Pesti Napló esti kiadás, 1891. augusztus (42. évfolyam, 209-238. szám)

1891-08-03 / 211. szám

Budapest, 1891.Hétfő, augusztus 3 211 szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, augusztus 3. Az Ugron-Uzelác-ü­gy. Közöltük tegnapi la­punkban az »Agramer Tagblatt« ama hirét, hogy Rechstofsheim altábornagy ő­felsége nevében megdicsérte Uzelác századost. Erre vonatkozólag a következő táviratot vesszük Zágrábból: Z­á­g­r­á­b, aug. 2. Az »Agr. Ztg. szerkesztője ma abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Bechtolsheim hadtestparancsnok által fogadtatott. A hadtestpa­rancsnok fölhatalmazott annak kijelentésére, hogy a »Tagblatt« jelentése­k exczellencziája nyilatko­zatáról a fiumei ügyben el van torzitva és teljesen helytelen. Schlesinger szer­kesztő. — Megemnlítjük egyúttal, hogy az »Eds« állítólag megbízható forrásból értesül, minő felfo­gást tanúsítanak a kormánykörök az Ugron- Uzelác-ügyben.­­ A lap szerint a kormány úgy fogja fel a kérdést, hogy abban a tényben hogy Uzelác százados mint magánegyén, habár katona is, Ugron Gábor képviselőtől elégtételt kért, men­telmi kérdés fenn nem forog. Az illetékes kor­mánykörök belátják, hogy bármit igényeljenek is a katonai szempontok, a parlament a büntető tör­vénybe ütköző párviadal kísérletét semmi alakban nem helyeselheti , másrészről esetleg a mentelmi bizottságban, de a parlamentben is hangsúlyozni fogják, hogy a mentelmi jog intézménye hézagos annyiban, hogy egy részről a képviselő a lovagias­ság czíme alá rejtett inzultusok ellen, másrészről a parlamenten kívül álló egyes ember a képviselő­­házban ellene irányzott netaláni inzultus ellen kel­lőképen védve nincs. Mint lapunk zártakor a félhivatalos »C. E.« jelenti,a Bechtolsheim hadtestparancs­nok nyilatkozatára vonatkozó hírek teljesen koholtak és alaptalanok. Az országgyűlési mérsékelt ellenzéki pártkör kedden, i. é. augusztus hó 4-én délután 5 órakor értekezletet tart. Kéretnek a párt tagjai minél na­gyobb számban megjelenni. Crispi nyilatkozata. Említettük, hogy a volt olasz miniszterelnök, Crispi, a külpolitikai hely­zetről és különösen Olaszország viszonyáról Fran­­cziaországhoz és a hármas­ szövetséghez, hosszabb tanulmányt tett közzé egy előkelő angol folyóirat­ban. E tanulmány czíme: »Olaszország, Franczia­­ország és a pápaság.« Előttünk van e czikk, mely abból az alapgondolatból indul ki, hogy Olaszor­szág egységét Francziaország veszélyezteti és fő­leg ez a körülmény indította Olaszországot arra, hogy a hármas szövetséghez csatlakozzék és Fran­­cziaországgal ellentétes állást foglaljon el.Crispinek igazolására elmondja, hogy 1887-ben egy kiváló franczia abbé felajánlotta szolgálatait arra a czélra, hogy az olasz királyság és a szentszék között modus vivendi jöhessen létre. Akkor a tárgyaláso­kat a jezsuiták meghiúsították. De 1889-ben újra megindultak a tárgyalások s Francziaország a pápának menhelyet ajánlott fel. »Igaz, — igy folytatja — hogy később, alig néhány hónappal ezután egy ismert püspök, ki a párisi gróf levelét hozta magával, a pápának egy memorandumot nyújtott át, melyben leírta egy franczia miniszter­rel e tárgyban folytatott beszélgetését s hibáztatta a franczia kormány eljárását, mely a szentszéket veszedelmes lépésre iparkodott rábírni. Nem tu­dom, melyek voltak e veszedelmes lépések. Nem valószínűtlen, hogy a püspök a pápa eltá­vozására czélzott Rómából. Az 1889-ks év vi­haros volt Francziaországban. Akkor voltak az általános választások, a Boulanger és a többi monarchista összeesküvők ellen foganatosított bírói eljárás és a köztársaság diadalmasko­dott. E történelmi eseményekhez talán jó lett