Pesti Napló, 1889. március (40. évfolyam, 60-89. szám)

1889-03-01 / 60. szám

­elyet a király el is fogadott s csak az ügyek leiglenes vezetésére kérte föl a miniszte­­­ket. Erre a h­áz nyomban elnapolta­­ üléseit. Nem parlamenti vereség, nem a tbbség szétmállása okozta tehát Crispi viss­­zalépését. A miniszterelnök éppen két héttel eelőtt olyan fényes bizalmi szavazatot ka­­ott, melyből azt lehetett következtetni, hogy pzicziója évekre biztosítva van. Száznál na­­yobb többséggel felelt a ház Crispi ama kl­­ánságára: »Nem akarok kétes helyzeteket, mondják ki nyíltan, helyeslik-e politikámat: jen vagy nem.« A ház erre válaszolt s olyan módon fejezte ki bizalmát, mely Crispi leg­­mnokább ellenségeinek is imponált. Ez azon­­ban külügyi kérdésben történt s már akkor elmerült az aggodalom, hogy ha majd a pénzügyi törvényjavaslatokra kerül a sor, a minisztérium komoly veszélynek megy eléje. Pedig Crispi ezt a veszélyt is elhárítani igyekezett s csak néhány héttel ezelőtt ál­dozta föl a népszerűtlen Magliani pénzügy­­minisztert s bízta Perazzira e tárcza kezelé­sét. Csakhogy hasztalan változott a pénzügy­­miniszter, maga a pénzügyi helyzet változat­an maradt. Már pedig Olaszország pénzügyi viszonyai fölötte kedvezőtlenek. Igen sok ok járult az utolsó években megrontásukhoz. Masszovalit Crispi már elődétől örökölte, de a m­últ évi összeütközés Abissziniával s általá­ban az egész afrikai gyarmatpolitika költsége­­z ő budgetét terheli. Ehhez járul a Crispi által Olaszország európai politikájában létesített fordulat, mely a katonai költségek lényeges szaporítására vezetett. Ez ugyan nem kizárólag Crispi ter­hére írandó; magát a törvényhozást, mely éveken keresztül pazar bőkezűséggel szava­zott meg mindent, mi a hadsereg vagy a ten­gerészet czéljaira kéretett, szintén felelősség terheli. Mindez a költségszaporodás azon­ban elviselhető maradt volna, ha az utóbbi években komoly gazdasági vál­ság nem sújtja Olaszországot, melynek hatását az olasz-franczia vámháború igen érzékenyen fokozta. Főleg a szegényebb osz­tályok, a munkásnép és a parasztság érzi a franczia retorziók egész ridegségét s e réte­gekben az elszegényedés és ínség roppant arányokat ölt. A parasztság tömegesen özön­­lik tengeren túli országokba s az utóbbi évek­ben a kivándorlás csakugyan elijesztő fokra emelkedett. A munkások viszont örökös lá­zongásokban fejezik ki elégedetlenségüket s habár mozgalmaik részben külföldi izgatá­sokra vezethetők vissza, nem kevésbbé konsta­tálható — s ezt hivatalos részről is megtet­ték — hogy a mozgalmakban a nyomor és nélkülözés szintén nagy szerepet játszik. Ilyen körülmények közt kezdte tár­gyalni a képviselőház a múlt héten Perazzi pénzügyminiszter javaslatait a defic­it fede­zése iránt. Mindenfelől az az óhaj merült fel, hogy az államháztartásban takaré­koskodni kell, hogy a kiadásokat tetemesen le kell szállítani. Valami ötven napirend-indítvány terjesztetett elő, melyek közül a legtöbb pozitív javaslatokat tartalmaz a megtakarításokra nézve, így pél­dául Bonghi indítványa körülményesen fel­sorolja a budget ama tételeit, hol lehet hat­vanöt milliót megspórolni. Az álta­lános vita az indítványozók zárbeszédével teg­nap ért véget s ma kellett volna a számtalan indítvány fölött szavazni. Crispi azonban jónak látta be sem várni a szavazást, mert bármi lett volna végeredménye, az könnyen kompro­mittálhatta volna őt mint a jövő emberét. Mert hogy ő a jövendőbeli mi­niszterelnök, hogy a király ismét csak őt fogja a kabinetalakítással megbizni, abban Rómá­ban senki sem kételkedik. Crispi 1887. augusztus 7-én lépett az olasz kormány élére s azóta egyetlen egyszer sem szenvedett akár csak kisebb kérdésben is vereséget, a­mi Olaszországban nem közönséges sikert jelent. Most sem akarta tehát magát egy sza­vazás esélyeinek kitenni, mert, noha a leg­­spec­iálisabb belügyi kérdésről volt szó, a le­szavazás mégis csorbíthatta volna tekintélyét. Crispi önként leköszönt tehát,hogy