Pesti Napló, 1898. június (49. évfolyam, 150-179. szám)

1898-06-01 / 150. szám

160. szám. Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1808. junius 11 . Az osztrák kvótabizottság. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon. Az osztrák kvótabizottság holnap­után ülést tart. Az ülésen kijelölik a bizottságnak azt a két tagját, akik a magyar kvótabizottság ki­küldötteivel szóbeli tárgyalásokat fognak folytatni. Az igazságügyi orvosi tanács ügyrendje, Korányi Frigyes egyetemi tanár, az igazságügyi orvosi tanács elnöke, a minap a tanács ülésén az ügyrendnek küszöbön álló módosításáról tett jelen­tést. Az elnök ugyanis azt az előterjesztést tette az igazságügyminiszternek, hogy ezentúl — nagyobb tökéletesség és nyomaték kedvéért — a tanácsnak tudományszakok szerint csoportosítva kellene elin­téznie a törvényszéki orvosi felülvéleményezés végett hozzá utalt ügyeket. E célból ajánlatos lenne az ügyrendet aként módosítani, hogy a vélemény­­adás két hétre szabott határidejét az elnök meg­hosszabbíthassa három hétre s hogy az elnök egy­­egy évre jelölhesse ki az egyes tárgyak szak­előadóit, külön-külön csoportokat alakítva minden tudományszakba vágó ügy tárgyalására. A miniszter tíz előterjesztést elfogadta és kijelentette, hogy az ügyrend módosításait, melyről a tanács indítványait írásban is felterjeszti, ideiglenesen életbe lépteti. Ha azután a módosítás a gyakorlatban is beválik, ál­landóvá fogják tenni. Beszámoló: Veszprémből telegrafálják, hogy C­urgly Sándor, az enyingi kerület képviselője, ma megkezdte beszámoló körútját. Tegnap Papkeszin volt, ahol nagy lelkesedéssel fogadták, bár érkezése előre jelezve nem volt. Purgly részletesen beszámolt a parlament működéséről.Legközelebb Lajos-Komárom­­ban tart beszámolót. Lepsényi képviselő ügye. A néppártnak el­határozott szándéka, hogy Lepsényi Miklósnak az utcán képviselőtársaitól való bántalmazását a kép­viselőház elé viszi; nem a bántalmazottnak személye viszi őket erre, — mondják a néppártiak — hanem a képviselőház megsértett tekintélye; ezt akarják a Házban szóvá tenni, egészen Lepsényire bízva, hogy az ügy személyes részét tetszése szerint elintézze. "A párt június 5-ére tervezte konferenciáját ebben az ügyben, hogy tanácskozzék eljárása módjáról, a pártközi akcióról és a június 6-iki ülésen való teen­dőkről. De közbejött az, hogy váratlanul már holnap formális ülése lesz a Háznak és — mint halljuk — a néppártiak közt fölmerült a kérdés, ne használják-e fel már ezt a legelső alkalmat az ügynek szóvátételére; úgy halljuk, a pártnak meg­bízott tagjai ebben a kérdésben holnap ülés előtt okvetetlenü­l fölkeresik az elnököt és e megbeszélés eredménye szerint esetleg már holnap lesz napirend előtt felszólalás.­­ A függetlenségi párton a Lep­sényi esete után egyelőre napirendre tértek a Kossuth-gyalázók ügye fölött; további eljárását ez a párt függővé teszi azoktól az intézkedésektől, melyeket a néppárt június 5-iki értekezletén, vagy esetleg holnap fog tenni. A függetlenségi párti kép­viselők, így jelenti ezt a Pol. Ért., el vannak rá határozva, hogy a néppárt minden megtorló akció­ját tőlük telhetően meghiúsítsák; ha az ügyet a képviselőház elé is viszik, a függetlenségi párti képviselőknek erre az a feleletük, hogy «ott leszünk!» . A letenyei választókerület választói egyhangúlag szégyenérzetüket fejezték ki, hogy Lepsényi Miklós a képviselőjük és kérvényt külde­nek a képviselőházhoz, hogy a társadalmi tisztesség és a nemzeti becsület érdekében Lepsényit zárja ki. remnék, lángra gyújtanám, föllelkesíteném a legmagasztosabb tettre, felragadnám mesés magasságba, oda, ahol a nap tüze ég ; ki­kutatnám valójának mélyében valamennyi ott elrejtve szunnyadó erőit, mint a nemes ércet a bánya ereiben. A gyönge, a bátor­talan pedig, aki maga sincs tisztában ön­magával, az én oldalamon­ öntudatossá, erőssé válnék. Aki sötétben jár és nem lát, annak fáklyát gyújtanék, hogy bevilágítsam ösvé­nyét, míg célhoz ér. Aki fáradtan, sebekkel borítva térne vissza a harcból, ha én ápol­nám őt, csakhamar ismét