Pesti Napló, 1901. május (52. évfolyam, 119-147. szám)

1901-05-01 / 119. szám

2 Budapest, szerda PESTI NAPF.6. 119. szám 1901. május 1. bélyegezve,­ mint «felségsértő» és földön­futó lenne a szabad oktatás országában. Mi vont tehát hályogot azoknak sze­mére, akik nem tudják meglátni, hogy mily ellentmondásba keveredtek nemcsak az igazsággal, hanem saját magukkal is ? — Semmi egyéb, mint az a rut feleke­zeti gyűlölet, mely a legszebb jelszavak álarca mögé bújva, dinamitot csempész az állam és a társadalom egységének legértékesebb oszlopai alá, és ideálul a vak Sámsont választja, nem törődve az­zal, hogy a magyar Géniusz szivébe irá­nyozza a tőrt, s mert vakságában süketté is vált, nem hallja, miként tap­solnak ehez a magyarság összes ellen­ségei ! Nehéz dolog az önlegyőzés. Nehéz dolog a higgadtság megőrzése oly pilla­natokban, mikor az igazság teljes kife­jezésére csak egy mód kínálkozik : a felháborodás. De bármilyen nehéz is, meg akarjuk mutatni, hogy nem lehetetlen. S azért fojtjuk el magunkban mindazt, amit ez eset alkalmával szomorú tanú­ságok és megdöbbentő tapasztalatok gyanánt elmondhatnánk. Arra az időre halasztván ezeket, mikor nem kell, hogy sebeket ejtsünk ezek által azokon, akik, ha téves uton járnak is, de véreink s magyarok, kiket még hibáikban is kímélni és szeretni kell. Ami pedig a Pikker-ügyet illeti, mely mindezekre alkalmat adott, azt rá kell bíznunk a legilletékesebb tényezőre, a vallás- és közoktatási miniszterre. Wlassics Gyula megmutatta a Varga Ottó ügyében, hogy önálló, férfias és igazságos. Meg­írni­­art­a, hogy van bátorsága szembe­szállni oly áramlatokkal is, melyek állá­sát, pozícióját fenyegetik. A legnagyobb nyugalommal és­ a legnagyobb bizalom­mal láthatjuk az ő kezében a Pikler­­ügyet is, melynek elintézésével, remél­hetőleg az egyetemen dúló vad állapotok is orvosolva lesznek. Budapest, április 30. A képviselőhöz holnap, május 1-én, nem tart ülést, mert délelőtt az összeférhetetlenségi törvényt revideáló bizottságnak lesz ülése, amelyen a kabi­net több tagja és számos képviselő vesz részt. A képviselőház legközelebbi ülése csütörtökön délelőtt 10 órakor lesz, amikor az Adria-j­avaslat részletes tárgyalását folytatják. Ezen az ülésen felel T­­assics Gyula miniszter gróf Zichy Aladárnak arra az in­terpellációra, amelyet a Pikler-ügyben adott be. Pénteken a képviselőháznak ismét nem lesz ülése. Az Adria-javaslat hátralevő szakaszai­nak tárgyalásában hír szerint még tiz szónok fog részt venni s igy — tekintve, hogy hol­nap és pénteken ülés nem lesz — a vita ezen a héten aligha fog véget érni. A képviselőház folyosóján azonban ma híre járt, hogy a ja­vaslat további tárgyalása során a kormány ré­széről olyan nyilatkozatok fognak történni, amelyeknek teljesen megnyugtató hatásuk lesz s amelyek hozzá fognak járulni a vita meg­rövidítéséhez. Tegnap este ugyanis a szabad­elvű párt klubjában tanácskozás volt, amelyen S­sés Kálmán miniszterelnök, Hegedűs és Trósz miniszterek, továbbá Szilágyi Dezső vettek részt; a tanácskozás csak féltíz óra után ért véget és ezen a tanácskozáson állapították volna meg a mai hírek szerint az Adria javas­­lat további tárgyalása során való teendőket. Hogy mik lesznek ezek, arról ma még pozití­vet alig tudtak a képviselők, de elterjedt az a hír, hogy a kormány módosítaná az Adria­­szerződést a következőképpen: 1. A szerződés ideje csak tíz évre terjed, kö­vetkezésképp nincs szó meghosszabbításról; 2. Az Adria tíz hajó helyett nyolc hajót fog építeni; 3. A kormány opciót kap, tíz év múlva a mos­tani feltételek mellett meghosszabbíthatja a szerző­dést, az Adriának azonban