Pesti Napló esti kiadás, 1889. december (40. évfolyam, 332-360. szám)
1889-12-03 / 333. szám
Budapest, 1889.Kedd, deczeiiiber 3. 333. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, deczember 3. Gladstone beszéde. Gladstone, az angol ellenzék vezére tegnap Manchesterben nagy beszédet tartott, melynek az az érdekes mozzanata, hogy a külpolitikának van szentelve. 1880. óta Gladstone csak igen ritkán lépett a térre s tartózkodásának komoly oka volt. Ismeretes, mennyire oroszbarát érzelmek hatják át az angol liberálisokat, elsősorban vezéreket Gladstonet. És mégis ő rajta esett meg, hogy mikor 1880-ban miniszterelnök volt, Oroszország és Anglia csaknem háborúba keveredtek még pedig kizárólag az orosz politika brutalitása következtében. Csak egy hajszálon függött akkor a béke sorsa, bármi kevéssé kereste is Gladstone az összeütközést s bármi jóindulatot tanusított kezdettől fogva a pétervári kabinet iránt. Az akkori keserű tapasztalások mély benyomást tettek az angol közvéleményre s magára Gladstonera is, ki noha többséggel rendelkezett az alsóházban, önként leköszönt s a kormányhatalmat a kisebbségben levő konzervatívoknak engedte át. Ezek megtették neki a szívességet, hogy a legkedvezőtlenebb körülmények közt megalakították a minisztériumot, mely azután nagy nehezen elhárította a katasztrófát, s máskülönben is kivezette Angliát a zsákutczából, melybe Gladstonék juttatták. Gladstone némi hálát tanusított mindezekért Salisbury iránt, s amily szenvedélyes agitácziót fejtett ki a belügyek terén, főleg az ír kérdésben, oly tartózkodóan ítélte meg a kabinet külpolitikáját,melyről most is elismeri, hogy az utóbbi években kevés okot adott a kritikára. Immár azonban szakítani akar a tartózkodással s kijelenti, hogy elérkezett az idő, midőn az angol ellenzéknek a külügyeket is oly éberen kell szemmel tartania, mint 1880 előtt tette. Ez magában véve érthető, mert hisz Anglia már rég kiheverte azon bajokat, melyekbe annak idején a liberális kormány sodorta. De nem egészen elfogadatható az indokolás, melylyel tegnap Gladstone a fordulatot bejelentette. A krétai és arméniai eseményekkel akarja annak szükségét feltüntetni, hogy pártja jövőre a külügyekben is nagyobb tevékenységet fejtsen ki. Ez azonban igen szerencsétlen érvelés Gladstone részéről, mert alig képzelhető, hogy az angol közvélemény helyeselné a különböző exotikus kérdések napirendre hurczolását. — A béke minden barátja örül, hogy az említett kérdések a porta házi bajai maradtak s nem vergődtek nemzetközi jelentőségre, mi csak fokozta volna az európai helyzet veszélyeit. A Salisbury-kormánynak épen az egyik nagy érdeme, hogy ez apró bajokat nem engedte nagyra nőni, hanem a portára bízta rendezésüket. Ez meg is felelt a várakozásoknak s nagyon szerencsétlen gondolat Gladstonetól, hogy ahelyett, hogy örvendene, hogy a kellemetlen és veszélyes dolgok maguktól napirendre nem tolulnak, most mesterségesen a diszkusszió tárgyává kívánja azokat tenni. Remélhetőleg pártja óvatosabb lesz s nem fog segédkezet nyújtani ahhoz, hogy Angliára ismét olyan veszélyeket idézzen fel, mint 1880-ban történt. Olaszok és francziák. A vámháború enyhítése ügyében olasz részről kilátásba helyezett rendszabályokról a napokban több kiváló franczia politikus nyilatkozott még pedig akképen, hogy nem szolgálhatnak alapul arra, hogy Francziaország is engedményeket tegyen. Különösen Flourens a volt külügyminiszter utasított vissza minden engedményt. Per a pénzügyminiszter hasonlókép nyilatkozott , ámbár a lapok nagy része jóval békülékenyebb hangot használ, egyelőre még nincs kilátás az olasz-franczia viszonyok javulására, bármennyire készségesnek mutatkozik is Olaszország, hogy a két állam érintkezésében kedvező fordulatot hozzon létreszólalásában, melyben miniszterré tételének körülményeit ecsetelte. Szilágyi beszédét a többség több ízben fogadta viharos tetszéssel, az ellenzék pedig tiszteletteljes figyelemmel. Szilágyi beszédének több kijelentését azonban az ellenzék is hangos helyesléssel fogadta, s egészben véve Szilágyi