Pesti Napló, 1889. március (40. évfolyam, 60-89. szám)
1889-03-01 / 60. szám
elyet a király el is fogadott s csak az ügyek leiglenes vezetésére kérte föl a miniszteket. Erre a ház nyomban elnapolta üléseit. Nem parlamenti vereség, nem a tbbség szétmállása okozta tehát Crispi visszalépését. A miniszterelnök éppen két héttel eelőtt olyan fényes bizalmi szavazatot kaott, melyből azt lehetett következtetni, hogy pzicziója évekre biztosítva van. Száznál nayobb többséggel felelt a ház Crispi ama klánságára: »Nem akarok kétes helyzeteket, mondják ki nyíltan, helyeslik-e politikámat: jen vagy nem.« A ház erre válaszolt s olyan módon fejezte ki bizalmát, mely Crispi legmnokább ellenségeinek is imponált. Ez azonban külügyi kérdésben történt s már akkor elmerült az aggodalom, hogy ha majd a pénzügyi törvényjavaslatokra kerül a sor, a minisztérium komoly veszélynek megy eléje. Pedig Crispi ezt a veszélyt is elhárítani igyekezett s csak néhány héttel ezelőtt áldozta föl a népszerűtlen Magliani pénzügyminisztert s bízta Perazzira e tárcza kezelését. Csakhogy hasztalan változott a pénzügyminiszter, maga a pénzügyi helyzet változatan maradt. Már pedig Olaszország pénzügyi viszonyai fölötte kedvezőtlenek. Igen sok ok járult az utolsó években megrontásukhoz. Masszovalit Crispi már elődétől örökölte, de a múlt évi összeütközés Abissziniával s általában az egész afrikai gyarmatpolitika költségez ő budgetét terheli. Ehhez járul a Crispi által Olaszország európai politikájában létesített fordulat, mely a katonai költségek lényeges szaporítására vezetett. Ez ugyan nem kizárólag Crispi terhére írandó; magát a törvényhozást, mely éveken keresztül pazar bőkezűséggel szavazott meg mindent, mi a hadsereg vagy a tengerészet czéljaira kéretett, szintén felelősség terheli. Mindez a költségszaporodás azonban elviselhető maradt volna, ha az utóbbi években komoly gazdasági válság nem sújtja Olaszországot, melynek hatását az olasz-franczia vámháború igen érzékenyen fokozta. Főleg a szegényebb osztályok, a munkásnép és a parasztság érzi a franczia retorziók egész ridegségét s e rétegekben az elszegényedés és ínség roppant arányokat ölt. A parasztság tömegesen özönlik tengeren túli országokba s az utóbbi években a kivándorlás csakugyan elijesztő fokra emelkedett. A munkások viszont örökös lázongásokban fejezik ki elégedetlenségüket s habár mozgalmaik részben külföldi izgatásokra vezethetők vissza, nem kevésbbé konstatálható — s ezt hivatalos részről is megtették — hogy a mozgalmakban a nyomor és nélkülözés szintén nagy szerepet játszik. Ilyen körülmények közt kezdte tárgyalni a képviselőház a múlt héten Perazzi pénzügyminiszter javaslatait a deficit fedezése iránt. Mindenfelől az az óhaj merült fel, hogy az államháztartásban takarékoskodni kell, hogy a kiadásokat tetemesen le kell szállítani. Valami ötven napirend-indítvány terjesztetett elő, melyek közül a legtöbb pozitív javaslatokat tartalmaz a megtakarításokra nézve, így például Bonghi indítványa körülményesen felsorolja a budget ama tételeit, hol lehet hatvanöt milliót megspórolni. Az általános vita az indítványozók zárbeszédével tegnap ért véget s ma kellett volna a számtalan indítvány fölött szavazni. Crispi azonban jónak látta be sem várni a szavazást, mert bármi lett volna végeredménye, az könnyen kompromittálhatta volna őt mint a jövő emberét. Mert hogy ő a jövendőbeli miniszterelnök, hogy a király ismét csak őt fogja a kabinetalakítással megbizni, abban Rómában senki sem kételkedik. Crispi 1887. augusztus 7-én lépett az olasz kormány élére s azóta egyetlen egyszer sem szenvedett akár csak kisebb kérdésben is vereséget, ami Olaszországban nem közönséges sikert jelent. Most sem akarta tehát magát egy szavazás esélyeinek kitenni, mert, noha a legspeciálisabb belügyi kérdésről volt szó, a leszavazás mégis csorbíthatta volna tekintélyét. Crispi önként leköszönt tehát,hogy nemsokára