Pesti Napló, 1899. január (50. évfolyam, 1-31. szám)

1899-01-01 / 1. szám

2 Budapest, vasárnap PESTJI NAPLÓ, 1899. január 1. 1. szám. szemléljük és bíráljuk a mai napnak politikai eseményeit is. Elfordulunk a pártok gyűlölködésétől és jóhiszemű, de szerintünk végzetes harcaiknak nem szegődhetünk prámasszává. Bár úgyszólván minden számunk megjelenésével magunkra vonjuk a pártok neheztelését, némelykor a hozzánk máskülönben legközelebb állókét is, leszámolunk vele, mert hűtlenek és méltatlanok lennénk elődeinkhez és elhalt vezéreinkhez, ha ebben az ádáz viszályban pártokat képviselnénk, nem pedig a nemzeti érzületet. Helyt fogunk állani bármi sors alatt azért, ami egyedül méltó arra, hogy férfiak, magyarok és iők rátegyék életüket és nyugalmukat: a nemzet alkotmányáért, becsületéért és szabadságáért. Mi nem vagyunk és nem lehetünk a sorsnak oly kiválasztottjai, mint voltak elődeink a nagy korszakban, kik egy egységes nemzet előtt leborulhattak. De kötelességeinken ez nem változtat. Hazafiságunk, fajszeretetünk, kötelességtudásunk éppen olyan erős, éppen olyan megtántoríthatatlan, mint azoké, akik előttünk ezen a helyen végezték a becsületes publicistika nehéz és felelősséggel terhes munkáját. Fogyatékos erőnket pótolja az ő példájuk és a mi erős elhatározásunk. Becsületbe vágó kötelességnek ismerjük, hogy hagyatékuk a mi kezünkön is gyarapodjék. Ezzel az elhatározással indulunk neki a második félszázadnak. Csak amíg e mellett megmaradunk és amíg ezt az elhatározást híven követjük, addig támogasson bennünket a nagy magyar közönség. a pénzügyminiszter előterjesztette a kincstár aranykészleteinek a legutóbbi bizottsági ülés óta való havonkénti álladékéról s az aranykészletei, elhelyezéseiről szerkesztett kimutatásokat. Ezen kimutatások tudomásul vétele után a bizottság helyszíni szemlét tartott a központi állampénztárban elhelyezett aranykészleteken s azokat rendben levőknek találván, a bizottság pecsétjével újabb zár alá helyezte. Ezzel az ülés véget ért. gr- ‘ ’■ :----..............................—---------------------- Budapest, december 31. A valuta-ellenőrző bizottság ülése. A valutarendezés céljából beszerzett aranykészleteket ellenőrző országos bizottság Széll Kálmán elnöklésével ma a pénzügyminisztériumban ülést tartott, melyen Ruhadivatok emléke. — A Festi Napló eredeti tárcája. — Irta: Simonyi Zsigmond. Az anekdota szerint azt mondta az egyszeri meggazdagodott paraszt: «Furcsa világ ! Az én időmben a kurta dolmányt hittük bondsúrnak, most meg a gyerekeim köszönnek igy, ha a francia mesterüknek mondanak jónapot.» Tényleg ma is bondsur, bandsur a dolmányforma kurta kabát, vagy bekecs neve a hevesi és kunsági nép jórészénél. Pedig ezt az uraságoktól levetett ruhadivatot a párisiak szeszélye nevezte el századunk elején bonjour-nak. Hasonló a spencer, spenzer története, melyet az angol divat urai neveztek el Spencer lordról. Ez az úri szó is megtetszett a népnek s némely vidéken maiglan megőrizték : az udvarhelyi székelyek pencel-nek, Baranyában hol bemernek, hol pedig pánzcélnak mondják a vágott derekú vászonréklit! Egy ilyen nyugat-európai divatszóval furcsán járt Jókai Mór az ő Leventéjében. Ott egy ősmagyar nőszemély feszes szarvasbőr bálidéban lép föl. Jókai ezt a szót, melyet a népies szók között talált, nyilván valami ősmagyar kifejezésnek tartja, pedig hát nem egyéb, mint a francia palotát, de a mi népünkhöz német alakról került, mely a p és b, tó s d hangok közt nehezen tud külömbséget