Pesti Napló, 1901. december (52. évfolyam, 331-360. szám)
1901-12-01 / 331. szám
631. szám, Budapest, vasárnap .IratEÍSÍ'JLÜL .i^f A IRT, ,Qe ■inpatibilitás esete, igen, vagy nem ? Ezek az yek a következők : a) gróf Karácsonyi Jenő (az emkincstárral tenyészbikák szállítására nézve önállóit, de fölmondott szerződési viszony) ; b) éf Batthyány Lajos (elnöke a Vasmegyei Elektroos Részvénytársaságnak, mely pár száz korona éléig az állammal szerződéses viszonyban van, de st fölmondta); c) Halász Zsigmond (mint a Mater Gazdák Szövetkezetének igazgatósági tagja öszeférhetetlen helyzetben van-e ?) A negyedik ínompatibilitási bejelentést Zoffmann Sándor és zárai verseci lakosok tették a város országgyűlési képviselője, Seemayer János ellen azon a címen, hogy polgármesteri állásáról még nem mondott le. A horvát tartománygyűlés Zágrábból jelent: A tartománygyűlés mai ülésén a jegyzőkönyv szélesítése után áttértek az elnökválasztásra. Az Henrék elhagyta a termet. Elnökké egyhangúlag 80 szavazattal Gyurgyevics Vasót, alelnökökké ugyancsak egyhangúlag Francisci Henriket és Spere Ferencet választották meg. Jegyzők lettek : Devics, Javranics, Stuzics, Sekulics és Sobat, háznagy: Kuzmanovics. A választások megejtése után Kusevics korelnököszönetet mondott a támogatásért és felhívta az ij tisztviselőket, hogy foglalják el helyeiket. Gyuriyevics elnök élénk zsidó kiállások közt elfoglalta az elnöki széket és beszédet mondott, melyben a maga és tisztviselőtársai nevében köszönettel adózott az újból való megválasztásban nyilvánuló bizalomért, mely ismét erre a tekintélylyel és tisztelettel járó hivatalra emelte ötét. De ezzel a tiszttel kötelességek is vannak egybekötve, melyeknek gyakorlása — úgymond — nagy felelősséggel jár, mert azok által nem szabad sérelmet szenvedni a népképviselet jogainak. A szólásszabadságot meg kell óvni, de ennek nem szabad a Ház méltóságát és az illendőséget sérteni. Ha az elnökségnek van iseszköze arra, hogy illetlenségekkel szembeszálljon, az engedetlen fellépést az elnökkel szemben, és a makacs renitenciát megbüntesse, reméli, hogy nem jut abba a helyzetbe, hogy ezeket az eszközöket alkalmazza. Dr. Harambasics : Ne fenyegessen. Aki másokat nem tisztel, így folytatta az elnök, annak nincs joga ahoz, hogy a maga részére másoktól tiszteletet követeljen és a haza szeretetének nagyobbnak kell lennie, mint a politikai ellenfél gyűlöletének. (Elénk tetszés.) Aki ehhez ragaszkodik, és a tárgynál marad , igazolni fogja a nemzet bizalmát, mely őt megválasztotta. Legyen áldás tevékenységükön a haza javára. (Élénk tetszés.) Az elnök megalakultnak jelenti ki a Házat és megállapítja, hogy az interpellációk szerdán és szombaton lesznek előterjesztendők. Indítványozza, hogy a királyi reskriptumra felirattal válaszoljanak, amit elfogadnak. Az ülés SA 12 órakor ért véget. A legközelebbi ülés hétfőn délelőtt 10 órakor lesz. Napirend : a felirati bizottság és a házszabályok szerint alakítandó bizottságok megválasztása. A pénzügyi bizottság december 4-én és 5-ikén ülést tart. Negyedikén a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló törvényjavaslatot, ötödikén az 1902-ik évi állami költségvetést tárgyalja. A gyomai választás, Békés megye központi választmánya a gyomai képviselőválasztást december 9-ikére tűzte Id. Győri Elek ellenjelöltje Szendrey Gerzson. A szocialisták Várkonyit léptetik föl. Markovics Rezső nyilatkozata, Széll Kálmán miniszterelnök a felirati vita utolsó napján mondott beszédében hivatkozott Markovics Rezső volt vágújhelyi képviselőjelöltre, aki programmbeszédében a tót nemzetiségi aspirációk támogatását is megígérte, a többi között követelve tót középiskolák fölállítását, tótnyelvű adókönyveket és a vegyes nemzetiségű vidékeken a tót hivatalos nyelvet. A miniszterelnök ezt annak kapcsán mondta, hogy a kormány programmja nem azonos a néppártéval, melynek Markovics jelöltje volt. Markovics most egy hozzánk beküldött nyilatkozatban kijelenti, hogy ő nem volt néppárti jelölt, hanem kizárólag nemzetiségi. A néppárt egyébként nem is támogatta, mert jelöltet is állított vele szemben: Bieliczky Jusztint, sőt tovább ment: a híveket, kiket a maga jelöltje részére