sértetlen tekintélylyel lépjen egy új minisztérium élére. A legújabb események nem jelentik Crispi vereségét. Nem maga, hanem néhány eddigi szakminisztere idézte föl a válságot, mely lemondásukkal véget is fog érni. Ellenben Crispi ismét visszatér eddigi helyére. Az ő nevéhez egy egész politikai rendszer fűződik. Bukása Olaszország viszonyát a középeurópai hatalmakhoz kiforgatná s minthogy Umberto király, valamint a parlament óriási többsége sértetlenül fenn akarja e viszonyt tartani, csupán Crispi lehet a jövendő miniszterelnöke. E válság tisztán belügyi s a külpolitika valamint Crispi maga érintetlenül fog belőle kikerülni. Fővárosi ügyek. A hasmérési szabályrendelet a kormány jóváhagyásával is el lévén látva, a tanács mai ülésébe kiadta az utasításokat, hogy a szabályrendelet végrehajtassák. E tekintetben utasította a vásárigazgatóságot. Nevezetesen a mészárszékekben a nyomatékot nem szabad a hússal együtt mérni s a bivalyhúst csak külön helyiségben lehet árulni. A közélelmezési osztály pedig kidolgozza a húsrészek megkülönböztését és árait feltüntető táblázat tervét s az aztán a szárszékekben ki fog függesztett. A Podmaniczky-utczai villamos vasút kiépítésének befejezése óta a tanács június tizenötödikére űzte ki. A gyermeksirok a kerepesi uti temetőben oly nagy mértékben telnek meg, hogy az 1—2 fitos sirhelyekből már alig van. A tanács, nehogy a szegény emberek kisdedhalottaikat a kőbányai temetőbe legyenek kénytelenek hordani — a hónuk alatt szokták a koporsót vinni — utasította a közegészségi osztályt, hogy ugyane temetőben újabb gyermeksírhelyeket jelöljön ki. Két nagyobb terület, melyekben a halottak már 30 éve feküsznek, erre felhasználható lesz. Két állatorvosi állás betöltése iránt a tanács mai üléséből a pályázatot kiírta. A főváros közgyűlése. — Második nap — A főváros közgyűlésén a tegnapi izgatottságot másik csend váltotta fel. A bizottsági tagok igen gyér számban jelentek meg s a napirendre felvett legtöbb ügyben úgyszólván minden vita nélkül fogadták el a tanács előterjesztéseit. A kórházak ez évi költségvetésére vonatkozó belügyminiszteri leiratok előterjesztése után felszólalt Fenyvessy Adolf s kifogásolta a miniszter amaz eljárását, hogy a napi ápolási díjakat oly összegben állapítja meg, amelynél az ápolás magának a fővárosnak tényleg többe kerül, továbbá, hogy az ápolási díjak megállapításánál a főváros által kórházi czélokra beruházott nagy összegek évi kamatjai figyelmen kívül hagyatnak. Kijelenté, hogy a jövő évi ápolási díjak megállapítása alkalmával ez ügyben konkrét indítványt fog a közgyűlés elé terjeszteni. — Miklós Ödönnek a Hyatt-féle amerikai szűrők felállítására nézve előterjesztett utóbbi feltételeit a közgyűlés nem fogadta el, s Herzog Péter, dr. Szabó József és Poonyi Géza felszólalása után egyhangúlag elhatározta, hogy amennyiben Miklós Ödön nem hajlandó az említett szűrőket az első ajánlatában foglalt feltételek mellett felállítani, lemond azon tervről, hogy e szűrőkkel nálunk kísérlet tétessék. Császár Jenőnek indítványát, hogy az elemi iskolákban a tanítás ideje október 1- jétől márczius hó végéig közegészségi okokból reggel 8 óra helyett 9 órakor kezdődjék, javaslattétel végett a tanácsnak adták ki. Részletes tudósításunkat itt adjuk. A mai folytatólagos közgyűlés Ráth főpolgármester elnöklete alatt a tárgyalást az unitárius egyházközség telke ügyével kezdte meg. Vita nélkül megengedték, hogy az egyházközség a telek egy részén bérházat építhessen, hogy a templom építési költségeit ennek a jövedelméből fedezze. A lipótvárosi templom építési programmját a folyó évre a javaslat értelmében elfogadták. A kőbányai mázsahivatalt, miután az évi bevétel csak 100 frt, megszüntetik, de a kereskedelem érdekei szempontjából egy mázsájét havi 35 frt díjjal mégis tartani fognak. A leszámítoló pénzváltó banknak a ferenczvárosi pályaudvarnál épített ideiglenes raktárak