tenni! Valamennyi ruhaszavunk közt talán legérdekesebb a viganó. Ez látszólag a vig szó származéka; önkénytelen is vigságra, fényűzésre gondolunk, ha viganót hallunk emlegetni. Az Akadémia úgynevezett nagy szótára azt mondja róla: «Női hosszú felső ruha, melynek dereka és alja egy végben van kiszabva és összevarrva. Köznépies nyelven urias, fényűzési, divatos női öltözék. Hej viganó, viganó, Nincsen kenyérnek való. Adjuk el a viganót, Vegyünk kenyérnek valót. (Népies gúnydal.) Viganóban jár, úriasszonyi, városi divat szerint öltözik.» — Gyulai Pál költeményében a gonosz mostohának Patyolat az inge válla, Viganója piros bársony. Pedig ez a szép szó se nem régi, se nem a víg családhoz tartozó. Már a nagy szótár is igy szól: «Eredetileg talán Wigan várostól, mely számos gyapotgyárairól és gyártmányairól nevezetes, és ezen gyártmányokról terjedhetett el a név hazánkba is. Némelyek szerint idegen személynév.» Ebből az utolsó megjegyzésből látszik, hogy a nagy szótár szerkesztői az első ötletüknél helyesebb magyarázatot is olvastak valahol, kár, hogy nem mondják meg, holott talán megtalálnánk a teljesen kielégítő megfejtést, így azonban meg kell elégednem azzal, hogy egy pikáns megjegyzést idézzek Stendhalnak, a híres regényírónak, De Vamour című könyvéből (Páris, 1857., 37. 1. jegyz.): «A Vienne en 1788 madame Vigand, danseuse, la femme á la mode, était grosse, et les dames portérent Mentet des petits ventres á la Vigand.» Ebből mit következtethetünk ? Hogy száz évvel ezelőtt egy bizonyos módon szabott, vagy díszített ruhát neveztek vigané-nak, ez az elnevezés aztán Bécsből az uj módival együtt elterjedt hazánkban s a szó általánosabb jelentéssel fönmaradt népüknél akkor is, mikor az illető divat rég feledésbe ment. E fejlődésnek egész menetét s egyes részleteit bizonyára pontosan rá lehetne mutatni a bécsi hírlapokból, vagy divatlapokból (ha voltak már akkor), de ezeket a részleteket átengedjük Ballagi Aladárnak, ki szenvedélyesen bíbelődik eféle műveltségtörténeti mozzanatokkal. Nem kevésbbé érdekes a fardagály, melynek ma már a nevét is elfelejtették s mely a krinolin ősének, a XVI. és XVII. században dívott abroncsos szoknyának a neve volt. Pázmány Péternél is előfordul: «Az papi öltözetekből szoknyákat és fardagályokat csinálnak.» Magyar összetételnek látszik, pedig csak magyarosított forma, úgynevezett nép-etimologia, s eleinte minálunk is verdigálynak hangzott, így olvassuk Orczy Lőrinc bárónak egy versében: «Láis verdigálya, Phrync kenőcsei». És Mikesnek egy pajkos törökországi levelében: «Volnának csak itt valamely bóbitás foglyok vagy verdigályos nyulak, úgy derék vadászok volnánk; itt tilos dolog az asszonyokra nézni». Már most ez a verdigály kétség kívül francia divatszó volt s Párisban igy hangzott: vertugale, vertugade, vertugadin. A utóbbi formával ott is a népetimologia pajkoskodott s igy ejtette: vertugardien, erény-őr! Pedig voltaképpen nem is francia név volt ez, hanem spanyol: ott vertagado, verdugado abroncsost, vesszőst jelentett s azt a szoknyát azért hitták úgy, mert az asszonyok, mint egy régi prédikátorunk mondotta, «abroncsokra keretvén sátor formára A horvát nemzeti párt üdvözlete. Zágrábból jelentik: Francisci Henrik, a horvát országgyűlés alelnöke s Erdődy István gróf, a horvát nemzeti párt elnöke báró Bánffy Dezső miniszterelnököt, báró Fejérváry Géza honvédelmi minisztert, Lukács László pénzügyminisztert, báró Dániel Ernő kereskedelemügyi minisztert, dr. Darányi Ignác földmivelésügyi minisztert és Cseh Ervin horvát minisztert az újév alkalmából táviratilag szívélyesen üdvözöltek. A miniszterek az üdvözleteket hasonlóképp táviratilag viszonozták. ..............