Pesti Napló, 1888. szeptember (39. évfolyam, 242-270. szám)

1888-09-11 / 251. szám

251. szám. 39. évi folyam Budapest, 1888. Kedd, szeptember 11. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere, Athenaen in­é p­ü 1 a t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere, Athenaeum-épü­l­et. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás p­ostán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 firt. VA as Siti kiadta postai kelenkül­dést. kívántatik, postából jogva havonként 56 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendo Hirdetésiek szintúgy mint előfizetések a »Pesti US Naplót kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épü­let, küldendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. A király Belováron. — szept. 10. A király szerdán, szeptember 12-én ér­kezik Belovárra. Mint legfőbb hadúr, a had­gyakorlatok megtekintésére utazik le, de vele megy Szt. István koronájának viselője, az apostoli magyar király is. S nem titok, hogy a horvát ellenzék titkos reményeket csatol a király személyes megjelenéséhez Horvátor­szágban. Sőt kilátásba helyeztetett az is, hogy a tisztelgő küldöttségek egyikét maga Strossmayer püspök fogja vezetni a király elé. Erről a kievi távirat után több oldalról szükségesnek látták megjegyezni, hogy ha ez csakugyan megtörténnék s ő Felsége a maga színe elé bocsátaná Strossmayer püspököt, az esetben Strossmayer részéről ezt oly ma­gyarázatoknak kellett megelőzniök, melyeket a király igazolásul elfogadott. Nem tudjuk, mi igaz ebből. De ismerjük Strossmayer múltját, ismerjük törekvéseit s ádáz gyűlöletét a magyar nemzet és igy a magyar nemzetnek alkotmányos királya ellen is. Mert az alkotmányos király nemzetével teljesen egy. A­ki a nemzetet gyűlöli és éle­tére tör, az nem választhatja el ettől az alkot­mányos királyt. Ha tehát Strossmayer csakugyan meg fog jelenni a király színe előtt, ez nemcsak Horvátországban, hanem azon kívül is igen nagy feltűnést fog kelteni, főképp a híres kievi távirat után. És nem lehet kétség, hogy a horvát ellenzék minden egyébnél inkább ezt fogná kizsákmányolni a maga czéljaira, és e tényt úgy fogná odaállítani, mint egy elfogadott tüntetést a bán és a magyar kor­mány ellen. A horvát ellenzék azzal érvel, s a vele összhangzó magas katonai és udvari befolyá­sokat azzal akarja megnyerni, hogy Stross­mayer püspök elmaradása sokkal nagyobb kellemetlenséget szülhetne, és sokkal több félreértést okozhatna, mint megjelenése. Mert a diakovári püspök távolmaradása akként is magyaráztathatnék, hogy talán a püspök ön­szántából maradt távol, a­mi a horvát közvé­leményt a lojalitás szempontjából tévútra vezethetné. Az a magyarázat pedig, mely sze­rint Strossmayer püspök egyenesen elalta­tott volna a király előtti megjelenéstől, még leverőbb hatást gyakorolna a horvát közvé­leményre. Ekként okoskodik és ekként fia­gyál a horvát ellenzék, hogy Strossmayer püspök megjelenését a király szine előtt ki­erőszakolja s hogy aztán e tényt a maga czéljaira kizsákmányolja. Mert annyi előre látható, hogy a mint Strossmayer akár küldöttségben, akár kül­döttség élén jelenik meg a király előtt, semmi körülmények közt nem fog oly nyilatkozatot tenni, mely a királynak alkalmat adhatna arra, hogy válaszát