Pesti Napló, 1896. augusztus (47. évfolyam, 210-239. szám)

1896-08-01 / 210. szám

2 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ.________ is hajót igért Nagy Lajosnak s aztán meg is tartotta, de a hajót — nem az ígéretet. Hallgatott és elvonult fogadalomból egykor az ősz Toldi Miklós is. De a kró­nikás tud róla, hogy mégis megjelent a sorompóban, amikor azt a másik fogadal­mát kellett megtartania, hogy a magyar dicsőséget idegentől nem engedi, sárba­­tiporni. S még fehér hájjal is szembeszál­­lott az ellenféllel. Szép a gróf Apponyi Albert millennáris fogadalma is, de amikor köröskörül a néppárt katonái véresen iz­gatnak a szentesített törvény ellen, amikor mindenki, aki fegyverfogható, harcba indul, eszébe kellene jutnia, hogy az ő hallgatag elvonulása nem magasztosítja úgy fel az ünnepet, mint ahogy a sötét hadsereg lár­mája ugyanakkor meggyalázza. És eszébe kellene jutnia, hogy megszegvén az egyik fogadalmát, nem fognak hinni a másik fo­gadalmának őszinteségében sem és egy szép napon a nemzet azt fogja mondani, hogy gróf Apponyi Albert a hallgatásával nem a millenniumot ünnepli, hanem a revizionisták ellen könnyelműen tett foga­dalmát expiálja. És akkor ez a nemzet nem is várja többé vissza elvonultságából, de ottfelejti a kerek kőasztalnál, ahová az egykori dalia leült és — mint Barba­­rossza— némán növeszti a szakállát . . BELFÖLD. Bizalom báró Frónay Dezsőnek. A vasmegyei kis-somlyói ágostai evangélikus gyülekezet, mint levele­zőnk Írja, tegnapi közgyűlésén Nagy Károly lelkész-elnök indítványára egyhangúlag bizalmat szavazott báró Prónay Dezső egyetemes felügyelőnek. A közgyűlés egyúttal megbízta Nagy József kiscelli ügyvédet, mint világi elnököt, hogy az augusztus 1-én Nemes-Dömöl­­kön tartandó esperességi gyűlésen ugyanilyen értelmű indítványt tegyen. A nemzeti párt akciója. Horánszky Nándor, a nemzeti párt elnöke visszatérve Eber­­hardról, ahol Apponyi Albert gróffal tanácsko­zott a nemzeti pártnak a parlamenti szünet alatt kifejtendő akciójáról, ma délben Temes­várra utazott, hogy a párt délvidéki híveinek ottani vezérférfiaival érintkezzék. On­tan hétfőn jön vissza a fővárosba, de még aznap elutazik Tasnádra, ahol a nyári szünetet tölteni szán­dékozik. A nemzeti párt tagjai Horánszky és Apponyi tanácskozásai felől teljesen tájékozat­lanok, de abból a körülményből, hogy Ho­ránszky is hosszabb vakációra megy, azt kö­vetkeztetik, hogy a nemzeti párt a parlamenti szünet alatt sem fog eltérni a millennáris esz­tendőben tanúsított passzív magatartástól. A magyar-csékei választást Nagyváradról telegrafálják. A bihar megyei központi választmány ma Szúnyogh­ Péter alispán elnöklete alatt tartott ülésén a magyar-csékei képviselőválasztás napját augusztus 8-ikára tűzte ld. Az egyedüli jelölt Goldis József görög keleti püspökhelynök szabadelvű programmal. Választási elnök Zigre Miklós lesz. A magyar zászló Romániában. Hogy a Bukarestbe visszatért Sturdza román minisz­terelnök királyi kihallgatáson referált ma bécsi és berlini útja eredményéről és a román mi­nisztertanács Ferenc József, Ausztria-Magyar­­ország uralkodója, ünnepies fogadásának a mó­dozatairól tanácskozik, az Epocának meg a Romanulnak még­ meg