Dezső mai fölszólalása azt demonstrálta, hogy a többségnek van ugyan egy »választott vezére«, hanem a parlamentben nem a választott vezér az, aki vezet. Ezt legalább a kormánypárt ma igazán zajos tüntetéssel manifesztálta. Egyebekben a mai ülés nagyon izgatott volt s átcsapott a személyeskedésbe. Orbán Balázs és Horváth Gyula közt oly heves szóváltás támadt, melynek az üléstermen kívül is (mint halljuk) folytatása lesz. Orbán Balázs szúró megjegyzéseket tett Horváth Gyulára s Horváth Gyula ezt úgy fogta fel, mint becsülete elleni támadást s ekként viszonozta. A miniszterelnöki tárczánál Perlaky Elek és Rusbach Péter tartottak védbeszédeket a miniszterelnök mellett. Busbach Péter azt mondá, hogy az ellenzék tengerárnak képzeli haragját, pedig az csak pocsolya víz. Ezzel kerülte ugyan Busbach azt a gyanút, hogy ő patkány lenne, hanem annál inkább felkelté a gyanút, hogy vájjon nem béka-e ? Mert oly kompetensnek mutatta be magát azt megítélni, hogy mi a különbség a tengerár és a pocsolya közt. Az ellenzék részéről Herman Ottón kívül, a rendelkezési alap czíméhez a mérsékelt ellenzék nevében Kovács Albert szólalt fel, s igen szépen fejtette ki az okokat, melyek miatt a mérsékelt ellenzék a rendelkezési alapot meg nem szavazza. Tisza Kálmán miniszterelnök két ízben szólalt fel. Második felszólalása alatt tíz ellenzéki képviselő volt mindössze a képviselőházban. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Dárday Sándor, dr. Roszner Ervin, Zay Adolf. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, gr. Teleki Géza, Josipovich Imre, dr. Fejérváry Géza, gr. Szapáry Gyula, Szilágyi Dezső, dr. Orczy Béla, Baross Gábor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Az elnökségnek bejelentése nincs. Kállay Zoltán, a kérvényi bizottság előadója be terjeszti a kérvények 15. sorjegyzékét. Annak idején napirendre fog tűzetni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése decz. 3-án. A mai ülés politikai jelentősége és pedig elismerjük, hogy igen nagy jelentősége, a Szilágyi Dezső igazságügyminiszter felszólalásában összpontosult. Szilágyi Dezsőt Herman Ottó provokálta a felszólalásra és Szilágyi Dezső e provokáció elől nem térhetett ki, mert Herman Ottó nemcsak azt hozta szóba, hogy miért nem védik Tisza Kálmán miniszterelnököt a kormánypárt oszlopos tagjai, hanem azt is, hogy Szilágyi Dezső belépése a kabinetbe nem szolgáltatott-e új tápot ama hipokrízisnek, mely a 15 évi kormányrendszernek alapvonása volt ? Szilágyi Dezső igazságügyminiszter, a maga felszólalásában két főpontra szorítkozott. Egyik az volt, hogy megjelölte a normális parlamenti működés köreit, alapjait; a másik az, hogy kimondotta a parlamenti rendszer szellemében való kormányszolidaritást. És mindkét pontra nézve a legszabatosabb formulákat választotta meg. A hipokrízis gyanúját önmagára nézve visszautasította; a kormányszolidaritást kiválóan azon programm megvalósítására nézve hangsúlyozta, melynek alapján ő, — pártonkívüli állásból — az ő politikai integritásának fentartásával a kabinetbe lépett. Hangsúlyozta továbbá, hogy midőn az ellenzéket megkínálja a normális működéssel, ezt úgy értelmezi, hogy az ellenzék a kormánynak ünnepélyesen tett ígéreteiből követeléseket formáljon, s hogy ő a maga részéről a kimondott szót úgy tekinti, mint a kibocsájtott váltót, s hogy a kormánynak az elvekkel együtt kell állani és bukni. Szilágyi felajánlotta az ellenzéknek a legélesebb küzdelmeket az elvek harczában, és abban az ellenőrzésben, mely azt keresi, hogy a tettek megfelelnek-e a kimondott szavaknak? Végül Szilágyi körvonalazta helyzetét a kormányban és a kormánypártban, s kijelenté, hogy »meggyőződéseinek lényegét« vitte be a kormányba, s fölhívja az ellenőrzést, hogy meg fog-e azoknak felelni? Úgyszintén tiltakozott a maga részéről minden hátsó gondolat ellen. Ezek voltak nagy vonásokban Szilágyi beszédének főeszméi, s ezeket kiegészíti ama második fülkisebb tárcsák. Következik a napirend: a miniszterelnökség« tárczájának folytatólagos tárgyalása. Perlaky Elek gr. Apponyi