Pesti Napló, 1901. május (52. évfolyam, 119-147. szám)

1901-05-01 / 119. szám

119. szám. Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1901. május 1. 3 gatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat. Széll Kálmán miniszterelnök valószínűleg már a jövő hé­ten benyújtja a törvényjavaslatot, melyet nyomban tárgyalni fog a közigazgatási bizottság. A honvédminiszter nem lép vissza. Ismé­telten fölmerült az a már többször megcáfolt hír, hogy báró Fehérváry Géza honvédminiszter vissza­lép. Félhivatalosan, illetékes forrás információja alap­ján ismét megcáfolják ezt a hírt. Választási mozgalmak. Bács megyében is meg­indultak a választási mozgalmak. Újabban a rigyicai kerületben kezdte meg szervezkedését a szabadelvű párt és a jelöltségre Paul Kálmán zombori ügyvé­det, a volt nemzeti párt egyik pártvezérét kérte föl, akinek nagyszámú küldöttség ajánlotta föl a jelölt­séget, de ő még nem nyilatkozott aziránt, hogy a jelöltséget elfogadja-e, vagy sem. A kulpini kerület­ben Mihajlovits Kornél fős­zolgabírót akarja föllép­tetni a szabadelvű párt.­­ Az illyefalvi kerület választóival Székely György képviselő táviratban közölte, hogy a neki újból felajánlott jelöltséget el­fogadja. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, április 30.­­ Elkövetkezett végre a szavazás napja, mely meghozta a döntést az Adria-szerződés legjob­ban ostromolt szakaszáról, az adómentességet magában foglaló 27. szakaszról. Impozáns számmal vonultak fel a pártok, folyosó és te­rem megtelt a képviselőkkel. Azonban a várva-várt szavazás előtt még a záróbeszédek hangzottak el. Pichler Győzőé volt az első, s a Kossuth-párt lelkes ifjú viadorja dörgő hangon követelte a törvényjavaslat visz­­szavonását; közben meg-megsimogatta a szom­szédos néppártot is, a függetlenségieket erősen védve a néppárti vád ellen, hogy az Adria-vitában nem vettek kellő módon részt. Kubik Béla is hozzá akart járulni a hangulat harciasságának növe­léséhez s ezért Perczel Dezső elnökkel kevere­dett vitatkozásba, de csak annyit ért el, hogy három elnöki rendreutasítást kapott. A második záróbeszéd Rakovszky Istváné volt, aki viszont a Kossuth-párt ellen fordult legelsőbb, csak azután a javaslat ellen. Mikor ő is végzett és Hegedűs miniszter állott szó­lásra, az ellenzék haragos kiáltozásba tört ki: — Vonja vissza a javaslatot! Vissza kell vonni! Vonja vissza ! — hangzott hosszasan, úgy hogy a miniszter alig tudott szóhoz jutni. De mire a lárma véget ért, Hegedűs miniszter a legszigorúbb objektivitással és nagy hatással mutatott rá újra a javaslat előnyeire, s mind­arra, ami az adóelengedést teljesen megokolttá teszi. Mikor Hegedűs miniszter meggyőző ha­ Butor kevés volt benne — régi, faragott bor­székek, bőrkerevet itt is, mint az elsőben — a padlón azonban szőnyeg volt, az ablakokon függöny. A falon egy kedves, szőke asszony olajképe függött, — vele szemben gazdag fegy­vergyűjtemény díszítette a másik falat, közte — legalul — két keresztbe fektetett lovassági kard is. A markolatról elványolt arany porte­­épée csüngött alá. A tüzér szeme azonnal megakadt a porte­­épée-s kardokon. Az ördögbe! .. . ennek a szegény portának a gazdája valaha katonatiszt lehetett. .. tán éppen tüzér. S előbb jól szem­­ügyre vette a kályha közelében álló, mintegy ötven-ötvenöt évesnek látszó férfiút, akinek vállát vadászteke födte, s torzonborz szakálla rendetlenül csapzott mellére. Lába magasszáru német lovag­csizmába volt bujtatva, amely azonban hetek óta nem látott kefét. Mindent egybevetve, olyan bizony az úr is, mint a porta. Azután szalutált és jelentkezett.­­ — Káplár Nagy, a 12-ik divízió, Batterie­­me-tól. — Egyedül van ?­­ — Igenis, egyedül.