Pesti Napló, 1894. május (45. évfolyam, 120-149. szám)
1894-05-01 / 120. szám
Nyolcszáz éves barátság. Budapest, április 30. Magyarok és horvátok nyolcszáz esztendőn keresztül állottak együtt, harcoltak együtt, szenvedtek együtt, szabadultak és boldogultak egymással. Egyetlen egyszer nyolcszáz év alatt kerültek szembe s a németek felhajtására a horvátok fegyvert fogtak a magyarok ellen, ekkor veszett el Horvátország Magyarországgal s lett Világosnál Ausztria tartománya. Amikoron pedig a magyarok feltették Szent István koronáját Ferenc József fejére, egyúttal visszaszerezték Horvátországnak alkotmányát s nemzeti szabadságát. Azóta egy negyedszázad múlt el és Horvátország nagyobb, erősebb és gazdagabb, mint történetének bármely dicsőséges korszakában volt. Új alkotmányát a legterjedelmesebb önkormányzattal a horvát nemzet magának és a magyaroknak köszönheti. Kölcsönös megegyezéssel hozták az 1868: XXX. törvénycikket, mely Deák Ferenc bölcseségével készült és méltán neveztetik horvát-magyar kiegyezésnek. E kiegyezésből több előnye származott Horvátországnak, mint Magyarországnak, de visszaadatott Magyarországnak integritása, szuverenitása, állami és nemzetközi állása. Megtartottuk a kiegyezést s a horvátok kívánságára többször kedvükre módosítottuk. Sokszor és sokáig a horvát ellenzék keményen megtámadta az alkut, a magyar kormányt és nemzetet, míg végre minden horvát párt kénytelen volt belátni lojalitásunkat, s hogy a horvát pártviszonyokba nem avatkozunk s a horvát nemzet teljes szabadságot élvez, s a saját akarata szerint boldogul és kormányoztatik. Ma már a rágalom sem veti szemünkre, hogy megakarjuk magyarosítani Horvátországot. A legszélsőbb nemzeti oppozició is beismeri a horvát nyelv és kultúra szabad fejlődését Horvátország közösségében Magyarországgal. Gazdaságilag szegény és elhanyagolt, műveltségben elhanyagolt volt országuk egy negyed század előtt, ma hasonlíthatatlanul gazdagabb és virágzó. Mi pedig a jogokért és előnyökért s a hozott áldozatokért cserébe nem követeltünk semmit, csak hűséget a királyhoz, hazához és alkotmányhoz. Hitte volna-e valaha Gaj, vagy később Jellasich, vagy utóbb Strossmayer és végül Starcsevics; hitték volna-e a hatvanas évek elején, hogy Horvátország helyreállíttatik abban a kiterjedésben, amint ma a Drávától és a Dunától a dalmát tengerig és a bosnyák határig elterül; hitték volna-e a katonai rabszolgaság megszűnését a végvidéken? A magyarok műve ez. S mert egy negyedszázad a horvátokat meggyőzte, hogy a magyarok barátaik akkor is, ha a horvátok közül sokan ellenségeink, e tapasztalás folytán ellenségeinkből barátaink lettek. A magyar képviselők látogatást tettek Zágrábban minapában, most május 19-ikén a horvát országgyűlés viszonozza e látogatást Budapesten. Itt a horvát képviselőket, akik most nem mint a magyar országgyűlés tagjai érkeznek fel a kormány hívására, hanem jönnek önként s csak barátkozni jönnek, a magyar képviselőház, főváros és kormány kedves vendégeküt üdvözli. Az ünnepségek, amelyek tiszteletükre rendeztetni fognak, kevésbbé érdekesek, mint a testvéri frigy kötése és megerősítése a két nemzet lelkű idében és közvéleményében. Bár üdvözölhetnénk magát Starcsevicset és Strossmayert és az egész horvát ellenzéket közöttünk, lássák, győződjenek meg, hogy szívünkben se gyűlölet, se féltékenység, se irigység, se bántalom, se semmiféle hamis szándék nem lakozik. Hanem barátságért nyújtunk barátságot és hűségért hűséget s a horvátok segítségéért segítségükre szövetkezünk. Talán a horvátok látogatását a dalmát kérdéssel lehet kapcsolatba hozni. Mert Dalismeretes csodálatos történetet a nőről, akinek lábai alatt, amikor járt, a fűszálak nem hajoltak meg, a szent Szűzről, aki a hegyen, egy patak partján Mélanie és Maximin előtt megjelent, hogy egy nagy titkot bízzon rájuk és Fiának haragját tudassa velük. Ettől a naptól fogva egy patak, amely a szent Szűz könnyeiből fakadt, minden betegséget meggyógyított, mialatt a titok három