Pesti Napló esti kiadás, 1889. szeptember (40. évfolyam, 241-269. szám)
1889-09-03 / 242. szám
Budapest, 1889. 242. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 kr. Kedd, szeptember 3. Budapest, szeptember 3. A német haderő szaporítása. A szedáni emlékünnepélylyel foglalkozó német hírlapi nyilatkozatok mind egyetértenek abban, hogy a birodalmi kormány már legközelebb a véderő tetemes szaporítását fogja a parlamenttől kívánni. A tervezett reformokról félhivatalosan már némi részletek is kerülnek nyilvánosságra. A törvényhozás elé több javaslat fog terjesztetni, melyek egyike arra irányul, hogy a hadtestek és hadtestparancsnokságok száma kettővel szaporittassék. Először is ketté akarják osztani a tizenötödik hadtestet, mely aránytalanul nagy s nem kevesebb, mint negyvenkilencz gyalogzászlóaljból áll. Azután a keleti határon, tehát az Oroszországgal szomszédos német területeken akarnak új hadtestparancsnokságot szervezni. Ez a szándék már régóta fenforgott, de Oroszország iránti tekintetekből folyton halasztották kivitelét. Minthogy azonban időközben orosz részről a német határon,a vilnai s a varsói kerületekben két új hadtestparancsnokságot alakítottak a német kormány sem tartja többé indokoltnak a régi terv valósítását elhalasztani. Kétségkívül politikai okok is közrehatottak Berlinben, hogy e reformot most akarják keresztül vinni. Ezzel azonban a véderő tényleges szaporítása nem jár s egyszerűen csak a már meglevő csapatok czélszerűbb organizációjáról van szó. A haderő szaporítása más törvényjavaslatok útján fog eszközöltetni, melyekről azonban még eddig semmi sem jutott nyilvánosságra. A franczia választási mozgalom. Minő hatalmas hullámot vet a választási tusa Francziaországban, az eléggé kitűnik azon tényből, hogy magában Paks húsz kerületében már eddig is százharmincegyre megy a képviselőjelöltek száma. Természetes, hogy a jelöltek közt a lehető legfurcsább pártárnyalatok képviselték. Vannak közöttük az ismert nagy pártok hívein kívül revizionista szoczialisták, független szoczialisták, forradalmárok, kollektivisták, posszibilisták, anarchisták s olyanok is, kiknek pártállása egyáltalán meg nem határozható. Minden kerületben, minden egyes jelölt érdekében óriási zaj és hűhó folyik s ha némely párisi lap választási rovatát átnézzük, olyan khaoszszal találkozunk, hogy valóban nehéz elképzelni, melyik jelölt számíthat a győzelemre. Egyelőre természetesen mindegyik bizonyosra veszi azt. Leginkább azonban a boulangisták lármáznak s hivatkoznak minden egyes kerületben ama nagy többségre, melyet január 27-én, mikor még egész Páris szavazott, Boulanger nyert. Azóta azonban a választási rendszer tudvalevőleg megváltozott. 0z nemcsak ez. Más a közhangulat is s így a mostani boulangista jelöltek a múltból aligha meríthetnek valami nagy reményeket. Egyébiránt nemcsak Parsban, hanem a vidéken is roppant a jelöltek száma, így Toulon három kerületében eddig tizenöt jelölt tusakodik egymással. Szerb-bolgár bonyodalmak. A legújabb külföldi tudósítások megerősítik azon reggeli lapunkban kifejezett nézetünket, hogy a Szerbia részéről a katonai intézkedések tárgyában adott hivatalos nyilatkozatok megnyugtatóig hatottak s sokban hozzájárultak azon aggodalom eloszlatásához, hogy a két szomszédos keleti állam közt összeütközés merülhetne fel- Arra nézve orosz lapokon kivül az egész európai sajtó egyetért, hogy ez aggodalom felmerülésére Bulgária a legcsekélyebb okot sem szolgáltatta. Egyes-egyedül Szerbia magaviselete az, mely méltán felháborította a bolgárokat s azon befolyás következtében, melyet a pánszlávok Belgrádban gyakorolnak, csakugyan azt WJHBS-''"JJL 1 ■»'ggp^gagggj A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A