volna hozzá­fűzni XIII. Leónak, a katholikus vi­lág főpapjának fogadtatását Francziaországban, a kinek áldása megvigasztalta volna a katolikuso­kat, kik Francziaország lakosságának túlyomó ré­szét képezik. De abban az esztendőben a világ­kiállítás volt Párisban és őrültség lett volna azt egy nemzetközi konfliktus által megzavarni. A kiállítás május 6-dikán nyílt meg, november 6-ikán ért véget és deczember végéig a pápa eluta­zását folyton tárgyalták és most­ is tárgyalják a Vatikánban. — A hármas­ szövetség nem az én mű­vem. Én azt készen találtam hivatalba léptemkor és köteles voltam azt respektálni. E szövetség ed­dig a háború kitörésének akadálya volt és ha a háború kitörne, ez nem a szövetség műve volna, hanem ama két hatalom közül az egyiké, melyek e szövetségnek nem tagjai. Olaszország sohasem fogja Francziaországot megtámadni. Ha Franczia­ország is hasonló érzelmekkel viseltetik Olaszor­szág iránt, a háború sohasem fog kitörni a két nemzet között. Francziaországnak követnie kel­lene Ausztria példáját, mely 1868-ban még Róma kiürítését indítványozta és 1870. óta mindig azt a tanácsot adta a pápának, hogy tegyen le minden gondolatról, hogy a régi állapotok visszatérhetnek. Ha a Vatikánnak nem lenne oka reményleni valamit a franczia kormánytól, a pápa és az olasz kormány közti antogonizmus rögtön megszűnnék és ez a katholiczizmusra nézve is nagy előny volna. E pillanatban az egyedül komoly kérdés Franczia­ország és Olaszország között a pápaság kérdése. Olaszország biztosítékot kíván az iránt, hogy Francziaország egy szép napon ne indítson egy új expedícziót Rómába és hogy nem fogja, mint ezt már több ízben megígérte, a vatikáni kérdést az európai hatalmak elé vinni. Francziaországban e kérdés mindig nyitva van. Az assemblée nationale nyitva hagyta azt 1871. julius 22-diki hatá­rozatával; azt napirenden tartják a katholi­kus kongresszusok, a püspökök pásztorleveleikben és a papok a plébániákban szónoklataikban. Ama napon, melyen a gyanúnak és bizalmatlanságnak ez az oka meg fog szűnni és melyen Olaszország nem lesz abban a veszélyben, hogy megsértetnek jogai, ama napon lesz indok annak a kérdésnek tárgyalására, vájjon Olaszország vissza fog-e vo­nulni e szövetségtől, mely biztosítja őt egy idegen akarat ellen. A másik alternatíva esetén Olaszor­szágnak kötelessége megerősíteni magát és senki­nek sincs joga eljárását bírálat tárgyává tenni. Az orosz-franczia szövetség. A »Times« péter­­vári levelezője a következő érdekes jelentést küldte lapjának, melyet az ma ide érkezett számának élén közöl: »A következő fontos értesülést nyertem tel­jesen megbízható forrásból, — Így szól a levelező, — de tekintve annak komoly természetét és azt a tényt, hogy Gervais tengernagy egy nyilatkozatát említik a lapok, mely szerint ő nem politikai misz­­szióban jött ide, fentartással közlöm azt. Kétség­telen, hogy amit mondok, rögtön meg fogják c­á­­folni, de ez nagyon érthető és éppen nem bizo­nyítja azt, hogy a c­áfolat igazat mond, ha csak ennél meggyőzőbb bizonyítékra nem tudnak hi­vatkozni. Igen tekintélyes oldalról megerősítik azokat a részleteket, melyek értesülésemben a franczia hajóraj látogatásának politikai je­lentőségére vonatkoznak. Már jó idő óta ér­tekezések folytak Mohrenheim báró párisi orosz nagykövet és az Elysée között az orosz­­franczia szövetség létrejöttének alapja iránt. — Gervais tengernagy magával is hozta a terve­zetet, mely az igy megállapított feltételeket foglalja magában s azok az orosz külügyi, hadügyi és tengerészeti minisztereknek átvizsgálás végett át is adattak. Ha az erre vonatkozó tárgyalások befejeztetnek, az okmányt a három orosz miniszter fogja aláírni, de a czár nem és a szerződés ebben a be nem fejezett állapotban fog hagyatni egész ad­dig, míg a döntő pillanat el nem érkezik. Az utób­bi néhány nap alatt, melyeknek estéin a lakomák és tüntetések következtek egymás után, a fran­czia tengernagy a nap első felét folytonos értekezésekkel töltötte, melyek közte, Giers külügyminiszter, Varnofszki hadügyminiszter és Csicsacseff tengerészeti miniszter között foly­tak.