Pesti Napló, esti kiadás, 1887. május (38. évfolyam, 120-148. szám)

1887-05-03 / 121. szám

121. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p fi­­­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körfi, panaszok, hirdetmények/ a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Kedd, május 3. Esti kiadás: 38. évi folyam.­ KISfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva . Havonként 1 írt 50 kr. — 3 hónapra i frt 50 kr. — 8 hónapra 8 írt. Ha az onti Liftdán postai klis.kiküldése kívántatik, postabélyegre havonként 85 évnegyedenként 1 forint felülnzetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 13 p esti HSTapló« kiadó-h­ivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, május 3. Az olasz kormány szintén rendkívüli katonai hitelt kér a parlamenttől, még­pedig oly sietséggel, mintha feje felett a ház égne. Ez az új Depretis-Crispi-kormány első ak­­c­iója s ha csak azért kellett a pártok fúzió­jának létrejönnie, hogy a katonai terhek is­mét lényegesen szaporíttassanak, akkor na­gyon hamar vége lesz a rokonszenvnek, mely­­lyel a közvélemény az új minisztériumot fogadta. Ezúttal a tüzérséget akarják újjá­szervezni s lényegesen szaporítani, mi nem­csak a rendkívüli költséget, hanem a honvé­delem évi rendes kiadásait is igen jelentékeny összeggel fogja fokozni. A francziák, kik tudvalevőleg a legfel­tűnőbb módon kac­érkodnak Oroszországgal, azt a furcsa hírt terjesztik, hogy a krétai za­vargásokat Anglia szítja, mert hatalmába akarja a szigetet keríteni. Ez azonban telje­sen alaptalan s csak arra irányul, hogy tév­útra vezesse az igazi bujtogatók tárgyában a világot. Egyébiránt az újabb hírek szerint a helyzet a szigeten javulni kezd. Úgy látszik, a jelentékeny török haderő, mely a szigeten áll, imponál a zendülőknek s igy van remény, hogy a nyugalom teljesen vissza fog állani. A Nordd. Alig. ztg., mint Berlinből tegnapi kelet­tel jelentik, folytatja a legutóbbi keleti háború előz­ményeiről megkezdett leleplezéseit. Azt mondja, hogy Katkov tudni fogja, ki idézte elő és ki szította 1875-ben a zavarokat. Ausztria-Magyarország aggódó figyelem­mel kisérte a pánszlávok által szított zavarokat. Az az orosz állítás, hogy Ausztria-Magyarország maga idézte azokat elő, otromba és ügyetlen. Katkov pártja volt az, mely e fölkelőket mindaddig támogatta, mig a békébezárt, ki még 1876. nyarán közvetlenül Auszt­­ria-Magyarországgal folytatott tárgyalásokat, meg­nyerte ügyének. Azok a tárgyalások, a­melyeket Ob­­rucsev ekkor befejezett, világosan mutatják, hogy Oroszország nagy mérvben meg volt elégedve a bécsi kabinet barátságos magatartásával. Ezt bizonyítja Gorcsakovnak 1876. deczemberében kelt jegyzéke is, mely a czár személyes köszönetét fejezte ki Andrássy­­nak: pour mener a bon fin cette importante negocia­­tion. A Nordd. végül kifejti, hogy Oroszországnak is voltak bizonyos kívánságai, melyeknek teljesítéséért szerződésileg bele akart egyezni Bosznia és Hercze­­govinának osztrák-magyar okkupálásába. Oroszország­nak ez az ajánlata régibb keletű a berlini szerződésnél. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 3-án.­ ­ A mai ülésen, rövid vita után, a ház többsége megszavazta a 32 milliós kölcsönt. A mai vitában részt vettek: b. Orbán Balázs, Haviár Dániel, Horánszky Nándor, gr. Sza­­páry Gyula (a két utóbbi személyes kérdés­ben) , mire Hegedűs Sándor, Helly­s Tisza miniszterelnök rövid párbeszédei következtek. Holnap 1 órakor lesz ülés. * H. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Tibád Antal, Beöthy Algernon, Tors Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Fabiny Teofil, Baross Gábor, Trefort Ágoston, Széchenyi Pál gr. Az ülés kezdődik d. e. 10 óra után. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. JULIA. Regény.­­ Irta, : Gra­fodnyi. III. S olyan nesz hallatszott, mint mikor valaki nagy mérgesen az ágy párnái közé furakodik. Az asszony még egy darab ideig zsörtölődött, haragjából nekem is jutott jó nagy rész, végre egy erős köhögési roham elcsöndesitette. Oh! minő érzelmek dúlták szivemet! Szeret­tem volna kiugrani az ágyból, összeszedni rongyaimat s elhagyva e fészket, rohanni szegény atyám után, kit a robogó vonat akkorára már messze vitt tőlem. De hát a kényszerűség oda bilincselt a tövisekből vetett nyoszolyához. Éreztem, hogy ez csak a kezdet és semmi ahoz képest, mit ez után leszek kénytelen tűrni, miért ?.. . a kenyérért. Másnap ébredve csak arra emlékeztem, hogy álmomban azt a kis szőke fiút hallottam, a­mint a leczkéjét magolja: »A szigorú István királynak sok ellensége volt.. . .« stb. » IV. Még nagyon korán lehetett, mikor a hamis őszi napsugár kicsalogatott szobámból. Azt hittem, meleg van oda künn, pedig a tornáczról vissza kel­lett fordulnom felöltőmért. Most, midőn e keserves múltra visszaemléke­zem, méltán mondhatom, hogy mind­az a­mit e ház­nál találtam, olyan hazug volt, mint ez a kecsegtető napsugara az ősznek. Lementem az udvarra. A lépcső alján Gója tisztította az igazgató czi­­pőjét. Midőn engem megpillantott, feltűnő nyájas­sággal kívánt »jó reggel«-t. Még nem volt becsípve, mint előtte való nap. Az épület végében szerény, kis kertecske volt, hervadásnak indult virágokkal s néhány lombos fá­val, melyek e hűvös őszi reggelen nehéz illatot árasztottak, szinte üditőleg hatva izgatott bánatos kedélyemre. Leültem egy padra, mely teli volt hintve sárgult falevelekkel. Augusztus utolsó napjai valá­­nak még csak s az ősz már is hatalmas erővel pusz­tította a természet díszét. Egy-egy perezre fölzizeg­tek a hideg szélrohamtól rázott lombok, olyan hangot adva, mint a sorvadó ember köhögése. Eszembe jutott az igazgatónő s az a veszeke­dés, melyet az éjjel hallottam. Még nincs huszonnégy órája, hogy e falak között vagyok s már is ellenséget szereztem magamnak. A hallottak után nem kétel­kedhettem benne.­­ Éppen azon töprengettem, hogy miként írjam meg atyámnak az itteni viszonyokat, beleegyezését kérve, hogy máshol bérelhessek lakást s ne legyek ki­téve a szeszélyes beteg asszony rossz indulatának, midőn hátam mögött léptek zaja hallatszott s egy­szerre csak előttem állt az igazgató. — Jó reggelt, kedves kisasszony ! Hát ilyen jókor kell? Nem jól aludt talán?.. Ugyebár a szo­katlan hely. ... ? Biztosítottam őt, hogy nyugodt éjszakám volt, s nagyon jól érzem magamat, ő azonban tagadólag rázta fejét, s mosolygott, mint a­ki meg van győ­ződve az ellenkezőről. — Engem el nem ámít, szólt némi keserű­séggel. Szemei gyanakodva tekintenek rám, s azt lát­szanak kérdezni: »Miféle ember vagy te ?«.. .. — Ah! Miből gyanítja ezt az igazgató úr ? kérdem fölállva. Ő visszatartott s leült mellém a padra. — Maradjon, kérem és nevezzen barátjának. Hiszen úgy sem hall minket senki. Örülök e találko­zásnak, igy .. . négy szem­közt. Megsimogatta homlokát, melyen a bánat redői látszottak. Tekintetét lesütve, mély sóhajjal jegyzé meg: — Szerencsétlen ember vagyok!... Nagyon szerencsétlen!... Néhány perczig mogorván nézett maga elé, aztán hirtelen fölpillantott. — Kegyed tegnap este hallotta nem czivódá­sát.........No ne tagadja,.... nagyon is hangosan be­szélt az az asszony. Nekem rosszul esett, higgye el. Kérem, ne tulajdonítson neki semmi