CSALÁD UTOLSÓ SARJA. (4B) — Franczia regény. — Irta: LAJOS. Fordította: Szigethyné Szalay Erzsi. ELSŐ RÉSZ. Egyedül ő, a kitagadott, a száműzött pihent elhagyottan az óczeánnak egy félreeső szikláján. Életében arra kárhoztatva, hogy megszűnjék férfi lenni, hulláját egy kolostornak kicsiny temetőjébe ásták el. A szomorú emlékek Alain fiára vezették át a marquisné gondolatait, arra szegény kis ártatlan áldozatra, ki szintén oly kitagadott, mint az édes atyja volt s épp úgy mint az megaláztatásra, homályra van kárhoztatva. A gyermek csodás szépséggel volt megáldva. Anyjától öröklé szép szőke haját s azokat a kék szemeket, melyekben az azúr hullámzata tükröződött vissza. Már bealkonyodott, midőn a marquisné lassú léptekben visszatért Québriacba, úgy tetszik neki, mintha az az út, melyet anynyiszor tett meg azzal a kedves halottal, visszavarázsolná elmúlt ifjuságát. A fákon keresztül üvöltő szél, a tengeri madarak kiáltásai s az óczeánnak örökös panaszos hullámzásai mind, mind úgy visszahangzottak körülre, mintha a múltnak panaszai lennének. Mindennap ismétlődött ugyanaz a zarándokoló séta, ugyanazon emlékek, kísértések és küzdelmek. Ha a két gyermekre nézett s egymással összehasonlítá őket, úgy tetszik neki, mintha René fia izmosabb, erőteljesebb, fejlettebb lenne, mint Alain-é, és habár tíz hónap korkülönbség választa el őket egymástól, a kis Ferencz csaknem épp olyan korúnak látszott mint a másik. Könnyen bemutathatta hát a férjnek mint saját gyermekét. Fontbriand marquis nem volt jelen fiának születésénél, s így még soha se látta őt. Ekkor az anyai elfogultság, a megkülönböztetés a legsiralmasabb indokolásokat sugalta neki, és a legvétkesebb hazugságokra ösztönző. A rajongó szeretet szépítgette az árulást. Végre elérkezett az elutazás napja. A marquisné már korán reggel elhagyta a kastélyt és Kerianékhoz ment. — Hol van a kicsike ? — kérdező. — A mellékszobában van, feleségem öltözteti. A marquisné belépett. — Add ide a gyermeket, — monda az öregasszonynak. Aztán a kisfiút karjaiba ölelve magával vitte. A Tristan sziget felé indult vele a meredek szirten át. Minden lépésnél újabb csók, minden lélekzetvételnél a szeretetnek egy újabb nyilvánulása következett. Alain kisfia kacagott, tombolt örömében, s amaz édes szavakat gőgicsélte folyton, melyek kéjes gyönyörrel dobogtatják meg az anyai szivet. Ily dédelgések közt jutott el az apa sírjához. A születésétől kényelemhez, jóléthez szokott gyermek, nyugodt szemmel nézte az őt körülvevő végtelenséget. Megpróbálta felmászni a sirt oltalmazó tamariskafára, majd nevetve, kiáltozva, gagyogva futkosott ide s tova a sirkövön, mely annak porhüvelyét takarta, ki a földről elköltözvén, lelkét az övébe lehelté át. Iréné mozdulatlanul, aggálylyal teli szívvel nézte gyermekét, ki tudatlan ártatlanságában játékszerül használta fel a halált is ! Egyetlen vigasztaló, enyhitő gondolat nem csillapíthatta szivének keserűségét. Merengésében egészen megfeledkezett a gyermekről és midőn csevegő hangját nem hallván többé, körülnézett, hogy vájjon hol lehet, borzadálylyal véve észre, hogy a kisfiú a síron végig fekve aluszik. Éppen a feje fölött, mintha csak a véletlen akarta volna az őt joggal megillető nevet, melytől megfosztották reá ruházni, a feje felett tündökölt a márványba bevésett név, mintegy megkoronázva a kis fiút, ott ragyogott a két sokat jelentő szó: »Fontbriand gróf.