Pesti Napló, 1898. június (49. évfolyam, 150-179. szám)
1898-06-01 / 150. szám
8 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1898. junius 1. 150. nak a sugaraiban sütkérezik régóta a francia nemzet s igy lesz ezentúl még nagyobb mértékben, mint eddig, mert a Kuba miatti háború kiélesitette a tengeri nagyhatalmak közt, különösen az Angliával szemben fennálló ellentéteket. Egy örvendetes van ebben a dologban, az, hogy a kontinentális háború veszedelme ma egyáltalán ki van zárva, mert a francia nemzet szeme ma nem a Vogézek szorosán, hanem Kelet- Ázsián és a Niger folyam vidékén és Marokkón csügg. Jellemző, hogy Faure elnök egy szóval sem érintette a «revanche» gondolatát, pedig erre annyira kéznél volt az alkalom. Ellenkezőleg, a békét dicsőítette; igaz, hogy e mellett a francia érdekek megvédését is hangsúlyozta. De mindenki tudja, hogy azok a francia érdekek, melyekre célzott, az Európán kívüli világrészekben vannak. Ezenkívül Faure az 1900-ik kiállítást, mint a béke nagy ünnepét dicsőítette, s munkára, békés versenyre intette a franciákat. A francia politika csupán a külügyek terén bírt az utóbbi években sikert felmutatni. Ezen a téren legkevésbbé várható változás s azért maradni fog a mostani kabinet, támaszkodva ugyanazokra az elemekre, melyekre eddig támaszkodott. Egy dolog azonban feltűnően kimagaslik Faure mai beszédéből, ez az Egyesült Államokkal való barátságos viszony feltűnő kiemelése. Franciaország a kereskedelmi politika terén kiegyezett Mac Kinley ultra-védvámos kormányával s ezt Faure mint nagy eredményt hirdeti világgá. Ezzel szétfoszlanakazok a remények, hogy Franciaország segítségére lesz Spanyolországnak az amerikaiak ellen. Franciaország sorsára hagyja Spanyolországot, írni azonban nem jelenti azt, hogy ha majd a háború után az osztozkodásról, hatalmi körök új elhatárolásáról lesz szó, hogy akkor Franciaország nem fogja érvényesíteni a maga igényeit, elkük mélyében egy eddig ismeretlen érzés támadt, amelyben semmi sem volt abból az édes szeretetből, ahogyan eddig szerették egymást. Egyszerre egészen másnak látták magukat, mint eddigelé; mindegyikük a másikában meglátta a maga hervadását, megtudta, hogy letűnt számukra minden reménysugár, csak éppen az az egy nem, és mindegyikük a másikában egy új lényt smert meg, a szerető testvér helyett az elszánt, harcra kész, fegyveres vetélytársnőt. És homályos sejtés derengett lelkükben, hogy egymás ellen kell harcra telniök. II. És miközben a kegyetlen természet, szinte anélkül, hogy tudták volna, ellenfelekké tette őket, akik eddig a legbensőbb szeretettel szerették egymást, mindegyikük összeszedte egész valójának minden erejét, kicsalta lénye legbelsejéből legrettegettebb, legtitkosabb bájait és arcuknak és megérett szűzi testüknek minden vonásán kifejeződött nyomatékosan, ősi valójában saját énjök, mintha mindegyikük ebben az órában tudatára ébredt volna szépségének, egyéniségének. Szavakat, amely ezt az érzést kifejezte volna, de még fogalmakat sem, amely csak gondolatban is világos képet nyújtott volna róla, nem találtak. De a költő leolvashatta volna ezeket a szavakat, ezeket a gondolatokat szemükről, mozdulataikról, formás tagjaikról. Budapest, május 11. Új törvényjavaslatok. A képviselőház holnap, szerdán déli tizenkét órakor formális ülést tart, amelynek minden valószínűség szerint jelentős eseménye lesz: a pénzügyminiszter be fogja nyújtani a szeszadóra, a söradóra és cukoradóra vonatkozó új törvényjavaslatokat. E javaslatokat, amelyek közes benyújtását és nagy fontosságát már jeleztük, az összes politikai körökben nagy