Pesti Napló esti kiadás, 1891. november (42. évfolyam, 301-329. szám)
1891-11-03 / 302. szám
Kedd, november 3. Budapest, 1891. 302. szám. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, november 3. A delegácziók. A király, mint egy bécsi távirat jelenti, a delegácziókat e hó 11-én, szerdán, fogja a burgban fogadni és pedig 12 órakor a magyar, 1 órakor az osztrák delegácziót. Az önkéntesek vizsgái. A m. kir. honvédelmi minisztérium a következő jelentést terjeszti be a képviselőházhoz, a közös hadseregbeli és honvédségbeli egyévi önkéntesek tiszti vizsgájának eredményéről, az 1890/91. tényleges szolgálati év végén . A képviselőház 1889-ik évi április 29-én tartott 229-ik ülésében hozott 2209. számú határozatához képest van szerencsém a közös hadseregben és a honvédségnél szolgált magyar (és horvát) honosságú egyévi önkéntesek tisztivizsgájának eredményéről szóló jelentésemet a következőkben előterjeszteni ! 1. A vizsga letevésére az 1890/91-ik évben teljesített egyévi tényleges szolgálat után hivatva volt a hadseregnél 966, a honvédségnél 159. Ezek közül a vizsgát sikerrel tette le a hadseregnél 782, a honvédségnél 150. 2. A vizsgáról visszavettetett a hadseregnél 131, a honvédségnél 7. A vizsgát le nem tette betegség miatt a hadseregnél 14, a honvédségnél 2. Önként visszalépett a hadseregnél 38, a honvédségnél —. A vizsgát egyéb más okból nem tette le a hadseregnél 1 (a fogságban), a honvédségnél —. 3. A vizsgán elbukottak közül az egyévi önkéntesek elméleti oktatásában a második tényleges szolgálati évben is résztvehetni feljogosíttatott a hadseregnél 117, a honvédségnél 54. A határozat 4-ik pontjára (hányan nem bocsáttattak megfelelő magaviselet miatt egyáltalán a vizsgára az 1-ső, továbbá hányan a 2-dik szolgálati év elteltével ?), megjegyzem, hogy csupán egy fogságban lévő hadseregbeli egyévi önkéntes nem bocsáttatott a vizsgára. 5. A határozat 5-ik pontja értelmében jelenthetem, hogy a 2-dik évben szolgáló 114 közös hadseregbeli és 3 honvédségbeli egyévi önkéntes közül vizsgára jelentkezett 86 közös hadseregbeli és 3 honvéd s a vizsgát pedig sikerrel letette a hadseregnél 49, a honvédségnél 3. A vizsgán megbukott a hadseregnél 37, a honvédségnél 6. Végül van szerencsém tisztelettel megjegyezni, hogy a fenti összegekben a nem Magyarországon levő hadtesteknél szolgált magyar (és horvát) honosságú egyévi önkéntesek is benn foglaltatnak. Az új kalocsai érsek üdvözlése. Császka György újonnan kinevezett kalocsai érsekhez közelből- távolból egymást érik az üdvözlések. Amint a kinevezési királyi kézirat leérkezett, gróf Szapáry miniszterelnök rögtön meleg hangú levélben üdvözölte az uj kalocsai érseket, kinek tegnap azután lakásán megjelenvén személyesen gratulált. Az uj érsek jövendő székhelyéről, Kalocsáról a következő távirati üdvözlések érkeztek, melyekre az uj érsek rögtön táviratban felelt. A kalocsai főkáptalani helynök üdvözlő távirata igy hangzik: »Nagyméltóságu Császka György kalocsai érsek urnak. Budapest. A legmélyebb hódolattal és legbensőbb örömmel üdvözli exczellencziádat, mint legkegyelmesebben kinevezett főpásztorát főegyházmegyéje nevében legalázatosabb szolgája Mayer Béla főkáptalani helynök.« Erre az uj érsek válasza a következő : »Méltóságos Mayer Béla püspök, főkáptalani helynök urnak. Kalocsa. Hálásan köszönöm méltóságodnak úgy saját, mint a kalocsai főegyházmegye papsága és hívei nevében kifejezett szives üdvözletét. Imádkozzanak velem, hogy az uj terhet, melyet a gondviselés reám rótt, egyházunk és hazánk javára, a gondjaimra bízott lelkek és saját lelkem üdvére viselhessem. Császka György:« A kalocsai főkáptalan üdvözlő távirata a következő: »Nagyméltóságu Császka György kalocsai érsek urnak. Budapest. Hódolatteljes tisztelettel üdvözli exczellencziádat, mint kegyelmes föpásztorunkat a kalocsai fökáptalan.