Pesti Napló, 1893. június (44. évfolyam, 154-183. szám)
1893-06-01 / 154. szám
154. szám. Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1893. junius 1. 3 az iránt, hogy e megegyezésre az utolsó minisztertanács után több kilátás van-e, mint volt az udvari estély előtt. BELFÖLD. A miniszterelnök Bécsben. Wekerle miniszterelnök, mint félhivatalosan jelentik, holnap hosszabb tartózkodásra Bécsbe utazik. Hétfőn Steinbach osztrák pénzügyminiszterrel lesz konferenciája. A firenziház reformja. Szeged város törvényhatósága mai közgyűlésén, mint tudósítónk telegrafálja, egyhangúlag elfogadta a tanácsjavaslattal pártolt azt az indítványt, hogy intézzen a város feliratot a kormányhoz és a képviselőházhoz az iránt, hogy a főrendiházat a Tcor demokratikus irányának megfelelően reformálják. A határozatot városszerte nagy tetszéssel fogadták. A közgyűlésen Kállay Albert főispán elnökölt, és városok. — (Nógrádmegye az egyházpolitika mellett.) Balassa-Gyanas-!'A telegrafálja tudósítónk: Nógrádmegye törvényhatósági bizottsága mai gyűlésén 172 szermn 34 ellen elfogadta az állandó választmánynak a kormány egyházpolitikáját pártoló javaslatát s elhatározta, hogy annak mielőbb leendő megvalósítása ügyében fölér a képviselőházhoz. A javaslat mellett beszéltek Török Zoltán, Pulszky Ágost és Bölönyi, ellene Szávodszky és Farkas vadkerti plébános. (Főispán-beiktatás Alsó-Fehérmegyében.) Nagy-Enyedről jelentik táviratban: Alsó-Fehér megye június 5-én búcsúzik el ünnepiesen volt főispánjától, Kemény Kálmántól. Zeyk Dániel, az új főispán beiktatását pedig ugyane hónap 8-án tartják meg. (Kolozs megye közgyűlése.) Kolozs megye ma tartotta meg tavaszi közgyűlését, melyen először is Bélas Ákos főispán-elnök nyújtotta át beszéd kíséretében Gyarmathy alispánnak a harmadosztályú vaskorona-rendet, melylyel a király a napokban kitüntette. A gyűlés csendes folyását csak akkor zavarta meg heves vita, mikor annak elhatározása került napirendre, hogy mely pénzintézetekben helyezzék el a gyámpénztár készleteit. Bariba Miklós orsz. képviselő azt indítványozta, hogy a kolozsvári Economusnál, mely ekluzive oláh jellegű, ne helyezzenek el pénzt. Gyarmathy alispán azt kéri, hogy ne vegyítsenek ebbe az ügybe semmi nemzetiségi kérdést. Trucza megyei gyámpénztáros ingerült hangon polemizál Bartha Miklóssal, kijelentvén, hogy az Economus nem politizál és hogy joga van a gyámpénztári betétekre. Trucza tapintatlan felszólalása igen rossz hatást tett, a közgyűlés mindamellett túlnyomó többséggel elfogadta az előterjesztést, hogy az Economus is részesüljön betétekben. (Az adóprés Aradon.) Az aradi adókivető bizottság, mint tudósítónk telegrafálja, a budapestihez hasonlóan, ugyancsak szintén erős mozgásba hozta az adóprést. Egyesek adóját 100, sőt 200 percenttel emelte, ami nagy és méltó elkeseredést szült a kereskedők közt. Az adónak ily hallatlan felcsigázása ellen a kereskedelmi és iparkamara mai rendkívüli közgyűlésén erélyes óvást emelt. A királyné tünődése. — Udvari intrigyák. — Budapest, május 31. A tegnapelőtti udvari fogadásról, melyen nagy idő óta először, a királyné is megjelent, igen érdekes dolgokat beszél a Magyar Értesítő. A rózsaszín papírra litografált kőnyomatos az udvari fogadás előzményeiről, hátteréről, azokról a titkos machinációkról, melyek az udvarnál a különböző pártok és klikkek közt folynak, nagyérdekű leleplezést közöl, mely, mint a Magyar Értesítő szerkesztősége írja, olyan ember tolla alól került