Pesti Napló, 1894. február (45. évfolyam, 32-59. szám)

1894-02-01 / 32. szám

lene fordult, sőt a kabinet egy tagja lemondott. Elhallgatta a cikkíró azt, hogy az 1845-ben Izlandban jelentkező éhínség elementáris kény­szerűséggel követelte a gabona­­­törvények teljes megszüntetését s midőn Peel ezt a saját kabinetjé­ben indítványozta, de ott a rendszabály ellenzésre talált, leadta lemondását. Elfeledte felemlíteni azt, hogy erre Russel bizatott meg a kabinetalakítással, kinek Peel ígérte meg, hogy e kérdésben támo­gatni fogja a whig-minisztériumot. És elhallgatta azt, hogy mikor a Russel-kabinet nem bízva abban, hogy keresztülviszi a reformot, visszalépett, akkor Peel szabad kezet kért és kapott a királynőtől s viszont Russel ígérte meg a tory-kormány támogatását. Szó­val, egy nagy gazdasági válság volt az, mely az éh­ínséget hozta az országba s mely ennélfogva elutasít­­hatatlan kényszerrel követelte az intézkedést, melynek céljából erre a kérdésre megszületett egy párt­­koalíció. Aki erre képes azt mondani, hogy ebben analógia van a Wekerle-kormány mai helyzetével s aki képes azt mondani, hogy mi állunk a nem he­lyes állásponton, akik egy kisebbséget képező párt kormányának támogatását az ellenzék részéről csak akkor tartjuk parlamentileg megengedettnek, ha egy pártkoalíció biztosítja úgy a törvény megszavazásá­nál, mint életbeléptetésénél a megoldás kielégítő voltát és sikerét; míg ha ennek feltételei fenn nem forognak, azt tartjuk elvként követendőnek, hogy a kabinetkérdést a létező programja alapján felvető kormányt meg kell buktatni, azzal szemben mi egy­szerűen rámutatunk a parlamenti jognak mellettünk tanúskodó erősségeire, s ez a mi egyedüli fegy­verünk. Ilyen fegyverrel szeretünk szemben is állani, de szitkokat és durvaságokat argumentumul elfogadni hajlandók nem vagyunk. " BELFÖLD: Wekerle lemondása. Bécsi tudósítónk tele­fonon a következőket jelenti: Udvari körökben egész határozottsággal arról beszélnek, hogy Wekerle Sán­dor miniszterelnök állása a szabadelvű pártban beál­lott szakadás és zavarok miatt annyira megrendült, hogy az egész kormány lemondása küszöbön van. Wekerle utódjául gróf Khuen-Héderváry Károly hor­­vát bánt emlegetik, akinek kabinetjében Wekerle a pénzügyminiszteri tárcát töltené be. Állítólag a jelen­legi miniszterek legnagyobb része meg fogja tartani tárcáját. Ez a kombináció, lehetséges, hogy bizonyos körökben tetszeni fog, de a szabadelvű pártot, mint ilyent, együtt tartani így sem lesz képes. Gróf Szapáry Gyula a pártonkívüliek klubjában. Gróf Szapáry Gyula, mint előre jelez­tük, ma megjelent a pártonkívüli képviselők körének a Vadászkürt fogadóban lévő helyiségeiben. A közta­gok, háromnak kivételével, akik betegség okozta távol­­maradásukat előzetesen kimentették, valamennyien megjelentek a körben, sőt gróf Almássy Imre egye­nesen Kolozsvárról jött ez alkalomra. Gróf Szapáry Gyulát belépésekor élénk éljenzéssel fogadták az egybegyült képviselők. Csakhamar igen élénk dis­­kuszszió fejlődött ki a függő politikai kérdésekről, melyben úgy Szapáry, mint az egyes köztagok részt vettek. Szapáry egy és háromnegyed órát töltött a közhelyiségekben s azután minden egyes tagtól elbú­csúzván, azzal az ígérettel távozott, hogy ezentúl gyakran meg fog jelenni a klubban. Távozásakor ismét megéljenezték a kör