kivonulna a küz­delembe gyógyultan, új erőben. «Bennem megvan az a két tehetség, amely az életet ki tudja nyújtani a végtelen­ségig, mely túlélni engedi azt a halál illúzióján is. Mert én nem félek a fájda­lomtól és gondolataimon, érzéseimen az örökkévalóság pecsétje van. És fogva tartja lelkemet egy végtelen sóvárgós hogy anyává legyek, hogy gyermeket szüljek. Álmomban egyszer egész éjszaka egy gyermek bölcsője felett virrasztottam és mig kicsike teste, amint ott aludt, nyugodt lélekzetével emel­kedett és lehorpadt, kezemben tartottam a lelkét s ez olyan volt, mint a kristály­­kehely. És dagadott a keblem csudás sej­tésektől.» «Én, igy szólott Prisca — végigvezetném szerelmesemet az élet virágos ösvényein, ragyogó tengerein. Mint a tarka pille, röpködnék előtte, körötte ujjain, virág­esőt hullatnék a lelkére. Aki ajkaimat érintené, boldog mámor szállana meg azt letűnne mögötte az éjszaka és örök hajnal mosolyogna elébe. Ó, akit én szeretni fo­gok, azt követem a mámor minden magas­latára és minden mélységébe, mert könnyű­­lábú vagyok és ment a szivem minden bu­­bánatos érzéstől. Jöjj, én szerelmesem, ha velem tartasz, olyan leszesz, mint a király és az egész mindenség leborul előtted. «Életre keltek én minden élettelent, életet lehelek a kőbe, téli hó idején is ta­vaszi virág virul ki nekem és ha sűrű köd burkolja be a földet, egy intésemre kisüt a napsugár és kiragyog a hold, meg vala­mennyi csillag, de te neked velem kell lenned. «Akit kezemmel érintek, az örökre el­felejti bű­báját, a csüggedt madárkának is, mikor már-már álomra hajtja fejecskéjét, van számomra még egy dala. Futva mene­külnek én előlem a poklok mélységének kisértetei. Jöjj, ó én szerelmesem, meg­­tanu­lak az életre, megtanu­lak az örökké tartó mosolygásra.» Így beszélt a három leány lelke, így beszéltek szemeik, mozdulataik és megérett testüknek minden vonása. Minden elképzel­hető lehetőség derengve gyuladt ki lelkük­ben és fölfelé tört, hogy valóra váljék. Mögöt­tük terpeszkedett a ház sötéten és élettele­nül. Odahallatszott a kertből a szökőkút egyhangú csobogása. III. Ő megjött. Mindegyikük olyannak találta, ahogy álmában elképzelte; olyannak, mint-; azelőtt volt, de mégis büszkébbnek, bátrabb­nak, férfiasabbnak. Beszélt nekik arról hogy miképp töltötte napjait az idegenben és a fővárosban, és ők arra gondoltak Vajjon melyikünk lesz a kiválasztott? Anyjuk is közibük jött egy órácskára Tolószéken hozták a szobába s ott ették egyszerü estebédjüket is. És az anyjuk be­szélt az elmúlt időkről és beszélt az ő halottjáról, meg elveszettjeiről. Aztán pedig hirtelen erőt vett rajta sorvasztó betegsé­gének fájdalma, vissza kellett vinniök szo­bájába, kórágyára és Cecilia mellette ma­radt. A férfi még egy órahosszat ült együtt a másik kettővel. De beszélgetésük meg­megakadt és nehéz szomorúság fogta el szívüket. A komor, magas teremben az egyetlen lámpa szegényes világításánál az élet színei elfakultak a leányok orcáin, hervadtnak fáradtnak látszottak. És a férfi úgy érezte, mintha a halál lehellete szállana lelkére, mintha őszi levelek hullását hallaná. — Szegény leányok! szólt aztán, amikor magára maradt a kopár vendégszobában és az ablaknál állva, kitekintett a világos éjsza­kába. — Szegény leányok! Itt kell elvirul­­niok, elhervadniok. Mert ugyan ki venné el őket? Kár értük, olyan jó­ leányok. Aztán pedig szivarra gyújtott és gondol­kozott, miféle ürügy alatt lehetne eltávozni erről a szomorú helyről, még pedig mentül előbb. Az uj polgári törvénykönyv. — Az Özvegy jogai. — Budapest, május 31. A magyar általános polgári törvénykönyvet készítő bizottság e hónap 28-ikán Erdély Sán­dor igazságügyminiszter elnöklésével tartotta ki­lencedik teljes ülését, amelyen ezt a kérdést ▼itatták meg: «Az özvegyi haszonélvezet mely alakban és milyen terjedelemben tartassék fenn és kiterjesztessék-e a férjre is ? Dr. Schivarz Gusztávnak, mint az örökösödési jog szerkesztőjének és előadójának álláspontja, hogy az özvegyi jognak mai jogunkban fennálló alapgon­dolata fentartandó és oly vagyonnál, melyet