Pesti Napló, 1892. július (43. évfolyam, 181-211. szám)

1892-07-01 / 181. szám

­­oziók végtelen tömegéből. Egyet­­^rdés az, mely az angol nemzetet ag két ellenséges táborra szakítja. q rdés Írország közjogi állásának ren- A- század legeslegelején történt, hogy ^o^/ág, mely, a mióta a történelemben föl­­^e^ált, mindig külön politikai életet élt s 5^ az angol uralom alatt is megtartotta, vég­rei­­­ssen beolvasztatott az angol birodalomba, óriási átalakulás a törvényes formák meg­tartásával történt; az ír parlament, mely Dublinban ülésezett, maga hozta a törvényt, mely saj­át lételét eltörölte s Írországot vég­legesen bekebelezte az angol királyságba. Csakhogy ez a parlament protestánsokból állott, a katholikus írek, tehát a lakosság tömegei, ki voltak belőle zárva, sőt a protes­táns parlamentről is azt mondják, hogy nem me£győződésből, hanem csengő-pengő érvek hatása alatt hozta határozatát. De bármi okból tette, a tulajdonképeni ir nép sohasem nyugo­dott bele az eldöntésbe; évtizedek óta sürge­tik vezérei a mostani unió olykér való mó­dosítását, hogy Írország saját ügyeit ne Londonban, hanem Dublinban intézzék, még­pedig olyan parlamentben, mely nem a prot. kisebbséget, hanem az ír nemzet összeségét képviseli. Még tiz éve sincs, hogy egy kiváló an­gol államférfiu, Gladstone, az Írek e kívánsá­gának jogosultságát elismerte s az ir­odáiok teljesítését komolyan fölvette programmjába. Már 1886-ban e programmal ment a válasz­tási harczba, de akkor megbukott vele, mert saját pártjának egy része cserben hagyta s az ir kérdésben a konzervatívokhoz csatla­kozott. Ma újra e jelszóval, sőt kizárólag ez­zel lép a választók elé s valóban megható az az odaadás, melylyel ez eszmét szolgálja, ő, ki bátran és merészen már annyi nehéz kér­dést megoldott, ki az ír katholikusokat felsza­­kította a prot. államegyház százados nyomása alól, most nyolc­vanhárom éves korában azzal lép az angol nemzet elé, hogy ez az utolsó nagyobb politikai feladat, melynek megoldásában a választók közreműködését igénybe akarja venni, féllábbal a sírban még egy utolsó szolgálatot akar hazájának tenni, midőn meggyógyítja azt a sebet, mely századok óta sajog és vérzik az angol állam testén. Valóban megható az angol politikai élet e­lesztorának ifjúi hévvel és lelkese­déssel folyó fáradozása, mely annál mélyebb benyomást tehet, mert elvitathatatlan, hogy az igazság és méltányosság, a politikai jó­zanság az ő nézeteinek adnak jogosultságot s csak azon az úton, melyet Gladstone kije­lölt, remélhető a sok százados, kegyetlen h­­­angos testvérharcz megszüntetése. Másrészt az általános európai helyzet szempontjából mégis némi zavart okozhatna a mostani kormány és pártjának veresége. Gladstone külpolitikája legalább is nagyon bizonytalan; párthívei azt híresztelik ugyan, hogy ha többségre kerül, lord Roseberry lesz a külügyminiszter, a­ki a külügyeket illető­leg nagyon közel áll a konzervatívokhoz s Iti eddigi irányt aligha módosítaná. De lord Roseberry ellen szintén folynak támadá­si térr Ghaid­-Párt radikáistilb köreiből, másrészt maga Gladstone egyénisége is elég arra, hogy az új kormány iránt némi bizal­matlanságot ébreszszen. Az angol külpolitika stabilitása szempontjából a konzervatív párt győzelme kívánatosabbnak látszik tehát, mint a Gladstone-párté. De végre is ez az angol választók dolga. Az angol népnek elég al­kalma nyílt megismerkedni a pártok perpat­varáral, melyben most neki kell a döntő biró koporsóra és gyenge hangján kiáltotta a menet után : — Buon viaggio! buon viaggio Loló! Gyere nemsokára vissza!