Pesti Napló, 1896. április (47. évfolyam, 91-119. szám)
1896-04-01 / 91. szám
2 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1896. április 1. 91. szám. fekvés és derült égből lecsap, közénk a federalizmus sújtó és gyújtó villáma. Ez lesz aztán az igazi dualizmus, amelyben Magyarország méltó partnere Ausztriának. Ott az osztrák állam urai a lengyelek, a csehek, a szlovének, a dalmátok, az egységes osztrák állam romjain, akik a lengyel, cseh, szlovén és dalmát állam létrejöttére törekszenek. Itt minálunk Magyarország urai lesznek a pánszláv tótok, a dákoromán oláhok, az intranszigens szerbek, akik most sem csinálnak titkot belőle, de akkor természetesen még hangosabban fogják hirdetni, hogy a magyarság ezer esztendőn át csak bitorló volt e földön, a magyar állameszme pedig közönséges hazugság, amelynek az új politika uralma alatt múlhatatlanul szét kell foszlania. Ami kevés magyar képviselő jut a parlamentbe, az more patria egymással Veszekszik majd és Hatni meg Húrban, meg Polit Zichy Nándorral karonfogva s Ugron Gábortól támogatva kezelik a kormányhatalmat a nemzetirtó reakció szellemében, így gondolja a dolgot a klerikalizmus. S mindezt a dicső eredményt nemcsak valószínűvé teszi, de minden tekintetben biztosítja az általános szavazatjog. Ki van tehát adva a parancsolat, hogy a választási törvénynek pusztulnia kell, mert a nemzeti boldogulás forrásait csak az általános szavazatjog nyithatja meg. A kalkulus szép és tekintve a szerzőnek szerény szellemi képességeit, elég zseniálisnak mondható. De van egy hibája s erre vagyunk bátrak a nagyrabecsült reakciót teljes tisztelettel figyelmeztetni. Ezzel a kalkulussal odaát Ausztriában sikerült ugyan megbuktatni a szabadelvű németséget, de azért az osztrák egyházpolitikai törvényekben érvényre jutott liberalizmus a németség hegemóniájának ledőlte után is kiirthatatlannak bizonyult. Idestova húsz esztendeje, hogy az osztrák németség leszorult a hatalomról, de egyházpolitikai alkotásaihoz a diadalmas reakció se nem mert, se nem tudott hozzányúlni. Eszerint kell tehát helyesbítenünk a klerikálisoknak Ugron Gábor által kikottyantott számvetését. Az általános szavazatjog megbuktathatja ugyan a magyar hegemóniát s denem a teremtésképtelenséget bizonyítja, míg viszont a szüntelen keresés, a renaissance ideák megfogamzása bizonyít. Talán azt bizonyítja, a művészetek terén kivált, hogy a produkálás természetellenesen erőszakolt és túlhajtott, mondjuk ki kereken: perverz. Éppen mint egyebütt. Olyan utcasarkon talált, mámorosan vagy lopva szőtt szerelmei ezek a művésznek, szinte véletlenül lett kép-, szobor- és könyv- azaz újságcikk-lelencek. Az apja rohant tovább, az anyja kitette s a publikum . . . Valahogyan megél s boszut áll a publikumon. Boszut áll a publikumon, mert a publikum is bűnrészes az ő nyomorúságos létezésében és sorsában. Se nem eléggé kegyetlen, se teljesen nem izgalmas, közönyös, szeszélyes, szórakozni akar, (mert mulatni nem képes) jutányosan. Nevetni? Azzal nem vesződik. Boldoguljon, ahogy tud! Az aztán iparkodik is boldogulni, kihasználva a rothadó demokratabourgeois bűneit. Olyat árul, amit vesznek, mint a csavargó leány s ha megszedi valahogyan magát, a példája luxusra áhítozó követőket csábít, a kényszerűség megszaporítja a csapatot amúgy is. Hány művésznek kell kenyér s persze, azt kell árulnia érte, amit vesznek. Ebben a mibenben az ideáljai szolgálatában koplaló erős lélek alig lehetséges, mert legalább elvész, el kell vesznie nyomtalanul. Majd a robbanás után érvényesülnek azok, akik megérik. Mert volna keletje az ideálnak, hisz végre az is szórakoztató, de elöli az ügyesebben beállított és reklarpirozott «ideál-svindli», mielőtt kellően hathatott volna. Nincs az a nagyképű reformátor, akinek hívei ne akadnának, ha ügyesen üti meg a dobot. Mert sajátságos az, hogy mennyire naivok esetenkint éppen a rovék, csakúgy mint éppen hogy a számok emberei, például a börzsáneposszedálhatja ugyan a minden izében szabadelvű magyarságot, de az egyházpolitikai törvények, miként az osztrák példa mutatja, nevetik a diadalmas reakció romboló kedvét. A liberalizmus művein, ha egyszer belegördültek az életbe, nem fog a politikai kuruzslók mérge. Egyébként tessék csak nyíltan prédikálni az általános szavazatjogot. A legközelebbi választások majd meghozzák a nemzet feleletét erre az orgyilkos merényletre. BELFÖLD. Elmaradt minisztertanács. Félhivatalos jelentés szerint a héten nem lesz minisztertanács, minthogy a kabinet több tagja nincs a fővárosban. A legközelebbi minisztertanácsot csak a jövő szerdán, április 8-án tartják meg. Osztrák miniszterek Budapesten. Gróf Goluchoivski külügyminiszter, gróf Badeni miniszterelnök, Bilinski pénzügyminiszter, báró Glanz kereskedelmi miniszter és gróf Ledebur földmivelésügyi miniszter —■ mint bécsi tudósítónk telefonon jelenti..