Pesti Napló, 1900. február (51. évfolyam, 31-58. szám)
1900-02-01 / 31. szám
ter A sok szünet után ma hosszabb munkaiperiódusra ült össze a képviselőház: holnapmegkezdi az állami költségvetés tárgyalását, ma pedig bevezetőül olyan napirend volt, amelyben bőségesen szerepeltek közös ügyes kiadások. Ez a téma jó napot szerzett a függetlenségi pártnak, nagy munkakedvvel jött a Házba, s ugyancsak fölhasználta az alkalmat, hogy megmondja a véleményét a «drága» közös ügyekről. De viszont ugyanennél az alkalomnál Szél miniszterelnök s Lukács pénzügyminiszter megérdemelt sikereket arattak azellenzéki támadások energikus visszautasításáéval és alapos cáfolásával. Elsőnek került tapétára az a summa, amelyet a hadügyminiszter 30 milliós, híres rendkívüli póthitele folytán kell fizetnünk. Miután Szabó Imre előadó tapintatos rövid felszólalással a vitát bevezette, a szélsőbalról Komjáthy Béla mondott kemény filippikát a hadügyi gazdálkodásról, erősen támadva a delegációt, mely szerinte vakon megszavazta a póthitelt, anélkül, hogy felvilágosították volna igazi céljáról.Széli miniszterelnök erre sorra cáfolta Komjáthy összes kifogásait, hatásosan replikázva a [• Eszterházyt a cárnőnek ennek akkori mindenható kegyence, Zubov Pláto mutatta be. Ő vezette az Ermitageba s miután több termenet haladt vele végig, utoljára fesztelenül felnyitott egy ajtót, s vállárnál fogva előre tolva őt, csak ennyit szólt: «Íme itt van!» Szemtől-szemben állva Katalinnal, Eszterházy szerencséjére nem jött zavarba és sikerült elérnie, hogy megtessék. A cárnő szórakozottan kihallgatta diplomáciai közléseit s azután azt az ajánlatot tette neki, hogy magánál tartja s ellátást ad neki. Mi kellett ennél több Eszterházynak? Megtetszett Katalinnak, ez előbb saját palotájában szállásolta el, azután külön palotát adott neki s egy nyári lakot Carszkojej Szelo-ban ; befogadta legmeghittebb körébe ■s elhalmozta kegyeivel. Ami azt az ügyet illette, melyet Eszterházy képviselt, a cárnő egyszerűen mulatott rajta k. Ettől fogva Zubov és Eszterházy közt mindennapi volt az érintkezés, amely hogy nemlehetett minden megaláztatás nélküli Eszter-házyra nézve, könnyen sejthetjük abból a jellemzésből, melyet az elbizakodott szerencsefilról éppen Richelieu herceg ad, aki azelőtt Eszterházy alatt mint őrnagy szolgált. Ő is jelen volt egyszer,a piperkőc ember öltözködésénél s azt úgy irja le, mint a legilletlenebbceremóniát, amit képzelni lehet. «Tiz órakor érkeznek meg, úgymond, hogy bevárják az órát, midőn fésülködni fog — ami soha sincs megállapítva. Azon egyetlen alkalommal, midőn én ott voltam, egy óráig kellett várnom, ahogy bebocsássanak. Ő egy toalettasztal előtt Perczel Dezső elnök . Bemutatja Mócsy Antal levelét, melyben három hónapra szabadságot kér. Megadják. A Ház harmadik olvasásban elfogadja a múlt ülésben letárgyalt két póthitel-javaslatot, ült, s újságait olvasta. Mi köszöntöttük, anélkül, hogy fogadta volna üdvözlésünket. Papirokat hoztak elébe aláírni s háromnegyed óra múlva hozzáléptem. Néhány szót mondott, én emlékezetébe hoztam az ügyet, melyről Markov volt szives szót tenni a reggel. Egy szót sem válaszolt s mást szólított meg. Nem igen szokva ily modorhoz, az ajtó felé mentem s pillanat múlva távoztam, kissé szégyenelve is talán ily nagyfokú udvariatlanságot». Sokat beszéltek Eszterházy laza erkölcseiről , ezért vonakodott állítólag Mária Terézia is a monarkiába való visszatérésébe beleegyezni s neki rangjához mért helyzetet biztosítani. Jellemző erre nézve az, amit Czartomsky Ádám herceg ír róla, aki a pétervári társadalomban vele gyakran összejött. Szerinte Eszterházy fecsegéseivel és hízelgéseivel tudta megnyerni a cárnő és Zubov kegyence pártfogását. «Arcában — irja Memoire-jaiban — nem volt semmi nemes, valamint feleségéében sem, habár II. Katalin benső környezetéhez tartozott.» Azután hozzáteszi: «Elkényeztetett kölyök fia, ki a kastélyban egy kalmük lány mellett nevelkedett s , divaskodásaival sok mulatságul szolgált, nagyban hozzájárult szülői szerencséjéhez.» Valóban tudjuk, hogy Katalin cárnő nagyon megszerette Eszterházy idősebb fiát. Szülei betanították néhány forradalmi dalra, amilyeneket a svájci Laharpe-tól abban az időben Sándor és Konstantin nagyhercegek is eltanultak s trikolór-kokárdásan dúdolgattak, s azokat elénekelte a cárnő és az udvar néhány belsőbb embere jelenlétében. A cárnő gyakran hivatta 31. szám. Budapest, csütörtök 1900. február 1. 