« — Az leszesz! — kiáltott fel hévvel a marquisné. És felkapva fiát, megcsókolván az apa hamvait takaró márvány aranyozott betűit, elrohant a gyermekkel. Midőn a kastélyba visszatért, Julia Ferenczet öltöztető. A gyermek anyja felé tárta ki picziny karjait. De miután a másik ölelte át a marquisné nyakát, hogy el ne ejtse, nem merte megcsókolni a kisebbet. Egymás mellé helyezé aztán mind a kettőt és könytelt szemekkel gyönyörködött bennök. A gyermekek egymásra mosolyogtak. A kisebbik azonban egyszerre csak bátyjára ugrott és birkózva vele, a földhöz vágta. Mint két kicsiny kutya hömpölyögtek a szőnyegen, harapdálva, ütlegelje, rugdalva egymást, de mindezt a legtisztábban csengő kristálynevetés közben. — Ah! jól tudom én, mire gondol ön, drága úrnőm ! — monda Julia a marquisnéra tekintve. — Kitaláltad gondolatomat ? — Isten. — Mit tegyek ? — Vigye el őt magával. — De a másik ? — Öregeim szeretni fogják épp úgy, amint a másikat szerették, miután ez is az úrnőm gyermeke. — Magadra vállalod ? — Igen. —agy hát vidd magaddal. De midőn a gyermek már indulóban volt, a marquisné visszaszólta Júliát és egy óráig tartott habozás, csókok és kétségbeesett bucsúzás között. De abban a pillanatban, midőn már csaknem le akart mondani tervéről, Alain fia, ki az egészet tréfának vette, elbújt anyja szoknyái mellé és kedves gagyogásával enyelegve kiáltá: — Mama ! mama! A marquitsné megbüvölve állott meg és fiát ölébe kapva, csókokkal halmozá. Juli magával vitte René fiát Kérianékhoz. Midőn a marquisné visszatért Fondbriandba mindenki úgy találta, hogy a kis gróf bámulatosan megnőtt , de általános volt a lelkesedés mennyire hasonlít atyjához a margisurhoz. Esteli nyolcz óra lehetett. Chauveauék éppen vacsorájukat végezték. A kályhában lobogott a tűz. Mathurin puha karosszékbe hátra dűlve melengette kezeit a lángok fölött, Julia pedig guggolva bámult a tűzbe. A feleségénél csak pár évvel korosabb Chauveau Mathurin erőteljes, izmos ember volt. Népies divat szerint hosszú hajat viselt, de még nem kopaszodott, sőt alig mutatkozott néhány ősz hajszál a halántékon. Nagy gombos gyapjúkabátot viselt. A rövid nadrágot fényes harisnyakötő szokta le térd alatt, a gesztenyeszint hosszú gyapotharisnyával együtt. Meggörnyedt hátával, kezét a tűz felé tartva, s élete párjára függesztett szemeivel ez a paraszt a legjóságosabb embernek látszott. Szemei nagyok, orra széles, de legmeglepőbb volt arczán, az a túlságig keskeny homlok. Hogyha ő fejébe vett valamit, azt már nem is önfejűséggel, hanem valóságos kitartó makacssággal forgatta agyába, és attól soha nem tágított. A mellett kiállhatlanságig fecsegő is volt. Az említett estén így szólott feleségéhez: — Beszélhetsz amit akarsz, én egészen más embernek találom őt. Azt kell hinnem, hogy Amerika megváltoztatja az embereket. — Te is úgy találod, hogy annyira hasonlít a megboldogult marquis úrhoz ? — kérdezi Julia. — Meghiszem azt, de még mennyire! De hiszen valóságos képmása a marquis urnak. Különösen mozdulatai, alakja , magatartása egészen olyanok. Julia elgondolkozott. — Az igazat megvallva, édes feleség — jobban tetszik nekem ilyennek, amilyen most, mint azelőtt. — Miért? — Nem emlékszel e minő büszke volt hajdan ? Ma pedig mindenkivel beszélget, akivel csak összetalálkozik, sokkal nagyobb szeretetnek is örvend most, mint azelőtt. — Megérkezésének estéjén igazán szép szavakat mondott, de hogy mit, arra már nem emlékszem, — jegyző meg Julia. — Nem vettél te észre valamit, te aki olyan furfangos vagy ? — Mit? Ez a marquis úr úgy néz ki, mint akinek valamely nagy bánat nyomja a lelkét, busul, tűnődik, magában beszél és gyötri magát. — Ugyan mi bánata lehetne ? — Azt nem tudom, ez az ő dolga, de annyi bizonyos, hogy nem nyugodt a lelke. Egyébiránt nem csodálkozom rajta. Ez az édesanyjától öröklött baj, már pedig tudod mennyire izgatott a marquisné. Ha nincs baja, addig busul, míg okot talál a bánkódásra. — Szegény asszony — mormoga Julia. — Pedig hát mégis