Pesti Napló, 1900. október (51. évfolyam, 269-299. szám)

1900-10-01 / 269. szám

2 Budapest, hétfő PESTI IVA17»TXL. 1900. október­­ 269. szám. mondok ez alkalommal ez intézet nagyérdemű igazgatójának, méltóságos Konkoly-Thege Miklós mininiszteri tanács urnak, (Élénk éljenzés), a kinek nagy része van a magyar meteorologia emelé­sében és fejlesztésében és nagy része van abban, hogy ezen új épületet, ezen obszervatóriumot sike­rült oly szerencsésen felépíteni. Mintegy példát ad­tunk ezen építkezéssel arra, hogy miképpen lehet célszerűen, és mégis egyszerűen és olcsón, a költ­ségvetés keretében építkezni. De köszönetet mondok ez intézet minden tagjának, aki az intézet fejlődé­sén közreműködik, és aki ezen obszervatórium létesítésében is közreműködött, mindegyik vegye ki a köszönetből és elismerésből a maga részét. (Tet­szés és éljenzés.) De meg kell emlékeznem ez alkalommal hivatali elődeimről is, akik az alapokat vetették meg és olykor bizony nehéz viszonyok között is tudtak a meteorológia céljaira fedezetet teremteni. Úgyszin­tén hálásan kell megemlékeznem a magyar törvény­­hozásról, amely áldozatkészen a kormány rendelke­zésére bocsátotta azon költségeket, amelyek az in­tézmény fejlesztésére és az obszervatórium felépíte­­tésére szükségesek voltak. De nem hallgathatom el s legmagasabbra he­lyezem azon határtalan kegyességet, melylyel felsé­ges királyunk (a gyűlés tagjai felállanak) ez intéz­mény és általában a mezőgazdaság iránt minden­kor viseltetni méltóztatott. Én azt hiszem, hogy méltóbban nem adhatom át ez obszervatóriumot rendeltetésének, mint azzal a két óhajjal, hogy a Gondviselés ő császári és apostoli királyi felségé­nek, legkegyelmesebb urunknak drága életét ter­­jeszsze messze túl azon a határon, amely az em­bereknek osztályrészéül szokott jutni. Azért, midőn az obszervatóriumot ezennel megnyitottnak nyilvá­nítom és rendeltetése betöltésére az intézet igazga­tójának átadom, kiáltsuk együtt: «Éljen a király !» (Hosszas, lelkes éljenzés.) Ezzel kapcsolatban közlöm önökkel, hogy ő cs. és ap. kir. felsége Konkoly-Thege Miklós minisz­teri tanácsos ő méltóságának az obszervatórium léte­sítése körül kifejtett buzgalmáért legmagasabb el­ismerését nyilvánítani (Élénk éljenzés). Hana Zsig­­mond úrnak, az orsz. meteor, intézet aligazgatójának a Ferenc József-rend lovagkeresztjét (Éljenzés.), Marczell György úrnak, az intézet első asszisztensé­nek pedig a koronás arany érdemkeresztet (Éljenzés.) adományozni méltóztatott. A miniszter a kitüntetetteknek mellére tűzte a rendjelet és egyútt elközölte,­ hogy a maga részéről indíttatva érezte magát, Farkas Ede I. oszt. asszisz­tensnek ezen ünnepély alkalmából az obszervatórium létesítése körüli fáradozásaiért elismerését nyilvá­­nítani. (Éljenzés.) Konkoly-Thege Miklós min. tanácsos hosszabb beszéddel válaszolt. Az intézet megalapításának ne­hézségeiről szólva megemlékezett gróf Bethlen András volt és kivált Darányi, a jelenlegi földmivelésü­gyi miniszter elévülhetetlen érdemei­ről, melyeket e sikerrel működő tudományos intézet felállítása körül szerzett. Reméljük azonban, — íg­y végezte szavait, — hogy az intézet jövője igen is meg fog felelni azoknak a várakozásoknak, amelyeket a jelenben nagyméltóságod lelkes buzgó­­sága méltán kelthet,­ és amidőn nagyméltóságodat kérem, hogy fogadja és