Albert tegnapi beszédével polemizál. Gr. Apponyi a miniszterelnök tekintélyének sülyedését abból következteti, hogy a miniszterelnök a véderőjavaslat benyújtásakor rosszhiszemüleg járt el. Apponyi konklúziója hamis, mert premisszája is az. Tisza nem vesztette el tekintélyét, mert a véderőjavaslatnál sem járt el rosszhiszeműleg. Ezt a nemzet minden agitáczió daczára is tudja és elismeri. A miniszterelnök tekintélye, ha lehet, még inkább emelkedett a pénzügyi egyensúly helyreállítása óta. A nemzet nem Tiszát unta meg, hanem a meddő közjogi harczot, mely merőben tárgytalan, mikor a trónon alkotmányvédő fejedelem, a kormányon pedig igaz hazafiak ülnek. A nemzet közoktatási, gazdasági és ipari reformokat, szóval munkát sürget, mert a pénzügyi egyensúly helyreállása ezt lehetővé teszi. A többség ennélfogva dolgozni akar és dolgozni fog is akár az ellenzékkel együtt, akár nélküle. A tizennegyedik paragrafus benyújtása csak formai hiba volt s gróf Apponyival szemben azt fejtegeti, hogy a parlamentarizmusnak ad absurdum vitele volna, ha minden formai differenczia miniszterváltágra vezetne. Ilyet csak elvi differenczia vonhat maga után. Fejtegeti ezután, hogy a többségnek mért kell támogatnia Tisza Kálmánt. Gróf Apponyi minden fényes tehetsége mellett sem tud népszerűségre szert tenni, mert a nemzet nem tudja őt megérteni. Kern tudta megérteni régen, nem tudta megérteni a véderő-vita alatt (Gúnyos derültség) s nem tudja megérteni ma sem. Beszédét azzal fejezi be, hogy az igazságtalan támadások csak még inkább tömöríteni fogják a többséget a miniszterelnök személye körül. Pázmándy Dénes kérdi az elnököt, hogy kit hatalmazott fel a miniszterelnök képviseletével, mert tárczájának tárgyalásánál ő maga nincs jelen ? Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy itt van a bizottság előadója. (Tisza Kálmán épp e pillanatban jelen meg a teremben. A kormánypárt éljenzi, mire a szélsőbal zajos »Hoch«-hal felel.) Pázmándy Dénes: Szeretné tudni, hogy Perlaky, ki ma a miniszterelnököt védte, azonos-e azzal a Perlakyval, ki az ev. konventen a panszlávokat védte? (Derültség.) Majd áttér a 12,000 frtos reprezentáczionális költségekre. Aki a költségeket elfogadja, az tartozik reprezentálni is. Mindenütt szokásban van, hogy a reprezentáczionális költségekkel a számvevőszéknél be kell számolni. Ezt akarja szóló is s ez irányban határozati javaslatot fog beterjeszteni. Szaló összeszámította, hogy a miniszterelnök eddig összesen körülbelül egy félmillió személyi javadalmazást kapott. Reméli, hogy a miniszterelnök ezt az összeget majd jótékony czélokra fogja hagyományozni, de addig is a következő határozati javaslatot terjeszti be: »A képviselőház utasítja a miniszterelnök urat, hogy az általa működési és személyes pótlék czimén élvezett évi 12000 frtnyi összeget az államszámvevőszéknek rendesen elszámolja.« Perlaky Elek személyes kérdésben válaszol Pázmándynak. Ő a konventen nem védte a panszlávokat, hanem ellenkezőleg intézkedéseket sürgetett ellenük. Busbach Péter: Ők a parlamentbe komoly nemsokára jöttek és nincs idejük bősz hajszákat folytatni* Az országnak szüksége van a magyar faj erősítésére s az ellenzék e helyett rendszert csinált egy ember üldözése érdekében. Oly ember ellen folyik e hajsza, kinek a haza körül több érdeme van, mint azoknak, kik a parlamenti nihilizmust képviselik. (Zajos »Hoch«-kiáltások). Gróf Apponyi méltányosan eismerte, hogy az ország tekintélye kifelé emelkedett, de azt állította, hogy ez nem Tisza érdeme, mert a tekintély emelkedése csak csinálódott. Hát a kezeit összetevő Pató Pál tekintélye emelkedhetik ? Hát a főváros emelkedése magától termett ? Iparunk, gazdaságunk emelkedése az égből pottyant? Nem. Ebben az országban az emelkedhetés czéljából nagy munka folyt s e munkát a miniszterelnök vezette. (Gúnyos derültség a szélsőbaloldalon.) Közoktatásügyünk előbbrehaladt, a magyarság erősbödött s ez mindenesetre tervszerű munka eredménye. Az ellenzék nem fogja elriasztani a többséget a kormány támogatásától. Az ellenzék néhány tagja