Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)

1894-11-01 / 302. szám

2 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1894. november 1. 302. szám. tanul fennakadhat. Bízunk azonban abban, hogy azok a férfiak, akiknek törvénytudományuk és tapasztalatuk e javaslatok előkészítésénél érvénye­sült, mindenben eltalálták azt a helyes utat, amelyen a magyar igazságszolgáltatás a jövőben háborít­­hatatlanul, közmegelégedésre fog haladhatni. A törvény nemcsak a felebbviteli bíróságok rendezése körül tesz mélyreható változásokat, hanem magát a felebbezési eljárást is gyökeresen újjáalakítja. Megnyitja a felsőbíróságok fórumát a szóbeliségnek és a közvetetlenségnek, felszaba­dítja a felsőbíróságokat az írásbeliség nyűgétől, módot nyújt nekik, hogy a pezsgő, eleven élettel közvetetlen érintkezésbe léphessenek és ne legye­nek kénytelenek a mások szemével látni, mások fülével hallani azt, amit önmaguknak kellene meglátniuk, önmaguknak meghallaniuk. Igaz, hogy az új felebbviteli eljárás több időt fog igénybe venni a felső bíróságnál, mint ma, amidőn egy napon egy tanácsban harminc ügyet is felülvizsgálnak; az is igaz, hogy költ­ségesebb lesz az új eljárás, mint a mai, amidőn a felebbezésnek pár sornyi bejelentésével kény­szeríteni lehet a felsőbb bíróságokat arra, hogy nagy aktacsomagoknak haszontalan tanulmányo­zására fecséreljék el munkaerejüket. Jövőre az érdemleges felebbezés nemcsak a bíróságokra, hanem a felekre, illetve képviselőikre is munkát ró, és anyagának feldolgozásában ügyvédek és bírák együttesen fognak részt venni. Nem gondoljuk azonban, hogy ez az igaz­ságszolgáltatás hátrányára lesz. Mert a jó igaz­ságszolgáltatás nagy felelősséggel járó munka, amely olcsó éppen nem lehet. Amikor a fél tudja, hogyha alaptalanul áll perbe és ha érdem­leges tagadásokkal alaptalanul védekezik, akkor kényszeríti ezáltal a másik felet bizonyításra és mindamellett perét biztosan elveszti, mert az igazságszolgáltatás alapos és jó; ha az ilyen fél nem számíthat arra, hogy hátha ma nem úgy fognak ítélni, mint ahogy hasonló esetben tegnap ítélték, és ha végre az ilyen fél biztosan tudja, hogy pervesztés esetére ellenfelének busás költségeket fog fizetni, akkor az alaptalan perlekedőknek száma jelentékenyen meg fog csökkenni és a felek a dolog természeténél fogva az igazságszolgáltatást csak akkor fogják igénybe venni, hogyha igazán vitás, fontos érdekeik forognak szóban, olyanok, amelyek­nek érvényesítése költséget és fáradságot érdemel. Gondoskodott különben a törvényhozás a szintén holnap életbelépő, a fizetési meghagyá­sokról szóló törvényben arról, hogy a hanyag­ságból vagy szorultságból nem fizető adósok nem költséges eljárással is bírói közbenjárás mellett legyenek fizetésre szoríthatók. A törvény által megállapított esetekben a bíróság egyszerű kére­lemre fizetési meghagyást bocsát ki, amely ha ellenmondással meg nem támadtatik, 15 nap múlva végrehajthatóvá válik. Ez esetben a leg­magasabb költség a bélyeg és a postadíj felül nyolc korona. De ha a felek a törvénynek e megengedett eszközeivel nem élnek, illetve ha a jogos és alapos követelések érvényesítése elé aka­dályokat gördítenek, pereket folytatnak, akkor a bíróság méltán állapíthat meg a vesztes fél terhére nemcsak — mint eddig — igen csekély jutalmat a jogvédő ügyvédeknek, hanem azok becsületes, fárad­ságos munkájának megfelelő tisztességes és jó díja­zást is. Azáltal, hogy ezentúl az ügyvédek a bírák­­kal a peres eljárás minden fokán együtt fognak dolgozni, együtt