Pesti Napló, 1901. május (52. évfolyam, 119-147. szám)
1901-05-01 / 119. szám
119. szám. Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1901. május 1. 3 gatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat. Széll Kálmán miniszterelnök valószínűleg már a jövő héten benyújtja a törvényjavaslatot, melyet nyomban tárgyalni fog a közigazgatási bizottság. A honvédminiszter nem lép vissza. Ismételten fölmerült az a már többször megcáfolt hír, hogy báró Fehérváry Géza honvédminiszter visszalép. Félhivatalosan, illetékes forrás információja alapján ismét megcáfolják ezt a hírt. Választási mozgalmak. Bács megyében is megindultak a választási mozgalmak. Újabban a rigyicai kerületben kezdte meg szervezkedését a szabadelvű párt és a jelöltségre Paul Kálmán zombori ügyvédet, a volt nemzeti párt egyik pártvezérét kérte föl, akinek nagyszámú küldöttség ajánlotta föl a jelöltséget, de ő még nem nyilatkozott aziránt, hogy a jelöltséget elfogadja-e, vagy sem. A kulpini kerületben Mihajlovits Kornél főszolgabírót akarja fölléptetni a szabadelvű párt. Az illyefalvi kerület választóival Székely György képviselő táviratban közölte, hogy a neki újból felajánlott jelöltséget elfogadja. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, április 30. Elkövetkezett végre a szavazás napja, mely meghozta a döntést az Adria-szerződés legjobban ostromolt szakaszáról, az adómentességet magában foglaló 27. szakaszról. Impozáns számmal vonultak fel a pártok, folyosó és terem megtelt a képviselőkkel. Azonban a várva-várt szavazás előtt még a záróbeszédek hangzottak el. Pichler Győzőé volt az első, s a Kossuth-párt lelkes ifjú viadorja dörgő hangon követelte a törvényjavaslat viszszavonását; közben meg-megsimogatta a szomszédos néppártot is, a függetlenségieket erősen védve a néppárti vád ellen, hogy az Adria-vitában nem vettek kellő módon részt. Kubik Béla is hozzá akart járulni a hangulat harciasságának növeléséhez s ezért Perczel Dezső elnökkel keveredett vitatkozásba, de csak annyit ért el, hogy három elnöki rendreutasítást kapott. A második záróbeszéd Rakovszky Istváné volt, aki viszont a Kossuth-párt ellen fordult legelsőbb, csak azután a javaslat ellen. Mikor ő is végzett és Hegedűs miniszter állott szólásra, az ellenzék haragos kiáltozásba tört ki: — Vonja vissza a javaslatot! Vissza kell vonni! Vonja vissza ! — hangzott hosszasan, úgy hogy a miniszter alig tudott szóhoz jutni. De mire a lárma véget ért, Hegedűs miniszter a legszigorúbb objektivitással és nagy hatással mutatott rá újra a javaslat előnyeire, s mindarra, ami az adóelengedést teljesen megokolttá teszi. Mikor Hegedűs miniszter meggyőző ha Butor kevés volt benne — régi, faragott borszékek, bőrkerevet itt is, mint az elsőben — a padlón azonban szőnyeg volt, az ablakokon függöny. A falon egy kedves, szőke asszony olajképe függött, — vele szemben gazdag fegyvergyűjtemény díszítette a másik falat, közte — legalul — két keresztbe fektetett lovassági kard is. A markolatról elványolt arany porteépée csüngött alá. A tüzér szeme azonnal megakadt a porteépée-s kardokon. Az ördögbe! .. . ennek a szegény portának a gazdája valaha katonatiszt lehetett. .. tán éppen tüzér. S előbb jól szemügyre vette a kályha közelében álló, mintegy ötven-ötvenöt évesnek látszó férfiút, akinek vállát vadászteke födte, s torzonborz szakálla rendetlenül csapzott mellére. Lába magasszáru német lovagcsizmába volt bujtatva, amely azonban hetek óta nem látott kefét. Mindent egybevetve, olyan bizony az úr is, mint a porta. Azután szalutált és jelentkezett. — Káplár Nagy, a 12-ik divízió, Batterieme-tól. — Egyedül van ? — Igenis, egyedül. — Üljön le ! — parancsolta a báró s egy ideig szemmel látható izgatottsággal járkált a teremben. Szakállas arca visszatükrözte a lelkében forrongó indulatot. Szemei nyugtalanul révedeztek a fiatal katona alakján, úgy látszott, mintha váratlanul életrekelő emlékekkel vívódott volna . . . A káplár leült a székre és türelmesen várakozott, míg ismét megszólítja ez a különös ur. Mert legalább is különös egy ur, aki ennyire Az elnök jelenti, hogy Pichler Győző és Rakovszky István határozati javaslataira névszerinti