Pesti Napló, 1888. szeptember (39. évfolyam, 242-270. szám)
1888-09-11 / 251. szám
251. szám. 39. évi folyam Budapest, 1888. Kedd, szeptember 11. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere, Athenaen iné pü 1 a t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 firt. VA as Siti kiadta postai kelenküldést. kívántatik, postából jogva havonként 56 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendo Hirdetésiek szintúgy mint előfizetések a »Pesti US Naplót kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. A király Belováron. — szept. 10. A király szerdán, szeptember 12-én érkezik Belovárra. Mint legfőbb hadúr, a hadgyakorlatok megtekintésére utazik le, de vele megy Szt. István koronájának viselője, az apostoli magyar király is. S nem titok, hogy a horvát ellenzék titkos reményeket csatol a király személyes megjelenéséhez Horvátországban. Sőt kilátásba helyeztetett az is, hogy a tisztelgő küldöttségek egyikét maga Strossmayer püspök fogja vezetni a király elé. Erről a kievi távirat után több oldalról szükségesnek látták megjegyezni, hogy ha ez csakugyan megtörténnék s ő Felsége a maga színe elé bocsátaná Strossmayer püspököt, az esetben Strossmayer részéről ezt oly magyarázatoknak kellett megelőzniök, melyeket a király igazolásul elfogadott. Nem tudjuk, mi igaz ebből. De ismerjük Strossmayer múltját, ismerjük törekvéseit s ádáz gyűlöletét a magyar nemzet és igy a magyar nemzetnek alkotmányos királya ellen is. Mert az alkotmányos király nemzetével teljesen egy. Aki a nemzetet gyűlöli és életére tör, az nem választhatja el ettől az alkotmányos királyt. Ha tehát Strossmayer csakugyan meg fog jelenni a király színe előtt, ez nemcsak Horvátországban, hanem azon kívül is igen nagy feltűnést fog kelteni, főképp a híres kievi távirat után. És nem lehet kétség, hogy a horvát ellenzék minden egyébnél inkább ezt fogná kizsákmányolni a maga czéljaira, és e tényt úgy fogná odaállítani, mint egy elfogadott tüntetést a bán és a magyar kormány ellen. A horvát ellenzék azzal érvel, s a vele összhangzó magas katonai és udvari befolyásokat azzal akarja megnyerni, hogy Strossmayer püspök elmaradása sokkal nagyobb kellemetlenséget szülhetne, és sokkal több félreértést okozhatna, mint megjelenése. Mert a diakovári püspök távolmaradása akként is magyaráztathatnék, hogy talán a püspök önszántából maradt távol, ami a horvát közvéleményt a lojalitás szempontjából tévútra vezethetné. Az a magyarázat pedig, mely szerint Strossmayer püspök egyenesen elaltatott volna a király előtti megjelenéstől, még leverőbb hatást gyakorolna a horvát közvéleményre. Ekként okoskodik és ekként fiagyál a horvát ellenzék, hogy Strossmayer püspök megjelenését a király szine előtt kierőszakolja s hogy aztán e tényt a maga czéljaira kizsákmányolja. Mert annyi előre látható, hogy a mint Strossmayer akár küldöttségben, akár küldöttség élén jelenik meg a király előtt, semmi körülmények közt nem fog oly nyilatkozatot tenni, mely a királynak alkalmat adhatna arra, hogy válaszát magához Strossmayerhez intézze. S a király válasza semmiképp nem lehet oly direkt dorgálás vagy rendreutasítás, ami a horvát ellenzéknek lehetetlenné tenné, hogy hazugságokkal, ráfogásokkal és koholmányokkal mégis a Strossmayer megjelenésének tényéből magának politikai tőkét ne csinálhatna. A mi meggyőződésünk szerint a magyar kormánynak abban az irányban kellene érvényesítenie befolyását, hogy Strossmayer püspök ne jelenhessék meg a király előtt. Mert akármint okoskodik is a horvát ellenzék, e tény minden beszédnél világosabban manifesztálná, hogy a magyar király színe előtt az oly törekvések, minket Strossmayer