nincs meg ez a joga. Megjegyezzük, hogy ezt a hírt a legtöbben erős kételkedéssel fogadták és inkább adtak hitelt annak a verziónak, amely szerint magán a szerződésen változtatás nem lesz, hanem a miniszterelnök a törvényjavaslat életbeléptető záradékának tárgyalásánál olyan módosítást fog beterjeszteni, melynél­ értelmében a szerződés bizonyos a jövőben, beállható kautélák mellett úgy a szubvenció, mint az adómentességre vo­natkozó pontjaiban esetleg meg lesz változ­tatható. Az összeférhetetlenség. Az összeférhetetlen­ségi törvény revíziójára kiküldött bizottság holnap délelőtt 11 órakor ülést tart Fest Lajos elnöldésé­n hegyen. Itt csak az uraság­ kastélya van, meg a tanya. — Onnan való vagy ? — Onnan. — Hogy hivják az uraságodat ?­­K — Bárónak hívják. — Jó, jó, — de neve is van a báródnak, — mi ? — Lehet, domnule, — válaszolta valamivel bátrabban az ember s kissé előbbre jött a körtefa mögül — de mi bárónak hívjuk .... A tüzér nem firtatta tovább a dolgot. Nem először akadt útjába egy-egy ily oláh cseléd, akinek fogalma sem volt róla, hogy hívják név szerint a gazdáját, akinek kenyerét eszi. Bő­vebb felvilágosítást ettől a tehénpásztortól sem remélhetett. Ott is hagyta a faképnél, s tovább lovagolt a mindinkább keskenyedő völgyben, amelynek végén, közvetetlenül az erdő alatt, mintegy félórai lovaglás után csakugyan meg­pillantotta a havasi tanyát és a bárói kastélyt. Midőn jobban szemügyre vette a törpe, szalmás tanyai kunyhókat, meg a­­kastélyának nevezett régi, kuriaszerü épületet — erősen megcsóválta a fejét. Szegényes birtok volt na­gyon ez a «kastély». Nehézkes, tágas kőépit­­mény, — szinehagyott zöld falukátereiről, le­­mállott, itt-ott finom penészszel erezett falairól s mohos zsindelyfedeléről azonban messzire terítt a szegénység. Az udvar csupa szalmahul­ladék és egyéb szemét. A kocsiszínben régimódi hintó szomorkodott. Rudján tyú­kok üldögéltek, benn az ülésen két masza­­tos oláh leányka játszogatott. Az egyik gyer­meken volt valami ingecske-féle, a másikon nem volt semmi. A kócos apróság meztelenül bámészkodott az udvarra lovagló tüzérre, az­után olyan sikitásban tört ki, hogy szinte ha­sította a levegőt. Az éles sikitásra egy öregebb asszonyi alak bújt ki a­­kastélyából. A káplár rászólt. — Itthon az uraság, jó asszony ? — Jézus Mária — hebegte látott száj­jal az asszony, s szinte belesápadt fonnyadt arca a lelkendező csodálkozásba, amelyhez jókora fokú ijedtség is járult. Aztán se szó, se beszéd. . . sarkon fordult és lesietett a kastélyba, anélkül, hogy a tüzér illedelmes kérdésére csak egy árva igével is válaszolt volna. Ezalatt a két apróság is lemászott a hintő­ülésről s pityeregve menekült a kocsi­szín mögé. — Hát ez micsoda fránya egy szerelék ? — dörmögte a tüzér, miközben ismét körül­­jártatta tekintetét a végtelen elhagyatottságról tanúskodó portán. — Látszik, hogy az Isten háta megött vagyon, de olyan is minden ... Itt hagyta volna, de éhes volt. A hosszú lovaglás kifárasztotta, ennivalója meg nem volt semmi. No, itt ugyan aligha fogják vacsorára marasztalni. Ennek a rongyos kastélynak a gazdájából úgy látszik még a vendéglátás egy­szerű magyar virtusát is kipusztította a nyo­morúság. Bár lehet, hogy tán idegen szerzet a báró úr. . . vagy mi. Egy darab kenyeret és egy falat szalonnát azonban adhatna,­­ meg egy porció szénát a lovának, ha nem ingyen, hát pénzért. Megfizet becsülettel. Leszállt a nyeregből, s kantáron vezetve lovát, megindult a kastély felé. Odaérve harsányan elkiáltotta magát: — — Nincs itthon senki­­» - ^ A kastélyból most egy férficseléd lépett ki s lehaladva a veranda lépcsőin, tisztességtudón