magához Stross­­mayerhez intézze. S a király válasza semmiképp nem lehet oly direkt dorgálás vagy rendreutasítás, a­mi a horvát ellenzék­nek lehetetlenné tenné, hogy hazugságokkal, ráfogásokkal és koholmányokkal mégis a Strossmayer megjelenésének tényéből magá­nak politikai tőkét ne csinálhatna. A mi meggyőződésünk szerint a magyar kormánynak abban az irányban kellene ér­vényesítenie befolyását, hogy Strossmayer püspök ne jelenhessék meg a király előtt. Mert akármint okoskodik is a horvát ellenzék, e tény minden beszédnél világosab­ban manifesztálná, hogy a magyar király színe előtt az oly törekvések, min­ket Stross­mayer képvisel, meg nem jelenhetnek. A­mi a horvát ellenzék abbeli remény­kedéseit illeti, hogy a király személyes meg­jelenése Horvátországban meg fogja ingatni a bán állását; erre nézve csaknem bizonyosak vagyunk, hogy a horvát ellenzéket keserű csalódás fogja érni. De előttünk az, ha a köz­vetlen jövőben semmi veszélyt nem is látunk, nem ok arra, hogy teh­át a későbbi jövővel ne törődjünk. S ezért óhajtjuk, hogy minden olyan momentum elkerültessék, mely későbbi aknamunkákra és politikai intrigyákra alkal­mas lehetne. Előre látjuk azt is, hogy a horvátok ki­vétel nélkül áradozni fognak a lojalitástól és mindenütt, a­hol csak lehet, hangsúlyozni fogják hűségöket az uralkodóház iránt. Mind­ez oly formában fog történni, hogy a vissza­utasítás alig lehetséges. De éppen ennélfogva politikailag nagyon eszélyesnek tartjuk vala, ha Tisza Kálmán miniszterelnök két nappal hamarabb érkezik haza Ostendéből és ő Fel­ségét személyesen is elkíséri Belovárra. Igaz, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök rendszerint nem szokta a hadgyakorlatokra elkísérni a királyt. De az is igaz, hogy voltak esetek, mikor elkísérte. Tehát prec­edens van reá. És ha van, akkor ennek ismétlése alig leendett bárhol inkább helyén, mint ma, mi­dőn a király Horvátországba megy, hogy az ottani hadgyakorlatokon jelen legyen , ámde ugyanakkor a horvát politikai tényezőkkel is kell hogy érintkezzék. Mert mindezekre már meg­vannak az előkészületek, s mind­­emez előkészületek közül csakis a magyar kormány fejének megjelenése hiányzik. A Kaas Ivor-párt megalakulása. (Saját tudósítónktól.) — szept. 10. A belvárosi független polgárok ma léptették fel képviselőjelöltnek báró Kaas Ivort. A Ferencziek­­terén levő iparoskor első emeleti helyiségei ez alka­lommal már délután öt óra tájban zsúfolásig megtel­tek választópolgárokkal, kik tömegesen s pártkülönb­ség nélkül jöttek el, hogy kifejezzék bizalmukat s ragaszkodásukat báró Kaas Ivor iránt. Az alakuló és képviselő-jelölő értekezlet nagy lelkesedés köze­pette folyt le s a polgárok mind, egyhangúlag Kaast kiáltották ki jelöltnek. Ezután küldöttség indult a jelöltért s midőn Kaas a terembe lépett, viharos él­jenzéssel fogadták. Kaas kijelentette, hogy elfogadja a jelöltséget s végül megállapittatott, mikor tartja meg programmbeszédét. A gyűlés lefolyásáról adjuk tudósítónk következő jelentését: Számosan a belvárosi választópolgárok közül jöttek el ma az iparoskor nagy termébe a választói gyűlésre. Többek közt jelen voltak: Királyi Pál, Cséry Lajos, Némethy Antal, Polónyi Géza, Wimmer Antal, Becker Károly, Ivánka Zsigmond, Sigray Pál, Fenyvesi