­ öpül Teleki Sámuel Afrikában. Leírta kísérője (61) HÖHNEL LAJOS, cs. és kir. sorhajóhadnagy. Férfiak és asszonyok füleikben, nyakukon, alsó és felső karjukon, csipeik körül, térdeik alatt és bokáikon ékszereket viselnek, a­melyek gyak­ran a mászós ékszerek utánzatai. Füleik széleit ez emberek többszörösen átfúrják, fülc­impáikat ki­tágítják és beléjök fapálczácskákat, fakorongokat, dróttekercseket és több efféléket dugnak be. Bal­karjaik felső részén a férfiak elefántcsontból, bi­valyszarvból vagy fából különféle alakú karpere­­czeket, derekuk körül pedig több sor sötétkék gyöngyfüzért vagy gyöngyökkel kivarrott bőrövet hordanak. Találni e gyöngyök között olyanokat is, a­melyeket fényes fekete, czinobervörös vagy szalmasárga magvakból az emberek maguk ké­szítenek. Fegyverekül dárdákat, ifjakat és nyilakat, hosszú kardokat, fából csinált buzogányokat és pajzsokat használnak. Az utóbbiak kétféle ala­kúak ; mind a kettő bivalybőrből készült és külső fe­lén fekete, fehér és vörös színű ozimerfestékkel van ékesítve. Az újabb pajzsok teljesen olyanok, mint a mászárka; a régiebbek sokkal hosszabbak és kes­kenyebbek. A bőrtegezek tíz-tizenöt, nagyob­­bára méreggel bekent nyílvesszőket tartalmaznak. A nyílhegyek vasból és csak ritkán tűzön megke­­ményített fából valók. A kardok pengéi kétélűek, gyakran méter hosszúságúak; a harczosok eze­ket szép hüvelyben, 10—12 c­entiméter széles bőr­­övön, jobb oldalukon hordják, melléje pedig na­­gyobbára egy vagy két csinos fabuzogányt szúr­nak. Ezen kis, szép simára csiszolt buzogányok, a­mint látszott, inkább ékszerül szolgálnak, mivel a tulajdonképeni barczra szánt hajító buzogá­nyok többnyire egészen durván, fagyökerekből vannak kifaragva. Csaknem minden kikujui embernek látni kezében egy botot, a­mely akkora, mint ő maga vagy néha nagyobb és a melynek mindig vastagabb vége lefelé fordítva — oly szokás, a melyet a mászós morioknál és ké­sőbben a kambáknál is föltaláltunk. Fegyve­reikről ítélve a kikujuiak nagyon ügyes kovácsok. Mind a férfiak, mind a nők tubákolnak és bagóznak; a tubákot elefántcsonból, szaruból vagy pálma gyümölcsből csinált és a nyakon lógó csinos alakú szelencsékben hordják. A kikujuiaknál nincs oly éles különbség har­czosok és házas emberek közt, mint a mászáiknál. A harczban az idősebb emberek is részt vesznek, másrészt pedig a harczos is megházasodhatik és ennek daczára maradhat katona, azaz bekenheti testét akárhányszor zsírral, felcziczomázhatja ma­gát, egész nap sétálgathat és a munkát méltósá­gán alul való dolognak tarthatja. A fiatal emberek szülei falvaikban, de külön kunyhókban laknak; a fiatal legények és leányok szabadon közlekedhet­nek egymással. Kikujuországban nincs olyan uralkodó, a­kit az egész nép annak elismerne, sőt egyes nagyobb területeknek sincs közös uralkodójuk. Az egyes ország­­­részek összetartozóságának képviselőjül csak a két feleiben tekinthető. Egyébként az egész ország önálló völgyekre oszlik, a­melyeket egymással még a szövetség kötelékei sem fűznek össze. Minden völgynek négy elöljárója van : egy szamakija vagyis törzsfejedelme, ennek egy helyet­tese, egy leibonja és egy leigvoánanja. Az utóbbi, rendesen valami öreg katona, épen miként a má­­száik leigvoánanja a tanácsban szónok és a harcz­ban vezető. Mindezen méltóságok hatalma azon­ban, a mi tapasztalataink szerint, csak nagyon csekély lehet. A szamakiknak kötelessége a szokásos bün­tetéseket, a­melyek közül alantabb néhányat meg­említek, végrehajtani. Ha valamely kikujui ember gyilkosságot, vagy emberölést követett el, 100 ökröt kell fizetnie; ha neki magának ez módjában nem lenne, rokonai tartoznak a hiányzó ökröket megadni. Feleségei­vel és rabszolgáival mindenki szabadon rendelkez­hetik ; de ha másnak rabszolgáját öli meg, négy ökör erejéig kárpótlást kell adnia. E büntetés annyiban érdekes, a­mennyiben az országban egy­­egy rabszolga értéke ritkán tesz ki többet egy-két juhnál. Ha valaki egy ökröt, vagy juhot lop, annak tízszeresét kell büntetésképpen megfizetnie, ha ellenben többen lopnak el egy ökröt kell kárpót­lásul adnia. Ha valakit a lopáson rajta kapnak és ez alkalommal megölik, a gyilkost semmi baj sem éri. A