Pesti Napló, 1893. április (44. évfolyam, 95-123. szám)
1893-04-01 / 95. szám
Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1893. április 1. 95. szám. BELFÖLD. A fiumei horvát gimnázium. Mint zágrábi tudósítónk telegrafálja, befejezett dolog, hogy a fiumei horvát gimnáziumot horvát területre helyezik át Susakon kívül, mely közvetlenül Fiume mellett fekszik, még Zengg és Ogulin városok szeretnék elhódítani a gimnáziumot. Nagyon valószinű, hogy a tartománygyűlés legközelebbi ülésszakában a gimnázium ügye viharos vitára ad alkalmat. Megyék és városok. (Magyarosító jegyzők.) Az aradmegyei jegyzők egyesülete ma tartott közgyűlésén, mint tudósítónk telegrafálja, üdvös mozgalmat indítottak meg a magyarosodás érdekében. Elhatározták ugyanis, hogy az aradmegyei községnevek megmagyarosítása iránt kérvényt nyújtanak be a megyegyűléshez s annak elfogadását teljes erővel támogatják. A közgyűlés ugyanez alkalommal ezer forintot szavazott meg a millennium ünneplésére felépítendő országos jegyzői árvaházra. • (Magyarfalu Nagybecskereken.) Nagybecskerekről írja levelezőnk: A legutóbbi városi közgyűlésen dr. Stassik Ferenc orvosnak azt az indítványát tárgyalják, hogy a város az ingatlanok átiratási illetéke után egy százalék pótadót vessen ki és az ez után begyűlő összegből létesítsenek egy új színházi alapot. A mostani színház ugyanis már nagyon rozzant és a városra nagyon ráférne már egy új múzsatemplom. Ezt az indítványt egy dr. Pelcs nevű úr arra használta fel a közgyűlésen, hogy magyarellenes érzelmeivel tüntessen. Állást foglalt az indítvány ellen és legfőbb argumentuma az volt, hogy: „az új színházból megint csak a magyar színészetnek lenne haszna.“ Dr. Peics nagy intelligenciájára mutat az a kijelentése is, hogy: „Nagybecskereken csak a proletárok járnak színházba.“ A nagybecskereki magyarfaló kijelentései külömben nagy indignációt keltettek a közgyűlésen és Krsztics polgármester, aki maga is szerb, adta meg beszédére a méltó feleletet. „Lelkiismeretlen dolog, mondta a polgármester, ebben a dologban nemzetiségi kérdést provokálni; ez nagy ízléstelenség. Az indítvány elsősorban a város érdekét mozdítja elő s ez a fő, mert ha szülővárosunk kultúráját emeljük, emeljük vele a hazát is.“ A polgármester hazafias beszédét zajosan megéljenezték, a magyar faló úr támadásainak eredménye az volt, hogy az indítványt 23 szavazattal 9 ellenében a közgyűlés elfogadta. (Szeged város zárszámadása.) Szeged város tavalyi zárszámadását, mint onnan jelentik, a városi számvevő már elkészítette. Ugyancsak elkészítették a város vagyonleltárát. A zárszámadás főbb adatai a következők: bevételek 1,459.614 forint, kiadások 1,453.865 forint, maradvány 5748 forint. A leltár 19,989.933 frtnyi városi vagyonról számol be, amelyet 6,021.564 forintnyi adósság terhel- A város tiszta vagyonértéke 13.968.368 forint. Az uj polgári perrendtartás. — Előadói tervezet. — Budapest, márc. 31. A teljes polgári perrendtartás előadói tervezete, melynek készítésével az igazságügy-miniszter Flósz Sándor egyetemi tanárt bizta meg, elkészült. A tervezet — mint a Jogi Szemle írja — egyik külföldi eljárást sem vette mintául, hanem a tiszta szóbeliség és közvetlenség elveinek alapul vétele mellett önállóan alakítja meg a per szerkezetét oly módon, hogy az az alaposság mellett a gyorsaság és olcsóság követelményeit a lehető legnagyobb mértékben hozza érvényre. A tervezet 6748-ból áll és 10 címre oszlik. Az első cím a bíróságokról szól. A bírósági szervezet mai alakjában van fentartva. Csakis a külön kereskedelmi bíróságokat szünteti meg a tervezet, hogy ez által a hatásköri vitáknak elejét vegye. Ez azonban nem zárja ki, hogy oly