Adolf, Kramer Miksa, Szadovszky József, Cseczky Károly, Kramer Bernát, Rosenbaum István, Anderlik Ede, Frey József, Eőry János, Hahóty Sán­dor, Bálint Imre, Goldstein Jakab, Hegedűs Károly, Hosszú Rezső, Lichtenstatt Salamon, Prayer Hugó, Rosenberszky Ödön, Tachy István, Vid­án Ádám, Kerekes Elek, Diamantenstein Ármin, Zilahi Simon, Mutschenbacher­ Béla dr., Ruttkay Vilmos, Vasskó Endre, Kőváry Ármin, Fellner Manó, Hajnik Béla, Török György, Stoll Nándor, Grebner Károly, Sto­­janovics István, Klein Gyula, Blázy Pál, Némethy Ignácz. Az értekezletet Polónyi Géza nyitotta meg s ajánlotta az egybegyűlteknek, hogy mivel Kl­é­h István fia betegsége miatt a gyűlésen meg nem jelen­hetett, helyébe Török György keressék fel az elnök­ség elfogadására. Török György elfogadván az el­nöki széket, örömmel üdvözölte a választókat, kik közt az iparos elem is nagyban van képviselve. Ajánlja báró Kaas Ivort jelöltnek, ki szintén a munka embere. Ezután Királyi Pál tartott beszédet. Minde­nekelőtt kegyelettel emlékezett meg Trefort Ágos­tonról, kinek képviselői megbizatását a kérlelhe­tetlen halál megszakította. A közművelődés és nem­­zetgazdaság terén szerzett kiváló érdemei mind­nyájunk előtt megörökítik emlékezetét, de különö­sen a belváros polgársága előtt, a­mely áldásos hazafias működésének egyik jelentékenyen ter­­muma volt. Elhunytával több rendbeli méltóság, állás és hivatal üresedett meg. Közülök egyik­nek a betöltése a belvárosi választópolgárok fel­adata, melynek lelkiismeretes körültekintéssel akar megfelelni. — Bármely párthoz is tartozzunk, el kell ismernünk, hogy közéletünk számos ága a reformátor szigorú kezét várja. (Általános he­lyeslés.) A közigazgatás ázsiai jellegét meg kell szüntetnünk, az igazságszolgáltatás legfontosabb kérdései megoldásra várnak. Pénz­ügyeinket már néhány évtizeden át rendezzük, d­e még mindig nem készültünk el. Közokta­tási intézményeink kiegészítésre várnak. Vízi közle­kedésünk minden évben ránk ijeszt, kereskedelmünk és iparunk föllendülése nagyszabású inic­iatíváktól függ. Ily állapotok mellett oly férfiút kell választa­nunk, a­kire rábízhatjuk bajaink orvoslását. (ügy van!) Olyan férfiú, a­kinek függetlensége, meggyőző­dése, jelleme, becsülete, munkássága és hazafias érde­mei teljes garancziát nyújtanak. Ha ilyen fér­fiúra találunk, ragaszkodnunk kell hozzá szívvel­­lélekkel, különösen manap, a mikor már a becsületesség — mely mindenkire nézve köte­lesség — érdem és nagyság számába megy. — Kaas Ivor báróban (Lelkes éljenzés) megtaláltuk azt a férfiút, ki mindnyájunk bizalmára méltó. Benne meg vannak azok a kellékek, melyek a belvárosi mandátumra érdemesítik. Kaas Ivor báró több mint két évtizede hírlapírással foglalkozik. Irodalmi pá­lyáját abban a politikai iskolában kezdte meg, melyet Deák Ferencz fényes szelleme ragyogott be. Kaas Ivor ezt az irányt és szellemet törhetetlen kitartás­sal következetesen megtartotta. Publiczisztikai fényes pályáján bebizonyította, hogy bír a meggyőződés bá­torságával, férfiasan él a vélemény szabadságával, lángoló hazafi, rajong a nemzet nyelvéért, melynek terjesztése egyik fő érdeme. De nem folytatja jellem­zését. Még azok is ismerik őt, kik sohasem látták, mert évtizedek óta mindennap találkozunk szellemé­vel. Igazi