kikujuiak, birtokuk arányához mérten, több asszonyt vesznek, illetőleg vesznek meg feleségül. A házasodás minden különös szertartás mellőzésé­vel szokott megtörténni. Az elhalálozásnál szoká­sos ünnepség kizárólag a halotti torból áll, amely­nél a vagyoni viszonyokhoz képest egy ökröt vagy egy juhot költenek el. A halottakat birtokukon temetik el, csak azokat hagyják egyszerűen fekvőhelyükön elkor­hadni, a­kiknek nincsenek sem rokonaik, sem ba­rátaik. A férfiak körülmetélése, mászás szokás sze­rint általános. A kecskéket és juhokat a benszülöttek meg­fojtják, hogy a vér veszendőbe ne menjen. Az ök­röket úgy ölik meg, mint a mászóik : a száját és orrlyukait erősen összeszoritják és ho­­gy az álla­tot már félig megfojtották, késsel vagy dárdájuk­kal nyakon szúrják és igy végzik ki. Rendkívül nehéz dolog a benszülöttek vallá­sos nézeteinek világába behatolni. A velük össze­köttetésben álló külső látható jelek közül csak amuletteket láthattunk, a­melyek apró szarv-, pál­­czika- és más efféle csomókból állottak. Fétiseket és egyébb szentelt helyeket sem magunk nem lát­hattunk, sem róluk hírt nem hallhattunk. Ennek daczára kétségtelen, hogy a kikujuiaknak is van valami magasabb lényről fogalmuk. Ez nagyjában a megfoghatatlannak, a csodálatosnak fogalmával esik össze; másrészt azonban ezen magasabb lényt annyiban személyesítik is, a­mennyiben azt hi­szik, hogy a Kilimárán (Kenián) lakik. A túl­vilá­gi életben való hitekről szintén nem tudhattunk meg semmit sem. Utunk a kikujuiaktól lakott területnek csak déli részén vezetett keresztül. Azonban a szerzett ér­tesülések szerint, az a Kenia keleti lába mellett még tovább terjed el észak felé, egészen az egyenlítőig. A tőlünk bejárt tulajdonképeni Kikujuországhoz csatlakoznak még állítólag a Muimbi, Kitu, Embu, Djanga, Daicso és Meru nevű területek. A Gu­­asszo Nagut-nak még ismeretlen folyása alkotja állítólag északi határukat. Mindezeken az itt em­lített kikuju-területen valószínűleg ugyanazok az állapotok vannak, mint azokon, a­melyeket mi láttunk. (Vége az első kötetnek.) szerepét vinnie. Bármilyen lesz a küszöbön álló eldöntés, a brit birodalom jövője szem­pontjából megnyugvással nézhetni a szenve­délyes harcz eredménye elé. A főváros közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) A törvényhatósági bizottságnak ma délután folytatott közgyűlésén első­sorban a központi vásárcsarnok terveire hirdetendő pályázat ügye került szőnyegre. A tanács a tervekre nem­zetközi pályázat kihirdetését, azok megbírálására pedig hazai szakértőkből álló bizottság alakítását javasolta. E javaslat heves ellenzőre talált Pártos Gyula építészben, aki hangsúlyozván azt, hogy a vásárcsarnok nem oly ismeretlen intézmény, ame­lyet hazai erők igénybe vételével is jól meg ne lehetne oldani, kimondandónak javasolta, hogy a pályázatban egyelőre hazai építészek ve­­hessenek részt, s csak ha az ily kép hirde­tendő pályázat eredménye kielégítő nem lenne ami alig hihető, szólíttassanak fel külföldi szakférfiak a tervek elkészítésére. A közgyűlés, daczára annak hogy Pártos Gyula javaslatát számosan pártol­ták, 47 szavazattal 40 ellenében a tanács javasla­tát fogadta el, azzal a módosítással, hogy a pályá­zat ne részletes tervekre és költségvetésre, hanem csak vázlatos tervekre és költségvetésre hirdettessék és hogy a bíráló bizottságba több külföldi szakértő is meghivassék. — Vita támadt még a pesti ágostai evangélikus tót egyház kerepesi úti telkének bérházzal való be­építésére vonatkozó tanácsi javaslat felett, s a közgyűlés a tanács elutasító javaslatának mellőzé­sével a beépítésre elvben az engedélyt megadta, oly kikötéssel, hogy a tervezett bérház tervei jóvá­hagyás végett előlegesen bemutatandók. Az ülés lefolyásáról adjuk a következő tudó­sítást : R­á­t­h Károly főpolgármester a közgyűlést délután négy órakor megnyitván, M­a­t­u­s­k­a Alajos