érdeklődéssel várják. Mint bécsi tudósítónk telefonozza, a reichsrath holnapi ülésén az osztrák kormány is beterjeszti a sör-, szesz- és cukorfogyasztási adók ügyében a maga javaslatait. Tudósítónk az osztrák javaslatok tartalmáról a következőket jelenti: Ami a cukoradót illeti, a törvényjavaslat minden métermázsára hat forint adópótlékot vet ki; ez az eddigi adóeredményt tizenöt millió forinttal növeli. Bilinszki már szintén beterjesztett ilyenfajta törvényjavaslatot, de míg az ő javaslata az édes likőrre hektoliterenkint 2 forint, cukorkákra métermázsánkint 5 forint és csokoládéra métermázsánkint 8 és fél forint adópótlékot vetett ki, Kaid pénzügyminiszter 6 forintos egységes adópótlékot tervez és a pótlék alá kerülő élvezeti cikkek közé vonja a kakaótartalmú anyagokat is. Az elárusítási illeték alapjául szolgáló cukortartalom kiszámítása rendeleti úton fog megtörténni. A törvényjavaslat megokolása szerint Kaizl pénzügymminiszter az új adópótlék tizenötmillióforintnyi jövedelméből tizenegy és fél milliót a hivatalnoki fizetéseknek, három és fél milliót a szolgai fizetéseknek javítására fog fordítani, egy millióval a kincstári vámoknak, két és fél millióval a hírlap- és naptárbélyegnek eltörléséből származó jövedelemcsökkenését pótolja. Ami ezekre a célokra az adópótlékból nem telik, vagyis a hiányzó három és fél milliót a folyó bevételekből szándékozik fedezni. A hírlap- és naptárbélyeg eltörléséről szóló törvényjavaslatot szintén holnap terjesztik a reichsrath elé. . Ez Ausztriára nagy vívmányt jelent, és az osztrák sajtónak nagy előnyére fog szolgálni a magyar sajtóval szemben, amely utóbbira a hirdetési bélyegdíj még mindig nyomasztóan nehezedik. Ez az osztrák törvény 1899. január elsején lépne életbe, míg az új cukoradópótlékról való törvény már ez év augusztus elsején, mégpedig — minthogy a javaslat parlamentáris elintézésére nem lehet gondolni — császári rendeletid. A nyilvános betegápolás és az iparosok. Ma délután az Országos Iparegyesület összes szakosztályai, lovag Fáik Zsigmond elnöklésével együttes ülést tartottak, amelyen a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslattal foglalkoztak. Miután dr. Horváth János a javaslatot ismertette, Gelléri Mór igazgató fejtette ki azokat a szempontokat, melyek kívánatossá teszik, hogy az egyesület a javaslat egyes intézkedései ellen állást foglaljon; egyúttal előterjesztette Thák Endre alelnök kiegészítő javaslatát, amelynek célja a betegápolás ügyének méltányosabb alapon való rendezése. Eszerint a betegsegítő pénztári járulékot fizető iparosokat fölmentenék az új pótadó fizetése alól. Dr. Horváth János a betegsegítő pénztárak álláspontját s a kerületi betegsegítő pénztárak központi bizottságának, valamint a betegpénztári szakosztálynak javaslatai ismertette. A szakosztályok egyhangúlag elfogadták az előadók javaslatait s elhatározták, hogy ezek értelmében szerkesztendő kérvényt intézzen az egyesület a képviselőházhoz a törvényjavaslat módosítása végett. A reichsrab megnyitása A delegáció tárgyalásai által okozott hosszú szünet után az osztrák parlament holnap ismét megkezdi üléseit, melyek, hír szerint, legalább június 18-áig fognak tartani. Jól értesült körökben, mint nekünk Bécsből telegrafálják, gróf Thun miniszterelnök föltétlenül ragaszkodik ehez a terminushoz és még akkor sem napoltatja el a reichrathot, ha a gráci községtanács feloszlatása miatt — talán már a megnyitó ülésen is — viharos botrányok fognak támadni. A helyzetet nagyon jellemzi, hogy elegen akadnak, akik Thun sikerének tekintik a legutolsó budapesti kiegyezési konferenciák