meg nem nyerhetett, a szabadelvű jelölt érdekében igyekezett befolyásolni. Végül Markovics védekezik a miniszterelnök állítása ellen, hogy ő államellenes eszméket propagált, sőt ellenkezőleg, mint jó hazafi, mindig a magyar állam egysége mellett foglalt állást. Ami követelést tanügyi és a nyelvi kérdésben hank Budapest, november 30. Azok között, kik csalódtak a várva-várt költségvetésben, a csalódás nagy mértéke folytán első sorba kerültek a vasutasok. Ők bíztak leginkább, ők reméltek legtöbbet, és végül: ők csalódtak legjobban, mert a vasúti tisztviselők kapnak legkevesebbet. A vasutasok mozgalma eléggé ismeretes. Üléseztek vég nélkül, vitatkoztak hetekig, hónapokig, készítettek memorandumot, aztán még egy memorandumot, számtalan bizottságot alakítottak, elnököt kerestek és nem találtak, végre hosszú kálvária után, mely alatt a reménység zöld ága folyton biztatta őket, elértek a miniszterig. A miniszter biztató válaszát is megismerték a vasutasok, végül azonban semmi sem történt és a vasutasok türelme kezd fogyni. A költségvetés nem tartalmaz semmit, ami az ő reményeik beváltásáról szólna, kezdődik tehát a nóta éleiről, ezúttal — legalább bennünket több oldalról is így informálnak — erősebb hangszerekkel. A 232-es bizottság összes ülése ugyanis, mikor a memorandumot elfogadta, egyben abban állapodott meg, hogy december ötödikére újból össze fog ülni, hogy a miniszter válaszát «tudomásul» vegye. Eredetileg ennek az újból való összejövetelnek más volt a bevallott célja, amint azt a nyilvános ülésen az indítványozók nyíltan be is vallották. Ettől a «nyílt bevallástól» azonban később eltekintettek, mégpedig a higgadtabb elemek tanácsára, akik egészen józanul, akkor, még nem akarták élére állítani a dolgokat. Most azonban, hogy ez a dátum közeledik, a dolgok állása kezd kényelmetlenné válni azok részére, akik a mozgalom vezetésében irányt adók, bár nem lehet feltenni, hogy az eredményben, illetve az eredménytelenségben bármily felelősség terhelné őket. Mert senki, ők maguk legkevésbbé tudhatják, hova fejlődnek most már a dolgok, ha ez a sok felébresztett jogos várakozás, legalább részben, némi kielégítésre nem talál. Mert december ötödikén újból összeül a 232-es bizottság, — a 65-ös bizottság tudniillik, amely az országos értekezlet határozatából permanenciában maradt — erre a napra hívta össze, hogy a miniszter válaszát hivatalosan is közölje az érdekeltekkel. Ebből az alkalomból valószínű, hogy heves, ha ugyan nem a végletekig menő háborúskodás támadhat, mert hiszen ennek az összejövetelnek be nem vallott célja az, hogy a nem teljesített ígéretek esetében a további teendőkről határozzon. Ez a határozathozatal pedig nagyon zajos, sőt tüntető lesz, erre engednek következtetni a jelek, melyekről, úgy látszik, a 265-ös bizottság is tudomást szerzett már, ami abból válik nyilvánvalóvá, hogy az értekezletet hétköznapra és nem vasárnapra hívta össze, amiben határozottan tendencia van. Az tudniillik, hogy a vidékiek ne jöhessenek el oly nagy számban, mint azt a vidékiek szeretnék, és nem a 65-ös bizottság, így állnak a dolgok ma. Nincs kétség, hogy a vasutasok megkezdett mozgalmának folytatása legközelebb sokkal nagyobb figyelmet fog kelteni, mint azt általában szeretnék. Az is tény azonban, hogy ezt az országos ügyet ilyen módon elintézni nem lehet. Nem valaminek kell történni, hanem a vasutasok helyzetén kell gyorsan és véglegesen segíteni, úgy, amint azt megérdemlik, amint azt joggal elvárhatják és amint azt meg is ígérték. Mindezt előbb kell rendezni, semmint erősebb szelek kerekednek a karsztok felől. Az első petíció tárgyalása. — Saját tudósítónktól. — Budapest, november 30. A királyi Kúria ma tárgyalta az első petíciót. Minden különösebb formalitás, hogy ne mondjuk , minden póz nélkül foglalta el a legfelső bíróság új ítélőszékét. Semmi ünnepiesség, semmi izgalom. — Megnyitom a tárgyalást! — ez volt Paiss Andor tanácselnök minden megnyitója. Különösképpen nem is a legdíszesebb teremben mosta tisztára a Kúria a legelső petíciós mandátumot. Az V. büntetőtanács második emeleti kicsiny termében vitatkozott két ügyvéd azon, hogy hát tulajdonképpen tiszta-e báró Gagera Miksa