Pesti Napló, 1898. január (49. évfolyam, 1-31. szám)

1898-01-01 / 1. szám

1 szám. Hapi Budapest, szombat PESTI NAPLÓI 4898. január 1, félre kellett tenni, mert elérkezvén az év vége, midőn az eddigi kvótaegyezmény a mai nappal lejár, a döntés tovább halaszt­ható nem volt. Hogy a kérdést másképp, mint az eddigi kvótaarány fentartása mellett meg­oldani nem lehetett, az természetes követ­kezménye annak, hogy a többi kiegyezési kérdésben, melyeknek miként leendő eldöntése a pénzügyi erőarányokra ki­hatással lehet, a régi állapot fog fen­nmaradni. Az ismeretes junku­m elvénél fogva tehát a kvótában sem volt változ­tatás tehető. Ilyesmit a királyi döntés ese­tére nem is várt s nem is várhatott senki. A kvótára vonatkozó döntéssel egy­idejűleg közli a hivatalos lap a delegációk határozatainak szentesítését is. E határoza­tokban kimondatik, hogy amennyiben az 1898. évre a magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt országok között a vámjövedelmek közösek marad­nak, ezeknek tiszta fölöslege a közös költ­ségekből levonandó lesz. Ha tehát az 1898. évre a vámjövedék bevételeinek a közös költségekre fordítása lehetetlenné tétetnék, ebből Magyarországra jelentékeny pénzügyi kár keletkeznék, amennyiben ez esetben az egész 158­3 milliónyi közös költséget a kvótaarány szerint kellene fedezni, holott az 54 milliónyi közös vám­­jövedéknek csak mintegy ötödrésze folyik be a magyar vámhivataloknál, míg a kö­zös költségekre való fordítás eseté­ben 31,4 százalékuk esik Magyarország javára. Ezt a körülményt az obstruáló ellenzék teljesen ignorálta, úgy hogy ha akciójával valóban véglegesen célt érne, ebből Magyarországnak már a vám­jövedék révén mintegy 7,8 millióra tehető kára keletkeznék. Az osztrák intézkedések. Az osztrák hivatalos lap mai számában közli a királyi kéziratot, mely a Kréfa-ügyben a döntést meghozza, nemkülönben császári rendeletet közöl, amely a 14. szakasz alapján a közgazdasági kiegyezés fentartását álla­pítja meg. A kvótáról szóló császári kézirat azonos szövegű azzal, amit a király Bánffy Dezső miniszterelnökhöz intézett. Különbség a kettő között csupán az, hogy a magyar miniszter­elnökhöz intézett kézirat első­sorban a magyar törvényeket idézi, az osztrák miniszter­­elnökhöz írt királyi kézirat pedig az osztrák törvényeket helyezi előtérbe. Azonkívül a Gautschnak szóló legfelsőbb írás a kvótát meg­határozza, a Bán­ffy Dezsőnek szóló pedig eldönti. A közgazdasági kiegyezés föntartásáról szóló császári rendelet szó szerinti szövegében így szól: Császári rendelet 1897. december 31-én a magyar korona országaival kötött vám- és keres­kedelmi­ szerződés határozmányainak ideiglenes fentar­­tásáról, a vámjövedék hováfordításáról és az Osztrák- Magyar Bankhoz való viszonyról. Az 1867-ik évi december 21-iki állami alap­törvény (Állami Törvénytár 141. szám) értelmében el­­rendelendőnek találom, hogy 1. A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és tartományok és a magyar korona országai közt az 1878. évi junius 27-iki törvény szerint megkötött és az 1887. évi május 21-iki törvény által meghosszabbí­tott és módosított vám- és kereskedelmi szerződés, az 1891. évi julius 25-iki, az 1892. évi augusztus 2-iki, az 1893. évi december 27-iki és 1897. február 27-ikei törvények által életbeléptetett további módosításokkal együtt, 1898. december 31-éig fentartatik. Erre az időtartamra a vámbevételek hováforditá­­sára vonatkozólag az 1887. évi május 21-iki törvény 1. szakaszának határozmánya marad érvényben. 