Pesti Napló, 1896. július (47. évfolyam, 179-209. szám)
1896-07-01 / 179. szám
,2 Budapest, szerda , PESTI NAPLÓ, 1896. julius 11 179. szám fejtheti ki fejedelmi pompáját mindenütt, ahol egyházi és állami ünnepek szólítják sorompóba. És mert Magyarországon ennyire megbecsülik a katolikus klérust, ennyire tisztelik a katolikus egyházhoz fűződő történeti hagyományokat: egészen logikus és természetes, hogy a római kúria gyűlöletes instrukciókat küldjön a katolikus papságnak; hogy ezt a vagyonos, megbecsült, minden égi és földi javakat szabadon élvező papságot egyenesen arra buzdítsa, hogy agitáljon a magyar állam ellen, hogy tagadja meg a német politikáját s hűtlenséggel és hazaárulással viszonozza mindazt a sok jót, amiben az ország századok óta részesíti! A párhuzam valóban érdei tanulságos, de egyúttal fölháboritó, hogy csűrjék-csavarják a dolgot a bécsi ’irland és magyar csatlósai: ezeket a.. instrukciókat nem a vallás magasztos céljait propagáló szentlélek, hanem a hármas-szövetség ellen mesterkedő római ügynökség diktálta. Ezért az atyai szelídség a francia respublika iránt és ezért a féktelen gyűlölet Magyarország, mint a hármas-szövetség politikájának egyik hű és nagybefolyású képviselője ellen. Ezekben az instrukciókban Rampolla szelleme kisért és Agliardi cselszövő hangja suttog ad majoréra Dei glóriám! De a leálcázott kisértet nem misztikus hatalom többé, hanem nevetség vagy büntetés tárgya. BELFÖLD. A magyar görög-katolikus püspökség. Az a küldöttség, amely a múlt szombaton a magyar görög-katolikus püspökség ügyében a kormánynál és a képviselőház elnökénél tisztelgett, tegnap délután Balatonfüreden járt és az ott nyaraló hercegprímásnak is előterjesztette kérelmét. Vaszary Kolos hercegprímás a küldöttség vezetőjének, Farkas Antalnak beszédére kijelentette, hogy úgy is mint pap, úgy is mint hazafi teljesen méltányolja azokat az okokat, amelyek a magyar görögkatolikus püspökség fölállítását szükségessé teszik s tőle telhetőleg mindent megtesz a nagy fontosságú kérdés sikeres megoldására. A hercegprímás még azután is vagy egy órahosszat elbeszélgetett a deputáció tagjaival és kijelentette, hogy ő a magyar ■püspökség kihasításának semmi egyházi akadályát nem látja s azt hiszi, hogy ő felsége az apostoli király s a kormány fog módot találni a püspöki javadalom kérdésének megoldására is. A küldöttség távozása után Wlassics Gyula kultuszminiszter látogatta meg a hercegekSzivtelen kacagása végig borzongott az erdő sűrűségén s megreszkettek belé a fészkek lakói. III. Eleinte hinni se akart balsorsában Adidalie. Nekiindult, de hiába. Valami titokteljes erő tartotta őt vissza s nem tudott átjutni az út túlsó felére. Egy lépést se tudott tenni, de még csak a karjait se tudta kitárni a boldogság felé, aki ott mosolygott egy rózsabokor alatt szenderegve az út túlsó felén. Ekkor aztán sírva fakadt. Hát igaz ?!... Csakugyan igaz! ... Nem ülhet a vadász mellé, hogy őt pillantsa, meg, amikor, most mindjárt, fölébred ?.. .. És nem viszi őt magával pompás kastélyába, hogy feleségül vegye? Kényes szemmel nézte a szilfa csúcsán át a tölgyfa ormára vezető pókhálószálat. Istenem!... Olyan vékony volt, úgy reszketett, alighogy látszott. Egy pillangó elszakíthatta volna egyetlen szárnyrezzenéssel, egy virágpelyhet meg nem birt volna .. . Ha ő fölmászna a szilfára, ha