fontosságot, legfölebb szánjon engem. Lássa, ilyen az én életem, öt év óta!.... Rázta fejét, mintha valami kellemetlen gondo­­lat szállta volna meg, aztán félig csak magának be­szélve folytatá: — Igen. Öt évi gályarabság. Attól a percztől fogva, hogy egybekeltünk. Betegsége már az első hó­napban mutatkozott. Lefeküdt s azóta csak néha­­néha hagyja el az ágyat. Azt hiszi, hogy betegségé­nek oka én vagyok, hogy én tettem őt szerencsét­lenné. Kegyeddel szabad így beszélnem, mert okos nőnek látszik, aztán végre is olyan pályára lépett, mely bizonyos tekintetben, a nőt férfiúvá teszi s fel­jogosít olyan kiváltságokra, minőkben más nőnek részesülni nem illik. Rám nézett, mintha feleletet vagy megjegyzést várt volna szavaira, de miután én hallgattam, ismét folytatá: — Igen! Az én életem pokoli rabság !... Elismerem, hogy én is hibás vagyok, hogy elhanya­golom, hideg vagyok hozzá,... de mikor gyöngéd­ségem jutalma csak kárhoztatás, gyűlölet!........ Hogy miért vettem el ?... Hm!. .. Ifjúkori köny­­nyelműség volt és... és a becsület. Hej! Azóta egé­szen más fogalmaim vannak a becsületről!... a ki önző s nem a maga boldogságát tartja legfőbb élet­­czélnak. A becsület csak fogalom és helyesen csak az cselekszik, ki ezt a fogalmat, mint a ruha posztóját, magára szabja. Kabátom nem jól illik más testére, de nekem kényelmes. Aztán a véletlen, ez a ha­nyag szabó, sokszor elrontja a dolgot. Önkéntelenül megmozditom kezemet, de­ ő visszatartott s fanyar mosolylyal mondá: — Legyen nyugodt!.. Én már csak olyan bo­lond leszek, mint voltam. Újra kellene születnem!... E perezben hallatszott, hogy nyitják a kert aj­taját. Murányi fölkelt s hevesen megszorítva keze­met — mind a kettőt, kérve kérdezte: — Ugy­e, nem megy el innen lakni ? — Mon­dom, nem lesz semmi bántódása. ígérje meg, hogy itt marad, kisasszony! — ígérem. Maradok. — mondtam szilárd és őszinte hangon, mire ő mosolygott s köszönetül bó­lintott fejével. Úgy vettem észre, hogy kony­­olult szemébe. Néhány percz múlva egy másik férfi közeledett felénk. Csontos, kemény alak, rideg tekintettel, vör­­henyes szőke szakállal. Midőn köszöntésül levette kalapját, láttam, hogy kopasz. Fejét feltűnően a jobb vállára hajtva tartá, mi néki bizonyos kihívó gőgöt kölcsönzött. — Bocsánat, mondá hidegen. Néhány szóra kérem az igazgató urat. Murányi felém fordult s rá mutatott. — Klein Károly úr, tanító. A mi barátunk. Aztán bemutatott engem. Klein alig méltatott egy kicsinylő tekintetre. Megbillentette a kalapját, aztán elfordulva, mondá: — Viszontlátásra. Mindketten távoztak. Ez volt az apja annak a kis­fiúnak, kivel e házban legelőször megismerkedtem, a »szigorú István király.« Úgy találtam, hogy az apa legkevésbbé sem hasonlít fiához. Távozásomból tehát mi sem lett; maradtam s a nélkül, hogy sajátszerű idegenkedésem Murányival szemben megszűnt volna, élénk részvétet éreztem ez ember iránt, különösen később, midőn láttam, hogy derék, szorgalmas férfi, hivatalában pontos s velem minden tekintetben oly nyájas és barátságos modorú, mintha csak azon törekednék, hogy életem utjából eltávolítsa a göröngyöket, s vigasztalója legyen gyer­mekes bánatomnak. Nem igy azonban Klein úr, a tanító, kit min­denki, még az igazgató is, kíméletlen s önhitt ember­nek ismert. Az erőszakoskodást tulajdon fián kezdte, kit szeretett volna egyszerre teletömni tudomány­nyal. A szegény, vézna testű, anyátlan árva, rettegett az apjától s ha az leczkéjét kérdezte, egy hangosabb szavától úgy megijedt, hogy azt is rögtön elfelejtette, a­mit már régen tudott. Ezért aztán kijárt neki bő­ven a mindenféle büntetésből, úgy, hogy