tagjai, akik sokáig a leg­jobb hangulatban maradtak együtt. A függetlenségi és 48-as párt és az egyház­­politika. A függetlenségi és 48-as párt több tagja teg­nap este a párt elnökénél, Justh Gyulánál értekezletre gyűlt. Az értekezletről az Egyetértés olyan tudósítást közölt, amely szerint a késő estig tartó értekezlet meg­állapodott, hogy a függetlenségi és 48-as párt ma esti ülésén fölveti a pártkérdést, vagyis határozott nyilatkoza­tot követel arra, hogy a párt tagjai a párt programmjá­­hoz hű állást valljanak az egyházpolitikai reformok kérdé­sében. Ezt a hírt ma a függetlenségi és 48-as párt hivata­losan megcáfolja. Az értekezletről, amelyet Justh Gyula pártelnök azért hívott össze, hogy az eljárás tekintetében létező véleménykülönbségeket összeegyeztethessék és ame­lyen Thaly Kálmán, Ugrón Gábor, Bartha Miklós, Polonyi Géza, Helfy Ignác, Haviár Dániel és Kiss Albert voltak jelen, a függetlenségi és 48-as párt közlönye, a Magyaror­szág, a következőket közli: Az értekezlet, amely nem volt hivatva határozatok hozatalára és tisztán bizalmas beszélgetés jellegével bírt, egyhangúlag abban állapodott meg, hogy mindaddig, míg az igazságügy miniszternek a trónöröklés rendjére és a hor­­vát házasságjoggal létesítendő viszonosság kérdésére vo­natkozó előterjesztései az igazságügyi bizottság tárgyalá­sain keresztül nem mentek, az eminenter közjogi pártnak tagjai — még bizalmas­­megállapodások előkészítésére sem tartják elérkezettnek az időt. A Magyarország egy másik cikkében a kormány­­párti sajtónak azzal a törekvésével foglalkozik, hogy a függetlenségi és 48-as párt egyes nyilatkozatai és a párt tagjainak magatartása között ellentétet fedezzen föl. A kormánypárti lapok e napokban nagy kárörömmel közölték a függetlenségi és 48-as párt 1891-iki válaszfeliratát, és azt hangoztatták, hogy ez a válaszfelirati javaslat a füg­getlenségi és 48-as párt reverzálisa. A párt közlönye így nyilatkozik erről a leleplezésről: Nagy örömmel veszszük a kormánypárttól, ha a füg­getlenségi és 48-as párt nagy elveit és céljait megvaló­sítja, de hogy csak arra használja fel a pártot, hogy annak egyszerűen hátára álljon és magát az elsülyedésből így emelje ki, arra a függetlenségi és 48-as párt eszközül nem fog szolgálni. A közigazgatási bírósági törvényjavaslat tárgya­lására kiküldött képviselőházi bizottság Apáthy Péter he­lyettes elnöklése alatt tartott mai ülésében folytatta a tör­vényjavaslat részletes tárgyalását. Tárgyalták először is a bíróságok hatásköréről az egyes ügyekben rendelkező, rész első címét, amely a bíró­ságnak községi ügyekben való hatáskörét szabályozza. A 42. szakasznál Latkóczy előadó a bírósági hatáskörbe uta­­landónak vél a magánfelek részére községi bizonylatok kiállítását megtagadó községi határozatokat. A bizottság beható tanácskozás után elhatározta, hogy az előadó indítványa értelmében külön szakaszban mondják ki, hogy a közigazgatási bíróság előtt való eljá­rásnak helye van. A községi (rendezett tanácsú város) képviselőtestü­letnek vagy elülj­áróságnak azon határozata ellen, mely­­lyel a törvény, szabályrendelet vagy jogszokás értelmé­ben általuk kiállítandó bizonylatok kiszolgáltatását meg­tagadják. A községi ügyekben való bírósági eljárást megálla­pító további 43—52. szakaszokat változatlanul fogadta el a bizottság. Az 52. szakasz után Issekutz egy új szakaszban kimondatni javasolja, hogy a bíróság előtt való eljárásnak helye van „a belügyminiszternek ama intézkedése (határo­zata) ellen, melylyel a képviselőtestület feloszlatását ki­mondja (1886. XXII. törvénycikk 61. §.)