Pesti Napló esti kiadás, 1889. december (40. évfolyam, 332-360. szám)

1889-12-03 / 333. szám

Budapest, 1889.Kedd, deczeiiiber 3. 333. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, deczember 3. Gladstone beszéde. Gladstone, az angol ellen­zék vezére tegnap Manchesterben nagy beszédet tar­tott, melynek az az érdekes mozzanata, hogy a külpolitikának van szentelve. 1880. óta Gladstone csak igen ritkán lépett a térre s tartózko­dásának komoly oka volt. Ismeretes, mennyire orosz­barát érzelmek hatják át az angol liberálisokat, első­sorban vezéreket Gladstonet. És mégis ő rajta esett meg, hogy mikor 1880-ban miniszterelnök volt, Orosz­ország és Anglia csaknem háborúba keveredtek még pedig kizárólag az orosz politika brutalitása követ­keztében. Csak egy hajszálon függött akkor a béke sorsa, bármi kevéssé kereste is Gladstone az összeüt­közést s bármi jóindulatot tanusított kezdettől fogva a pétervári kabinet iránt. Az akkori keserű tapasztalások mély benyomást tettek az angol közvéleményre s magára Gladstonera is, ki noha többséggel rendelke­zett az alsóházban, önként leköszönt s a kormány­hatalmat a kisebbségben levő konzervatívoknak en­gedte át. Ezek megtették neki a szívességet, hogy a legkedvezőtlenebb körülmények közt megalakították a minisztériumot, mely azután nagy nehezen elhárí­totta a katasztrófát, s máskülönben is kivezette An­gliát a zsák­utczából, melybe Gladstonék juttatták. Gladstone némi hálát tanusított mindezekért Salis­bury iránt, s a­mily szenvedélyes agitácziót fejtett ki a belü­gyek terén, főleg az ír kérdésben, oly tartóz­kodóan ítélte meg a kabinet külpolitikáját,melyről most is elismeri, hogy az utóbbi években kevés okot adott a kritikára. Immár azonban szakítani akar a tar­tózkodással s kijelenti, hogy elérkezett az idő, midőn az angol ellenzéknek a külügyeket is oly éberen kell szemmel tartania, mint 1880 előtt tette. Ez magában véve érthető, mert hisz Anglia már rég kiheverte azon bajokat, melyekbe annak idején a liberális kormány sodorta. De nem egészen elfogadatható az indokolás, melylyel tegnap Gladstone a fordulatot bejelentette. A krétai és arméniai eseményekkel akarja annak szükségét feltüntetni, hogy pártja jövőre a külügyek­­ben is nagyobb tevékenységet fejtsen ki. Ez azonban igen szerencsétlen érvelés Gladstone részéről, mert alig képzelhető, hogy az angol közvélemény helye­selné a különböző exotikus kérdések napi­rendre h­urczolását. — A béke minden barátja örül, hogy az említett kérdések a porta házi bajai maradtak s nem vergődtek nemzetközi jelentőségre, mi csak fokozta volna az európai helyzet veszélyeit. A Salis­­bury-kormánynak épen az egyik nagy érdeme, hogy ez apró bajokat nem engedte nagyra nőni, hanem a portára bízta rendezésüket. Ez meg is felelt a vára­kozásoknak s nagyon szerencsétlen gondolat Gladsto­­netól, hogy a­helyett, hogy örvendene, hogy a kelle­metlen és veszélyes dolgok maguktól napirendre nem tolulnak, most mesterségesen a diszkusszió tárgyává kívánja azokat tenni. Remélhetőleg pártja óvatosabb lesz s nem fog segédkezet nyújtani ahhoz, hogy Angliá­ra ismét olyan veszélyeket idézzen fel, mint 1880-ban történt. Olaszok és francziák. A vámháború enyhítése ügyében olasz részről kilátásba helyezett rendszabá­lyokról a napokban több kiváló franczia politikus nyilatkozott még pedig akképen, hogy nem szol­gálhatnak alapul arra, hogy Franczia­­ország is engedményeket tegyen. Külö­nösen Flourens a volt külügyminiszter utasított vissza minden engedményt. P­e­­­­­r a­­ pénzügymi­niszter hasonlókép nyilatkozott , ámbár a lapok nagy része jóval békülékenyebb hangot használ, egyelőre még nincs kilátás az olasz-franczia viszonyok javu­lására, bár­mennyire készségesnek mutatkozik is Olaszország, hogy a két állam érintkezésében kedvező fordulatot hozzon létre­­szólalásában, melyben miniszterré tételének körülmé­nyeit ecsetelte. Szilágyi beszédét a többség több ízben fogadta viharos tetszéssel, az ellenzék pedig tiszteletteljes figyelemmel. Szilágyi beszédének több kijelentését azonban az ellenzék is hangos helyesléssel fogadta, s egészben véve Szilágyi