2. §. Az 1887. év május 21-iki törvény érvényes­sége, az Osztrák-Ma­gyar Bank szabadalmának meg­hosszabbítására vonatkozólag, nemkülömben az 1890. évi junius 12-iki és az 1892. évi augusztus 2-iki tör­vények érvényessége 1898. évi december 31-éig fen­tartatik. Ezzel kapcsolatban az 1887. évi május 21-iki törvény hatálya, — amely által a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és tartományok kormánya föl­­hatalmaztatott, hogy az 1878. évi junius 27-iki törvény alapján, az Osztrák-Magyar Banknál lévő 80 milliónyi adósságra nézve a magyar kormánynyal új egyezséget kössön, —­ oly módon tartatik fönn, hogy az ezen törvény alapján kötött megegyezés határozmányai 1898. december 31-éig érvényben maradnak, ille­tőleg­ e megegyezés 3-ik cikkelye határozmányainak véghezvitele egy évre elhalasztatik. Ehez képest a pénzügyminiszter felhatalm­azta­­tik, hogy a szabadalom meghosszabbítása folytán az Osztrák-Magyar Bankkal a szükséges megegyezést hozza létre. 3. §. Mihelyt az 1898. év folyamán a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és tartományok s a magyar korona országai közt az 1. és 2. szakaszban megjelölt ügyekben a megegyezések hatályba lépnek; valamint abban az esetben is, ha ez ügyekre nézve a ma­gyar korona országaiban a mostani állapot, vagy a viszonosság nem tartatik fönn változatlanul, akkor egyéb rendelkezés fentartásával, az 1. és 2. §új-ban foglalt intézkedések hatályukat vesztik. 4. §. Jelen rendelet 1898. január 1-én lép életbe. Végrehajtásával az összminisztérium bizatik meg. Bécs, 1897. december 30.­­ Ferenc József, s. k. Gautsch, s. k., Welse,rsheimb, s. k., \Wittek, s. k., Böhm, s. k., Latour, s. k., Koerber, s, b., Buber, s. k., Bylandt, s. k„ Loebl, s. k. Budapest, december 31. Csend a pártkörökben. Az uj esztendő bevonulása pillanatnyi csöndet tudott terem­teni még a politikai pártokban, is, amelyek az utóbbi időben olyan hangosak és izgatottak voltak. Árván hagyták mindenek, erre a pár napra a politikai helyzet nagy kérdőjeleit — majd lesz idő tovább vitatásukra, ha három­napos szünete után megint megkezdi tanács­kozásait a képviselőház.“ A vidéken lakó kép­viselők hazautaztak, a Budapesten levők ünne­peltek ma este, tehát csend volt a pártkörök­ben. Akik kevesen ott voltak, azok is azt kon­statálták örömmel, milyen jól esik egy időre félrevonulni a most olyan forró és fárasztó politikai küzdőtérről. Holnap megint hangosak lesznek ugyan a klubok, de ez is csak a kölcsö­nös újévi üdvözlések örömzaja lesz. A szabad­elvű párt tagjainak élén Lukács Béla üdvözli báró Bánff­y Dezső miniszterelnököt; a nemzeti párt tagjai holnap délelőtt tíz órakor klubjuk­ban gyülekeznek, és gróf Apponyi Albertet, a párt vezérét meg Horánszky Nándor pártelnököt Bódossy Imre fogja üdvözölni; a Kossuth-párt élén Meszlény Lajos Kossuth Ferencet lakásán üdvözli, a néppárt pedig gróf Zichy Nándornak fogja újévi üdvözlését tolmácsolni. A szó­nok itt Molnár János prelátus lesz. Vasárnap este azután majdnem minden pártnak konfe­renciája lesz , és hétfőn a Házban megkez­dődnek a politika 1898. évi hétköznapjai. Karin összegyűlt Peking főterén és a Wacht am Rhein eléneklése mellett elégette copfját, a régi idők e barbár jelvényét. Aztán a hadügyminiszter Pa-Li-Ka-0 man­darin lakása elé vonultak és követelték, hogy ajánlja föl a koronát Henrik porosz királyi