Pesti Napló, 1902. május (53. évfolyam, 119-147. szám)

1902-05-01 / 119. szám

Kepler. Irta: If­j. Ábrányi Kornél. Budapest, április 30. Április 30-ikán búsan merengett csil­lagvizsgáló­k tornyában Kepler János, a nagy csillagász. Az emberiség már több mint száz évvel túl volt a szabadság, egyenlőség és testvériség véres evolúció­ján, de szabadok ismét csak azok vol­tak, akikért mások dolgoztak, s akik nem dolgoztak másokért semmit. Egyenlők is­mét csak azok voltak, akik vagy egyen­lők voltak az uraságban, vagy egyenlők voltak a szolgaságban. Testvériség pedig a testvérek közt sem volt meg, ha vé­letlenül az egyik úri, a másik pedig nem úri foglalkozást űzött. Már az egész mű­velt világon a népuralom volt az alkot­mány , de miglen ismét csak ezrek és tízezrek gyakorolták a jogokat, melyek mindenkiéi voltak,­­ addig milliók és milliók maradtak ismét a jog bástyáin kívül. Már régen el volt fogadva a val­lás- és a gondolatszabadság. De a régi vallásüldözés uj alakban lépett fel, és az emberek közül sokan épp úgy szen­vedtek vallásuk miatt, mint régen az eretnek­ égető világban. A régi máglyák is visszatértek uj alakban. Nem otromba fahasábokból álltak, hanem finoman ki­eszelt gúnyból, és szép jelszavak alá rejtett gyűlöletből. — S annak a szegény áldozatnak, akit máglyára ítéltek, nem az egész teste hamvadt el ezen a modern máglyán, hanem belülről csak a lelke, —­s kívülről csak az arcbőre égett. Volt gondolatszabadság is , de az okos em­berek ismét eltitkolták gondolataikat, ne­hogy üldözéseket szenvedjenek azok miatt. Ha pedig akadtak egyes rajongók,­ akik nem titkolták el gondolataikat, hanem ki­fejezték azt a szólásszabadság csarnoká­ban, — azok nem verettek agyon, mint hajdan a nem tetsző gondolatok hirdetői, csak agyonlármáztattak —ismét a legszebb alkotmányos jelszavak nevében. Be volt már hozva törvényesen a kötelező pol­gári házasság is, — de a külömböző rétegek nőit és férfiait legtöbbször nem a vonzalom egyesítette, hanem a pénz. A pénz volt ismét az egyedüli istenség ; ez emelte föl a porban születteket, é­s ez sülyesztette le a magas polcokon állók lelkivilágát. A tudomány szabad volt, a bölcsészet fölhágott a legma­gasabb régiókba , de a származás megint fontosabbá lett, mint a szellem és az ész. És Kepler János, a szomorú csilla­gász megint busán merengett csillagvizs­gálótornyában. Kénytelen volt ismét áruba bocsátani tudományát, meggyőző­dését, pénzért ; mert feleségének, aki a legelőkelőbb társaságokban élt, — foly­vást pénzre volt szüksége. Mert erköl­csök, érdemek helyett megint a divat uralkodott, s az előítéleteknek meghó­dolni — ez lett újra az élet legna­gyobb okossága. Minden hiábavaló volt tehát ? — A hitnek, a tudásnak, a sza­badságnak vértanúi mind hiába haltak ? A föltalálók, akik az emberiség jólétéért hullatták a tanulásnak és a gondolko­dásnak nehéz verejtékét, hiába vitték a civilizációt mértföldekkel előre ? — Min­den vér, minden köny és minden verej­ték hiába folyt tehát ? — s maga­ az Üdvözítő is hiába halt meg a szeretetért, mert ismét visszatérőben van a régi po­gányság, s vele a tömegek rabszolga­sága, és a gőgnek és a gyűlöletnek ural­kodása ? — Ah ! mindez más volt, egé­szen más volt akkor, mikor a tömegek nyomoránál csak tudatlanságuk és lelki tompultságuk volt nagyobb.