Pesti Napló, 1901. december (52. évfolyam, 331-360. szám)

1901-12-01 / 331. szám

631. szám, Budapest, vasárnap .IratEÍSÍ'JLÜL .i^f A IRT, ,Qe ■inpatibilitás esete, igen, vagy nem ? Ezek az yek a következők : a) gróf Karácsonyi Jenő (az emkincstárral tenyészbikák szállítására nézve önállóit, de fölmondott szerződési viszony) ; b) éf Batthyány Lajos (elnöke a Vasmegyei Elektro­­os Részvénytársaságnak, mely pár száz korona éléig az állammal szerződéses viszonyban van, de st fölmondta); c) Halász Zsigmond (mint a Ma­­ter Gazdák Szövetkezetének igazgatósági tagja öszeférhetetlen helyzetben van-e ?) A negyedik ín­­ompatibilitási bejelentést Zoffmann Sándor és zár­ai verseci lakosok tették a város országgyűlési képviselője, Seemayer János ellen azon a címen, hogy polgármesteri állásáról még nem mondott le. A horvát tartományg­yűlés­ Zágrábból jelen­­t: A tartománygyűlés mai ülésén a jegyzőkönyv szélesítése után áttértek az elnökválasztásra. Az Henrék elhagyta a termet. Elnökké egyhangúlag 80 szavazattal Gyurgyevics Vasót, alelnökökké ugyan­­csak egyhangúlag Francisci Henriket és Spere F­erencet választották meg. Jegyzők lettek : Devics, Javranics, Stuzics, Sekulics és Sobat, háznagy: Kuzmanovics. A választások megejtése után Kusevics korelnök­öszönetet mondott a támogatásért és felhívta az ij tisztviselőket, hogy foglalják el helyeiket. Gyur­­iyevics elnök élénk zsid­ó­ kiállások közt elfoglalta az elnöki széket és beszédet mondott, melyben a maga és tisztviselőtársai nevében köszönettel adózott az újból való megválasztásban nyilvánuló biza­­lomért, mely ismét erre a tekintélylyel és tisztelet­tel járó hivatalra emelte ötét. De ezzel a tiszttel kötelességek is vannak egybekötve, melyeknek gya­korlása — úgymond — nagy felelősséggel jár, mert azok által nem szabad sérelmet szenvedni a nép­­képviselet jogainak. A szólásszabadságot meg kell óvni, de ennek nem szabad a Ház méltóságát és az illendőséget sérteni. Ha az elnökségnek van is­­eszköze arra, hogy illetlenségekkel szembeszáll­jon, az engedetlen fellépést az elnökkel szem­ben, és a makacs renitenciát megbüntesse, re­méli, hogy nem jut abba a helyzetbe, hogy ezeket az eszközöket alkalmazza. Dr. Harambasics : Ne fenyegessen. Aki másokat nem tisztel, így folytatta az elnök, annak nincs joga ahoz, hogy a maga ré­szére másoktól tiszteletet követeljen és a haza sze­­retetének nagyobbnak kell lennie, mint a politikai ellenfél gyűlöletének. (Elénk tetszés.) Aki ehhez ra­gaszkodik, és a tárgynál marad , igazolni fogja a nemzet bizalmát, mely őt megválasztotta. Legyen áldás tevékenységükön a haza javára. (Élénk tetszés.) Az elnök megalakultnak jelenti ki a Házat és meg­állapítja, hogy az interpellációk szerdán és szomba­ton lesznek előterjesztendők. Indítványozza, hogy a királyi reskriptumra felirattal válaszoljanak, amit elfogadnak. Az ülés SA 12 órakor ért véget. A leg­közelebbi ülés hétfőn délelőtt 10 órakor lesz. Napi­rend : a felirati bizottság és a házszabályok szerint alakítandó bizottságok megválasztása. A pénzügyi bizottság december 4-én és 5-ikén ülést tart. Negyedikén a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló törvény­­javaslatot, ötödikén az 1902-ik évi állami költség­vetést tárgyalja. A gyomai választás, Békés megye központi választmánya a gyomai képviselőválasztást december 9-ikére tűzte Id. Győri­ Elek ellenjelöltje Szendrey Gerzson. A szocialisták Várkonyit léptetik föl. Markovics Rezső nyilatkozata,­ Széll Kálmán miniszterelnök a felirati vita utolsó napján mondott beszédében hivatkozott Markovics Rezső volt vág­­újhelyi képviselőjelöltre, aki programmbeszédében a tót nemzetiségi aspirációk támogatását is megígérte, a többi között követelve tót középiskolák fölállítá­sát, tótnyelvű adókönyveket és a vegyes nemzetiségű vidékeken a tót hivatalos nyelvet. A miniszterelnök ezt annak kapcsán mondta, hogy a kormány pro­­grammja nem azonos a néppártéval, melynek Mar­­kovics jelöltje volt. Markovics most egy hozzánk beküldött nyilatkozatban kijelenti, hogy ő nem volt néppárti jelölt, hanem kizárólag nemzetiségi. A néppárt egyébként nem is támogatta, mert jelöltet is állított vele szemben: Bieliczky Jusztint, sőt to­vább ment: a híveket, kiket a maga