az özvegy nő tulajdonul nem örököl, a haszonélvezet az özvegy javára biztosítandó. Az özvegyi jogot sem a rokonok, sem a leszármazottak által nem engedné korlátoztatni. E helyett az özvegyi haszon­­élvezetet a leszármazók érdekében más nevezetes megszorításnak kívánja alávetni: annak, hogy amint a gyermekek nagykorúságukat elérik, az örök­ségnek felerésze az özvegyi haszonélvezet alól telje­sen felszabadul s csak a másik fele marad az özvegy­nél. Kiterjeszteni kívánja az özvegyi haszonélvezetet egész terjedelmében a férjre is neje halála után, mert a férjre ugyanazok a méltányossági okok vannak. Azokban a ma már nem éppen szokatlan esetekben (kivált a honorad­or-osztálynál), amelyek­ben a nő vagyona képezi a házastársak társadalmi helyzetének vagyoni alapját, igazságtalan ,a férj helyzetét nejének végrendelet hátrahagyása nélkül való elhalálozásával olyképp súlyosítani, hogy tár­sadalmi állásának létalapját tőle elvonjuk; az el­hunytról fel kell tételezni, hogy hitvesét a társa­dalmi élet ugyanazon fokán kívánta meghagyni, melyen együtt éltek. Oberschall Adolf kúriai tanácselnök helyesli, hogy a mai jog álláspontját vegyék kiindulási alapul. A mai jog álláspontjának azonban azt a rendezést tartja megfelelőbbnek, hogy az özvegyi jog kiszabá­sánál a gyermekek száma is vétessék figyelembe. A túlélő férjet semmi esetre sem részesítené özvegyi jogban, mert nem tartja megegyeztethetőnek a férj­nek a családban elfoglalt állásával, hogy neje va­gyonából állásához mért tartást özvegyi jog címén követelhessen.­­ Sághy Gyula az özvegyi haszon­­élvezetnek a férjre való kiterjesztését ellenzi, azon­ban ha a nő­ tartási kötelezettségét a férjre nézve is elismernék, addig menne el, hogy a férj teljes vagyontalanság és keresetképtelenség esetén neje hagyatékából megfelelő tartásban részesüljön.­­ Nagy Ferenc a nő özvegyi jogát lényegében fentartandó­­nak véli némi javítással úgy, hogy a mai arbitrarius megállapítás ingadozása megszűnjék. Az előadónak azt a javaslatát, hogy a haszonélvezet felére való szorítása miatt rendszerint követendő szabály föl­­állíttassék, elfogadja, de a korlátozási jogot a szü­lőknek is megadná. Vavrik Béla kúriai tanácselnök a nő özvegyi joga tekintetében teljes mértékben fentartaná a régi magyar jogot. A teljes hagyaték haszonélvezetének korlátozását azonban a rokonoknak általában meg­engedné. Györy Elek az özvegyi jogot mai alakjában és terjedelmében kívánja fentartani. Az özvegyi jogot csak a lemenők korlátozzák, a férjre pedig az öz­vegyi haszonélvezetet semmi esetre se terjeszszék ki.­­ Dr. Sipőcz László árvaszéki elnök szerint a mai jog javítására szükség van, nehogy az özvegyi jog a gyermekek boldogulásnak akadálya legyen, a korrektúrát a korlátozási jog nyújtja, amelyet nem­csak a gyermekeknek, hanem az ő érdekükben a hatóságoknak is megadna. A férj haszonélvezetét illetőleg azoknak véleményéhez csatlakozik, akik azt csak a tartás esetében (vagyontalanság és ke­resetképtelenség) adnák meg. Ádám András kúriai bíró szintén fentartandónak mondja az özvegyi jogot és pedig csupán az özvegy nő, nem pedig az özvegy férj javára. Köves György és dr. Thirring Lajos felszólalása után Schwarz Gusztáv konstatálja, hogy a bizottság a lényegben az özvegyi jognak, mint haszonélvezet­nek megállapításában egyetért. Azt hiszi, hogy a mai állapot nehézségeit javaslata jól oldja meg; és inkább csak technikai változtatás, mely alapgondola­tot éppen nem érint. A férj haszonélvezete haza viszonyaink között úl, de mégis megfelel a házas­társi viszonynak és jogfejlődésünknek; utal a kül­földi és hazai irodalomra, ahol e gondolat befoga­dásra talált és mindenütt hódított — Lányi Bertalan miniszteri tanácsos szerint a kérdésben két ellenté­tes elvi felfogás áll szemben. Az egyik az előadó, mely szerint az özvegyi jog tulajdonképpen a hit­vesi öröklés egy formája; a másik álláspont pedig az, hogy az özvegyi jogban a férjet nejével szem­ben terhelő tartási és ellátási kötelezettség valósu meg. A kérdés megoldásáról a bizottság legközelebb fog tanácskozni.

Next