Dezső mai fölszólalása azt demonstrálta, hogy a többségnek van ugyan egy »választott vezére«, hanem a parlamentben nem a vá­lasztott vezér az, aki vezet. Ezt legalább a kormánypárt ma igazán zajos tüntetéssel manifesztálta. Egyebekben a mai ülés nagyon izgatott volt s átcsapott a személyeskedésbe. Orbán Balázs és Horváth Gyula közt oly heves szóváltás támadt, melynek az üléstermen kívül is (mint halljuk) folyta­tása lesz. Orbán Balázs szúró megjegyzéseket tett Horváth Gyulára s Horváth Gyula ezt úgy fogta fel, mint becsülete elleni támadást s ekként vi­szonozta. A miniszterelnöki tárczánál P­e­r­l­a­k­y Elek és Rusbach Péter tartottak védbeszédeket a mi­niszterelnök mellett. Busbach Péter azt mondá, hogy az ellenzék tengerárnak képzeli haragját, pedig az csak pocsolya víz. Ezzel kerülte ugyan Busbach azt a gyanút, hogy ő patkány lenne, hanem annál in­kább felkelté a gyanút, hogy vájjon nem béka-e ? Mert oly kompetensnek mutatta be magát azt meg­ítélni, hogy mi a különbség a tengerár és a pocso­lya közt. Az ellenzék részéről Herman Ottón kívül, a rendelkezési alap czíméhez a mérsékelt ellenzék nevé­ben Kovács Albert szólalt fel, s igen szépen fej­tette ki az okokat, melyek miatt a mérsékelt ellenzék a rendelkezési alapot meg nem szavazza. Tisza Kálmán miniszterelnök két ízben szólalt fel. Második felszólalása alatt tíz ellenzéki képviselő volt mindössze a képviselőházban. Elnök: Péchy Tamás. J­e­g­y­z­ő­k: Dárday Sándor, dr. Roszner Ervin, Zay Adolf. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Wekerle Sándor, gr. Teleki Géza, Josipovich Imre, dr. Fejérváry Géza, gr. Szapáry Gyula, Szilá­gyi Dezső, dr. Orczy Béla, Baross Gábor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hite­lesíttetik. Az elnökségnek bejelentése nincs. Kállay Zoltán, a kérvényi bizottság előadója be­­­ terjeszti a kérvények 15. sorjegyzékét. Annak idején napirendre fog tűzetni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése decz. 3-án. A mai ülés politikai jelentősége és pedig elis­merjük, hogy igen nagy jelentősége, a Szilágyi Dezső igazságügyminiszter felszólalásában összponto­sult. Szilágyi Dezsőt Herman Ottó provokálta a fel­szólalásra és Szilágyi Dezső e provokác­ió elől nem térhetett ki, mert Herman Ottó nemcsak azt hozta szóba, hogy miért nem védik Tisza Kálmán minisz­terelnököt a kormánypárt oszlopos tagjai, hanem azt is, hogy Szilágyi Dezső belépése a kabinetbe nem szolgáltatott-e új tápot ama hipokrízisnek, mely a 15 évi kormányrendszernek alapvonása volt ? Szilágyi Dezső igazságügyminiszter, a maga felszólalásában két főpontra szorítkozott. Egyik az volt, hogy megjelölte a normális parlamenti működés köreit, alapjait; a másik az, hogy kimondotta a p­ar­la­m­e­n­t­i rendszer szellemében való kor­mányszolidaritást. És mindkét pontra nézve a leg­­szabatosabb formulákat választotta meg. A hipokrí­­zis gyanúját önmagára nézve visszautasította; a kor­mány­szolidaritást kiválóan azon programm megva­lósítására nézve hangsúlyozta, melynek alapján ő, — pártonkívüli állásból — az ő politikai integritásá­nak fentartásával a kabinetbe lépett. Hangsúlyozta továbbá, hogy midőn az ellenzéket megkínálja a normális működéssel, ezt úgy értelmezi, hogy az ellenzék a kormánynak ünnepélyesen tett ígé­reteiből követeléseket formáljon, s hogy ő a maga részéről a kimondott szót úgy tekinti, mint a kibocsájtott váltót, s hogy a kormánynak az elvek­kel együtt kell állani és bukni. Szilágyi felajánlotta az ellenzéknek a legélesebb küzdelmeket az elvek harczában, és abban az ellenőrzésben, mely azt keresi, hogy a tettek megfelelnek-e a ki­mondott szavaknak? Végül Szilágyi körvona­­lazta helyzetét a kormányban és a kormánypártban, s kijelenté, hogy »meggyőződéseinek lénye­gét« vitte be a kormányba, s fölhívja az ellenőrzést, hogy meg fog-e azoknak felelni? Úgyszintén tiltako­zott a maga részéről minden hátsó gondolat ellen. Ezek voltak nagy vonásokban Szilágyi beszé­dének főeszméi, s ezeket kiegészíti ama második fül­kisebb tárcsák. Következik a napirend: a miniszterelnök­­ség« tárczájának folytatólagos tárgyalása. Perlaky Elek