—április 8-án érkeznek Budapestre, hogy a félbenmaradt kiegyezési tárgyalásokat folytassák és befejezzék. A kongrua rendezése: Bécsből táviratoztak nekünk. A félhivatalos Politische Correspondenz budapesti távirata hangsúlyozza, hogy a sajtó nagy megelégedéssel fogadta Wlassics vallás- és közoktatásügyi miniszternek azt a rendeletét, amely a kongrua rendezése céljából az egyházi jövedelmek összeírásáról intézkedik, aztán ezeket mondja: A közvéleménynek e megnyilatkozása bizonyára visszhangra talál majd a püspöki kar tagjainál is. Wlassics bízik abban, hogy a kongrua rendezése a püspöki karral egyetértően már nemsokára sikerülni fog. Óhajtandó volna, hogy a miniszter kezdeményezése az egyház illetékes faktorainál hatékony támogatásra találna. Ezzel elejét vennék a kongrua egyoldalú szabályozásának, amely egy irányban sem mutatkozik kívánatosnak. Megyék és városok. (Pest megye közgyűlése.) Pest-Pilis-Solt-Kis- Kun-Vármegye április 1-án és következő napján tartja ez évi első közgyűlését, melynektárgysorozata közt a következő érdekes ügyek vannak: Győr város átirata a vám-és kereskedelmi szerződés megújítása tárgyában. Sopron város átirata a szólásszabadsággal való visszaélés megakadályozása iránt. Szabolcs-, Vas-, Zala- és Trencsén-vármegyék átiratai a szegény betegek számára kiadott gyógyszerek árának a rekesnek a legnaivabb módon áldozatul a legképtelenebb, de, ügyesen beállított üzletábrándnak. Érdekes volna például sorra szedni, hogy hányféle vallásalapító szédeleg Párisban, hány excentrikus filozóf keresi meg elég kis vesződséggel s egy-két furcsa tempójával az ő mindennapi kenyerét és lakbérét. Amiről a hatalmas stiliszta, a forma remeklője, Catulle Mendes feltűnést keltő cikkeket ir, en gros sóhajtozván egy Messiás után, ki uj vallást, uj ideálokat adjon a száradt szivü emberiségnek,— azt ők kicsiben értékesítik, apróbb vallásalapitásokat próbálgatván és kis tőkécskéikkel csekélyke kamatra dolgoznak; fogatot persze nem tarthatnak az afféle mesterség jövedelméből, de szerényen megélnek s pontosan teljesitik egyéb polgári kötelességeiket, fizetvén rendetlen adót és házbért. Mendes viszont luxussal él, pazar konyhát tart s Henry Clay szállítja a szivarjait. Importálják az ideált Amerikából, Indiákról, mint a Bon-Marché a hindu meg kínai bálványkákat, amelyekből divatos szalonbibelet válik, most például a pagodában kuporgó hármas isten a keresett. A Bon-Marché vámra is kell hogy költsön, az ideál kereskedőket ez nem terheli,azonban ők egyéb reklámmal kénytelenek pazarul dolgozni. Nagy a konkurrencia, a fehér mágiának versenyt csinál a fekete s ha valamelyik leleményes polgártársnak eszébe jutna e stiíiták erényeit lanszírozni, el nem mulasztaná kontrmviirozni már eleve a holnapra okvetetlenül jelentkező ellenszekta részvényeit. És mégis, kint bolyongva a boulevardokon, ahol úgy lüktet az élet, hogy szinte emeli, sodorja magával az embert, gyakran elgondolom: — hát itt ne érvényesülne az, ami megérdemli, hogy diadalra jusson ? . . . Hátha mégse az ép lelkű görög nép hiányzik, hanem Homeros ! ? . . . Budapest, március 31. A miniszterelnöki palotában ma délután véget ért a 1848149-diki honvédek segélyezése ügyében összehívott értekezlet. Bánffy Dezső miniszterelnök távollétében Tarkovics József államtitkár elnökölt. A mai tárgyalás a honvédegyesületek országos bizottságának harmadik követelésével indult meg, amely mindazokat a honvédözvegyeket nyugdíjban akarja részesíteni, akik 1867-ig mentek férjhez. Hegedűs Ferenc, a Honvédsegélyző Egyesület elnöke ezt a követelést nem tartja megvalósíthatónak; méltánylandó esetekben a segélyt