szerencséje van, hogy fiának éppen a forradalom kitörése előtt kellett Amerikába kivándorolnia. — Ugyan miért? — Felfoghatod, hogy Ferencz az ő heves természetével csak a többi főnemest követte volna, kiket a vendéei harczban lemészároltak. Majd rövid szünet után hozzá tévé Mathurin : — Pedig hiszen elég már az áldozatból! Ismétlem tehát, hogy miután épp egészségben itt van közöttük, ez csak nagy szerencse. Julia gépiesen válaszolt férjének, őt csak egy gondolat foglalkoztatta, a roppant feltűnő hasonlatosság Ferencz és René marquis közt. Eddig csak kitérőleg felelt a marquisné hasonló tűnődéseire, de azóta ő is folyton a marquisné szavai felett gondolkozott. Ekkor, mint aki fél valamely kínos társalgásba kezdeni, de viszont minden áron ki akarja tárni szívének aggályait, egyszerre így szólott férjéhez : — Mathurin, én valamit akarok kérdezni te tőled, felelsz e nekem őszintén ? — Mindenre amit csak kívánsz. — Emlékszel még arra a szüleim által nevelt gyermekre... — A te fiadra ugye ? Az asszony nem válaszolt. — Ugyancsak nagy ügyetlenség tőled olyan hazugságokhoz folyamodni, miket senki se hihet el, — folytatá a férj. Neked már meg volt az a gyermeked, mikor feleségemmé lettél. Vonakodtál bevallani ballépésedet és szüleid, bűnös módon vállalkoztak unokájuk felnevelésére, mintha azt valaki titok leple alatt bízta volna az ő gondjaikra. Mathurin megragadta felesége kézcsuklóját s azt erősen szorítva, mondá: — Lásd, most se tudsz nekem felelni. Ah! igazán ez már borzasztó makacsság. Julia folyton hallgatag maradt s csak a tűzbe bámult. — Nem arról van most szó, — mondá végre. — Miről van hát szó ? Talán bizony el akarod velem hitetni, hogy nem csaltál meg ? -- Megcsalni! — kiáltott fel az asszony! nem valók-e én szabad összekelésünk előtt ? — Láthatod, hogy most már megadod magadat és bevallod. Akarod-e hogy megmondjam, mi bizonyítja mindenek felett, hogy az a gyernek a tied volt ? Midőn a marquisnéval visszatértetek Québrino ból a hosszas ott tartózkodás után, miért költöztek ide szüleid is mindjárt abba a vízparti lakba? Azért történt ez, hogy kedved szerint látogathasd és dédelgethessed bűnödnek gyümölcsét, amikor csak neked tetszik. A gyermek halála után vissza is költöztek az öreg Rérianók azonnal Donaruenezbe. — Ahelyett, hogy gyanusítgatá és rágalmazásoddal kinzasz, sértegetve már harmincz év óta minden istenadta nap, sokkal jobban tennéd, ha kérdésemre felelnél. — Miért feleljek én többet és őszintébben náladnál? —jegyző meg makacsul Mathurin. — Ugyan adtál-e te nekem példát a bizalomban ? Igen, azt hiszem, hogy becsületes, erényes nő voltál házasságunk óta, de az előtt ? az előtt ? Különben annak a gyermeknek apja alávaló ember lehetett, hogy nőül nem vett téged, mert én már kiismertelek Julia, és úgy hiszem, hogy nem rosszaságból buktál el. — Mathurin, esdve kérlek felelj nekem, szólt az asszony. Itt halt-e meg az a gyermek a folyóparton lévő kis házban, mialatt úrnőnket arra a párisi útra kényszerité a marquis úr ? Én úrnőmmel valók s négy hónapot töltöttünk Fontbriandtól távol, igaz-e, hogy a szegény gyermek három havi távollétüük után halt meg ? — Úgy hiszem, igen, — felelő Katharina, aztán újra csak rögeszméjének bogarát követve, igy szólt: Akarsz-e még több bizonyságot is halani arról, hogy a te szülötted volt az a poronty. (Folyt, köv.) az aggodalmat kelté bennök, hogy ha nem is Szerbia hivatalosan, de a szerb kormány által támogatott bolgár emigráczió merényletet tervez ellenök. E gyanú annál igazoltabb volt, mert a szerb régensség hirtelen és egyoldalúlag megszakította a barátságos viszonyt Bulgáriával. Amint az 1885-diki háború véget ért, Milán király nyomban közeledni igyekezett