­­ — Üljön le ! — parancsolta a báró s egy ideig szemmel látható izgatottsággal járkált a teremben. Szakállas arca visszatükrözte a lel­kében forrongó indulatot. Szemei nyugtalanul révedeztek a fiatal katona alakján, úgy lát­szott, mintha váratlanul életrekelő emlékekkel vívódott volna . . . A káplár leült a székre és türelmesen vára­kozott, míg ismét megszólítja ez a különös ur. Mert legalább is különös egy ur, aki ennyire Az elnök jelenti, hogy Pichler Győző és Ra­kovszky István határozati javaslataira névszerinti szavazás iránti kérelem adatott be. A szavazás a G betűnél fog kezdődni. Az ülést öt percre felfüg­geszti. — Honnan ismer ? — Engedelmet kérek — — Megtiltom . .. érti ! . . . megtiltom, hogy igy szólítson ! Most pedig — tette hozzá vala­mennyire lecsillapodva — menjen és egyék. Azon az ajtón megy ki! A tüzér szalutált és a mutatott ajtón szó nélkül kiment. «Nem megmondtam, — gon­dolta hüledezve, — hogy tiszt ur volt, s lám kapitány egykoriban ez a szegény ur, ihol ni, csak be rám ripakodék, amiért kiszaladt szá­mon az igazság, holott pedig nem is ő reá gondoltam ...» A szomszéd szobában letele­pedett az ebédlő asztal mellé. Ugyanaz az öregrendü oláh asszony szolgálta ki, aki el­futott előle, amikor megszólította. Most csak néma volt, mint egy fabáb. Egy szót sem bírt kivenni belőle. A sült azonban jó volt, amit hozott, s finom szint azonképpen a bor is. Az edények régiek, drágák. Ilyen asztali edény még az ő grófjuknak sincs, pedig az gazdag ember, övé a fél Nyárád völgye, meg a Maros szögében is vagy kétezer zsíros holdnyi domi­nium — ez a báró pedig csak szegény ur, igen felette szegény erdélyi ur, de egyszer az ő famíliájának is kincsei lehettek, — azokból való maradék ez a ritka szép, drága edény is bizonyosan. Az evést és morfondírozást esti nyolc óra után végezte be. Künn lassanként leszállt az alkony. Az ebédlőben már alig lehetett látni. Midőn fölkelt az asztal mellől, a hallgatag oláh asszony csendesen rászólt: — Eredj be, dán káplár, a méltóságos úr­hoz. Ott szivart is kapsz. A tüzér benyitott az ajtón, megállt házi­­tást beszédét bevégezte, a tetszés nagy riadala zúgott feléje a szabadelvű pártról. És megkezdődött a szavazás, természetesen név szerint, az ellenzék kívánságára. S a név­szerinti szavazás eredménye fényes elégtételt nyújtott a kormánynak, mert 59 szavazat elle­nében 188 képviselő szavazott a szakasz mel­lett, amelyet így hatalmas többséggel fogadtak el. S hiába leste az ellenzék a szavazás alatt a «szenzációkat», egyetlenegy olyan szenzáció se történt, hogy szabadelvű párti szavazott volna a szakasz ellen. Major Ferencnek a 28-ik szakasznál mondott siralmaival végződött az ülés. A k­épviselőház ülése. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Ferczel Dezső elnök megnyitván az ülést, a múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Következik a napirend. Az Adria szerződése. Pichler Győző: Visszautasítja Rakovszkynak minapi támadását a függetlenségi párt ellen, hogy nem vesz részt az Adria elleni küzdelemben. Elis­meri Rakovszky nagy munkásságát e javaslat­tal szemben, de ellenséges indulata a függet­lenségi párt elvei ellen vezette őt támadásában. Széll Kálmán felszabadította a kormánypártot a pártfegyelem alól. Ez reményt kelt benne, hogy e szakaszt nem fogják megszavazni. Ezután polemizál a miniszter tegnapi beszédével s felpanaszolja az Adria tarifáinak drágaságát. (Zaj a baloldalon. Az elnök csendet kér.) Kubik Béla : Az nem megy, amit odaát csinál­nak ! (Zaj és mozgás jobbfelől.) Beszéljen csak va­lamelyik miniszter, akkor úgy rázza majd a csen­­getyűt! Ez nem megy ! Az elnök , Kubik Béla képviselő urat rendre­­utasítom. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobbfelől.) Kubik Béla : Nem törődöm vele ! (Nagy zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Az elnök: A képviselő urat újból rendreuta­­sítom. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla : Ez az igazság. Megmondom nyíl­tan, mindig megmondtam ! (Nyugtalanság a Ház minden oldalán.) Az elnök : (Csenget.) Ha képes lennék az el­nöki székből minden egyes képviselőnél a csendet helyreállítani, úgy hogy innen egy drót vezetne min­den egyes képviselőhöz, akkor lenne csend. (Folyto­nos zaj.) Kubik Béla : Rosszul esik az igazság, annyi az egész! (Nagy zaj.) Engem el nem hallgattat, mikor arról van szó ! Az elnök : Rendre utasítom ismét Rubik képvi­selő urat! Én nem hallgattathatom el, de az ilaom is úgy hozza magával, az ildom, a műveltség és az a kötelesség, amelylyel a képviselő urat ide küldik, hogy az elnöki rendreutasítást respektálja ! (Élénk helyeslés jobbfelől.) elhagyja magát, bár még nem is annyira öreg, hogy külsejének majdnem züllött formáját az öregség