fognak fáradni,­­ azáltal az igazság közös kiderítése, a közös becsülés és tisztelet nagy mérvben fog gyarapodni. A köz­­vetetlenség és szóbeliség olyan mint a nap fé­nye, amelynek sugaraiban tündöklik és világlik az igazi drágakő. A jó ügyvéd és lelkiismeretes bíró egymáshoz tartozásukat, funkciójuk rokonsá­gát fel fogják ismerni, s a két kar között a testvéri viszony erősbödni és gyarapodni fog. A szóbeliség behozatala által kielégítést nyer a magyar népben elfojthatatlanul élő ama törek­vés, hogy bírájával beszélni akar, és nem elég­szik meg az írásba foglalt instanciával. Kitör ez a vágy a mai írásbeliség falain belül is, amidőn a felek gyakran az ország határszéléről feljön­nek Budapestre, hogy informálják élőszóval az ügyekben ítélő felső bíróságokat. Az ország népe általában, ügyvédek és bí­rák különösen, jó reménynyel nézhetnek a jövőbe. A polgári perek legnagyobb része egy kétség­telenül helyes, és századokon át kipróbált alap­elveken nyugvó rendszer szerint fog elintézést nyerni. Ne várjuk ugyan azt, hogy egy varázs­ütésre változzék meg az igazságszolgáltatás képe, nehézségek fognak felmerülni, nem várt akadá­lyokkal fogunk találkozni, de az a lankadatlan buzgóság, amelyet bíróságaink és ügyvédeink az eddigi rossz eljárásra pazaroltak, az új jó eljá­rás mellett kétségtelenül diadalra fogja juttatni a jogot és az igazságot, amelyet a Shehallien-hegy saját két ellentett oldalán okozott. Most ki kellett számítani a hegy térfogatát, sűrűségét, súlyát s aztán ez adatok alapján ama vonzás elméleti értékét, amelyet a Shehallien a két állomáson levő mérőónra gyakorol. Ezt a munkát Hutton geológus vállalta magára és három év alatt el is végezte. E számítások eredménye az lett, hogy a megfigyelt eltérés szerint, (föltéve, hogy a hegy középsűrűsége úgy aránylik a Föld sűrűségéhez, mint 5 a 9-hez) a Föld általában mintegy ötször sűrűbb a víznél. Ezt a problémát Cavendish másképpen akarta megoldani 1798-ban. Ez a tudós Devonshire hercegé­nek másodszülött fia volt és a főúri világ unalmas hiábavalóságainál jobban kedvelte a tudományt. Csa­ládja le is vette róla a kezét, úgyszólván szegény­ségre kárhoztatta. Cavendish folyton munkálkodva, korának egyik legkiválóbb kémikusa lett; már híres ember volt, mikor egyik nagybátyja örökbe fogadta és évi 300,000 frankot jövedelmező vagyont hagyott rá. A tudós után, mikor 77 éves korában meghalt, 30 millió maradt. Tehát Cavendish volt eddigelé a leggazdagabb tudós a világon, és alkalmasint a leg­­tudósabb gazdag is.* Cavendish kísérletének elve az, hogy egy igen nehéz, nagy ólomgömbnek hatnia kell egy igen köny­­nyű, kis golyóbisra. A tudós egy mérlegforma szer­kezet vízszintes emeltyűjének végeire két óriás ólom­gömböt akasztott. E gömbök mindenike 158 kilo­gramm súlyú volt. Mindezt üveg­szekrénybe zárta, hogy a fuvalom se érhesse az eszközt. Kívülről gé­pezet segítségével, tetszés szerint lehetett a nagy gömböket apró golyóbisokhoz közelíteni és el is tá­volítani tőlük. A szintén vízszintes emeltyűn függő kis go­lyóbisok legcsekélyebb mozgásait és a mérleg visel­kedését nagyító­ üveggel figyelte meg Cavendish. Azt látta, hogy valahányszor a nagy gömbök közelednek a kicsinyekhez, az apró golyóbisok oda vonzódnak és megcsavarják a fémszálat, amelyen emeltyűjük függ. E fémszál feszülésének mutatta, mekkora a nagy gömbök vonzó ereje. Miután sikerült így meghatá­rozni, hogy a nagy gömbök mennyire vonzzák a ki­csinyeket, arra az összehasonlításra került a sor, hogy mennyire