nemsokára sértetlen tekintélylyel lépjen egy új minisztérium élére. A legújabb események nem jelentik Crispi vereségét. Nem maga, hanem néhány eddigi szakminisztere idézte föl a válságot, mely lemondásukkal véget is fog érni. Ellenben Crispi ismét visszatér eddigi helyére. Az ő nevéhez egy egész po­litikai rendszer fűződik. Bukása Olaszország viszonyát a közép­európai hatalmakhoz kiforgatná s minthogy Umberto király, valamint a parla­ment óriási többsége sértetlenül fenn akarja e viszonyt tartani, csupán Crispi lehet a jövendő miniszterelnöke. E válság tisztán belügyi s a külpolitika valamint Crispi maga érintetlenül fog belőle kikerülni. Fővárosi ügyek. A hasmérési szabályrendelet a kormány jóvá­hagyásával is el lévén látva, a tanács mai ülésébe kiadta az utasításokat, hogy a szabályrendelet végre­hajtassák. E tekintetben utasította a vásárigazgató­ságot. Nevezetesen a mészárszékekben a nyomatékot nem szabad a hússal együtt mérni s a bivalyhúst csak külön helyiségben lehet árulni. A közélelmezési osztály pedig kidolgozza a húsrészek megkülönbözté­­sét és árait feltüntető táblázat tervét s az aztán a szárszékekben ki fog függesztett. A Podmaniczky-utczai villamos vasút kiépítésé­nek befejezése óta a tanács június tizenötödikére űzte ki. A gyermeksirok a kerepesi­ uti temetőben oly nagy mértékben telnek meg, hogy az 1—2 fitos sir­­helyekből már alig van. A tanács, nehogy a szegény emberek kisdedhalottaikat a kőbányai temetőbe le­gyenek kénytelenek hordani — a hónuk alatt szok­ták a koporsót vinni — utasította a közegészségi osztályt, hogy ugyane temetőben újabb gyermeksír­­helyeket jelöljön ki. Két nagyobb terület, melyek­ben a halottak már 30 éve feküsznek, erre felhasznál­ható lesz. Két állatorvosi állás betöltése iránt a tanács mai üléséből a pályázatot kiírta. A főváros közgyűlése. — Második nap — A főváros közgyűlésén a tegnapi izgatottságot má­sik­ csend váltotta fel. A bizottsági tagok igen gyér számban jelentek meg s a napirendre felvett legtöbb ügyben úgyszólván minden vita nélkül fogad­ták el a tanács előterjesztéseit. A kórházak ez évi költségvetésére vonatkozó belügyminiszteri leiratok előterjesztése után felszólalt Fenyvessy Adolf s ki­fogásolta a miniszter amaz eljárását, hogy a napi ápolási díjakat oly összegben állapítja meg, a­mely­nél az ápolás magának a fővárosnak tényleg többe kerül, továbbá, hogy az ápolási díjak megállapításá­nál a főváros által kórházi czélokra beruházott nagy összegek évi kamatjai figyelmen kívül hagyatnak. Kijelenté, hogy a jövő évi ápolási díjak meg­állapítása alkalmával ez ügyben konkrét indít­ványt fog a közgyűlés elé terjeszteni. — Miklós Ödönnek a Hyatt-féle amerikai szűrők felállítá­sára nézve előterjesztett utóbbi feltételeit a köz­gyűlés nem fogadta el, s Herzog Péter, dr. Szabó József és P­o­­­o­n­y­i Géza felszólalása után egyhangúlag elhatározta, hogy amennyiben Miklós Ödön nem hajlandó az említett szűrőket az első aján­latában foglalt feltételek mellett felállítani, lemond azon tervről, hogy e szűrőkkel nálunk kísérlet tétes­sék.­­ Császár Jenőnek indítványát, hogy az elemi iskolákban a tanítás ideje október 1- jétől márczius hó végéig közegészségi okokból reggel 8 óra helyett 9 órakor kezdődjék, javaslattétel végett a tanácsnak adták ki. Részletes tudósításunkat itt adjuk. A mai folytatólagos közgyűlés R­á­t­h főpolgár­mester elnöklete alatt a tárgyalást az unitárius egyházközség telke ügyével kezdte meg. Vita nélkül megengedték, hogy az egyházközség a telek egy részén bérházat építhessen, hogy a templom épí­tési költségeit ennek a jövedelméből fedezze. A li­pótvárosi templom építési programmját a folyó évre a javaslat értelmében elfogadták. A kő­bányai mázsahivatalt, miután az évi bevé­tel csak 100 frt, megszüntetik, de a kereskedelem ér­dekei szempontjából egy mázsájét havi 35 frt díjjal mégis tartani fognak. A leszámítoló pénzváltó banknak a ferenczvá­­rosi pályaudvarnál épített ideiglenes raktárak