------------------ —■ A politikai helyzet. Budapest, december 31. A mai nap egyike a legcsöndesebbeknek azok közt, melyeket mostanában megértünk. • De a pártkörökben oly tekintélyes számban gyűltek össze a tagok, mint Szilveszter estéjén nem egyhamar. A szárnyaló hírekről alább tudósítunk, oly sorrendben és oly módon, amint az információk egy szerkesztőségben összefolyni szoktak, és anélkül, hogy a nagy halmazban képesek volnánk minden hírért feltétlen jótállást vállalni. Mindent összevetve azonban, személyes érintkezéseinket és benyomásainkat összegezve, arra az eredményre jutunk, hogy a mostani állapot mégsem lesz tartós, hanem hogy végre is tisztességes békekötésre fog vezetni. Ezt nemcsak mint óhajtást mondjuk, — mert olvasóink előtt ismeretes, hogy a mostani konfliktus kezdete óta mindig a békés megoldást sürgettük, hanem mint objektív véleményt, melynek kimondásával, azt hiszszük, olvasóinkat tévútra nem vezetjük. Magától értődik, hogy amikor két elkeseredett tábor áll egymással szemben és mindegyiknek az a meggyőződése, hogy becsülete követeli a végsőig való kitartást, a béke nem egykönnyen érhető el. Meglehet, hogy sok baj, sok kínos incidens, és erőszakoskodás fogja még megbotránkoztatni az ország közönségét. Mégis erős a reményünk, hogy a paroxizmus — dacára a harcias készülődéseknek — már túllépte a tetőpontot és hogy ennélfogva most már a béke felé közeledünk, amely meglesz,mert az egész ország parancsolólag követeli. Ennek előfeltétele azonban az, hogy irreparábilis hibák egyik részről se történjenek, amiben az újesztendőben segítségünkre legyen a jószerencse és a magyar józanság, amely még mindig, nem az utolsó nemzeti kincseink sorában. Az ellenzékről. Az ellenzéki klubokban ma este csöndes volt az élet, a vidéken lakó képviselők nagyrésze hazautazott, de hétfőn este pontosan vissza fog térni. A holnapi tisztelgéseknél a pártokat legnagyobbrészt a budapesti tagok fogják képviselni. A politikai helyzetről inkább csak nagy általánosságban folyt ma este a beszélgetés; nagy elszántsággal készülnek az újév után való harcra, a technikai obstrukcióra, melynek Szentivánéji Árpád, a nemzeti párt alelnnöke s egyszersmind a nemzeti párt intézőbizottságának elnöke, lesz a vezetője. A függetlenségi s nemzeti párti intézőbizottság — mely tegnap óta permanenciában van — naponkint összejön s megbeszéli a nap eseményeit a jövőbeli teendők szempontjából. A béketárgyalásokról sok szó esett ma az ellenzéki pártokon is, ebben a tekintetben a legnagyobb feszültséggel várják azokat a beszédeket, melyek holnap a szabadelvű párt újévi tisztelgései alkalmából fognak elhangzani. A béketárgyalások részleteibe az ellenzéki pártoknak csak a vezetői vannak beavatva, kik e tekintetben teljes felhatalmazást kaptak a párttól; csupán egy elengedhetetlen feltételt állítottak az összes pártok a vezetőknek irányadóul : ez a kormány lemondása. Ha a tárgyalások annyira haladnának — amit ma sokan hisznek — hogy a békepontok végleges összeállítására kerülne sor, ezeket a pártvezetők a párttal együtt egy összehívandó konferencián fogják a maguk részéről meghatározni. Ennyire azonban eddig még nem jutott a dolog, s így csak amúgy általánosságban kell venni egy függetlenségi estnap közlését, mely a következőkben formulázza az «igazi» békepontokat .