Bulgáriához. Törekvését annál inkább teljes siker kisérte, mert Szófiában sem forgott fenn ok, hogy a két ország közötti jó viszony helyreállítására irányuló törekvéseket ne támogassák. Szerbia és Bulgária közt tehát csakhamar belső barátság fejlődött ki s egyes-egyedül Szerbia volt az, melynek diplomácziai képviselője hivatalosan érintkezett Ferdinand fejedelemmel. Ez a jó viszony azonban megszűnt, mihelyt a szerb régensség kineveztetett. A belgrádi félhivatalos sajtó a legdurvábban kezdett izgatni Bulgária ellen, a bolgár emigránsok szerb területre gyülekeztek. Zankov maga is Belgrádban él s a héten élénk részt vett a szerb liberálisok országos pártgyűlésén ; e párt vezére pedig Risztics régens volt éveken át s annak tartatik most is. Nem csoda tehát, hogy ily körülmények közt Szerbia fegyverkezése Bulgáriában nagy nyugtalanságot kelt. Ezt igyekszik most a szerb kormány eloszlatni, mely maga is belátja, hogy nagyon is messzire ment oly szomszéddal szemben, amely egy ízben már bebizonyította, hogy nem igen lehet vele tréfálni. Az angol trónbeszéd. Mint távirataink jelentették az angol parlament nyári ülésszaka pénteken este a királynő trónbeszédével, melyet a lord-kancellár olvasott fel, derekesztetett. A trónbeszéd egész szövegében így hangzik : Mylordok és gentlemanek ! Megelégedéssel mentem fel önöket egy hoszadalmas ülésszak fáradságai alól. Viszonyaim a többi hatalmakhoz folyton a legszívélyesebb jellegűek. Az ülésszak kezdete óta mi sem történt, ami csökkentette volna azt a reményt, melyet akkor kifejeztem, hogy t. i. Európa békéje nem fog megzavartatni. Az események nyugodt folyása alól egyedül ama kísérletek gyönge megújítása képez kivételt, melyeket a ma hdi hívei már régebben megtettek , hogy t. i. déli Egyiptomba betörjenek. A betörő haderőt a khedive ő fenségének csapatai támogatva egy csekély brit kontingenstől Greecfell tábornok parancsnoksága alatt, látható ügyességgel és teljes sikerrel visszaverték. A tavaszszal Berlinben konferenczia ült össze Szamoa ügyeinek tárgyalására, amely konferenczián részt vettek Nagybritannia, Németország és az Egyesült Államok képviselői. A konferenczia szerződést állapított meg e szigetek kormányzásának rendezése tárgyában. Az okiratot én és,a német császár elfogadtuk s még csak az Egyesült Államok tanácsának beleegyezése van hátra. Ajánlatomra a belga király beleegyezett, hogy őszre a rabszolgakereskedés kérdésének tárgyalására az európai hatalmak képviselőiből konferenczia üljön össze Brüszszelben, mely ama renszabályok felett tanácskoziék, melyek segélyével megszüntethető vagy legalább enyhíthető legyen az emberiség e csapása. A franczia köztársasággal megállapodásra jutottam, mely által nyugat-afrikai birtokaink határai flett támadt különböző viszályok elhárittassanak. Franczia-és Németországgal uj postaca távirda-szerződést kötöttem. Nagy örömömre szolgál több benszülött herczegnek és törzsfőnek ajánlata, mely szerint készek indiai alattvalóim katonai terheiben osztozkodni s igy a birodalom közös védelmében közreműködni. Gentlemanek! Örömmel ismerem el azt a fáradságot és áldozatkészséget, melyet önök a közfigyek szolgálatában kifejtettek. Mylordok és gentlemanek ! Az intézkedések, melyeket önök pazar kézzel hoztak, hogy a birodalom védelmét a tengeren erősítsék, abba a helyzetbe fogják hozni alattvalóimat, hogy szorgalmukat s vállalkozási kedvüket teljes biztonságban és békében gyakorolhassák. Skótország helyi közigazgatásának reformja, mint meggyőződve vagyok, nagy mértékben hozzá fog járulni ama királyságban népem jóllétéhez és megelégedéséhez. Nagyon sajnálom, hogy az idejük igénybevétele megakadályozta önöket abban, hogy bilit alkossanak, melylyel