vonzza a Föld a kis golyóbisokat. Ebből aztán kiderült a nagy gömbök és a Föld tö­megének viszonya. Cavendish számításának eredmé­nye az, hogy a Föld sűrűsége 5­48, az egység a víz lévén. Cavendish e híres kísérletét 1873-ban és 1878-ban ismételte Cornu és Bailie, a párisi műegyetem pin­céjében. Mindenik kis réz golyóbisuk 109 grammot nyomott; a vonzó test 12 kilogramm, üres öntöttvas­gömbökbe zárt kéneső volt. A csavarodó mérleg emel­tyűjét igen könnyű aluminiumcső alkotta és minden legcsekélyebb mozdulatot villamosság jegyzett föl. Ez új kísérlet szerint a Föld sűrűsége 5-53. Ezek a legkiválóbb kísérletek. Több más tudós is végrehajtotta őket s az eredmény az, hogy a Föld­gömb középsűrűsége mintegy 5-50. Ebből aztán nem nehéz kiszámítani a föld sú­lyát kilogrammokban. A Föld térfogata 1.083,260 millió köbkilométer lévén, ha bolygónk vízből volna, 1.083,260 quintillió kilogrammot nyomna. De mint­hogy hatodfélszer nehezebb a víznél, 5.957,930 quin­­tillió, vagyis 5.957,930,000,000,000,000,000,000 kilo­gramm a súlya. Ilyen nehéz hát a Föld, jobban mondva, ilyen nehéznek tetszenék, ha darabonként meg lehetne fon­tolni óriás mérlegekkel vagy dinamométerrel, (mely­nek rugója a súlyt kilogrammokban fejezi ki) egy más világon, ahol a nehézkedés viszonyai éppen olyanok, mint nálunk. Persze csak földi szempontból beszélünk. Az Égben, a világtérben, a Föld nem nyom semmit; mikor pedig valamely égi­test vonzza, nehézkedése e csillag felé a távolság szerint válto­zik. Ha a Föld maga volna a végtelen ürességben, örökké veszteg állana, nem törekednék semmi irány­ban, nem lenne súlya. A csillagászat különben nem beszél az égi­testek súlyáról, hanem a tömegéről, épp ama megkülönböztetés miatt, amelyről az imént volt szó. Legközelebb arról fogunk beszélni, hogyan mér­ték és fontolták meg a Napot, a Holdat, a bolygókat és számos csillagot. BELFÖLD. A Pesti Napló főszerkesztőjének tisztét a mai napon átvette Vészi József hírlapírótársunk, aki e lap politikai részének május óta különben is vezetője volt. Az új főszerkesztő a Pesti Napló szer­kesztőségében dolgozó barátaival és kollégáival együtt, Barna Izidor felelős szerkesztő lankadatlanul lelkes közreműködésével, a lapot ugyanabban az irányban és szellemben fogja vezetni, amelyet a magyar kö­zönség már is ismer és rokonszenvével kitüntetett. A képviselőház ülése. A képviselőháznak no­vember 3-ikán, szombaton délután 1 órakor ülése lesz. A házasságjogi törvényjavaslat szente­sítése. Egy laptársunk esztergomi levelezőjének táv­irata alapján azt jelentette ma, hogy a király már döntött a kötelező polgári házasságról szóló törvény­­javaslat sorsa fölött és pedig akként, hogy megtagadta a szentesítést. A félhivatalos Budapesti Tudósító most az egész hírt koholmánynak mondja. A három egy­házpolitikai javaslatot, úgymond, csak tegnap terjesz­tette a kormány a korona elé legfelsőbb szentesítés végett és pedig az országgyűlés két házában tett összes módosítások oknyomozó feltüntetés­ével együtt. Megyék és városok.­ ­ (Városok és a millennium.) Erzsébetváros (Fogaras megye), mint levelezőnk írja, a millenniumot négy osztályú algimnáziumának főgimnáziummá való kiegé­szítésével akarja megünnepelni. A terv végrehajtása céljából a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez memo­randumot intézett, amelyben részletesen megokolja kérel­mét. — Szabadka város, mint onnan írják, a malén­­niumra azt a történeti jelenetet festeti meg, amikor Mária Teréziának a városnak adott szabadalmát a királyi biztos kihirdetés végett a város hatósága és közönsége elébe ter­jeszti. A képre a város nyolcezer koronát szavazott meg.