beke­rítésére még 11,000 négyszög­öl területet átadnak s a költségek akép számoltatnak el, a mint az ideigle­nes raktárakéi. Tudomásul vették a belügyminiszter leiratát, mely szerint a János kórházban és elmebeteg osztályban egyformán 90 kr. napi ápolási díj szedhető. Fenyvessy Adolf ez alkalomból sajnálattal emeli ki, hogy a belügyminiszter a kiszámított ápolási napidíjakat az önköltségen alul leszállítja. A főváros­nak a kórházaknál úgy is tetemes vesztesége van. (Igaz !) Több évre ki lehet mutatni, hogy a betegápo­lás naponként jóval többe kerül, mint a­mennyit a bel­­ügyminiszterileg megállapított díj kitesz és ezen vesz­teséget nem engedi a kormány kipótoltatni oly módon, hogy a hiány, mint szükséglet, a következő év kiadá­sai közé felvétessék. A fővárosnak igen nagy veszte­sége van abban is, hogy az idegen betegek ápolási díjainak tetemes része behajthatatlan. (Úgy van! így 1887. végén csak a Rókus-kórháznál 300.000 frtnyi hátralékkövetelésünk volt többnyire felvidéki megyéknél. És ha az egyik évben valami ezekből a hátralékokból befoly, ugyanazon évben az újabb hátralékok rendesen felülmúlják azon bevételeket. De a legnagyobb hátrány abban áll, hogy a kia­dások közé nem engedi számítani a belügyminiszter a kórházak nagy építési költségeinek kamatait, így az üllői-úti új kórház 1.600.000 írtba került, a tel­ket nem is számítva, és a most tervben levő új Rókus, a János kórház, az ó­budai, valamint a múlhatatlanu megépítendő fertőző kórház építése az üllői­ utiva együtt 5 — 6 millióba fog kerülni. Ha ez összegnek csak 0/11 százalékát veszszük, ez 225—270 ezer frtnyi kamatterhet tesz, melyet a városnak magának kel viselni az egész országért, ha meg nem engedtetnék, hogy ezen kamatkiadás szintén a szükségletbe beszá­­míttassék. Az pedig nem igazságos, hogy ezen terhe­ket az egész országból való betegekért a főváros vi­selje. (Igaz!) Ezt nagyon megfontolandónak tartja szóló, midőn új kórházak nagy költségű építése elé megyünk és sem hogy ily nagy terheket vállaljunk el, inkább redukáljuk a lehető minimumra a kórhá­zak építését. (Helyeslés.) A kórházak költségvetésére nézve tett minisz­teri észrevételekre felvilágosító feliratot küldenek. Az amputált testrészek eltakarítása ügyében készült szabályrendeleti tervet elfogadták. A németvöl­gyi temetőben a tábla-sirhely dijak helyett a hely- és sorosztály szerinti sírdijak fognak életbe léptettetni. A budai evang. hitközség részére a folyó évre is 800 frt rendkívüli segélyt szavaztak meg. Mária Valéria főherczegnő eljegy­zése alkalmából teendő intézkedések ügyében Ráth főpolgármester elnöklete s Kamermayer polgármes­ter alelnöksége mellett bizottság küldetik ki. A tagok összeállítása az elnökségre bizatik. A városmajori Bors-féle telkek szabályozásának módosítását elfogadták. Egy gellérthegyi ház meg­szerzését a Gesztenye­ utczában elhatározták. A Jó­­zsef-körút megnyitása alkalmából fölmerült költsé­gekre a főszámvevő által kijelölt fedezetet elfogadták. Vitát keltett a Hyatt-féle szűrők ügye. Miklós Ödön, az ajánlkozó, megmásítva előbbi aján­latát, a 3 — 5000 köbméterre berendezendő vízmű 62.000 frt költségét részletekben előre kérné, holott előbb csak a siker bebizonyulta után utólag kérte fizetni. A közgyűlés Herzog P., dr. Szabó Jó­zsef egyetemi tanár és Polonyi felszólalása után egyhangúlag visszautassa e módosított ajánlatot. A nagykörúti vilamos próbavasút meghosszabbítása kérdésében az iratokat a köztek, minisztériumhoz azzal a kérelemmel terjesztik föl, hogy most már a közigazgatási bejárást rendelje el. A városligeti fasor megritkitása kérdé­sében a közgyűlés ragaszkodik a tanács álláspontjá­hoz s az iratokat a kormányhoz föl­terjeszti.­­ Az adókivető bizottságokhoz a tanács álta bizalmi férfiakul kijelölt polgárok névsorát jóvá hagyták. Ezzel a közgyűlés befejeztetett. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, márczius 1 A képviselők az ülése délelőtt 10 órakor. A belügyminiszter fogad déli 12—1 óráig. A köz­m­u­nka- és közlekedésügyi mi­­n­i­s­z­t­e­r fogad d. u. 2 órakor. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. Nemzeti múzeum, régiségtár d. e. 9— d. u. 1. (1.) Mai szárm­nkhoz fél iv melléklet van csatolva, e tartalommal. Nagy István beszéde a képvi­­selőház febr. 28-diki ülésében. — Honti ügyek. — Tör­vényjavaslat a Tisza völgyének védelméről. — Szinlapok. — Nyilttér. — febr. 28. A király ö Felsége ma délben fél 1 órakor magánlakosztályaiban külön kihallgatáson egyidejű­leg fogadta T­o­r­c­y alezredest, a bécsi franczia kö­vetséghez újonnan kinevezett katonai attachét és d­e P­a­n­g­e marquis századosfőnököt s eddigi attachét. Egy órakor ő Felsége Deines német katonai atta­chét fogadta, szintén külön kihallgatáson. — Fejér­­v­á­r­y báró honvédelmi minisztert ő Felsége tegnap hosszabb kihallgatáson fogadta. — Ő Felsége már­czius 4-én hétfőn délelőtt 10 órakor általános kihall­gatást fog adni. Előjegyzések a kabinetirodában (budai kir. váriak) eszközöltetnek. A trónörökös hagyatéka. Már említettük, hogy a trónörökös lakószobáiban a minap fejezték be a trónörökös hagyatékának leltározását. Most kőműve­sek és egyéb munkások dolgoznak e termek kiürítésén és újra­rendezésén. Ugyanis a lakószobák egy részé­vel Stefánia trónörökösné lakosztályát fogják bőví­teni. Stefánia trónörökösné és leánykája Miramareból való visszatérésük után fogják e termeket elfoglalni, s ezért ápril közepéig el kell az új berendezéssel ké­­szülni. Holnap, márczius 1-én oszlatják fel a trón­örökös udvartartását. A vadászati gyűjteményt teg­nap becsülte meg H­o­d­e­k preparátor. Van a gyűj­teményben mintegy 300 pár szarvasagancs, köztük egy dámvad ritka szép agancsa. Az állatot a trónörö­kös 1884. őszén lőtte Obenhorstban, keleti Porosz­­országban, hol a mostani német császárnak vendé­ge volt. A véderőjavaslat 25-ik szakasza. Országh Sándor, az ó­budai képviselő levelet intézett V­é­g­h Jánoshoz, mint a febr. 17-én tartott választói közgyű­lés elnökéhez, melyben kijelenti, hogy a 25. §-t sza­vazatával támogatni fogja. — Ungvárr­ól jelenti egy sürgönyünk: Ung megye törvényhatósági bizottsága gróf S­z­­­á­r­a­y Antal nagyhatású indít­ványára egyhangúlag elhatározta, hogy a véderő tör­vényjavaslat 25-ik szakasza ellen az or­szággyűléshez feliratot intéz, a képvi­selőket pedig felszólítja, hogy a szakasz el­len szavazzanak. Ez utóbbiról már tettünk is említést. Hartenau gróf és neje, vagy­is Battenberg Sán­dor herczeg és neje Leisinger Johanna,— mint Men­­toneből írják, — a délvidéken valószínűleg hosszabb ideig fognak tartózkodni, minthogy Hartenau grófné makacs tüdőhurutban szenved, melyet az enyhe ég­hajlat által legyőzni remél. Orvosai azt tanácsolják neki, hogy most ne menjen hidegebb éghajlat alá. Darmstadból írják, hogy az ottani fényképészek való­ságos ostrom alatt állanak. Mindenki csak a volt énekesnő arczképét akarja venni. Külföldre sok ezer fényképet küldtek szét, melyek a volt énekesnőt kü­lönböző kosztümökben ábrázolják. Magyar költők olasz nyelven. Tegnapi tárczánk részletesen megemlékezett irodalmunk egy olasz ba­rátjáról, az agg Caniniról, ki a 11 libro‘dell’ Amore« (a szerelem könyve) czímű több kötetes an­­thologiájába számos magyar költőtől is vett föl sze­relmi költeményeket. ,E költeményeket részben Ca­­nini fordította németből, részint mások fordították neki magyarból. Ez utóbbiak közt volt P­a­v­o­­­i­n­i P., a pontederai gimnázium fiatal igazgatója és jó­­nevű olasz költő is, ki annyira megkedvelte nyelvün­ket, hogy teljesen elsajátította. Nemrég elhatározta, hogy magyar íróktól anthologiát tesz közzé olasz nyelven, s e végre lefordította már: Kisfaludy Ká­­rolynak két, Petőfinek tizenkét, Lisznyay Kálmánnak egy, Komócsy Józsefnek egy, Lévay Józsefnek egy, Jakab Ödönnek egy és Reviczky Gyulának egy köl­teményét. Mielőtt azonban munkáját közre bocsájta­­ná, meleg hangú magyar levelet irt S­z­a­b­a Tamás­hoz, a Petőfi-társulat titkárához, kérvén őt, hogy ajánljon neki magyar költőket, kiknek műveit még lefordíthatná. Az olasz költő levelében megjegyzi, hogy Canini A. M. ajánlatára Vajda Jánostól is akar fordítani. Szana Tamás fordításra ajánlotta még Tóth Kálmánt, Bartók Lajost, Dalmady Győzőt és Vajda Jánost. Pavolini könyvét Szana Tamásnak fogja ajánlani. Látogatás Bismarcknál. A vaskanczellárnak egy fiatalkori barátja, John Wallrop Motleys nemrég megjelent emlékirataiban érdekesen ír le egy látoga­tást, melyet nejével 1868 táján Bismarcknál, Varam­ban tett.