már egészen beleszokott s csak az arcza őrizett meg bizonyos ön­megadó kifejezést, mint a bárányoknál látjuk. Sze­gény fiú még szólni sem mert a háznál senkihez, egyedül bennem volt bizalma, mert csak én bántam vele szelíden. Nem egyszer intett nekem át a kerí­tésen a szomszédból, a­hol laktak, nagy titokban kérdezve, hogy ezt, vagy azt a föladatot hogyan kell megoldani ? Én mindenkor nyugodtan s örömmel magyaráztam meg neki a leczkét s úgy tapasztaltam, hogy fogékony esze van, csak türelemmel kellene vele bánni. Az apja észrevette, hogy oktatom a gyerme­ket , de hála helyett még neheztelésének adott kife­jezést s többször intett, hogy ne kényeztessem el a »megátalkodott ficzkót.« Valóban ez a Klein olyan volt, mint a csalán , senki sem közeledhetett hozzá, hogy azt meg ne se­bezte volna. Gúnyos megjegyzéseket tett mindenre, s nem kímélte még félebbvalóit sem. Én kerültem őt, a­hol csak lehetett, de saját­ságos, hogy ő ezért még­is mindig az utamba akadt, sőt keresni látszott társaságomat. Ha menekültem előle, gőgösnek mondott, ki lenézem azokat, kik az enyémhez hasonló kenyeret esznek. Egyszer nyilván reám czélozva, mondá előttem egyik tanítványának: — Mert valaki szép, még nincs följogosítva arra, hogy másokat semmibe se vegyen. Találkoztunk az igazgatói irodában. Ő egy nagy földtekét forgatott az asztalon, majd rá­muta­tott a Csendes-óczeán egy szigetére s megszokott ol­­dalgó fej tartásával hunyorítva rám, kérdé: — Kisasszony! Tudna-e ezen a szigeten élni egyedül? — Miért ne ?... szóltam közönynyel. — S ha én is ott volnék ?.... A kihívó modor, melylyel hozzám beszélt, föl­­boszantott s azért rá sem tekintve, viszonzám : — Kinek jutna eszébe vademberrel lakni ? Fölkaczagott, mintha megcsiklandozták volna, de én éreztem, hogy talán nagyon is goromba vol­tam, s azért mintegy tréfára fordítva a dolgot, keze­met nyujtom neki. Ő mohón ragadta, meg. Összeborzadtam Életemben még olyan nedves és hideg kéz nem érintette az enyémet. — Tehát velem nem ?.. . szólt suttogva s majd elnyelt a tekintetével. Velem nem, ugy­e? De ő vele.... — Kivel ?.. kérdém megütközve, s elvontam kezemet. — No — no!... mondá ajkát bigyesztve és oly diadalérzettel, annyi czélzatúsággal, hogy az ar­czom egyszerre kimelegedett. Szóra sem méltatva elhagytam a szobát. Ha aztán az ilyesmit fölemlitettem az igazgató előtt, csak úgy fél vállról jegyzé meg: — Az egy önhitt bolond! Majd nevetve intett kezével: — Vigyázzon magára, Juliska! A szerelmesek kötekedni szoktak. Klein utóbb még magára veti szemeit. (Folyt. köv.) Bejelentések. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja a miniszterelnök átiratát, mely sze­rint a hadsereg, haditengerészet, honvédség és népföl­kelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak el­látásáról szóló törvényjavaslat ő Felsége által Bécs­­ben 1887. évi április hava 27-ik napján legkegyelme­sebben szentesittetvén, mint ez idei XX. tcz. az Or­szágos Törvénytár utján folyó évi április hó 30-án ki­­hirdettetett s ennek a legfelsőbb szentesitési záradék­kal ellátott eredeti példánya az Országos Levéltárban helyeztetett el. Tudomásul vétetik. Bemutatja Hevesmegye közönségének feliratát, melyben Vasmegyének felterjesztését pártolván, kéri, hogy a Romániával kötendő vám- és kereskedelmi szerződés feltételeinek megállapításánál a magyar földmivelő és gazdaközönség érdekei megóvassanak. Kiadatik a ház kérvényi bizottságának vélemé­ny és jelentés végett. Orczy Béla b. bemutatja az 1886 . 