« Az érsek válasza: »A méltóságos főkáptalannak Kalocsa. A méltóságos fökáptalannak szives üdvözletét szivemből köszönöm. Uj állásom súlyos terheinek elviselésében bizalommal számitok a méltóságos főkáptalan támogatására. Ajánlom magamat imáikba és testvéri szeretetükbe. Császka György.« Kalocsa érseki székváros üdvözlő távirata. »Nagyméltóságu Császka György kalocsai érsek Exczellencziájának Budapest. Nagyméltóságod kineveztetése örömünnepet hozott Kalocsa székváros lakosságára. Fényesen tanúsított hazafius törekvése, szivjósága, áldozatkészsége eddigelé is meleg visszhangra talált közöttünk, most pedig, midőn a gondviselés nagyméltóságodat érsek- elődeinek dicső nyomdokaiba vezette, székvárosának lakossága nevében őszinte örömmel és forró szerencsekivánattal üdvözlöm azon édes meggyőződést táplálván, hogy exczellencziád szeretetére és atyai szivének gondosságára mindenkoron számolhatunk. — Fogadja kegyelmesen Kalocsa lakosságának távirati üdvözletét addig is, mig a nagyméltóságod által jelzendő időben lehetünk szerencsések szeretetünket, ragaszkodásunkat és bizodalmunkat tolmácsolni. Dr. Brandtner György főjegyző.« Az érsek válasza: »Tekintetes dr. Brandtner György főjegyző urnak, Kalocsa város lakosságának szívélyes üdvözletéért fogadják, kérem, lelkem mélyéből fakadt köszönetemet. Nagynevű elődök helyébe lépve, főpásztori hivatásom legjobb betöltésére irányzott becsületes törekvést hozok magammal. Kalocsa székvárosnak javát elsősorban szivemen viselvén, reményem, hogy a bizalom és szeretet kölcsönös érzelmeiben mindenkor egyesülve fogunk találkozni a hazafias kötelességnek terén. Örülni fogok, ha egy később kitűzendő napon küldötteik előtt élőszóval is kifejezést adhatok Kalocsa székváros lakossága iránti meleg érzelmeimnek. Császka György:« Az Ugron-párt e hó 5-án értekezletet tart, melyen hír szerint a függetlenségi és 48-as pártba való visszatérés felett határoz. A szerb miniszterválság. Vuics pénzügyminiszter lemondása általános kormányválságra vezetett Szerbiában. Elsősorban Taujanovics kereskedelmi miniszter állása vált tarthatatlanná, mert ő ellene Vuics olyan vádakat emelt, melyek személyes becsületébe vágnak. Pasics azonban nem akarta elejteni, mert azt hitte, hogy a szkupstinában sok híve van. Úgy látszik azonban, legutóbb az ellenkezőről győződött meg, tegnap ugyanis a szkupstina tagjaival értekezett s az értekezlet után Taujanovics újra leköszönt. Pasics miniszterelnök úgy oldotta meg a kérdést, hogy benyújtotta az egész kabinet lemondását. A régensség ezt elfogadta, de ugyanakkor ismét Pasicsot bízta meg a kabinetalakítással, így a válságnak a külügyek szempontjából nincs fontossága. Tisztán belügyi tekintetek okozták, mert a radikális uralom a legnagyobb zavarba hozta Szerbia viszonyait. Különösen pénz nincs s a kormány az adókat sem meri behajtani, nehogy elkedvetlenítse a választókat, kiknek egyszer aranyhegyeket ígért. A franczia kormány és a radikálisok. A franczia képviselőház mostani többsége tudvalevőleg két főcsoportból, a radikálisokból s a mérsékeltekből áll. A választások után a boulangizmustól való félelem egyesítette a két töredéket s rábírta arra, hogy támogassa a kormányt, melynek lelke az erélyes Constans belügyminiszter. De minél inkább apadt a boulangizmustól való félelem, annál jobban lazult a két töredék viszonya s a radikálisok ismételve azzal fenyegetőznek, hogy felmondják a barátságot a mérsékelteknek. Sőt nem egyszer azt lehetett hinni, hogy tényleg kiütött köztük a testvérháború, ámbár a veszélyt mindeddig sikerült elhárítani. Most azonban újra nagy a két fél közt a harag s minthogy ma már Boulanger a temetőben nyugszik, a hozzá