kegyetlenül fáj a román kormány feje. Sajnálják, igazán nagyon sajnál­ják szegény román kormányt, amelyet oly igen kínos zavarba hoz az a körülmény, hogy az osztrák császár véletlenül magyar király is, amiért aztán magyar zászlót is kellene a tisz­teletére kitüzetni. Magyar zászlót Romániában! Még elgondolni is szörnyűség, rut hazaárulás, hogy a liga embereit esetleg magyar zászló árnyéka védje meg a nyári nap perzselő me­legétől. No de ők mossák a kezeket, ők, az Epoca és Románul, ám lássa a boldogtalan román kormány, hogy éviek és ki a vesze­több van a madár meg a cigány koponyájában. Ami a birtokodat illeti, arra majd alszunk egyet s legvégső határozatunkat, jól megértsd. .a, legvégsőt, meghallod a Toplkában. .És most,­­üggyé a hivatalod után. Semmiben hiány ne le­gyen. Úri vendégeimet úri módon akarom fogadni. A pitymallat után találjon. Koratavaszi reggel kelt útra Dubnic nagy­ura. Az Illyésházy-nemzetség utolsó sarja a felvidék oligarcikus szellemében, mérföldekre terjedő domíniumának egyik pontjára fejedelmi fénynyel utazott. A nap első sugara végigömlött a Vág tündérvölgyén s amint csókjával megérintette a kanyargó folyam tükrét, a megduzzadt, de még nem rakoncátlankodó elem olybá tűnt fel, mint a vadgalambszínű posztóra varrt ezüst­­sujtás. Tiszta, éltető levegő járta át az egész tájat. Illyésházy petyhüdt szemeit látható gyö­nyörűséggel hordozta körül a múlt romjai: Oroszlánkő, Budetin és a délfelé felmagasló tren­­cséni vár halvány ködlepelbe burkolt panorá­máján. Talán a jelen , a köröskörül fakadó élet, a föllendült kultúra szemlélete szemein keresz­tül beljebb is hatolt s agyát gondolkodásra, szivét gyorsabb dobogásra kényszerűté. — Ez még ma mind az enyém! A holnap a mások gondja. Ha nincs kire, mért köszörül­­­ném az eszemet a sequens tarisznyájáért. Ő lássa, miből mennyi telik bele. Csigavér! Egyszer élünk, ne ősz hajjal szakadjunk a másvilágra! Imigyen monologizált könnyű szívvel; a pusztulásnak nem is az első lépcsőfokán, ha­nem a tetejében. Pazarlásig adakozó, engedékeny, erélyte­len jellem, túltengő szivjósággal­ képzett fő, amely nemzetségének önmagában tudván vesz­tét, a gyarapodás önző céljával immár nem bí­belődött. Birtokainak egy részét már korábban más kézre vitte a mértéktelen adakozás. Ami megmaradt, abból a hagyományos szokások, mondvacsinált fény és a nagyúri büszkeség táplálkoztak. Ez a kirándulás is a régi pompának volt, egyben-másban selejtes, de még mindig ra­gyogó visszasugárzása, Illyésházy egész udvarával utazott. Előtte, utána hajdúsereg, konyhaszemélyzet, hopmes­­ter, fullajtár, pecér, kopófalka, felnyergelt pari­pák, no meg az elmaradhatatlan udvari bolond s a szólóhegedüs Rigó cigány. Mikor a nagyúri karaván Prilesz közelébe ért, az út közepén haladó földesúri készültség haladá­sa megakadt, vagy három-négy kocsira való ván­dor cigánycsapat kócmadzagos gebéi nem akar­ták vagy tudták felismerni a földesurnak abbeli jogát, hogy az ő hintája, lova csak az országút közepén jár, s ahol ő a mélyre vájt kerékcsa­páson kocsikázik, ott jobbra vagy balra min­denkinek — Fáraó nyelvén szólva — iszkiri! Illyésházy türelmetlenül lökte oldalba a vele szemben ülő hopmestert s a másik félen