bekerítésére még 11,000 négyszögöl területet átadnak s a költségek akép számoltatnak el, a mint az ideiglenes raktárakéi. Tudomásul vették a belügyminiszter leiratát, mely szerint a János kórházban és elmebeteg osztályban egyformán 90 kr. napi ápolási díj szedhető. Fenyvessy Adolf ez alkalomból sajnálattal emeli ki, hogy a belügyminiszter a kiszámított ápolási napidíjakat az önköltségen alul leszállítja. A fővárosnak a kórházaknál úgy is tetemes vesztesége van. (Igaz !) Több évre ki lehet mutatni, hogy a betegápolás naponként jóval többe kerül, mint amennyit a belügyminiszterileg megállapított díj kitesz és ezen veszteséget nem engedi a kormány kipótoltatni oly módon, hogy a hiány, mint szükséglet, a következő év kiadásai közé felvétessék. A fővárosnak igen nagy vesztesége van abban is, hogy az idegen betegek ápolási díjainak tetemes része behajthatatlan. (Úgy van! így 1887. végén csak a Rókus-kórháznál 300.000 frtnyi hátralékkövetelésünk volt többnyire felvidéki megyéknél. És ha az egyik évben valami ezekből a hátralékokból befoly, ugyanazon évben az újabb hátralékok rendesen felülmúlják azon bevételeket. De a legnagyobb hátrány abban áll, hogy a kiadások közé nem engedi számítani a belügyminiszter a kórházak nagy építési költségeinek kamatait, így az üllői-úti új kórház 1.600.000 írtba került, a telket nem is számítva, és a most tervben levő új Rókus, a János kórház, az óbudai, valamint a múlhatatlanu megépítendő fertőző kórház építése az üllői utiva együtt 5 — 6 millióba fog kerülni. Ha ez összegnek csak 0/11 százalékát veszszük, ez 225—270 ezer frtnyi kamatterhet tesz, melyet a városnak magának kel viselni az egész országért, ha meg nem engedtetnék, hogy ezen kamatkiadás szintén a szükségletbe beszámíttassék. Az pedig nem igazságos, hogy ezen terheket az egész országból való betegekért a főváros viselje. (Igaz!) Ezt nagyon megfontolandónak tartja szóló, midőn új kórházak nagy költségű építése elé megyünk és sem hogy ily nagy terheket vállaljunk el, inkább redukáljuk a lehető minimumra a kórházak építését. (Helyeslés.) A kórházak költségvetésére nézve tett miniszteri észrevételekre felvilágosító feliratot küldenek. Az amputált testrészek eltakarítása ügyében készült szabályrendeleti tervet elfogadták. A németvölgyi temetőben a tábla-sirhely dijak helyett a hely- és sorosztály szerinti sírdijak fognak életbe léptettetni. A budai evang. hitközség részére a folyó évre is 800 frt rendkívüli segélyt szavaztak meg. Mária Valéria főherczegnő eljegyzése alkalmából teendő intézkedések ügyében Ráth főpolgármester elnöklete s Kamermayer polgármester alelnöksége mellett bizottság küldetik ki. A tagok összeállítása az elnökségre bizatik. A városmajori Bors-féle telkek szabályozásának módosítását elfogadták. Egy gellérthegyi ház megszerzését a Gesztenye utczában elhatározták. A József-körút megnyitása alkalmából fölmerült költségekre a főszámvevő által kijelölt fedezetet elfogadták. Vitát keltett a Hyatt-féle szűrők ügye. Miklós Ödön, az ajánlkozó, megmásítva előbbi ajánlatát, a 3 — 5000 köbméterre berendezendő vízmű 62.000 frt költségét részletekben előre kérné, holott előbb csak a siker bebizonyulta után utólag kérte fizetni. A közgyűlés Herzog P., dr. Szabó József egyetemi tanár és Polonyi felszólalása után egyhangúlag visszautassa e módosított ajánlatot. A nagykörúti vilamos próbavasút meghosszabbítása kérdésében az iratokat a köztek, minisztériumhoz azzal a kérelemmel terjesztik föl, hogy most már a közigazgatási bejárást rendelje el. A városligeti fasor megritkitása kérdésében a közgyűlés ragaszkodik a tanács álláspontjához s az iratokat a kormányhoz fölterjeszti. Az adókivető bizottságokhoz a tanács álta bizalmi férfiakul kijelölt polgárok névsorát jóvá hagyták. Ezzel a közgyűlés befejeztetett. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, márczius 1 A képviselők az ülése délelőtt 10 órakor. A belügyminiszter fogad déli 12—1 óráig. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter fogad d. u. 2 órakor. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. Nemzeti múzeum, régiségtár d. e. 9— d. u. 1. (1.) Mai szármnkhoz fél iv melléklet van csatolva, e tartalommal. Nagy István beszéde a képviselőház febr. 28-diki ülésében. — Honti ügyek. — Törvényjavaslat a Tisza völgyének védelméről. — Szinlapok. — Nyilttér. — febr. 28. A király ö Felsége ma délben fél 1 órakor magánlakosztályaiban külön kihallgatáson egyidejűleg fogadta Torcy alezredest, a bécsi franczia követséghez újonnan kinevezett katonai attachét és de Pange marquis századosfőnököt s eddigi attachét. Egy órakor ő Felsége Deines német katonai attachét fogadta, szintén külön kihallgatáson. — Fejérváry báró honvédelmi minisztert ő Felsége tegnap hosszabb kihallgatáson fogadta. — Ő Felsége márczius 4-én hétfőn délelőtt 10 órakor általános kihallgatást fog adni. Előjegyzések a kabinetirodában (budai kir. váriak) eszközöltetnek. A trónörökös hagyatéka. Már említettük, hogy a trónörökös lakószobáiban a minap fejezték be a trónörökös hagyatékának leltározását. Most kőművesek és egyéb munkások dolgoznak e termek kiürítésén és újrarendezésén. Ugyanis a lakószobák egy részével Stefánia trónörökösné lakosztályát fogják bővíteni. Stefánia trónörökösné és leánykája Miramareból való visszatérésük után fogják e termeket elfoglalni, s ezért ápril közepéig el kell az új berendezéssel készülni. Holnap, márczius 1-én oszlatják fel a trónörökös udvartartását. A vadászati gyűjteményt tegnap becsülte meg Hodek preparátor. Van a gyűjteményben mintegy 300 pár szarvasagancs, köztük egy dámvad ritka szép agancsa. Az állatot a trónörökös 1884. őszén lőtte Obenhorstban, keleti Poroszországban, hol a mostani német császárnak vendége volt. A véderőjavaslat 25-ik szakasza. Országh Sándor, az óbudai képviselő levelet intézett Végh Jánoshoz, mint a febr. 17-én tartott választói közgyűlés elnökéhez, melyben kijelenti, hogy a 25. §-t szavazatával támogatni fogja. — Ungvárról jelenti egy sürgönyünk: Ung megye törvényhatósági bizottsága gróf Száray Antal nagyhatású indítványára egyhangúlag elhatározta, hogy a véderő törvényjavaslat 25-ik szakasza ellen az országgyűléshez feliratot intéz, a képviselőket pedig felszólítja, hogy a szakasz ellen szavazzanak. Ez utóbbiról már tettünk is említést. Hartenau gróf és neje, vagyis Battenberg Sándor herczeg és neje Leisinger Johanna,— mint Mentoneből írják, — a délvidéken valószínűleg hosszabb ideig fognak tartózkodni, minthogy Hartenau grófné makacs tüdőhurutban szenved, melyet az enyhe éghajlat által legyőzni remél. Orvosai azt tanácsolják neki, hogy most ne menjen hidegebb éghajlat alá. Darmstadból írják, hogy az ottani fényképészek valóságos ostrom alatt állanak. Mindenki csak a volt énekesnő arczképét akarja venni. Külföldre sok ezer fényképet küldtek szét, melyek a volt énekesnőt különböző kosztümökben ábrázolják. Magyar költők olasz nyelven. Tegnapi tárczánk részletesen megemlékezett irodalmunk egy olasz barátjáról, az agg Caniniról, ki a 11 libro‘dell’ Amore« (a szerelem könyve) czímű több kötetes anthologiájába számos magyar költőtől is vett föl szerelmi költeményeket. ,E költeményeket részben Canini fordította németből, részint mások fordították neki magyarból. Ez utóbbiak közt volt Pavoini P., a pontederai gimnázium fiatal igazgatója és jónevű olasz költő is, ki annyira megkedvelte nyelvünket, hogy teljesen elsajátította. Nemrég elhatározta, hogy magyar íróktól anthologiát tesz közzé olasz nyelven, s e végre lefordította már: Kisfaludy Károlynak két, Petőfinek tizenkét, Lisznyay Kálmánnak egy, Komócsy Józsefnek egy, Lévay Józsefnek egy, Jakab Ödönnek egy és Reviczky Gyulának egy költeményét. Mielőtt azonban munkáját közre bocsájtaná, meleg hangú magyar levelet irt Szaba Tamáshoz, a Petőfi-társulat titkárához, kérvén