képvisel, meg nem jelenhetnek. Ami a horvát ellenzék abbeli reménykedéseit illeti, hogy a király személyes megjelenése Horvátországban meg fogja ingatni a bán állását; erre nézve csaknem bizonyosak vagyunk, hogy a horvát ellenzéket keserű csalódás fogja érni. De előttünk az, ha a közvetlen jövőben semmi veszélyt nem is látunk, nem ok arra, hogy tehát a későbbi jövővel ne törődjünk. S ezért óhajtjuk, hogy minden olyan momentum elkerültessék, mely későbbi aknamunkákra és politikai intrigyákra alkalmas lehetne. Előre látjuk azt is, hogy a horvátok kivétel nélkül áradozni fognak a lojalitástól és mindenütt, ahol csak lehet, hangsúlyozni fogják hűségöket az uralkodóház iránt. Mindez oly formában fog történni, hogy a visszautasítás alig lehetséges. De éppen ennélfogva politikailag nagyon eszélyesnek tartjuk vala, ha Tisza Kálmán miniszterelnök két nappal hamarabb érkezik haza Ostendéből és ő Felségét személyesen is elkíséri Belovárra. Igaz, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök rendszerint nem szokta a hadgyakorlatokra elkísérni a királyt. De az is igaz, hogy voltak esetek, mikor elkísérte. Tehát precedens van reá. És ha van, akkor ennek ismétlése alig leendett bárhol inkább helyén, mint ma, midőn a király Horvátországba megy, hogy az ottani hadgyakorlatokon jelen legyen , ámde ugyanakkor a horvát politikai tényezőkkel is kell hogy érintkezzék. Mert mindezekre már megvannak az előkészületek, s mindemez előkészületek közül csakis a magyar kormány fejének megjelenése hiányzik. A Kaas Ivor-párt megalakulása. (Saját tudósítónktól.) — szept. 10. A belvárosi független polgárok ma léptették fel képviselőjelöltnek báró Kaas Ivort. A Ferencziekterén levő iparoskor első emeleti helyiségei ez alkalommal már délután öt óra tájban zsúfolásig megteltek választópolgárokkal, kik tömegesen s pártkülönbség nélkül jöttek el, hogy kifejezzék bizalmukat s ragaszkodásukat báró Kaas Ivor iránt. Az alakuló és képviselő-jelölő értekezlet nagy lelkesedés közepette folyt le s a polgárok mind, egyhangúlag Kaast kiáltották ki jelöltnek. Ezután küldöttség indult a jelöltért s midőn Kaas a terembe lépett, viharos éljenzéssel fogadták. Kaas kijelentette, hogy elfogadja a jelöltséget s végül megállapittatott, mikor tartja meg programmbeszédét. A gyűlés lefolyásáról adjuk tudósítónk következő jelentését: Számosan a belvárosi választópolgárok közül jöttek el ma az iparoskor nagy termébe a választói gyűlésre. Többek közt jelen voltak: Királyi Pál, Cséry Lajos, Némethy Antal, Polónyi Géza, Wimmer Antal, Becker Károly, Ivánka Zsigmond, Sigray Pál, Fenyvesi Adolf, Kramer Miksa, Szadovszky József, Cseczky Károly, Kramer Bernát, Rosenbaum István, Anderlik Ede, Frey József, Eőry János, Hahóty Sándor, Bálint Imre, Goldstein Jakab, Hegedűs Károly, Hosszú Rezső, Lichtenstatt Salamon, Prayer Hugó, Rosenberszky Ödön, Tachy István, Vidán Ádám, Kerekes Elek, Diamantenstein Ármin, Zilahi Simon, Mutschenbacher Béla dr., Ruttkay Vilmos, Vasskó Endre, Kőváry Ármin, Fellner Manó, Hajnik Béla, Török György, Stoll Nándor, Grebner Károly, Stojanovics István, Klein Gyula, Blázy Pál, Némethy Ignácz. Az értekezletet Polónyi Géza nyitotta meg s ajánlotta az egybegyűlteknek, hogy mivel Kléh István fia betegsége miatt a gyűlésen meg nem jelenhetett, helyébe Török György keressék fel az elnökség elfogadására. Török György elfogadván az elnöki széket, örömmel üdvözölte a választókat, kik közt az iparos elem is nagyban van képviselve. Ajánlja báró Kaas Ivort jelöltnek, ki szintén a munka embere. Ezután Királyi Pál tartott beszédet. Mindenekelőtt kegyelettel emlékezett meg Trefort Ágostonról, kinek képviselői