izgő-mozgó Rigó cigány orra felé bökött a pipaszárral: — Vak apád! tereld el a nemzetségedet, különben a tyúkszemünkre hág az ostor­hegyes. A cigány leugrott, összedevlázta az alá­zatos pofával sunynyogó vajdát s egy-két ci­gány szóval úgy igazították el a dolgot, hogy a cigány lova, mihelyt úri fogatot érez a háta mögött, megcsökönyösödik. Vagy le kell szúrni, vagy elevenen az út szélére emelni. Ennek ilyen a mórese. Illyésházy türelmetlenül intett a hajdúk­nak. Egyik pisztolyt húzott ki a nyeregkápá­ból s a másik pillanatban már a földön rúgta az utolsót a cigány lova. A hopmester erszényt dobott a cigánynak, akit a hajdúk ott menten lefüleltek s a deressé rögtönzött ló hátán el­hegedülték rajta a legrövidebb nótát: a ti­zenkettőt. A gróf ezért az árért meg az erszény tartalmáért elkerültette a cigánykaravánt. A megtizenkettőzött vajda fogcsikorgatva morogta utána az útravalót: A devláé maradjon a bűröd! Azért, ha megverettél is: én az én nemzetségemnek az el­seje , te meg az utolsója maradsz. (Még a cigány is ismerte az Illyésházyak magvaszakadását.) — Mék­sás komám, veté oda az udvari bolond; — ugyancsak visszahegedült ám a dádé? Ne neki legyen igaza. Legénykedő ember vagy még, fordíts a sorsodon. Száz asszony kapasz­kodik feléd: hajítsd el még egyszer a Páris almáját. Jótállok érte, a csutkája nem akad meg a torkodon. Harapj még egyszer belőle. Hej, ha Ottlik Csicsa tudta volna, mi forr a gazdájának dévajkodásra mindenkor kész eszében, nemzetségfentartó tanácsát aligha pa­zarolta volna reá. A­z Illyésházy hallgatott, de szive annál többet mondott befelé s legtitkosabb rejtekében meg­mozdult az a jobb érzés, ami az elhunyt hitves emlékének lerombolhatatlan oltárt emelt. Merengve tekintett a mindinkább rövidülő út felszálló porára, mely barna fürtéit szürkére festette s lefeszült vonásait a valónál öregebb­nek tünteté fel. Teplánál az ut balra kanyarodik abba a szép mellékvölgybe, milyenekkel a Vágvölgye ékeskedik s a teplici fürdőbe vezet. Akkori szokás szerint minden nagyúri birtok ismertető jele: a jobbról-balról százados jegenyefasor árnyéka fogadta az utazókat. A Klepács- és Jakubovec-hegység fáinak fiatal leveleit halványzöld színben csókolgatta a rá­juk vetődő napsugár. Léleknyugasztaló össz­hang lepett el­ mindent az egész szem­határon. A völgy e tavaszias bája, Illyésházy kedélyét is fölfrissitette. Elmaradhatatlan utitársát, öblös tajtpipáját letette s az­­ ezerszer látott völgyön, mintha most látná először, virgonc érdeklődés­sel hordozta körül megélénkült tekintetét. Miközben négyes fogata beért az alig nehány házból álló Teplic helységbe s kettőt kanyarodva, szokásos ostorpattogtatás mellett a tárva-nyitva álló kastélykapun berobogott. . A falucska elöljáróinak a kastély kapuja előtt volt tévesebb, mig a bolthajtásos kapu­­aljában a kortyondi cimborák nagy hajszal­delmes csávából. — Nos, hogy az Epocának meg a Romanulnak mindig és minden körülmé­nyek közt másnak a feje fáj, igazán nem cso­dálni való, nem különösen arra való tekintet­tel, hogy Epocának, Romanulnak se elég tökéle­tes a fizikuma, hogy a saját feje fájlalásának a fényűzését megengedhesse magának. De hát ez elvégre a liga belügye, végezzék ezt