csak azért jön el, hogy hecczet csináljon. Ez nem komoly politikai akció, ez utczai politika. (Zajos kiáltások : Rendre! Rendre!) Az ellenzék törpévé akarja tenni Tiszát, hogy mellette maga nagynak tűnjék fel. (Egy hang a szélsőbalon: Hm, a bús kecske!) Hova fog vezetni az ellenzék eljárása ? A többség szikla, melytől az ellenzék által támasztott tenger hullámai meg fognak törni. (Derültség.) Az ellenzék ugyan azt hiszi, hogy tenger volt, amit támasztott, pedig csak közönséges pocsolya volt. (Hahota a szélsőbalon.) Ki az, akit a miniszterelnök helyébe kivannak? Az a férfiú, ki a vegyes házasság kérdésében olyan szívbeli viszonyt kötött a reakció embereivel ? Hát az a férfiú liberális ? Nyilatkozatai liberálisak voltak ? Dr. Apponyi Albert: Igen. Busbach Péter végül ismétli, hogy a többség ki fog tartani a miniszterelnök mellett. (Hoch! és derültség a szélsőbalon.) Orbán Balázs sajátságosnak tartja, hogy a miniszterelnök csak addig maradt benn, míg egy hivatalos hang dicsérte, de most, mikor az igazság hangjait kellene meghallgatnia, jobbnak látta kimenni. Horváth Gyula tegnapi s Busbach mai beszédére megjegyzi, hogy ezekre a miniszterelnök azt mondhatja : Ments meg uraim a jó barátaimtól, az ellenségeimmel majd csak elbánok magam is. Horváth Gyula szerződéses viszonyban áll a kormánynyal. Emlékeztet a bulgáriai sószállításokra s Horváth vizi biztosságára. E körülmények azt bizonyítják, hogy Horváth védelmét érdek sugalta. A kis-tiszai zsilipet lehetett volna megmenteni, de az itt levő Tiszai zsilipet el fogja söpörni a népharag áradatra, melyet kormánypárti kubikolással elfojtani nem lehet. (Zajos derültség a szélsőbalon.) Ugrón tegnapi hasonlatát szóló ki akarja egészíteni. A régi egyiptomiak ugyanis a jótékony állatokat is bebalzsamozták, de a rókát nem. (Zajos derültség.) Szóló szívesen bebalzsamozná a miniszterelnököt, nehogy a lélekvándorlás alapján valamely formában még visszatérhessen a magyar parlamentbe. Busbach azt mondta ma, hogy vannak az ellenzéknek tagjai, kik csak hecczet csinálni jönnek ide; szóló, viszont tudja, hogy vannak a kormánypártnak tagjai, kik csak szavazni jönnek ide. Pázmándy határozati javaslatához szólva megjegyzi, hogy meggyőződése szerint a miniszterelnök meg akarja lepni az országot azzal hogy a reprezentáczionális költségekre fölvett összeget a közművelődési egyletnek ajándékozza. Pártolja Pázmándy határozati javaslatát. Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter Orbán Balázsnak egy mellékes megjegyzésére azt válaszolja, hogy nincs tudomása arról, hogy őrmesterek az élelmezéstől meggazdagodtak volna. Orbán ez állítását, mint rágalmat, visszautasítja. Horváth Gyula: T. ház! (Zaj. Mozgás. Halljuk ! Halljuk!) Személyes megtámadtatás czímén kérek szót (Halljuk!) s azt hiszem, nincs a háznak egyetlen egy tagja sem, aki el nem ismerné, hogy a képviselő úr engem személyesen megtámadott. (Igaz! Úgy van jobbfelől.) Azt hiszem, a személyes megtámadással szemben mindenkinek joga van nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Ha egyéb nem, a t. képviselő úrnak beszéde tanúságot tehet arról, hogy csak egyetlen egy helye van Magyarországon, ahol büntetlenül lehet egyeseket bántalmazni, (Igaz ! Úgy van jobbfelől) amit Magyarországban sehol, a legutolsó kávéházban sem, tisztességes emberrel megtenni nem lehet, ezt csak a magyar parlamentben lehet megkisérleni. (Zajos helyeslés jobbfelől. Felkiáltások: Gyalázat!) A magyar parlamentarizmus védszárnyai alá búvik a gyávaság. (Nagy zaj) amely nem mer magánúton, ott, ahol ember emberrel áll szemben, nyilatkozni. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Mikor valaki elmondja őszintén véleményét úgy, mint én, tudom előre, hogy olyan emberek, mint ön, képviselő úr, meg fognak támadni, és kellemetlenségeket fognak nekem okozni. De meggyőződésem kimondásában sem ön, sem az országban ember nem született, ki megakadályozni képes volna. (Hosszantartó élénk helyeslés jobbfelől.) Önök éljeneztek akkor, midőn meggyőződésemet tisztességes formában megmondtam Tiszával szemben és most önök vádolnak, gyanúsítanak, csak azért, mert meggyőződésemet meg merem még önökkel szemben is mondani a miniszterelnök úr mellett. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mit hoznak fel önök ? Egy kérdésben már nyikoztam és a nyilatkozatomban, — mert én nem hazudtam sem itt a parlamentben, — sem azonkívül — nincsen joga kételkedni senkinek, de legkevésbbé van joga önöknek. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Nem ön volt-e az, aki akkor töredelmesen beismerte, hogy nem jól tudta a dolgot és nem ön-e az, aki most újból előáll ezzel a kérdéssel s engem vádol, gyanúsít, rágalmaz. (Zajos helyeslés jobbfelől.) A másik kérdés, a vizibiztosi kérdésre vonatkozólag azt hiszi ön, hogy én igyekeztem odamenni, hogy nekem koncz kellett. Hisz köztudomású dolog, hogy engem kérve kértek, hogy oda menjek és azon a vidéken segítsek. (Igaz ! Úgy van jobbfelől.) Tudja mindenki, hogy az ellenfeleim közül nem a legkíméletesebb, Németh Albert képviselő úr, itt e házban ismerte be azt, s erről a naplókból meggyőződhetik mindenki, hogy én ember feletti szolgálatot tettem annak a vidéknek . (Igaz ! Úgy van jobbfelől) s ezt beismerte annak a vidéknek minden lakója. Lehet, hogy tévedtem, hiszen minden ember tévedhet , de igyekeztem legjobb meggyőződésem szerint szolgálni azt az ügyet. És most gyanúsítanak, pedig én mindenkivel szemben megállottam helyemet. Itt van a miniszter úr, én nem kértem, hogy állásomat tartsák fenn érettem , sőt én sürgettem és kértem folytonosan, hogy bocsássanak el arról az állásról. S most ön előáll és rágalmaz és vádol az ország színe előtt. (Zajos helyeslés jobbfelől. Felkiáltások : Gyalázat! Mozgás. Zaj balfelől.) Hát ez az a tisztességérzet, melyet minden magyar ember kell, hogy átérezzen. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Azt akarják, és azt akarja ön, hogy itt rendre minden tisztességes ember kivetkőztessék becsületéből, hogy olyan legyen, mint önök ? (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások szélső balfelől. Ez rágalom! Vonja vissza! Elnök csenget.) Engedelmet kérek . . . (Hosszas nagy zaj Az elnök csenget. Felkiáltások szélső bal felől: Vonja vissza !) Engedelmet . . . (Zaj.) . . . engedelmet kérek... (Hosszantartó zaj és mozgás a baloldalon). Ábrányi Emil: Vonja vissza! (Hosszantartó zaj. Mozgás.) Polonyi Géza: Nevezze meg azokat, akikre értette. (Nagy zaj.) Horváth Gyula: Engedelmet kérek .. . (Folytonos zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Vonja vissza ! Gyalázat!) Engedelmet kérek, de én a képviselő úrral beszélek, és ha nyelvbotlásból bárki mást sértettem volna (Nagy zaj a szélsőbaloldalon), azért bocsánatot kérek. (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Nem akartam, nem kívántam én soha senkit bántani, aki engem nem bánt, a miként 17 évig nem bántottam, most sem bántok senkit. (Halljuk! Halljuk !) Én a képviselő úrhoz szólok egyenesen, a képviselő úrhoz, aki engem vérig bántott, aki engem az ország színe előtt meggyalázni kívánt. Vele szemben jogom van arra, hogy gyanúsítását visszautasítsam. (Helyeslés jobbfelől.) A képviselő úr engem meg nem félemlít semmivel, de egyszersmind el sem oszlathatja azon megvetést, melylyel iránta viseltetem. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök kéri a szónokokat, hogy ne hagyják magukat szenvedélyeiktől elragadtatni. Orbán Balázs a honvédelmi miniszternek megjegyzi, hogy a manipuláns őrmesterek sáfárkodása köztudomású. Horváth Gyula dühvel elmondott beszédét nem érti, mert erre szóló okot nem adott. Azt mondta egyszerűen, hogy mikor Horváth a kormánynyal szerződéses viszonyban áll, védő szavaira súlyt fektetnie nem lehet. Elnök kéri a szónokot, hogy ilyen szavaktól, melyek csak kettőzik az elkövetett sértést, tartózkodjék. Demkó Pál az ellenzék támadásaival szemben is ki meri mondani, hogy a miniszterelnök politikáját jónak s a hazára nézve üdvösnek tartja. A tételt elfogadja. Herman Ottó azon kezdi, hogy a normális parlamenti helyzet és vitatkozás érdekében el kell