magyar ember és az igazságnak hű embere. Erre a férfiúra adja szavazatát. (Lelkes éljenzés.) Majd Polónyi Géza emelt szót. Alig van mon­danivalója azok után, a­miket a főváros büszke­sége . Királyi Pál az imént elmondott, de előre kijelenti, hogy elveinek teljes fen­tart­ás­á­vá­­ csatlakozik Kaas Ivor báró jelöltségéhez. (Él­jenzés.) Mivel szóló más párthoz tartozik, a maga és elvbarátai nevében csupán azt óhajtja megmagya­rázni, hogy miért támogatják Kaas Ivor bárót. Szóló és pártja az igazság harczát akarják keresztül küz­deni. Ez az egy választás nem fog változtatni a pártok számarányán, hatalmi befolyásán és parla­menti mérlegén. Mert ha változtatna, neki és elv­barátainak a pártállás más magatartást paran­csolna. Ez az eset nem forogván fenn, azt a kér­dést kell felvetnie : megérdemli Kaas Ivor báró a belvárosi választók megbízatását ? Kaas Ivor báró a tisztességes magyar sajtó első sorban álló har­­czosa és kijelenti nyíltan, őszintén, hogy a­mikor rá­szavaz, a magyar sajtót akarja megtisztelni. (Éljen­zés.) Kaas Ivor báró a magyarosodás zászlaját év­tizedeken át magasan lobogtatta. Legfontosabb nem­zeti ügyeink érdekében mindenkor ott volt a küzdők sorában. Ily férfiú méltóbb bizalmunkra, mint bár­mely érdekcsoport. Ma midőn a korrupcziónak olyan fattyúhajtásai vannak, mint a kaposvári mandátum és a temesvári, a pártérdek senkit sem nyűgözhet le. Ily állapotok mellett meg kell tennünk mindazt, a­mit becsületes ember megtehet becsületes emberért. Szavait Kaas Ivor éltetésével végzi. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Polónyi indítványára ezután Török György, Bálint Imre és Kramer Miksa urakból álló küldöttség ment a jelöltért és annak megérkezéséig az értekezlet kimondotta a Kaas-párt megalakulását és a következő tisztikart választotta meg: elnökök: Kleb István, Királyi Pál, Polónyi Géza, Török György, Brázay Kálmán, Gundl János, Heinrich István, Forgó István és Breitner Zsigmond; alelnö­­kök: Romeiser József, Szadovszky József, Becker Károly, Báthory Mihály, Matheidesz István, Sztoja­­novics István, Zubek Bertalan, Borbás József dr., Reményi Antal, Csukássi József, Kőváry Ármin, Wodiáner Fülöp ; jegyzők: Sigray Pál, Hegedűs Ká­roly, Bernáth Béla, Preyer Hugó dr., Acsády Ignácz, Várady Károly dr., Visontai Soma és Rozenberszky Ödön; pénztárosok: Gebhardt József és Burszky Dá­niel. A tisztikar megválasztása után még egy 300 tagú bizottság lett megválasztva. E közben megérkezett báró Kaas Ivor, kit belépésekor az egybegyűltek éljenzéssel fogadtak.­­ Török György bemutatván az értekezletnek Kaast, Királyi Pál rövid szavakkal értésére adta, hogy a választók őt jelölték ki képviselőnek és kérte Kaas nyilatkozatát. Báró Kaas Ivor erre a következő beszédet tartotta: Tisztelt polgártársak! Csodálkozva állok itt érzéseimben mélyen megrendülten, érezve csekély­ségem parányi voltát, mint egykor fiatalabb éveim­ben éreztem ezt a Niagara rázkódó talaján. A csodálat vesz rajtam most is erőt, most is úgy érzem csekély voltomat, mikor az ország e te­kintélyes, első kerületében polgártársaim engem jelölnek ki bizalmukkal egy oly mandátumra, me­lyet előttem az ország nagy szellemei bírtak, kik­nek nyomdokába lépni se érzem csekélységemet eléggé méltónak. Hiába