Pesti Napló, 1900. augusztus (51. évfolyam, 209-238. szám)

1900-08-01 / 209. szám

S Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1900. augusztus I. 209. szám­i . szállott, helyébe az erő és az erőszakos­ság egyetemes kultusza lépett. A nemzetközi parlamentáris konfe­rencia derék tagjai apostolok, kik tanai­kat oly időben hirdetik, mely befogadá­sukra legkevésbbé alkalmas. Pedig min­den nagy és világraszóló propaganda története, elkezdve a legnagyobbtól, a kereszténység elterjedésétől a legújabbig, a francia forradalom eszméinek elterje­déséig, azt bizonyítja, hogy siker csak akkor van, ha, mint az írás mondja, elérkezett az idők teljessége, vagyis ha a lelkek elő vannak készülve és hajlan­dók bizonyos tanok és elvek befoga­dására. Az interparlamentáris értekezletek te­hát nem fogják megfordítani­­ Tank irá­nyát, nem lesznek képesek biz­tosít­ani a békét a nemzetek közt, mert nemze­tekben az erőszakos ősz tan­ok démoni ereje lüktet, mely őket erőszakoskodá­sokra és tömeggyilkolásra hajtja. De azért sem várhatunk sokat egy interpar­lamentáris gyülekezettől mert ez idő szerint minden, arra parlament­áris, erős hanyatlásban van. Maguknak a parla­­mentekne hatalma, tekintélye rohamo­san sülyed­t, s e testületeket, melyek a jogeszme kifejezői tartoznának lenni, magukat is áthatotta és magával ragadta az erőszakoskodás szelleme. Amerre né­zünk, a parlamentek mindenütt az ob­­strukció, vagy legalább is a sűrűn ki­törő botrányok és pártgyűlölködések szín­helyei. A parlamentekben is mindenfelé az , anarkia szelleme ütötte fel tanyáját. Lehetetlen még nem látni a rokon vo­násokat e parlamentáris anarkia s ama másik anarkia közt, mely a népnyomor és az elvadultság sötét mélységeiből tör fölfelé, s mely fejedelmeket, államfőket öl, mert gyűlöl mindent, ami nálánál nagyobb. Ha nem tudnak megférni egy­mással azok, akik a hatalmat és a jo­gokat egymás közt k­­osztották, csoda-e ha időnként kitörnek a jogrend ellen azok, akik magukat jognélkülieknek és kitagadottaknak tartják és érzik. A világ szeme a monzai ravatal felé fordult. A népek alig-alig fogják észre­venni a nemzetközi békeapostolok gyü­lekezetét. Nem hisznek az ideálokban, mikor előttük a kor rettentő realizmusá­nak megtestesülése gyanánt ott fekszik a ravatalon egy jó, nemes, igazságos, jogtisztelő király. Mélyen lesújtva érzik mindannyian, hogy az emberben rejlő vérszomjas ösztönök megfékezésétől és megszelidülésétől még igen-igen messzire vagyunk, vele, hogy az, aki kezet emel ellene, csak őrült beteg lehet, adott neki bátorságot arra, hogy a fenyegető veszedelem és az övéinek kérése ellenére is mindig szabadon járt-kelt Róma utcáin. Tán csak többségben van mégis az egész­séges elme ebben az országban ? — gondol­hatta magában és nem akarta megengedni, hogy katonaság sorfala álljon közéje és népe közé. Láttam őt a múlt esztendőben, mikor a nemzetközi sajtókongresszus tagjainak fogadá­sára felhajtatott a Forum Romanorumra és egy­kedvűen hátradőlt kocsijába. Az arcán nem volt öröm, de félelem se. Pedig előtte való na­pon felszólaltak ott hangok, melyek követelték — igenis követelték — a milánói zavargások részeseinek szabadonbocsátását és közbe olya­nokat is mondtak, hogy fenyegetésnek is be­illettek. E miatt maradt el, az udvari méltósá­­­gok egyenes kívánságára, a Quirinal kertjeiben­­ tervezett nagy ünnep is, de Umberto ki­rály ebbe is csak úgy ment bele, hogy más­nap, nyitott kocsiban, csaknem minden test­­őrség nélkül hajtatott végig Róma utcáin, bízva az egészséges