őt, hogy ajánljon neki magyar költőket, kiknek műveit még lefordíthatná. Az olasz költő levelében megjegyzi, hogy Canini A. M. ajánlatára Vajda Jánostól is akar fordítani. Szana Tamás fordításra ajánlotta még Tóth Kálmánt, Bartók Lajost, Dalmady Győzőt és Vajda Jánost. Pavolini könyvét Szana Tamásnak fogja ajánlani. Látogatás Bismarcknál. A vaskanczellárnak egy fiatalkori barátja, John Wallrop Motleys nemrég megjelent emlékirataiban érdekesen ír le egy látogatást, melyet nejével 1868 táján Bismarcknál, Varamban tett.Mikor a postakocsin odaértünk Bismarck kastélya elé, már künn állt az egész család: Bismarck, neje, Mária és Herbert. A legszívélyesebben üdvözöltek és bevezettek bennünket a házba. Ők alig változtak ama tizennégy év alatt, mióta utoljára láttam. Bismarck valamivel erőteljesebb és teltebb, neje azonban még ennyit sem változott. Mária igen szép leány, sötét hajjal és szürke szemekkel, egyszerű, keresetlen és jókedvű, amilyenek a szülei. Életmódjuk is a lehető legegyszerűbb, amit már az is mutat, hogy bennünket azon porosan, amint megérkeztünk, bevittek az ebédlőbe és az asztalhoz ültettek. Ebéd után Bismarckkal hosszú sétát tettem az erdőben, s ez alatt a legkedélyesebben társalogtunk minden lehető dologról. Bismarck annyira természetes minden szavában és mozdulatában, hogy az ember nem is gondol rá, hogy egy nagy világtörténelmi jellem az, akivel beszél. Este megint a társalgó teremben ültünk valamennyien. Bizony ez nem volt valami elegáns szaloni kép, melyet ez a kis társaság nyújtott. Össze-vissza ültünk, kiki tetszése szerint, az egyik beázott, a másik sört ivott, a harmadik savanyuvízzel oltotta szomját, Bismarck pedig pipázott. Még pedig keményen. Azóta már leszokott a dohányzásról, s most csak nagyon ritkán gyújt rá egy-egy pipa gyönge dohányra, akkor azonban a legerősebb szivarokat és dohánynemeket szívta. Varzinban fölötte egyszerű az életmód, de azért nem a legszabályosabb. Kiki akkor kel föl, amikor akar, egyszer korábban, máskor későbben. Bismarck maga 11 órakor jelent meg a reggelinél. Egy tojás és egy csésze kávé: ez az összes reggelije, mely után rágyújt egy csibukra. Mialatt füstfelhőbe burkolja magát, felbontogatja az érkezett leveleket és egy-két sor jegyzetet készít róluk. A fiúk azalatt billiárdoznak. A reggeli után Bismarck és én megint hosszabb sétát tettünk, mely alatt főkép a franczia háborúkról beszélgettünk. Három óra tájban ültünk az ebédhez, minden öltözetváltás nélkül. Az étkek egyszerűk, de jók, a borok kitűnők. E látogatás úgy nekem, mint nőmnek legkedvesebb emlékeink közé tartozik.« Asszony-felolvasó: M. Szaák Lujza, ki ma este az iparos körben felolvasást tartott, szép, intelligens arczu asszony, aki tavaly nem kis feltűnést keltett azzal, hogy meg merte kritizálni Jósikát, sőt — horrendum dictu — indokoltnak merte találni azt is, hogy a publikum elhanyagolja a néhány évtized előtt még annyira kegyelt regényírót. Kis tanulmánya, melyet az első igazi magyar regényíróról írt, szélesebb körökben is sokat beszéltetett magáról s mindenki elismerte, hogy az egész dolgozatban legföljebb a stílus az, mely asszonyíróra vall. S akik ma este egyszerre látták és hallották Szaák Lujzát, konstatálhatták is, hogy a szép asszony határozottan jobban fésüli magát, mint a stílusát. Hanem aztán a kissé borzas stíluson kívül kevés is volt a felolvasásban, amit egy komoly, hozzáértő férfi szívesen ne vallott volna a magáénak. Komoly tárgyról (»Kossuth védegylete«) komoly kutatások alapján és szinte nagyon is komoly megjegyzésekkel kísérve tartott felolvasást és a legnagyobb dicséret, amit róla elmondhatni, az, hogy még a felolvasó szép jelensége, rokonszenves orgánuma és nőies bája sem tudta egészen elvonni a figyelmet a tárgyról, mely felolvasásának magvát képezte. Egy-egy rossz helyen felhangzott éljenzés ugyan rontott néha az illúzión, de egészben kétségbevonhatlan, hogy Szaák