­­ Ha ezek véget érnek, a megállapított feltételeket e három miniszter aláírásával látja el, hogy biztosítsa a közös működést Francziaország­­gal szárazföldön és tengeren. E­közben a franczia­­orosz egyetértés lelkesült szónokai, dicsérendő ön­megtartóztatással folyton azt hangoztatják, hogy a kronstadti események semmi politikai jelleggel nem bírnak. Az orosz sajtó hasonló buzgalommal úgy igyekszik feltüntetni a viszonyokat, hogy a franczia tengerészek iránt tanúsított lelkesedés és rokonszenv nem egyéb, mint a két nép között rég idő óta fennálló barátságnak és annak a szí­vélyes viszonynak bizonyítéka, mely a két bi­rodalom kormánya között létezik. a­z ekként szem előtt tartott mérsékletnek igen egyszerű a magyarázata. Giers külügyminiszter a pé­­tervári franczia nagykövet, Laboulaye által fel­­kérette a franczia kormányt, hogy Gerva­s ten­gernagy és a franczia tisztek kronstadti látogatá­suk alkalmával tartózkodjanak a politikai czélzá­­soktól, és egyidejűleg az orosz tisztek hasonló szi­gorú utasítást kaptak Alexis nagyherczeg tenger­nagy részéről. Ez a tekintet ama hatalmaknak érzékenységére, melyek a franczia-orosz rokon­­szen­veket nem osztják, abból az aggodalomból magyarázható, hogy más magatartás esetleg meg­hiúsíthatná azon rendkívüli horderejű és kényes tárgyalásokat, melyek most folyamatban van­nak. A czár nem ismeri el a franczia köztársasá­got, a­minek látható jele az, hogy a hivatalos fel­köszöntőkben csak Garnot elnökről és Francziaor­­szágról létezik említés, de a köztársaság úgy te­kintetik, mintha ez a kormányforma Francziaor­szágban nem is léteznék.« A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A kisértet. Beszély: Solstoutól. 10 Angolból fordította: Bohn Gyuláné. Folytatni akartam beszédemet, de e kezét a számra tévé­s igy szólt: — Kegyed igen izgatott most, mig teljesen nyugodt nem lesz, nem engedem folytatni be­szédét. — De nem leszek nyugodt, mig mindent el nem mondok. — Kis makacs, tehát legyen meg az akaratja; de emlékezzék meg róla, hogy akaratoságának ideje hamar el fog múlni. Mint feleségem engedelmes­nek s engedékenynek kell lennie. Elnevettem magam.­­— Most már nyugodtabb, — mondá Miksa, tehát elmondhatja, mit látott. — Tisztán láttam, mint közeledik felém egy sötét alak s tisztán visszaemlékezem, mit szólt hozzám---- Igen, nem csalódtam, hallottam, mit szólt. — Nos, hát mit szólt ? Miksa fülébe súgtam a szókat, miket a szürke lady intézett hozzám. Miksa meglepetve ugrik fel. — Ha csakugyan ezt hallotta, nem kísértet az, ki e fenyegetést kiejtette. Valaki gúnyt űzött önből. — Nem, nem, a szürke lady volt. Miksa türelmetlen lesz. Nem haragszik reám, de bosszús arra a személyre, ki azt a rossz tréfát űzte velem. — Meg fogom tudni, ki volt az, engem nem fognak megijeszteni. Amy, mondja csak nekem, ki­nek lehet az ön jelenléte itt terhére. — Nem tudom. — Akkor nem értem az egész dolgot. Miért akarják innét elűzni, pedig meg vagyok győződve, hogy az illetőnek ez a szándéka. Én nem vagyok azon a véleményen, mint Miksa. Bizonyos vagyok benne, hogy a szürke ladyt láttam. VII. Fejezet. Az elbeszélés. Még csak három nap van a szent karácsony­ünnepig. Fehér hólepel borítja a