fűződő mozgalom pedig elvesztette jelentőségét, nem lehetetlen, hogy ezúttal a két töredék csakugyan összevész s igy az eddigi köztársasági többség szétbomlik. A hadüzenet már megtörtént, mégpedig a képviselőház szombati ülésén. A fourmiesi szoczialista mozgalmak miatt még a tavaszszal elfogták Lafargue nevű szoczialistát; a törvényszék vétkesnek találta és elítélte. Most azonban Lafarguet a szoczialisták képviselőjelöltnek léptették föl . Roche képviselő tegnap felhívta a kormányt, helyezze szabad lábra az elítéltet. Erre Falkeres igazságügyminiszter azt felelte, hogy a kormánynak nincs joga olyan egyént, ki törvényesen elítéltetett, egyszerűen elbocsátani a börtönből. E nyilatkozat szörnyen megharagította a radikálisokat; vezéreik, Clémenceau és Millerand hevesen megtámadták és szószegéssel vádolták a kormányt, sőt Clémenceau kijelentette, hogy a minisztérium megszegte a radikálisokkal kötött paktumot. A ház többsége a kormány mellett foglalt ugyan állást, de nem lehetetlen, hogy a radikálisok ezúttal beváltják régi fenyegetésüket s megszakítják viszonyukat a mérsékeltebb elemekkel. Ez esetben a képviselőházban ismét nem lenne állandó többség s a kormányok tétele, mint régebben, csupa véletlentől függene. A miniszterek azonban azt hiszik, hogy e bajtól is megmenti őket az orosz szövetség; az officiózusok nézete szerint ugyanis a radikális pártnak nem lesz bátorsága ellenséges állást foglalni el ama kormány iránt, mely a külpolitikában oly fényes sikereket aratott. Hogy csakugyan ez fog-e történni, az már legközelebb eldőlhet, mert a parlamenti tárgyalások elég alkalmat szolgáltatnak arra, hogy a radikálisok kimutassák, komolyan veendő-e fenyegetések vagy nem. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 3-án. A képviselőház mai ülésén a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről, és a határjelek megsértése tárgyában alkotandó büntető határozatokról szóló törvényjavaslatokat tárgyalta. Vita csak az előbbinél volt, melynél Beöthy Ákos, báró Kaas Ivor, Irányi Dániel és Havár Dániel fejezték ki alkotmányjogi aggodalmaikat s Baross Gábor kereskedelmi miniszter iparkodott is azokat eloszlatni, de Szilágyi Dezső igazságügyminiszter — bár Kaas Ivor direkte is idézte — ezúttal sem sietett segítségére. A javaslatot elfogadták. A legközelebbi ülés csütörtökön lesz. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Dárday Sándor, Széll Ákos, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak : Gróf Szapáry Gyula, Baross Gábor, báró Fejérváry Géza, Josipovich Imre, Szilágyi Dezső, gróf Bethlen András. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelelesíttetik. Az elnökségnek előterjesztése nincs. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter beterjeszti az 1892. évre szükséges ujonczmegajánlásról szóló törvényjavaslatot s a tavalyi önkénytesi tiszti vizsgák eredményéről szóló jelentését. Kiadatnak a véderő-bizottságnak. Felolvasásra kerül az elnök szokásos havi jelentése, mely tudomásul szolgál. A vasúti áru-fuvarozás. Következik a napirend: az igazságügyi bizottság jelentése a vasúti áru-fuvarozás tárgyában Bernben 1890. okt. 14-én létrejött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyában. Bokross Elek előadó ismerteti a viszonyokat melyek az egyezményt szükségessé tették s aztán magát a törvényjavaslatot, mely az eddigi zavaros állapotokon segíteni lesz hivatva. Éppen azért az igazságügyi bizottság nevében elfogadásra van ajánlva a törvényjavaslatot, annál is inkább, mert a javaslat második szakában foglalt meghatalmazás nem céloz egyebet, mint hogy ugyanazon fuvarozási intézménynél különböző és egymással össze nem egyeztethető jogszabályok ne legyenek érvényben, hogy a meghatalmazás szerint a miniszter rendeleti