ki, aki az udvari körök viszonyaiba be van avatva. Bécs, május 31. A legutóbbi udvari fogadás a társadalom minden rétegében, de különösen az arisztokrácia körében olyan feltűnést keltett, amilyent ritkán kelt udvari esemény. Noha a nagy közönségnek azokról a rendkívül érdekes udvari cselszövényekről, melyek e fogadást megelőzték, még sejtelme sincs, mégis önkényt érzi mindenki, hogy valami különös esemény leírhatta a királynét, kinek egészsége még mindig nem állt helyre teljesen, arra, hogy az ilyen fogadással járó fáradalmaktól vissza ne riadjon. És tényleg, a jelen esetben nemcsak arról volt szó, hogy a több oldalról szőtt cselszövényeknek véget vessenek, hanem az is, hogy elégtételt is szolgáltassanak a magyar arisztokráciának, mely a legutóbbi udvari ünnepségeknél nem csak hogy visszaszorult, hanem a melyet háttérbe is szorítottak. Ismeretes, hogy a királyné a télen távol volt Bécsből és hogy a fogadtatásoknál helyettese Mária Terézia főhercegasszony, Károly Lajos főherceg neje volt. Az egész tél folyamán az udvari körökben két áramlat volt észlelhető. Az egyik, melynek élén Metternich hercegnő és más arisztokrata hölgyek állottak, azt akarta, hogy az éppen udvarképessé váló fiatal hölgyek ne a főhercegasszonynak mutassák be magukat, hanem várják be, míg ő felsége, a királyné fogadja őket. Metternich hercegnő javaslata a főnemesség fiatalabb tagjainál, különösen a magyar arisztokráciánál élénk visszhangra talált, mert a magyarok szeretik és tisztelik a királynét, de másrészről egy percig sincsenek csalódásban az iránt, hogy a másik udvari párt nem igen rokonszenvezik velük. Ennek amásik udvari pártnak élén Hohenlohe hercegnő, a főudvarmester neje áll, ki minden befolyásával azon volt, hogy Mária Teréziafőhercegasszony domináló állását minél inkább emelje és hogy a tél folyamán minél nagyobb számban mutassa be neki az arisztokrata családok sarjait. A főudvarmester nejét e politikában megerősítette az a körülmény, hogy Metternich hercegné táborának legnagyobb része, éppen a magyar arisztokrácia köréből csoportosul. Tisztában volt vele, hogy a Wekenle magyar miniszterelnök kezdeményezte önálló magyar udvartartás eszméjét a magyar arisztokrácia lelkesen fogadta. A magyar udvartartásnak természetszerűen az lenne a következménye, hogy férjének, az első főudvarmesternek hatalmas állása fényben jelentékenyen megcsorbulna, így állott az ügy a télen. Mikor most a királyné utazásáról visszatért, Metternich hercegnőnek sikerült a felséges asszonyt arra bírni, hogy jelenjék meg az udvari fogadásnál. A fogadást tegnap este tartották meg és a szó szoros értelmében fényes, sőt tüntetésszerű lefolyása volt. Mindazokat a hölgyeket, kik már a tél folyamán akartak az udvarnál bemutatkozni, köztük több magyar arisztokrata hölgy is, most tényleg bemutatták a királynénak, aki különösen a magyar mágnások leányaival beszélgetett hosszasabban és az udvari ceremónia ellenére feltűnő előnyben részesítette őket. Hohenlohe hercegnő most ezt a csatát elveszítette és attól kell tartania, hogy ez események a magyarokat újból arra fogják buzdítani, hogy még inkább folytassák a küzdelmet a magyar udvartartásérdekében, melyet pedig Hohenlohe herceg tényleg érthető okokból a leghevesebben ellenez. Az udvarnál ez eseményekről sokat beszélnek. Számosával vannak azok, a kik kárörömmel látják e dolgokat, mert Hohenlohe hercegnőnek állása az udvarnál már régen soknak szemet szúr. A hercegnő ugyanis nemcsak