pecséttel lezárt pergamenben pihent Rómában. Kétségkívül Bernadette szenvedéllyel hallgatta mindezt az ő néma, ébren álmodó, fogékony lelkével és elvitte magával a lombok sűrűjébe, ahol napjait töltötte, hogy elgondolkozzék rajta bárányai között, mialatt gyöngéd ujjai között szemről szemre nőtt a virágkoszorú. És így folyt le a gyermekkor, Bartlesben. Ami feltűnő volt ezen a szegény, nyomorult Bernadetten: az extázisban égő arc, az álmatag szép szempár volt, amelyben, mint a madarak a tiszta égbolton, suhantak tova az álmok. A száj nagy és túlerős volt, ami jó lélekre mutat; a szögletes fej, az egyenes homlok, a fekete hajfürtök közönséges benyomást tettek volna bájos elfogultsága nélkül. De a ki nem hatolt tekintetének mélyébe, az nem vette észre: annak csak egy közönséges gyermek volt, az országút nyomára, a könyörületes szivi emberekre utalt, alázatos, félénk kis leány. És az ő tekintetéből olvasta ki Ader abbé teljes bizonyossággal azt, ami benne virágzani készült, a fojtó rosszat, amelyben szomorú fiatal húsa szenvedett, magánosságát a zöld leveleknek, amelyek közt felnőtt, bárányainak buta jámborságát, az angyali Üdvözletét, amely a hallucinációig ismételve hangzott az ég alatt, a nevelőanyjánál hallott csodás történeteket, az élő oltárok előtt lefolyt templomi vecsernyéket, és az egész, egyszerű hitet, amelyet magába szívott abban a távoli, hegyektől környezett országban. Bernadette tizennégyéves korában hagyta el Bartrest és alig töltött Lourdesban három hetet, amikor az első víziója támadt, 1858. február 11-én, egy reggel, mikor testvérével, Máriával és egy kis szomszédjával, Jeannenal az erdőbe ment száraz mácsában most nemrég a tartománygyűlés az egyesülést kívánta Horvátországgal. Két felirati javaslat sürgette ezt, de az osztrák kormány elnapolta a tartománygyűlést, mielőtt a napirenden tárgyalhatták volna Zárában e feliratokat. A dalmaták jól tudják, ez elbánásból is rájöhettek, hogy Dalmácia egyesítése Horvátországgal csak Magyarország által s a magyar-horvát alkotmány keretén belül eszközölhető. Ez még hiányzik a kiegyezés betetőzéséhez, hiányzik úgy Horvátország, mint Magyarország teljes integritásához. Jó, hogy ha horvátok és maguamegértik egymást és tisztába jönnek szövetségük kölcsönös természetével. Ez pedig társadalmi úton könnyebben eszközölhető, mint politikai vitatkozással. Mert minden politika bizalmatlansággal jár és minden barátság bizalommal. T Á E C A. Bernadette. — Zola Emil felolvasása. — A párisi Trocadéróban Zola Emil felolvasást tartott Lourdes című még kiadatlan regényéből. Zola meg van győződve arról, hogy Bernadettet és vízióit emberileg Bartrés, ez a kis falu Lourdes közelében, magyarázza meg, ahol Bernadette gyermekéveit töltötte. A gyermekkor részleteinek elmondása után imen, történet vége: ... És ott, a bartrési vén templomban, amelynek alázatos falait égő hit töltötte be, kezdte Bernadette a katekizmust követni. Tizennégy éves volt, nagy ideje, hogy először gyónt. Nevelőanyja, aki híres volt a környéken fösvénységéről, nem küldte iskolába, hanem reggeltől estig házi szolgálatokra használta fel. Barbés, az iskolamester sohasem látta az osztályban. De egy napon, amikor Ader lelkiatya betegsége miatt ő tanította a hittani leckét, feltűnt neki a leányka jámborsága és szelídsége. A pap nagyon szerette Bernadettet, sokszor beszélt róla az iskolamesternek és azt mondta, hogy nem tud ránézni anélkül, hogy Salette gyermekeire ne gondoljon, mert e gyermekeknek olyan őszintéknek, jámboroknak és jóknak kellett lenniük, hogy a szent Szűz előttük megjelenjék — mint amilyen Bernadette. Egy más reggelen, amikor a két ember a falun kívül sétált és meglátták Bernadettet messziről, amint kis nyájával eltűnt a fák között, a pap többször visszafordult és ismételve mondta: — Én nem tudom, mi történt velem, de valahányszor találkozom ezzel a gyermekkel, nekem mindig úgy tetszik, mintha a kis pásztorleánykát látnám, Mélaniet, a kis Maximin