Pesti Napló, 1900. május (51. évfolyam, 119-148. szám)

1900-05-01 / 119. szám

Budapest, kedd FESTI NAPÍ*LÓ, 119. szám. -f. .­ .......... 1900. május 1. 3 Sándor, Légrády Károly, Luppa Péter, Oberth Ká­roly, Vuja Péter; a véderő bizottságba: Bezerédj István, Bolgár Ferenc, Chernel György, Gajári Géza, Győrffy Gyula, báró Jósika Gábor, Josipovich Lajos, báró Kemény Ákos, Latinovics Pál, Münnich Aurél, báró Podmaniczky Frigyes, Radvánszky György, Szentiványi Kálmán, gróf Széchenyi Aladár, Wolfner Tivadar; a vízügyi bizottságba: Csincsek Flórián, Fischer Sándor, Földváry Mihály, Hieronymi Károly, gróf Karácsonyi Jenő, Kiss Ferenc, Lázár György, Magyary-Kossa Géza, gróf Nákó Kálmán, Örley Kálmán, Reiter János, Rohonczy Gedeon, Szulyovszky Dezső, Takácsy Sándor, Telecsky Kristóf, Vietorisz Miklós; a zárószámadást vizsgáló bizottságba: B­enke Gyula, Bernády György, Bónis István, Demkó Pál, Fest Lajos, Kulman János, Lévay Lajos, Mayer Károly, Mihályi Péter, Pólyák Béla, Ráth Péter, Rónay János, Székely György, gr. Sztáray Gábor, gróf Tomasich Miklós, gróf Zákó Milán; a földmivelésügyi bizottságba: Bedő Albert, Dókus Ernő, Egyedi Artur, Gyárfás Endre, Justh Ferenc, gróf Károlyi Sándor, Kubinyi Árpád, Kubinyi György, Leidenfrost László, Lónyai Géza, Miklós Ödön, Osztroluczky Miklós, Petrovich Miklós, Piuko­­vich József, Ragályi Béla, Semsey László, gróf Serényi Béla, Szily Pongrác, Telegdi József, gróf Wass Béla, Wittmann János ; az összeférhetetlen­ségi törvény revíziójára kiküldött bizottságba: En­­gelmayer József, Fest Lajos, Fischer Sándor, Gyurkovics György, Kabos Ferenc, Korniss Ferenc, Kristóffy József, Lehoczky Antal, Mandel Pál, Molnár Béla, Papp Géza, Psik Lajos, Ragályi Lajos, Ro­­honyi Gyula, Zsigárdy Gyula. A szabadelvű párt s a kormány. Budapest, április 30. Az országgyűlési szabadelvű­­párt ma este báró Podmaniczky Frigyes elnöklésével értekezletet tar­tott, melynek napirendjén a Ház tisztikarába s bi­zottságaiba küldendő tagok kijelölése volt. A napirend előtt felszólalt :Dímter Gábor: A lefolyt ülésszak — úgymond — igen fontos volt pártunk életében. Ez ülésszak alatt forrott össze a párt s állotta ki a tűzpróbát az egysége ellen intézett tá­madásokkal szemben. Két tényezőből merítette az erőt. Az egyik a párt elvi alapja, a szabadelvűség volt, a másik a párt vezére. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) A párt jelenlegi vezére már előbb is a párt vezető férfiainak egyike volt s teljes mértékben bírta a párt bizalmát. Az ő iránta való bizalomnak nem volt szüksége a megszilárdulásra. Annyira szi­lárd ez a bizalom, hogy diadalmasan ellent tudott állani s ellent fog állani jövőre is a párt egysége ellen irányuló minden támadásnak. Indítványozza, mondja ki az értekezlet, hogy a párt egységes, tör­hetetlen bizalommal viseltetik jelenlegi vezére, a mi­niszterelnök iránt. (Általános, lelkes éljenzés.) Berzeviczy Albert csatlakozik az előtte szóló indítványához és mint régi tagja a pártnak, ki eléggé ismeri annak érzéseit, konstatálni véli, hogy nincs apámat, hogy majd csak hazagyón, majd csak hoz pénzt. De nem gyütt, kártyázott valahin. Hát édes­anyám levetette magáról az új szoknyát, kivette a húgom tülibül a függőt, aztán vitte a zálogházba. Azok árán vettünk kenyeret, meg nekem menyasszony-koszorút. Meséli tovább, hogy mikor mint fiatal me­nyecske a gyárban dolgozó urának hordta nagy petykén a déli ételt, hát ugyanabban dolgoz­nak