tolmácsolja ő császári és királyi apostoli felsége előtt is legmélyebb hálánkat azokért a kitüntetésekért, amelyekben szerény mun­kásságunk épp oly meglepő, amily megbecsülhetet­len jutalmat nyert, bízvást mondhatom, hogy intéze­tünk egész tisztikara legnagyobb lelkesedéssel osztozik azon óhajtásomban, amelyben a tudományt tisztelő és a tudomány iránt érzékkel bíró minden ember is osztozik, hogy nagyméltóságodat az Isten tartsa meg nekünk sokáig és különösen tartsa meg intéze­tünk iránt való jóindulatát. (Lelkes éljenzés.) Darányi miniszter ezután közölte Szalay László­nak, Markovits Istvánnak, ifjabb Konkoly-Thege Miklósnak, Rziha K Károlynak és Csermó Gézának II. osztályú asszisztensekké történt kinevezését. Ezzel véget is ért a diszülés, mire következett a körüljárás az új obszervatórium helyiségeiben. A minisztert Konkoly-Thege Miklós miniszteri ta­nácsos igazgató, majd Róna Zsigmond aligazgató és Kövesligethy Radó egyetemi tanár kalauzolták. Megtekintette a miniszter a válság- és közokta­tásügyi minisztérium fenhatósága alatt álló csillag­­vizsgálót is. (A lakoma.) Délután két órakor hetven terítékű ebéd egye­sítette a házigazda vendégszerető asztalánál az ün­nep vendégeik Az asztalfőn a háziasszony ült, ki a legszeretetreméltóbb módon felelt meg tisztének. Jobbról tőle dr. Darányi Ignác földmivelésügyi mi­niszter, balról gróf Esterházy Ferenc foglaltak helyet. Az első köszöntőt Darányi Ignác földmivelés­ügyi miniszter mondotta a királyra. Ezután általá­nos figyelem kört gróf Esterházy Ferenc em­ek­szót. Mint gazda, mindazoknak a nevében, akik, vele egy sorban, mint gazdák munkálják a föld rögeit, üdvözli a minisztert, aki a magyar gazdának min­den szive lüktetését ismeri, mert tanulmányozta helyzetét, mert meghallgatta panaszait, mert für­készte bajainak okát és mert javítani akart sorsán. Poharát emeli a magyar kormány elnöke, Széll Kálmán egészségére. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Konkoly-Thege Miklós Darányi Ignác földmive­lésügyi miniszterre, mint a tudomány fenkölt lelkű pártfogójára emelte poharát. Darányi Ignác föld­mivelésügyi miniszter erre a következő felköszöntőt mondotta: Tisztelt uraim! Mindenekelőtt hálás köszönetet mondok gróf Esterházy Ferenc ő méltóságának ama kitüntető és szíves szavakért, melyeket hozzám in­tézve, a magyar királyi kormányt és elnökét éltette. Fölötte megtisztelő reám és reánk nézve, hogy oly férfiú tette ezt, aki nemcsak e megyé­nek első birtokosa, hanem aki egyúttal pél­dát ad abban is, hogyan kell okszerűen, azaz: mintaszerűen és mégis jövedelemre gazdálkodni, egy oly férfiú, akinek az a nemes ambíciója, hogy ahol a vagyonhoz és ahoz a nagy név­hez, amelyet az elődöktől örökölt, kapcsolja Komárom vármegye közönségének osztatlan tiszte­letét és osztatlan szeretetét. (Élénk tetszés és él­jenzés). Kötelességet teljesítek tehát, tisztelt uraim, midőn a távollevő miniszterelnök úr ő excellenciája nevéb­en e megemlékezésért hálás köszönetet mondok. Örömmel tapasztalom, tisztelt uraim, hogy milyen egységesen jelentek meg a mai ünnepélyen a tár­sadalom különböző körei, különböző osztályai. Örvendetes ez, mert a magyar nemzet jövője és jövendő felvirágzása iránt csak úgy lehet reményünk, ha lesznek kérdések, amelyekben minden magyar ember egyetért, (Igaz, úgy van!) ha lesznek