tanácsos a központi vá­sárcsarnok tervpályázata ügyében tett előterjesz­tést. A tanács a pályázati feltételek tervét azzal a javaslattal terjeszti a közgyűlés elé, hogy a pá­lyázat a részletes tervekre és költségvetésre íras­sák ki s az n­emze­t­kö­zi legyen; két pályadij­­jal 4— 4 ezer írttal, három pályadij pedig 2—2 ezer írttal s a pályázat határideje 6 hónapban állapíttassák meg. Pártos Gyula a tanács előterjesztését nem fogadja el, mert az nem felel meg a főváros köz­érdekének s érzékenyen sérthetné hazai iparunkat és mert bizalmatlanságot fejez ki a hazai szak­erők irányában. De elhibázott dolognak tar­taná azt is, ha a pályázatban többet kíván­nának, mint a­mennyi a czélnak megfelel s ezért nem helyesli, hogy nagyméretű tervek ké­szítését követelik, valamint a részletes építési ter­vek és költségvetések elkészítését is. Mindez aka­dályául szolgálna annak, hogy esetleg tehetséges, de kevés anyagi eszközzel rendelkező építész is részt vegyen a pályázatban. Nem tesz ugyan kifo­gást az ellen, hogy a pályázat nemzetközi legyen, de megkívánja, hogy a jury úgy legyen összeál­lítva, hogy — abba külföldi szaktekintélyek is beválasztatva —■ mindenki bizalmát bírja. Meg van győződve, hogy ha hazai pályázatot hirdetnek, de helyes alapokon, akkor legalább is olyan jó és annyi terv érkezik be, mint ha a tanács tervezte módon lesz internaczionális pályázat kiírva. Azt javasolja, hivassanak föl a hazai technikusok a pályázatra, de a jurybe külföldi szaktekintélyeket is hívja­nak meg s csak ha ez nem vezetne sikerre, akkor lesz helye a nemzetközi pályázatnak, vagy pedig pártnak, hogy valamely szaktekintély bízassák meg a kivitellel. Ismétli, hogy kizárólag hazai erőkkel is lehet elfigadható tervhez jutni. (Helyeslés.) R­á­c­z Károly dr. fölolvassa a »Magyar Uj­ság« egy czikkét, a­melyben az van mondva, hogy a közélelmezési csarnok építése már régóta a pá­risi Eiffel-czégnek van ígérve. Azért hozza föl ezt — úgymond — hogy helye legyen fél a megczá­­folásnak, mert ilyesmit elhinni ő sem akar.Egyéb­ként a mellett van, hogy a pályázat kizárólag a hazai erőkre vonatkozó legyen s kívánja a bírálók­ nevének előzetes közhírré tételét. Indítványozza, hogy csak a tervvázlat és költségvetés kivántas­­sék s csak hazai erők hivassanak föl pályázatra, a jury tagjainak megnevezésével. Weitzenfeld Jakab a tanács javaslatához járul hozzá. Fenyvessy Adolf a nemzetközi pályázat kiírása mellett van; az esetre pedig, ha ezt a kí­vánságát a közgyűlés nem fogadná el, indítvá­nyozza, hogy a tervek kidolgozásával a főmérnök bizassák meg s esetleg arra az időre, a­míg ez a nagy munkálat elkészül, a mérnöki hivatal illető osztálya megerősíttessék új alkalmazottakkal. T­h­é­k Endre Pártos Gyula indítványát pár­tolja, mert attól tart, hogy ha a pályázat nemzet­közi lesz s az építéssel valamely külföldi szakem­bert bíznak meg, az egyszersmind külföldi iparo­soknak fogja adni a munkák javarészét s igy ismét meg fog történni az, hogy a milliókra menő költ­ségeket a külföldi ipar viszi el a hazai elöl. Szóltak még: Csepreghy János, K­a­u­­s­e­r József és Lechner Lajos építészeti igazgató azután Pártos Gyula élt a zárszó jogával, mindenekelőtt tiltakozva Kauser és mások ama föltevése ellen, hogy a magyar építészek félnek a nemzetközi pályázattól s aztán ismételten fönn­tartva tett indítványát. A közgyűlés 47 szavazattal 40 ellen elfo­gadta a tanács ama javaslatát, hogy a pályázat nemzetközi legyen; azt a javaslatát azonban elejtette, hogy a részletes tervek és költségvetés is bemutattassék. A pályázati határidő négy hónap lesz s a­mennyiben a munkálat ezzel kisebbé válik, a pályadijak is változtatva lesznek; ki fognak tűzni ugyan­is három 2000 frtos és két 1000 frtos dijat. A jury tagjai a következők lesznek: a pol­gármester (vagy a közélelmezési ügyosztály veze­tője) mint elnök, a főmérnök, a főszámvevő, Feny­vessy