bíróságoknál, melyek sok kereskedelmi ügyet intéznek el, ez ügyekre külön szaktanácsokat alakítsanak. A bíróságok hatásköre majdnem ugyanaz marad, mint a jelenlegi perrendtartás szerint A járásbírósági hatáskör értékhatára 1000 korona. Ez értékhatáron belül az ingatlanokra vonatkozó, valamint az örökösödési perek is a járásbíróságokhoz tartoznak. A járásbírósági hatáskör kikötése az 1000 koronát felülhaladó ügyekben is meg van engedve. A második cím a felekről szól. Az ügyédi képviselet tekintetében a mai jog fenn van tartva. A járásbírósági eljárásban a felek személyesen járhatnak el és bárkit meghatalmazhatnak, a törvényszékek és a felső bíróságok előtt azonban az ügyvédi képviselet kötelező. A tervezet harmadik és legterjedelmesebb címe a törvényszéki eljárást foglalja magában. A törvényszéki eljárás a keresettel kezdődik; a keresetre az elnök rövid (8—15 napos) perfelvételi határidőt tűz ki. A perfelvételi tárgyalásnak tárgyát csakis a pergátló kifogások, továbbá a pernek mulasztás, egyezség, elismerés vagy joglemondás alapján elintézése képezheti. Ha a per ily módon nem szűnik meg, az érdemleges tárgyalásra határnapot tűznek id. A perfelvételi és az érdemleges tárgyalás közti időben a felek előkészítő iratokkal és az okiratok közlésével előkészítik a szóbeli tárgyalást. Az érdemleges szóbeli tárgyalás képezi a törvényszéki eljárásnak súlypontját. A nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség elvei érvényesülnek itt a maguk teljességében-A tárgyalás szóbeli. Szóbeli előadás helyett iratok tartalmára hivatkozni nem szabad. A felek a szóbeli tárgyaláson az előkészítő iratok tartalmához nincsenek kötve és e tartalom az ügy eldöntésében csak annyiban vehető figyelembe, amennyiben szóval elő volt adva. A fél azonban, aki a tárgyalás előkészítésére vonatkozó kötelességének nem tett eleget, az okozott költségben elmarasztalandó, ha e mulasztása folytán a tárgyalás elhalasztása válik szükségessé. A szóbeli tárgyalást az elnök vezeti, aki gondoskodni tartozik arról, hogy az ügy kimerítő tárgyalásban részesüljön. E célból úgy, mint a bíróság minden egyes tagja, a felekhez kérdéseket intézhet. A bíróság a tényállás felderítése végett az egyik vagy mindkét fél személyes megjelenését is elrendelheti és szabadon mérlegeli ama körülménynek befolyását, ha a fél vagy képviselője a hozzá intézett kérdésekre nem felel, vagy a személyes megjelenésre idézett fél elegendő ok nélkül meg nem jelenik. A bizonyítás tekintetében a tervezet a bizonyítás szabadságának és a bizonyíték szabad mérlegelésének elvét fogadja el. A bíróság valamely tényállás valódiságát vagy valótlanságát a szóbeli tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján ítéli meg. Ez azonban nem vezethet önkényre, mert a bíróság az okokat, melyek meggyőződését előidézték, vagy amelyek miatt valamely bizonyítást elégtelennek tart, vagy a téltől ajánlott bizonyítást mellőzendőnek ítéli, az ítéletben tüzetesen előadni köteles. A bizonyítást a perbíróság a szóbeli tárgyalás folyamán veszi fel és csak kivételes esetekben bízhatja valamely kiküldött tagjára vagy megkeresett bíróra. Ha a bizonyítás felvétele végett a tárgyalás elhalasztása szükséges, a bíróság a bizonyítás felvételét elrendelő végzésben megjelöli a bizonyítandó tényeket és a bizonyító eszközöket. A bíróság azonban ezen végzéséhez nincs kötve. Az egyes bizonyító eszközök felvételét, nevezetesen tanúk kihallgatását, okirat általi bizonyítást, bírói szemlét, szakértők meghallgatását és a félnek eskü alatt kihallgatását a bíróság hivatalból is elrendelheti. A fél, aki tanúval akar bizonyítani, tartozik a tanúval bizonyítandó tényeket megjelölni és a tanút úgy