8. tcz. élet­­beléptetése óta a főrendiházban időközben örökös tag­sági jogot nyert családok beczikkelyezéséről szóló tör­vényjavaslatot. A jogügyi bizottsághoz utasíttatik. A pénztári készletek. Folytathatott az állami pénztárak tartalék­­készleteinek szaporításáról szóló törvényjavaslat. Orbán Balázs Helfy határozati javaslatát pár­tolja. Haviár Dániel azt jegyzi meg, hogy Wekerle Sándor beszéde azt a benyomást keltette, főleg azon talán különérzetes hang folytán, melyen elmondatott, hogy az állami pénzügyek terén minden a legnagyobb rendben van s nincs ok aggodalomra. Ez ellentétben áll azon komoly hanggal, melyen a pénzügyi bizott­ság és a volt pénzügyminiszter az állam pénzügyeiről szólott. Jogosultnak tartja azon támadásokat, melyek a kormány ellen az idegen pénzek felhasználása te­kintetében intéztettek, mert azon indokolással, mely erre vonatkozólag előadatott, az összes alapokat és alapítványokat el lehet költeni. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső­balon.) Horánszky Nándor: T. képviselőházi A teg­napi ülésen nem voltam szerencsés bent lenni az ülés­teremben, midőn a volt pénzügyminiszter úr az én beszédemre is reflektálván, nekem szememre vetette, hogy én abban a Rába­ szabályozására vonatkozólag valótlanságot állítottam. A t. volt pénzügyminiszter úr beszédében ez a következő szavakkal foglaltatik, ha megméltóztatik engedni, fel fogom olvasni. (Halljuk!) »Még egy valótlanságot vagyok kénytelen rekti­­fikálni, a­mely Horánszky képviselő úr beszédében foglaltatik. Ő ugyanis hivatkozva azokra, a­mik a Rába-szabályozásra vonatkozólag mondattak, felemlí­tette, hogy azon törvényjavaslatból, mely akkor be­­nyújtatott, nem lehetett azt kivenni,­ hogy az állam ezen pénzeket időközileg fel akarja használni, mert hiszen a törvényjavaslatban ki volt köt­ve, hogy szukcresszive vétessék fel e kölcsön.­ Megjegyzem mindjárt, hogy tegnap nem azt mondottam, hogy a törvényjavaslatban volt ez kiköt­ve, hanem azt, hogy a törvényjavaslat indokolásában. Továbbá így szól a t. volt pénzügyminiszter úr be­széde : (Olvassa.)­­Horánszky képviselő úrnak ezen állítása tel­jességgel nem felel meg a valóságnak, mert nemcsak, hogy nem véletlenségből maradt ki a törvényből ez a szukcresszíve felvétel, hanem felhívom a ház min­den tagjának figyelmét, a­kik ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával úgy a bizottságban, mint a házban jelen voltak, hogy a szukezesszive fel­vétel nem is volt a javaslatban, hanem igenis a t. képviselő úr akarta azt, hogy ez a kölcsön szukeresszív vetessék fel. De én akkor nyíltan kijelentettem, hogy én ezt nem tartom lehetségesnek, hanem hogy az egész összeget egyszerre fel kell venni, így tehát a t. képviselő úr­nak állítása teljesen ellenkezik az akkor történt dol­gokkal.­ Ismétlem itt is, hogy nem azt állítottam, hogy a törvényjavaslatban, hanem azt, hogy a törvényja­vaslat indokolásában. Méltóztassék most meghallgat­ni a Rába szabályozására vonatkozó törvényjavaslat indokolását, a­melyben a következő passzus foglal­tatik : “A kormány által kilátásba helyezett s az ér­dekeltek nagy többsége részéről teljes megelégedéssel fogadott állami támogatás — mint fennebb emlí­teni szerencsém volt — az ezen munkálatokra fel­veendő kölcsön időközi kamataihoz való j­árulásban állana, a­mi az érdekeltek részéről fizetendő 15 kraj­­czár, illetőleg 25 krajczárnyi járulékok leszámításá­val s azon feltevés mellett, hogy évenkint csak a szük­ségnek megfelelő összegek vétetnek fel és az időközi kamat 6°/0 leend­ő a hat évre terjedő munkálatok egész ideje alatt összesen mintegy egy millió forinttal terhelné az államkincstárt.