csak a lába hegyével megérintené azt a libegő semsemit, menten lezuhanna a földre, csontjait összetörné a kavicsokon és ott pusztulna vérben fagyva. Mindegy! Ez az egyetlen út vezet a boldogsághoz, amely olyan közel van s mégis olyan távol. És ha száz halálon keresztül, mégis neki indul ő, a kicsi, törékeny, méhcsipésre sírva fakadó leány!Fölmászott a szilfára, ágról-ágra kúszva. Följutott a csúcsáig s aztán a pókhálószálhoz ért. Oh, hogy félt! Hogy reszketett! De csak egy pillanatig habozott. — Te, ki mosolyogva szenderegsz ott a rózsabokor alatt, szép ifjú!... Én édes boldogságom te, Isten veled!... Isten veled!... Nem ismerlek és meghalok érted mégis . . . Isten veled!... Leesem, de nem kiáltok, nehogy megrémülj és bár ne lenne zuhanásom olyan hangos, hogy fölébreszszen téged, ki rólam álmodol! Aztán bátran nekiindult. És azt hiszik, hogy lezuhant, hogy összetörte magát a kavicson? Oh dehogy! Hozzá se ért a lába még a pókhálószálhoz, midőn a jó tündér — mert csak ő tehette — bátorsága méltó jutalmául, piros pettyes, csöpp katicabogárrá változtatta, aki sebesen, sebesen futott keresztül parányi lábacskáival a pókhálószálon a szilfa csúcsáról a tölgyfa ormára. És aztán, mikor átért, piros pettyes csöpp katicabogárból megint szép fiatal leánynyá változott és leült a vadász mellé, a rózsabokor alá és mikor fölébredt a király unokája, átölelte a derekát, mondván: — Szebb vagy te, szebb mint az álmom! Akarsz-e, kis favágóleány, az én hercegném lenni az én kastélyomban? Rokka mellett mesélnek az ő sorsáról a fonóban és jó öreg nénikék tanítják, hogy hiába áskálódik ellenünk a gonoszság, mienk az a gyönyörűség, amihez jussunk van, csak legyen elegendő bátorságunk, velünk a jó tündér s átjutunk, át a boldogsághoz, mely ott várakozik reánk az út túlsó felén. (Ma.) s mást, akivel szintén hosszasabban konferált az ügyről. A nemzeti párt Aradmegyében. Aradi levelelezőnk táviratozza, hogy a nemzeti párt a jövő választáson Aradmegye minden kerületében föl akarja venni a harcot a szabadelvű párttal, mert a köztük fennállott paktum megszűnik. Most próbálkozik szervezkedni. Különösen félti a pécskai kerületet, amelyet eddig Vásárhelyi László képviselt, aki azonban nem hajlandó többé fellépni. A minap a szabadelvű párt szervezkedett e kerületben, tegnap a nemzeti párt tartotta szervezkedő gyűlését kevés kilátással és abban állapodott meg, hogy Gáli Jenő miniszteri tanácsosnak ajánlja föl a jelöltséget, aki Vásárhelyi László előtt az országgyűlésen képviselte a kerületet. Kossuth Ferenc Szatmáron. Kossuth Ferenc tegnap este Szatmár város főterén, a Deák téren, nagyszámú polgárság előtt lelkes és szónoki lendületű beszédet tartott, amelyben újólag kifejtette már ismert elveit. Kijelentette, hogy minden politikai kérdést abból a szempontból ítél meg, hogy elősegíti-e a haza függetlenségét és a magyar fajnak uralmát. Ily aktuális kérdés a vám- és kereskedelmi szerződés kérdése. Kifejti, hogy a mostani viszonyok közt az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szerződésből, ha azt újabb tíz évre megkötjük, országunk mintegy 600 millió forintot veszít. Ha ezt a veszteséget meg tudjuk akadályozni, akkor igen nagy lépést tettünk a önállóság és függetlenség felé. Másik kérdés az általános szavazatjog kérdése, amelyet szükségesnek tart a haza felvirágzása, a