ám az előző kérői is : Csüge Pista is, meg a dorozsmai legény. A kun mondta is a Mári néni urának : —Hajja-e kend, a kend feleségét én akar­tam elvenni legelsőid­ ? — Hát — mondta rá a Mári néni ura — mér nem vetted, ha venni akartad ? Én nem vertem el elülted a harmatot. — Hát — sóhajtotta a kun legény, nézve a formás menyecske után — ha azt mondta az anyja, hogy csak lánt ád, de mást sem semmit. Hát csak nem vehettem el a lánt meztelen? A Mári néni ezzel befejezvén a beszédet, igen nagyot nevet megint az ő előző élete bolondos sorsai fölött. S csak mikor ennek vége van, fűzi hozzá az erkölcsi tanulságot, mondván: — Lásd Örzse, ne válogass nagyon. Mer én szép lány vótam, mégis csak a rücskös uramhoz jutottam. . . A kért lány szótalan néz ki a konyhaabla­kon az esős tavaszi délután mocskos fellegei közé. Alighanem messze ellát a pusztákra, ahonnan a városba került, mert azt mondja: — Van még egy regény, aki e­gyan értem, oly töredéke vagy árnyalata a pártnak, mely azok­kal a megtámadásokkal, amelyek Széll Kálmán mi­niszterelnök ellen látszólag a szabadelvűség védel­mében intéztettek, egyetértene. (Zajos helyeslés.) A nemzeti párt belépése a szabadelvű pártba politikai életünk szanálásának elutasíthatatlan követelménye volt. Mindenki, aki annak megtörténtéhez hozzá­járult, szolgálatot tett a közügynek, legnagyobbat maga a miniszterelnök. (Hosszantartó élénk éljen­zés.) Ha néhányan a­ szabadelvűség és a nemzeti politika veszedelméről beszélnek ma, gondolják meg, hogy nálunk minden nemzeti fejlődésnek és minden szabadelvűségnek alapföltétele az alkotmányosság szigorú megőrzése, amidőn a miniszterelnök egy kétségbeejtő parlamenti helyzetből megtalálta a ki­bontakozás útját alkotmányosságunk minden leg­kisebb csorbulása nékül, éppen a szabadelvűségnek és a nemzeti politikának tette a legjobb szolgála­tot. A szabadelvűség ma európaszerte nehhéz küz­delmet kénytelen vívni; aki barátja, annak köte­lessége nem egyenetlenséggel gyöngíteni ezt a pártot, de érvényesíteni benne szabadelvű felfogá­sát, elősegíteni a miniszterelnök programmjának megvalósítását és támogatni őt, kinek liberalizmusa magasan áll minden kétség fölött. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Makfalvay Géza: Amidőn a miniszterelnök he­lyét elfoglalta, oly programmot terjesztett elő, mely a 67-iki alapon álló minden pártnak kötelességévé tette, hogy őt e programja megvalósításában támo­gassa. Ez a tudat vezérelte a volt nemzeti pártot, midőn a miniszterelnök programmjához csatlakozott. Nagyok és nehezek a feladatok, és éppen ezért szükséges, hogy a párt rendületlen összetartással kövesse őt. Erős meggyőződése, hogy a párt min­den tagja így gondolkozik. Ily körülmények közt ta­lán nem is lett volna szükség a párt bizalmának eme megnyilatkozására, ha nem jelentkeznének áramlatok, amelyek osztály és felekezeti érdekeknek előtérbe állításával törekszenek a párt egységét megbontani. Helyes volt ennélfogva újabban is do­kumentálni azt, hogy az egész párt rendületlenül áll a miniszterelnök iránt való bizodalmában. (Élénk helyeslés.) Kristóffy József szerint a pártvezére magasan fölötte áll a támadásoknak, ezek visszapattannak az ő kebléről. Felszólal, hogy az ülésszak küszöbén kifejezést adjon a vezér és az ő liberális politikája iránti bizalomnak. Ezt a bizalmat bármely irányból jövő kísértések sem fogják megingatni. (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök­ őszinte és mélyen átérzett köszönetet mond mindazoknak, akik róla ily melegen megemlékeztek és az egész pártnak azért a rokonszenves visszhangért, amelylvel fel­szólalásai találkoztak. Nem provokálta ezeket a nyilatkozatokat, sőt fel is kérte az illetőket, ne te­gyék, ő semmi körülmények közt nem óhajtja ezt. De ha megtették mégis és így gondolták jónak, ő csak a legmélyebb köszönettel fogadhatja az el­hangzott szavakat. Midőn ezelőtt tizennégy hónap­pal ideállott s a párt támogatását kérte, jól ismerte feladatának nagy nehézségeit. S ha mégis bátorsá­got érzett magában a feladata elvállalására, két ér­zésből merítette ezt. Az egyik feltétlen bizalma volt azoknak az elveknek a helyességében, amelyeket a 67-es és liberális politikájának a zászlajára írt. Bí­zott és bízik most is ezeknek az elveknek az igaz­ságában és megdönthetetlenségében. Ezeket az elveket úgy a közjogi, mint a liberalizmus kérdéseiben nyíl­tan, világosan, szabatosan és félreérthetetlenül állí­totta programmja és politikája élére, hogy azokat ott mindenki lássa és megértse, mint látja az épü­let nyílt frontispiciumán a rávésett szavakat, ame­lyek az épület rendeltetését s a benne lakozó szel­lemet hirdetik, hogy mindenki ismerje s tudja, mi lakik benne. A másik érzése az a lelkében élő erős elhatározás és tudat volt, hogy ezektől az elvektől 67-es és liberális politikájától semmi körülmények közt és senki kedvéért nem fog el­térni. (Általános lelkes éljenzés.) Ama tizennégy hónap alatt, amióta az ügyeket vezeti, minden gon­dolata, minden ideje, egész ereje ennek a politiká­nak volt szentelve. Azt a bizalmat, melyet most megújítanak, megkettőzött előlegnek tekinti, amelyet kamatostul letörleszteni teljes erejével törekedni fog. Összeforrottnak érzi magát a párttal. (Általános lel­kes éljenzés.) Kéri további működésében azt a bi­zalmat, mely nélkül igazi eredmények nem érhetők el. Jutalma is les­z ez neki, amelyet jövőre is kér a párttól. (Hosszantartó élénk éljenzés.) Báró Podmaniczky Frigyes elnök hazafias öröm­mel tapasztalta a felszólalásoknak és a kormány­elnök válaszának lelkes és egyértelmű visszhangját. Legyen a miniszterelnök meggyőződve, hogy a haza javára irányuló minden szabadelvű törekvésében tömören fogja maga mellett találni ezt a pártot. (Hosszantartó, általános, lelkes éljenzés.) Ezután áttértek a napirendre, melyről más helyen tudósítunk. A király Berlinben, Budapest, április 30. A király berlini utazásának hivatalos programm­­­ját ma tették közzé a Norddeutsche Allgemeine Zei­­tu­ng-ban, mely a német kormány félhivatalos lapja. E szerint a király május 4-én érkezik meg Ber­linbe, a potsdami pályaudvarra. Útjában érinti az Odera melletti Frankfurtot is, ahol szin­tén ünneplésen fogadják. Berlinben már szintén serényen készülnek Ferenc József király fogadására. A Künstlerhaus homlok­zatára Menzel tanár szoborcsoportot készít, mely Ferenc József királyt mint a művészetek védőjét­ mutatja be. A Künstlerhaus homlokzatát egyébként­ is képekkel, szőnyegekkel és virágokkal díszítették.