szavazás iránti kérelem adatott be. A szavazás a G betűnél fog kezdődni. Az ülést öt percre felfüggeszti. — Honnan ismer ? — Engedelmet kérek — — Megtiltom . .. érti ! . . . megtiltom, hogy igy szólítson ! Most pedig — tette hozzá valamennyire lecsillapodva — menjen és egyék. Azon az ajtón megy ki! A tüzér szalutált és a mutatott ajtón szó nélkül kiment. «Nem megmondtam, — gondolta hüledezve, — hogy tiszt ur volt, s lám kapitány egykoriban ez a szegény ur, ihol ni, csak be rám ripakodék, amiért kiszaladt számon az igazság, holott pedig nem is ő reá gondoltam ...» A szomszéd szobában letelepedett az ebédlő asztal mellé. Ugyanaz az öregrendü oláh asszony szolgálta ki, aki elfutott előle, amikor megszólította. Most csak néma volt, mint egy fabáb. Egy szót sem bírt kivenni belőle. A sült azonban jó volt, amit hozott, s finom szint azonképpen a bor is. Az edények régiek, drágák. Ilyen asztali edény még az ő grófjuknak sincs, pedig az gazdag ember, övé a fél Nyárád völgye, meg a Maros szögében is vagy kétezer zsíros holdnyi dominium — ez a báró pedig csak szegény ur, igen felette szegény erdélyi ur, de egyszer az ő famíliájának is kincsei lehettek, — azokból való maradék ez a ritka szép, drága edény is bizonyosan. Az evést és morfondírozást esti nyolc óra után végezte be. Künn lassanként leszállt az alkony. Az ebédlőben már alig lehetett látni. Midőn fölkelt az asztal mellől, a hallgatag oláh asszony csendesen rászólt: — Eredj be, dán káplár, a méltóságos úrhoz. Ott szivart is kapsz. A tüzér benyitott az ajtón, megállt házitást beszédét bevégezte, a tetszés nagy riadala zúgott feléje a szabadelvű pártról. És megkezdődött a szavazás, természetesen név szerint, az ellenzék kívánságára. S a névszerinti szavazás eredménye fényes elégtételt nyújtott a kormánynak, mert 59 szavazat ellenében 188 képviselő szavazott a szakasz mellett, amelyet így hatalmas többséggel fogadtak el. S hiába leste az ellenzék a szavazás alatt a «szenzációkat», egyetlenegy olyan szenzáció se történt, hogy szabadelvű párti szavazott volna a szakasz ellen. Major Ferencnek a 28-ik szakasznál mondott siralmaival végződött az ülés. A képviselőház ülése. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Ferczel Dezső elnök megnyitván az ülést, a múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Következik a napirend. Az Adria szerződése. Pichler Győző: Visszautasítja Rakovszkynak minapi támadását a függetlenségi párt ellen, hogy nem vesz részt az Adria elleni küzdelemben. Elismeri Rakovszky nagy munkásságát e javaslattal szemben, de ellenséges indulata a függetlenségi párt elvei ellen vezette őt támadásában. Széll Kálmán felszabadította a kormánypártot a pártfegyelem alól. Ez reményt kelt benne, hogy e szakaszt nem fogják megszavazni. Ezután polemizál a miniszter tegnapi beszédével s felpanaszolja az Adria tarifáinak drágaságát. (Zaj a baloldalon. Az elnök csendet kér.) Kubik Béla : Az nem megy, amit odaát csinálnak ! (Zaj és mozgás jobbfelől.) Beszéljen csak valamelyik miniszter, akkor úgy rázza majd a csengetyűt! Ez nem megy ! Az elnök , Kubik Béla képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobbfelől.) Kubik Béla : Nem törődöm vele ! (Nagy zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Az elnök: A képviselő urat újból rendreutasítom. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla : Ez az igazság. Megmondom nyíltan, mindig megmondtam ! (Nyugtalanság a Ház minden oldalán.) Az elnök : (Csenget.) Ha képes lennék az elnöki székből minden egyes képviselőnél a csendet helyreállítani, úgy hogy innen egy drót vezetne minden egyes képviselőhöz, akkor lenne csend. (Folytonos zaj.) Kubik Béla : Rosszul esik az igazság, annyi az egész! (Nagy zaj.) Engem el nem hallgattat, mikor arról van szó ! Az elnök : Rendre utasítom ismét Rubik képviselő urat! Én nem hallgattathatom el, de az ilaom is úgy hozza magával, az ildom, a műveltség és az a kötelesség, amelylyel a képviselő urat ide küldik, hogy az elnöki rendreutasítást respektálja ! (Élénk helyeslés jobbfelől.) elhagyja magát, bár még nem is annyira öreg, hogy külsejének majdnem züllött formáját az öregség tehetetlen