szabadság, a függetlenség, a jólét, a boldogság elérése érdekében, de kijelenti, hogy a jog megadását a magyarnyelvnek mint államnyelvnek tudásától kell függővé tenni. A beszédet gyakran szakította meg a polgárság éljenzése. A népgyűlés háromnegyed hét óráig tartott. MILLENNIUM: A millenniumi alapítvány. Az eperjesi takarékpénztár, amely az idén elérte fenálásának félszázados évfordulóját, 10.000 forintos millenniumi alapítványt tett a város szépítészeti céljaira. A takarékpénztár fentartotta magának a jogot, hogy a tervezendő szépítések kivitelét megállapítsa. A lomnici emlék. A Kárpát Egyesület az ezredéves ünnep emlékére tudvalevőleg díszes emlékkővel jelöli meg a lomnici csúcsot. Az emlékkövet vasárnap áldotta meg nagy ünnepiességgel a Mátyástemplomban Bogisich Mihály címzetes püspök. Ekkor tartotta Bogisich az első püspöki miséjét. Fusimi Szadanaru herceg köszönete. A millennáris kiállításnak egyik legérdekesebb látogatója Fusimi Szadanaru japáni herceg volt, aki behatóan tanulmányozta a kiállítást. A herceg most a bécsi japán követség útján köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak a Budapestre érkezése és ittléte alatt tett intézkedésekért. Napidíjasok millenniuma. Az Országos Dijnokegyesület és Nyugdíjintézet kötelékébe tartozó napidíjasok a millenniumot július 11-ikén és 12-ikén ülik meg. Az első napon az ünnepségek csarnokában díszközgyűlés lesz, amelyen három vidéki küldött is mond alkalmi beszédeket, másnap pedig a vasúti napidíjasok tartják országos gyűlésüket, amely főleg azzal fog foglalkozni, hogy a vasúti napidíjasok milyen módon léphetnek be a dijnokegyesületbe és a nyugdíjintézetbe. Ezredéves ünnep Kecskeméten. Felső- Pusztaszer földesurához méltó volt az az ünnep, amely vasárnap Kecskemét falai közt lezajlott. Aznap, amikor a pusztaszeri romok közt lerakták az Árpád-emlék alapkövét, a város fényes kivilágítást rendezett és másnap, vasárnap lefolyt a tulajdonképpeni ünnep. Reggel hat órakor mozsárágyúzás jelezte az ünnep kezdetét s tíz órakor, az istentiszteletek végeztével a Kossuth téren gyűlt össze a nép, élén a városi hatósággal, az egyházak és egyesületek küldötteivel. Az egybegyűlt közönséget a Polgári Dalkör a Himnusz eléneklésével vezette be az ünnepi hangulatba. Bogyó Pál, az ősz apátplébános tartotta a megnyitó beszédet, majd Horváth Ádám, a felső kerület országgyűlési képviselője az ünnep nagy jelentőségét méltatta és Bartók Lajos a Vérszerződés című alkalmi ódáját olvasta fel nagy hatással. A Szózat hangjai mellett oszlott szét az ünnepi közönség. Délután pedig az egész város kivonult a műkertbe; a menetben résztvettek a június 8-án szerepelt bandéristák s azonfelül volt parasztbandérium is. A népünnep is pompásan sikerült. A távíró-kongresszus. A nemzetközi távirókonferencia tagjai kipihenték az aldunai kirándulás fáradalmait és ma délelőtt teljes ülésre gyűltek össze az Akadémia termeiben, ahol a konferencia állandó helyiségét minden lehető kényelemmel berendezték. Van a konferenciának külön posta-, táviró- és telefonhivatala. Kellemes meglepetés érte a konferencia tagjait azzal az emlékkel, amelylyel a japáni misszió kedveskedett, átnyújtván pompás albumát az 1871-től Japánban használt postai értékjegyeknek. Den Kenjiro, a japán császári táviróhivatal vezérigazgatója, Matsimage miniszteri tanácsos