Pesti Napló, 1900. augusztus (51. évfolyam, 209-238. szám)
1900-08-01 / 209. szám
S Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1900. augusztus I. 209. számi . szállott, helyébe az erő és az erőszakosság egyetemes kultusza lépett. A nemzetközi parlamentáris konferencia derék tagjai apostolok, kik tanaikat oly időben hirdetik, mely befogadásukra legkevésbbé alkalmas. Pedig minden nagy és világraszóló propaganda története, elkezdve a legnagyobbtól, a kereszténység elterjedésétől a legújabbig, a francia forradalom eszméinek elterjedéséig, azt bizonyítja, hogy siker csak akkor van, ha, mint az írás mondja, elérkezett az idők teljessége, vagyis ha a lelkek elő vannak készülve és hajlandók bizonyos tanok és elvek befogadására. Az interparlamentáris értekezletek tehát nem fogják megfordítani Tank irányát, nem lesznek képesek biztosítani a békét a nemzetek közt, mert nemzetekben az erőszakos ősz tanok démoni ereje lüktet, mely őket erőszakoskodásokra és tömeggyilkolásra hajtja. De azért sem várhatunk sokat egy interparlamentáris gyülekezettől mert ez idő szerint minden, arra parlamentáris, erős hanyatlásban van. Maguknak a parlamentekne hatalma, tekintélye rohamosan sülyedt, s e testületeket, melyek a jogeszme kifejezői tartoznának lenni, magukat is áthatotta és magával ragadta az erőszakoskodás szelleme. Amerre nézünk, a parlamentek mindenütt az obstrukció, vagy legalább is a sűrűn kitörő botrányok és pártgyűlölködések színhelyei. A parlamentekben is mindenfelé az , anarkia szelleme ütötte fel tanyáját. Lehetetlen még nem látni a rokon vonásokat e parlamentáris anarkia s ama másik anarkia közt, mely a népnyomor és az elvadultság sötét mélységeiből tör fölfelé, s mely fejedelmeket, államfőket öl, mert gyűlöl mindent, ami nálánál nagyobb. Ha nem tudnak megférni egymással azok, akik a hatalmat és a jogokat egymás közt kosztották, csoda-e ha időnként kitörnek a jogrend ellen azok, akik magukat jognélkülieknek és kitagadottaknak tartják és érzik. A világ szeme a monzai ravatal felé fordult. A népek alig-alig fogják észrevenni a nemzetközi békeapostolok gyülekezetét. Nem hisznek az ideálokban, mikor előttük a kor rettentő realizmusának megtestesülése gyanánt ott fekszik a ravatalon egy jó, nemes, igazságos, jogtisztelő király. Mélyen lesújtva érzik mindannyian, hogy az emberben rejlő vérszomjas ösztönök megfékezésétől és megszelidülésétől még igen-igen messzire vagyunk, vele, hogy az, aki kezet emel ellene, csak őrült beteg lehet, adott neki bátorságot arra, hogy a fenyegető veszedelem és az övéinek kérése ellenére is mindig szabadon járt-kelt Róma utcáin. Tán csak többségben van mégis az egészséges elme ebben az országban ? — gondolhatta magában és nem akarta megengedni, hogy katonaság sorfala álljon közéje és népe közé. Láttam őt a múlt esztendőben, mikor a nemzetközi sajtókongresszus tagjainak fogadására felhajtatott a Forum Romanorumra és egykedvűen hátradőlt kocsijába. Az arcán nem volt öröm, de félelem se. Pedig előtte való napon felszólaltak ott hangok, melyek követelték — igenis követelték — a milánói zavargások részeseinek szabadonbocsátását és közbe olyanokat is mondtak, hogy fenyegetésnek is beillettek. E miatt maradt el, az udvari méltóságok egyenes kívánságára, a Quirinal kertjeiben tervezett nagy ünnep is, de Umberto király ebbe is csak úgy ment bele, hogy másnap, nyitott kocsiban, csaknem minden testőrség nélkül hajtatott végig Róma utcáin, bízva az egészséges emberek