Adolf főv. biz. tag, Fodor József dr. egye­temi tanár, Ziegler Győző műegyetemi tanár, Pucher József építész, Bernáth Győző a ma­gyar államvasút főfelügyelője, Kherndl Antal műegyetemi tanár, Paál Károly kereskedő, to­vábbá a főv. közmunkák tanácsának küldötte; a külföld részéről: Blanckenstein H. berlini középi­­tészeti tanácsos, Licht Hugó, Lipcse város középi­­tési tanácsos, Licht Hugó, Lipcse város középi­­tészeti igazgatója, Mayer Ferdinand, Páris város volt főmérnöke s végre a Berlin városa részéről kijelölendő hatósági közvetítő. A hazai szakértők díja — ha nem fővárosi bizottsági tagok — 1000 frank, a külföldieké 3000 frank. — A közgyűlés utasítja a tanácsot, hogy a pályázat kiírása iránt intézkedjék. A központi vásárcsarnok vasúti összekötte­tése biztosítására teendő intézkedésekhez a tanács javaslata szerint, hozzájárult a közgyűlés. A fővárosi közkórházak költségelőirányzatát elfogadták, azzal, hogy a betegápolás díja mind a három kórházra egyenlően 1 forint 5 kr lesz. A központi gyűjtő­kórház helyébe építendő új kórházzal kapcsolatban a város belsejében köz­ponti gyűjtő­kórház is lesz létesítendő. Ennek helyéül a Rókus-kórház halottas kamrája telkét s a vele szomszédos Dulánszky-féle telket jelölték ki, a­mely két telek együttvéve 1466 négyszögölet tesz ki. A budai körút meghosszabbításának ügyére vonatkozó tanácsi előterjesztést Vosits Károly tanácsjegyző adta elő. Rupp Imre felszólalása után a közgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy a körút szélessége — a közmunkák tanácsának javaslatá­hoz képest — 10 élben állapíttassák meg; a to­vábbi intézkedéseket az e czélból kiküldött vegyes bizottság fogja teljesíteni. Hozzájárult a közgyűlés ahhoz, hogy a VII. ker. Almás­sy-tér gyermekparkká alakíttassák át. Elfogadták a főszámvevő részéről kijelölt pénzbeli fedezetet a fővárosi alkalmazottak ré­szére megszavazott drágasági pótlékra vonatko­zólag. A budakeszi kincstári erdőterület egy részé­nek megvételére vonatkozó szerződési tervezetet a közgyűlés elfogadta. A pesti evang­­lál egyház az iránt folyamo­dott a tanácshoz, hogy a Kerepesi-úton levő s a fővárostól kapott telkét bérházzal teljesen beépít­hesse. Ezzel szemben a tanács azt javasolja, hogy a telek beépítése megtagadtassék s a terület egy része közsétánynyá alakíttassák át. M­á­­l­y­u­s Arisztid jogi és méltányossági szem­pontból az egyház részére megadandónak tartja az építési engedélyt s ezt hosszabb beszédben okolja meg.­­ T­ol­d­y József tiszti főügyész jogi szempontból viszont azt vitatja, hogy a főváros, mint telekadományozó megtagadhatja az ahhoz való hozzájárulását, hogy a kizá­rólag templom , parókhia és iskola építésére adományozott telek bérházakkal beépíttessék. F­e­k 10­r Ferencz az építési engedély megadása mllett nyilatkozik. A közgyűlés azután az építési engedélyt elv­ben megadta, kívánva a terveknek annak ide­jén leendő bemutatását. A József-utczai »Jézus szt. szive« templom előtt létesítendő tér tervéhez a közgyűlés hozzá­járult , a költség 18.000 frtra rúg. Több csekélyebb jelentőségű ügy elintézése után a közgyűlés véget ért. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-TM §§g§T' Július l-jével új előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési Áram­: (A reggeli és esti kiadásra.) Félévre ................. 9 frt — » Évnegyedre ... ... 4 » 50 » Egy hónapra ............ 1 » 50 » jpg?“ Az előfizetések Budapestre, a »Pesti Napló« kiadóhivatalába (Ferencziek­ tere, Athe­­naeum-épület), legczélszerűbben postai utalvány­nyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai kü­­lönküldése kívántatik, a bélyegre havon­­kint 30 kr, évnegyedenkint 1 frt felülfizetendő. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, julius 1-én. A horvát-szlavon miniszter fogad délelőtt 10-től délután 2 óráig. — A főváros köz­­épitési bizottságának ülése délután 5 órakor az uj városházán. — Rekviem V. Ferdinánd lelki üd­­véért délelőtt 9 órakor a helyőrségi templomban. Orvosok értekezlete a nyugdíjügyben délután 6-kor az orvos-egyesület helyiségében. — Országos képtár az akadémiában. Nyitva délelőtt 9-től dél­után 1-ig. — Nemzeti muzeum, régiségtár, nyitva délelőtt 9 órától délután 1 óráig. — A muzeum többi tárai 60 krajczár belépti dij mellett megtekinthetők. — Szabadságharczunk emlékeinek ki­állitása a vigadóban. Nyitva reggeli 8 órától esti 7 óráig. Belépti dij 30 krajczár. — Technoló­giai iparmuzeum : saját épületében (Népszin­­ház­ utcza 6. szám.) Nyitva délelőtt 9 órától dél­után 1 óráig és 3-tól 5 óráig. — Margitszigetre a helyi hajók félóránkint indulnak; a felső vendéglő­ben czigányzene, az alsóban katonazene. — Nyilvá­nos könyvtárak: Akadémiai nyitva délután 3 órától esti 7 óráig. — Egyetemi délelőtt 8 órától 12 óráig és délután 4 órától 8 óráig. — Múzeumi délelőtt 9 órától délutáni 1-ig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 80 krajczár. Lapunk mai számához félív melléklet van csatolva a következő tartalommal : Horánszky Nándor beszéde. — Közgazdaság. — jun. 30. Személyi hírek. Beksics Gusztáv orsz. képvi­selő már felgyógyult súlyos betegségéből. Orvosai tanácsára most Trencsén-Tepliczre utazott, klima­­tikus kúra használata végett. — Grósz Lipót, min. tanácsos Marienbadba utazott. A herczegprimás Esztergomnak. Vaszary Ko­los herczegprimás Esztergomban a felsővidéki sze­gény tanítók árvái számára tápintézetet fog léte­síteni, és egy új szemináriumot és képezdét építtet. A tápintézet, képezd® és szeminárium létesítése által a főpapnak az a czélja, hogy a felsővidéki tót ajkú gyermekek az állam nyelvét elsajátíthassák és hogy magyar szellemben neveltessenek a gyer­mekek. A herczegprímás e szándékáról Helcz Antal polgármestert azzal értesítette, hogy ros közönsége szemeljen ki alkalmas telket, a­me­lyet meg fog vásárolni. A prímás ezen nagy hord­erejű elhatározása a közönség körében nagy lelke­sedést keltett. A román trónörökös esküvője Mária edin­burghi herczegnővel, egy londoni távirat szerint, valószínűleg Windsorban megy végbe. Jelen lesz az esküvőn az angol királynő is. Kautz Gyula bankkormányzó, mint Bécsből távírják, holnap körülbelül öt heti szabadságútra indul, első­sorban azért, hogy kötelességének, mint a magyar főrendiház tagja ele­get tegyen és azután családjával nyár­ára Portschachba megy a wörthi tó mellé. A kor­mányzót Zimmermann-Gellheim alkormányzó fogja helyettesíteni. Klapka ínségben levő hadsegéde. A következő sorok közlésére kérettünk fel: »Szabadsághar­czunk dicső hadvezére, Klapka György tábor­nok egyik hadsegéde, bizalmi embere, Sz. J. hon­véd főhadnagy, a­ki a hős hadvezér oldalán vitézül végig küzdötte összes csatáit, most beteg, segélyre, emberbaráti támogatásra szorul. A nagy napok ez élő tanúja általam bizalommal fordul honfiaihoz támogatásért. A haza szent nevére áldozzunk pár fillérrel, hisz e hősök életet és vért ontanak e honért, a mit igaz magyar hazafinak soha feledni nem szabad. Maga a fenkölt lelkű nemes tábornok meleg hangon irt levélben ajánlja hős társát (a levél birtokomban van) : »Vitézségével kitüntette magát és ez alkalommal kapott sebei következté­ben gyógyfürdőre van utalva és a ki igazán a se­bek következtében munkával kenyerét megsze­rezni nem képes, a haza körül szerzett érdemei méltánylásául a lelkes honfiak pártfogásába igen melegen ajánlom. Klapka György.