Pesti Napló, 1901. december (52. évfolyam, 331-360. szám)

1901-12-01 / 331. szám

a Budapest, vasárnap PESTI NAPI­­).­leül. december 16­63i. számi kétségbeesett erőfeszítést tesznek a hala­dás és a szabadelvűség barátai, hogy ezt a visszafelé törekvő világáramlatot meg­fordítsák, vagy legalább is feltartóztassák. Pedig hogy milyen nagy tévedés a római kúria részéről a világuralomra törekedni, ezt semmi sem illusztrálja jobban, mint az a történelmi tény, hogy a pápaság akkor tört le, midőn világi uralma is volt, s azóta nyerte vissza ismét befo­lyását, mióta világi uralmát elvesztette. S még nagyobb tévedés a római kú­riától azt hinni, hogy az az újabb irány­zat, melyet a diakovári püspök szugge­­rált a kúriának, erősíti a pápai befolyást, s hogy az a politika, melyet Magyar­­országgal szemben folytat, javára válik a magyar katolicizmusnak. Itt van utóbb is a görög-katolikus magyarság liturgiájá­nak ügye. Jogos és igazságos óhajtás, hogy a magyar liturgia nekik megenged­tessék az ó-szláv helyett. S miért habo­zik a kúria még mindig, hogy ezt a jogos óhajtást teljesítse ? Ha már magyarnak mondják az új vatikáni nagykövetet, aki Rómában bizo­nyosan grata perszona lesz , azt talán el­várhatjuk tőle, hogy az ily jogos és igazságos óhajok ügyében buzgó közben­járó lesz. S hogy meg fogja értetni a vatikáni körökkel azt, hogy Magyarország katolikus hívei a haza és a nemzetiség iránti ragaszkodást nem kisebb mérték­ben hordják szívükben, mint a pápa iránti hűséget és hódolatot, elhatározott dolog volt, nevezetesen pedig már szerdán kellett volna megtörténnie, de mivel a felirati vita váratlanul hosszúra nyúlt, az uta­zás egynapi késedelmet szenvedett. Az utazás célja kezdettől fogva kizárólag a kosos miniszteri tanácskozás volt, amely tegnap, pénteken meg is tartatott. Annyi azonban áll, hogy Széll Kálmán miniszterelnök mindjárt beszéde után, amelyben — hallatlan támadás által provokálva — ő fel­sége szavait idézte, szerdán délután távirati után ő felségének kimentő jelentést tett, amely már csütörtökön reggel végleges elintézést nyert, tehát még mielőtt a miniszterelnök Budapest­ről eltávozott volna. Széll Kálmán miniszter­­elnöknek tehát semmi oka nem volt, hogy mostani bécsi tartózkodása alkalmából magán­­kihallgatásra jelentkezzék és azért a közös miniszteri értekezlet után, mely különben csak rövid tartamú volt, visszatért Rátótra. Széll Kálmán miniszterelnök hétfőn visszaérkezik Budapestre. A karácsonyi szünet. A Pol. Ért. jelenti. Értesülésünk szerint a Ház karácsonyi szünete de­cember közepén kezdődik, lehetséges azonban, hogy a szünet már 12-én megkezdődik. Az indemnitás. A függetlenségi Kossuth-párt ma este 6 órakor népes értekezletet tartott, melyen a gyengélkedő Kossuth Ferenc helyett Barabás Béla elnökölt. Az értekezlet kimondotta, hogy az imdemnitást ezúttal is bizalmi kérdésnek tekinti, ennélfogva azt megtagadja A párt álláspontjának a képviselőházban való kifejtésével Komjáthy Bélát bízták meg. Egyúttal kimondotta az értekezlet azt is, hogy ez alkalommal nagyobb vitát nem óhajt. Budapest, november 30. A miniszterelnök bácsi útja. Félhiva­talosan jelentik. Szil Kálmán miniszterelnök legutóbbi bécsi útja a sajtó egy részében kü­­lönböző találgatásra adott alkalmat, amelyek kiváltképp a miniszterelnök utazásának okára és céljára­ vonatkoznak és valamiféle okozati összefüggést igyekeznek találni ez utazás és a miniszterelnöknek szerdán a képviselőházban mondott beszéde közt. Mind e találgatásokkal szemben csak arra a körülményre kell rámu­tatnunk, hogy ez az utazás már a múlt héten Lautert, mikor ebéd után a szüleitől eljött, így szólott kissé izgatottan a kocsishoz: — A Molnár-palotába az Andrássy-úton! Most bezzeg nem állt el a szívverése, mi­kor a portás a kocsija ajtaját felnyitotta s a bolyhos