Lujza felolvasása egy okos asszony felolvasása volt, akiről mellékesen azt is észrevehette a hallgató, hogy nemcsak okos, de szép asszony is. A Rudich-féle hagyaték talán mégsem kerül peres útra. Legújabban ugyanis Bács-Bodrogh vármegye és Szabadka sz. kir. város törvényhatósága is kijelentette, hogy hozzájárul a tervezett egyezséghez. A honvédelmi miniszter, akinek ellenkezése tette eddig lehetetlenné az egyezséget, most már szintén hajlandó annak megkötésére oly feltétel mellett, ha köteles részét harminczezer írtra egészítik ki. A kultuszminisztérium pedig a honvédelmi minisztérium beleegyezésétől tette függővé a saját hozzájárulását, így tulajdonképen valamennyi fél belenyugodott az egyezkedésbe s miután minden valószínűség szerint a honvédelmi miniszter kívánságát elfogadják, az ügy békés megoldása legközelebb várható. Gyermekszerelem. Váczott nagy feltűnést keltett tegnap egy alig tizenhatéves fiúnak öngyilkossága a szerelemből. A tizenhatéves V 1tax Béla kereskedőtanonc szerelemre lobbant egy tizennégyéves iskolás leány iránt, akivel azonban soha egy szót sem váltott. A fiú legutóbbi vasárnap este, mikor a szülők nem voltak otthon, elment a leány lakására, két levelet adott át egy kisebb leánynak és ott a folyosón vízzel töltött pisztolylyal szájába lőtt és szörnyet halt. Az egyik levél a leányhoz volt intézve és szerelmi ömlengéseket tartalmaz, a másikban a leány apjától bocsánatot kér, hogy házában követi el az öngyilkosságot. A fiúnak mostoha apja van Székesfehérvárott, öngyilkos hadnagy. Linzből távírják. A 14. gyalogezred egy hadnagya, Wachtel von Elbenbruck, ma a lakásán agyonlőtte magát. Tettének okát nem tudják. A Parnell-per szenzácziós fordulata. Azokról a hatalmas drámai jelenetekről, melyek szerdán a Parnell-ügyben kiküldött parlamenti vizsgáló bizottság előtt lejátszódtak, február 26-iki kelettel Londonból a következőket jelentik: Már jóval a tárgyalás megkezdése előtt nagy hallgatóság töltötte meg a termet. Gladstone halványan és izgatottan foglalt helyet a három bíró mellett. Parnell, Labouchére, Harcourt és az ír képviselők legnagyobb része az első padokban helyezkedtek el. Mindannyian feszült kiváncsisággal várták Pgo 11 érkezését, ő azonban nem jött. Nevét emlegették, de ő nem válaszolt. Izgatott suttogás futott végig a termen, amikor hirtelen Soames, a »Times« jogtanácsosa, halk, rezgő hangon előadta, hogy Pigott e hó 25-ikének estéjén a szállodából, ahol megszállva volt, távozott, s azóta nyomtalanul eltűnt. Erre Russel Károly, Parnell jogi képviselője, az elfogatási parancsnak azonna való kiadatását kérte, mely kérésnek a vizsgálóbizottság azonnal helyt is adott. Az elnök ezután általános izgatottság között kijelenti, hogy ő a tárgyalás folytatására nincs előkészülve, és meg kel fontolnia, mit tegyen ezután. Az elnök e kijelentésére felemelkedik Russel és határozott hangon a következőket jegyzi meg : »Bármit is akarjon tenni a »Times«, mi kívánni fogjuk, hogy e vizsgálat befejeztessék, mert Pigott mögött többen is állanak. Gyalázatos összeesküvés volt, Parnell vesztére törni és Írország érdekeit csorbítani. Mindezt le kell leplezni!« Erre az ülést félórára felfüggesztették. Gladstone az ír képviselőkkel melegen kezet szorított. Az összes jelenlevők közül csak Parnell őrizte meg nyugodtságát. Az ülés újból való megkezdése után az államügyész előadja, hogy Pigott-tól levelet kapott, amelyben az bevallja, hogy az összes »Parnell-levelek«-et hamisította. Russel azután a hallgatóság nagy meglepetésére elmondta, hogy Pigott szombaton este Labouchére-t felkeresvén, előtte vallomást tett és aláírt egy levelet is, amelyet Russel felolvastatni kér. De amikor az államügy és, ez ellen kifogást emel, Russel szenvedélyesen így kiált fel: »Az igazság nevében ünnepélyesen szót kérek. Ki kell mutatnunk, miképpen szökhetett meg Pigott, amikor a kormány három detektívet rendelt ki őrizetére.