megbizatását a kérlelhetetlen halál megszakította. A közművelődés és nemzetgazdaság terén szerzett kiváló érdemei mindnyájunk előtt megörökítik emlékezetét, de különösen a belváros polgársága előtt, amely áldásos hazafias működésének egyik jelentékenyen termuma volt. Elhunytával több rendbeli méltóság, állás és hivatal üresedett meg. Közülök egyiknek a betöltése a belvárosi választópolgárok feladata, melynek lelkiismeretes körültekintéssel akar megfelelni. — Bármely párthoz is tartozzunk, el kell ismernünk, hogy közéletünk számos ága a reformátor szigorú kezét várja. (Általános helyeslés.) A közigazgatás ázsiai jellegét meg kell szüntetnünk, az igazságszolgáltatás legfontosabb kérdései megoldásra várnak. Pénzügyeinket már néhány évtizeden át rendezzük, de még mindig nem készültünk el. Közoktatási intézményeink kiegészítésre várnak. Vízi közlekedésünk minden évben ránk ijeszt, kereskedelmünk és iparunk föllendülése nagyszabású iniciatíváktól függ. Ily állapotok mellett oly férfiút kell választanunk, akire rábízhatjuk bajaink orvoslását. (ügy van!) Olyan férfiú, akinek függetlensége, meggyőződése, jelleme, becsülete, munkássága és hazafias érdemei teljes garancziát nyújtanak. Ha ilyen férfiúra találunk, ragaszkodnunk kell hozzá szívvellélekkel, különösen manap, a mikor már a becsületesség — mely mindenkire nézve kötelesség — érdem és nagyság számába megy. — Kaas Ivor báróban (Lelkes éljenzés) megtaláltuk azt a férfiút, ki mindnyájunk bizalmára méltó. Benne meg vannak azok a kellékek, melyek a belvárosi mandátumra érdemesítik. Kaas Ivor báró több mint két évtizede hírlapírással foglalkozik. Irodalmi pályáját abban a politikai iskolában kezdte meg, melyet Deák Ferencz fényes szelleme ragyogott be. Kaas Ivor ezt az irányt és szellemet törhetetlen kitartással következetesen megtartotta. Publiczisztikai fényes pályáján bebizonyította, hogy bír a meggyőződés bátorságával, férfiasan él a vélemény szabadságával, lángoló hazafi, rajong a nemzet nyelvéért, melynek terjesztése egyik fő érdeme. De nem folytatja jellemzését. Még azok is ismerik őt, kik sohasem látták, mert évtizedek óta mindennap találkozunk szellemével. Igazi magyar ember és az igazságnak hű embere. Erre a férfiúra adja szavazatát. (Lelkes éljenzés.) Majd Polónyi Géza emelt szót. Alig van mondanivalója azok után, amiket a főváros büszkesége . Királyi Pál az imént elmondott, de előre kijelenti, hogy elveinek teljes fentartásává csatlakozik Kaas Ivor báró jelöltségéhez. (Éljenzés.) Mivel szóló más párthoz tartozik, a maga és elvbarátai nevében csupán azt óhajtja megmagyarázni, hogy miért támogatják Kaas Ivor bárót. Szóló és pártja az igazság harczát akarják keresztül küzdeni. Ez az egy választás nem fog változtatni a pártok számarányán, hatalmi befolyásán és parlamenti mérlegén. Mert ha változtatna, neki és elvbarátainak a pártállás más magatartást parancsolna. Ez az eset nem forogván fenn, azt a kérdést kell felvetnie : megérdemli Kaas Ivor báró a belvárosi választók megbízatását ? Kaas Ivor báró a tisztességes magyar sajtó első sorban álló harczosa és kijelenti nyíltan, őszintén, hogy amikor rászavaz, a magyar sajtót akarja megtisztelni. (Éljenzés.) Kaas Ivor báró a magyarosodás zászlaját évtizedeken át magasan lobogtatta. Legfontosabb nemzeti ügyeink érdekében mindenkor ott volt a küzdők sorában. Ily férfiú méltóbb bizalmunkra, mint bármely érdekcsoport. Ma midőn a korrupcziónak olyan fattyúhajtásai vannak, mint a kaposvári mandátum és a temesvári, a pártérdek senkit sem nyűgözhet le. Ily állapotok mellett meg kell tennünk mindazt, amit becsületes ember megtehet becsületes emberért. Szavait Kaas Ivor éltetésével végzi. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Polónyi indítványára ezután Török György, Bálint Imre és Kramer Miksa urakból álló küldöttség ment a jelöltért és annak megérkezéséig az értekezlet kimondotta a Kaas-párt megalakulását és a következő tisztikart választotta meg: elnökök: Kleb István, Királyi Pál, Polónyi Géza, Török György, Brázay Kálmán, Gundl János, Heinrich István, Forgó István és Breitner Zsigmond; alelnökök: Romeiser József, Szadovszky József, Becker Károly, Báthory Mihály, Matheidesz István, Sztojanovics István, Zubek Bertalan, Borbás József dr., Reményi Antal, Csukássi József, Kőváry Ármin, Wodiáner Fülöp ; jegyzők: Sigray Pál, Hegedűs Károly, Bernáth Béla, Preyer Hugó dr., Acsády Ignácz, Várady Károly dr., Visontai Soma és Rozenberszky Ödön; pénztárosok: Gebhardt József és Burszky Dániel. A tisztikar megválasztása után még egy 300 tagú bizottság lett megválasztva. E közben megérkezett báró Kaas Ivor, kit belépésekor az egybegyűltek éljenzéssel fogadtak. Török György bemutatván az értekezletnek Kaast, Királyi Pál rövid szavakkal értésére adta, hogy a választók őt jelölték ki képviselőnek és kérte Kaas nyilatkozatát. Báró Kaas Ivor erre a következő beszédet tartotta: Tisztelt polgártársak! Csodálkozva állok itt érzéseimben mélyen megrendülten, érezve csekélységem parányi voltát, mint egykor fiatalabb éveimben éreztem ezt a Niagara rázkódó talaján. A csodálat vesz rajtam most is erőt, most is úgy érzem csekély voltomat, mikor az ország e tekintélyes, első kerületében polgártársaim engem jelölnek ki bizalmukkal egy oly mandátumra, melyet előttem az ország nagy szellemei bírtak, kiknek nyomdokába lépni se érzem csekélységemet eléggé méltónak. Hiába keresem magamban e nagy kitüntetés okait. Midőn az önök megtisztelő szándékának első híre hozzám elérkezett, ki a fővárostól távol tartózkodtam, megkérdeztem lelkiismeretemtől, mily jogcímmel bízhatok én erre a nagybecsű bizalomra. Mikor azt kérdeztem magamtól: vannak-e rá a múltban szerzett érdemeim ? — be kellett vallanom, hogy olyanok nincsenek. Mikor azt kérdeztem magamtól : birok-e elég tehetséggel megfelelni e feladatnak, melyre történeti nevű elődeim e helyen, hol ma én állok, vállalkozhattak ? — be kellett vallanom, hogy tehetségeim, erőm csekélyek, s a megbízás nagyságával arányban nem állanak. Meg kellett ekkor kérdeznem öntudatomtól, mi okuk lehet önöknek, uraim, hogy engem, az érdemtelent, a gyarló erejűt és tehetségűt, ily bizalomra tesznek érdemessé párt-, osztály- és valláskülönbség nélkül ? Pártkülönbség nélkül ! kiről tudták, hogy nyilvános pályámon mindig pártember voltam, — talán azért, mert tapasztalhatták, hogy egy tényező minden lépésemben irányadó, döntő volt rám nézve, hogy abban párttekintetet soha el nem ismertem, s ez a hazafiság. (Zajos éljenzés.) Osztálykülönbség nélkül! Talán mert tudják, hogy osztály szerint soha se ítéltem meg az embert, hanem mindig belső értéke szerint, és mert érzik, hogy minden osztályt egy érték, egy érdek egyesit szellemben, törekvésben, haszonban s ez a munka. (Lelkes éljenzés.) Valláskülönbség nélkül! Mert bizonynyal él mindannyiunkban a hit, hogy valamint az egy Isten előtt valamennyien egyenlők vagyunk, úgy a hazafias és társadalmi kötelességek teljesítéséért a polgárok tiszteletében léteznie kell demokratikus egyenlőségnek is. (Élénk helyeslés.) De azt hiszem, tisztelt polgártársak, nemcsak hiába akarnám keresni az önök bizalmának okait, nincs is jogom önöktől azt kérdezni, miért bíznak meg az én csekélységemben. A polgártársak bizalmából megérzi lelkem, hogy abban mi a jutalmazó, s rám nézve mi a kötelesség. A