galgóci országgyűlési képviselő mandátuma, vagy nem tiszta. Ezzel a nagy egyszerűséggel, úgy látszik, célja volt a Kúriának. Azt akarta megmutatni, hogy a kúriai bíráskodás reformját nem külsőségekben látja, hanem belső értékben akarja érvényre juttatni. Bezzeg a publikum nem volt olyan nyugodt, mint a kúriai bírák. Izgatottak, kiváncsiak voltak az emberek. Egy sereg ügyvéd, néhány képviselő és két hölgy jött el végighallgatni az első petíció tárgyalását. Az arcukon meglátszott, hogy valami nagy dolognak a megszületését várják. A két ügyvéd, dr. Nagy Dezső, báró Gagern ügyének védője és dr. Darányi Gyula, a petíció szószólója szintén idegesek voltak egy kissé. Mikor dr. Nagy Dezső egy óriási utazótáskából kipakkolta könyvtárnak is beillő törvénykönyveit, mindenki meghökkent, még a bírák is. Egy úr, aki véletlenül tévedt a terembe, kíváncsian megkérdezte : — Ugyan kérem, mi lesz itt? A barátságos idegennek megmagyarázták, hogy dr. Nagy Dezső most mindjárt arról fogja meggyőzni a méltóságos Kúriát, hogy báró Gagera Miksát jogosan illeti meg a galgóci választók mandátuma. — Hja úgy, — szólott az idegen, — most már értem. Hát ahoz kell az a sok törvénykönyv ... Paiss Andor elnök pont tíz órakor nyitotta meg a tárgyalást. Az ötös bizottság tagjai az elnökön kívül Zachár Emil előadó, szavazóbírák pedig Beck Hugó, Ádám András, Fittler Imre és Tergovics István voltak. Az első petíció-tárgyalás tulajdonképpen tisztán érdekes közjogi vita volt. Gagern bárót október másodikán néppárti programmal választották meg Galgócon dr. Srusnyánszky Béla ellenében. A választás ellen Fodor József és társai kérvényt adtak be, melyben érvénytelenségi okul a kúriai bíráskodásról szóló 1899. évi 15. törvénycikk 3. §-ának első pontját jelölték meg. E szakasz szerint a választás érvénytelennek nyilvánítandó akkor, ha a képviselő a választás időpontjában a törvény értelmében megválasztható nem volt. A kérvényezők okirattal bizonyítják, hogy Gagern csak 1900 november hónapban kapott honosítási okiratot és 1901. januárban tette le a honpolgári esküt. Minthogy pedig a törvény értelmében a nem királyi oklevéllel honosítottak csak ettől az időponttól számítandó tiz esztendő múlva lehetnek a törvényhozás tagjai, ennélfogva báró Gagern nem volt megválasztható s a választás megsemmisítendő. Elmondják a kérvényezők, hogy báró Gagern tudta, hogy passzív választási joga hiányos s mégsem lépett vissza a jelöléstől. Mindezek alapján kérik a választás megsemmisítését. Paiss Andor elnök megnyitván a tanácskozást, dr. Darányi Gyula előterjesztette Gagern mandátumának megsemmisítése iránt beadott kérvényének tartalmát. Most dr. Nagy Dezső védő a petíció visszautasításáért szállt síkra. Bizonyos ünnepies benyomás hatása alatt áll, úgymond, amikor fölszólal, nemcsak azért, mert ez az első eset, melyben a Kúria a törvényhozás által reá ruházott hatalmánál fogva választási ügyben törvényt ül, hanem azért is, mert ennek az esetnek kapcsán egy fontos közjogi kérdés kerül a legfelsőbb bíróság ítélőszéke elé. A támadás, úgymond, az első pillanatra plauzibilisnek látszik,de ha a dolog érdemébe belehatolunk,akkor egészen másképp fog a kérdés föltárulni a bíróság előtt. Gagernt az 1901-re érvényes választási névjegyzékbe fölvették, ezt a névjegyzéket pedig akkor készítették, mikor ő még nem tette le a honpolgári esküt. E szerint az ő választási jogát akkor már elismerték. Mert nem vették volna föl a névjegyzékbe, ha nem lett volna választó. Az ő honfiusítása nem volt más,mint a természet és jog sajátságos játéka. Igaz, hogy az atyja 1885-ben az osztrák állampolgársá g vasutasok, goztatott, az nem egyéb, mint az 1868: XLIV. törvénycikk végrehajtásának sürgetése. Az igazság érdekében meg kell jegyeznünk, hogy államellenes propagandával a miniszterelnök nem vádolta Markovicsot. A diósadi mandátum. A diósadi kerületből Szentkirályi Zoltán és Bálint Péter vezetésével küldöttség jött Budapestre, hogy Gabányi Miklós diósadi megtámadott mandátuma ügyében a választás tisztasága mellett tanúságot tegyenek. A küldöttség tisztelgett Kossuth Ferencnél és Barabás Bélánál. Este ellátogatott a küldöttség a függetlenségi pártkörbe. iDO1. december 1. ó