egykedvűségével lehetne mentegetni. Hm . . . pedig szinte bizonyos, hogy valamikor rangos úr lehetett az ármádiában, mihol a két arany «portupés» kard a falon. Erre vall parancsláshoz szokott, rövid, recsegő hangja is — meg annak a szőke aszszonynak a képe amott a másik falon. A fiatal tüzér nem esett a feje lágyára. Volt némi fantáziája, s eféle bánatos históriát is eleget hallott. Kigondolta tehát sebtében ezúttal is a szokásos históriát, amely jóformán mind ugyanazon a méla húron pendül: a szegény tiszt úr beleszeret egy szegény, szép úri kisasszonyba, azután otthagyja az ármádiát, azután busul, s lészen belőle egy derékban kettétört, elégedetlen, keserű ember, aki összerogy félúton, időnap előtt, — mint minden gyenge növény, amely mellől kirothad a karó . . . A különös ur most kikiáltott az ajtón s megparancsolta, hogy készítsenek ételt és hozzanak bort. Azután a tüzérhez fordult: — Menjen át, káplár, az ebédlőbe és egyéb. Ha jóllakott, — jöjjön vissza. Megértette ? A tüzért annyira meglepte és megtévesztette ez a hang, hogy fölpattant a székről s kiszaladt a száján, akár csak kapitánya előtt állott volna: — Igenis, kapitány úr, megértettem ! A hatás meglepő volt. A szegény porta ura összerázkódott, mintha villám érte volna. Arca eltorzult, sápadt ajkai reszketve rándultak össze. Azután hirtelen szembe fordult a tüzérrel és rákiáltott tompa, nyers hangon, hogy belevisszhangzott a tágas terem: Kubik Béla: Az elnöki széket kellene megbecsülni tudnia ! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Az elnök: Kubik képviselő urat újból rendreutasítom és ha a képviselő úr folytatja, kérni fogom a Házat, hogy a házszabályok értelmében az ügyet a mentelmi bizottsághoz utasítsa. Csendet kérek ! (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Ott lármáznak !) Minden oldalról csendet kérek ! Fichler Győző: Felhívja a jobboldalt, hogy miután a miniszterelnök feloldotta őket a pártfegyelem alól, saját meggyőződésük szerint szavazzanak, illetőleg ne szavazzák meg e szakaszt. Rakovszky István: Reflektál Pichlernek a néppártra vonatkozó megjegyzésére. A függetlenségi párt egyes tagjai sok esetben nem álltak sorompóba. Ezt találta feltűnőnek. Foglalkozik az adómentességgel és ezzel kapcsolatban a járatokról azt mondja, hogy az Adria 60.000 mértfölddel kevesebb szolgálmányt teljesít, mint amit a miniszter úr kimutatott. Felhívja a többséget, hogy fogadják el az ő határozati javaslatát. Sajnálja, hogy a javaslatot nem sikerült megbuktatni. Lehetetlennek tartja, hogy a kormány az új politikai rendszert e javaslattal kompromittálja. Hegedűs Sándor miniszter : T. Ház ! (Felkiáltások a baloldalon: Visszavonni! Visszavonni ! Az elnök csenget. A zaj tovább tart.) ... Elsősorban Rakovszky felszólalására fog felelni. A képviselő úr a tőkét támadja. Ő már tegnap is kijelentette, hogy az a tőke, mely egy államban le van kötve, nem lehet hazátlan. (Nagy zaj a baloldalon.) A mai szónokok ismételték a vitának régi argumentációit bizonyítás helyett. Pichlert felvilágosítja néhány téves, a járatokra vonatkozó adatára. A tarifákra vonatkozólag megjegyzi, hogy a tarifakérdést nem lehet a szubvenciókérdéssel egybekapcsolni. A tarifára vonatkozólag a szerződésben sok oly intézkedés van, mely kötelességeket ró az Adriára s nem előnyöket biztosít. Igaz, hogy az Adria követelte a kőszén akkori drágasága miatt a direkt tarifának megváltoztatását, ő azonban ebbe nem egyezett bele. A tarifakérdés másképp alakul a szabadhajózásnál. Téved abban is, hogy a Lloyd leszállította volna a tarifát, az Adria meg nem. A dolog éppen megfordítva áll. (Felkiáltások balról: Vonja vissza, ne beszéljen annyit!) Kijelenti, hogy tarifák tekintetében a szabadhajózás nincs korlátozva. Az adómentességre vonatkozólag megjegyzi, hogy több társaság más államoktól adómentességet kap. (Felkiáltások balról: Ilyen sehol sincs, vonja vissza! Zaj.) Pichlernek kijelenti, hogy ő nem szezon szerinti üzletet mondott, hanem a hónapok szerinti üzlet szeszélyességét említette. Kéri a javaslat és a szakasz elfogadását. (Felkiáltások balról: Vonja vissza ! Vonja vissza! Zajos helyeslés a jobboldalon.) A szavazás.