józanságában. Ő is nagyon józan volt, mindenben, érzésében úgy mint cselekedetében. S körülte alig volt józan még valaki: sistergett a gyűlölet, s mámorossá tett mindenkit a szenvedély. Mint egy okos házigazda járt-kelt a sajtó A közigazgatási tanfolyamok szervezése. Ruffy Pál országgyűlési képviselő, a közigazgatási tanfolyamok kormánybiztosa, most járja be a tanfolyamok kiszemelt székhelyeit. Eddig Nagy-Becskereken, Marosvásárhelyet, Kolozsvárott, Máramaros- Szigeten és Kassán járt, mindenütt intézkedvén, hogy szeptember elsejére a tanfolyamok a törvény intencióinak megfelelően felállíttassanak. A kormánybiztos Kassáról Pécsre, onnan pedig Szombathelyre és Pozsonyba utazik a végleges szervezés végett. • Beszámoló: Pungl Sándor, az enyingi kerület országgyűlési képviselője tegnap Tilonyán beszámolót mondott, amelyet nagy tetszéssel fogadott a hallgatóság. A választók nevében Szüts lelkész köszönte meg a beszámolót. Oránzs az interparlamentáris konferencián. Paksból jelentik a Pol. JrV.-nek. A párisi nemzetközi interparlamentáris konferenciára jelentkezett Stanhope is, Oránzs állam képviselője. Az angol csoport elnöke tiltakozott bevétele ellen, mert Oránzsot az angolok elfoglalván, onnan legföljebb csak ők küldhetnének képviselőt. A konferencia elnöke az ülésben kijelentette, hogy Roberts Oránzsot katonailag elfoglalta ugyan, de az angol parlament nem tud, a hódításról, csak Roberts lord proklamációja alapján. Stanhope hosszan vitatta Oránzs képviseltetésének jogosultságát, s valóban tagja is lett a konferenciának képviselői között. Jól tudta, előre megfontolta, hogy kinek dukál az udvarias megszólítás, kinek kell azzal beérnie, hogy elfogadja köszöntését. Jól volt informálva mindenről, még azt is tudta, hogy melyik kis olasz újságíró írta alá azt a félig fenyegető folyamodást, hogy bocsássa szabadon azonnal a milánói zavargókat. Nem éreztette senkivel, de tudta, jól tudta. S nem mosolygott egyetlen egyszer sem, hanem komolyan nézett, mint aki tudja, hogy kötelességet teljesít. Mellette pedig mint egy napsugár, mely virágról-virágra szökik, nyájasan, verőfényesen melegített Margerita királyné mosolya. Soha nagyobb ellentét, mint e kettő között. Csak egyszer villant fel valami örömtéle Umberto arcán, mikor a hírlapírók sorfalat állva, üdvözölték a trónörökös párt és néhány magyar ember különösen hangosan éljenzett. Tán eszébe jutott, hogy ezt a hangot, ezt a nyelvet már hallotta régesrégen, ifjúkorában, mikor még ő is Olaszország egységes szabadságának harcosa volt és a sok európai faj között ez az egy legjobban simult népéhez, hogy segítse titáni küzdelmében ? Aztán ismét apátia borult arcára. A nap, mely oly forrón sütött, nem tudta fölmelegíteni szívét. Ránehezedett arra a fátum, a végzetszerűség, mely minden uralkodót kínoz, gyötör, ki idegen a népében. Tábori Róbert, Budapest, július 31. Horánszky Bátóté. A Pol. F t értesülése szerint Horánszky Nándor országgyűlési képviselő •A holnapi nap folyamán Balaton-Füredrő, hol családjával nyaral, Rátótra utazik Széll Kálmán miniszterelnök látogatására. Rövid átü idözés után Horánszky ismét visszatér Balaton-Füredre, s szeptemberig ott marad. Néppárti népgyűlés. Az országgyűlési néppárt vasárnap a nyitramegyei Nagy-Kosztolányi ig rendezett népgyűlést, melyen az egész környékről nagy számmal vettek részt a párt hívei. Zmeskál Zoltán elnöki megnyitója után Sándorffi Nándor beszélt a felekezeti iskolák szükségességéről; lovag Ghvalibogovszky