a politika terén legfőbb irányítója egyes áramlatoknak, hanem a színház és művészet terén is túlnyomó befolyást szerzett magának. Ezt a befolyását Vlassak igazgató legutóbb történt elbocsátásánál is érvényesítette. Ez eseményeknek bizonyára utójátékuk lesz még. Nem lehetetlen, hogy a főudvarmesteri állásban közeljövőben válságot fog okozni. KÜLFÖLD. A francia költségvetési bizottság elnöke. A francia kamara költségvetési bizottsága elnöki állására jelöltnek többeket emlegetnek. Rouvier-t a félmúlt miniszterelnököt és Bordeaux-t, a volt igazságügyminisztert. Mind a kettő a skartba tett államférfiak köréből való, akik hol nagyobb, hol kisebb türelemmel várják feltámadásukat. Ebben a feltámadási processzusban már nem is az első lépés a költségvetési bizottsági elnökségnek elfoglalása. A költségvetési bizottság a legfontosabb parlamenti bizottságok egyike, mely nem egyszer kabineteket buktatott és kellemetlenségeket okozott a respublikának. Csak a múlt kabinetválságra kell emlékeznünk, hogy erre konkrét példát emlegessünk. A bizottság elnökét csakúgy miniszterkandidánsnak tartják, mint ahogy a szenátus elnökét a köztársasági elnökség aspiránsának tekintik. Nagy szerepe lehet a költségvetési bizottság elnökének különösen most, mikor az 1894-ki budget tárgyalásánál a bizottság tagjai előtt a közelgő választások képe s azok az ígéretek lebegnek, melyeket a kamara tagjai megválasztatásuknál választóiknak tettek. Már a múlt költségvetési vitánál is, melyet a közbejött incidensek olyan hosszúra nyújtottak, hogy ez ebben a tekintetben is páratlan a francia költségvetési tárgyalások történetében, erősen dolgozott a képviselők feltámadt lelkiismerete. Azt a temérdek, kalandosnál kalandosabb tervet, melylyel a deficitet apasztani akarták, ez a feltámadt lelkiismeret diktálta. — Az uj bizottság, mely az 1894-iki budgetet fogja tárgyalni, 32 köztársasági és egy konzervatív pártiból áll. A bizottságot azért állították össze ily módon, hogy a költségvetés minél gyorsabb elintézését lehetővé tegyék. A bizottság tagjai a költségvetést lényegében elfogadhatónak nyilvánítják. A programm főpontját az ablakadó eltörlése és az italmérési adó reformja képezi. A leplezett deficitet, amely körülbelül 45 millió frankra rúg, a 4/5 százalékos járadék konvertálásával fogják fedezni. A bizottság többsége Bouvier-t kívánja elnökének, míg a kisebbség Bordeaux-ért buzgólkodik. Az incidensek hazájában nem igen tudható előre, hogy a többség vagy a kisebbség jelöltje fog-e győzni, vagy, hogy nem kerül-e a kettő küzdelméből egy harmadik győztesként az elnöki székbe. Az orosz-francia szövetség, Budapest, május 31. A francia külpolitikát évek hosszú sora óta nem öntudatos tervek és államférfi koncepciók vezetik, hanem váltakozó érzelmek, melyek a rettegés és reménykedés szélsőségei között mozognak. A rettegés Németországgal szemben nyilvánul s a háborút követő első néhány év alatt csakugyan több jelenség merült fel, melyekből joggal azt következtethették a franciák, hogy Bismarck herceg őket végképp összetörni szándékozik egy újabb háborúban, melyet reájuk akar hamis ürügyek alatt zúdítani. A reménykedés attól a pillanattól kezdve" képez jelentékeny faktort a francia kontinentális külpolitikában, midőn Le Flé tábornok, mint pétervári francia követ, reábirta II. Sándor cárt hogy az Nagy Vilmos császárnál tiltakozzék egy újabb háború terve ellen, mit a cár nyomatékosan támogatott azzal a fenyegetésével, hogy amint a