az ilyenektől megvonni nem szabad, segélyezésüket fentartva a honvédsegélyző egyesületnek. Tisza László megnyugszik a kérdés ilyetén megoldásában, de óhajtja, hogy az egyesület részére ez irányban valamely normatívumot állítsanak föl. Péchy Tamás hangsúlyozza, hogyaz értekezlet célja nem lehet az, hogy az egyesület autonóm ügykörébe nyúljon, de hozzávetőleges számítással mégis meg kellene állapítani az özvegyek segélyezése címén fölmerülhető többköltséget. Lehetetlen, hogy meg ne értsék és ne méltányolják legalább tizen, aztán húszan, ötvenen és majd ezeren és utóbb mindenki, hisz csak az kallódik itt el és hamar kallódik, mert lázasan és százezerek analizálják szét, ami banális ab ovo. Ha Homeros venné kezébe a lantot s itt énekelné például az Odysseát, vájjon ?! . . . Bizony, a szerint alakulna a succesje, hogy milyen volna az impresszáriója s az miként dobutkoztatná . . . Meg hogy milyen plakátokat rajzolna neki Grasset vagy Caran d’Aosre. * Képzeljék, hogy egy reggel szétvinné az első hírt a Figaro az első oldalon, sorát hatvan frankért. «— a Skála szeretetreméltó igazgatója, Monsieur Duval, kárpótolni óhajtván egész Párist a megdöbbentő veszteségért, melyet Yvette Guilbert visszavonulása okozott (az összehasonlíthatatlan diva egy részvénytársaság élén átvette a Worth örökösöktől az üzlet kormányzását), egy görög eposz-énekest szerződtetett, ki nemzeti viseletben stb. stb. A vállalkozás érdekes.» Azután apró echók regélnének a próbákról, a nehézségekről, amelyekkel Monsieur Duvalnak meg kell majd küzdenie, hogy az ifjú, csinosan vetkezett énekesnők között egy esetlen formájú vén vak görögöt visz színre. De úgy beszélik, hogy ritka szenzációk ígérkeznek, a lantkíséret csudálatosan szimplex és bájos, a hangja megnyerő, ünnepiesen monoton s a szöveg! . . . Oh az mesés, hogyan jutott ez a dolog Monsieur Duval elé! ... A szokott délelőtti jelentkezők csapatjában ácsorgott egy ősz vak ember, hóna alatt, viaszos vászon takaróban szorongatott valami instrumentumot. Négy-öt napig nem juthatott be M. Duvalhoz, aki most szerződteti «Szent Antal kisértése»hez, ehez a nagy látványossághoz, a női személyzetet. Makacs kitartása föltűnt a portásnak. Szóval bejutott s meg is értették egymást. (M. Duval néhány évig klasszikafilolo- belügyminiszteri tárca terhére való felszámíthatása iránt. Hunyad-vármegye átirata a gyógyszérumnak állami költséggel nagy mennyiségben való előállítása végett. Csanád-vármegye átirata a népoktatás államosítása ügyében. A vármegyei mezőgazdasági bizottság jelentése a mezőgazdasági érdek-képviselet szervezése ügyében. A belügyminiszter leirata, melylyel a ló- és szarvasmarhatenyésztésének az ezeréves kiállítása leendő bemutatására szükséges és a vármegyei ebadó-alapból megszavazott 5000 forintnak kifizetését nem engedélyezte. (Megmagyarosított községnevek.) A Muradköz perlaki járásának községei — mint levelezőnk úra — eddigi nevüket Kovács Rezső főszolgabíró indítványára következőleg magyarosították meg: Draskovec — Ligitvár, Csukovec — Csukás, Hemusovec — Hamvas, Oporovec — Dráva-Füred, Alsó-Mihályovec — Alsó- Mihályfalu, Palovec — Pálfi, Dergsimovec — Deák, Sztrelec — Vitéz-Lövő, Juresevec — Jenelak, Benkovec — Benő, Szobotia — Kis-Szabadka, Kis- és Nagy- Stefánec — Dráva-Szent-István, Vullária — Völgy, Orehovica — Dráva-Diós, Podbreszt — Dráva-Szilos, Alsó- Hristyán — Mura-Hunyad, Csehovec — Cserkesz, Hódosán — Hód,vár, Alsó-Pusztakovec — Imrelak, Palinovec — Pálfa, Turcsiscse — Csongorfalva, Dekanovec — Mura-Debrecen, Morakovec — Mura-Újfalu, Domasínec — Otthon, Ottók — Dráva-Örs. — (Jegyzőválasztás Hevesen.) Jegyzőválasztás volt a napokban Hevesen. A nép egyhangú bizalma Maczky Emil felé fordult, aki az egri * főszolgabírói állásból kívánkozott a hevesi jegyzői lakba. Mint levelezőnk írja, Maczky megválasztását mozsárágyu lövések hirdették és tiszteletére közebédet rendeztek. (Polgármester választás.) Karánsebes mai tisztújitásán Burdia Szilárdot, az oláhok és magyarok közös jelöltjét választották meg polgármesternek. A választás után bankett volt, melyen Jakabffy főispán, Litsek alispán, a katonai hatóság és az egész polgárság részt vett. Az öreg honvédek gyámolitása. — A Pesti Napló tudósitójától. —