gr. Apponyi Albert tegnapi be­szédével polemizál. Gr. Apponyi a miniszterelnök te­kintélyének sülyedését abból következteti, hogy a mi­niszterelnök a véderőjavaslat benyújtásakor rosszhi­­szemüleg járt el. Apponyi konklúziója hamis, mert premisszája is az. Tisza nem vesztette el tekintélyét, mert a véderőjavaslatnál sem járt el rosszhiszeműleg. Ezt a nemzet minden agitáczió daczára is tudja és el­ismeri. A miniszterelnök tekintélye, ha lehet, még in­kább emelkedett a pénzügyi egyensúly helyreállítása óta. A nemzet nem Tiszát unta meg, hanem a med­dő közjogi harczot, mely merőben tárgytalan, mikor a trónon alkotmányvédő fejedelem, a kormányon pe­dig igaz hazafiak ülnek. A nemzet közoktatási, gaz­dasági és ipari reformokat, szóval munkát sürget, mert a pénzügyi egyensúly helyreállása ezt lehetővé teszi. A többség ennélfogva dolgozni akar és dolgozni fog is akár az ellenzékkel együtt, akár nélküle. A ti­zennegyedik paragrafus benyújtása csak formai hiba volt s gróf Apponyival szemben azt fejtegeti, hogy a parlam­entarizmusnak ad absurdum vitele volna, ha minden formai differenczia miniszterváltágra vezetne. Ilyet csak elvi differenczia vonhat maga után. Fejtegeti ezután, hogy a többségnek mért kell támo­gatnia Tisza Kálmánt. Gróf Apponyi minden fényes tehetsége mellett sem tud népszerűségre szert tenni, mert a nemzet nem tudja őt megérteni. Kern tudta megérteni régen, nem tudta megérteni a véderő-vita alatt (Gúnyos derültség) s nem tudja megérteni ma sem. Beszédét azzal fejezi be, hogy az igazságtalan tá­madások csak még inkább tömöríteni fogják a több­séget a miniszterelnök személye körül. Pázmándy Dénes kérdi az elnököt, hogy kit hatalmazott fel a miniszterelnök képviseletével, mert tárczájának tárgyalásánál ő maga nincs jelen ? Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy itt van a bizottság előadója. (Tisza Kálmán épp e pillanatban jelen meg a teremben. A kormánypárt éljenzi, mire a szélsőbal zajos »Hoch­«-hal felel.) Pázmándy Dénes: Szeretné tudni, hogy Per­laky, ki ma a miniszterelnököt védte, azonos-e azzal a Perlakyval, ki az ev. konventen a panszlávokat védte? (Derültség.) Majd áttér a 12,000 frtos re­­prezentáczionális költségekre. Aki a költségeket el­fogadja, az tartozik reprezentálni is. Mindenütt szo­kásban van, hogy a reprezentáczionális költségekkel a számvevőszéknél be kell számolni. Ezt akarja szóló is s ez irányban határozati javaslatot fog beter­jeszteni. Szaló összeszámította, hogy a miniszterelnök eddig összesen körülbelül egy félmillió személyi java­dalmazást kapott. Reméli, hogy a miniszterelnök ezt az összeget majd jótékony czélokra fogja hagyomá­nyozni, de addig is a következő határozati javaslatot terjeszti be: »A képviselőház utasítja a miniszterelnök urat, hogy az általa működési és személyes pótlék czimén élvezett évi 12000 frtnyi összeget az államszámvevő­széknek rendesen elszámolja.« Perlaky Elek személyes kérdésben válaszol Páz­­mándynak. Ő a konventen nem védte a panszlávokat, hanem ellenkezőleg intézkedéseket sürgetett ellenük. Busbach Péter: Ők a parlamentbe komoly nem­sokára jöttek és nincs idejük bősz hajszákat folytatni* Az országnak szüksége van a magyar faj erősítésére s az ellenzék e helyett rendszert csinált egy ember üldözése érdekében. Oly ember ellen folyik e hajsza, kinek a haza körül több érdeme van, mint azok­nak, kik a parlamenti nihilizmust képviselik. (Za­jos »Hoch«-kiáltások). Gróf Apponyi méltányosan eismerte, hogy az ország tekintélye kifelé emel­kedett, de azt állította, hogy ez nem Tisza érdeme, mert a tekintély emelkedése csak csinálódott. Hát a kezeit összetevő Pató Pál tekintélye emelkedhetik ? Hát a főváros emelkedése magától termett ? Iparunk, gazdaságunk emelkedése az égből pottyant? Nem. Ebben az országban az emelkedhetés czéljából nagy munka folyt s e munkát a miniszterelnök vezette. (Gúnyos derültség a szélsőbaloldalon.) Közoktatásügyünk előbbrehaladt, a magyarság erősbödött s ez mindenesetre tervszerű munka ered­ménye. Az ellenzék nem fogja elriasztani a többséget a kormány támogatásától. Az ellenzék néhány tagja csak azért jön