nyugat-ausztráliai alattvalóimnak felelős kormányt engedélyeznek. Remélem, hogy e fölöttébb kívánatos czél mihamarább elérve lesz. Megnyugvással veszem észre az értékes újításokat, melyeket önök Angliában és Walesben a technikai nevelés alapítása iránt tettek. A nevelési törvény, mely Walesnek hozatott, oly hézagot fog betölteni a herczegség nevelési rendszerében, mely sok éven át észlelhető volt. Igen örömest adtam jóváhagyásomat egy bilinek, hogy Írország kevésbbé fejlődő részei gyorsabb összeköttetésbe hozassanak az egyesült királyságok főpiaczaival a vasúti hálózat rendszeres kibővítése segélyével. Ez intézkedés meg fogja erősíteni a fejlődő mezőgazdasági és kereskedelmi jóllétet, mely amaz országban a rendetlenség fokozatos elnyomását kísérte. Őszintén remélem, hogy az új mezőgazdasági hivatallal legrégibb nemzeti munkaterünk továbbfejlődésére alkalmas eszköz lesz. Hálás vagyok elismerhetni, hogy a növekvő jóllét jelei, a visszatérő bizalom gyümölcse, mindenütt láthatók. Abban a reményben, hogy az önök bölcs tanácsainak hatása alatt e jóllét erősödve és hosszabbítva lesz összes alattvalóim szívélyes egyetértése által, tiszteletteljesen ajánlom önöket a mindenható isten kegyes gondviselésébe. Fővárosi ügyek. A nagy kölcsön A tanács ma délelőtt tíz órakor tartott rendkívüli ülésén tárgyalta a pénzügyi s gazdasági bizottmánynak a húsz milliós kölcsönre vonatkozó javaslatát, amely tudvalevőleg abból áll, hogy a közgyűlés hatalmazza fel a bizottságot arra, hogy a kölcsönre vonatkozólag az eddigi alapon való eljárást függeszsze föl és alkalmas időben érintkezésbe lépve elsősorban a nyilatkozatot beadott helybeli nagyobb pénzintézetekkel, terjeszszen elő javaslatot a további teendőkre nézve. Ennek ellenében Lampl Hugó főszámvevő már a pénzügyi bizottság tegnapi ülésén azt az indítványt tette, hogy a főváros a nyilatkozatot beadott bankcsoporttal azonnal tárgyalásokba bocsátkozzék s e czélra egy külön bizottságot küldjön ki. Ez indítványát a főszámvevő a tanács mai ülésén is előterjesztette, sőt írásban is beadta. Az indítvány szerint a kiküldendő bizottságnak feladatául lenne kitűzendő, hogy arra az esetre, ha ez idő szerint elfogadható feltételeket és árt képes elérni, a kölcsönt az illetékes fórumok jóváhagyásának fentartása mellett kösse meg; ha pedig nem,úgy halaszsza el a kölcsön megkötését arra az időre, amikor az ajánlkozó bankcsoport a fővárosnak elfogadható ajánlatot tesz. E javaslata indokolására utal a főszámvevő arra, hogy oly bankcsoporttal áll a főváros szemben, amely képesítve van a fővárosnak a lehető legkedvezőbb ajánlatot tenni s igy noha a főváros körülbelül egy vagy másfél éven belül kölcsönpénzre nem fog szorulni, mégis ez alkalmat elszalasztandónak már amaz oknál fogva sem tartja, mert egyrészt kívánatos, hogy a főváros a tervezett konverzió végrehajtása esetén elérendő jelentékeny kamatmegtakarítás élvezetébe minél előbb jusson ; másrészt pedig czélszerű, hogy a kölcsön a lehető legrövidebb idő alatt biztosíttassék, nehogy ez kedvezőbb viszonyok reményében oly időre maradjon el, amikor a főváros a kölcsönpénzre tényleg már rászorulván, a kölcsönt a jelenleginél esetleg kevésbbé kedvező időben, tehát a most netán elérhető feltételeknél terhesebb feltételek mellett lesz kénytelen felvenni. A tanács beható tárgyalás után a főszámvevő javaslatát fogadta el, s azt azzal a kiegészítéssel fogja a holnapi közgyűlés elé terjeszteni, hogy a tárgyalásokkal megbízandó bizottság a polgármesteren, mint elnökön kívül legfölebb négy tagból álljon, és hogy e négy tagot a közgyűlés titkos szavazással válaszsza meg. A képzőművészeti bizottság ez idő szerint tíz tagból áll. A közgyűlés