nap életadó sugaraival beragyogja a földet s a földnek nincs joga kérdezni a naptól, miért ragyog az öreg, a fekete rögre s nincs joga megtagadni azt, hogy vonzását kövesse. Ily napsugár az önök bizalma, mely rám világit most s engedelmeskedni késztet. A polgárok bizalma parancsszó a közéletben, attól nem szabad elzárkózni senkinek. Önök parancsolni kívánnak velem, én rendelkezésükre állok. Önök e díszes helyet ajánlják számomra, én engedelmeskedem: az önök jelöltje vagyok. (Perczekig tartó éljenzés.) Köszönöm lelkem mélyéből e megtisztelő helyet, melyre hogy valaha jussak, álmomban sem mertem reménylen. Köszönöm, hogy velem kívántak rendelkezni . Ígérem, hogy a mi csekély erőmtől telik, mindazt rendelkezésükre bocsátom. Programmbeszédemet jövő vasárnap fogom tartani. (Élénk, tartós éljenzés.) Ezután még Polónyi Géza adta tudtára az értekezletnek, hogy Kaas Ivor báró képviselőjelölt szeptember 16-án, vasárnap délelőtt tartja meg programmbeszédét a Vigadó kis termében. Felhívta továbbá a választókat, hogy aki választói névjegyzéket akar, aki kaphat a párt helyiségében (Erzsébetszálloda I. emelet, 1. ajtó) naponta d. u. 5—8 óra közt, amely idő alatt a végrehajtó bizottság permanenten ülésezik. Végül Török György elnök megköszönte a jelen voltak részvételét és az egybegyűltek jelöltük éltetése közben oszlottak szét. * A belváros szabadelvű választói — írja a »P. Lt.« mai esti lapja -- tudvalevőleg Steiger Gyulának, az első hazai takarékpénztár igazgatósági főnökének ajánlották fel a jelöltséget. Steiger Gyula falusi birtokáról azt válaszolta a felszólításra, hogy előbb meg kell beszélnie a dolgot az első hazai takarékpénztár igazgatóságával, abból a szempontból, hogy mennyiben engedi meg az intézet élén elfoglalt állása, hogy a képviselői hivatásnak megfeleljen , határozott választ a mai napra helyezett kilátásba. Ma Steiger visszaérkezett falusi birtokáról a fővárosba és egy órakor értekezletet tartott a takarékpénztár igazgatóságával, s mikor a belvárosi szabadelvű párt végrehajtó bizottságának küldöttsége tisztelgett nála, kijelentette, hogy hajlandó elfogadni a mandátumot, ha polgártársai meg akarják bizalmukkal ajándékozni. Uj terhek és régi jogok. — szept. 10. Az uj szeszadótörvénynek a gyakorlatban még csak tíz napos élete, de már is nagyon hosszú története van. Tíz nap mindenesetre kevés egy ily gyökeres reform hatásának végérvényes megbírálására, de elég arra, hogy az uj törvény egyes következményei már nyilvánulhattak legyen. S tényleg nyilvánultak is és pedig oly mérvben, hogy a fogyasztó közönség teljesen megtelt velük. A magyar nép gazdaságilag oly nyomott helyzetben van, hogy fogyasztásának minden, még sokkal kisebb arányú megdrágulása is nagyon érzékenyen érinti, mivel azonban az ország jelenlegi pénzügyi kormányzásában uralkodó fiskális rendszerrel szemben kár volna a nemzetgazdasági érdekekre hivatkozni, akarva, nem akarva is el kell tekintenünk a közönség újabb megtermeltetésétől, annyival inkább, mivel szentesített és már érvényesülő törvénynyel állunk szemben, másrészt pedig a szeszadóreform eddigi hatásai más irányba terelik vizsgálódásainkat. Bízunk ugyanis a magyar nép józanságában, s feltételezzük róla, hogy az új teherrel szemben arra a passzív álláspontra fog helyezkedni, hogy szabadulni akarván a teher gyarapodásától, kevesebbet fog fogyasztani. S ezt a passzív ellentállást a szeszadóreform általunk remélt közvetett üdvös eredménye gyanánt már eleve örömmel eszkomptáljuk. De amiben az új szeszadótörvény által felrótt teher máris károsan nyilvánult, az az a jogviszony, amelyben a földbirtokos, bérlő, kereskedő és iparos, szóval a