el, hogy hecczet csináljon. Ez nem ko­moly politikai akc­ió, ez utczai politika. (Zajos kiál­tások : Rendre! Rendre!) Az ellenzék törpévé akarja tenni Tiszát, hogy mellette maga nagynak tűnjék fel. (Egy hang a szélsőbalon: Hm, a bús kecske!) Hova fog vezetni az ellenzék eljárása ? A többség szikla, melytől az ellenzék által támasztott tenger hullámai meg fognak törni. (Derültség.) Az ellenzék ugyan azt hiszi, hogy tenger volt, amit támasztott, pedig csak közönséges pocsolya volt. (Hahota a szélsőbalon.) Ki az, akit a miniszterelnök helyébe kivannak? Az a férfiú, ki a vegyes házasság kérdésében olyan szívbeli viszonyt kötött a reakc­ió embereivel ? Hát az a férfiú liberális ? Nyilatkozatai liberálisak voltak ? Dr. Apponyi Albert: Igen. Busbach Péter végül ismétli, hogy a többség ki fog tartani a miniszterelnök mellett. (Hoch! és de­rültség a szélsőbalon.) Orbán Balázs sajátságosnak tartja, hogy a mi­niszterelnök csak addig maradt benn, míg egy hiva­talos hang dicsérte, de most, mikor az igazság hang­jait kellene meghallgatnia, jobbnak látta kimenni. Horváth Gyula tegnapi s Busbach mai beszédére megjegyzi, hogy ezekre a miniszterelnök azt mond­hatja : Ments meg uraim a jó barátaimtól, az ellen­ségeimmel majd csak elbánok magam is. Horváth Gyula szerződéses viszonyban áll a kormánynyal. Em­lékeztet a bulgáriai sószállításokra s Horváth vizi biztosságára. E körülmények azt bizonyítják, hogy Horváth védelmét érdek sugalta. A kis-tiszai zsilipet lehetett volna megmenteni, de az itt levő Tiszai zsilipet el fogja söpörni a népharag áradatra, melyet kor­mánypárti kubikolással elfojtani nem lehet. (Zajos derültség a szélsőbalon.) Ugrón tegnapi hasonlatát szóló ki akarja egészíteni. A régi egyiptomiak ugyan­is a jótékony állatokat is bebalzsamozták, de a rókát nem. (Zajos derültség.) Szóló szívesen bebalzsamozná a miniszter­­elnököt, nehogy a lélekvándorlás alapján vala­mely formában még visszatérhessen a magyar parlamentbe. Busbach azt mondta ma, hogy vannak az ellenzéknek tagjai, kik csak hecczet csinálni jön­nek ide; szóló, viszont tudja, hogy vannak a kor­mánypártnak tagjai, kik csak szavazni jönnek ide. Pázmándy határozati javaslatához szólva megjegyzi, hogy meggyőződése szerint a minisz­terelnök meg akarja lepni az országot azzal hogy a reprezentáczionális költségekre fölvett össze­get a közművelődési egyletnek ajándékozza. Pártolja Pázmándy határozati javaslatát. Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter Or­bán Balázsnak egy mellékes megjegyzésére azt vála­szolja, hogy nincs tudomása arról, hogy őrmesterek az élelmezéstől meggazdagodtak volna. Orbán ez állí­tását, mint rágalmat, visszautasítja. Horváth Gyula: T. ház! (Zaj. Mozgás. Hall­juk ! Halljuk!) Személyes megtámadtatás czímén ké­rek szót (Halljuk!) s azt hiszem, nincs a háznak egyetlen egy tagja sem, a­ki el nem ismerné, hogy a képviselő úr engem személyesen megtámadott. (Igaz! Úgy van­­ jobbfelől.) Azt hiszem, a személyes megtá­madással szemben mindenkinek joga van nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Ha egyéb nem, a t. képviselő úrnak beszéde tanúságot tehet arról, hogy csak egyetlen egy helye van Magyarországon, a­hol büntetlenül lehet egye­seket bántalmazni, (Igaz ! Úgy van­­ jobbfelől) a­mit Magyarországban sehol, a legutolsó kávéház­­ban sem, tisztességes emberrel megtenni nem lehet, ezt csak a magyar parlamentben lehet megkisérleni. (Zajos helyeslés jobbfelől. Felkiáltások: Gyalázat!) A magyar parlamentarizmus védszárnyai alá búvik a gyávaság. (Nagy zaj) a­mely nem mer magánúton, ott, a­hol ember emberrel áll szemben, nyilatkozni. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Mikor valaki elmondja őszintén véleményét úgy, mint én, tudom előre, hogy olyan emberek, mint ön, képviselő úr, meg fognak támadni, és kellemetlenségeket fognak nekem okozni. De meggyőződésem kimondásában sem ön, sem az országban ember nem született, ki megakadályozni képes volna. (Hosszantartó élénk helyeslés jobbfelől.) Önök éljeneztek akkor, midőn meggyőződése­met tisztességes formában megmondtam Tiszával szemben és most önök vádolnak, gyanúsítanak, csak azért, mert meggyőződésemet meg merem még önök­kel szemben is mondani a miniszterelnök úr mellett. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mit hoznak fel önök ? Egy kérdésben már nyi­­koztam és a nyilatkozatomban, — mert én nem ha­­zudtam sem itt a parlamentben, — sem azonkívül — nincsen joga kételkedni senkinek, de legkevésbbé van joga önöknek. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Nem ön volt-e az, a­ki akkor töredelmesen be­ismerte, hogy nem jól tudta a dolgot és nem ön-e az, a­ki most újból előáll ezzel a kérdéssel s engem vá­dol, gyanúsít, rágalmaz. (Zajos helyeslés jobbfelől.) A másik kérdés, a vizibiztosi kérdésre vonat­kozólag azt hiszi ön, hogy én igyekeztem odamenni, hogy nekem koncz kellett. Hisz köztudomású dolog, hogy engem kérve­ kértek, hogy oda menjek és azon a vidéken segítsek. (Igaz ! Úgy van­ jobbfelől.) Tudja mindenki, hogy az ellenfeleim közül nem a legkíméletesebb, Németh Albert képviselő úr, itt e házban ismerte be azt, s erről a naplókból meggyőződhetik mindenki, hogy én ember feletti szol­gálatot tettem annak a vidéknek . (Igaz ! Úgy van­ jobbfelől) s ezt beismerte annak a vidéknek minden lakója. Lehet, hogy tévedtem, hiszen minden ember té­vedhet , de igyekeztem legjobb meggyőződésem sze­rint szolgálni azt az ügyet. És most gyanúsítanak, pedig én mindenkivel szemben megállottam he­lyemet. Itt van a miniszter úr, én nem kértem, hogy állásomat tartsák fenn érettem , sőt én sürgettem és kértem folytonosan, hogy bocsássanak el arról az ál­lásról. S most ön előáll és rágalmaz és vádol az or­szág színe előtt. (Zajos helyeslés jobbfelől. Felkiáltá­sok : Gyalázat! Mozgás. Zaj balfelől.) Hát ez az a tisztességérzet, melyet minden ma­gyar ember kell, hogy átérezzen. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Azt akarják, és azt akarja ön, hogy itt rendre minden tisztességes ember kivetkőzt­essék be­csületéből, hogy olyan legyen, mint önök ? (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások szélső balfelől. Ez rágalom! Vonja vissza! Elnök csenget.) Engedelmet kérek . . . (Hosszas nagy zaj Az elnök csenget. Felkiáltások szélső bal felől: Vonja vissza !) Engedelmet . . . (Zaj.) . . . engedelmet kérek.­.. (Hosszantartó zaj és mozgás a baloldalon). Ábrányi Emil: Vonja vissza! (Hosszantartó zaj. Mozgás.) Polonyi Géza: Nevezze meg azokat, a­kikre ér­tette. (Nagy zaj.) Horváth Gyula: Engedelmet kérek .. . (Foly­tonos zaj és mozgás a szélső­baloldalon. Felkiáltá­sok : Vonja vissza ! Gyalázat!) Engedelmet kérek, de én a képviselő úrral be­szélek, és ha nyelvbotlásból bárki mást sértettem volna (Nagy zaj a szélsőbaloldalon), azért bocsánatot kérek. (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj a szélsőbalolda­lon.) Nem akartam, nem kívántam én soha senkit bántani, a­ki engem nem bánt, a miként 17 évig nem bántottam, most sem bántok senkit. (Halljuk! Hall­juk !) Én a képviselő úrhoz szólok egyenesen, a kép­viselő úrhoz, a­ki engem vérig bántott, a­ki engem az ország színe előtt meggyalázni kívánt. Vele szemben jogom van arra, hogy gyanúsítását visszautasítsam. (Helyeslés jobbfelől.) A képviselő úr engem meg nem félemlít semmivel, de egyszersmind el sem oszlathat­ja azon megvetést, melylyel iránta viseltetem. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök kéri a szónokokat, hogy ne hagyják ma­gukat szenvedélyeiktől elragadtatni. Orbán Balázs a honvédelmi miniszternek meg­jegyzi, hogy a manipulán­s őrmesterek sáfárkodása köztudomású. Horváth Gyula dühvel elmondott be­szédét nem érti, mert erre szóló okot nem adott. Azt mondta egyszerűen, hogy mikor Horváth a kormány­nyal szerződéses viszonyban áll, védő szavaira súlyt fektetnie nem lehet. Elnök kéri a szónokot, hogy ilyen szavaktól, melyek csak kettőzik az elkövetett sértést, tartóz­kodjék. Demkó Pál az ellenzék támadásaival szemben is ki meri mondani, hogy a miniszterelnök politikáját jónak s a hazára nézve üdvösnek tartja. A tételt el­fogadja. Herman Ottó azon kezdi, hogy a normális par­lamenti helyzet és vitatkozás érdekében el kell távo­lítani az okot, mely