Medrey Zsigmond indítványára, még a tavaszszal elhatározta, hogy a bizottság tagjainak számát tizennyolczra emeli fel. A belügyminiszter most arról értesíti a fővárost, hogy a határozathoz beleegyezésével nem járulhat,mert a tagok számának szaporítására nem lát elfogadható indokot fenforogni. Új építkezések. A magánépítési bizottság tegnapi Rózsa Péter tanácsos elnöklete alatt tartott ülésén a következő építési engedélyek kiadását hozta javaslatba: Fürstinger Károlynak X kér. Felső vaspályautcza, földszintes házmesterlakra, Keller Nándornak X. ker. Bánya-utcza 5. sz. a. földszintes házra, szállóra és egy nyilt fészerre, Stadler Nándornak VI. Lőportári utcza 1. sz. a. földszintes lakházra, Benedek Istvánnénak III. ker. a Szil- és Raktár-utczák sarkán földszintes lakházra,Maly Ignácznak Gyömrői út 8521. sz. a. két földszintes toldalékra, Kálmán Györgynek X. ker. Ó-hegy, Névtelen-utcza 18. sz. a. földszintes istálló - toldalékra, Kozalek Mátyásnak VII. István-ut 3. sz. a. földszintes bérházra, Fond Lipótnak X. Névtelen-utcza 7581. sz. a. földszintes házra, Teudorf és Dettrich czégnek IX. Ernő-utcza 6643. sz. a. földszintes gyári toldalékra, a m. kir. államvasutaknak a körvasút mentén a lipótvárosi állomáson szín, csúsztaték, hídmérleg és egy őrház építésére, Budniczky Károlynak VIII. ker. Német utcza 30. szám alatt két földszintes toldalékra; Vintura Antalnak IX. ker. Mester utcza 35. szám alatt egy istállónak lakássá alakítására; Pap Józsefnek a X. ker. liget-telki dűlőben mosókonyha építésére ; Dura Tamásnak X kér. Óhegy, Névtelen utcza 26. szám alatt istálló építésére; Ravasz Gusztávnak X. ker. Gém-utcza 39. szám alatt sertésszállások építésére ; Leonhardt Frigyesnek a Budaörsi-utcn földszintes nyaralóra; Kalamunovics Imrének VII. ker. Gizella-út 2661. szám alatt lakatos műhelyre; dr. Virava Józsefnek a X. ker. Ó-hegyen téglaégető körkemenczére; Sziffert Ágostnak Köris-utcza 10. szám alatt bognár műhelyre; a közúti vaspálya társaságnak a Hermina-, Hungária- és Csömöri-ut közt levő 1822. számú telken egy növényháznak patkoldává való átalakítására stb. Ezenkívül engedélyt nyer az önkéntes mentő-egyesület az V.ker.Markó és Sólyom utcza sarkán egy 1 és 2 emeletes ház építésére. KÜLÖNFÉLÉK. — szept. 3. A hir lapból. Ren d je 1 adományo zás. A király ő Felsége Mitterdorfer B. budapesti illetőségű berlini csipke és svájczi hivizetek gyárosának, a berlini magyar egylet elnökének a »Ferencz József rend« lovagkeresztjét adományozta. Kinevezések: A belügyminiszter Römer Róbert segédfogalmazót főispáni titkárrá; a kultuszminiszter Kalmár Elek II. ker. kir. kath. főgymnáziumi helyetes tanárt a lőcsei kir. kath. főgimnáziumhoz végi. rendes tanárrá ; a kereskedelemügyi miniszter Szervey Adolf posta- és távida-számtisztet végi. posta- és távirdaszámvizsgálóvá ; Raskovich Tibor számtisztet és Vitái Istvánt ideigl. posta- és távirda-számtisztekké nevezte ki. Alapszabályjóváhagyások. A csikszépvizi Havi Boldogasszonyról czimzett segélyegylet, a budapesti sportkedvelők köre, a fortai, győr-ujfalui és a czrepajai önk. tűzoltó-egyletek alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta. Személyi hírek: Mária Terézia főherczegnő, Károly Lajos főherczeg neje, tegnap este Schönfeld gróf és Zichy grófnő udvarhölgy kíséretében több napi tartózkodásra Tátrafüredre utazott, ahol holnap férjével Károly Lajos főherczeggel találkozni fog. — Kálnoky gróf külügyminiszter és Bauer báró táborszernagy közös hadügyminiszter szabadságidejükről Bécsbe érkeztek vissza. A kis Erzsébet főherczegné tegnap ünnepelte hetedik születésnapját a laxenburgi kastélyban, melyben jelenleg, minthogy az özvegy trónörökösné 69 udvara távol vannak, idilli