mozgósítási parancs Németországban Franciaország ellen kiadatik, az orosz csapatok azonnal a német határra rendeltetnek. Ez időben lett általánossá az az óhaj először Parisban, majd csakhamar egész Franciaországban, vajha sikerülne Oroszországgal megkötni a szövetséget Németország ellen. Ez az óhaj vezette a francia külpolitikát azóta folytonosan s ez sodorta nem egyszer oly lealázó helyzetbe a cár birodalmával szemben, amilyenbe egy művelt nemzet csak a kétségbeesés lejtőjén lefelé csúszva juthat el. Egyedül igy magyarázható meg az a megdöbbentő körülmény, hogy annak a nemzetnek sajtója mely Európában az emberi jogokat diadalra juttatta s a szabadság és testvériség elvét proklamálta, szinte szolgai eszközévé adta oda magát az orosz barbarizmus hatalmi céljainak s ezeket iparkodott a legnagyobb elvakultsággal támogatni és előmozdítani. Minden, amit az orosz politika tervezett és műveit, a francia sajtó szemeiben nemcsak helyes, hanem dicső is volt. E sajtó elvesztette érzékét a népjogok és a szabadság eszményei iránt, ahol azok Oroszországnak útjában állottak, sőt megértük azt is, hogy Parisban nyíltan pártfogás alá vették azokat a gyilkossági merényleteket, melyeket orosz bérencek Bulgáriában elkövettek. E magatartás érthető, ha meggondoljuk, hogy az egész francia közvélemény egyértelműleg oda törekedett, hogy minden eszközzel és minden áron az orosz udvar kegyében járjon, ekként remélve elérni azt, hogy a két nemzet között elként kifejlődő és megerősödő rokonszenv a szövetség létrejöttét mozdítsa elő. A régi diplomácia is azt az elvet vallotta, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ugyanezt az elvet tette a modern francia külpolitika magáévá. Szerencsétlensége csak az volt, hogy míg ezen a téren éppen nem volt válogatás az eszközökben, a célt mindennek dacára nem volt képes elérni e mai napig. Mert az, amit orosz-francia szövetségnek neveznek, mindeddig, legalább e szó azon értelmében, melyet annak a nemzetközi jog tulajdonit, nem létezik. A kronstadti megható barátkozás és ölelkezés s a későbbi hasonló demonstrációk nagy feltűnést keltettek ugyan s komolyan magukra vonták az egész európai diplomácia figyelmét, de semmi egyebet nem jelentettek, mint hogy a két birodalom népeit és irányadó politikai férfiait kölcsönös meleg rokonszenv és bizonyos politikai célok közösségének lelkesedésben nyilvánuló tudata hatja át; de az a nemzetközi instrumentum, melyet a szövetség biztossága igényel, nem született még eddig meg, bármint hisznek is abban a francia parlamenti körök és bármennyire el akarja azt Európával hitetni a párisi diplomácia. Nem is valószínű, hogy ily szövetség írott okmány alapján létrejöjjön, ameddig III. Sándor cár uralkodik. A mostani cár atyja képes volt ily nagyobb külpolitikai koncepciókra, de uralkodása alatt a viszonyok nem fejlődtek anynyira, hogy Franciaország és Oroszország között szövetségi szerződés lett volna egyáltalán köthető. II. Sándor cár rendkívül nemes lelkű, bátor elhatározása, sőt merész ember volt. Ezekből a kedély- és jellembeli tulajdonságaiból magyarázható meg, hogy akkor, midőn a pétervári francia nagykövet kormánya megbízásából leleplezte előtte Bismarck herceg terveit, nem késett megtenni a döntő lépést a jelenlegi német császár nagyatyjánál. Akik emlékeznek még az azon időben történtekre, s a későbbi hiteles leleplezésekre, tudják, hogy a cár megdöbbenve e leleplezés hallatára, azt kérdezte a francia nagykövettől. ..És