vonat­kozások, amelyekben mindnyájan egyek vagyunk, ha lesznek eszmék, amelyekért mindnyájan tudunk lelkesedni. Ezek az eszmék, ezek a kérdések azok, amelyek­­az egységes, tömör magyar államra vonat­koznak, ezek az eszmék azok, amelyek a haladást, a szabadelvűséget és a felvilágosodást képviselik. Így volt ez, tisztelt uraim, régen; azért nem pusztult el a magyar, és így lessz a jövőben is, ha ez egységet mindig meg tudjuk tartani és min­dig képviselni tudjuk. Hogy milyen volt a régi magyar világ az ő patriarkális felfogásában, az ő nemes gondolkodá­sában, az ő önmegtagadásában és áldozatkészségé­ben, arra példát nyújt az, a kis család, amelynek körében ma időzünk, az a kis család, amelyhez en­gem nemcsak a tisztelet, hanem régi baráti és ro­koni kötelékek is csatolnak. Azután lelkes, elismerő szavakban méltatta Konkoly-Thege Miklós nagy áldozatkészségét és ön­zetlen fáradozását, melylyel a tudománynak ezt az uj hajlékot emelte, őt és lelkes nejét élteti. Majd Tuba, János Esterházy Ferenc grófra mon­dott köszöntőt, Pernter bécsi egyetemi tanár és a bécsi meteorológiai intézet igazgatója pedig hízelgő szavakban nyilatkozott arról a vívmányról, amelyet a tudomány Magyarországon a minden tekintetben modern színvonalon álló új obszervatóriummal ara­tott. Feszty Béla az intézet tisztikarára, Morócz Mi­hály református lelkész Sárközy Aurél főispánra, Sárközy főispán a sajtóra emelte poharát. E fel­köszöntőre a jelenlevő hírlapírók nevében Sturm Albert válaszolt. Végül Konkoly-Thege Miklós az ausztriai vendégeket éltette. Minthogy pedig a görög-katolikus magyarság kö­reiben csakis az Ungváron megjelenő, a Szent Bazil Társulat szócsöveként szereplő Görög Katolikus Szemle és Kelet című hírlapoknak, a magyar litur­­­gia és a naptár-egyesítés ellen irányuló magatar­tása idézhette elő azt a nyugtalanságot és érzé­kenységet, mely a püspök úr pásztorleveléből oly­ messzemenő következtetéseket vélt kiolvashatni, fel-* jogosítva érezzük egyúttal magunkat annak a ki­­­jelentésére is, hogy a püspök úr teljesen távol áll az említett lapoktól és azoknak nagyrészt vele szemben is támadó állásponton levő magatartásá­val magát egyáltalában nem azonosítja. Mindezeknél fogva az országos bizottság egy­felől továbbra is teljes bizalommal viseltetik méltó­ságos püspöke személye iránt, másfelől pedig fen­tebbi kijelentéseit alkalmasaknak tartja arra, hogy a görög-katolikus magyarság köreiben újból helyre­álljon az a nyugalom, amelyre feltétlenül szüksé­günk van addig is, míg a magyar liturgia törvé­­nyesítésére vonatkozó kérelmünk felett az apostoli szentszék is véglegesen határozni fog. Budapesten, 1900. szeptember 30-án. A görög szertartású ka­tolikus magyarok országos bizottsága nevében Szabó Jenő. Beszámolók: Vesprémből táviratozzák: Szabó Imre, a veszprémi választókerület képviselője vasár­nap tartotta meg beszámolóját Veszprémben. A képviselő 11 órakor érkezett Budapestről. Kíséreté­ben voltak: dr. Hegedűs Lóránt, Óváry Ferenc, Kemény Pál és Purgly Sándor országgyűlési képvi­selők. Az állomáson Szeglets­y György veszprémi polgármester fogadta. A vonatról bandérium és nagyszámú közönség kísérte be a városba a nép­­szerű képviselőt. Rhédey Gyula veszprémi apátka­nonok üdvözlőbeszéde után Szabó Imre képviselő elmondotta nagy tetszéssel fogadott beszédét. Dél­ben banker