hercegnek. Peking, február 28. Henrik királyi herceg elfogadta a neki fölajánlott koronát. Április elsején, a­ kínai időszámítás szerint, a pekingi főként, a tibeti dalai láma jóváhagyásával kínai császárrá koronázza­ őt. * — Ez már valami! szóltak közbe néhá­­nyan a szimbolisták közül, akik feltűnően ro­­konszenveznek a nagy német nemzettesttel. A Henrik herceg diadalán érzett öröm­mámor még le sem csillapult teljesen, mikor a leány így folytatta felolvasását (még egyet fordítva az újságon). (*) Nemzeti Színház. Az igazgatóság az idén egy Blume­nthal-trilógiával fogja meglepni a közönséget. Régi óhajtása ugyanis a Nemzeti Színház törzsön­ös publikumának, hogy Blumenthal Oszkár,­ a berlini Sardou, ne fejezze be elmés bohóságait rövid öt felvo­násban, hanem írjon már egyszer egy három-négy estére terjedő bohózatot is, amelyben három-négy gene­ráció szőlte-fonja tovább az apák és nagyapák vicceit. Blumenthal e nagy munkát, amelyet egész Budapest épedve vár tőle, már vízkeresztkor megírja, úgy hogy a trilógia farsang utolsó napjain színre kerülhet, úgy Berlinben, mint a Nemzeti Színházban, ama helyen, amelyet Blumenthal, bizalmas körben, «igazi hazám»-» nak szokott nevezni. * Ez lesz a szezon nagy eseménye. De Lehöntan és Kadelburg sem maradnak el s a német bohózatok­ból egész kis bokrétával fog kedveskedni az igaz­gatóság. Érdekes lesz a belügyminiszteri ciklus is. Április havában, elsejétől harmincadikáig kizárólag olyan dara­bok kerülnek színre, amelyeket belügyminiszteri tiszt­­­­viselők írtak. Bosnyák Zoltán és Muzslai János két-két darabot írtak erre az alkalomra s maga Perczel Dezső is ígért egy lever de rideaut. Válság, palota-forradalmak nem lesznek többé. Eifonto­n a színészek, zsebükben az új szerződéssel, sokat fognak farsangolni. Májusban az egész Nemzeti Színház kiköltözik Gödöllőre, ahol a szabad ég alatt lesznek előadások. November havában a Nemzeti Színházat államo­sítani fogják s Horváth Zoltánt, miniszteri tanácsosi címmel, áthelyezik a központba, ahol a gyámügyeket fogja referálni. Az államosításkor a Nemzeti Színház összes tagjai megkapják a «méltóságos» címet. 1898. december 31-én gróf Festetics Andor, helyettes államtitkári címmel, még mindig igazgatója lesz a Nemzeti Színháznak. (*) Vígszínház. A Vígszínházban előadott tragédiák nagy sikere arra indítja a Vígszínház igazgatóságát, hogy lankadatlan erővel haladjon tovább a kitűzött irányban. Még a jövő évben sorra előadatja az összes klasszikusokat, a komorabb színezetű végzet-tragédiákat, nem felejtkezvén meg a könyfacsaró irodalom némely, másonnan már kimustrált jelességeiről sem. Az utóbbiak közül színre kerülnek: A molnár és gyermeke, Deborah, Paul Jones a kalóz és Lignerolles Lujza. A klasszikusok közül : Stuart Mária (Baán Nellivel), Lear király (Tapolczaival), Hamlet (Gyöngyi Izsóval), Phaedra (Niké Linával), Essex gróf (Hegedűssel). Továbbra is nagy súlyt fog helyezni a Vígszín­ház a külföldi vendégszereplésekre s nem fogja szem elől téveszteni azt a crescendot, amely az ilyen soro­zatos vendégjátékok sikerének egyik főtényezője. Ahogy a nagy birkózók vendégszereplése idején, először jött Masson s földhöz vágta egész Budapestet, majd jött Robinetti, s lázas háborúság után földhöz teremtette Massont, majd Pu­lasinszki, aki legyűrte Massont és Robinettit, azonképpen a Vígszínház vendégszereplési ciklusaiban is meglesz a kellő művészeti fokozás. Immár túl