­­Mikor a postakocsin odaértünk Bismarck kastélya elé, már künn állt az egész család: Bismarck, neje, Mária és Herbert. A legszívélyesebben üdvözöl­tek és bevezettek bennünket a házba. Ők alig változ­tak ama tizennégy év alatt, mióta utoljára láttam. Bismarck valamivel erőteljesebb és teltebb, neje azon­ban még ennyit sem változott. Mária igen szép leány, sötét hajjal és szürke szemekkel, egyszerű, kere­setlen és jókedvű, a­milyenek a szülei. Életmódjuk is a lehető legegyszerűbb, a­mit már az is mutat, hogy bennünket azon porosan, amint megérkeztünk, bevittek az ebédlőbe és az asztalhoz ültettek. Ebéd után Bis­marckkal hosszú sétát tettem az erdőben, s ez alatt a legkedélyesebben társalogtunk minden lehető dolog­ról. Bismarck annyira természetes minden szavában és mozdulatában, hogy az ember nem is gondol rá, hogy egy nagy világtörténelmi jellem az, a­kivel be­szél. Este megint a társalgó teremben ültünk vala­mennyien. Bizony ez nem volt valami elegán­s szaloni kép, melyet ez a kis társaság nyújtott. Össze-vissza ültünk, kiki tetszése szerint, az egyik b­eázott, a má­sik sört ivott, a harmadik savanyuvízzel oltotta szom­­ját, Bismarck pedig­­ pipázott. Még pedig kemé­nyen. Azóta már leszokott a dohányzásról, s most csak nagyon ritkán gyújt rá egy-egy pipa gyönge dohányra, akkor azonban a legerősebb szivarokat és dohánynemeket szívta. Varzinban fölötte egyszerű az életmód, de azért nem a legszabályosabb. Kiki akkor kel föl, a­mikor akar, egyszer korábban, máskor ké­sőbben. Bismarck maga 11 órakor jelent meg a reg­gelinél. Egy tojás és egy csésze kávé: ez az összes reggelije, mely után rágyújt egy csibukra. Mialatt füstfelhőbe burkolja magát, felbontogatja az érkezett leveleket és egy-két sor jegyzetet készít róluk. A fiúk azalatt billiárdoznak. A reggeli után Bismarck és én megint hosszabb sétát tettünk, mely alatt főkép a franczia háborúkról beszélgettünk. Három óra tájban ültünk az ebédhez, minden öltözetváltás nélkül. Az étkek egyszerűk, de jók, a borok kitűnők. E látogatás úgy nekem, mint nőmnek legkedvesebb emlékeink közé tartozik.« Asszony-felolvasó: M. Szaák Lujza, ki ma este az iparos körben felolvasást tartott, szép, intel­ligens arczu asszony, a­ki tavaly nem kis feltűnést keltett azzal, hogy meg merte kritizálni Jósikát, sőt — horrendum dictu — indokoltnak merte találni azt is, hogy a publikum elhanyagolja a néhány évtized előtt még annyira kegyelt regényírót. Kis tanulmá­nya, melyet az első igazi magyar regényíróról írt, szélesebb körökben is sokat beszéltetett magáról s mindenki elismerte, hogy az egész dolgozatban leg­­följebb a stílus az, mely asszonyíróra vall. S a­kik ma este egyszerre látták és hallották Szaák Lujzát, kon­statálhatták is, hogy a szép asszony határozottan jobban fésüli magát, mint a stílusát. Hanem aztán a kissé borzas stíluson kívü­l kevés is volt a felolvasás­ban, a­mit egy komoly, hozzáértő férfi szívesen ne vallott volna a magáénak. Komoly tárgyról (»Kossuth védegylete«) komoly kutatások alapján és szinte nagyon is komoly megjegyzésekkel kísérve tartott felolvasást és a legnagyobb dicséret, amit róla elmondhatni, az, hogy még a felolvasó szép jelensége, rokonszenves orgánuma és nőies bája sem tudta egészen elvonni a figyelmet a tárgyról, mely felolvasásának magvát képezte. Egy-egy rossz helyen felhangzott éljenzés ugyan rontott néha az illúzión, de egészben kétségbevonhatlan, hogy Szaák Lujza felolvasása egy