« — Esedezem a könyör adomány okát nevemre czimezni, a neve­zett főhadnagy ur ez összeget nálam fogja fel­venni, a mit én a napilapokban nevében köszönet­­tel fogok nyugtázni. Nádasi Terstyánszky Béla gyógyszerész, Erzsébet-körut 21., Renan az antiszemitizmusról. Egy német hir­­api­ó felkereste Renan Ernőt párisi lakásán s a látogatásáról igy számol be lapjában : Renan Ernő betegeskedik. Hat hónapja to­rok és tüdőhurut bántja, mely ellen Bretagne ten­gerparti levegőjétől vár gyógyulást. A beszélge­tés nehezére van s és azért bocsánatot kért tőlem, hogy csak keveset és felületesen beszélhet. Gyalá­zatot hoz országunkra — úgymond Renan — az antiszemitizmus és szégyenlem, hogy Francziaor­szágban is meg akarják honosítani ezt a mozgal­mat. De legyen nyugodt, nem tarthat soká, be kell mielőbb következnie a szünetnek. Nálunk nincs talaja az antiszemita magnak. Először is Francziaországban elenyészően csekély a zsidók száma s másodszor mindnyájan egybeolvadtak ve­lük. Velünk harczoltak, velünk csinálták a forra­dalmat, közös történetünk, közösek emlékeink. Azért ép úgy Francziaország polgárai, mint a többiek s a császárságot elismerés illeti azért, hogy ezt külsőleg is kifejezésre juttatta. Mert közös történeten alapul nemzetünk. A franczia nemzet nem ethnográfiai alapokon épült fel. (TB) Tehát mit akarnak a zsidóktól? Mit vetnek hát a szemükre? Nem oly jó tisztek-e, nem oly kitűnt hivatalnokok-e, mint a többiek. Nem ontották-e épp úgy vérüket a hazáért, mint a többi fran­­cziák ? Szemükre lobbantják, hogy gazdagok s gazdagságukkal kérkednek. Először is nem vettem soha észre, mintha a zsidók vagyonukkal tüntető­leg lépnének fel. Ami pedig a gazdagságot illeti, hiszen évszázadokon át szinte kényszerítettek arra, hogy vagyont szerezzenek, midőn más fog­lalkozást nem engedtek meg nekik, mint azt, hogy a pénzzel bánjanak. Szabad-e tehát bűnül felrón nekik azt, hogy ők e szükségből annyi hasz­not húztak, a­mennyit éppen bírtak. De ha mégis kifogásolják gazdagságukat, úgy ez első­sorban nem ellenük, hanem a gazdagok el­len irányul s ezt csak nem lehet antiszemi­tizmusnak mondani. De menjünk tovább, azt­­is emlegetik, hogy a zsidó szellem különbö­zik a többi nép szellemétől. Hát jó, mondjuk, hogy különbözik. De hát Francziaország a szabad­ság hazája s ez megadja bárkinek is a jogot, hogy másoktól különböző lehessen. És e fölött inkább örvendeni kellene s nem panaszkodni. Semmi sem volna oly rossz, mint ha mindenütt egyenlő volna a szellem. S ha a franczia szellem nagysága vala­mit alkotott, nem csekély része volt blnne, hogy különböztek azok az elemek, melyekből összeállt s melyek közt folytonos súrlódás merült fel. Megen­gedem, hogy a zsidó elem zárkózott természetű. De oly elem, mint a többi mind, hasznai a vegyü­­lékben s »együtt forr a leveses fazékban« (»Y cuise dans la marmise.«) Mindenütt kárhozatos a zsidó kérdés felvetése. De oly országokban, ahol a zsidók assimilátiója még nem fejeződött be, mint pl. Oroszországban, e tekintetben meglehetősen kom­plikált a dolog. Nálunk azonban nincs létjogosult­sága az antiszemitizmusnak. A zsidók felolvadnak a népben. Sőt vallási gyakorlatuk is el fog enyész­ni. Semmi alapja sincs ama történelmi és­­ ethno­gráfiai okoknak, melyekkel az antiszemitizmus felfegyverzi magát. A földtani intézet fölvételei: A földtani intézet tagjai ez idén három csapatban fognak földtani fölvételeket eszközölni. A munkálatokat július elsején kezdik meg, melyek őszig fognak tartani. Az első osztályt Gesell Sándor bányatanácsos és bányageologus vezeti s munkálatait Szatmár­ me­­gyében kezdi meg s folytatja az északkeleti Kár­pátokban Kabola-Poljána vidékén. A II. osztály­nak vezetője dr. P­e­t­h­ő Gyula osztálygeologus. Az osztály működése főleg Bihar-megye területé­re esik. A Il-ik, vagyis déli osztályt R­óth Lajos vezeti, kihez még B­ö­c­k­h János osztálytanácsos, igazgató csatlakozik, s felveszi a még hiányzó Duna balparti geológiai felvételeket. S­e­m­s­e­y Andor az intézet pártfogója is ez osztály felvételeiben vesz részt, míg I­n­k­e­y Béla főgeológus a dunán­túli megyékben s a Duna-Tisza közötti vidékén tesz tájékoztató utazásokat. Tennyson igy nyilatkozott Gladstoneról : Szeretem Gladstonet, de gyűlölöm mostani ir po­litikáját.