« És midőn a bírák haboznak, Russel nagy pathosszal így folytatja: »Önök tartoznak őrködni a fölött, hogy az igazságnak szabad folyása legyen. Ha tőlem megvonják a szót, akkor a vétkesek kikerülik a törvény büntető kezét. Arról van szó, hogy leleplezzük Pigott hamisítása és a »Times,« továbbá a »Times« és a királynnk ő felségének miniszterei között létező kapcsolatot és ezzel azt az összeesküvést, amely Parnell vesztére tör. Russel szavai után leírhatatlan izgatottság vett erőt az öszszes jelenvoltukon. A bírák szóhoz juttatják Russelt, aki a »Times«-t és Houstont nyíltan azzal vádolja, hogy ők tették Pigott szökését lehetővé azért, hogy ez által kikerüljék azt, hogy Pigott megbízói pellengérre állíttassanak. Ezután Houstont s a három detektívet hallgatják ki. Houstont a keresztkérdések teljesen kompromittálták. Tegnap Pigottnak egy levelét fogták fel, amelyben azt Houston tudomására hozza, hogy a »veszélyes tartalmú doboz«-t szerencsésen felégetni sikerült, így Houston és a többiek egészen nyugodtak lehetnek. Soames is bevallja, hogy ő a »Times« részéről nem volt megbízva azzal, hogy Pigott leveleire nézve információkat szerezzen. Miután a bírák tudomásul adják, hogy Pigott hamis eskü és hamisítás miatt köröztetni fog, az ülés véget ér. Az egész városban nagy izgatottság uralkodik. A tárgyalásnak messze kiható következményei lehetnek a Salisbury-kabinetre és Írországra nézve. Gladstonet és Parnellt, a törvényszéki épület elhagyásakor lelkes ovácziókban részesítették. Földrengés. Aquilából táviratozzák lapunknak . Tegnap reggeli 4 és 5 óra között földrengés volt észlelhető. Az öt lökés közül kettő igen erős volt. Kár nem történt. Majomfejü gyermek. Kis-Várdán a napokban egy Popovits Julcsa nevű cselédleánynak majomfejü fia született. Az anya, midőn gyermekét meglátta, annyira megrémült, hogy szörnyet halt. Tudományos felolvasások. Tudományszomjas közönségünk ma bőven válogathatott a felolvasásokban: a közegészségi egyesület, a földrajzi társaság s a heraldikai és genealógiai társaság tartotta ma délután felolvasó üléseit, melyek mindegyikének megvolt a maga — persze nagyobbára szakemberekből álló közönsége. Az országos közegészségi egyesület ülésén dr. Szilágyi Gyula értekezett a szesz és pálinka tisztátalanságairól. Kimutatta, hogy a szeszes erjedésnél az aethylalkohol mellett még egyéb alkoholok is képződnek, amelyek mind igen károsan hatnak a szervezetre és fokozzák az alkoholizmus pusztító hatását. Hazánk egyes vidékein régi eljárás szerint készítik a pálinkát, amelyhez a nép azért vonzódik, mert »jobban karczol.« Ez a pálinka pedig, különösen furfurol tartalma miatt, igen ártalmas. Hasonlóan ártalmas a felvidéken készülő burgonyapálinka. Az ily pálinkák, a franczia orvosok megfigyelései szerint az epilepsziához hasonló rohamokat okoznak. Végül ajánlja a felolvasó, hogy a szesz finomított állapotban való forgalomba vételének kérdése tétessék tanulmány tárgyává, hogy ekként az illetékes körök oly törvény megalkotására legyenek késztetve, amely a közegészségügynek előnyére lesz. Ezután Edelmann Menyhért tartott előadást a babonáról és kuruzslásról. Mindkettő — úgymond — a közegészségügy veszedelme, mert alattomos ellensége. Kuruzslóval mindenütt találkozunk s mig az egyik számításból igyekszik kizsákmányolni a mások hiszékenységét, a másik jó akaratból és tudatlanságból osztja tanácsait. A köznép, még a legjózanabb gondolkozásu magyar paraszt is, nagy mértékben rabja a babonának s ennek következtében a kuruzslásnak is, amit vén asszonyok, sőt obsitos katonák is űznek. Százakra menő adatokat gyűjtött össze a fölolvasó az egyes vidékek babonáira, kuruzslás módjaira, ráolvasásaira vonatkozólag. A fölolvasások után választmányi ülés következett, amelyben a titkár bejelentette, hogy az egyesület tagjai az elmúlt évben 25-tel gyarapodtak. A választmány a jövő évi költségvetést elfogadta. A magyar