okos asszony felolvasása volt, a­kiről mellékesen azt is észrevehette a hallgató, hogy nem­csak okos, de szép asszony is. A Rudich-féle hagyaték talán még­sem kerül peres útra. Legújabban ugyanis Bács-Bodrogh vár­­megye és Szabadka sz. kir. város törvényhatósága is kijelentette, hogy hozzájárul a tervezett egyezséghez. A honvédelmi miniszter, a­kinek ellenkezése tette eddig lehetetlenné az egyezséget, most már szintén hajlandó annak megkötésére oly feltétel mellett, ha köteles részét harmincz­ezer írtra egészítik ki. A kultuszminisztérium pedig a honvédelmi minisztérium beleegyezésétől tette függővé a saját hozzájárulását, így tulajdonképen valamennyi fél belenyugodott az egyezkedésbe s miután minden valószínűség szerint a honvédelmi miniszter kívánságát elfogadják, az ügy békés megoldása legközelebb várható. Gyermekszerelem. Váczott nagy feltűnést kel­tett tegnap egy alig tizenhatéves fiúnak öngyilkos­sága a szerelemből. A tizenhatéves V­­ 1t­a­x Béla kereskedőtanonc­ szerelemre lobbant egy tizennégy­­éves iskolás leány iránt, a­kivel azonban soha egy szót sem váltott. A fiú legutóbbi vasárnap este, mikor a szülők nem voltak otthon, elment a leány lakására, két levelet adott át egy kisebb leánynak és ott a fo­lyosón vízzel töltött pisztolylyal szájába lőtt és szörnyet halt. Az egyik levél a leányhoz volt intézve és szerelmi ömlengéseket tartalmaz, a másik­ban a leány apjától bocsánatot kér, hogy házában követi el az öngyilkosságot. A fiúnak mostoha apja van Székesfehérvárott, öngyilkos hadnagy. Linzből távírják. A 14. gyalogezred egy hadnagya, Wachtel von Elben­bruck, ma a lakásán agyonlőtte magát. Tettének okát nem tudják. A Parnell-per szenzácziós fordulata. Azokról a hatalmas drámai jelenetekről, melyek szerdán a Parnell-ügyben kiküldött parlamenti vizsgáló bizott­ság előtt lejátszódtak, február 26-iki kelettel London­ból a következőket jelentik: Már jóval a tárgyalás megkezdése előtt nagy hallgatóság töltötte meg a termet. Gladstone halványan és izgatottan foglalt helyet a három bíró mellett. Parnell, Labouchére, Harcourt és az ír képviselők legnagyobb része az első padok­ban helyezkedtek el. Mindannyian feszült kiváncsi­­sággal várták P­­­g­o 11 érkezését, ő azonban nem jött. Nevét emlegették, de ő nem válaszolt. Izgatott suttogás futott végig a termen, a­mikor hirtelen Soames, a »Times« jogtanácsosa, halk, rezgő han­gon előadta, hogy Pigott e hó 25-ikének estéjén a szállodából, a­hol megszállva volt, távozott, s azóta nyomtalanul eltűnt.­­ Erre Russel Károly, Parnell jogi képviselője, az elfogatási parancsnak azonna való kiadatását kérte, mely kérésnek a vizsgáló­­bizottság azonnal helyt is adott. Az elnök ezután általános izgatottság között kijelenti, hogy ő a tár­gyalás folytatására nincs előkészülve, és meg kel fontolnia, mit tegyen ezután. Az elnök e kijelentésére felemelkedik Russel és határozott hangon a követke­zőket jegyzi meg : »Bármit is akarjon tenni a »Times«, mi kívánni fogjuk, hogy e vizsgálat be­fejeztessék, mert Pigott mögött többen is állanak. Gyalázatos összeesküvés volt, Parnell vesztére törni és Írország érdekeit csor­bítani. Mindezt le kell leplezni!« Erre az ülést félórára felfüggesztették. Gladstone az ír képvi­selőkkel melegen kezet szorított. Az összes jelen­levők közül csak Parnell őrizte meg nyugodtsá­gát. Az ülés újból való megkezdése után az állam­ügyész előadja, hogy Pigott-tól levelet­ kapott, a­melyben az bevallja, hogy az összes »Parnell-levelek«-et hamisí­totta. Russel azután a hallgatóság nagy meglepe­tésére elmondta, hogy Pigott szombaton este Labou­­chére-t felkeresvén, előtte vallomást tett és aláírt egy levelet is, a­melyet Russel felolvastatni kér. De amikor az államügy és­, ez ellen kifogást emel, Russel szenvedélyesen így kiált fel: »Az igazság nevében ü­n­n­e­p­é­ly­e­s­en s­z­ó­t kérek. Ki kell mutatnunk, miképpen szökhetett meg Pigott, amikor a kormány három detektívet ren­delt ki őrizetére.