üdvözölte a tüzért. — A méltóságos báró megparancsolta, hogy vegyem át lovadat, téged pedig küldjelek be. Eredj be, domnule, azután nyiss balra, — a méltóságos báró várakozik reád. — Valami harapni valót szeretnék. — Kapsz azt is, csak eredj. A káplár átadta lovát a cselédnek, s be­ment a kastélyba. A verandáról széles, szár­nyas ajtó nyílt az első szobába, amelyben alig volt valami bútorféle. Egy magas, üveges szek­rény, néhány kopott bőrszék, egy hosszú ke­­veret, é­s valami különös m ódon, nehéz szag a levegőben, mintha sohase szellőztették volna, holott a kopott salukátereken keresztül éjjel-nappal kedvére befütyülhetett a szél. Be is hordott egy csomó szalmahulladékot és szá­raz falevelet. A nehéz szagot azonban nem tudta kivinni. A tüzér leverte csizmájáról a port, meg­igazította a homlokán a sipkát, s kihúzta ma­gát, miközben bekopogtatott a baloldali ajtón. Belülről rövid, katonás hang csapta meg a fülét. — Herein! Ez a «herein» egy kicsit meghökkentette. A hang veszedelmesen hasonlított kapitánya recsegő hangjához. Ha nem volna benne bi­zonyos, hogy az üteg s a nyomában lépekedő két zászlóalj baka most még csak valahol a «Padura maré» tölgyei alatt járhat, — esküdni merne rá, hogy a kapitány recsegő «heroin»-ja csap ki az ajtón. Belépett. A terem még tágasabb volt, mint az első­­vel. Holnap fogja a bizottság megvitatni azt a kér­­­dést is, várjon az összeférhetetlenségi törvényt ki­terj­eszték-e a főrendiházra is. A függetlenségi pártok fúziója. Mint már annyiszor, úgy most is újból fölmerült a terv, hogy a függetlenségi Ugron-párt és Kossuth-párt fuzionáljon és alakítsa meg az egységes, összetartó függetlenségi és 48-as pártot. De mint már annyiszor, úgy előrelát­hatólag most is dugába fog dőlni a terv, bár­mennyire szeretnék megvalósulását a választók, bármennyire előnyére válnék a fúzió a függet­lenségieknek a választásokon. A képviselőház folyosóján ma megint sokat beszéltek a füg­getlenségi és 48-as párt két árnyalatának egye­süléséről, a Kossuth-pártnak egy tegnapi állító­lagos értekezletével kapcsolatban. Mint a Pol. Ért. jelenti, a függetlenségi és 48-as Kossuth­­párt értekezletet nem tartott, az egyesülésről mindez ideig hivatalosan szó sem volt, a vá­lasztások előtt azonban természetes, hogy a két árnyalat együttműködésével az esetleges egyesülés kérdése, mint más alkalommal, úgy most is felszínre került és kerül. Hír szerint a függetlenségi Kossuth-párt túlnyomó többsége óhajtja, hogy az Ugron-párt szorosan hozzájuk csatlakozzék és a párt teljesen egyesüljön. A közigazgatási tisztviselők s a választá­sok. Egy estilap a bar­any­amegy­ei szabadelvű párt alakuló gyűléséről írva, azt jelentette, hogy a gyű­lés után­­a főispán berendelte a hét főszolgabirót, kiknek a legszigorúbban meghagyta, hogy a falubeli embereket rábeszélés és szükség esetén napidíjigé­­rés mellett rendeljék be ez évi április 23-án Pécsre a megyeházához.­ Báró Fejérváry Imre, Baranya­­megye főispánja most kijelenti, hogy ez az állítás a valóságnak meg nem felel s az idézett sorokban foglalt inszinuációt a leghatározottabban vissza­utasítja. A csatorna­javaslat A magyar csatorna­tervezet munkája már annyira előrehaladt, hogy a mi csatornáink építése minden valószínűség szerint megelőzi a többi államok csatornáinak építését. A terveken a kereskedelemügyi mi-­­nisztériumban serényen dolgoznak Hosz­cóczky Alajos osztálytanácsos vezetése alatt. A ma­gyarországi csatornahálózat 50—70 millióba kerül, a munka pedig 5—6 év alatt volna vég­rehajtható. A közigazgatás egyszerűsítése. A belügy­minisztériumban már teljesen elkészült a közigaz­

Next