Pesti Napló, 1899. december (50. évfolyam, 333-361. szám)
1899-12-01 / 333. szám
2 Budapest, péntek F*Firern 1899. december Ti 83SI szám, vagy ha másféle beruházásra van szükségük, akkor a legolcsóbb kamatra adnak nekik kölcsönt a közös aktívákból. Mindez még csak egyik oldala az éremnek. Mert Bosznia nemcsak hogy a hadsereg tartásához nem járul hozzá, nemcsak hogy államadóssági járulékot nem fizet s minden jövedelmét magára költheti, hanem ezenkívül ott szerepel a közös költségvetésekben egy csomó millió — az idén 7*3 millió korona — mint a Boszniában állomásozó csapatok külön pótléka, egy neme a «douceno-nek, melyet ezeknek a csapatoknak a rendes illetményeken felül annak fejében fizetünk, hogy Boszniában állomásoznak. Ez a külön fizetség valamikor talán bírt némi jogosultsággal, de ma már az a legenda, mintha Boszniában drágább volna az élet, mint például Bécsben, vagy Budapesten, fenn nem tartható. Ez a legenda ma már csak arra jó, hogy rossz pénzügyi helyzetbe jutott tiszt uraknak alkalmat lehessen adni helyzetük némi reparálására. Midőn a katonatisztek fizetését úgyis annyira fölemelik, hogy (betudva a lakbéreket s másféle előnyöket) illetményeiknek egész összege másfélszer akkora lessz, mint a megfelelő rangú magyar állami tisztviselőké, a Bosznia számára kért külön katonai hitelt egyszerűen törölni kellene. Ezzel lehetne valóban és nemcsak látszólag, mint a rendkívüli kiadások elhalasztásával, enyhíteni a tiszti fizetésemelések lesújtó hatását Budapest, november 30. A miniszterelnök a királynál, Bécsből telegrafálják. A király ma délután hoszszabb külön kihallgatáson fogadta Széll Kálmán miniszterelnököt. Széli miniszterelnök délután meglátogatta gróf Golubovszki külügyminisztert. A képviselőetés ülése. Rövid, ülése volt ma a képviselőháznak Fejezes Dezső elnöklésével, akinek előterjesztései közt ritka egy irat is akadt ma: egy Olaszi János nevű váci fegyenc kéri a Házat, járjon közbe az ő perének megújítása érdekében; a kérvényt kiadták a kérvénybizottságnak. Az előterjesztések után Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója benyújtotta a kvótajavaslatról szóló bizottsági jelentést Perezd elnök azt javasolta, hogy a kvótajavaslatot hétfőn kezdje tárgyalni a Ház , a szélsőbalról azonban Komjáthy Béla és Madarász József azt javasolták, hogy tekintettel azokra a beható tanulmányokra, amiket a tárgy megkíván, csak jövő csütörtökre tűzzék napirendre. Ezzel szemben Peresei elnök igen meggyőző módon mutatott rá, hogy van négy nap a tanulmányozásra, hogy új évre törvénynek kell lennie a javaslatból, és hogy a delegátusok is úgy utaztak el, hogy hétfőn visszajöjjenek, mindez kívánatossá teszi, hogy a tárgyalást már hétfőn megkezdjék. A Ház ebben megnyugodott, s az elnök éppen föltette a kérdést, amikor felállt Bentaller azzal, hogy ninscsenek jelen százan, nem lehet határozni. A megszámlálás kiderítette, hogy a képviselők csakugyan nincsenek többen 86-nál, s ezért félórába föl kelett függeszteni az illést. Azután a már határozatképes száz harmadik olvasásban elfogadta a tegnap letárgyalt két törvényjavaslatot, s tudomásul vett két vicinálisról szóló jelentést. Vita nélkül hozzájárult a Ház a mentelmi bizottság tizenkét jelentéséhez, felfüggesztve Lepsényi Miklós, Rohonczy Gedeon, Pónis István, gróf Károlyi Sándor, Gajári Ödön, Vészi József mentelmi jogát s azonkívül Sima Ferenc mentelmi jogát hat esetben. Hétfőn a miniszterelnök felelni fog arra a három interpellációra, melyekre a válasz a tegnapi ülésről elmaradt A közös hadügyminiszter válaszai. Mint minden évben, most is beterjesztette a közös hadügyminiszter a delegációknak, melyek ma ültek össze Bécsben, a múlt évi delegáció határozataira adott válaszait. A katonai akadémiákra vonatkozóan kimutatja, hogy a