keresem magamban e nagy kitüntetés okait. Midőn az önök megtisztelő szándé­kának első híre hozzám elérkezett, ki a fővárostól távol tartózkodtam, megkérdeztem lelkiismeretemtől, mily jogc­ímmel bízhatok én erre a nagybecsű biza­lomra. Mikor azt kérdeztem magamtól: vannak-e rá a múltban szerzett érdemeim ? — be kellett vallanom, hogy olyanok nincsenek. Mikor azt kérdeztem magam­tól : birok-e elég tehetséggel megfelelni e feladatnak, melyre történeti nevű elődeim e helyen, hol ma én állok, vállalkozhattak ? — be kellett vallanom, hogy tehet­ségeim, erőm csekélyek, s a megbízás nagyságával arányban nem állanak. Meg kellett ekkor kérdez­nem öntudatomtól, mi okuk lehet önöknek, uraim, hogy engem, az érdemtelent, a gyarló erejűt és te­hetségűt, ily bizalomra tesznek érdemessé párt-, osz­tály- és valláskülönbség nélkül ? Pártkülönbség nél­kül ! kiről tudták, hogy nyilvános pályámon mindig pártember voltam, — talán azért, mert tapasztalhat­ták, hogy egy tényező minden lépésemben irányadó, döntő volt rám nézve, hogy abban párttekinte­tet soha el nem ismertem, s ez a­ hazafi­­s­á­g. (Zajos éljenzés.) Osztály­különbség nélkül! Talán mert tudják, hogy osztály szerint soha se ítéltem meg az embert, hanem mindig belső ér­téke szerint, é­s mert érzik, hogy minden osztályt egy érték, egy érdek egyesit szellemben, törekvés­ben, haszonban s ez a munka. (Lelkes éljenzés.) Valláskülönbség nélkül! Mert bizonynyal él mind­­annyiunkban a hit, hogy valamint az egy Isten előtt valamennyien egyenlők vagyunk, úgy a hazafias és társadalmi kötelességek teljesítéséért a polgárok tiszteletében léteznie kell demokratikus egyenlőség­nek is. (Élénk helyeslés.) De azt hiszem, tisztelt polgártársak, nemcsak hiába akarnám keresni az önök bizalmának okait, nincs is jogom önöktől azt kérdezni, miért bíznak meg az én csekélységemben. A polgártársak bizalmából megérzi lelkem, hogy abban mi a jutalmazó, s rám nézve mi a kötel­­­e­s­s­é­g. A nap életadó sugaraival beragyogja a földet s a földnek nincs joga kérdezni a naptól, miért ragyog az ö­reg, a fekete rögre s nincs joga megtagadni azt, hogy vonzását kövesse. Ily napsu­gár az önök bizalma, mely rám világit most s enge­delmeskedni késztet. A polgárok bizalma parancsszó a közéletben, attól nem szabad elzárkózni senkinek. Önök parancsolni kívánnak velem, én rendelkezé­sükre állok. Önök e díszes helyet ajánlják számomra, én engedelmeskedem: az önök jelöltje va­gyok. (Perczekig tartó éljenzés.) Köszönöm lelkem mélyéből e megtisztelő helyet, melyre hogy valaha jussak, álmomban sem mertem reménylen­. Köszö­nöm, hogy velem kívántak rendelkezni . Ígérem, hogy a mi csekély erőmtől telik, mindazt rendelkezésükre bocsátom. Programmbeszédemet jövő vasárnap fogom tartani. (Élénk, tartós éljenzés.) Ezután még Polónyi Géza adta tudtára az értekezletnek, hogy Kaas Ivor báró képvi­selőjelölt szeptember 16-án, vasárnap délelőtt tartja meg programmbeszédét a Vigadó kis termében. Felhívta továbbá a választókat, hogy a­ki választói névjegyzé­ket akar, aki kaphat a párt helyiségében (Erzsébet­­szálloda I. emelet, 1. ajtó) naponta d. u. 5—8 óra közt, a­mely idő alatt a végrehajtó bizottság perma­nenten ülésezik. Végül Török György elnök meg­köszönte a jelen voltak részvételét és az egybegyűltek jelöltük éltetése közben oszlottak szét. * A belváros szabadelvű választói — írja a »P. Lt.