­­ (Református egyházkerületi közgyűlés.) A Dunamelléki református egyházkerület, mai folytatóla­gos közgyűlésén a tanári nyugdíjügyet tárgyalták. Az elő­adó bemutatta a kiküldött bizottság munkálatát, s azt ja­vasolta, hogy a közgyűlés mondja ki, hogy elvileg helyesli az eszmét. Hosszabb vita után a közgyűlés kimondta, hogy nem tartja még eléggé érettnek a kérdést s a javaslatot újra megküldi az egyházmegyéknek, hogy arra véleményt mondjanak. A közgyűlés egyúttal kilenc tagú bizottságot küldött ki, amely a vélemények beterjesztése után a jövő évi közgyűlés elé javaslatot terjeszt. A közgyűlést holnap folytatják.­­ (Nagyszeben költségvetése.) Nagyszeben vá­ros 1895. évi költségvetése szerint a bevételek összege 221,120 forint, a kiadások összege 220,922 forint. A vá­rosnak tehát 198 forintnyi feleslege maradt. A főbb ki­adási tételek a következők: Tisztviselők fizetése 36,317 forint, rendőrség járandósága 11,453 forint, a város vilá­gítása 11,368 forint, a város tisztántartása 8896 forint, iskolák segélyezése 16,020 forint, egyházak segélyezése 2386 forint.­­ (Telefon Egerben.) a kereskedelemügyi mi­niszter, mint egri levelezőnk írja, még tavaszszal átlrt a városhoz, hogy ha harmincöt előfizető jelentkezik, a tele­font Egerbe is bevezetteti. Ennek alapján, minthogy az előfizetők a kikötött számon felül is jelentkeztek, a telefon előmunkálatait már tegnap megkezdték. A munkát hat hétre tervezik. Nagyon valószínű, hogy Budapesttel is összekötik Egert telefon utján.­­ (Máramarosmegye virilistái.) Máramarosme­­gye törvényhatósága, mint levelezőnk írja, megállapította 1895. évre a legtöbb adót fizetők névlajstromát, amely a következő: Groedl Herman, Gruber János, Haasz Miksa, Vincz Gyula, Krausz Lajos, Pikkel Jakab, Szöllősy Antal, Kábán Kálmán, Prihradin Ödön, Schönberg Donald, Stein­metz Jerichem, Kricsfalusy­­Vilmos, Szilágyi János, Páll Manó, Láhner Péter, Badzey László, Kratz Wolf Beer, Halpert Náthán, Trux Lajos, Kutka Kálmán, Jurka Bazil, Rosenthal Sztrul, Kreiszel Géza, dr. Hollósy István, Sternberg Pál, Müller Albert, Zürcher Alajos, Szabó János, Stern­leik, Schwartz Vilmos, Gross Mendel, Pável Mihály, Pagura Antal, Szabó Bertalan, Fejér Zsigmond, Mihályka László, Jakab Péter, Mihályi Já­nos, Káhán Nátán Samu, Almásy József, Bottyán Gyula, Steinmetz Nachmán, Spitz Arnold, Káhán Ezekiel, Kesz­­ner Izidor, Szilágyi József, Lehöngut Jakab, Jäger Majer Léb, Steinmetz Márkus Léb, Mandel János, Breszler Mózes, Mihalka Mihály, Hitter Győző, Fesztinger Izrael, Schönherr Ágost, Nagy György, Tódorovits Tódor, Rosen­thal Mendel, Breznay Pál, Csorna Imre, Kiss István, Rétyi Mihály, Pogány Ödön, Mihályi Péter, Szaplonczay Miklós, Novák Dániel, Freund Mózes, Lebovits Ármin, Kádas István, Jakobovits József, Erdő Imre, Lázárovits Lázár, Gavallér Lajos, Jáhr Sámuel, Káhán Mechel, dr. Szilágyi István, Markovits Alter, Páris Frigyes, Müller Ferenc, Pogány Sándor, Már Lajos, Szabó Aurél, Draskóczy Gábor, Héder János, Vider Antal, Ágoston Gyula, Rednik Péter, Krausz Lipót, Liebermann Izráel, dr. Jurka János, Adlerstein Rachmie­, Gerner Sámuel, Horváth Menyhért, Orancsek János, Hostsuk Já­nos, Petro­vics Gottfried, Gyenge Sándor, Kovásy Ákos, Cziple Zsigmond, Munkácsy Pál, Fogel Ancsel, Szaplon­czay Pál, Todorovics István, Soltz Gyula, Keresztes Jó­zsef, Marikovszky Menyhért, Mann László, Baló Bálint.

Next