Terézia katonai akadémiába 32 osztrák és 13 magyar növendéket, a katonai műszaki akadémiába pedig 27 osztrák és 6 magyar növendéket vettek föl. A magyar nyelv oktatásáról kijelenti, hogy a kis-martoni, kőszegi és kassai katonai alreáliskola mind a négy osztályának növendékei kötelesek a magyar nyelv tanulására. A növendékeknek az 1897—98. tanév végén a magyar nyelv tantárgyában tett előmenetelét, továbbá az 1898—99-iki tanév kezdetén a katonai nevelő- és képzőintézeteknél felvételre jelentkezett magyarajkú pályázók felvételi vizsgáinak eredményét két átnézetben mutatja be. — Katonai reáltanodákba és katonai akadémiákba való fizetéses helyért folyamodott Magyarországon 32 (Ausztriában 95), kik közül fölvettek 19-et (Ausztriában 58-at). A lópótléknak közvetetlenül a tenyésztőktől való bevásárlása az előbbi magasságot el nem érhette, mert a magyar földmivelési minisztérium indítványára, a minden év tavaszán és őszén Magyarországon megtartott pótlóvásárokat megszüntették. A pótlovazó bizottságokat azonban utasították, hogy a közvetetten bevásárlást lehetőleg mozdítsák elő. Az 1898. évben közvetetlenül a tenyésztőktől és pótlóvásárokon összesen beszereztek 3000 pótlovat. A magyar iparnak a hadsereg számára való szállításnál történt részesedéséről kijelenti a miniszter, hogy az a hányad, melyet a szállításnál a magyar ipar részére föntartottak, jövőre is annak fog jutni. Ha pedig a magyar kisipar a neki szánt részt valamikor igénybe nem venné, akkor ezt a részt, a különböző gyárak lehető tekintetbevételével, szintén a magyar iparnak fogják átengedni. Az egyévi önkéntesekről szóló válasz szerint 1897—98-ig 3303 osztrák és 2163 magyar honosságú egyévi önkéntes szolgált a közös hadseregben. Ezek közül tényleges szolgálatba lépett 2578 osztrák, 1705 magyar. Vizsgára bocsátottak 2127 osztrákot, 1436 magyart, a vizsgán megjelent 2122 osztrák, 1419 magyar. Megfelelt 1677 osztrák, 1062 magyar, megbukott 354 osztrák, 833 magyar, önként visszalépett 81 osztrák, 24 magyar, a második évi szolgálat alól fölmentettek 68 osztrákot, 17 magyart, tartósan szabadságoltak 279 osztrákot, 238 magyart, a második év szolgálatára köteleztek 88 osztrákot, 102 magyart, de az egyévi önkéntes tanfolyamon a második évben is részt vehetett 32 osztrák, 53 magyar. A katonai élelmezési karnál 44 magyar, a katonai építészeti számvevőségi karnál 4 magyar tett tényleges szolgálatot. Utólagosan, a rendes határidőn kívül tett le tiszti vizsgát 30, második évi tényleges szolgálat után megfelelt a tiszti vizsgán 5, megbukott 18. A függetlenségi párt értekezlete. A függetlenségi Kossuth-párt ma este alelnökének, Thaly Kálmánnak elnöklésével értekezletet tartott, amelynek javarészében a hétfőn a kvótajavaslatról kezdődő vitával foglalkozott. A párt Bentaller Lajos javaslatára jegyzőkönyvi köszönetet szavazott Kossuth Ferencnek, Barta Ödönnek, Justh Gyulának és Komjáthy Bélának, mert a pénzügyi bizottságban, olyan energikusan és odaadással védték a párt álláspontját. A párt intéző bizottsága felszólítja a párt tagjait, hogy a hétfői üléstől kezdve állandóan Budapesten tartózkodjanak. Azután az újoncjavaslatokat tárgyalta a konferencia s Thaly, Malek Lajos . Barta Ödön felszólalása után kimondta, hogy azok egyikét sem fogadja el A Házban Tóth János és Thaly Kálmán fogja a párt álláspontját tolmácsolni." A honvédelmi miniszter katonai jelentései ellen a párt nem tesz elvi kifogást. Szentesítés előtt. A szentesítésre kész törvényjavaslatok szövegét átvizsgáló bizottság az országgyűlés két Házának ma Perczel Dezső elnöklésével ülést tartott. A bizottság megvizsgálta a legutóbb tárgyalt törvényjavaslatoknak, köztük az indemnitásnak végső szövegét s azt a két Ház határozatával mindenben megegyezőnek találta. Ennek alapján a törvényjavaslatokat