­ Tehát mégis csak kilátásba volt helyezve. A pénzügyi bizottság jelentése pedig erre az ügyre vonatkozólag még tovább megy és a követ­kezőket tartalmazza: »hozzájárult a törvényjavas­lat azon intézkedéséhez — már t. i. a pénz­ügyi bizottság — mely szerint az ártéri birtoko­sok a Rába-szabályozási kölcsönrész időközi ka­mataihoz évenkint és katasztrális holdankint átlag csak 15, illetőleg 25 krral járuljanak, a hiányzó ösz­­szeget pedig az állam pótolja, — a­mely intézkedés­ből az államra hárulandó teher — tekintettel arra, hogy évenkint csak a szükséges összeg vetetik fel — 6°/0-os kamatozás mellett hat év alatt körülbelül egy millió­t fog tenni.« Ez a valóság, melyet szó szerint idéztem. Ennek következtében most már kijelentem azt, hogy sem a pénzügyi bizottságban, sem a házban ez a kérdés a ház naplója szerint senki által még csak meg sem érintetett, mert mindenki feltételezte, hogy az indo­kolásnak megfelelőleg a pénzfelvétel szukeresszíve fog történni, a­mibe tehát hallgatag mindenki megnyu­godott, sőt konstatálom még azt is, hogy a volt pénz­ügyminiszter úr a Rába-szabályozási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával egyetlen egy szót sem szólt, sem ezen, sem más kérdésben. Tessék most már a t. háznak megítélni, ki mon­dott valóságot: én-e, vagy a volt pénzügyminiszter úr ? (Élénk helyeslés balfelől.) Szapáry Gyula gr. T. ház! (Halljuk!) Azt hi­szem, a házszabályok megadják a jogot, hogy a mon­dottakra nyiatkozhassam. (Halljuk ! Halljuk!) Könyvi nélkül a háznak naplóit tudni természe­tesen nem lehet. A t. képviselő úr volt abban a hely­zetben, hogy azokat megnézhesse, én nem. De tisztán, világosan emlékszem most is a történtekre, hogy t. i. az volt mondva akkor, hogy a Rába szabályozási tár­sulat szukezesszive fogja felvenni az illető részleteket. Az azonban, hogy úgy, — mint akkor szóba is hoza­tott, — az állam szintén szukezesszive vegye fel a köl­csönt, soha kilátásba helyezve nem volt, sőt általam határozottan és világosan tagadásba vétetett. Hogy ez így történt, hivatkozom a t. házra. A t. ház legyen birája annak, hogy kinek van igaza. (Helyeslés jobb felől.) Horánszky Nándor: Én csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy én felelősséget vállalok azért, hogy azon törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ez a kér­dés senki részéről sem hozatott szóba, s hogy a pénz­ügyminiszter akkor fel sem szólalt (ügy van­ bal­felől.) Szapáry Gyula gr.: Tehát más alkalommal ke­rült szóba. Elnök az általános vitát berekeszti. Hegedűs Sándor előadó párbeszédében reflektál a vita folyama alatt felhozottakra s elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Helfy Ignácz úgy látja, hogy a Wekerle beszéde által előidézett külső hatás nincs öszszhangban annak belső tartalmával, és sajnálatát fejezi ki afölött,hogy oly könnyedén veszi az ország pénzügyeit, a­mi nem ad megnyugtatást az iránt, hogy komolyan fogja fel a rendezés szükségét. Ajánlja határozati javaslatának elfogadását. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán miniszterelnök hosszabban fog­lalkozik az ellenzéki szónokok érveivel. Horánszky mai felszólalására megjegyzi, hogy a rábaszabályozási kölcsön tárgyalásakor nem volt ugyan szó a szukezessziv felvételről, de később ez a kérdés szóba került s ak­kor a volt pénzügyminiszter kijelentette, hogy a köl­csönnek szukezessziv felvételéről nem lehet szó, formai­lag tehát igaza van Horánszkynak, de lényegileg a pénzügyminiszternek van igaza s minden attól függ, hogy ki ad többet a lényegre s ki többet csupán a formára. A törvényjavaslat elfogadását ajánlja. (He­lyeslés a jobbon.) A törvényjavaslat ezután úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatott, Helfy határozati ja­vaslata elvettetett. A legközelebbi ülés holnap d. u. 1 órakor tar­­totik a törvényjavaslat harmadszori megszavazása czéljából. Pénteken a házszabályok módosítása tár­gyában beadott jelentés fog tárgyaltatni. Képviselő választási mozgalmak: Nagy-Kanizsáról írják nekünk május 2-ról: Teg­nap az Oroszlán-szállóban a függetlenségi és 48-as párt számos iparos és földmives osztályból álló népes értekezletet tartott. A párt magát meg­­alakultnak jelentette ki. A végrehajtó bizottság meg­választatott, — Tuboly Viktor elnöksége alatt. Elha­tároztatott, hogy a mérsékelt ellenzéki választókkal egy közös értekezlet fog tartatni, melyen Inkey László újbóli felléptetése iránt a függet­lenségi és 48-as pártnak feltételei elő fognak terjesz­tetni. A tegnapi határozat a mérsékelt ellenzékkel jegyzőkönyvileg közöltetni rendeltetett. Német-Bogsánról jelentik, hogy Tisza László, a bogsáni választó­kerület képviselője, tegnap érke­zett oda beszámoló beszédének megtartására. Már Vojteken bizottság fogadta és kisérte kerületébe, hol a párt nevében három nyelven is üdvözölték. Tisza László mind a három szónoknak külön válaszolt, az­tán hosszú kocsisorral indult meg a menet a képviselő lakása felé. Délután négy órakor Tisza László meg­tartotta beszámoló beszédét. Este a képviselő tiszte­letére bankett, majd fáklyászene volt, a várost pedig fellobogózták és kivilágították. A jász-nagykun-szolnok megyei kormánypárt e hó 27-én tartott szervezkedő gyűlése alkalmával a központi és kerületi végrehajtó bizottságok következő­­kép alakultak meg­­.A központi végrehajtó bizott­ság tagjai: Elnök: Kiss Ferencz. Tagok: Ádler Ig­nácz, Barta János, Batizi Gusztáv, Elek Dávid, dr. Halász Béla, Horánszky István, Juhász Ignácz, Ke­rekes Géza, Kindlovics Mátyás, Kreutzer Balázs, Ku­­delka Gellért, Lengyel Antal, Lippich Gusztáv, Med­­gyessy Géza, Mercz József, Monszpart László, Nagy Gyula, Nagy László, Nadenicsek Rezső, Nerfeld Fe­rencz, Okolicsányi István, Pápai Antal, Plessek Fe­rencz, Pólya Béla, Rédl János, Riedl Ede, id. Schef­­tsik István, ifj. Scheftsik István, dr. Szász Dávid, So­mogyi József, Surányi Gedeon, Szabó Imre, Witzen­­rath Károly, Zrumeczky Béla. A szolnoki vál. ke­rület végrehajtó bizottságának tagjai. Elnök : Kiss Fe­rencz. Tagok: Dr. Izsó La­jos, dr. Deutsch Adolf, Küry Lajos, Lippay Lajos, Bogdanovics Ignácz, Mercz József. A t­ö­r­ö­k-s­z­e­n­t-m­i­k­l­ó­s­i vál. kerület vég­rehajtó biz. tagjai. Elnök: Horthy István. Tagok: Erlich Mózsef, id. Polgár József, Kuncze Imre, gróf Waldeck Frigyes, ifj. Polgár József, Szűcs Károly. A kun­ szen­t­ m­á­r­t­o­n­i vár.­kerület végrehajtó bizottságának tagjai: Elnök: Lippich Gusztáv. Ta­gok: Nagy Géza, dr. Talányi Ottó, Stéger István, Lapu Gábor, Bozóki András. A mezőtúri vál. ke­rület végrehajtó bizottságának tagjai: Elnök: Hajdú J. Tagok: Kenéz Béla, Paczek Géza, Mihály István, Szulimán Ákos, ifj. Mészáros Lajos, Bolváry Antal. A jákóhalmai vál. kerület végrehajtó biz. tag­jai : Elnök : Kardos Ignácz. Tagok : Major Endre, Pethes Antal, Horváth Lajos, Tóth Péter, Horváth Péter, Szűcs Mihály. A karczagi vál.