földrajzi társaságnak Vámbéry Ármin elnöklete alatt tartott ülésén Xantus János tartott előadást nyugati Mexikóról. Leírta először az ország földrajzát, különösen kiemelve a Kordillerák ama csomópontját, mely több romboló tűzhányó hegy fészke s a honnét oly sok romboló fizikai változás érte már ez államokat. Ilyenek a földrengések és kitörések által előidézett nagy földnyilások, melyek századok folyama alatt szédítő mélységű vízmosásokká változtak át s minden nagyobb forgalmat lehetetlenné tesznek. Azután áttért a belállapotok, néprajzi és politikai viszonyok ismertetésére. Ismertette az egyház és állam közti súrlódásokból létrejött villongásokat, sőt nyílt háborúskodást, minek következtében valóságos anarchia uralkodik s az élet- és vagyonbiztonság alapjaiban megrendült. Leírta azután az indusok foglalkozását és primitiv szokásait. Érdekkel hallgatták azt is, hogyan szerez az ottani kormány pénzt, ha megszorul. Körül fogja a hetivásárt, néhány ezer férfit besoroz katonának, aztán megengedi, hogy mindenki megválthassa magát tíz dollár lefizetése mellett. A nagyérdekű előadást a szép számú hallgatóság élénken megéljenezte. György Aladár bemutatta dr. Tosewitz Tivadar szepességi születésű hazánkfiának Borneóról szóló nagy munkáját. Posevitz a hollandi kormány szolgálatában, mint orvos öt évet töltött Keletázsia hollandi szigetein s ebből közel hármat Borneón. Erről a szigetről most egy vaskos könyvet adott ki Berlinben Friedlandernél, mely az első önnálló munka Borneóról. A társaság köszönettel vette a könyvet. A magyar heraldikai és genealógiai társaság Nagy Imre elnöklete alatt tartotta ülését. Dr. Schönherr Gy. felolvasta Bunyay Vincze értekezését »Micz bán s a Bocskay, Soós stb. családok származása« czimmel. A Micz bánról és fiairól szóló ismeretes népmondával foglalkozik, s főleg a monda azon részére fordítja figyelmét, mely az egy anyától egyszerre született hét fiút, hét virágzó nemzetség: a Csáky, Bocskay, Szörtey, Soós, Rátkay, Eszenyi és Kövessy családok ősatyáivá teszi. Bunyitay történeti emlékeinkből kimutatja, hogy a Bocskay s a többi nemzetségek törzsatyja nem Micz bán, hanem Simon comes zempléni birtokos, aki a XIII. század végén élt; az ő — nem hét, de hat, — nem is egyszerre született fiától vette megannyi nemesi család, köztük a Bocskay család is eredetét. A Micz bán monda Bocskay István fejedelem korában tűnik fel először, s gyaníthhatólag a fejedelem udvari történetírója, Szamosközy István hozta azt a Bocskay nemzetség eredetével kapcsolatba, ama népies felfogás kifejezéséül, mely rendkívüli férfiak származását szívesen fűzi mesés körülményekhez. Az a két Micz bán, akiket a történelem ismer (egyik a híres Bánk bán kortársa, a másik Róbert Károly idejében élt), más nemzetségekből származnak, amaz a Bökény, ez az Ákos nem törzsfájának hajtása; míg Simon comes a Boksa nemből eredt, s így megdől az összefüggés a Bocskay és azzal rokon családok eredete és a Micz bán hét fiáról szóló monda között. Azután dr. Szombathy Ignácz olvasott fel egy dolgozatot a vecse-böröllő-csákfai Vecsey családról, majd Fejérpataky László titkár tett jelentést a folyó ügyekről, s bejelentette Lázár Miklós váltag halálát. A múlt évi pénztári kimutatás szerint a társaság alaptőkéje 11.475 frt 50 kr. Az ez évi költségvetés 3659 frt 50 kr bevétellel szemben 3316 frt kiadást tüntet fel. Bejelentetett 10 új tag, köztük az árvai közbirtokossági uradalom 200 frtos alapítványnyal. Az évi nagygyűlést október hóban tartják meg. Helyi hírek. Kínai magyar pap Budapesten. Ürge Ignácz, a kínai magyar hittérítő holnap, pénteken délután 4 órakor az országos nőképző-egyesület iskolájának dísztermében Kínáról nyilvános felolvasást tart. — Szombaton, márczius 2-án délután 4 órakor Ürge a krisztinavárosi plébánia-templomban német, vasárnap délelőtt fél 10 órakor pedig a belvárosi főplébánia-templomban magyar egyházi szónoklatot tart.