« — Megemlítjük itt, hogy az az asszony a ki Gladstonet Chesterben követ megdobta, iszákos nő és az ir home-rule rajongó hive. Iskolai zárvizsgálat. Ma tartották Naschitz Sarolta nyilvánossági joggal felruházott leány tan- és nevelőintézetében az évi zárvizsgálatot az isko­laszék kiküldötte: Kaschnitz Gyula elnök, Schwetz iskolaigazgató, Várady tanfelügyelő képviselője s sok más szakember és érdeklődő közönség jelenlé­­­tében. A negyvenhárom év óta virágzó intézet ezúttal is igazolta régi jó hírnevét, mert a növen­dékek minden tantárgyból teljes megelégedéssel feleltek, melynek a vizsgálat végén dr. Csillag hosszabb beszédben adott kifejezést, meleg szavak­ban hangsúlyozva elismerését az intézet nagyér­demű tulajdonosnője iránt. Ezüstmenyegző. Szép ünnepély folyt le e hó 29-én a józsefvárosi plébánia­templomban. Cse­le­s­n­i­k János, az Athenaeum könyvnyomda de­rék főgépmestere és neje Tajthy Ilona tartot­ták ezüst menyegzőjüket. Kanovich Béla apát­plébános megható beszéddel üdvözölte a jubiláló párt, melynek végeztével az »Ébredés« daloskör Sell­ei Gyula karnagy vezetése alatt »Az urnák napjá«-t adta elő. Este 6 órakor a zuglói Cserven­­ka-féle vendéglőben társas vacsora volt, mely al­kalommal gyönyörű kivitelű fényképcsoportot nyúj­tottak át az ünnepelt párnak, melyen a jubiláló párnak és az Athenaeum összes gépmestereinek arczképe látható. Virradatig tartó tán ez fejezte be az igazán családias jellegű szép ünnepélyt. Sikerült nyári mulatságot rendeztek f. hó 28-án a mátyásföldi nagy vendéglőben Szécskay István tanár, I­r­s­a­y a közúti vaspálya-társaság főfelügyelője, és Kunkel Imre. Mátyásföld, e rövid idő alatt kiépült nyaraló­telep ma már a főváros legkedveltebb üdülő­helyei közé tartozik és joggal, mert magában egyesíti úgy kitűnő fekvé­sénél, mint a közlekedés olcsóságánál és alkalmas voltánál fogva a nyaraló­helyek minden előnyét. Hogy pedig jól mulatni is lehet Mátyásföldön, an­nak az említett tánczvigalom is újabb bizonyíté­kául szolgált. Czigányszó mellett virradtig mulat­tak — és azonfelül a jótékony czélnak is jutott jó kerek summa. Az új országházi kőfaragók sztrájkja még min­dig nem ért véget. Ma délelőtt a munkások egy 30 tagú küldöttsége jelent meg Haussmannál újabb egyezkedést megkísérlem, de megegyezés nem jött köztük létre. Haussmann ugyanis ki­jelentette, hogy a 3 és 4 fotos napidíjakról abszolúte nem akar tudni, mert a kőfaragók jelenlegi munka­bére is olyan magas, a­milyent napszámos mun­káért sehol sem fizetnek. Az egyetlen engedmény, a­mit tehet, az, hogy a köveket ezentúl külön nap­számosok által fogja a helyszínre szállíttatni, de kénytelen lesz ennek fejében aztán 3%-ot az illető munkások béréből levonni. Egyúttal azt is közölte a munkásokkal, hogy holnap (július 1-én) délelőtt 10 óráig elvárja válaszukat. Ha munkába lépni akar­nak, szívesen fogadja őket, de a­ki holnap délelőtti 10 órakor nem állt munkába, annak helyettesítésé­ről rögtön gondoskodik. A munkásküldöttség eze­ket közölte a megbízóival, de estig nem jutottak megállapodásra a munka felvétele tekintetében. A szünidei gyermektelepek egyik csoportja, 40—60 szegény 5—8 éves gyermek, ma utazott a trencséni te­lepre. A gyermekekkel a telep felügyelőin kívül egy orvos is utazott, aki útközben felügyel a kicsinyek egészségére. Rövid hírek. Athénból távírják, hogy teg­nap a patrasi vámházban nagy tűz volt. Az áruk legnagyobb része elégett. A kár jelentékeny. — S­a­n­ S­ebastianban tegnap este a német ke­reskedő­hajók matrózai s a rendőrség és spanyol matrózok közt verekedés támadt. Késszúrásokkal több embert megsebesítettek, köztük egy tüzér­tisztet súlyosan.­­ Warendorf mellett tegnap este egy fiatal­ember és öt leány az Ems folyón vízbe fúltak, mert a hajó, a melyen voltak, léket kapott, két személyt meg men­tettek. — Veroná­ban ma este erős földremen­t volt, mely több má­­sodperczig tartott.

Next