vagyunk Salvinin, sőt Zacconin is, aki földhöz vágta Salvinit, de jönnek: Tina di Lorenzo, aki a kis ujjával a földhöz teremti Zacconit, majd Emanuelli, aki­ lefújja Tina di Lorenzot, s végül Novelli, aki a földhöz vág mindenkit. A Vígszínház nem olyan oktalan, hogy mindjárt Novellit hozza Budapestre. A Vígszínház a nyári szünet előtt néhány estén színre fog hozni vidám darabokat is. —­ Hopp, szólt most közbe valaki, — hiszen (ha csakugyan elhiszszük, hogy ma augusztus 21-ik­e van), e héten futottak a Szent István­­díjért a monarkia lovai. Elvégre nem árt, ha már most, Szilveszter éjjelén megtudjuk a győztes állat nevét. Itt az ideje, hogy végre egy magyar újságíró sprengolja a totalizator pénztárát. A clairvoyance-os leány még egyet for­­dított a képzeletbeli Pesti Napló­n, s miköz­ben Lukács, a sztenográfus, lázasan jegyzett, folyékonyan olvasta a következőket: SPORT. Hableány. — Saját tudósitónktól. — Budapest, 1898. augusztus 18. A bölcs Akiba tévedett. Van még uj a nap alatt. Hableány, az utolsó lóvasúti ló, amely még az ó-kor­ból maradt ránk, megnyerte a Szent István-dijat, ame­lyet Tokiók, Dornröschenek nyertek meg. Elképed az ember ennek hallatára, de bele kell nyugodni. Tíz hoszszal föltartva első, mondja a bírói ítélet, így tehát haboznunk nem lehet. Ki ülte a vén szürkét ? ... A válasz igen termé­szetes. A lovat Sharpe Franke ülte. Általános kacaj kisérte Hableány nyergelését, mert a nagy szürke igazán szánandó formát mutatott. Annál nagyobb elragadtatást keltett Inaska for­mája. A Butters­men volt a verseny favoritja, de sokan fogadták Gombát is, amely igen tetszetős volt nyereg alatt. Inaskán és Gombán kívül sokan fogadták Szikrát is, mert Milne-ék sokat beszéltek róla, míg Hableány­ra csak egyetlen egy ember tett. Sima start után Osiris, mely Gomba iramgyor­­sítója volt, állott az élre és heves paceban vezetett a víztoronyig. Mögötte futott Gomba, majd I­aska, azután Szikra futott egy vonalban Bébé­vel, míg a mezőnyt Hableány zárta be, így értek az egyeneshez, ahol előre tört Gomba, de csak egy pillanatra, mert a másik pillanatban már lefogta I­aska. — Hyams! . . . Nyer, ahogy akar, harsogták, a tribünön. Azonban általános bámulatra a távoszlop­nál előre tör Hableány, elhagyja a vezetőt és tíz hosz­szal feltartva beérkezik elsőnek, 1898 munkája. Mialatt a képviselőház­ban az önálló rendezkedésről szóló törvény­­javaslatról folyt a hosszú vita, a tárgyalásra kész egyéb ügyek egész sora halmozódott­ össze. A napirenden lévő javaslaton kívül ezek lesznek majd az 1898. esztendő első törvény­hozási teendői. Legsürgősebb a munkások és munkaadók jogviszonyáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, amiből még a részletes tárgyalás van hátra, mert általánosságban a Ház majd­nem egyhangúlag elfogadta már a javaslatot Tárgyalásra vár továbbá a konzuli illetékek sza­­­bályozásáról szóló törvényjavaslat, az újonco­k megajánlásáról szóló javaslat; ez utóbbi már a nyári obstrukció óta vár elintézésre, most el 'sz­zel a javaslattal együtt fogják tárgyalni a­z egyéves önkéntesek tisztivizsgájának eredmé­nyéről és a hadseregben meg a honvédségnél­l előfordult öngyilkosságokról szóló jelentése­­­ket. Újból a Ház elé kerül a község- és egyé­b helynevekről szóló törvényjavaslat is, mert 11 képviselőháztól letárgyalt javaslaton módosítást ejtett a főrendiház.­­ A háznagynak a pártok elhelyezéséről szóló jelentésén kívül végre

Next