« mai esti lapja -- tudvalevőleg Steiger Gyulának, az első hazai takarékpénztár igazgatósági főnökének ajánlották fel a jelöltséget. Steiger Gyula falusi birtokáról azt válaszolta a fel­szólításra, hogy előbb meg kell beszélnie a dolgot az első hazai takarékpénztár igazgatóságával, abból a szempontból, hogy mennyiben engedi meg az intézet élén elfoglalt állása, hogy a képviselői hivatásnak meg­feleljen , határozott választ a mai napra helye­zett kilátásba. Ma Steiger visszaérkezett falusi birto­káról a fővárosba és egy órakor értekezletet tartott a takarékpénztár igazgatóságával, s mikor a belvárosi szabadelvű párt végrehajtó­ bizottságának küldöttsége tisztelgett nála, kijelentette, hogy hajlandó elfo­gadni a mandátumot, ha polgártársai meg akarják bizalmukkal ajándékozni. Uj terhek és régi jogok. — szept. 10. Az uj szeszadótörvénynek a gya­korlatban még csak tíz napos élete, de már is nagyon hosszú története van. Tíz nap min­denesetre kevés egy ily gyökeres reform ha­tásának végérvényes megbírálására, de elég arra, hogy az uj törvény egyes következmé­nyei már nyilvánulhattak legyen. S tényleg nyilvánultak is és pedig oly mérvben, hogy a fogyasztó közönség teljesen megtelt velük. A magyar nép gazdaságilag oly nyomott helyzetben van, hogy fogyasztásának minden, még sokkal kisebb arányú megdrágulása is nagyon érzékenyen érinti, mivel azonban az ország jelenlegi pénzügyi kormányzásában uralkodó fiskális rendszerrel szemben kár volna a nemzetgazdasági érdekekre hi­vatkozni, akarva, nem akarva is el kell te­kintenünk a közönség újabb megtermeltetésé­től, annyival inkább, mivel szentesített és már érvényesülő törvénynyel állunk szem­ben, másrészt pedig a szeszadóreform eddigi hatásai más irányba terelik vizsgálódásainkat. Bízunk ugyanis a magyar nép józansá­gában, s feltételezzük róla, hogy az új teher­rel szemben arra a passzív álláspontra fog helyezkedni, hogy szabadulni akarván a te­her gyarapodásától, kevesebbet fog fo­gyasztani. S ezt a passzív ellentállást a szeszadóreform általunk remélt közvetett üdvös eredménye gyanánt már eleve öröm­mel eszkomptáljuk. De a­miben az új szesz­adótörvény által felrótt teher már­is károsan nyilvánult, az az a j­o­g­v­i­s­z­o­n­y, a­melyben a földbirtokos, bérlő, kereskedő és iparos, szóval a munkaadó munkájá­val áll. Különösen a mezőgazdasági mun­kák körében szokásban van ugyanis, hogy az állandó, éves cselédek és napszámosok számá­ra, készpénzbeli járulékukon kívül, még élelmi czikkekben, s kiválóan pálinkában is fizetnek bért. Most a szesz az új adó következtében tetemesen megdrágult, s a gazda nem igen hajlandó többé a kikötött ital­­mennyiséget természetben kiszolgáltatni, hanem vagy kevesebb szeszt, vagy pedig annyi készpénzt akar mun­kásainak adni, a­mennyi megfelel amaz árnak, melyen az illető szesz­mennyisé­g a szerződés megkötése alkalmával kapható volt. Ez történik a korábbi keletű és még folyó jogviszonyok­nál. A most keletkezőknél a birtokososztályt természetszerűleg ugyanezek a szempontok vezérlik, mivel nincs olyan érdek, mely a gazdaközönségnek azt tanácsolná, hogy a munkabért az adó emelkedésének arányában növelje. S a birtokososztály