és Tanako titkár, akik ezt az albumot átnyújtották, olyan filatelisztikai gyűjteménynyel ajándékozták meg az európai igazgatóságok múzeumát, amely bizonyára felkelti a levélbélyeggyűjtők szenvedélyét. A konferencia mai teljes ülése két kisebb jelentőségű albizottsági javaslatot intézett el, amelyek a kezelés körébe vágnak. A konferencia munkarendjébe avatottak úgy számítják, hogy július közepére elkészülhet az összes határozatokat magában foglaló zárójegyzőkönyv. Egyébként a konferencia tagjai, akik e minőségükben üléseztek Rómában, Párisban, Pétervárott és egyéb világvárosokban, nagyon kellemesnek találják a budapesti időzést, amiben nagy érdeme van Szalay Péter elnökigazgatónak, aki igaz magyar vendégszeretettel gondoskodik a vendéglátó magyar kormány megbízásából, hogy ez a nemzetközi társaság minél kellemesebb tapasztalatokat szerezzen a magyar fővárosban. A konferencia tagjai a változatos szórakozások mellett élénken érdeklődnek a magyar távíróügy iránt is és így minden pénteken a központi távírófőállomáson tesznek csoportonként látogatást, ahol Dürr Károly ■ igazgatóvezetése alatt folynak a szakbavágó bemutatások. Állatvédők kongresszusa. A Magyar Állatvédő Egyesület tudvalevőleg a jövő hónapban nemzetközi állatvédő-kongresszust rendez Budapesten. A legtöbb államból már be is jelentették képviselőiket, csak a németországi rajna-vesztfáliai állatvédő-szövetség jelentette ki, hogy a kongresszuson nem vesz részt, mégpedig azért nem, mert a kongresszuson a viviszekció kérdése is szóba kerül. Ez azonban csak ürügy, az igazi ok az, hogy tüntetni akarnak a magyar millennium ellen. Ki is mutatták ezt abban a köriratban, amelyet az öszszes németországi állatvédő-egyesületekhez intéztek, felhíván őket, hogy ne menjenek el a barbár magyarok fővárosába. Erre a csúnya eljárásra a gráci és linzi állatvédő-egyesületek levélben figyelmeztették a tájékozatlan állatvédőket, hogy ne üljenek föl a rajna-vesztfáliaiak csúnya agitációjának. Nyilvánvaló, írják levelükben, hogy nemzetiségi ellenszenvből nem akarnak az izgató urak Budapestre jönni. Az állatvédelem szent ügye pedig nem ismer nemzetiségi gyűlölködést. Az okos szónak volt hatása, mert azóta számosan jelentkeztek Németországból, hogy eljönnek a kongresszusra. Ezredéves kiállítás. □ A bécsi demokraták elutazása. A Demokrata Körben tegnap este bucsulakomára gyűltek össze a bécsi vendégek és több lelkes pohárköszöntőben dicsőítették Magyarországot, Budapestet és a magyar vendégszeretetet. Asztalbontás után a társaság fölkerekedett és a Kör valamennyi tagja kikisérte a keleti pályaudvarra a bécsi kollegákat, akik szívélyes ölelkezéssel búcsúztak el. Zúgó éljen- és hachkiáltások közt indult el a vonat. A bécsi társaság egy kis része még Budapesten maradt. □ A papírgyárosok banketje. Az osztrák papírgyárosok a mai délutánt egészen a kiállításnak szentelték. Ott volt a banker is, amelyet magyar kollegáik adtak tiszteletükre a francia vendéglőben. A lelkes felköszöntők sorát lovag Faik Zsigmond nyitotta meg a többek közt ezeket mondva. Midőn legutóbb abban a legmagasabb kitüntetésben részesültem, hogy meglettem híva az udvari ebédhez, legkegyelmesebb urunk, a király a következő szavakat intézte hozzám: • Hallottam, hogy ön is nagyon fáradozott a kiállítás sikere érdekében. A kiállítás szép, nagy és tanulság