Sándor a néppárt feladatairól, Brücker M. Ágost pedig az egyházpolitikai reformokról. miimi»|HIWIH«..III.II win»ni nmn mmmmmm———■—rmmm——■■——> ‘ A monzai királygyilkosság. Budapest, július 31. Az egész világ figyelme Umberto király ravatalán és a körülötte hullámzó eseményeken. Sokkal szörnyűbb volt a gaztett, mely életét kioltotta, semhogy már kiapadt volna azoknak a megrázó érzéseknek a megnyilatkozása, amelyeket mindjárt az első hír ébresztett mindenütt, ahova eljutott. Most bontakozik csak ki az Európa minden részéből jövő tudósításokból a maga hatalmas arányaiban a részvét, melylyel nagyok és kicsinyek övezik a katasztrófa áldozatát, s azokat, kik Umbertóban veszteségüket siratják. A monzai kastélyban készülnek a temetésre, melyen a maga gyászával részt fog venni nemcsak Róma, a Vatikán s az olasz nemzet, hanem Európa csaknem minden országából a királyok s népek képviselete. Vájjon ott lehet-e majd Margerita királyné is, az elköltözöttnek szerelmes hitvese, kinek bánatos, megtört mártír-alakja éjszakákon keresztül virraszt a fekete ravatal mellett ? Szenvedései nagyon megviselték, aggódnak az egészségéért már ma, pedig hazasiető fia és menye viszontlátásának kemény próbája vár még reá. A királyné szenvedéseitől csak megnövekedett undorral és fölháborodással fordulhat a szem ahoz az emberi szörnyeteghez, kinek bűnös keze gyászos valóságra váltotta a király hitvesének borús sejtéseit. Az anarkista Bresci — ez igazi neve — gaz cinizmussal áll vallató előtt és hivalkodik elvetemültségével. Tagadja, hogy cinkostársai volnának, de a vizsgálat adatai ellene vallanak, mert úgy mutatják be a vasárnapi katasztrófát, mint egy messze ágazó összeesküvés művét, sőt nyomós okok támogatják azt a gyanút is, hogy Bresci nem egymaga volt Umberto király gyilkosa, hanem még egy másik anarkista is rálőtt a királyra, de azután fegyverét eldobva, elmenekült a bűnhödés elöl. De az emberi momentumok mellett egy nagy múltú nemzet históriájának új szakasza kezd szövődni a többi eseményekből, mely lázas érveléssel lüktet a csöndes halott körül. Holnap hazaérkezik III. Viktor Emánuel, az uj király, kinek ma hűséget esküdött Olaszország hadereje. A szenvedélyes olasz nép trónján beálló változásból komoly politikai kérdések meredeznek a figyelő Európa felé. Jönnek a hírek, melyek a hármas-szövetségnek, az európai békének válságát jósolják meg Bresci gaztettének következéseképpen, mások az új királynak a hármas szövetséggel, a kínai akcióval, az olasz parlamenti harcokkal szemben elfoglalt álláspontjában látnak feltünedezni politikai fellegeket. Mintha ezeknek már előhírnökei lennének a politikai zavargások, melyeknek híre ma érkezett néhány olasz városból. A jövőért való aggodalmak még sötétebbé és végzetesebbé teszik a csapást, mely Olaszországra Umberto király szörnyű halálával lesújtott. A mai eseményekről tudósítóink következő táviratai szólnak: Hogy történt a merénylet. Monzo, július 31. Frissen esett be csillogott a Gotthard ormain, mikor vonatunk szédítő gyorsasággal száguldott végig a Pessin-völgyön. A kocsik tömve voltak, az utasok legnagyobbrészt olasz kereskedők és hivatalnokok, kiket nyaralójukból riasztott fel a kiáltás : Megölték Umberto királyt! Emiatt indultak nyomban útnak hazafelé. Nagyon gyéren hallottunk híreket, melyeket valamelyik olasz lapból vittek tovább, amelyet azonban, sajnos, megszerezni nem bírtunk. Belenben már kiragasztották az olasz konzul proklamációját s meghívóját, melyben gyáj