földet. Garevo Amy gondolatai visszatérnek a múlt karácsonya. Akkor még Jánossal töltötte el az ünnepeket. Egy mély sóhajjal gondol vissza ama boldog időre. A craveni légkör nyomasztóan hat kedé­lyére s Amy akaratlanul azt óhajtja: — Bár lennénk már túl az ünnepeken. E pillanatban közeledik Miksa Ám­yhoz, ki a reggeli asztalnál van elfoglalva, Miksa láttára a fiatal leány lehangoltsága elenyészik. —­ Kedves Amy, adjon egy kis reggelit, — mondá Miksa — két óra hosszát sétáltam s ren­geteg étvágyam van. Ah Pál, jó reggelt. Hol van Lucy? — Nem érzi magát egészen jól, megfázott, azért rábeszéltem, hogy maradjon ma fekve. Amy kérek teát. A reggelinek majdnem már vége volt, midőn Bell Sarolta megjelent. Sybil lady mindig saját szobájában szokott reggelizni s néha Sarolta is vele reggelizett. Dunstan Lucynál van. A fiatal asszony lázas d­ajkai égnek, arcza piros s kezei hidegek. Amy jön s azt parancsolja, hogy hívják el azonnal dr. Serviant. — Miért — mondja a fiatal asszony, hisz Dunstan máskor mindig meggyógyított, ha a hi­deg lest. Dunstan komoly arczát öltött. — Nem gyógyíthatom meg előbb, míg meg nem ígéri, hogy engedelmeskedni fog. — Azt kívánja tőlem, nemde, hogy fekve maradjak? — Minden esetre szükségesnek tartom ezt, mylady. — Jól van, engedelmeskedem, mert a fejem nagyon fáj. Lucy nyugodtan pihen s Dunstan Amyt azzal az utasítással küldi el, hogy jöjjön vissza két óra múlva. Miksa Pállal kikocsizott, Sarolta Sybil­lady­­nél van, Amy nyugtalankodik, egy szobából a másikba megy, de sehol sem talál helyet. Végre kissé zenél, egy fél óráig olvas, azután ismét Lucy­­hoz megy. A fiatal nő fejfájásról panaszkodik s erősen köhög, de azért el akarja hagyni ágyát, azonban folyton panaszkodik, hogy iszonyúan szomjas. Amy készséggel ajánlkozik limonádét készí­teni, amihez ő kitűnően ért, azonnal hozzá fog s Dunstan ellátja őt a szükséges hozzávalóval. Midőn a fiatal leány a limonádét behozza, Sybil­ladyt találja Lucynál. — Kár volt fárasztani magát a limonádé el­készítésével — szólt a lady Ám­yhoz, én is szíve­sen elkészítettem volna! Röviddel ezután Miksa Amyt sétálni hívta s míg a magas hóban utat törtek maguknak, Amy bizalmasan cseveg Miksával, azt a reményt nyil­vánítja előtte, miszerint Lucy házassága idővel igen boldog lesz még. — Pál mindig jó indulattal volt Lucy iránt s ez érzelemből kétségkívül szerelem fog fejlődni. — Én is ezt reménytem, — válaszolt Miksa. Habár sokkal nyugodtabb volnék, ha Sybil ladyt távol tudnám innen. Ez óhajtás kölcsönös a fiatal pár között, mely tény még világosabb szükségnek tűnik fel Amy előtt, midőn egy órai séta után visszatérve, Sybil ladyt élénk társalgásban elmerülve találja Pállal a Lucy szobájába nyíló előcsarnokban. Midőn Amyt megpillantják, zavarba jönnek s a fiatal leány szótlanul halad el mellettük. Lucy hálóköntösben egy karszékben ül. Ő nincsen se jobban, se rosszabbul. Amy csendesen leül, körülnéz a szobában, ez ugyanaz a szoba, melyben Amy ittlétének első éjszakáját töltötte. Lucy megfoghatatlan makacssággal ragaszkodott amaz eszméhez, hogy megboldogult anyjának szo­báját választja saját hálószobájának s úgy is lett. A szoba természetesen teljesen át lett alakít­­va, de a divatos, finom ízlésű berendezésnek da­czára. Árnyra mégis sajátságos nyugtalanító be­nyomást gyakorolt e szoba. Dunstan egy csésze teát hoz be, a­mit Lucy mohón kiürít. — Amy, adj még abból a jó limonádéból, — mondá a fiatal asszony. — Ha ízlik, szívesen készítek számodra újra. E perczben Pál belép. — Mily csinos kép ez, a félhomályban, — mormogta; a két szép fiatal teremtés így egymás­hoz közel hajolva, valóban bájos látványt