emberek józanságában. Ő is nagyon józan volt, mindenben, érzés­ében úgy mint cselekedetében. S körülte alig­­ volt józan még valaki: sistergett a gyűlölet, s mámorossá tett mindenkit a szenvedély. Mint egy okos házigazda járt-kelt a sajtó A közigazgatási tanfolyamok szervezése. Ruffy Pál országgyűlési képviselő, a közigazgatási tanfolyamok kormánybiztosa, most járja be a tan­folyamok kiszemelt székhelyeit. Eddig Nagy-Becske­­reken, Marosvásárhelyet, Kolozsvárott, Máramaros- Szigeten és Kassán járt, mindenütt intézkedvén, hogy szeptember elsejére a tanfolyamok a törvény intencióinak megfelelően felállíttassanak. A kor­mánybiztos Kassáról Pécsre, onnan pedig Szombat­helyre és Pozsonyba utazik a végleges szervezés végett. • Beszámoló: Pungl­ Sándor, az enyingi kerület országgyűlési képviselője tegnap Tilonyán beszá­molót mondott, amelyet nagy tetszéssel fogadott a hallgatóság. A választók nevében Szüts lelkész kö­szönte meg a beszámolót. Oránzs az interparlamentáris konferencián. Pak­sból jelentik a Pol. JrV.-nek. A párisi nemzet­közi interparlamentáris konferenciára jelentkezett Stanhope is, Oránzs állam képviselője. Az angol csoport elnöke tiltakozott bevétele ellen, mert Oránzsot az angolok elfoglalván, onnan legföljebb csak ők küldhetnének képviselőt. A konferencia el­nöke az ülésben kijelentette, hogy Roberts Oránzsot katonailag elfoglalta ugyan, de az angol parlament nem tud, a hódításról, csak Roberts lord proklamá­­ciója alapján. Stanhope hosszan vitatta Oránzs kép­­viseltetésének jogosultságát, s valóban tagja is lett a konferenciának­ képviselői között. Jól tudta, előre megfontolta, hogy kinek dukál az udvarias megszólítás, ki­nek kell azzal beérnie, hogy elfogadja köszön­tését. Jól volt informálva mindenről, még azt is tudta, hogy melyik kis olasz újságíró írta alá azt a félig fenyegető folyamodást, hogy bocsássa szabadon azonnal a milánói zavargó­kat. Nem éreztette senkivel, de tudta, jól tudta. S nem mosolygott egyetlen egyszer sem, hanem komolyan nézett, mint aki tudja, hogy kötelességet teljesít. Mellette pedig mint egy napsugár, mely virágról-virágra szökik, nyája­san, verőfényesen melegített Margerita ki­rályné mosolya. Soha nagyobb ellentét, mint e kettő között. Csak egyszer villant fel valami örömtéle Umberto arcán, mikor a hírlapírók sorfalat állva, üdvözölték a trónörökös párt és néhány magyar ember különösen hangosan éljenzett. Tán eszébe jutott, hogy ezt a hangot, ezt a nyelvet már hallotta régesrégen, ifjúkorában, mikor még ő is Olaszország egységes szabad­ságának harcosa volt és a sok európai faj kö­zött ez az egy legjobban simult népéhez, hogy segítse titáni küzdelmében ? Aztán ismét apátia borult arcára. A nap, mely oly forrón sütött, nem tudta fölmelegíteni szívét. Ránehezedett arra a fá­­tum, a végzetszerűség, mely minden uralkodót kínoz, gyötör, ki idegen a népében. Tábori Róbert, Budapest, július 31. Horánszky Bátóté­. A Pol. F­ t értesülése szerint Horánszky Nándor országgyűlési képviselő •A holnapi nap folyamán Balaton-Füredrő­, hol család­jával nyaral, Rátótra utazik Széll Kálmán minisz­terelnök látogatására. Rövid átü idözés után Ho­ránszky ismét visszatér Balaton-Füredre, s szeptem­berig ott marad. Néppárti népg­yű­lés. Az országgyűlési néppárt vasárnap a nyitramegyei Nagy-Kosztolányi ig ren­dezett népgyűlést, melyen az egész környékről nagy számmal vettek részt a párt hívei. Zmeskál Zoltán elnöki megnyitója után Sándorffi Nándor beszélt a felekezeti iskolák szükségességéről; lovag Ghvalibo­­govszky