csak maguk el egymás közt. Mi azonban, akik ilyen körülmények közt elesünk attól a lehetőségtől, hogy a liga két tisztelt hidrokefália agy­velejé­ben világot gyújtsunk, velük a magyar zászló alkalmazásának helyessége vagy helytelensége dolgában vitára keljünk, megadással teszszük le tollunkat ... És bocsáss meg nekik, én Uram, mert nem tudják, mit írnak ! Ugrón Gábor Szombathelyen. Ugrón Gábor augusztus hónap folyamán pártjának több tagjával a vasmegyei függetlenségi párt szervezése céljából Szom­bathelyre utazik. 1896. augusztus L 210. szám. Megyék és városok.­ ­ (Kispest község Jubileuma.) A kispesti elöl­járóság nevében Dortner Antal jegyző és Ács László bíró már szétküldötték a vasárnapi jubiláns ünnepre szóló meghívókat. Az ünnepségen részt vesz a vár­megye törvényhatósága, a járás tisztviselői kara, a szomszédos községek képviselőtestülete. A fővárost pe­dig nagy küldöttség fogja képviselni. A templom­téren négy sátrat állítanak, a római katolikus, evangélikus református, ágostai evangélikus és izraelita hitfelekeze­­tek számára. Mind a négyben isteni tisztelet lesz, ame­lyek valamennyien reggeli kilenc órakor kezdődnek. Tizenegy órakor az épülőfélben levő református tem­plomban a község képviselőtestülete a meghívott ven­dégek jelenlétében díszgyűlést tart, amelyen Dorfner Antal községi jegyző az ezredéves Magyarországról, Gesztesi Miksa pedig Kispest alapításáról, huszonöt éves történetéről mondanak alkalmi beszédet. Ezután a kis­pesti dalárda a Szózatot énekli s a díszgyülés feloszlik. Délben egy órakor társasebéd lesz a főtéren felállított sátrakban. Délután népünnep lesz, amelyen tornajáték, lófuttatás, este pedig táncverseny és tűzijáték fog a nép mulattatásáról gondoskodni.­­ (Polgári iskola Pinkafőn.) A közoktatás- ügyi miniszter, mint levelezőnk írja, Pinkafőn egy négy osztályú polgári fiú­ iskola fölállítását engedé­lyezte, s annak első osztálya már az idei szep­tember hónapban megnyílik. Az interparlamentáris konferenciáról — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, július 31. Alig két hónap választ még el attól az időpont­tól, amikor Budapesten megnyílik a VII. interparlamen­táris konferencia, amely hivatva van tanácskozásaival a nemzetközi béke állandósítására üdvös határozatokat hozni és iniciáló lépéseket megtenni. Az ezidei konferencia rendezésével a tavaly Hágá­ban egybegyűlt interparlamentáris kongresszus a m­a­gyar csoportot bízta meg, amely tudvalevőleg Széll Kálmán elnöklete alatt megalakult s már hetek óta igen buzgó tevékenységet fejt ki, hogy a konferenciára ideérkező külföldi politikusok minél fényesebb és minél szivélyesebb fogadtatásra találjanak. A magyar csoport titkárja, Pázmándy Dénes or­szággyűlési képviselő az egész parlamenti szünet alatt Budapesten tartózkodik, hogy a konferencia előkészíté­sére személyesen fejtse ki a legszorgalmasabb tevékeny­séget. A magyar képviselőház, által mellé osztott ház­nagyi titkárral, Dessewffy Arisztiddel egyetemben, n­ap­­ról-napra vagy száz levelet intéz a kontinens minden országába, hogy közvetetlen meghívásokat is intézzenek a külföldi parlamentek kimagasló­ alakjaihoz és ennek meg is van már a kellő sikere, mert eddig nemcsak

Next