úton fogja a törvény szabványait megváltoztathatni, az nem képezhet aggályt, mert amint e javaslat, mely a meghatalmazást megadja elfogadtatik, már törvénynyé lesz s igy két hazai törvény fog egymással szemben állani. Beöthy Ákos kijelenti, hogy az egyezményt magát elfogadja, de a törvényjavaslat második szakaszát, mely az egyezménynyel összefüggésben nincs és nem is annak effektuálására vonatkozik, nem fogadhatja el. A nemzetek szolidaritásának nagy elve kedvéért mindenkinek csak örvendenie kell, ha egy újabb nemzetközi egyezményt sikerül létesíteni, de a jelen esetben az egyezmény létrötte fölötti örömet megrontja az a mód, melylyel azt beczikkelyezni kívánják. Már a javaslat indokolásában is fordulnak elő egyes inkorrektségek, mint pl. az, hogy Magyarország, mint egyenértékű szerződő fél szerepelt volna, holott közös szerződő fél volt; aztán helytelen az, hogy a javaslat csak az igazságügyi bizottságnak adatott ki s nem egyszersmind a közgazdasági bizottságnak is. Röviden foglalkozik ezután az egyezménynek ama részeivel, melyek a létező kereskedelmi törvények intézkedéseit módosítják s ezekre megtéve megjegyzéseit, áttér a javaslat második szakaszára. Ismétli, hogy e szakasz nincs összefüggésben az egyezménynyel. Ha e szakasz nem is fogadtatnék el, azért az egyezmény intakte megmaradna. Ha tehát mégis bevették, annak czélja nem más, mint az, hogy a miniszter hatalmaskodásának újabb tért biztosítson. Nem tartja helyesnek, ha a kártérítési módozatokra vonatkozó törvény módosíttatik a vasutak érdekében, de ha már meg akarják változtatni, úgy annak novelláris és nem rendeleti uton kell történnie. De nem csak azért ellenzi e szakaszt, hanem azért is, mert meg akarja óvni a kereskedelmet a miniszter rendeleti féktelenségétől. Egyszer az egyöntetűség, másszor a fegyelem érdekében ad ki rendeletet s okoz vele folytonos amabilis konfúziót. Az előadó utalt Ausztriával való viszonyainkra. Éppen e viszonynál fogva nem szabad megengedni, hogy a miniszternek joga legyen a törvényt rendeletekkel megváltoztatni. Ha e szakasz elfogadtatik, akkor e jog a miniszternek megadatik. Ilyen módon hamar eljuthatunk a kormányzati diktatúrához. Az igazságügyi bizottság tett egy stiláris módosítást, de ez a bizantinizmus aktusa, mert azt mondja ki, hogy a rendeletek kibocsátása csak akkor engedhető meg, ha a kormány azt szükségesnek látja. Ezzel minden a kormány kényére van bízva. Ezt nem lehet megengedni. Éppen azért az egyezményt s a javaslatot általánosságban elfogadja ugyan, de a második szakaszhoz nem járulhat hozzá. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Baross Gábor kereskedelmi miniszter azt fejti ki, hogy mihelyt az egyezmény s a javaslat elfogadtatik, az törvénynyé lesz s igy a létező törvény ismét csak törvény által s a törvényhozás hozzájárulásával módosíttatik. Fejtegeti ezután, hogy abban, amit Beöthy az egyezmény indokolásának inkorrektségéről és hiányosságáról mond, tévedés van, mert az indokolás az egyezmény minden lényegesebb részéről bőven és világosan megemlékezik. Majd azt emeli ki, hogy az egyezmény nem a vasutaknak, hanem a kereskedelemnek nyújt előnyöket. Hangsúlyozza, hogy abban az esetben, ha a nemzetközi fuvarozásra nézve a jogszabályok már megállapíttattak, fontos gyakorlati érdeket képez, hogy a fuvarozási szabályok a belforgalomra nézve is módosíttassanak. Egyébként tárgyalások vannak folyamatban, hogy Németország és Ausztria is akként módosítsa a belforgalmi fuvarozási szabályokat, hogy azok ez egyezményhez simuljanak. Tagadja, hogy a törvényjavaslat második szakasza a minisztert felhatalmazná a törvénynek rendeleti úton való módosítására. A felhatalmazás csak arra terjed ki, hogy a kormánynak szükség esetén joga lesz a törvényt a