szempontjából ez helyes, mert az új szeszadó­törvény a földművelést nem teszi jövedelme­­sebbé, nincs tehát ok arra, hogy a gazda a kiadási rovatában nagy jelentőségű munka­bért — ha mindjárt közvetett alakban is — éppen ennek a révén emelje. Ott áll azonban a másik oldalon a cse­lédség a maga igényeivel és elégületlenségé­­vel s a kérdés e két éve rendkívül nehézzé teszi annak megítélését, melyek fél javára billentessék le a mérleg. Alapjában véve a munkások nem igényelnek semmit, csak régi, megillető bérüket kérik, de változatlan alakban és mérvben, a­mit azonban a gazda — önnön kára nélkül — az említett okokon jó szerrel meg nem adhat. S ide ke­letkezett tehát egy nagy arányú nyílt kérdés, mely, a túlzás minden árnyalata nélkül, igazi belső forradalmat keltett minden birtok köré­ben. Jogi distinkcziókat mennél könnyebb találni a differencziák eloszlatására, helyeseb­ben új állapot teremtésére, de a nemzetgazda­ság általános érdekéből felette sajnáljuk, hogy e különbözeteknek az óriási teher következ­tében keletkeznie kellett, mert lehetetlen a kérdést akként elintézni, hogy vagy a munka­adó, vagy a munkás érzékenyen ne káro­sodjék. A szeszfogyasztás remélhető megcsappa­násának arányában természetszerűleg apad­ni fog az az adójövedelem is, melyet a kormány az új szeszadótól vár. S közvetlen tapasztalatok eredménye gyanánt állíthatjuk, hogy a szeszadóreform érvényesülésének első évnegyedében az adó lényegesen mö­götte fog maradni a várakozásoknak, mivel a törvény életbelépése előtt, a vidéken kiki beszerzett oly készletet, a mennyit a pótadó kötelezettsége nélkül beszerezni egyáltalán le­hetett s ezzel a készlettel igyekszik boldo­gulni, a mennyire telik. Nagyon keserűen el­fanyalodott a parasztosztály, midőn oly napra virradt, melyen a régi rosszaságu italért tete­mesen többet kellett fizetnie s —­ ismételjük — józansága, de meg­nyomott anyagi viszo­nyai is a szeszfogyasztás apasztására fogják utalni. Az új szeszadótörvény okozta elégület­­lenséget a küszöbön álló regaleváltság fokozza, a­mely elé most épp oly aggodalom­mal tekintenek, mint a­milyen reményeket fűztek hozzá korábban. Eltekintünk most azoktól a sérelmektől, melyek a javaslatban rejlenek és melyeknek orvosoltatniok kell, ha ugyan a regaleváltság nem akarja még gyarapítani a földtehermentesítés és szőlő­­dézsmaváltság által is okozott károkat. A ter­vezetnek nemcsak ama pontjai sérelmesek, melyek minőségüknél fogva károsítják a gaz­dát, de sérelmesek ama határozatai is, melyek egyes kérdéseknek érdeme fölött elsiklanak s egy-egy általános hangzású mondattal ütnek el nagyjelentőségű részleteket, de a beavatot­tak szemében a szándékra mégis kellő világot vetnek. Eger város képviselőtestülete is az odavaló bortermelők és italméréssel foglalkozók nagymérvű károsodását értette ki a regáli megváltási tervezetből, s ez alapon intézte a pénzügyminiszterhez az általunk közölt feliratot. Egyes városokban, mint pl. Erdély több helyén, s Heves megye fővárosában is az italmérési jogot ez ideig akként gyakorolták, hogy az a régi törvény és a volt földesurasággal kötött egyezmény alapján az év bizonyos szakában a lakosokat, további részében pedig a fö­l­­desuraságot illette meg díjmentesen; minthogy pedig a