a miniszterelnökség útján királyi szentesítés alá terjesztik, embere, aki Madridban akar letelepedni, vendégünk lessz. Nézze csak, hogy mit ajándékozott Júliának ama barátság emlékéül, mely boldogult férjemhez fűzte. És megmutatott nekem egy ezüstből való s gyémánttal kirakott gyönyörű keztyűdobozt — Nagyon gazdag ember lehet, — folytatta az anya, Júliára tekintve. Julia lesütötte szemét, elpirult és egy divatújságban lapozgatott. — Fiatal ember-e? — kérdeztem. — Épp a legszebb korban van, — válaszolt az anya, — ötvenesztendős. Minden elborult előttem. Gyalázatos árulást sejtettem. De amikor jegyesem szelíd arcába néztem és fölidéztem szavait, elűztem a csúf gyanút. Kevéssel utóbb megérkezett a vendég, don Placido, majd pedig Matild asszony is, Julia nagynénje. Azt hiszem, ismered. Ebédközben ez a pénzeszsák millióiról, tőzsdeügyleteiről, állampapírjairól fecsegett, majd meg arról a tervéről, hogy letelepszik Madridban, palotát vesz, fogatot tart, páholyt bérel, ebédeket ad, táncestéket rendez, szóval pompásan költi el mérhetetlen jövedelmét. — Mindez nagyon szép, — mondotta Julia anyja — de ezek a tervek nem lehetnek legényember tervei. — Nem is azok. Hiszen meg akarok nősülni, — válaszolta, miközben hódító mosolyni tatt Juliára. „• Már nem nézhettem tovább a vénülő, köpcös kis embert, aki folyton csak pénzéről beszélt. Mihelyt az ebéd véget ért, engedelmet kértem, hogy távozhassam. — Várjon egy kicsikét, mondotta Jidia nagynénje, — húgom beszélni akar önnel. Vártam. Az anya és Matild asszony sokáig suttogtak don Placidával. Az anya arcán meglepetés és öröm tükröződött, s azt hiszem, némi szánalommal tekintett felém. Már nem tudtam türtőztetni magamat. Odamentem Matild asszonyhoz és fülébe sziszegtem. — Ha rögtön nem beszélhetek Júliával, botrányt csinálok. A szalon melletti budoárban találkoztam Júliával. Nem tudom ismételni, hogy mit mondott, nem tudom visszaadni azt a hangot, melyen ördögi szavait hallatta. Mi hazudott, a szeme vagy a hangja? Mindene hazugság volt. A gyalázatos, az áruló így szólt: — Szeretlek, de ... de máshoz megyek férjhez! — Nyomorult! — kiáltottam. Egész szerelmem megvetésre vált. Csodálom, hogy arcul nem ütöttem. Elrohantam őrülten, halálos sebbel szivemen s egész éjszaka az utcákon bolyongtam. Másnap megtudtam, hogy Julia és don Placido házasságát már kihirdették s hogy ma lessz az esküvő. Most már megértheted tettemet!» Barátom fáradtan elhallgatott s én résztvevően szorítottam meg kezét. Aztán lakásomra vezettem, hol az egész éjjelt beszélgetve átvirrasztottuk. Másnap reggel hazakisértem barátomat. Lakásán szolgája fogadta e szavakkal: — Uram, egy idősebb hölgy várja. Matild asszonynak hívják. Julia nagynénje volt, aki lepecsételt levelet hozott Marianonak. Barátom reszketve bontotta fel a levelet, mely igy szólt: — Isten veled mindörökre, Mariano. Bocsáss meg nekem s imádkozzál éreztem Istenhez, aki megboszul téged s megbüntet engem ! Mariano értetlenül bámult Matild asszonyra. — Szegény leány, — sóhajtotta az öreg asszony. — Ma kellett volna megesküdnie . . . de mennyien irigyelték! Milyen szép esküvő lett volna ! És don Placidot a reggeli után szélütés érte . . . még este meghalt. Amikor Julia megtudta a szerencsétlenséget, szó nélkül elrohant a lakásból. Végig futott a Városház utcán, és a Tanács-téren át a nagy híd felé fordult. A többit sejtheti. Lucientes Mariano behunyta szemét, majd elfedte kezével és akadozva kérdezte: — De hiszen a híd karfája nagyon magas. Nem értem, hogy tudott a szerencsétlen felkapaszkodni ? — Micsoda balvégzet! — kiáltotta Júlia nagynénje. — Senki sem tudja, ki volt az a bolond, aki lajtorját támasztott a karjához ! Mariano nem bírt válaszolni, mert eszme-,letlenül rogyott a pamlagra.—«•- -_ Fernando Flore»* ‘