szőnyeggel födött már­ványlépcsőház­­ban fölfelé haladt. Emelt fővel, nyugodtan csöngetett, s mosolyogva gondolt a didergő kis Samek Vilmosra, aki meglapulva, félénken nyomta meg valamikor a Hallerék előszobájá­nak csöngettyű­jét. Amíg a komornyik a prémes télibundát lesegítelte róla, leereszkedőleg, egy uralkodó herceg önérzetével mondta : — Úgy tudom, hogy a méltóságos asszony várakozik rám­ . . . Csak siessen barátom, mert nem igen van több időm húsz perc­nél ... A következő pillanatban szemtől-szemben állt, az egykori Haller Torkával, a híres szép asszonynyal, akinek isteni szőkeségéről mesé­ket zeng a budapesti zsurokmúzsája. A gőgös kisleány fitos orra most is a régi volt, de mily mássá lett filigrán termetecs­­kéje, pillantása, mosolya, egész valója! Sauters nem egy szép nőt látott külföldi tournéi közben, de most szinte elállt a lélek­­zete : ilyen bájosnak még az egykori Haller Terkát se képzelte. A harminckétesztendős asszony ellenállhatatlan babája sugárzott ki rózsásfehér arcából, kissé moled, de mégis gyönyörű termetéből, szemeinek csodálatos ra­gyogásából. De a hangja, a leányosan édes hangja, most is a régi volt, amikor melegen így szólott : lá*hszonfon h°Na nál,unk’ boldog vagyok, hogy (toltam m’nőAz ÍSOm képzelheti, hányszor gon­kon a hf'rrp I -■ n-f° a havas estékre, amelyet én a hegedűs Meka mellett ábrándoztam . , Fontos tanácskozás a katonai r­of órai okról. Bécsből jelentik . Tegnap délután a Hofburgban kö­zös minisztertanács volt, melyen a király is leszí­vott. A miniszterek közül jelen voltak : Széll Kál­mán magyar miniszterelnökön. Lukács Béla magyar pénzügy- és báró Fejérváry Géza magyar honvé­delmi miniszteren kívül dr. Kötber osztrák minisz­terelnök, gróf Golub­ovszki külügyminiszter, Kállay közös pénzügy- és báró Krieghammer közös had­ügyminiszter, továbbá báró Spaun tengernagy, Böhint­ Bawerk osztrák pénzügyminiszter és gróf Welsers­­heinb osztrák honvédelmi miniszter. A tárgyaláso­kon, amint az a hadvezetőség tagjainak részvételé­ből következtethető, fontos katonai kérdésekről jár-Remélem, hogy világraszóló sikerei se ölték ki szivéből az egykori kis barátnője emlékét. .. Banters kezét nyújtotta a szőke asszonynak és Mefisztó arcát kissé gúnyos mosolylyal mé­­lyesztette a Molnárné ragyogó pillantásába : — A barátnőm?... No persze . . . Akkoriban még csak arra se méltatott, hogy a jelenléte­met észrevegye .. . Most bezzeg, hogy a piszkos Samek Vilmosból is lett, valami . . . Terka asszony élénken megrázta a szőke­­fürtös fejét, de a művész közömbösen vállat vont. — Egyébként — ne beszéljünk róla, hiszen úgyis mindegy . . . Inkább mondja meg, hogy az öcscsének hogy megy a dolga? A szép asszony elővette a csipkekendőjét. Hát nem tudja ? Oszkár két évvel ez­előtt meghalt. Kairóban halt meg, ahol a téli hónapokat töltötte ... Öt évig szenvedett, amíg a Gondviselés megkönyörült rajta Sauters meghidultan bólogatott, Terka asz­­szony pedig elgondolkodva folytatta : Hányszor beszéltünk magáról, amikor a szegény Oszkár már ágynak esett! Még az egyiptomi útja előtt, is nem egyszer így sóhaj­tott föl : Istenem, ha az én jó Vilmosomat még egyszer láthatnám ! És a méltóságos asszony is megtisztelt azzal, hogy gondolt rám? Terka lesütötte a szemét és affektált fé­lénkséggel rebegte: — Amióta férjnél vagyok, talán mindennap, minden órában . . . Maga előtt, aki régi bará­tom, miért, tagadnám: az uramat sohase sze­rettem, egy pillanatig se . . . Boldogtalan va­­gyok, mert senkim sincs, aki megértene . . . Oh Sauters, ha maga a lelkembe látna ! . . . Ha rossz akartam volna lenni, talán mos­gyattak. A koronatanács első­sorban az ujoncjuta­lék fölemelésével foglalkozott, melyet igen sürgős katonai követelésnek tekintenek a hadügyminiszté­­riumban. Különösen báró Beck vezérkari főnök sür­geti