tehetetlen egykedvűségével lehetne mentegetni. Hm . . . pedig szinte bizonyos, hogy valamikor rangos úr lehetett az ármádiá­ban, m­ihol a két arany «portupés» kard a falon. Erre vall parancsláshoz szokott, rövid, recsegő hangja is — meg annak a szőke asz­­szonynak a képe amott a másik falon. A fiatal tüzér nem esett a feje lágyára. Volt némi fan­táziája, s eféle bánatos históriát is eleget hal­lott. Kigondolta tehát sebtében ezúttal is a szokásos históriát, amely jóformán mind ugyan­azon a méla húron pendül: a szegény tiszt úr beleszeret egy szegény, szép úri kisasszonyba, azután otthagyja az ármádiát, azután busul, s lészen belőle egy derékban kettétört, elége­detlen, keserű ember, aki összerogy félúton, időnap előtt, — mint minden gyenge növény, amely mellől kirothad a karó . . . A különös ur most kikiáltott az ajtón s megparancsolta, hogy készítsenek ételt és hozzanak bort. Azután a tüzérhez fordult: — Menjen át, káplár, az ebédlőbe és egyéb. Ha jóllakott, — jöjjön vissza. Megértette ? A tüzért annyira meglepte és megtévesz­tette ez a hang, hogy fölpattant a székről s kiszaladt a száján, akár csak kapitánya előtt állott volna: — Igenis, kapitány úr, megértettem ! A hatás meglepő volt. A szegény porta ura összerázkódott, mintha villám érte volna. Arca eltorzult,­­ sápadt ajkai reszketve rán­­dultak össze. Azután hirtelen szembe fordult a tüzérrel és rákiáltott tompa, nyers hangon, hogy belevisszhangzott a tágas terem: Kubik Béla: Az elnöki széket kellene megbe­csülni tudnia ! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Az elnök: Kubik képviselő urat újból rendre­­utasítom és ha a képviselő úr folytatja, kérni fo­gom a Házat, hogy a házszabályok értelmében az ügyet a mentelmi bizottsághoz utasítsa. Csen­det kérek ! (Felkiáltások a bal- és szélsőbal­oldalon : Ott lármáznak !) Minden oldalról csendet kérek ! Fichler Győző: Felhívja a jobboldalt, hogy mi­után a miniszterelnök feloldotta őket a pártfegyelem alól, saját meggyőződésük szerint szavazzanak, ille­tőleg ne szavazzák meg e szakaszt. Rakovszky István: Reflektál Pichlernek a nép­pártra vonatkozó megjegyzésére. A függetlenségi párt egyes tagjai sok esetben nem álltak sorom­póba. Ezt találta feltűnőnek. Foglalkozik az adó­­mentességgel és ezzel kapcsolatban a járatokról azt mondja, hogy az Adria 60.000 mértfölddel ke­vesebb szolgálm­ányt teljesít, mint amit a miniszter úr kimutatott. Felhívja a többséget, hogy fogadják el az ő határozati javaslatát. Sajnálja, hogy a javaslatot nem sikerült megbuktatni. Lehetetlennek tartja, hogy a kormány az új politikai rendszert e javaslattal kompromittálja. Hegedűs Sándor miniszter : T. Ház ! (Felkiál­tások a baloldalon: Visszavonni! Visszavonni ! Az elnök csenget. A zaj tovább tart.) ... Első­sorban Rakovszky felszólalására fog felelni. A kép­viselő úr a tőkét támadja. Ő már tegnap is kijelen­tette, hogy az a tőke, mely egy államban le van kötve, nem lehet hazátlan. (Nagy zaj a baloldalon.) A mai szónokok ismételték a vitának régi argu­mentációit bizonyítás helyett. Pichlert felvilágosítja néhány téves, a járatokra vonatkozó adatára. A tarifákra vonatkozólag megjegyzi, hogy a tarifakér­dést nem lehet a szubvenciókérdéssel egybekapcsolni. A tarifára vonatkozólag a szerződésben sok oly in­tézkedés van, mely kötelességeket ró az Adriára s nem előnyöket biztosít. Igaz, hogy az Adria követelte a kőszén akkori drágasága miatt a di­rekt tarifának megváltoztatását, ő azonban ebbe nem egyezett bele. A tarifakérdés másképp alakul a sza­badhajózásnál. Téved abban is, hogy a Lloyd le­szállította volna a tarifát, az Adria meg nem. A dolog éppen megfordítva áll. (Felkiáltások balról: Vonja vissza, ne beszéljen annyit!) Kijelenti, hogy tarifák tekintetében a szabadhajózás nincs korlá­tozva. Az adómentességre vonatkozólag megjegyzi, hogy több társaság más államoktól adómentességet kap. (Felkiáltások balról: Ilyen sehol sincs, vonja vissza! Zaj.) Pichlernek kijelenti, hogy ő nem szezon­ szerinti üzletet mondott, hanem a hónapok szerinti üzlet szeszélyességét említette. Kéri a ja­vaslat és a szakasz elfogadását. (Felkiáltások balról: Vonja vissza ! Vonja vissza! Zajos helyes­lés a jobboldalon.) A szavazás.

Next