kíséretében. Valóban, teljesen megszállotta ez a különös gondolat, amely jövendöléssé vált. És valószínű, hogy egy napon a szent lecke után, vagy egy este a templomi vigilia után elmesélte a már tizenkét év óta Budapest, április 30. A képviselőház holnap veszi tárgyalás alá az örökösödési eljárásról szóló törvényjavaslatot. Remélhető, hogy a javaslat rövid idő alatt átmegy mind a két ház tárgyalásain, mert oly elvi kérdéseket, amelyek éles pártellentétekre vezethetnének, nem érint; másrészt pedig a mostani bonyolult és a mily hézagos, épp oly hosszadalmas örökösödési eljárásunk gyors reformot tesz szükségessé. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy az összes öröklési peren kívüli eljárást egy hatóság kezében összpontosítja. Az árvaszékek ingerenciáját megszünteti, úgyszintén a törvényszékek kezéből is kiveszi az intézkedést, és a járásbíróságokra bízza az összes perenkívüli funkciót. Ez gyorsabbá és egybevágóbbá teszi az öröklési perenkívüli eljárást, amelynek eddigi komplikáltsága és visszásságai jó részben a ma érvényben álló bifurkációra vezethetők vissza. E mellett a törvényjavaslat nemcsak kitölti az galyakat szedni. Akkor esett meg a szép történet: mint szállt alá a három kis leány a Save partjára, a Chateau háta mögött, mint jutottak egyszer csak Chalet szigetére, a Massabielle-sziklával szemben, amelytől csak a Savy-malom keskeny árka választotta el. A kiszáradt erdő ritka volt, Marie és Jeanne, meglátván a túloldalon nagy tömeggályát, amelyet a hegyi patak sodort alá és hagyott medrében, átmásztak az árkon; mialatt Bernadette, aki félénkebb, egy kissé kisasszonyos volt, a parton maradt, kétségbeesetten, nem merészelve lábait mozgatni. Fején mirigyes kiütés volt, anyja szigorúan meghagyta, hogy gondosan takarózzék be kendőjével, egy nagy, fehér kendővel, amely lelógott kopott, fekete gyapjúruhájára. Mikor látta, hogy társai nem akarnak segíteni, elhatározta, hogy leveti facipőit s lehúzza harisnyáit. Körülbelül dél volt,az Angelus hármas kongásának kellett hangzani a paplakból azon a nagy, nyugodt, finom felhősávolyoktól szegélyzett téli égbolton. És akkor történt, hogy egy nagy zavargás támadt lelkében, olyan orkánszerű zajjal harsogva fülébe, hogy azt hitte, vihar szállt alá a hegyekből, a fákra nézett és elképpedt, mert egy levél sem mozgott. Aztán, gondolván, hogy érzékei csalódtak, fel akarta venni facipőit, amikor a nagy zaj újra átjárta; de most a fülek csalódása a szemekre vonult, nem látta többé a fákat, egy fehérség, az élénk fénynek egy faja vakította el, amely, úgy tetszett, a szikláról áradt szét, a grotta tetején, egy keskeny és magas hasadékból, amely egy íves dómhoz hasonlított. Ijedten esett térdre. Mi volt ez, Istenem? Néha, ross idzőben, amikor szűk melle még jobban fullasztotta, keserves éveket töltött, végtelen hosszú, sokszor kínos álmokkal, amelyeknek fojtó hatása megmaradt akkor is, amikor ébren volt, még ha semmire sem emlékezett is vissza. Lángok vették körül, a nap arca előtt haladt, így álmodott a múlt éjjel? Valamely elfelejtett álomnak folytatása volt ez? Majd, lassan-lassan egy alak körvonalai Negyvenötödik évfolyam. BrüsszFti árak Bnfaposted Egész évre--. — 14 frt — tar. Félévre — — — 7 „ — „ Negyedévre-- — 0 „ 50 „ Egy Kmttpre - l „ 20 „ lrapouiul kél.^cr házhoz killáT». Egész évre-----18 frt— kr. Félévre--. — 0 „ — „ Negyedévre — 4 „ 50 „ Egy hónapra -- 1 „ 60 „ Egyes számára: Reggeli kiadás ... .. 4 &r* Eail kiadás 8 w Kiadótiratal: Qf„ rannciAtira, Ferot^iak-Ucaára KC3mí«s ránk fídékra csak reggeli kiadásért: Egész évre — 14 frt — kr. Negyedévre------ S ,, 50 Kigali és esti lap együtt keidre: Egész évre.— — 18 frt — kr. Negyedévre. — 4 ,, 50 , llaponkint kétszer postán ktud73. Egész évre — — 20 frt — kr. Negyedévre— — 5 „ — „ Egy szán ára. Reggeli kiadás— — 5kr Esti kiadás — — — 4 „ Sserkasztö cég. fl., FN8refei8MBrQ 3. AihsnaouRiépMol 120. sz. Budapest, kedd, május 1. 1894. Mai számunk tizenhat oldal. Az örökösödési eljárás.