Sándor a néppárt feladatairól, Brücker M. Ágost pedig az egyházpolitikai reformokról. miimi»|HIWIH«..III.II win»ni nmn mmmmmm———■—rmmm——■■——> ‘ A monzai királygyilkosság. Budapest, július 31. Az egész világ figyelme Umberto király ravatalán és a körülötte hullámzó eseménye­ken. Sokkal szörnyűbb volt a gaztett, mely életét kioltotta, semhogy már kiapadt volna azoknak a megrázó érzéseknek a megnyilatko­zása, amelyeket mindjárt az első hír ébresztett mindenütt, ahova eljutott. Most bontakozik csak ki az Európa minden részéből jövő tudó­sításokból a maga hatalmas arányaiban a rész­vét, melylyel nagyok és kicsinyek övezik a katasztrófa áldozatát, s azokat, kik Umbertó­­ban veszteségüket siratják. A monzai kastély­ban készülnek a temetésre, melyen a maga gyászával részt fog venni nemcsak Róma, a Vatikán s az olasz nemzet, hanem Európa csaknem minden országából a királyok s népek képviselete. Vájjon ott lehet-e majd Mar­gerita királyné is, az elköltözöttnek szerelmes hitvese, kinek bánatos, megtört mártír-alakja éjszakákon keresztül virraszt a fekete ravatal mellett ? Szenvedései nagyon megviselték, ag­gódnak az egészségéért már ma, pedig haza­siető fia és menye viszontlátásának kemény próbája vár még reá. A királyné szenvedéseitől csak megnöveke­dett undorral és fölháborodással fordulhat a szem ahoz az emberi szörnyeteghez, kinek bű­nös keze gyászos valóságra váltotta a király hitvesének borús sejtéseit. Az anarkista Bresci — ez igazi neve — gaz cinizmussal áll val­lató­ előtt és hivalkodik elvetemültségével. Ta­gadja, hogy cinkostársai volnának, de a vizs­gálat adatai ellene vallanak, mert úgy mu­tatják be a vasárnapi katasztrófát, mint egy messze ágazó összeesküvés művét, sőt nyomós okok támogatják azt a gyanút is, hogy Bresci nem egymaga volt Umberto király gyilkosa, ha­nem még egy másik anarkista is rálőtt a királyra, de azután fegyverét eldobva, el­menekült a bűnhödés elöl. De az emberi momentumok mellett egy nagy múltú nem­zet históriájának új szakasza kezd szö­vődni a többi eseményekből, mely lázas ér­veléssel lüktet a csöndes halott körül. Holnap hazaérkezik III. Viktor Emánuel, az uj király, kinek ma hűséget esküdött Olaszország had­ereje. A szenvedélyes olasz nép trónján beálló változásból komoly politikai kérdések meredez­­nek a figyelő Európa felé. Jönnek a hírek, melyek a hármas-szövetségnek, az európai békének válságát jósolják meg Bresci gaztetté­nek következéseképpen, mások az új királynak a hármas­ szövetséggel, a kínai akcióval, az olasz parlamenti harcokkal szemben elfoglalt álláspontjában látnak feltünedezni politikai felle­geket. Mintha ezeknek már előhírnökei lenné­nek a politikai zavargások, melyeknek híre ma érkezett néhány olasz városból. A jövőért való aggodalmak még sötétebbé és végzetesebbé teszik a csapást, mely Olasz­országra Umberto király szörnyű halálával le­­sújtott. A mai eseményekről tudósítóink következő táviratai szólnak: Hogy történt a merénylet. Monzo, július 31. Frissen esett be csillogott a Gotthard ormain, mikor vonatunk szédítő gyorsa­sággal száguldott végig a Pessin-völgyön. A kocsik tömve voltak, az utasok legnagyobbrészt olasz ke­reskedők és hivatalnokok, kiket nyaralójukból riasz­tott fel a kiáltás : Megölték Umberto királyt! Emiatt indultak nyomban útnak hazafelé. Nagyon gyéren hallottunk híreket, melyeket valamelyik olasz lapból­ vittek tovább, amelyet azonban, sajnos, megszerezni nem bírtunk. Belenben már kiragasztották az olasz konzul proklamációját s meghívóját, melyben gyá­­j

Next