távolítani az okot, mely ennek útját állja. El kell távolítani Tiszát. Foglalkozik eután azzal a kérdéssel, hogy illetékes volt-e Horváth Gyula a miniszterelnök védésére, holott a 14. §-nál ő csinálta ellene a kormánypártban az oppozíciót? Majd kijelenti, hogy Ugrón felszólalásának értelme az volt, hogy igazán oszlopos férfiak beszéljenek a helyzetről. Beszéljen például Fálk Miksa, vagy Széll Kálmán. Ezután így folytatja: Hogyan került a t. miniszterelnök úr azon székbe, melyben ma ül ? Elveinek teljes épségben tartásával. Hogyan került a 1. igazságügyminiszter azon székbe ? Elveinek teljes fentartásával, annak kijelentésével, hogy azon az úton, mely innen (szóló az ellenzék padjaira mutat) a szabadelvű körbe vezetett, azon elvekből semmit sem veszthet el. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Nem az ellenzék padjairól kerültem oda. Hermann Ottó: Hogyan kezd a közélet számos férfia most hivatalba jutni? Elveik teljes fentartásuk mellett. Ha ez nem hipokrízis, tehát, ha az nem a magyar közélet megmérgezése, nem a parlamentarizmus meghamisítása, akkor nem tudom, hogy mit jelentsen egyebet, és én bámulatomat fejezem ki különösen az. igazságügyminiszterrel szemben, hogy ő az áramlatok által oda engedte magát ragadtatni és elhiszi, hogy valaki ellenzéki elveinek — mert hiszen azok voltak elvei, csaknem dezavuálja a maga múltját — Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Nem! Herman Ottó: Elveinek teljes épségben tartása mellett bement a kormányba, sőt hirdeti a szolidaritást azon miniszterelnökkel, kivel szemben hosszú időn át oly erélyes és hathatós oppozícziót csinált. Egy hasonlattal élek, te hát, nem a magamé, de igaz bárki mondta is. (Halljuk! Halljuk!) Egy hordó, amelyben egyszer eczet volt, mindent eczetté változtat, és önök azt az 1875-ben a fúzió által megsavanyított hordót töltögethetik a tokajihegy legnemesebb levével, töltögethetik nektárral, annak szükségkép meg kell egzetesedni. (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Hát a t. miniszterelnök úr 15 évi kormányzata alatt mivé lett a viszony a kormánypárt és az ellenzékiek, között? Vájjon nem a miniszterelnök úr kormányzata alatt jött az létre, hogy formális proskripcziót folytatnak mindennel szemben, ami ellenzéki. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelelől.) A községekben, a megyékben és Magyarország közéletében mindenütt a proskripczió dívik. Nem az kérdés, hol a tehetség, hol a képesség, hanem hogy hol a szolgalelkűség. (Úgy van! a Szélsőbaloldalon.) Csak egy kvalifikáczió van Magyarországon :a kormánypártiság. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) És ha vannak magas ambícziók, melyek működési tért keresnek, ott van a t. igazságügyminiszter úr, csak a kormánypártiság árán érhetik el azt. (Mozgás jobbfelől. Úgy van a szélsőbaloldalon.) Mit tettek önök azon a téren, hogy Magyarország társadalmában a különböző véleményű, különböző törekvésű elemek érdesen össze ne ütközzenek ? Nemcsak a politikai téren, hanem a társadalmi, a tudományos téren is, vagy bárhol a kizárás indokolása mindig az ellenzékiség volt. Hosszasabban fejtegeti ezután, hogy a kormánypárt minő elbánásban részesíti az ellenzéket s végül kijelenti, hogy a tételt nem fogadja el, ellenben hozzájárul Vállyi Árpád és Pázmándy Dénes határozati javaslataihoz. Elnök Hermannak reá vonatkozással tett ama megjegyzésére, hogy a tüntetések idején szó volt arról, hogy lövessenek-e a nép közzé, kijelenti, hogy igenis szó volt lövetésről, de csak vízi puskával. (Zajos derültség.) Herman Ottó a gyorsírói följegyzésekre hivatkozik, hogy azt a megjegyzést nem az elnökre való vonatkozással tette. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Felkiáltások jobbfelől: Helyre! Helyre!) Azon felszólalás után, amelyben a t. képviselő úr a tárgyalásokat jellemezni akarta, egyszersmind személyemre is czélzott, legyen szabad nekem alapeszméjére azon a hangon, amelyen ő szólott, megmondani meggyőződésemet s azt hiszem, az ország tetemes részének meggyőződését. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ha a t. képviselő úr ily dogmatizmussal és elbizakodottsággal (Igaz! Úgy van ! jobbfelől) a minővel (Zaj mozgás szélső balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelől) azt még senki sem tette, azt mondta rám, hogy hipokrizis az, midőn azt mondtam, hogy politikai integritásom teljes fentartásával léptem a kabinetbe, ezt hipokrizisnek, ennélfogva valótlannak nevezi. Láttam én az ő beszédében egy jóval nagyobb hipokrízist, azt, amit akkor tanúsított, amidőn azt kifejtette és magáról állította, hogy ő objektív alapokon akarja e parlament normális működését megállapítani. (Igaz! ügy van jobbfelől. Zajos ellenmondás balfelől.) Ha van hipokrízis és színlelés, különbség a való és az előtüntetett közt az a felfogás, az a nyilatkozat, melyet a képviselő úr tett. Én — és azt hiszem, mindnyájan — az. képviselő urat megkínálják a parlament normális működésével, (Úgy van jobbfelől.) és én megmondom, hogy meggyőződésem szerint mi az a normális működés. (Halljuk! Halljuk!) Itt áll ez a kabinet. Hogyan léptem be, arra később fogok reátérni. Minden egyes irányzatára a politikának megmondja, miként gondolkodik Magyarország konkrét feladatai felől; megmondja a reformokat, megmondja az arra vezető és általa javaslatba hozandó eszközöket (Helyeslés jobbfelől), sőt megmondja azt is, hogy Magyarország politikáját máskép, mint szabadelvű szellemben vezetni nem lehet. (Zajos helyeslés jobbfelől) Megkínáljuk a t. képviselő urat, hogy e javaslatok, reformok az általános vezetés és azon tettek fölött, melyek a kabinet tettei és melyekért szolidáriter felelős (Zajos helyeslés jobbfelől.) én is, mint a többi, (Zajos helyeslés jobbfelől.) a képviseleti kormány alapelvei szerint megkínáljuk mondom, hogy ezek alapján támadjon meg bennünket, (Úgy van! jobbfelől.) hogy kimondott szavaimból, tett ünnepélyes ígéreteimből, követeléseket formáljon hozzánk és hozzám és ha alattuk maradunk, ha megszegjük, ha azokat elmagyarázni akarjuk, akkor beszéljen hipokrízisről. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) De előre hirdetni akarni a hipokrízist, előre mindentudónak és csalhatatlannak állítani magát oda, szíveket és veséket vizsgálni és ezen alapon mindjárt el is ítélni, (Úgy van! jobbfelől) és azt állítani, hogy a lehető legobjektívebben jár el (Derültség jobbfelől, és a parlament normális működésének alapjait akarja lerakni; ez ha nem a legcsodálatosabb illúzió, akkor a legnagyobb hipokrízis. (Hosszantartó zajos helyeslés jobbfelől.) Azt mondja a t. képviselő úr e kormány ellen, hogy annak eljárása az ellenzék iránt ez : üldözés és kizárás a közéletből. Én még hozzá teszek egyet, amit ő nem mondott, de azt hiszem, benn volt gondolatában : kiválni azon egyenletes, igazságos jótékony működéséből a kormányzatnak, vagy megcsonkítani abban, melylyel a kormány az ügyek intézésénél minden állampolgár iránt egyaránt pártállás nélkül tartozik. Ezzel tetszett vádolni, de hát, ha nem akarunk alaptalan vádakat felállítani, ha nem akarunk hipokriták lenni, hanem vádaink okát és alapjait is megnevezni és megmutatni tényekben , méltóztatott volna tényeket felhozni akár ellenem, akár t. társaim ellen. (Úgy van jobbfelől. Egy hang balfelől: A jövőre ?) Én ama t. képviselőtársamnak, aki közbeszólt és mindenkinek ezen és a túlsó oldalon azt mondom és felhívom őket, vegyék szavaimat teljes értelmekben, mert én, mint a kibocsátott váltóért, ezekért is a legutolsó betűig felelek. (Helyeslés jobbfelől.) hogy én a reám bízott kormányzási hatalmat minden esetben pártatlanul gyakoroltam és akarom gyakorolni és tudom, hogy kollegáim is. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Bennünket semmiféle elnézés és gyengeség nem bírhat arra, hogy akármily követelődzéssel kimondott ily általános vádat nem visszautasítás nélkül, de a legerélyesebb visszatorlás nélkül elhallgassunk. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Megmondom a parlament normális működésére nézve meggyőződésemet. (Halljuk! Halljuk !) Itt állunk. Joga van a követelődzéssel tőlünk számon kérni, mit akarunk. A kormány a képviseleti kormányforma elve szerint az ország ügyei intézésében a vezető, tehát tartozik nyilatkozni úgy a politikának általános irányára, mint azon konkrét feladatokra nézve, amelyeket valósítani akar, és az eszközökre nézve is, amelyekkel azt valósítani akarja.Ennek egyik, mondom egyik kifejezője a budget, mely a ház tárgyalása alatt van, s mutatja mi módon,mi irányban akarjuk Magyarország nagy problémáit ebben az évben megoldás elé vinni. (ügy van jobbfelől.) Midőn majd az egyes tárczáknál nyilatkozom, és ha a t. képviselő urak élnek azon joggal, amelylyel, teljes alapossággal hiszem, hogy élnek, mert a múltban — értem azon rövid múltamat, amióta itt ülök — éltek eddig is, hogy számon kérik minden egyes tárczánál a reformokat, azok alapelvét és szellemét, számon kérik a kormányzati ág vezetését, amit tettünk és mulasztottunk és ha akkor nyilatkozunk, amint hogy kötelességünk nyilatkozni, bírálatot is mondhatnak fölöttünk, véleményt, követeléseket is formálhatnak irányunkban. Eldönthetik azután azt a nagy kérdést, amely mint egy oldatlan kétely itt lebeg ebben a teremben, hogy megfelel-e a kormány a parlamenti kormányforma azon alapelvének, hogy mint kabinet egységes politikát kell követnie szolidáris felelősség súlya alatt. (Élénk helyeslés jobbfelől.) valamint meggyőződésem, kollegáimról, határozottan mondom magamról, hogy semminemű kérdés elől ki nem térünk és legjobb belátásunk szerint, teljes tudatában annak, hogy az adott szót be kell váltani, nyilatkozni fogunk. Ez a tárgyalásoknak normális menete. A tárgyalások normális menetéhez tartozik azután az, és ez ellen én nem szólok, ha a legerősebb, a legszilajabb támadások történnek ellenünk, ha a legerősebb felszólalások történnek is mellettünk, mindig alapul véve azt, hogy azon elvek és azon irány, melyet megjelöltünk, és melyet képviselünk, melyen állunk vagy bukunk, (Általános élénk helyeslés) vájjon birja-e ennek az oldalnak, az egész pártunk melyre támaszkodunk, vagy a mint épen nem lehetetlen egyes részébe az ellenzéknek helyeslését és ki is fejezheti azt, vájjon veszedelmes-e, rossz-e az a politika, és meg is vizsgálhatják, vájjon a tettek megfelelnek-e a szavaknak, a kormányzatnak általános vitelére nézve is. Mondom, ezen az alapon ütközhetünk "tüzesen és belemerülhetünk a viták szilaj forgószélébe, de sohasem normális tárgyalás az, soha nem normális alapja a parlamenti ellenőrzésnek az, ha minderre nem támaszkodunk, mindezt be nem várjuk, hanem pusztán feltételezések és jövendölések alapján hipokrízissel vádolunk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nem én félek a küzdelemtől, t. képviselőtársam. Ezen az alapon, ezen korlátok között, az egyedüliek között, melyeket a képviseleti kormányforma ismer és megkövetel, felajánlom a normális tárgyalást és ennek keretében felajánlom a legélesebb, a legerősebb küzdelmet. (Élénk helyeslés jobbfelől). Ennyit általánosságban.És most, t. hát, miután már felszólaltam, áttérek arra, a mi felszólalásom tulajdonképeni indító oka, (Halljuk!) t. i. helyzetemre a kabinetben és a pártban, amelynek tagja vagyok, a szabadelvű pártban. (Halljuk!) Először is én nem hipokrízis alapján jutottam ide, (Helyelés jobbfelől) mert hivatkozom mindenkire, hogy arra nézve, hogy én mikép gondolkozom, mikép fogom fel azon gyakorlati problémákat, gyakorlati feladatait a magyar nemzeti politikának, — nyilatkoztam nem egy helyen, nem egy ízben választóim előtt, annak a pártnak az értekezletén, amelyhez tartozom. (Helyeslés.) választóimhoz intézett nyílt levelemben. Mindezek nyilvánosságra voltak szánva és eléje kerültek. Nyilatkozataim oly határozottak, oly részetesek, hogy többet tőlem semmiféle oldalról sem kívánhatnak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezen nyilatkozatom mellett maradok ma is. (Általános helyeslés.) S amik azóta történtek, csak megerősítenek abban, hogy én ezen nyilatkozatom irányába becsületesen a meg is maradhatok szolidaritásban a kabinettel. (Helyeslés jobbfelől.)