az ujoncjutalók fölemelését. Különben a vezérkari főnök, gróf G­oluchovseki és báró Fejérváry már tegnap is kihallgatáson voltak a királynál, amikor szintén a katonai reformok kerültek szóba. A két pénzügyminiszter természetesen ellenzi a reformokat, melyeket a gazdasági helyzetre való tekintetből nehezen megvalósíthatóknak tartanak. Különösen ellenzik az új ágyukérdés megoldását, amit a ma­­gyar pénzügyminiszter minapi expozéjában is már­­ hangoztatott, mikor arra célzott, hogy a hadsereg­­ reformja csak a gazdasági helyzet javulásával egy­­­időben vihető keresztül. Mint más oldalról jelentik, a katonai körök éppen most sürgetik a legnagyobb intenzivitással az új ágyú behozatalát és már a leg­­­­utóbbi delegációk alkalmából várták, hogy erre nézve konkrét számbeli előterjesztés is lesz. Egyelőre azon­ban a két pénzügyminiszternek nincsen fedezete az új ágyukra. A koronatanácson történtekről bővebb információ még hiányzik. Jól értesült körökben be­szélik, hogy a monarkia két államát közösen érdeklő ügyekben folyt a tárgyalás. Nincsen kizárva, hogy a konferencián a delegációk legközelebbi összeülé­­sének előkészítéséről is tanácskoztak, továbbá szó volt a közös költségvetés megállapításáról is, noha nem remélhető, hogy a delegációk rövid időn belül egybehivassanak és ennek időpontja nincs is még meg­állapítva. Széll Kálmán miniszterelnök tegnap hosz­­szabb értekezést folytatott az osztrák miniszterel­nökkel. Úgyszintén Lukács pénzügyminiszter is tár­gyalt Born­ Bawerk osztrák pénzügyminiszterrel, amely tanácskozásnak a miniszterek tárcáit érdeklő ügyek volt a tárgya. Lukács pénzügyminiszter még tegnap délután elutazott Bécsből, míg Széll Kálmán miniszterelnök az éj folyamán Bécsből Rátótra ment. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, aki már hétfő óta tartózkodik Bécsben, ma visszatért Buda­­pestre. összeférhetetlenség­i esetek. Annak a zsűri­nek, melyet a képviselőtiáz elnöke a törvény értel­mében pár nappal ezelőtt állított össze, négy beje­lentés ügyében kell máris ítélnie, mihelyt a Ház az inkompatibilitási bizottsága elvégezte az illető ügyekben az előkészítő teendőket. Ez ügyek közül három az illető képviselőknek önmagukra vonat­kozó bejelentése, amelyet nyilván abból a célból tettek, hogy a zsűri döntse el, vájjon forog-e fönn arájuk nézve a kérdéses ügyekből kifolyólag in­képp fordult volna a sorsom,­­de nem az a vér­­ van bennem, ami a könnyelmű és a léha asz-­s­szonyokban . . . És egy sugallatt mindig azt mondta nekem, hogy még viszontlátom ma­gát . Szemét most a bámuló művészre fordította, s kacér pillantással, halk hangon kérdezte : — Hát maga gondolt-e csak egyszer is a hiú és neveletlen Terkára ? — Őszintén szólva, bizony meglehetős ke­­veset, — felelte­ az őszinte Sauters Willy. Terka asszony fölállt a helyéről, kezével idzelkedve simogatta végig a művész bársony­sima haját, s bizalmasan, melegséggel susogta: — Rossz ember, — hát illik az, hogy a szegény barátnőjét ennyire el tudta felejteni ? A szőke Terkáját, aki tizenöt év óta csak magáról álmodozik . . . Megszorította, a Sauters Willy kezét, gyö­nyörű válla kifehéredett a­­csipkés pongyolából, forró arca közelebb hajolt a művészhez, aki most egyszerre fölállott a helyéről: — Méltóságos asszonyom, sajnálom, de nem maradhatok tovább . . . Talán tudja, hogy sohase játszottam Budapesten s tizenöt éve izgatottan várom a percet, amikor mű­vészetemet a honfitársaimnak bemutathatom... Az ilyen napokon elvileg őrizkedem minden izgalomtól, — ez a beszélgetés pedig, belát­hatja, nem igen vezetne jóra . . . Hiába, az első a művészet. . . Csókolom a kezét, méltó­­ságos asszony! Terka ijedten nézett a barátjára, aki még egyszer udvariasan meghajolt. Öt perc múlva Sauters Willy már zárt kocsiban robogott a fogadója felé . . .

Next