« És midőn a bírák haboznak, Russel nagy pathosszal így folytatja: »Önök tartoznak őrködni a fölött, hogy az igazságnak szabad folyása legyen. Ha tőlem megvonják a szót, akkor a vétkesek kikerülik a törvény büntető kezét. Arról van szó, hogy leleplezzük Pigott hamisítása és a »Ti­mes,« továbbá a »Times« és a királynnk ő felségének miniszterei között létező kapcsolatot és ezzel azt az összeeskü­vést, a­mely Parnell vesztére tör. Russe­l szavai után leírhatatlan izgatottság vett erőt az ösz­­szes jelenvoltukon. A bírák szóhoz juttatják Russelt, a­ki a »Times«-t és Houstont nyíltan azzal vádolja, hogy ők tették Pigott szökését lehetővé azért, hogy ez által kikerül­jék azt, hogy Pigott megbízói pellengérre állíttassa­nak. Ezután Houstont s a három detektívet hall­gatják ki. Houstont a keresztkérdések teljesen kompromittálták. Tegnap Pigottnak egy levelét fogták fel, a­melyben az­t Houston tudomására hozza, hogy a »ve­szélyes tartalmú doboz«-t szerencsésen felégetni sikerült, így Houston és a többiek egészen nyugodtak lehetnek. Soames is bevallja, hogy ő a »Times« részéről nem volt megbízva azzal, hogy Pigott leveleire nézve infor­­mác­iókat szerezzen. Miután a bírák tudomásul ad­ják, hogy Pigott hamis eskü és hamisítás miatt köröztetni fog, az ülés véget ér. Az egész városban nagy izgatottság uralkodik. A tár­gyalásnak messze kiható következményei lehetnek a Salisbury-kabinetre és Írországra nézve. Gl­a­d­s­to­net és Parnell­t, a törvényszéki épület elhagyása­kor lelkes ovácziókban részesítették. Földrengés. A­q­u­i­l­á­b­ó­l táviratozzák lapunk­nak . Tegnap reggeli 4 és 5 óra között földrengés volt észlelhető. Az öt lökés közül kettő igen erős volt. Kár nem történt. Majomfejü gyermek. Kis-Várdán a napokban egy Popovits Julcsa nevű cselédleánynak majom­fejü fia született. Az anya, midőn gyermekét meg­látta, annyira megrémült, hogy szörnyet halt. Tudományos felolvasások. Tudományszomjas közönségünk ma bőven vá­logathatott a felolvasásokban: a közegészségi egye­sület, a földrajzi társaság s a heraldikai és genealó­giai társaság tartotta ma délután felolvasó üléseit, melyek mindegyikének megvolt a maga — persze na­­gyobbára szakemberekből álló közönsége. Az országos közegészségi egyesület ülésén dr. Szilágyi Gyula értekezett a szesz és pálinka tisztátalanságairól. Kimutatta, hogy a szeszes erjedésnél az aethyl­­alkohol mellett még egyéb alkoholok is képződnek, a­melyek mind igen károsan hatnak a szervezetre és fokozzák az alkoholizmus pusztító hatását. Hazánk egyes vidékein régi eljárás szerint készítik a pálin­kát, a­melyhez a nép azért vonzódik, mert »jobban karczol.« Ez a pálinka pedig, különösen furfurol tartalma miatt, igen ártalmas. Hasonlóan ártalmas a felvidéken készülő burgonya­pálinka. Az ily pálin­kák, a franczia orvosok megfigyelései szerint az epi­lepsziához hasonló rohamokat okoznak. Végül ajánlja a felolvasó, hogy a szesz finomí­tott állapotban való forgalomba vételének kérdése tétessék tanulmány tárgyává, hogy ekként az illetékes körök oly törvény megalkotására legyenek késztetve, a­mely a közegészségügynek előnyére lesz. Ezután Edelmann Menyhért tartott elő­adást a babonáról és kuruzslásról. Mind­kettő — úgymond — a közegészségügy veszedelme, mert alattomos ellensége. Kuruzslóval mindenütt ta­lálkozunk s mig az egyik számításból igyekszik ki­zsákmányolni a mások hiszékenységét, a másik jó akaratból és tudatlanságból osztja tanácsait. A köz­nép, még a legjózanabb gondolkozásu magyar paraszt is, nagy mértékben rabja a babonának s ennek követ­keztében a kuruzslásnak is, a­mit vén asszonyok, sőt obsitos katonák is űznek. Százakra menő adatokat gyűjtött össze a fölolvasó az egyes vidékek babonáira, kuruzslás­ módjaira, ráolvasásaira vonatkozólag. A fölolvasások után választmányi ülés követke­zett, a­melyben a titkár bejelentette, hogy az egyesü­let tagjai az elmúlt évben 25-tel gyarapodtak. A vá­lasztmány a jövő évi költségvetést elfogadta. A magyar földrajzi társaságnak