törvény erőre emelt nemzetközi egyezmény szabványaihoz képest a belforgalomra nézve is módosítani. Ez pedig lényeges különbség és semmiesetre sem mondható a hatalmaskodási vágy kifolyásának. Az egész intézkedés a kereskedelem érdekében történik, s ha ezt Beöthy kétli, ám ne fogadja el a szakaszt, s akkor látná csak, hogy váljon a kereskedelemnek használna-e e szakasz el nem fogadása. Mindezeknek alapján kéri a javaslat elfogadását. Iványi Dániel sajnálatának ad kifejezést, hogy a képviselők e javaslattal szemben oly vétkes közönyt mutatnak s oly csekély számban jelentek meg. Egyetért Beöthyvel abban, hogy a javaslatot a közgazdasági bizottságnak is ki kellett volna adni, a beczikkelyezésre nézve záros határidő az egyezményben meghatározva nincs s így a dolog nem olyan sürgős. Éppen azért javasolja, hogy a törvényjavaslat a közgazdasági bizottságnak is kiadassék. Egyetért Beöthyvel abban is, hogy a törvénynek rendeleti úton való módosítását semmiesetre sem szabad megengedni. Ez oda vezetne, hogy a magyar törvényhozás a maga szuverén törvényhozói jogát másokkal megosztaná. Végül még egy fordítási hibára figyelmezteti a minisztert. Dr. Kaas Ivor szavait az igazságügyminiszterhez intézi. A kereskedelmi miniszter előadást tartott arról, hogy gyakorlati szempontból a belföldi fuvarozásra is alkalmazni kell a nemzetközi fuvarozási szabályokat. E tekintetben nem vitatkozik a miniszterrel. De Baross hivatkozott az Ausztriával 1878-ban kötött egyezményre s abból azt a szomorú következtetést vonta le, hogy létezik egy változhatatlan vasúti közös ügy, azaz oly vasúti ügy, mely csak Ausztria hozzájárulásával módosítható. Ez állításnak közjogi vitatásába nem bocsátkozik, mert ily argumentumra nem volt előkészülve, de nagyon bántja őt a közös ügyek ilyetén szaporítása s módosíthatlanná tétele. Mint közjogunk őréhez, az igazságügyminiszterhez azt a kérdést intézi, hogy midőn az 1791. alaptörvény 10. §-a kimondja, hogy azért, mert Ausztria vasúti téren, valamit változtat, még Magyarország nem tartozik hasonló változtatást tenni s midőn tény, hogy rendeletekkel kormányozni nem szabad, miképp tartja közjogunkkal összeegyeztethetőnek a jelen javaslat második szakaszát? A javaslatot különben általánosságban elfogadja. Haviár Dániel Iványi felfogásához csatlakozik. Tételes törvénynek módosítására csak a törvényhozásnak van joga s erről semmiféle miniszter javára nem mondhat le. Általánosságban a javaslatot elfogadja, de a második szakaszt nem. Több szónok nem lévén följegyezve, elnök a vitát berekeszti. Bokross Elek előadó Beöthyvel szemben védi az igazságügyi bizottságot s a javaslatot ismételten elfogadásra ajánlja. Szavazásra elsősorban Iványi Dániel azon indítványa kerül, hogy a javaslat a közgazdasági bizottsághoz utasíttassék. Az indítványt a ház többsége nem fogadja el, hanem általánosságban s aztán vita nélkül részleteiben is megszavazza a törvényjavaslatot. A felolvasott egyezményben néhány fordítási hibát a ház hozzájárulásával kijavítanak. Következik a határ- és földmérési jelek rongálása és megsemmisítése tárgyában alkotandó büntető határozatokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Krajtsik Ferencz előadó ismerteti a javaslatot , kifejtvén, hogy a bizottság az indokolást teljesen magáévá tette, ennek nevében elfogadásra ajánlja. A ház a javaslatot általánosságban és részleteiben vita nélkül elfogadja. A legközelebbi ülés csütörtökön d. e. 10 órakor lesz. Ülés vége 1 órakor. A képviselőház pénzügyi bizottságából. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalását. (Előadó Országh Sándor.) Elnök bejelenti, hogy Neppel Ferencz bizottsági tag betegség által van gátolva a bizottság ülésein való megjelenésben. Darányi Ignácz a prímási kinevezés és prímás-áthelyezés kérdéseire kiterjeszkedni nem kíván, de az elkeresztelések kérdésére kíván egy észrevételt tenni. Örömmel fogadja a miniszter azon nyilatkozatát, hogy a kormány változatlanul ragaszkodik a törvényhez s az annak alapján elfoglalt álláspontjához s annak foganatot is szerez ; megjegyzi azonban, hogy e végre nem elég, ha ily ügyekben ítéletek hozatnak, hanem kell, hogy azok végre is hajtassanak, ami eddig vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak részlegesen történt. Ha pedig az ítéletek végrehajtása legyőzhetetlen nehézségekbe ütköznek, akkor nem marad más hátra, mint egész határozottsággal azon expedienshez nyúlni, melyet a kormány ad eventual már megjelölt, hogy t. i. az anyakönyvek államosíttassanak. De ha minden nehézséget el lehet kerülni egy oly modus vivendi által, hogy a tudvalevő bizonylatok átadása a hatóságok útján közvetíttessék, az ellen szólónak észrevétele nem volna. Szóló nagy súlyt helyez a felekezeti békére mindenütt, de kétszereset Magyarországon, mely az egység és az erő ezen forrását nem nélkülözheti. De e béke megóvására csak egy biztos mód van, s ez az, hogy az állami akarat minden irányban egyformán érvényesüljön. Horánszky a tegnapi napon hallott kijelentések után csak röviden kíván nyilatkozni. Teljesen egyetért a kultuszminiszterrel abban, hogy a prímási szék betöltésének nagyfontosságú kérdését a személyi momentumoktól el kell választani és pedig az adott esetben annál inkább, mert ő is úgy van meggyőződve, hogy azon kiváló férfiú kezében, akire a korona bizalma esett, teljes megnyugvással tekinthetünk azon fontos közjogi és egyházpolitikai érdekek gondos ápolására, melyek a primási méltóság viselésével össze vannak forrva. Más kérdés az, amit Helfy feltetett és amire a miniszter válaszolt, t. i. a legfőbb kegyúri jog csorbítatlan fentartása és gyakorlása. Definícziókra szóló kiterjeszkedni nem akar, mert ez sokszor tévedésbe ejthet, de a kegyúri jog megnyugtató gyakorlására az bír fontossággal, hogy azon kombinácziók érdekében, melyek a jelenlegi prímás kinevezését megelőzőleg fenforogtak és melyeket a miniszter is konstatált, tétetett-e kérdés Rómában ? miben állott ezen kérdés? és mi volt erre a válasz? — Csakis ezeknek ismerete teszi lehetővé a helyes kognicziót. Ezekre nézve kérne tehát a minisztertől választ. Az elkeresztelések tárgyában a miniszter nyilatkozata szerint semmi változás elő nem fordult s igy szóló sem utalhat másra, mint azon álláspontra, melyet annak idején e kérdésben a házban elfoglalt. Végül miután a primási szék áthelyezésének kérdésében a miniszter érdemleges nyilatkozatot nem tett, erre nézve szóló ezúttal véleményt sem mondhat. Gróf Csáky miniszter elsősorban Darányinak válaszolja, hogy nincs tudomása róla, miként elkeresztelési ügyben hozott rendőri ítéletek végre nem hajtattak volna. Nincs oka kételkedni abban, hogy a belügyminiszter által végérvényesen hozott ítéletek végre ne hajtattak volna. Ami Horánszky kérdését illeti, szóló már tegnap kifejti, hogy hivatalos úton az előterjesztést megelőzőleg semmiféle kérdés a kormány részéről nem történt s semmiféle alkudozás nem fordult elő. Régebben fennálló gyakorlat az, hogy az apostoli király saját információja czéljából, mielőtt a hivatalos eljárás kezdetét veszi bizalmas úton magának minden tekintetben felvilágosítást szerez. Ez történt a jelen esetben is. — Ez tisztán az apostoli király véleményének s akaratának megállapítására bírhat befolyással, de semmiféle befolyást nem gyakorolhatott a magyar kormány eljárására. Szóló csak ismételheti, hogy semmi sem történt ez esetben, ami a korona főkegyúri jogát bármiként érinthetné. Pulszky Ágost az elkeresztelési ügyben megjegyzi, hogy figyelemmel kell lennünk arra, váljon a