jelöltje részére meg nem nyerhetett, a szabadelvű jelölt érdekében igyekezett befolyásolni. Végül Markovics védekezik a miniszterelnök állítása ellen, hogy ő államellenes eszméket propagált, sőt ellenkezőleg, mint jó hazafi, mindig a magyar állam egysége mellett foglalt állást. Ami követelést tanügyi és a nyelvi kérdésben hank Budapest, november 30. Azok között, kik csalódtak a várva-várt költségvetésben, a csalódás nagy mértéke foly­tán első sorba kerültek a vasutasok. Ők bíztak leginkább, ők reméltek legtöbbet, és végül: ők csalódtak legjobban, mert a vasúti tisztviselők kapnak legkevesebbet. A vasutasok mozgalma eléggé ismeretes. Üléseztek vég nélkül, vitatkoz­tak hetekig, hónapokig, készítettek memorandu­mot, aztán még egy memorandumot, számta­lan bizottságot alakítottak, elnököt kerestek és nem találtak, végre hosszú kálvária után, mely alatt a reménység zöld ága folyton biztatta őket, elértek a miniszterig. A miniszter biz­tató válaszát is megismerték a vasutasok, vé­gül azonban­­ semmi sem történt és a vas­utasok türelme kezd fogyni. A költségvetés nem tartalmaz semmit, ami az ő reményeik beváltásáról szólna, kezdődik tehát a nóta éleiről, ezúttal — legalább ben­nünket több oldalról is így informálnak — erő­sebb hangszerekkel. A 232-es bizottság összes ülése ugyanis, mikor a memorandumot elfogadta, egyben ab­ban állapodott meg, hogy december ötödikére újból össze fog ülni, hogy a miniszter válaszát «tudomásul» vegye. Eredetileg ennek az újból való összejövetelnek más volt a bevallott célja, amint azt a nyilvános ülésen az indítványozók nyíltan be is vallották. Ettől a «nyílt bevallás­tól» azonban később eltekintettek, még­pedig a higgadtabb elemek tanácsára, akik egészen józanul, akkor, még nem akarták élére állítani a dolgokat. Most azonban, hogy ez a dátum közeledik, a dolgok állása kezd kényelmet­lenné válni azok részére, akik a mozgalom vezetésében irányt adók, bár nem lehet fel­tenni, hogy az eredményben, illetve az ered­ménytelenségben bármily felelősség terhelné őket. Mert senki, ők maguk legkevésbbé tudhatják, hova fejlődnek most már a dolgok, ha ez a sok felébresztett jogos várakozás, legalább rész­ben, némi kielégítésre nem talál. Mert decem­ber ötödikén újból összeül a 232-es bizottság, — a 65-ös bizottság tudniillik, amely az or­szágos értekezlet határozatából permanenciában maradt — erre a napra hívta össze, hogy a miniszter válaszát hivatalosan is közölje az ér­dekeltekkel. Ebből az alkalomból valószínű, hogy heves, ha ugyan nem a végletekig menő háborúskodás támadhat, mert hiszen ennek az összejövetelnek be nem vallott célja az, hogy a nem teljesített ígéretek esetében a további teendőkről határozzon. Ez a határozathozatal pedig nagyon zajos, sőt tüntető lesz, erre enged­nek következtetni a jelek, melyekről, úgy látszik, a 265-ös bizottság is tudomást szerzett már, ami abból válik nyilvánvalóvá, hogy az értekezletet hétköznapra és nem vasárnapra hívta össze, ami­ben határozottan tendencia van. Az tudniillik, hogy a vidékiek ne jöhessenek el oly nagy számban, mint azt a vidékiek szeretnék, és nem a 65-ös bizottság, így állnak a dolgok ma. Nincs kétség, hogy a vasutasok megkezdett mozgalmának folytatása legközelebb sokkal nagyobb figyelmet fog kel­teni, mint azt általában szeretnék. Az is tény azonban, hogy ezt az országos ügyet ilyen módon elintézni nem lehet. Nem valaminek kell történni, hanem a vasutasok helyzetén kell gyorsan és véglegesen segíteni, úgy, amint azt megérdemlik, amint azt joggal elvárhatják és amint azt meg is ígérték. Mindezt előbb kell rendezni, semmint erősebb szelek kerekednek a karsztok felől. Az első petíció tárgyalása. — Saját tudósítónktól. — Budapest, november 30. A királyi Kúria ma tárgyalta az első petíciót. Minden különösebb formalitás, hogy ne mondjuk , minden póz nélkül foglalta el a legfelső bíróság új ítélőszékét. Semmi ünnepiesség, semmi izgalom. — Megnyitom a tárgyalást! — ez volt Paiss Andor tanácselnök minden megnyitója. Különösképpen nem is a legdíszesebb teremben mosta tisztára a Kúria a legelső petíciós mandátu­mot. Az V. büntetőtanács második emeleti ki­csiny termében vitatkozott két ügyvéd azon, hogy hát tulajdonképpen tiszta-e báró Gagera Miksa galgóci