V­á­m­b­é­r­y Ármin elnöklete alatt tartott ülésén Xantus Já­nos tartott előadást nyugati Mexikóról. Leírta elő­ször az ország földrajzát, különösen kiemelve a Kor­­dillerák ama csomópontját, mely több romboló tűz­hányó hegy fészke s a honnét oly sok romboló fizikai változás érte már ez államokat. Ilyenek a földrengé­sek és kitörések által előidézett nagy földnyilások, melyek századok folyama alatt szédítő mélységű víz­mosásokká változtak át s minden nagyobb forgalmat lehetetlenné tesznek. Azután áttért a belállapotok, néprajzi és politikai viszonyok ismertetésére. Ismer­tette az egyház és állam közti súrlódásokból létre­jött villongásokat, sőt nyílt háborúskodást, minek következtében valóságos anarchia uralkodik s az élet- és vagyonbiztonság alapjaiban megrendült. Leírta azután az indusok foglalkozását és primitiv szokásait. Érdekkel hallgatták azt is, hogyan szerez az ottani kormány pénzt, ha megszorul. Körül fogja a heti­vásárt, néhány ezer férfit besoroz katonának, aztán megengedi, hogy mindenki megválthassa magát tíz dollár lefizetése mellett. A nagyérdekű előadást a szép számú hallgatóság élénken megéljenezte. György Aladár bemutatta dr. T­o­s­e­w­i­t­z Tiva­dar szepességi születésű hazánkfiának Borneóról szóló nagy munkáját. Posevitz a hollandi kormány szol­gálatában, mint orvos öt évet töltött Keletázsia hol­landi szigetein s ebből közel hármat Borneón. Erről a szigetről most egy vaskos könyvet adott ki Berlin­ben Friedl­an­dernél, mely az első önnálló munka Borneóról. A társaság köszönettel vette a könyvet. A magyar heraldikai és genealógiai társa­ság Nagy Imre elnöklete alatt tartotta ülését. Dr. Schönherr Gy. felolvasta B­u­n­y­­­­­a­y Vin­­cze értekezését »Micz bán s a Bocskay, Soós stb. családok származása« czimmel. A Micz bánról és fiairól szóló ismeretes népmondával foglalkozik, s fő­leg a monda azon részére fordítja figyelmét, mely az egy anyától egyszerre született hét fiút, hét virágzó nemzetség: a Csáky, Bocskay, Szörtey, Soós, Rátkay, Eszenyi és Kövessy családok ősatyáivá teszi. Bunyi­­tay történeti emlékeinkből kimutatja, hogy a Bocs­kay s a többi nemzetségek törzsatyja nem Micz bán, hanem Simon comes zempléni birtokos, a­ki a XIII. század végén élt; az ő — nem hét, de hat, — nem is egyszerre született fiától vette megannyi nemesi család, köztük a Bocskay család is erede­tét. A Micz bán monda Bocskay István fejede­lem korában tűnik fel először, s gyaníthhatólag a fejedelem udvari történetírója, Szamosközy Ist­ván hozta azt a Bocskay nemzetség eredetével kap­csolatba, ama népies felfogás kifejezéséül, mely rend­kívüli férfiak származását szívesen fűzi mesés körül­ményekhez. Az a két Micz bán, a­kiket a történelem ismer (egyik a híres Bánk bán kortársa, a másik Ró­bert Károly idejében élt), más nemzetségekből szár­maznak, amaz a Bökény, ez az Ákos nem törzsfájá­nak hajtása; míg Simon comes a Boksa nemből eredt, s így megdől az összefüggés a Bocskay és azzal rokon családok eredete és a Micz bán hét fiáról szóló monda között. Azután dr. S­z­o­m­b­a­t­h­y Ignácz olvasott fel egy dolgozatot a vecse-böröllő-csákfai Vecsey család­ról, majd Fejérpataky László titkár tett jelen­tést a folyó ügyekről, s bejelentette Lázár Miklós vál­­tag halálát. A múlt évi pénztári kimutatás sze­rint a társaság alaptőkéje 11.475 frt 50 kr. Az ez évi költségvetés 3659 frt 50 kr bevétellel szemben 3316 frt kiadást tüntet fel. Bejelentetett 10 új tag, köztük az árvai közbirtokossági uradalom 200 frtos alapítványnyal. Az évi nagygyűlést október hóban tartják meg. Helyi hírek. Kínai magyar pap Budapesten. Ürge Ignácz, a kínai magyar hittérítő holnap, pénteken délután 4 órakor az országos nőképző-egyesület iskolájának dísztermében Kínáról nyilvános felolvasást tart. — Szombaton, márczius 2-án délután 4 órakor Ürge a krisztinavárosi plébánia-templomban német, vasár­nap délelőtt fél 10 órakor pedig a belvárosi főplébá­nia-templomban magyar egyházi szónoklatot tart.

Next