nyújtott. Pál e perczben nem gyanította, hogy e látvány mi­ként kisértet fogja üldözni örökké. — Pál, nem iszol egy csésze teát ? — kér­dő Lucy. Férje megcsókolja a fiatal nőt s gyöngéden kérdi : — Jobban érzed magad kedvesem ? — Igen, s remény­em, holnapig tökéletesen helyre jövök. — Köszönöm a theát Amy. Édes Lucy, egy napra el kell hagynom téged. — Miért? — Épen ma kaptam sürgönyt Trennet bará­tomtól, ki beteg s kór, hogy látogassam meg, ha ma este elmegyek a reggeli vonattal haza jöhetek. — De ugyebár, bizonyosan visszajössz reg­gelre ? — Minden bizonynyal. Senki más kedvéért sem mennék most el, de Trennet s én oly régi jó barátok vagyunk. Tehát nem neheztelsz ezért, édes Lucy ? — Nem, nem. — Akkor azonnal indulok, csak légy rajta kedvesem, hogy holnapig egészen jó légy. * — Amy, légy szives ma éjjel nálam hálni, — mondá Lucy könyörögve. A fiatal leány szív­esen teljesítő barátnéjá­­nak óhaját s nemsokára Lucy elalszik, de Amy nem fekszik le, virrasztani akar s olvasni kezd. Minden a házban csendes, a könyv, melyet Amy olvasni kezd, igen érdekes, az óra éjfélt üt. Amy bevégezte a könyv olvasását, ekkor Lucy fel­ébred s limonádét kér Am­ytól. Amy siet hozzá. — Aludtam — mondá Lucy — későre jár már az idő ? — Éppen éjfélt ütött az óra, ne haragudjál, hogy még nem feküdtem le, de igen érdekes köny­vem volt s azt olvastam végig. — Nézd meg kérlek, hogy esik-e még a hó ? — mondja Lucy. Amy engedelmeskedik. Felhúzza a függönyt, de e perczben a rémület majdnem elveszi eszét. Az udvaron ott van a ravatal, a koporsó, az a baljós­latú tünemény, mely Grevenban mindig egy bekö­vetkező halálesetet jelez előre. Amy a tőle kitelhető legnagyobb erőmegfe­szítéssel fojtja vissza a sikoltást. Leereszti a füg­gönyt , azután haloványan, remegve dúl egy székre. Lucy látva e remegést s a halálsápadt arczot, neheztelő hangon mondja:. — Lásd te rossz kis leány, ez a következ­ménye, ha az ember oly késő éjjelig olvas. De most feküdj le azonnal. Amy még mindig remeg, de siet levetkőzni s Lucy mellé fekszik. Lucy nemsokára ismét elalszik, de Árnynak szemére nem jön álom. Mozdulatlanul fekszik s folyton gondolkozik. A borzasztó tünemény min­dig egy halálesetet jelez. Vájjon ki lesz most a ki­szemelt áldozat? Miksa nem, hisz ő oly erős, egészséges. Ah, de nem mindig a betegek, a szen­vedők azok, kiket a végzet sokszor elragad közü­lünk. A legerősebbek múlnak ki sokszor a legvá­ratl­anabbul. E perczben Lucy hirtelen felébred. — Amy, — mondja, igen rosszul vagyok. — Felkeltsem Dunstant? — kérdi Amy aggódva. — Nem, hisz jobban leszek mindjárt. Sajná­lom, hogy háborgattalak. Feküdj le csak. Nemsokára Lucy nyugodtabb lett s el­aludt. De Amy nem birt nyugodni. Egész éjjel Lucy mellett virraszt.* Másnap reggel Lucy jobban van. Dunstan­­nak azt mondja, hogy anyjával álmodott, s reggeli­jét jó étvágygyal ette. Dunstan örül úrnője javulásának, de Ámnyhoz fordulva, így szól: — Mylady jobban van, de kegyed Carey kisasszony úgy látszik, most a betegebb. — Pedig nem érzem magam rosszul. Mit ál­modtál édes Lucym ?­­— Azt, hogy mint vendég egy idegen, de igen szép kellemes háznak vendége voltam, hogy egy ismerős alak láthatása után vágyódtam s hir­telen ő, édes anyám jelent meg előttem. Oly szép fiatal volt s oly kedvesen szólt hozzám, szinte ha­ragos voltam, midőn felébredtem, oly gyönyörű volt álmom. Ah hisz még csak kis gyermek voltam, midőn anyám meghalt. (Folyt, köv.) Kereskedelmi kamarák összejövetele. Temesvár, aug. 3. A délmagyarországi mezőgazdasági és ipar­­kiállítás alkalmából a temesvári kereskedelmi és iparkamara által az összes hazai kamarákhoz inté­zett meghívás következtében