3 pesti napt.6. )elintézendő ügyekről tanácskozzék. Vele jön Böhm-Baweric osztrák pénzügyminiszter is, és ketten pénteken délelőtt tesznek látogatást a Széli miniszterelnöknél a miniszterelnöki palotában. A néppárt értekezlete. Az országgyűlési népi párt ma délután 5 órakor Molnár János elnöklésemellett értekezletet tartott, melyen a költségvetésttárgyalták. A párt elhatározta, hogy a költségvetéstáltalánosságban sem fogadja el. A párt álláspontjáta Ház holnapi ülésén ifjabb gróf Zichy János fogja ismertetni. A monarkia külföldi tulajdonai. A képviselőházban ma a követségi paloták költségeinek tárgyalásánál Kossuth Ferenc és Polónyi Géza fölvettette a kérdést, hogy a monarkia tulajdonát tevő külföldi ingatlanokat hogyan telekkönyvezik el, s ahogy úgy ez ingatlanoknak, mint a paloták berendezésének magyar tulajdonrésze miként van biztosítva. Széll miniszterelnök nyomban kijelentette,hogy az épületek s berendezésük közös tulajdontképeznek, de az eredeti kérdésekre okmányszerű indatokkal nyomban nem válaszolhatott. Mint hallja, a miniszterelnök ezeket az adatokat mindjárt most beszerzi, s a költségvetési vita során teljesen ■kimerítő és részletes módon el fogja oszlatni azellenzéknek e részben való aggodalmait. ORSZÁGGYŰLÉS Budapest, január 31. függetlenségiek harcias közbekiáltásaira is. Miután Komjáthy újabb ellenvetéseire is a jobboldal zajos helyeslése közt megfelelt a miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter tisztázta a póthitel kérdését a maga felelőssége szempontjából. Münnich Aurél pedig a delegátusok nevében tiltakozott Komjáthy vádjai ellen, de a szélsőbal ezután is lankadatlanul folytatta az ostromot. Thaly úgy magyarázta a hallott nyilatkozatokat, mintha a monarkia Törökország és Olaszország ellen védekezett volna, Kossuth Ferenc pedig általános figyelem közt egyes részletekről kívánt felvilágosításokat. Csak miután Thaly a miniszterelnöktől, Kossuth Ferenc pedig a pénzügyminisztertől a választ megkapta, végződött a helyenkint zajos vita a javaslat elfogadásával. A pekingi és tokiói követségi paloták költségeinél Thaly, Polónyi és egy hatásos interpellációval Kossuth vitte a szót a szélsőbalról, s ismét Szél miniszterelnök meg Lukács pénzügyminiszter részletes felvilágosításai vetették végét a vitának. Szabó Imre előadót, ki ennél a két pontnál is képviselte a pénzügyi bizottságot, most Benke Gyula előadó követte az előadói székben ; az imént vitatott közös kiadásokat magában foglaló zárószámadást szakszerű beszédben ismertette. Polónyi és Komjáthy ellenvetéseire részint az előadó, részint pedig Lukács pénzügyminiszter reflektált, mire a zárószámadási jelentést is tudomásul vette a Ház. Molnár János interpellációjával végződött az ülés, mely alatt derültséget keltett Széli miniszterelnöknek egy tréfás megjegyzése. A vita alatt ugyanis a szélsőbal folyton panaszkodott, hogy a közös milliókat egyre fizetjük, de ha tudni akarjuk, mire kellenek, a sötétben tapogatózunk. Ma pedig a borús időjárás miatt olyan sötétség volt a teremben, hogy pár lépésnyire alig lehetett látni. Mikor azután egy ellenzéki szónok megint felkiáltott: — Sötétben tapogatózunk ! — Széli miniszterelnök igy szólt szomszédjaihoz: — Igazuk van ! Ez nem maradhat igy! És elrendelte a — gázkandeláberek meggyújtását. Olyan világosság lett, hogy az ellenzék is megelégelte s félkettőkor már vége volt az ülésnek. A képviselői ház ülése. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — A harmincmilliós póthitel. Szabó Imre előadó . Behatóan ismerteti a közösügyi kiadásokra pótlólag fizetendő összegekről szóló javaslatot és részletesen megokolja az összeg megtörtént felhasználását s a zárószámadásokban történt elszámolását. Kéri a javaslat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Komjáthy Béla: Az országgyűlés egyetlen krajcárt sem szavazhat meg olyan költségek fedezésére, melyeket nem ismer. Senkinek fogalma sincs arról, hogy ez a harmincmilliós póthitelt mikor, mire és ki költötte el. Olay Lajos : Tudja az előadó ? Komjáthy Béla : Maga a delegáció is önérzetlenül járt el, túllépte jogkörét. (ügy van a szélsőbaloldalon.) Megszavazta a póthitelt, nem meggyőződésből, hanem mert a hadügyminiszter parancsolta. A hadügyi albizottság sem tudja, mire fordították a harmincmilliót. Kétségbe vonja, hogy ezt arra fordították volna, amire megszavaztatott. A hadügyminiszter előállt azzal, hogy harmincmillióra van szüksége a rendkívüli helyzet következtében. Lehet, hogy már régebben elköltötte az összeget, s kijátszotta a delegációt. 1870-ben még kormánypárti részről is tiltakoztak a póthitel ellen. A mai delegáció minden szó nélkül szavaz meg mindent. A hadsereg parancsol. Pártja hazaellenes cselekménynek tekinti ennek a hitelnek a megszavazását. Kérdi a pénzügyminisztert, hogy mi jogon költötte el ezt az összeget? A javaslatot nem fogadja el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Olyan tényről van szó, mely az időben keletkezett, midőn még ezen padokon nem ült. (Élénk mozgás a szélsőbaloldalon.) Küblit Béla: Mindegy ! Ott ült azon az oldalon. Széll Kálmán miniszterelnök: Méltóztassék a konstrukció másik részét is bevárni. Azt hiszi a tisztelt képviselő úr, hogy mentegetődzni akarok? Nem! Kubik Béla: Ki akar bújni. (Zaj.) Széll Kálmán: Eszem ágában sincs! Éppen azt akarom mondani, hogy igenis vállalom ezen törvényjavaslatért is a felelősséget. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Komjáthy vádjaival szemben kifejti, hogy a delegáció kompetenciája itt teljesen világos. Minden közös ügyes kiadás a delegáció elé tartozik s a póthitel is. Ha joga van a delegációnak megszavazni a költségvetést, joga van azt is megszavazni, amit pótlólag kérnek tőle. Hogy 1898-ban nem volt alkalmas ez a Ház arra, hogy valamit megszavazzon, az tudva van, mert ez évben a Ház semmit sem szavazott meg. Nem is terjesztették az ügyet a Ház elé, hogy a költségvetésbe igtassa, hanem azért terjeszti be most. Nem áll az sem, hogy a delegáció nem tudta, mire költötték a túlkiadást. Elmondotta ő is a pénzügyi bizottságban, elmondja most is. A hadügyi albizottság nyelve magyar és mindenki magyarul beszél, aki nem akar közvetetlenül a hadügyminiszterrel beszélni. Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért nem tanul meg magyarul ? Széll Kálmán: A hadügyminiszter megmondotta, hogy a harmincmillió kell kézi fegyverekre, tüzérségi lőszer további beszerzésére, ez a két tétel maga 26 millió volt, a többi a galíciai barakokra és a déltiroli erődítésekre kellett. Nem áll, hogy abban az időben Európa nyugodt volt, mert akkor volt a török-görög háború, mely lángbaborulással fenyegette az egész Balkánt. Amit a kormány a gyereket, hogy elénekelje előtte a «Cairá»-t, a «Carmagnole»-t és más forradalmi kuplékat. Nagyon jól mulatott ezen és környezete is vele együtt. Bizonyos, hogy a kis csodagyermek pajkosságainak sok része volt a cárnőnek szülei iránti jóindulata fölkeltésében. De a kortársak még többet beszélnek. Castera azt mondja, hogy Eszterházy egyenesen betanította a koldulásra fiát s rongyosan öltözve jelentette meg szándékosan az udvarnál, csakhogy Katalin szánalmát fölébreszsze. S ezt az állítását Casterának mások is megerősítik, különösen Rosztopcsin. Tény az, hogy a cárne vonzalma a kis Eszterházy iránt nem volt, csak pillanatnyi. Ő maga írta 1795 február 1-jén Grimmnek, hogy «Eszterházy grófnak igen érdekes családja van s egy kilencéves fia, aki sokat igér. Jó barátságban vagyunk s csak akkor boldog, ha velem van. Elsőrendű lármacsináló.» Természetes, hogy a cárnó busásan fizette meg ilyen kedvteléseit. Eszterházynak fényes lakást adott, 15.000 rubel évi kegydijat rendelt s azonkívül terjedelmes birtokokat adományozott neki Volhyniában és Podoliában. Megtörtént Eszterházyval az a mulatságos kaland is, hogy mikor volhyniai földbirtokát átvenni ment, szemben találta magát a kitelepített előbbi tulajdonossal, aki vonakodott neki átengedni helyét. Ami a kis Eszterházyt illeti, kit Rosztopcsin úgy jellemez, mint a nagy huncut, igen elkényeztetett és felkapott lármás fickót, aki azzal