volt a Koronában, hol a képvise­lőt nagy ovációkban részesítették. A beszá­moló alkalmából a veszprémi szabadelvű párt Széll Kálmán miniszterelnököt táviratban üdvözölte. — Gyöngyösön Visontai Soma országgyűlési képviselő tartotta beszámolóját. Beszédében, mint távirat je­­lenti, Tisza Kálmán és Apponyi Albert beszédére reflektálva, kifejtette az Ugron-párt álláspontját, mely az állami, politikai és gazdasági önállóság és függetlenség kivívásában kulminál A párt jövő feladatául pedig a gazdasági tényezők harcának megszüntetését, az erők egyesítését és fokozását és a gazdasági önállóság előkészítését mondja. Majd Bartha Miklós mondott beszédet az Ausztriával való függetlenítést hangoztatva a perszonál-unió alapján.­ríndanest, október 1. Firczák püspök pásztorlevele. Néhány napja Új rutén akció címmel írtunk Firczák püpöknek arról a pásztorleveléről, melyet az egyházmegyéjében való népoktatás dolgában kiadott s mely a görög-katolikus magyarság körében nagy nyugtalanságot keltett. Azt a vá­dat emelték Firczák Gyula munkácsi püspök ellen, hogy pásztorlevelében nemlétezőként bá­nik el a görög-katolikus magyarsággal, mert mindenütt csak s rutén népünkéről beszél. Erre az ügyre vonatkozólag a görög-katolikus ma­gyarok országos bizottságától a következő nyilat­kozatot kaptuk: Firczák Gyula munkácsi püspök­­méltóságának ez év augusztus 16-án kelt pásztorlevelében, mely a népnevelésre nézve tesz alapvető intézkedéseket, a gö­rög-katolikus magyarságra sérelmesnek látszó «rutén» jelző lenne foglaltatik ugyan, de a méltóságos püspök által fel vagyunk hatalmazva annak a kije­lentésére, hogy ez a jelző csakis az egyházmegye ruténajku hívőire alkalmaztatott s igy az egyház­megye területén lakó magyarságra az egyáltalán nem vonatkoztatható, miből önként következik, hogy a pásztorlevélben használt «rutén» nép kifejezéshez fűzött következtetések is tárgytalanok és helytelenek. Készülődés az osztrák választásokra. Az osztrák német pártok két csoportjának volt vasár­nap értekezlete, melyen a választásokra kiadandó elveket állapították meg. Trautenauban volt mind a két gyűlés. A német radikális nemzeti párt gyűlésén, mint táviratban jelentik, egyhangú határozattal kimond­ták, hogy energikus és tekintet nélküli nemzeti po­litikát követelnek, és követelik, hogy a leendő nép­­képviselők különösen odahassanak, hogy a német nyelvet államnyelvnek mondják ki, a német biro­dalommal való szövetséget az állami alaptörvényekbe iktassák és a német birodalommal vám- és keres­­delmi szövetséget kössenek.­­ Az ugyanakkor meg­tartott német haladópárti népgyűlésen hangoztatták az alkotmány, a birodalmi egység s a németség vé­delmét a nemzetiségekkel szemben. Végül azt az óhajtást fejezték ki, hogy az összes német pártok egységes organizációba szervezkedjenek.­­ Mind a két párt megkoszorúzta II. József császár emlék­szobrát. Az új függetlenségi párt. A fővárosi polgár­ság körében alakuló új függetlenségi párt, mely radikálisabb programmot tűzött maga elé, országos szervezkedésre készülve, a Kossuth-párt több tag­jának fölajánlotta a pártelnökséget, de — mint a Keleti Értesítő jelenti — senki sem fogadta azt el. Az új párt szervezőit az is elkedvetlenítette, hogy Herman Ottó is határozottan kijelentette az akció­tól való tartózkodását, s így az egész mozgalom abban marad.

Next