regále-megváltási törvény­­javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy a jog természete az érté­­kesítés módjától független: ama városok italmérési joga, melyek azt a jelzett után szerezték meg, lényegéből mit sem veszít, ha mindjárt a jogosultak egyike­­másika bir­tokjogát harmadik személyre át­ruházta, másnak eladta, vagy bármiként el­idegenítette is. A regále-megváltási javaslat alapján azonban az állam a váltságot csak a jövedelmi adó arányában megállapí­tandó érték szerint eszközli, mivel pedig egyes városokban az italmérést bizonyos időszakon át díjmentesen gyakorolták, közel áll az a veszély, hogy az állam, a javaslat betű sze­rint való tartalma szerint, ezek italmérési tu­lajdonát minden kárpótlás nélkül fogja birtokába venni. Ez az eljárás pedig híján volna minden méltányosságnak, sőt a­mennyiben a mérési díjmentesség megszüntetésével az egész évre szóló díjfizetést rendszeresítené, s egy kétség­bevonhatatlan érvényű vagyont minden ellen­érték nélkül tulajdonítana el, a jogfosztás jellegével bírna. Budapest, szept. 10. Tisza Kálmán miniszterelnök csütörtökön, e hó 13-án érkezik Ostendéltől Budapestre. Albrecht föherczeg Berlinben. A német hadse­reg őszi gyakorlatain, melyekben a gárda és a III. hadtest vesz részt, Albrecht föherczeg is részt vesz. A föherczeg e végből már tegnap Berlinbe érkezett és egy táviratunk szerint ma végignézte a harmadik hadtest dis­­szemléjét. A lapok már most foglalkoznak a főherczeg látogatásával, mely, mint a »Köln. Zig« berlini officziózusa hangsúlyozza, egész kiváló figyelmet érdemel. Levelező hosszasan foglal­kozik a főherczeg katonai pályájával s igy folytatja : Nekünk németeknek különös okunk van örvendeni jelenlétének a mostani császár-hadgyakorlatoknál, mert tudjuk, hogy a főherczeg-tábornagy meleg hive a német szövetségnek s nagy tisztelője a német hadseregnek. A fo­gadtatás, mely Berlinben várakozik reá, méltó is lesz egy dicsőségkoszorúzta hadvezérhez. Vilmos csá­szár a disz­szolgálatra Hänisch tábornokot, a 15. had­test lovashadosztályának parancsnokát s Bülow őr­nagyot a nagy vezérkartól rendelte ki. A czár utazása, III. Sándor czár, mint távira­taink jelentették, a múlt héten megkezdte valami két év óta kilátásba helyezett nagy körútját birodalma keleti részeiben s már Jekaterinoszlávba érkezett, hogy személyesen végignézze az ottani nagy hadgya­korlatokat. Hogy onnan hova megy, azt még nem tudni, mert a czár nem szokta úti programmját elő­zetesen közzétenni. Annyi bizonyos, hogy Német­országba egyelőre nem megy, s ha igaz, hogy nagy körútja teljes két hónapot vesz igénybe, akkor két­ségtelen az is, hogy éppen nem siet viszonozni Vilmos császár peterhofi látogatását. Mint udvarias em­ber, bizonyára megteszi majd ezt is, de csak ké­sőbb, novemberben, vagy a tél folyamán. Egyelőre sürgetőbbnek tartja birodalma távoli részeit be­járni, mint a német császár udvariasságát viszo­nozni. Ez a tény elég élénk világot vet a peter­hofi látogatás politikai következményeire. Az orosz­német viszonyok, ha egyben-másban el is vesztet­ték ridegségöket, lényegükben nem változtak . Pétervárott lehetetlennek tartják a bolgár kérdésben akár csak diplomácziai akc­iót is kezdeni. A czár hosszas távolléte fővárosától mindenesetre annak

Next