országgyűlési képviselő mandátuma, vagy nem tiszta. Ezzel a nagy egyszerűséggel, úgy látszik, célja volt a Kúriának. Azt akarta megmutatni, hogy a kúriai bíráskodás reformját nem külsőségekben látja, hanem belső értékben akarja érvényre juttatni. Bezzeg a publikum nem volt olyan nyugodt, mint a kúriai bírák. Izgatottak, kiváncsiak voltak az emberek. Egy sereg ügyvéd, néhány képviselő és két hölgy jött el végighallgatni az első petíció tárgyalását. Az arcukon meglátszott, hogy valami nagy dolognak a megszületését várják. A két ügyvéd, dr. Nagy Dezső, báró Gagern ügyének védője és dr. Darányi Gyula, a petíció szószólója szintén idegesek voltak egy kissé. Mikor dr. Nagy Dezső egy óriási utazótáskából kipakkolta könyvtárnak is beillő törvénykönyveit, mindenki meghökkent, még a bírák is. Egy úr, aki véletlenül tévedt a terembe, kíváncsian meg­kérdezte : — Ugyan kérem, mi lesz itt? A barátságos idegennek megmagyarázták, hogy dr. Nagy Dezső most mindjárt arról fogja meg­győzni a méltóságos Kúriát, hogy báró Gagera Miksát jogosan illeti meg a galgóci választók man­dátuma. — Hja úgy, — szólott az idegen, — most már értem. Hát ahoz kell az a sok törvénykönyv ... Paiss Andor elnök pont tíz órakor nyitotta meg a tárgyalást. Az ötös­ bizottság tagjai az elnökön kívül Zachár Emil előadó, szavazóbírák pedig Beck Hugó, Ádám András, Fittler Imre és Tergovics István voltak. Az első petíció-tárgyalás tulajdonképpen tisztán érdekes közjogi vita volt. Gagern bárót október másodikán néppárti pro­grammal választották meg Galgócon dr. Srus­nyánszky Béla ellenében. A választás ellen Fodor József és társai kérvényt adtak be, melyben érvény­telenségi okul a kúriai bíráskodásról szóló 1899. évi 15. törvénycikk 3. §-ának első pontját je­lölték meg. E szakasz szerint a választás ér­vénytelennek nyilvánítandó akkor, ha a képviselő a vá­lasztás időpontjában a törvény értelmében megválaszt­ható nem volt. A kérvényezők okirattal bizonyítják, hogy Gagern csak 1900 november hónapban kapott honosítási okiratot és 1901. januárban tette le a­ honpolgári esküt. Minthogy pedig a törvény értel­mében a nem királyi oklevéllel honosítottak csak ettől az időponttól számítandó tiz esztendő múlva lehetnek a törvényhozás tagjai, ennélfogva báró Gagern nem volt megválasztható s a választás meg­semmisítendő. Elmondják a kérvényezők, hogy báró Gagern tudta, hogy passzív választási joga hiányos s mégsem lépett vissza a jelöléstől. Mindezek alap­ján kérik a választás megsemmisítését. Paiss Andor elnök megnyitván a tanácskozást, dr. Darányi Gyula előterjesztette Gagern mandátu­mának megsemmisítése iránt beadott kérvényének tartalmát. Most dr. Nagy Dezső védő a petíció visszautasí­tásáért szállt síkra. Bizonyos ünnepies benyomás hatása alatt áll, úgymond, amikor fölszólal, nemcsak azért, mert ez az első eset, melyben a Kúria a tör­vényhozás által reá ruházott hatalmánál fogva vá­lasztási ügyben törvényt ül, hanem azért is, mert ennek az­ esetnek kapcsán egy fontos közjogi kérdés kerül a legfelsőbb bíróság ítélőszéke elé. A táma­dás, úgymond, az első pillanatra plauzibilisnek látszik,­­de ha a dolog érdemébe belehatolunk,akkor egészen másképp fog a kérdés föltárulni a bíróság előtt. Gagernt az 1901-re érvényes választási név­jegyzékbe fölvették, ezt a névjegyzéket pedig akkor készítették, mikor ő még nem tette le a honpolgári esküt. E szerint az ő választási jogát akkor már elismerték. Mert nem vették volna föl a névjegy­zékbe, ha nem lett volna választó. Az ő honfiusítása nem volt más,mint a természet és jog sajátságos játéka. Igaz, hogy az atyja 1885-ben az osztrák állam­polgársá­­ g vasutasok, goztatott, az nem egyéb, mint az 1868: XLIV. törvénycikk végrehajtásának sürgetése.­­ Az igaz­ság érdekében meg kell jegyeznünk, hogy állam­ellenes propagandával a miniszterelnök nem vádolta Markovicsot. A diósadi mandátum. A diósadi kerületből Szentkirályi Zoltán és Bálint Péter vezetésével kül­döttség jött Budapestre, hogy Gabányi Miklós diósadi megtámadott mandátuma ügyében a válasz­tás tisztasága mellett tanúságot tegyenek. A kül­döttség tisztelgett Kossuth Ferencnél és Barabás Bélánál. Este ellátogatott a küldöttség a független­ségi pártkörbe. iDO1. december 1. ó

Next