munkaadó munkájával áll. Különösen a mezőgazdasági munkák körében szokásban van ugyanis, hogy az állandó, éves cselédek és napszámosok számára, készpénzbeli járulékukon kívül, még élelmi czikkekben, s kiválóan pálinkában is fizetnek bért. Most a szesz az új adó következtében tetemesen megdrágult, s a gazda nem igen hajlandó többé a kikötött italmennyiséget természetben kiszolgáltatni, hanem vagy kevesebb szeszt, vagy pedig annyi készpénzt akar munkásainak adni, amennyi megfelel amaz árnak, melyen az illető szeszmennyiség a szerződés megkötése alkalmával kapható volt. Ez történik a korábbi keletű és még folyó jogviszonyoknál. A most keletkezőknél a birtokososztályt természetszerűleg ugyanezek a szempontok vezérlik, mivel nincs olyan érdek, mely a gazdaközönségnek azt tanácsolná, hogy a munkabért az adó emelkedésének arányában növelje. S a birtokososztály szempontjából ez helyes, mert az új szeszadótörvény a földművelést nem teszi jövedelmesebbé, nincs tehát ok arra, hogy a gazda a kiadási rovatában nagy jelentőségű munkabért — ha mindjárt közvetett alakban is — éppen ennek a révén emelje. Ott áll azonban a másik oldalon a cselédség a maga igényeivel és elégületlenségével s a kérdés e két éve rendkívül nehézzé teszi annak megítélését, melyek fél javára billentessék le a mérleg. Alapjában véve a munkások nem igényelnek semmit, csak régi, megillető bérüket kérik, de változatlan alakban és mérvben, amit azonban a gazda — önnön kára nélkül — az említett okokon jó szerrel meg nem adhat. S ide keletkezett tehát egy nagy arányú nyílt kérdés, mely, a túlzás minden árnyalata nélkül, igazi belső forradalmat keltett minden birtok körében. Jogi distinkcziókat mennél könnyebb találni a differencziák eloszlatására, helyesebben új állapot teremtésére, de a nemzetgazdaság általános érdekéből felette sajnáljuk, hogy e különbözeteknek az óriási teher következtében keletkeznie kellett, mert lehetetlen a kérdést akként elintézni, hogy vagy a munkaadó, vagy a munkás érzékenyen ne károsodjék. A szeszfogyasztás remélhető megcsappanásának arányában természetszerűleg apadni fog az az adójövedelem is, melyet a kormány az új szeszadótól vár. S közvetlen tapasztalatok eredménye gyanánt állíthatjuk, hogy a szeszadóreform érvényesülésének első évnegyedében az adó lényegesen mögötte fog maradni a várakozásoknak, mivel a törvény életbelépése előtt, a vidéken kiki beszerzett oly készletet, a mennyit a pótadó kötelezettsége nélkül beszerezni egyáltalán lehetett s ezzel a készlettel igyekszik boldogulni, a mennyire telik. Nagyon keserűen elfanyalodott a parasztosztály, midőn oly napra virradt, melyen a régi rosszaságu italért tetemesen többet kellett fizetnie s — ismételjük — józansága, de megnyomott anyagi viszonyai is a szeszfogyasztás apasztására fogják utalni. Az új szeszadótörvény okozta elégületlenséget a küszöbön álló regaleváltság fokozza, amely elé most épp oly aggodalommal tekintenek, mint amilyen reményeket fűztek hozzá korábban. Eltekintünk most azoktól a sérelmektől, melyek a javaslatban rejlenek és melyeknek orvosoltatniok kell, ha ugyan a regaleváltság nem akarja még gyarapítani a földtehermentesítés és szőlődézsmaváltság által is okozott károkat. A tervezetnek nemcsak ama pontjai sérelmesek, melyek minőségüknél fogva károsítják a gazdát, de sérelmesek ama határozatai is, melyek egyes kérdéseknek érdeme fölött elsiklanak s egy-egy általános hangzású mondattal ütnek el nagyjelentőségű részleteket, de a beavatottak szemében a szándékra mégis kellő világot vetnek. Eger város képviselőtestülete is az odavaló bortermelők és italméréssel foglalkozók nagymérvű károsodását értette ki a