­ A párisi téren és az Unter den Linden­en tegnap ezrekre menő tömeg nézte a díszítés munkáját. Az utcákon mindenütt lobogókat, drapériát látni. A színek között túlnyomó a piros-fehér-zöld, az­után következik a fekete-sárga. A Habsburg-ház családi szokása szerint a király minden főhercegnek nagykorusitása nap­ján tiszti kardot és kardbojtot adományoz. Hir szerint a király Berlinben május 6-ikán, Frigyes Vilmos német trónörökös nagykorúsítása napján a trónörökösnek is, ki tudvalévően a 34. számú osztrák-magyar gyalogezred hadnagya, osztrák­­magyar gyalogsági tiszti kardot fog ajándékozni. A király a nevét viselő Ferenc József-gárdagránátos­­ezrednél is látogatást tesz, mely május 5-én dél­után 4 és 5 óra közti időre van bejelentve. Az ezred már megkezdte a kaszárnya díszítését. Vilmos császár a trónörökös nagykorusításának ünnepén, hír szerint, nagy amnesztiát akar adni. Lisz­­szabonból azt jelentik a TT híRügynökségnek, hogy az oportói herceg a portugál király megbízásából május 6-án át fogja adni a német trónörökösnek a torony- és kard-rend nyakláncát. A trónörökös nagykorusításán ott lessz Ferdinánd román herceg is, ki, mint Bu­karestből jelentik, az ünnepre Berlinbe utazik, ott lessz továbbá Károly svéd herceg is a svéd k­irály képviseletében. A Berliner Tageblatt jelentése sze­rint az összes fejedelmi személyiségek egy napon fognak Berlinbe érkezni, de az első Ferenc József király, mert az etikett törvényei azt kívánják, hogy először a mi királyunk tegye lábát a német fővá­ros területére. A hivatalos programm a király utazásáról s Berlinben való tartózkodásáról a következő: A király május 4-én Odera-Frankfurtba délelőtt 8 óra felé és Berlinbe a potsdami pályaudvarra délelőtt 10 órakor fog megérkezni. Frankfurtban nagy fogadás lessz. A III. Frigyes Vilmos király nevét viselő 8. számú testőrgránátos-ezred dísz­­százada zászlóval és zenével foglal állást a pálya­udvaron. A közvetetlen elöljárók jelen lesznek. A diszszolgálatra kirendelt tisztek, Lindequist gyalog­sági tábornok és főhadsegéd, Hülsen-Hasseler vezér­őrnagy, a 18. hadtest parancsnoka, Raven ezredes, a 2. gárda-gyalogdandár parancsnoka, Mechow al­ezredes, a Ferenc császár nevét viselő ezred pa­rancsnoka, a Ferenc József Ausztria császára és Magyarország királya nevét viselő 16. számú huszár­ezred parancsnoka és Billow kapitány szárnysegéd, ki a bécsi nagykövetséghez van beosztva,­­ már Frankfurtban jelentkeznek szolgálatra. Berlinben ő felségét a pályaudvaron Vilmos császár fogadja. A királyi háznak Berlinben tartózkodó hercegei és a gárdában szolgáló és ez idő szerint csapattesteik­nél levő német uralkodóházi hercegek, továbbá a berlini helyőrség tábornokai is jelen lesznek. Az első gárdaezred diszszázada zászlóval és zenével, díszruhában és gránátos­ sapkában a pályaudvaron díszőrséget fog állani. A Garde du corps-ezred törzsszázada a pályaudvar előtt mint lovas kíséret fog felállani. A brandenburgi kaputól a kastélyig Berlin, Spandau és Charlottenburg helyőrségeinek csapatai díszruhában állanak sorfalat. Ő felségeik a Bellevue-úton és a Sieges-Alléén át a branden­burgi kapuhoz hajtatnak, ahol a városi hatóságok üdvözlik a felséges vendéget. Ezután az Unter den Linden közepén a királyi palotához kocsiznak. Az első gárda tábori tüzérezrednek a Luftgartenben felállítandó törzsütege ő felségeik kocsijának köze­ledésénél 101 üdvlövést­ tesz. A kastélyban azután a Sándor cár, Ferenc császár és Auguszta császárné nevét viselő gárdagranátos ezredek elvonulnak a felsé­­­gek előtt. Május 4-én, este fél 9 órakor a Luftgarten­ben nagy takarodó lessz, melyen a gárdahadtest összes hangászai és zenekarai részt vesznek. A felállás ehez este nyolc órakor Nagy Frigyes emlékszobra előtt történik. A Sándor-ezred két százada díszru­hában, valamint fáklyákat vivő legénység fogja a

Next