“. A bizottság hosszabb tanácskozás után az indítvá­nyozott uj szakasz felvételét mellőzte. Ugyancsak Issekutz további új szakaszok felvételét javasolta ezután. A határozatot holnap délután öt órakor tartandó ülésre halasztották. Bizottsági értekezlet. Az igazságügyi bizottság pénteken tizenegyedfél órakor tartja legközelebbi ülését, hogy a házassági jogról szóló törvényjavaslat tárgyalá­sát folytassa. Gróf Károlyi-kabinet? Budapest, január 31. E cím alatt a Pécsi Újság január 30-ai száma, Budapestről, a saját tudósítójának értesülése alapján politikai cikket közöl, mely tele van sértő gyanúsítás­sal és rágalommal gróf Károlyi István ellen. E cikknek, habár vidéki újságban jelent meg, nyomatékot ad az a körülmény, hogy a Pécsi Újság címlapján főszerkesztőnek egy szabadelvűpárti képviselő van megnevezve. Oda jutottunk tehát, hogy közéletünk rákfenéje a rágalom és a gyanúsítás, olyan hozzáférhetetlen férfiú nevét is szájára meri venni, mint gróf Károlyi István, akinek egész nyilvános élete a férfiúi becsü­let legszigorúbb kódexét ismeri csak, aki a politiká­ban is éppen csak azokat az elveket fogadja el ön­magára nézve mérték gyanánt, melyeket a társadalmi tisztesség szab minden gentleman elé. És megjelentek e rágalmak és sértő gyanú­sítások gróf Károlyi István ellen egy olyan vi­déki lapban, mely a szabadelvű párt és kormány érdekeit szolgálja, ugyanazon szabadelvű pártét, mely­nek gróf Károlyi István is egyik tagja, s mely csak néhány hét előtt emelte párthatározattá, s éppen gróf Károlyi István indítványára­ az adott szó szentségét, s annak kötelező megtartását. A Pécsi Újság azzal a méltatlan gyanúsítással illeti gróf Károlyi Istvánt, hogy miután báró Atzél Béla nagy összegben fogadott arra, hogy ez évi már­cius 15-kén már nem lesz szabad­el­vűpárt, tehát gróf Károlyi István csak azért, hogy báró Atzél Béla a fogadást megnyerhesse, titkos társul szegő­dött Atzél Bélához, s úgy osztották meg a szerepe­ket, hogy míg Atzél Béla kívülről bombázza a sza­badelvű pártot, addig gróf Károlyi István bent ma­­radván, „odabent helyezi el nagy ügyességgel azokat a bombákat, melyeket a szabadelvű párt szétrobban­­tására szántak.“ Ilyen előre kiszámított, s e célra szolgáló bomba akart lenni gróf Károlyi István indítványa is az adott szó szentségéről és annak megtartásáról; sőt ilyen bomba akart lenni az az indítvány is, melyet gróf Károlyi István az Ábrányi Kornél mentelmi ügyében benyújtott a képviselőháznak, mert gróf Károlyi István a szabadelvű pártban „mindig akként érvényesítette befolyását, mely a pártvezetőség (mi az ? hát nemcsak pártvezér van, hanem pártvezetőség is?) intencióival merőben ellenkezett.