czél: a felekezeti béke és a törvény hatályának biztosítása, el van-e érve a jelenleg alkalmazott módszer által. Ha az eddig alkalmazott rendszabályok nem vezettek volna a kívánt eredményhez, fenmaradnak a kérdés megoldására azon további módok, melyeket a miniszter felhozott s amelyekre nézve az alkalmas időpont megválasztását természetesen a kormányra kell bízni. Horánszky a miniszter nyilatkozata után sem lát tisztán arra nézve, vájjon az előzetes tárgyalás folyamán nem történt-e olyasmi, ami a korona kegyúri jogát érintette volna s erre nézve fentartja szóló magának esetleg nézeteinek más helyen való kifejtését. Gr. Csáky miniszter megjegyzi, hogy ha valamely esetben tudomására jutna, hogy végérvényes ítélet nem hajtatott végre, nem mulasztaná el figyelmeztetni erre a belügyminisztert, aki bizonyára azon lenne, hogy a közigazgatási közegek teljesítsék kötelességeiket. Más ingerencziát e tekintetben nem gyakorolhat. Horánszkyval szemben ismétli, hogy a jelen esetben abszolúte semmi se történt, ami az eddigi gyakorlattól eltért volna. Azt, amit Helly tegnap mondott volna, hogy azáltal, ha valaki kombináczióba vétetik, ezáltal rajta bármiként sérelem eshetett volna, egyátalán nem oszthatja szóló. Ily kombináczióba vétel mindenkire nézve csak kitüntetés. Helly nem teszi felelőssé a minisztert az iránt, váljon végrehajtatott-e valamely elkeresztelésügyi ítélet vagy nem, de megkívánhatni tőle, hogy minden ily esetről tudomást szerezzen. Ami a kombináczió és jelöltség közti különbséget illeti, arra megjegyzi szóló, hogy ha az illető nem volt jelölt, miért nem jelentették azt ki a házban történt interpelláczió alkalmával. Szóló a meghurczoltatást nem az illetőnek emlegetésében, hanem abban látta volna, ha igaz az a verzió, hogy az akadály Rómában keletkezett. Az elkeresztelési ügyet szóló azért mondotta tegnap függőben levőnek, mert úgy vélekedik, hogy csak akkor lesz ez teljesen megoldva, midőn a viszály minden magva el lesz hárítva. Az alsó papságra nézve pedig még mindig függőben levőnek kell tekinteni a kérdést s szóló azon reményben volt, hogy a miniszter megragadta a mostani alkalmat arra, hogy az idevonatkozó pápai breve napvilágot ne lásson. Ebben látott volna szóló vívmányt. Gróf Csáky miniszter válaszolja előtte szólónak, hogy Ugrón interpellácziójában nem az egri érsek jelöltségéről szólott, hanem a primási szék betöltéséről s inkább egyes egyének elleni czélzattal. A kormánynak tehát nem is lett volna módja a jelzett irányban nyilatkozni. Az elkeresztelési ügyben Helfy felfogását nem teheti szóló magáévá, mert az annyit jelentene, mintha a kormány transzakcióba akarna bocsátkozni a magyar törvényhozás ügykörére nézve. Szóló tisztán a magyar törvény alapján járt el, s ebből vonta le a konzeqvencziákat. Ha egyházi oldalról történnének lépések, a kormány akkor jöne azon helyzetbe, hogy megállapítsa ez eljárással szemben, mi a kötelessége. A bizottság áttért ezek után a tárca budgetjének részletes tárgyalására, melynek lefolyásáról reggeli lapunkban hozunk tudósítást. A belpolitikai helyzetről. »A belpolitikai helyzetről« czím alatt Nagy- Szőllősön 24 napra terjedő röpirat jelent meg. Átveszszük az egésznek irányát feltüntető befejező részleteket, melyek igy hangzanak Legújabban a jobbra változás lehetőségére, az Apponyi által jászberényi beszámolójában jelzett állásfoglalása s az azótai fellépése adhat reményt, és e reményt fokozza, hogy Ugronék is, a már egyszer kibontott zászlót nem ejtették el, csak egy időre félretették s az ma általuk ismét kitüzetett. Hazafias cselekedet ez mindkét részről és a helyzet megismerésének bölcseségére vall. Lobogtassa a mérsékelt ellenzék, a mai »nemzeti párt« kiváló vezére, az általa kibontott zászlót magasan, de