csönd uralkodik. Délelőtt az ódon kastély kápolnájában ünnepi istentisztelet volt, melyen a kis főherczegné is megjelent. A születésnapi ajándékokat a kis főherczegné már tegnapelőtt megkapta. A király ő Felsége gyönyörű gyermek kerti sátort küldött teljes berendezéssel, a királyné, Valéria főherczegné és az özvegy trónörökösné pedig mindenféle játékszereket küldöttek. A kis főherczegné különben a tanulásban is szépen halad s most már maga ir naponta leveleket édesanyjához Zandvoortba. Károly Lajos főherczeg, mint lapunknak írják, a múlt hó 30-án reggeli nyolcz órától kilenczig Huszton időzött, hol Lónyay János főispán bemutatta neki Szaplonczay Miklós alispánt, Nagy Györgyöt, Szőllősy Károlynét, a vereskereszt huszti fiókjának elnökét s az egész bizottságot. Bustyaházán Reiner Valérné, a bustyaházi fiók elnöke mutattatott be, továbbá Pogány Ödön a kerület főszolgabírója. A vasútnál, míg a vonat Sziget felé indult, még többeket mutattatott be magának a főherczeg. A vonatot Sághy Gyula vezérfelügyelő vezette. M.- Szigeten nagy közönség várta a főherczeget. Magyar díszruhát viseltek: Urányi Imre országgyűlési képviselő, Kulka Kálmán megyei főjegyző, Mandics József polgármester s Szőllősy Antal takarékpénztári igazgató. A lelkészek papi díszben, a hatóságok küldöttei szalonöltözékben jelentek meg. Károly Lajos főherczeg, kit megérkezésekor zajosan megéljeneztek, az udvari pavillonban Urányi képviselőt, Schönherr Ágost apát-főesperest, Kostka törvényszéki elnököt, Csepey Oreszt gör. kath. lelkészt, a hölgyek közül Szaplonczay Miklós alispán nejét mutattatá be magának s aztán Akna-Szlatinára utazott a Kunegunda sóakna megtekintésére. Az akna remekül volt kivilágítva. Bejáratánál De Adda Sándor főbányatanácsos és Schmiedt László hivatali főnökhelyettes várta a főherczeget, ki főhadsegédével gróf Pejacsevich Lászlóval, Lónyay főispánnal, Ivánka Imrével, Szaplonczay alispánnal és De Adda főbánya-tanácsossal ereszkedett le a nyolczvanötnyi aknába. A csillárok égtek, görög tüzek terjeszték sugaraikat, a sóvágó banda a himnuszt játszta. Károly Lajos főherczeg tiszteletére emléktábla volt fölállítva és egy új vendékkönyv nyittatott meg, melybe a főherczeg és főhadsegéde írták be nevöket. A bánya tündéri látványáról a főherczeg magasztalólag nyilatkozott. A Kunegunda aknától Kamarára ment. Útközben igen dicsérte Sziget városának regényes fekvését. Kamarán a Groedet fűrészgyárt tekintette meg. A délben egy órakor, a vasúti pavillonban rendezett villás reggelin a főhadsegéd, Lónyay főispán, Ivánka, Urányi képviselő és Hummel, Pongrácz, Gálffy századosok voltak jelen. Délután két órakor kíséretével kihajtatott a két órányira fekvő Kuziba, hol a boldogult trónörökös vadászkastélyát tekintette meg Bakai erdőigazgató kalauzolása mellett. Délután hat órakor volt az ebéd, mely után a főherczeg hosszabb megszólítással tüntette ki Bikkal erdőigazgatót, Szilágyi István líúzeumi igazgatót, Kutka Kálmán főjegyzőt, Kostka törvényszéki elnököt és Tankovics orosz vikáriust. Nyolcz órakor Lónyay János főispánt és nejét látogatta meg lakásán s bemutattatta magának az éppen Szigeten időző Lónyay Sándorné —Wangenheim Ozella bárónőt, Lónyay János főispán menyét. A színházban, hol másfél órát töltött a főispán feldíszített páholyában, dicsérte a »Bőregér« sikerült előadását s a Valentin társulatát. A kijáratnál Somló Sándornak és Rakodczay Pálnak a társulat két tagjának, azt mondta a főherczeg, hogy igen örvend, hogy meglátogatta az előadást, mert jól mulatott. A főispán a vasúti pavillonig kisérte a főherczeget, ki Lónyayval bucsúzáskor párszor kezet szorított. Augusztus 31-én reggel öt órakor hagyta el a főherczeg Szigetet.