megnevezni, hogy meg lehessen idézni.Ha az előkészítő iratokból az tűnik ki, hogy tanú kihallgatása lesz szükséges, az elnök a fél kérelmére a tanút mindjárt az első szóbeli tárgyalásra megidézheti. A fél tanúját a szóbeli tárgyalásra magával is hozhatja. A perbíróság, a tanúkihallgatás elrendelésekor megállapíthatja a kihallgatás körül felmerülendő költségeket és meghagyja azon félnek, aki a tanúra hivatkozott, hogy azokat tegye le. Tanúképp ki nem hallgathatók: a lelkészek, a gyónásban vagy egyébként a titoktartás egyházi kötelessége alatt vele közölt körülményekre? — továbbá közhivatalnokok oly körülményekre nézve, amelyekre a hivatali titoktartás kötelessége kiterjed és amelyeket közokirattal be lehet bizonyítani. A rokonsági viszony, a becsület vagy vagyon sérelme, a titoktartás kötelessége és egyéb, a tervezetben részletesen körülírt okok alapján a tanúságtétel megtagadható. A tanú megesketése mellőzendő, ha a tanú még nincs 14 éves, értelmileg fejletlen, elmebeli vagy testi fogyatkozásnál fogva a valóságot meg nem tudhatta, vagy közölni nem képes, ha hamis tanúzásért vagy hamis esküért el volt ítélve, ha az érdekelt felek megesketésétől elállanak, vagy ha a tanú vallomása jelentéktelen, vagy az esküvel való megerősítés esetében sem érdemelne hitelt. Az okiratok tekintetében a tervezet nem tér el nagyobb mértékben a jelenlegi jogtól. De az a ragyogó kép akkor már a lelkembe hullott, rabja, őrültje lettem. Kerestem, kerestem azóta, sehol sem lettem. Pedig világosan előttem állt őrületes szépségében, oly valószerűen, hogy ,a tükörbe néztem: nem veti-e vissza az alakját? És imádtam rajongó szerelemmel és mindencselekedetemmel az ő elismerését akartam kivívni. Ő az úrnőm, én lovagi rabszolgája vagyok. Magános, éjszakákon térdre borultam és imádkoztam hozzá. És nyughatatlan vágyam kiüldözött a világba, hogy fölkeressem, hogy föltaláljam. Istenem, annyi szép teremtés létezik, kisértő zajban kergetődznek körülöttem a legvakítóbb szépségek, csábítanak szemük villanásával, lehelletük forróan égeti a homlokomat, beszédjük zenéje elbóditja az eszemet s ilyenkor lelkem kínosan vonaglik és fölsóhajtó Dulcinea, milyen kegyetlen vagy! Miért kell, meglátnom téged, ha sohasem láthatlak többé? Miért vagy oly szép, hogy szépséged napjába nézve, szemem vak minden egyéb szépség látására! Üres fejű, üres szivű fiatal emberek, mint a pillangók kergetődznek Isten szép virágos kertjében. A szerelem mámora átjárja a lelküket, minden virág, mely feléjük mosolyog, tetszik nekik. Eszmény, hit és imádat nélkül üdvözülnek a földön, abban a lényben, akivel találkoznak, megtalálnak eszményt, hitet és imádatot. Én pedig a remek tökéletesség ideáljával a lelkemben egy csavargó vén gebén, álmatlan éjeken keresztül rovom az országutat és hirdetem: Dulcinea a világ legszebb leánya, aki tagadja, álljon elém! S nem éreztem, csak most érzem, milyen mód nélkül nevetséges voltam. Egy hajtincshez képzelek egy leányt, aztán keresem: hol létezik? Azok a hazug, charlatán könyvek! Ezek szerint a lovagok mindig kerestek egy ideált, mindaddig, ameddig megtalálták! Hazugság! Az ember önmagában születik, a leány is önmagában születik s nem az ideálhoz kell valóságot keresni, hanem ki kell zárni az üres lelket a benyomásoknak. Nem az a nő kelt szerelmet, mely ideálunk, hanem az a nő lesz ideálunkká, aki szerelmet kelt. A borbélyoknak igazuk van. A verebek száz esztendők óta csiripelik ezt az igazságot minden ágon. Én pedig csak most látom át. Most, amikor testem, lelkem önmagában összeroskad, midőn kihull kezemből a kard, melylyel eddig harcoltam — szélmalmok ellen ugyan — de harcoltam. S mint nemes elődöm a halálos ágyon, én