consequensen kímélet nélkül, nem engedve melléktekintetek által magát s pártját letéríteni az útról, melyen haladni ígérkezik. Egy öntudatos, erélyes nemzeti politika minden téren, minden irányban! Ily politika inaugurálása s folytatására a szabadelvű párt, vénségének meddősége és végelgyengülési reszketegségében, valóban nem képes. Nem fognak-e Apponyiék lankadni, képesek lesznek-e maguk iránt a nemzeti országban bizalmat ébreszteni, tőlük függ, lesz erre módjuk és idejük elégséges még ez országgyűlés tartama alatt, és bizalmat gerjesztve, bizonyára tért foglalandnak a nemzet közvéleményében, és ekkor nagyobb súlyt szerezve maguknak, nagyobb súlyt is vethetnek majd az általános választások mérlegébe. Ugronék helyzete részben könnyebb, mert nekik nem kell népszerűséget szerezni, azzal már is bírnak, de részben nehezebb, mert kevesebben vannak és mert kompaktabb a tábor, ahol elsősorban az ő feladatuk, igyekezni tért foglalni. És ha az Apponyi és Ugron fellépéséhez köthető remények bekövetkeznének, alapos kilátás volna az általam tárgyalt belpolitikai helyzet javulására és az eddigi s mai állapot káros hatása és elkerülhetetlen következményeinek ellensúlyozására. Mert ha nem is juthatnának többségre Apponyiék s Ugronék, úgy külön, mint együttesen, a bekövetkező országos választások alkalmából (és ez, az én állásomból, mint általánosabb szempontból ítélve meg a helyzetet, nem is szükséges), de bizonyára megszaporodva, mindegyikük, mint egy oly ellenzék (ha külön színezettel is) lépnének fel az országban s mutatnák be magukat a parlamentben, mely számot tesz, mely fékezőt képezhet. És ez az, amire szükség van. A szabadelvű párt híveinek nagy része az országban nem lelkesedik pártjáért, csakis »rezignáczióval« fogadja a helyzetet és így van ez nemcsak az országban, de a parlament kötelékében is. Soha sem adatott meg a lehetőség a helyzet könnyebb kiaknázására és valóban hazánk igaz java érdekében, mint éppen most. A szabadelvű párthoz tartozók közül azokat, kik megbarátkoztak a közigazgatás államosítása s a kinevezési rendszer eszméjével, vagy annak máris hívei voltak, tulajdonkép semmi sem választja el ma a volt mérsékelt ellenzéktől és a kormánypárt minden függetlenebbül gondolkodó tagja várjon józanul nem-e inkább Apponyiékkal mehet e téren is, mint Szapáryékkal, kik utóbbiak, reformátori képességüknek és a szabadelvűség kívánalmai iránti érzéküknek, az általuk bemutatott javaslatban, valljuk meg, felette gyönge bizonyítékát adták. Mindenki tudja, hogy közigazgatásunknak vannak hiányai, hogy azok bizonyos reformot igényelnek, tehát, magának a reform eszméjének senki sem ellensége, — sőt egy észszerű reformba szívesen megy bele mindenki, még a kinevezési rendszer kérdése is mellékessé válhatik, kellően körülírt garancziatörvények mellett, mert kinevezett közegekkel is fennállhat a legteljesebb önkormányzat , — de ily mélyreható reformot, vagy bármely komolyabb reform-akciót, a szemtőlszembe látott kísérlet után, ugyan kinek lehet kedves bátorsága továbbra is Szalavszkyékra bízni, vagy oly pártra, mely, mint a mai parlamenti kormánypárt, az eléje tálalt férezművet is kész lett volna skrupulus nélkül törvénynyé tenni. A ki pedig nem híve az úgynevezett államosításnak, kinek az önkormányzat keretében nem kell a kinevezési rendszer, vagy kit egyéb tekintetek visszatartanak a mérsékelt ellenzék, a mai nemzeti párttali együtt menéstől, annak Ugronék legújabb zászlóbontásával adva van a mód, hogy szintén pártra találjon, melyhez csatlakozhatik. Azonban maga a közigazgatási általános reform kérdése, a maga egészébens lényegesebb részleteiben felvehető, vagy maradhat pártprogrammal, de nem nehezíti meg a mai helyzetet, mert előre láthatólag évek állanak rendelkezés