megállapodását, mely szerint «az osztrák kormány a kiegyezési javaslatok bizottsági tárgyalását szeptemberben fogja eszközöltetni.» Még többen azonban ezt a megállapodást a magyar kormány ultimátumának tekintik és úgy vélekednek, hogy Thunnak még szeptemberig ideje van arra, hogy az osztrák parlamentet a kiegyezési javaslatok tárgyalására képessé tegye. Ha ez nem sikerül, amit nagyon valószínűnek tartanak, akkor a Thun-kabinetnek már igen rioód lesz az élete. Az önálló vámterület mellett. DebrnoMMt telegrafálják. * A debreceni függetlenségi párt az önálló vámterület mellett június második felben népgyűlést tart, melyre Kossuth Ferencet és Thaly Kálmánt is Debrecenbe várják. Pártérteezlet. A függetlenségi és 48-as párt június 6-án, délelőtt 10 órakor értekezletet tart, Kossuth Ferenc elnöklése mellett, tattal figyelni arra is, amit eszem fölfogni egészen nem képes. «Én vagyok az, aki figyelné, csik áítjá és hallgatná. «Én nyitva tartom a szememet sorig és fölfelé szegzem pillantásomat a magasba, mert szempilláim könnyűek. «Én gyorsan teljesítek minden paranceot és tudok járni minden ösvényen, mert lábam könnyű és nyakam hajlékony. Tüske engem R még nem vérez, sem a hegyes kövecskék, mikor azért vagyok útban, hogy szerelmesemet szolgáljam. Ajkamról semmi sem hangzik el könnyedébben és édesebben, mint ez a szó: Ámen... legyen meg a te akaratod, én uram és parancsolom.» «Szenvedek — igy gondolkodott Ludmilla. — Erőim túltengenek és hasztalanul emésztődnek bennem. Olyan vagyok, mint a sziklabérc, mely tanyán hever a hegység tetején, holott királyi vár ékesíthetné ormát, benne a világ összes kincseivel. «Az én szivem nem fárad el, nem lankad el. Az emberiség minden fájdalma mag nem akaszthatja dobogását, az öröm legvadabb vihara meg nem törheti. A szomjazóknak egész nemzedéke olthatná szomjúságát szerelmem forrásán, anélkül, hogy kiapaszthatnák, ó, mert kényszerit a sors ezekre az apró kötelességekre, erre a félkínlódásra! Miért nem rótja rám a legnagyobb kötelmet, a legnagyobb föladatot, a végtelen fájdalmat, amelyre vágyódik a lelkem! «Az erős férfiút, aki szeretne és akit szeressem magam valakinek teljesen, — Így szólott magában Cecilia, amint ölében nyugvó fehér munkájáról fölpillantott az esthajnali pírban égő mennyboltozatra. —Nem adhatok boldogságot senkinek, csak annak, aki magában hordja azt. De nincs oly teremtmény a földön, aki úgy odaadná magát, egészen és örökre a győzőnek, a férfiúnak, mint én .. . «Igen. Végtelen vágyódás él bennem, hogy alázatos szolgálója legyek valakinek. Olthatatlan sóvárgás emészti lelkemet, hogy odaadjam magam egy lénynek, aki erősebb, aki fenköltebb szellemű, mint én; hogy szinte beleolvadjak az ő akaratába, hogy, mint valami áldozat, elégjek lelkének lángjaiban. «Irigylem mind a gyönge alkotásokat, amelyeket tovasodor a hatalmas áradat, a dühöngő vihar. Irigylem az esőcsöppet, mely az ég magasából belehull a tengerbe, a faleveleket, melyeket magával ragad az örvénylő őszi szélvész. Az én lelkem olyan, mint a falevél, olyan mint az esőcsöpp, — ki fogadja magába, ki ragadja magával az én lelkemet ? «És ha ő, a férfi, talán szomorú volna, én nem — ah — nem tudnám vigasztalni. De csöndes tekintetem ott pihenne mindig az arcán, hogy kikémleljem lénye legbelsejében, hol lehetne új reményt fakasztani. A szavakat talán nem találnám, melyek uj reményeket keltenének szivében, de senki a világon nem tudna oly kitartón, oly híven hallgatni a leghalkabb szóra, mely a szerető férfi ajkáról elröppen, nem tudna oly áli «Valami végtelen vágy rezdül meg a szívemben, hogy odaadó szolgálóként alá