tegnap a magyar ko­rona országainak valamennyi kamarája­­közös ösz­­szejövetelt tartott városunkban, melynek első­sor­ban a dús és nagyszabású kiállítás megtekintése volt a czélja, hogy gazdasági életünk hivatott té­nyezői megismervén a délvidék versenyképességét, egyúttal tájékozást szerezhessenek maguknak a helyi piac­ szükségletei felől. Az összejövetel e te­kintetben teljes sikert aratott, de egyébként is üd­vös eredménye volt, mert a vendégek a délvidéki lakosság hazafias lelkesedésének számos bizonyíté­kával találkoztak. Az értekezleten megjelentek: Budapestről Ráth kamarai alelnök, Steinacker és Fritz titká­rok és Marton és Rausch kamarai tagok; Zágráb­ból Kresics titkár; Eszékről Glavsics lovag tit­kár ; Aradról Grünwald alelnök hat kamarai tag­gal ; Pécsről Záray titkár; Nagyváradról Sarkadi titkár; Kolozsvárról Zsigmond orsz. képviselő s Gaman titkár; Brassóból Thomas titkár; Maros­­vásárhelyről Tauszig elnök, Wagner alelnök és Lesticz, Deák és Gáspár kamarai tagok; Besztercze­­bányáról Flitter elnök, Borbély alelnök és Holesch titkár; Sopronból Dörfler alelnök és Kirchknopf titkár; Pozsonyból Mihályi elnök és Meltzl titkár; Győrből Szávay titkár, Szegedről Weiner alelnök és Kubinyi titkár. Szombaton este a kiállítási nagyvendéglő­ben ismerkedési estély volt, vasárnap reggel pedig összegyűltek a vendégek a kamara helyiségében. Itt Eisenstädter, a temesvári kereskedelmi és iparkamara elnöke üdvözölte őket. Beszédére Weiner, a szegedi kamara alelnöke válaszolt. Ezután a vendégek a helybeli kamarai tagok ka­lauzolása mellett a kiállításba mentek, hol kisebb csoportokra oszolva, sorra tanulmányozták az egyes pavillonokat, s számos bevásárlást tettek a kitűnő hazai ipari termékekből s értekeztek a kiállítókkal és csoportbiztosokkal az illető ipar­ágak viszonyai felől. Délben lakoma volt a kiállí­tási nagy vendéglőben, melyen buziási Eisenstädter Ignácz a temesvári kamara elnöke mondotta az el­ső felköszöntöt a királyra és a királyi családra. A felköszöntőt állva hallgatták végig és lel­kes éljenzéssel fogadták. Ezután S­z­k­o­z­a, a te­mesvári kamara alelnöke, a kormányra emelte poharát, különösen Szapáry Gyula gróf miniszter­­elnökre, a­ki a magyar nép osztatlan bizalmától környezve fáradozik a haza felvirágoztatásán és Baross Gábor kereskedelmi miniszterre, gazdasági életünk reformátorára. (Élénk éljenzés.) Ráth, a budapesti kamara alelnöke, az ország kamarái ne­vében a vendégek elvadtatásának és bámulatának ad kifejezést azon fényes siker felett, melyet a délvidék polgárai a kiállítással elértek, híven kö­vetve a főcsarnokon diszlő jelszavakat. Értelem, szorgalom, akarat, kitartás. Minden tekintetben nemzeti jellegű haladást tapasztalhattak a ven­dégek ; ezzel a délvidék legbecsesebb tanu­­jelét adta igaz hazafiságának, mely nem sal­langban, árvalányhajban s egyéb külsőségekben, hanem a nemzeti munkában nyilvánul a legszeb­ben. Élteti a temesvári kereskedelmi és iparkama­rát, mely a kiállítást kezdeményezte, különösen ér­demdús elnökét, Eisenstädtert és Strasser titkárt. Weiner, a szegedi kamara elnöke a magyaroso­dó Temesvárra firiti poharát, melynek külön ki­állítása a nemzeti szellemben való fejlődés fé­nyes tanujelét és adatait tartalmazza. Nagy László helyettes polgármester a vendégekre, Erc­si é­s zágrábi kamarai titkár horvát nyel­ven zajos tetszés közt a »szép magyar hazára«, majd magyarul végezve a temesvári kereskedelmi és iparkamarára mondott felköszöntőt. Grün­­wald, az aradi kamara elnöke, az újonnan szer­vezett kamarákat éltette, melyek nevében Ku­binyi szegedi kamarai titkár felelt. Demjén, a kolozsvári kamara küldötte