regáli megváltási tervezetből, s ez alapon intézte a pénzügyminiszterhez az általunk közölt feliratot. Egyes városokban, mint pl. Erdély több helyén, s Heves megye fővárosában is az italmérési jogot ez ideig akként gyakorolták, hogy az a régi törvény és a volt földesurasággal kötött egyezmény alapján az év bizonyos szakában a lakosokat, további részében pedig a földesuraságot illette meg díjmentesen; minthogy pedig a regále-megváltási törvényjavaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy a jog természete az értékesítés módjától független: ama városok italmérési joga, melyek azt a jelzett után szerezték meg, lényegéből mit sem veszít, ha mindjárt a jogosultak egyikemásika birtokjogát harmadik személyre átruházta, másnak eladta, vagy bármiként elidegenítette is. A regále-megváltási javaslat alapján azonban az állam a váltságot csak a jövedelmi adó arányában megállapítandó érték szerint eszközli, mivel pedig egyes városokban az italmérést bizonyos időszakon át díjmentesen gyakorolták, közel áll az a veszély, hogy az állam, a javaslat betű szerint való tartalma szerint, ezek italmérési tulajdonát minden kárpótlás nélkül fogja birtokába venni. Ez az eljárás pedig híján volna minden méltányosságnak, sőt amennyiben a mérési díjmentesség megszüntetésével az egész évre szóló díjfizetést rendszeresítené, s egy kétségbevonhatatlan érvényű vagyont minden ellenérték nélkül tulajdonítana el, a jogfosztás jellegével bírna. Budapest, szept. 10. Tisza Kálmán miniszterelnök csütörtökön, e hó 13-án érkezik Ostendéltől Budapestre. Albrecht föherczeg Berlinben. A német hadsereg őszi gyakorlatain, melyekben a gárda és a III. hadtest vesz részt, Albrecht föherczeg is részt vesz. A föherczeg e végből már tegnap Berlinbe érkezett és egy táviratunk szerint ma végignézte a harmadik hadtest disszemléjét. A lapok már most foglalkoznak a főherczeg látogatásával, mely, mint a »Köln. Zig« berlini officziózusa hangsúlyozza, egész kiváló figyelmet érdemel. Levelező hosszasan foglalkozik a főherczeg katonai pályájával s igy folytatja : Nekünk németeknek különös okunk van örvendeni jelenlétének a mostani császár-hadgyakorlatoknál, mert tudjuk, hogy a főherczeg-tábornagy meleg hive a német szövetségnek s nagy tisztelője a német hadseregnek. A fogadtatás, mely Berlinben várakozik reá, méltó is lesz egy dicsőségkoszorúzta hadvezérhez. Vilmos császár a diszszolgálatra Hänisch tábornokot, a 15. hadtest lovashadosztályának parancsnokát s Bülow őrnagyot a nagy vezérkartól rendelte ki. A czár utazása, III. Sándor czár, mint távirataink jelentették, a múlt héten megkezdte valami két év óta kilátásba helyezett nagy körútját birodalma keleti részeiben s már Jekaterinoszlávba érkezett, hogy személyesen végignézze az ottani nagy hadgyakorlatokat. Hogy onnan hova megy, azt még nem tudni, mert a czár nem szokta úti programmját előzetesen közzétenni. Annyi bizonyos, hogy Németországba egyelőre nem megy, s ha igaz, hogy nagy körútja teljes két hónapot vesz igénybe, akkor kétségtelen az is, hogy éppen nem siet viszonozni Vilmos császár peterhofi látogatását. Mint udvarias ember, bizonyára megteszi majd ezt is, de csak később, novemberben, vagy a tél folyamán. Egyelőre sürgetőbbnek tartja birodalma távoli részeit bejárni, mint a német császár udvariasságát viszonozni. Ez a tény elég élénk világot vet a peterhofi látogatás politikai következményeire. Az orosznémet viszonyok, ha egyben-másban el is vesztették ridegségöket, lényegükben nem változtak . Pétervárott lehetetlennek tartják a bolgár kérdésben akár csak diplomácziai akciót is kezdeni. A czár hosszas távolléte fővárosától mindenesetre annak