol vállalkozó nagy fegyvergyárat akar Magyarországon alapítani. Az angol vállalkozó már értekezett a hadügyminiszterrel s legutóbb a fővárosban járt és Tiszával tárgyalásokat folytatott. Több millió frtot akar a vállalatba fektetni s előre láthatólag ide jövetelét siker fogja koronázni. — Pétervári rémnapok. Az orosz fővárosból írják ápril 29-éről: Ápril 26-ika óta Pétervár iszonyú események színhelye. A forradalmárok a kik számos párthivök elfogatása miatt felgyujtással fenyegették a fővárost, e fenyegetésüket valósítani kezdik s iszonyú szerencsétlenséget okoztak. 26-án éjjel a Na Peskak-