Temesvár polgársá­gára üríti poharát, melyről látja, hogy, habár sváb­nak híresztelték, igaz magyar hazafiságtól van át­hatva. Weisz kolozsvári küldött a temesvári kama­rára, Nagy László helyettes polgármester a sajtóra, melynek nevében Lendvay szerkesztő, majd Ba­­rák Ármin felelt. Szóltak még Gnidkovszky szer­kesztő, Wagner maros­vásár­helyi kamarai alelnök, Plavsics lovag­­széki titkár stb. A lakoma után folytatták a kiállítás megtekintését. Ma reggel az egész társaság Herkulesfürdőbe utazott, honnan holnap a Vaskapuhoz rándulnak. KÜLÖNFÉLÉK. — augusztus 3. A hiv. lapból. Kinevezések. B­a­y­­­e­r István posta- és távirdatisztet, okleveles mérnököt, végleges minőségű posta- és távirdamérnökké nevezték ki. Névmagyarosítások: Löwy Adolf (Szeged) »L­á­n­­c­z­y«-ra, Kreisler Béla (Karmács). »K­o­v­á­c­s«-ra, kis­korú Frankel Sámuel és Márkus (Ó-Pécska) »F­ö­l­d­e­s«­­re, Löwy Mór (Gyöngyös) »L­e­n­g­y­e­l«-re, kiskorú Kohn József (Kaba) »Kovácsira, kisk. Kohn Manó, Jenő és Sándor (Kaposvár) »K­ertés­z«-re, Perigrosek János (Debreczen) »P­á­l­f­i«-ra, Klein Amália (Komá­rom) »K­á­­­n­a­i«-ra magyarosították nevüket. Személyi hírek. Dr. Vajkay Károly a buda­pesti kir. ítélő tábla elnöke a mai napon hat heti szabadságra távozott; a kir. ítélő tábla önálló ve­zetését ennek folytán ilenczfalvi Sárkány József, a budapesti kir. itélő tábla alelnöke vette át. Bosnyák katonák a fővárosban. Az első bosznia­­herczegovinai gyalog zászlóalj, mely mint ir­tuk ,­ tegnap hajnali két órakor érkezett Buda­pestre, a délelőttöt pihenéssel töltötte el. A II. ker. fő­ utczai Flórián-kaszárnya előtt csoportosan álltak a bosnyák katonák s a máskor különben csendes garnizont élénk zsivaj töltötte be. A bos­nyák zászlóalj, melynek Werkljan Péter őr­nagy a parancsnoka, négy századból áll, századon­­donként 76 emberből és 10 tisztből. A zászlóalj teljes létszáma 344. A bosnyák katonák legnagyobb része jól megtermett szálas legény. Ruházatuk kék posztó zubbony czinóberpiros hajtókával, és bő posz­tónadrág, de a­mely az alsó lábszárra két­ gombbal le van szorítva.Lábukon bakkancs van és a fejükön vö­rös török sipka sötétkék bojttal. A zászlóalj dél­után egy óra után teljes felszereléssel a 23-dik gya­logezred zenekarának kíséretében elindult a ka­szárnyából az Országúton végig a »Szép Iloná«­­hoz. Itt a bosnyákok megvárták Lobkovitz Rudolf herczeg hadtestparancsnokot, ki nem soká­ra a tábornoki kar, nagyszámú törzs és főtisztek kíséretében meg is érkezett. A hadtestparancsnok a szemlével nagyon meg volt elégedve, mert a zászlóalj köréje gyűlt tisztikarának igen el­ismerő szavakat mondott. »Üdvözlöm az urakat — úgymond — és ama reményemnek adok kifejezést, hogy az önök zászlóaljával harczedzett és jól fe­gyelmezett csapatot nyertünk. Különben kijelent­hetem, hogy én reám úgy a tisztikar, mint a le­génység magatartása a legkedvezőbb benyomást tette. Önök még itt idegenek, de biztosíthatom, hogy kollegáik bajtársi szeretettel fogadják, őriz­zék meg önök is a bajtársi ragaszkodást mindvé­gig.« A rövid beszéd után a zászlóalj Pilis­ Csabá­­ra indult. A 23. ezred zenekara egész Hidegkutig kísérte őket játszva a szebbnél-szebb magyar nó­tákat. A zászlóaljat jó darabig a hadtestparancs­nok is elkísérte. Pilis­ Csabán a zászlóalj e hó 17-ig vesz részt a hadgyakorlatokon. A felségfolyamodvány ügye. A budapesti ipar­os kereskedelmi kamara tekintélyesebb tagjai — mint a M. F. írja — mozgalmat indítottak, hogy dr. Kochmeister Frigyest a kamarai elnökségről való lemondásra szorítsák. Értekezletet fognak egybehívni s azon kimondják, hogy Kochmeister magaviseletét a hazafiság szempontjából