“ Ezekhez hasonló hitványságokat még sohasem olvastunk kinyomtatva. Hogy akadjon valaki, aki le merje írni azt, hogy gróf Károlyi István áruló gon­dolattal maradt a szabadelvű pártban s hogy még az adott szó szentségét is csak taktikai célokra akarja felhasználni: ez kell, hogy felháborítson min­den tisztességes embert, akármelyik párthoz tar­tozzék is. Politikai inkorrektségggel vádolni gróf Károlyi Istvánt, ez a vád — ha csakugyan a szabad­elvű párt köreiből kapta értesítéseit a Pécsi Újság — csak olyan sivár körökből kerülhetett ki, melyek valóban képesek volnának mindarra, amiket gróf Károlyi Istvánról feltételezni vakmerőek. A Pécsi Újság cikkében a rágalmakon és a gyanúsításokon kívülül meg kiáltó hazugságok is vannak. Ilyen hazugság az, hogy gróf Károlyi István többet jár a Poroszok klubjába, mely a Vadászkürt­ben van, mint a szabadelvű pártba. Gróf Károlyi István még egyetlen egyszer sem volt a Vadászkürtben a pártonkivüliek klubjában. Ilyen hazugság, hogy gróf Károlyi István a Pesti Napló-val „nemcsak szellemi, hanem anyagi összeköttetésben is van, amennyiben tekintélyes részt vett ennek a lapnak ujjá­alakításában éppen a poro­szok érdekében.“ Hazugság ez, és célzatos rágalom. Gróf Ká­rolyi István se szellemi, se anyagi összeköttetésben nem állt a Pesti Napló­ vel soha, és nem is áll ma sem. És miért ennek a hazug és rágalmazó cikknek a címe „Gróf Károlyi István kabinet?“ Azért, mert az illetők, akik e cikket sugalmaz­ták, attól félnek, hogy gróf Károlyi István kabinetet fog alakítani Apponyival és Szapáryval, é­s ennek akarják útját vágni rágalommal és gyanúsítással. Mindebből pedig az következik, hogy a szabad­elvű pártban nincsenek klikkek és érdekszövetségek, ellenben gróf Károlyi Istvánnak még politikai barátai és tisztelői sem lehetnek anélkül, hogy rögtön kifogás alá ne eshetnének. És vájjon kik azok, akik gróf Károlyi István­ról igy gondolkoznak a­­ szabadelvű pártban ? Politika a Nemzeti Kaszinóban. Budapest, január 31. A három napi komor és szenvedélyes izgalom után, mely a Nemzeti Kaszinóban a vasárnapi szavazás óta le­folyt, (ezek közt ádáz suttogások kettősben, versenyszó­­noklatok nagyobb csoportokban, bizalmas értekezletek intra muros et extra), ma este végre beállott a vidám fordulat és Széchenyi szellemének pathetikus idézése helyett föl­hangzott ismét a vidám kacagás, mely rendszerint jó meg­oldást és győzelmet jelent azoknak, akik tudnak nemcsak utoljára nevetni, hanem másokat nevettetni is. A vasárnapi szavazás eredménye ismeretes. A fel­háborodás, mely bizonyos körökben visszhangul adatott, természetes. A revanche, melynek a megbántott felek szük­ségét érezték, még természetesebb. A revanchera, az adott helyzetben, semmi sem lehe­tett alkalmasabb, mint a vasárnapi szavazást visszavezetni az egyházpolitikára, s­­ egy-két új választmányi tagnak nevét a reakció zászlaja gyanánt mutatni fel, s a választ­mányból kimaradtakat úgy állítani oda, mint a szabad­­elvűség vértanúit. Ekkor történt, hogy, amint az egész kormánypárti sajtó ekként mozdult, gróf Esterházy Miklós Móric sietett beadni lemondását. Az ő neve ne adjon jogot, arra a vádra, hogy az egyházpolitikát be akarják vinni a Nemzeti Ka­szinóba, mert annak ott csakugyan nincs és nem is volna helye. Erre következett báró Atzél Béla achillesi haragja, ami felett az ellentábor egyszerre mód nélkül gyönyörködni kezdett. Ma már egész nap nem volt egyébről szó a kormány­­párti körökben, mint arról, hogy Atzél Béla összeveszett a főrendiházzal, most már ellenük fog dolgozni, mert meg­sértették, így majd csak könnyű lesz kifogni mind aketten. S a kormánypárti sajtó egyszerire kibékült Esterházy Miklós Móriccal, sőt Zichy Nándorral is.

Next