ennek útját állja. El kell távolí­tani Tiszát. Foglalkozik eután azzal a kérdéssel, hogy illetékes volt-e Horváth Gyula a miniszterelnök vé­désére, holott a 14. §-nál ő csinálta ellene a kormány­pártban az oppozíc­iót? Majd kijelenti, hogy Ugrón felszólalásának értelme az volt, hogy igazán oszlopos férfiak beszéljenek a helyzetről. Beszéljen például Fálk Miksa, vagy Széll Kálmán. Ezután így folytatja: Hogyan került a t. miniszterelnök úr azon székbe, melyben ma ül ? Elveinek teljes épségben tartásával. Hogyan került a 1. igazságügyminiszter azon székbe ? Elveinek teljes fentartásával, annak kijelentésével, hogy azon az úton, mely innen (szóló az ellenzék padjaira mutat) a szabadelvű körbe veze­tett, azon elvekből semmit sem veszthet el. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Nem az ellenzék padjairól kerültem oda. Hermann Ottó: Hogyan kezd a közélet számos férfia most hivatalba jutni? Elveik teljes fentartásuk mellett. Ha ez nem hipokrízis, te­hát, ha az nem a magyar közélet megmérgezése, nem a parlamentariz­mus meghamisítása, akkor nem tudom, hogy mit je­lentsen egyebet, és én bámulatomat fejezem ki külö­nösen a­z. igazságügyminiszterrel szemben, hogy ő az áramlatok által oda engedte magát ra­gadtatni és elhiszi, hogy valaki ellenzéki elveinek — mert hiszen azok voltak elvei, csaknem dezavu­­álja a maga múltját — Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Nem! Herman Ottó: Elveinek teljes épségben tartása mellett bement a kormányba, sőt hirdeti a szolidari­tást azon miniszterelnökkel, kivel szemben hosszú időn át oly erélyes és hathatós oppozícziót csinált. Egy hasonlattal élek, te hát, nem a magamé, de igaz bárki mondta is. (Halljuk! Halljuk!) Egy hordó, a­melyben egyszer eczet volt, min­dent eczetté változtat, és önök azt az 1875-ben a fúzió által megsavanyított hordót töltögethetik a tokaji­hegy legnemesebb levével, töltögethetik nektárral, annak szükségkép meg kell egzetesedni. (Élénk tet­szés és derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Hát a t. miniszterelnök úr 15 évi kormányzata alatt mivé lett a viszony a kormánypárt és az ellenzékiek, között? Vájjon nem a miniszterelnök úr kormányzata alatt jött az létre, hogy formális proskripcziót foly­tatnak mindennel szemben, a­mi ellenzéki. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfe­­lelől.) A községekben, a megyékben és Magyarország közéletében mindenütt a proskripczió dívik. Nem az kérdés, hol a tehetség, hol a képesség, hanem hogy hol a szolgalelkű­ség. (Úgy van! a Szélsőbaloldalon.) Csak egy kvalifikáczió van Magyarországon :­­a kor­mánypártiság. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) És ha vannak magas ambícziók, melyek működési tért ke­resnek, ott van a t. igazságügyminiszter úr, csak a kormánypártiság árán érhetik el azt. (Mozgás jobb­felől. Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Mit tettek önök azon a téren, hogy Magyaror­szág társadalmában a különböző véleményű, külön­böző törekvésű elemek érdesen össze ne ütközzenek ? Nemcsak a politikai téren, hanem a társadalmi, a tudományos téren is, vagy bárhol a kizárás indoko­lása mindig az ellenzékiség volt. Hosszasabban fejtegeti ezután, hogy a kor­mánypárt minő elbánásban részesíti az ellenzéket s végül kijelenti, hogy a tételt nem fogadja el, ellenben hozzájárul Vállyi Árpád és Pázmándy Dénes hatá­rozati javaslataihoz. Elnök Hermannak reá vonatkozással tett ama megjegyzésére, hogy a tüntetések idején szó volt arról, hogy lövessenek-e a nép közzé, kijelenti, hogy igenis szó volt lövetésről, de csak vízi puskával. (Zajos derültség.) Herman Ottó a gyorsírói följegyzésekre hivat­kozik, hogy azt a megjegyzést nem az elnökre való vonatkozással tette. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Felkiáltások jobbfelől: Helyre! Hely­re!) Azon felszólalás után, a­melyben a t. képviselő úr a tárgyalásokat jellemezni akarta, egyszersmind személyemre is czélzott, legyen szabad nekem alap­eszméjére azon a hangon, a­melyen ő szólott, meg­mondani meggyőződésemet s azt hiszem, az ország tetemes részének meggyőződését. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ha a t. képviselő úr ily dogmatizmussal és el­bizakodottsággal (Igaz! Úgy van ! jobbfelől) a minő­vel (Zaj mozgás szélső balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelől) azt még senki sem tette, azt mondta rám, hogy hipokrizis az, midőn azt mondtam, hogy poli­tikai integritásom teljes fentartásával léptem a kabi­netbe, ezt hipokrizisnek, ennélfogva valótlannak ne­vezi. Láttam én az ő beszédében egy jóval nagyobb hipokrízist, azt, a­mit akkor tanúsított, a­midőn azt kifejtette és magáról állította, hogy ő objektív alapo­kon akarja e parlament normális működését megálla­pítani. (Igaz! ügy van­ jobbfelől. Zajos ellenmondás balfelől.) Ha van hipokrízis és színlelés, különbség a való és az előtüntetett közt az a felfogás, az a nyilatkozat, melyet a képviselő úr tett. Én — és azt hiszem, mindnyájan — az. kép­viselő urat megkínálják a parlament normális műkö­désével, (Úgy van­ jobbfelől.) és én megmondom, hogy meggyőződésem szerint mi az a normális működés. (Halljuk! Halljuk!) Itt áll ez a kabinet. Hogyan lép­tem be, arra később fogok reá­térni. Minden egyes irányzatára a politikának megmondja, miként gon­dolkodik Magyarország konkrét feladatai felől; meg­mondja a reformokat, megmondja az arra vezető és általa javaslatba hozandó eszközöket (Helyeslés jobb­felől), sőt megmondja azt is, hogy Magyarország politikáját máskép, mint szabadelvű szellemben ve­zetni nem lehet. (Zajos helyeslés jobbfelől) Megkínáljuk a t. képviselő urat, hogy e javas­latok, reformok az általános vezetés és azon tettek fö­lött, melyek a kabinet tettei és melyekért szolidáriter felelős (Zajos helyeslés jobbfelől.) én is, mint a többi,­­ (Zajos helyeslés jobbfelől.) a képviseleti kormány alapelvei szerint megkínáljuk mondom, hogy ezek alapján támadjon meg bennünket, (Úgy van! jobbfe­lől.) hogy kimondott szavaimból, tett ünnepélyes ígé­reteimből, követeléseket formáljon hozzánk és hozzám és ha alattuk maradunk, ha megszegjük, ha azokat elmagyarázni akarjuk, akkor beszéljen hipokrízisről. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) De előre hirdetni akarni a hipokrízist, előre mindentudónak és csalhatatlannak állítani magát oda, szíveket és veséket vizsgálni és ezen alapon mind­járt el is ítélni, (Úgy van! jobbfelől) és azt állítani, hogy a lehető legobjektívebben jár el (Derültség jobbfelől­, és a parlament normális működésének alap­jait akarja lerakni; ez ha nem a legcsodálatosabb il­lúzió, akkor a legnagyobb hipokrízis. (Hosszantartó zajos helyeslés jobbfelől.) Azt mondja a t. képviselő úr e kormány ellen, hogy annak eljárása az ellenzék iránt ez : üldözés és kizárás a közéletből. Én még hozzá teszek egyet, a­mit ő nem mondott, de azt hiszem, benn volt gondola­tában : kiválni azon egyenletes, igazságos jótékony működéséből a kormányzatnak, vagy megcsonkítani abban, melylyel a kormány az ügyek intézésénél min­den állampolgár iránt egyaránt pártállás nélkül tar­tozik. Ezzel tetszett vádolni, de hát, ha nem akarunk alaptalan vádakat felállítani, ha nem akarunk hipo­­kriták lenni, hanem vádaink okát és alapjait is meg­nevezni és megmutatni tényekben , méltóztatott vol­na tényeket felhozni akár ellenem, akár t. társaim ellen. (Úgy van­ jobbfelől. Egy hang balfelől: A jö­vőre ?) Én ama t. képviselőtársamnak, a­ki közbe­szólt és mindenkinek ezen és a túlsó oldalon azt mon­dom és felhívom őket, vegyék szavaimat teljes értel­­mekben, mert én, mint a kibocsátott váltóért, ezekért is a legutolsó betűig felelek. (Helyeslés jobbfelől.) hogy én a reám bízott kormányzási hatalmat minden esetben pártatlanul gyakoroltam és akarom gyako­rolni és tudom, hogy kollegáim is. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Bennünket semmiféle elnézés és gyengeség nem bírhat arra, hogy akármily követelődzéssel ki­mondott ily általános vádat nem visszautasítás nél­kül, de a legerélyesebb visszatorlás nélkül elhallgas­sunk. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Megmondom a parlament normális működésére nézve meggyőződésemet. (Halljuk! Halljuk !) Itt állunk. Joga van a követelődzéssel tőlünk számon kérni, mit akarunk. A kormány a képviseleti kor­mányforma elve szerint az ország ügyei intézésében a vezető, tehát tartozik nyilatkozni úgy a politikának általános irányára, mint azon konkrét feladatokra nézve, a­melyeket valósítani akar, és az eszközökre nézve is, a­melyekkel azt valósítani akarja.Ennek egyik, mondom egyik kifejezője a budget, mely a ház tárgya­lása alatt van, s mutatja mi módon,mi irányban akarjuk Magyarország nagy problémáit ebben az évben megol­dás elé vinni. (ügy van­ jobbfelől.) Midőn majd az egyes tárczáknál nyilatkozom, és ha a t. képviselő urak élnek azon joggal, a­melylyel, teljes alapossággal hi­szem, hogy élnek, mert a múltban — értem azon rö­vid múltamat, a­mióta itt ülök — éltek eddig is, hogy számon kérik minden egyes tárczánál a reformokat, azok alapelvét és szellemét, számon kérik a kormány­zati ág vezetését, a­mit tettünk és mulasztottunk és ha akkor nyilatkozunk, a­mint hogy kötelességünk nyi­latkozni, bírálatot is mondhatnak fölöttünk, véleményt, követeléseket is formálhatnak irányunkban. Eldönthetik azután azt a nagy kérdést, a­mely mint egy oldatlan kétely itt lebeg ebben a teremben, hogy megfelel-e a kormány a parlamenti kormány­forma azon alapelvének, hogy mint kabinet egységes politikát kell követnie szolidáris felelősség súlya alatt. (Élénk helyeslés jobbfelől.) valamint meggyőződésem­­, kollegáimról, határozottan mondom magamról, hogy semminemű kérdés elől ki nem térünk és legjobb be­látásunk szerint, teljes tudatában annak, hogy az adott szót be kell váltani, nyilatkozni fogunk. Ez a tárgyalásoknak normális menete. A tár­gyalások normális menetéhez tartozik azután az, és ez ellen én nem szólok, ha a legerősebb, a legszila­­jabb támadások történnek ellenünk, ha a legerősebb felszólalások történnek is mellettünk, mindig alapul véve azt, hogy azon elvek és azon irány, melyet meg­jelöltünk, és melyet képviselünk, melyen állunk vagy bukunk, (Általános élénk helyeslés) vájjon birja-e ennek az oldalnak, az egész pártunk melyre támasz­kodunk, vagy a mint épen nem lehetetlen egyes részébe az ellenzéknek helyeslését és ki is fejezheti azt, váj­jon veszedelmes-e, rossz-e az a politika, és meg is vizsgálhatják, vájjon a tettek megfelelnek-e a szavak­nak, a kormányzatnak általános vitelére nézve is. Mondom, ezen az alapon ütközhetünk "tüzesen és be­lemerülhetünk a viták szilaj forgószélébe, de soha­­sem normális tárgyalás az, soha nem normális alapja a parlamenti ellenőrzésnek az, ha minderre nem tá­maszkodunk, mindezt be nem várjuk, hanem pusz­tán feltételezések­ és jövendölések alapján hipokrí­­zissel vádolunk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nem én félek a küzdelemtől, t. képviselőtársam. Ezen az alapon, ezen korlátok között, az egyedüliek között, melyeket a képviseleti kormányforma ismer és megkövetel, felajánlom a normális tárgyalást és en­nek keretében felajánlom a legélesebb, a legerősebb küzdelmet. (Élénk helyeslés jobbfelől). Ennyit álta­lánosságban.­­És most, t. hát, miután már felszólaltam, átté­rek arra, a mi felszólalásom tulajdonképeni indító oka, (Halljuk!) t. i. helyzetemre a kabinetben és a pártban, a­melynek tagja vagyok, a szabadelvű párt­ban. (Halljuk!) Először is én nem hipokrízis alapján jutottam ide, (Helye­lés jobbfelől) mert hivatkozom mindenkire, hogy arra nézve, hogy én mikép gondol­kozom, mikép fogom fel azon gyakorlati problémá­kat, gyakorlati feladatait a magyar nemzeti poli­tikának, — nyilatkoztam nem egy helyen, nem egy ízben választóim előtt, annak a pártnak az értekezletén, a­melyhez tartozom. (Helyeslés.) vá­lasztóimhoz intézett nyílt levelemben. Mindezek nyil­vánosságra voltak szánva és eléje kerültek. Nyilatko­zataim oly határozottak, oly része­tesek, hogy többet tőlem semmiféle oldalról sem kívánhatnak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezen nyilatkozatom mel­lett maradok ma is. (Általános helyeslés.) S a­mik azóta történtek, csak megerősítenek abban, hogy én ezen nyilatkozatom irányáb­a becsületesen a meg is maradhatok szolidaritásban a kabinettel. (Helyeslés jobbfelől.)

Next