­kerület végrehajtó biz. tagjai. Elnök : Horváth Pál. Tagok : Medgyessy Zsigmond, Gaál Kálmán, Farkas Sándor, Kulifay Károly, dr. Lenk Gusztáv, Csanády Béla, Helmeczy Béla. Szarvas, május 3. (D. E.) A gyomai választó­­kerület szabadelvű pártja tegnap tartott népes köz­gyűlésén Légrády Károly kiáltatott ki képviselőjelölt­té. Német Lukács pártelnök vezetése alatt küldöttség fogja Légrádyt a jelöltség elfogadására felkérni. BELFÖLD: Zemplénvármegye közgyűlése, mely ápri­lió 28-án kezdődött, többek között az üresedésben lévő tiszti állásoknak választás útján való betöltésével fog­lalkozott. Molnár István főispán megragadta az al­kalmat, hogy kiemelje a vármegyei önkormányzat és választási rendszer előnyeit, mint az alkotmány fontos biztosítékait, melyeknek apró tévedései számba sem vehetők a bürokráczia nagy árnyai mellett s ki­fejtette, hogy ez utóbbi rendszer csak a klikkuralom nagymérvű elharapódzására vezetne. Szóba hozta a főispán az utóbbi borús időben pánszláv izgatásokról szárnyaló híreket is és nemcsak teljesen alaptalanok­nak jelentette ki azokat, de annak a reményének is kifejezést adott, hogy bármely esély egy táborban ta­lálná a megye minden nemzetiségét. Ezután megejte­­tett a választás, mely alkalommal a szerencsi járás főszolgabírójául négy jelölt közül Matolay Béla s.­a.­­ujhelyi szab­ó nagy szótöbbséggel, ötödik árvaszéki ülnökké Farkas Dezső megyei aljegyző és annak he­lyére Turánszky László közigazgatási joggyakornok egyhangúlag, a Ludovika akadémiába ifj. Szirmay Tamás, Szirmay Tam. fia, szótöbbséggel, dr. Gaizler József s.­a.-ujhelyi szolgabirává egyhangúlag megvá­lasztattak. KÜLÖNFÉLÉK. — A. lliv. lapból. Feszti Szilveszter ó-gyallai la­kos és birtokos, valamint törvényes utódai, a közügyek te­rén és a közjó előmozdítása körül tett hazafias és közhasznú szolgálatok által szerzett érdemei elismeréséül, a magyar nemességet a »martosi« előnévvel díjmentesen nyerte. Gillyén Árpád százados, a fiumei honvéd keretszázad parancsnoklása körül szerzett érdemei elismeréséül, a Ferencz József-rend lovagkeresztjét nyerte. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Veszprémy József okleveles mérnököt, végleges minőségben segéd-kultur mérnökké nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Sneff János losonczi állami tanítóképezdei ideigi, rendes tanárt, Klement Ferencz tolna megyei segédtanfelügyelőt, Monti Alajos terno­­vai főszolgabírót Ternova, Kurtakér, Aranyág, Drancz, Dund, Silingyia, Dezsőháza, Felménes, Járkos, Sugozó, Kapna, Kresztaménes, Tancz és Nádas községek részére ideigl. minő­ségű iskola­látogatóvá nevezte ki. — Özv. Fraenkel Fe­­renczné budapesti állami polgári iskolai tanítóképezdei gaz­­dasszonyt, Kasztner Annát, a győri állami tanítóképezde gazdasszonyát jelen állásában végleg megerősítette. A budapesti főügyész, Zombor Károly mármaros-szi­­geti ügyészségi írnokot hason minőségben a sátoralja­ujhelyi ügyészséghez helyezte át, a Fegyvergyár Magyarországon. Annak idején megírtuk, hogy a Siemens-czég nagy kiterjedésű üveg­gyárat létesít a fővárosban s a gyári helyiségekhez szükséges telep iránt már megállapodásra jutott a fő­várossal. Általában úgy látszik, hogy a nagyobb kül­földi vállalkozók ismét Magyarország felé fordították tekintetüket, s újabban megint egy angol c­ég folytat tárgyalásokat egy óriási vállalat létesítése ügyében. Mint tudósítónk hiteles forrásból értesül, az említett angol vállalkozó nagy fegyvergyárat akar Magyaror­szágon alapítani. Az angol vállalkozó már értekezett a hadügyminiszterrel s legutóbb a fővárosban járt és Tiszával tárgyalásokat folytatott. Több millió frtot akar a vállalatba fektetni s előre láthatólag ide jöve­telét siker fogja koronázni. — Pétervári rémnapok. Az orosz fővárosból ír­ják ápril 29-éről: Ápril 26-ika óta Pétervár iszonyú események színhelye. A forradalmárok a kik számos párthivök elfogatása miatt felgyujtással fenyegették a fővárost, e fenyegetésüket valósítani kezdik s iszonyú szerencsétlenséget okoztak. 26-án éjjel a Na Peskak-

Next