is bevallom hóbortosságomat, visszavonok mindent, amit vallottam és tagadok mindent, amit hittem. Ó, csak egyről nem mondok le. Átlátva álomvilágom álom voltát, megcsapva a valóság józanító szele által, leborulok lelkem bálványa előtt és hirdetem. Dulcinea a legszebb leány a világ és én vagyok a legszerencsétlenebb lovag! Ha hórihorgas, ha nevetséges vagyok magam is, ha kardomat eszi a rozsda, csata-lovam egy kimustrált omnibusz-ló, az a szépség, az a fény, az a jóság, melyet imádtam, melyet kerestem, a legszebb, a legfényesebb, a legjobb. Dulcinea a legszebb leány a világon, hiszen a világon nem találtam senkit, aki hozzá hasonlítana! Halálos józanságban, kimerülve, halálra éretten fekszik a te lovagod. Jöjj hozzá és állj eléje a borbély és a baccalaureus közé, hadd lássa megtört szeme a te fényességedet. S a valóság józan tagadása mellett légy utolsó boldogító hallucinációja az elvesző léleknek,, mely megsemmisül azért, mert te nem születtél. Érintsd a homlokot szellem-kezeiddel, mely formát adott mivoltodnak, meghitt benned, mint ahogy hisznek az emberek Istenben, akit szintén nem látnak. S ha a józan emberek a halottként után küldenek, láthatatlanul, amilyen vagy, fogd le a megtört szemeket, melyek mindenütt és mindenkor téged kerestek s láttak ott, ahol senki sem volt. Nyári krisitnok. — A Pesti Napló húsvéti mellékletéből. — Irta: Szomaházy István. Az újságírók társaságának meg vannak a maga évi ahhoz kötött alakjai is, akik csak az év bizonyos részeiben jelennek meg a szerkesztőségek szobáiban. Máskor bár folyton a szemeink előtt vannak, éppen oly kevéssé látjuk őket, akár az elhidegült kályhát július, vagy augusztus közepén. Hűenek a báli tudósítók, mikor a vizkereszt szűz hava lehullik s a nyári kritikusok, mikor az első kőnyomatos újdonság megjelenik a városligeti színkörről. Többnyire nagyon fiatal emberek ezek, huszonöt, sőt húsz esztendőn alul. Néha a munkatársak fiai, néha öcscsei, néha bizalmas ismerősök, néha vadonat idegenek. Négy óra tájt, mikor a redakciók belső munkatársai még rendesen a fekete kávéjukat szürcsölgetik, a nyári kritikusok már ott vannak a szerkesztőségben. Unatkozva forgatják a vidéki lapokat, s lenéző, imponáló tónusban diskurálnak a betévedő idegenekkel. Nem mutatják be magukat, de jól esik nekik, ha a vidéki látogató publicistát, vagy tárcacikkírót sejt bennük, s bizonyos pose-zal írják alá nevüket a táviratkihordó vevényére, ha az már a kora délutáni órákban hoz valami telegrammot. Tisztelettel és alázatosan sompolyognak oda hét táján a segédszerkesztő asztalához: — Ha a színkör jegye nem volna elfoglalva, nagyon le volnék kötelezve, ha megkaphatnám... Egyébként amúgy is írni kell az előadásokról, mert a Bukow részben új szereposztással megy ... Megkapják a jegyet és távoznak. Mily büszkén lépdegélnek az utcákon! Érzik, hogy élet és halál fölött rendelkeznek, s magukban összehasonlításokat tesznek Lareey és a saját lényük között. Az ismerőseiknek leereszkedőleg intenek a kezökkel: — Szervusz! . . Megyek a színházba, írnom kell az előadásokról! . . . Nemcsak az előadásról írnak, de sokszor már az előadás közben is. Összeráncolt homlokkal foglalják el zártszéküket s visszavonhatatatlanul elhatározzák, hogy Heródesnál is kegyetlenebbek lesznek. Néha mefisztói mosolylyal rázzák a fejüket, néha vállat vonnak, de soha sem tapsolnak. Egyik-másik papírt, ceruzát szed elő a zsebjéből és feltűnően jegyez a nyílt jelenetek közben. A színfalak között úgy járnak, mint a souverain fejedelmek, lépteik konganak az üveges folyosón s dacára civilbeli mivoltuknak, csak egy katonatiszt szalutálásával köszöntik az ismerőseiket. A színház kabitjéi, a karinták