a legna­gyobb mértékben elitélik s ezért őt a lemondásra felszólítják. Az értekezletet már a napokban össze­hívják s ugyanakkor felkarják szólítani Luczen­­b­a­c­h­e­r Pál főrendiházi tagot, hogy fogadja el a jelöltséget az elnöki tisztre. Pimiczia. A szervita atyák templomában ma délelőtt mutatta be dr. G­u­d e­n­u­s Arthur áldozár első miséjét, Weiser Jézus-tár­sasági atya manu­­doktorsága mellett. A predikácziót, Riesz Fe­­rencz Jézus-társasági atya tartotta. A primiczán a templomban számosan voltak jelen, Feldöntött csónak. Salzburgból jelentik : Az Aber-tavon (St. Wolfgang-tó) tegnap este fél hat órakor az »Elisabeth« gőzhajó a világítótorony közelében nekiment egy átkelőket szállító csónak­nak, melyben egy Gruber nevű orvos és az evező nő ültek. Mindketten a vízbe estek. Grubert azon­nal kihúzták, de már halva; az asszonyt még nem találták fel. Az ügyvédjelöltek és joggyakornokok köre ma délután 6 ó­a órakor tartja évi rendes közgyűlését saját helyiségében. Baleset éjjeli gyakorlaton. A veszprémi hon­védzászlóalj éjjeli gyakorlatán, mely a múlt pén­teken volt, Németh Béla segédtiszt lova a te­mető mellett oly szerencsétlenül botlott meg a vak sötétben, hogy a fiatal tiszt a nyeregből messzire kirepült és a fején valamint a karján sérüléseket szenvedett. A bécsi szoczialista­ gyűlés. A tegnap tartott szoczialista népgyűlésen Pokorny pártvezér teljes határozottsággal elítélte a legutóbbi napok­ban terjesztett anarchista röpiratokat, minthogy ilyen röpirat csak őrültnek, vagy a szocziál­­demokráczia ravasz ellenfeleinek műve lehet. Az pedig, hogy efféle anarchista röpiratok terjeszté­sére iskolásgyerekeket használnak fel, éppenséggel kárhoztatandó. Mulatságok. Leányfalun a most épülő katho­likus templom javára szombaton tánczc­al egybe­kötött nagyszabású ünnepélyt rendezett az ottani közbirtokosság s a nyaralók fiatalságából alakult rendezőbizottság s a mulatság nem várt összeget eredményezett a vallásos czélnak. Délután fellobo­gózott hajó szállította ki a mulatókat a községbe, melynek hajóhídján sorakozva várták a vendége­ket a leányfalvi szép fővárosi leányok. Az ünne­pély maga virág­bazár és tombolával kezdődött, melyen a nyaraló hölgyeknek nem sok kínálga­­tásba, csak egy kérő mosolyba került, hogy fővá­rosi ismerős gavallérjaikat a tombolajegyek véte­lére bírhassák. A tombola jegyek eladása körül legnagyobb érdeme van Molnár Margit, Rausch Margit kisasszonyoknak és az Eleéd nővéreknek, kik ritka leleményességet tanúsítottak a jótékony­­szél hasznára és a zsebek kárára, a tombola jegyek eladásában. A nyereményszámokat Molnár kis­asszony húzta ki a szerencse-urnából s adta át a szerencsésnek a díszes csecsebecsékből, czukor s virágból álló nyeremény tárgyakat. Megjelentek a mulatságon herczeg Ghyka román főkonzul is családjával, továbbá Quebertz belga és Assim bey török főkonzulok. A Tombola után banker következett, melyen a pecsenyénél dr. Baky Géza megeresztette a tósztok zsilipjét, felköszöntvén a sikerült ünnep rendezőjét dr. Komlódy Lajost, ki után Mihályffi, a nemzeti színház tagja, mondott tósztot a hölgyekre. — Dr. Komlódy sikerült be­szédben a ház úrnőjét, Szentes Imrénét köszönte fel, ki a jótékony czélból készséggel ajánlotta fel parkját és nyaralóját az ünnepély színhelyéül. —­­Bánó Béla a sajtót, mint a kulturális czélok párt­fogóját köszöntötte fel, mire Déry Béla válaszolt. Bellágh László benczés talpraesett köszöntőben a vallásos és mulatni szerető hölgyek s a ház úrnő­jének egészségére ürített poharat stb. — A táncz ezután kezdetét vette s ritka jó kedvvel folyt ad­dig, mig az ablakokon betörő napsugár el nem

Next