­­ Mindez más volt akkor, mikor a tömegek a barmoktól csak keveset külömböztet. De most, mikor a civilizáció áthatotta és öntudatra ébresztette a legsötétebb rétegeket is, most is, mikor a legnyomo­rultabb pária is eszmél és «iskolaköteles»: — most ez százszor, ezerszer keserve­sebb. Mert most nem öntudatlan barmok, hanem öntudattal felruházott emberei­­, írni és olvasni tudó, érző és gondolkozó lények szenvedik át ugyanazt, amit a sötétség korszakában a csak állati életet élő névtelen ősök átszenvedtek. S van-e remény a változásra ? Van-e remény arra, hogy az emberiség önmagába száll és megnemesedik ? Munka és szerelem. — A testi Napló eredeti tárcája. — Irta: Kóbor Tamás. (Utánnyomás tilos.) Kedvesed szép haját simogatod s önfeled­ten édes szókat suttogsz: Szeretsz? — Szeretlek — mondod. — Mindig is szeretsz? — Mindig, mindig. — Amikor nem vagyunk is együtt? — Mindig, mindig. — És gondolsz reám úgy, mint én lereád ? — úgy, úgy. És ekkor hazudtál. Feleséged édes csókkal és szerelmes bá­nattal fogad. — Ma sok a dolgom — mondod. — Mindig sok a dolgod, szegény uram! — Bizony, édes, jobb volna melletted lenni, mint abban az unalmas hivatalban. És ekkor ismét hazudtál. Mert valld be magadnak, szerelmes jó ba­rátom, hogy tönkre volnál téve, ha ez mind igaz volna. A férfi szerethet örökké, de nem mindig. A férfinak dolga is van és a munka nem nyűg, hanem szükség. S ha a két szerel­mes mégis mindig együtt van, akkor vagy ve­szekednek, vagy boldogtalanok, vagy ha­zudnak. Elemi igazság ez, mégsem gondolnak vele sem a férfiak, sem az asszonyok , és sok csa­ládi perpatvarnak és bajnak, lélekbeli gyötre­lemnek és szívbeli keserűségnek a forrása, hogy nem gondolnak vele és nem tartják ma­gukat hozzá. Miért válik a szerelem prózává a házasság­ban ? Kit nem illet ez a kérdés és ki iparko­dott már magának erre helyes feleletet adni! A megszokás, a nyugodalmas leírás, a szenve­dély lehiggulása, az évek folyása, a sok baj és sok hiba megismerése, amelyeket a szere­lem első hevében meg sem láttunk : az ele­mek, amelyekből ezt a prózát egybeállítják. Pedig nincs ebben igazság, csak lehet. A szerelem, melyet meg lehet szokni úgy, hogy ennek kö­vetkeztében lanyhul, nem szerelem. A házas­ság, mely a férfit és a nőt annál jobban el­idegeníti, mennél tovább tart, nem igazi, nem szívbeli házasság. És mégis nincs az a boldog férj, aki évek múltán ugyanazzal a reszkető vágygyal gondolna feleségére, mint évekkel azelőtt gondolt a piruló lánykára. Még mindig szereted, sőt jobban szereted, mint valaha, de egykedvűen tudsz rágondolni s momentumok, amiken csukott szemmel, vagy vállvonogatással gázoltál keresztül, csakhogy menyasszonyodhoz hamarább jussál, döntő fontosságú akadályok most, amikor a feleséged vár rád szerelmes szívvel. «Nem szeretsz már, — panaszkodik ő — tavaly még másképp volt, annakelőtte más­képp becsültél.» S ha becsületes ember vagy, meghökkensz e panasz jogosultságán s noha visszavágsz: az ember nem élhet örökké erkélyjelenetet — mégis elismered magadban: bizony ez így van, s ugyan miért kell, hogy így legyen? Hát azért, mert mindig is így volt. Az ábrándozás, a vágyakozás és a holdsugaras első találkozás pillanatában is így volt. Nem változott semmi, sem az érzésben, sem a ra­gaszkodásban, csak abban az édes, idilli kez­detben volt valamelyes képmutatás és a valódi életnek rajongó megtagadása. A szerelem haj­nala keveréke a belső igazságnak és a formák hazugságának, nem a leírás lohasztja a sze­relmet, csak a küzdés a leírásért forralja job­ban a vért és szerel föl hódító fegyverekkel, melyeket csak akkor viselhetsz, többé soha. Amikor a kedves elé lépsz, aki még nem a tiéd, figyelmed, akarásod a meghódítására van irányítva. A tetszés és a hódítás célja össze­­sűríti energiádat, mely külömben százfelé mű­ködik, egy felé. Olyan vagy, mint külömben soha s amilyen külömben nem is lehetnél, mert belepusztulnál. , Különös. Hogy szerelmes lányod megbízzék benned és szülei kezedbe adják sorsát, kell, hogy meggondolt, komoly, szorgalmas, taka­rékos légy, legyen valami pozíciód, mely a jövő gondjai ellenében biztosítékot nyújtson. S amíg udvarolsz és ostromolsz, annál biztosab­ban érsz célt, minél kevésbbé látszik meg raj­tad komolyságod, szorgalmas takarékosságod s a földi javak iránt való tekinteted. Vőlegény­­korodban menyasszonyod mennél kevésbbé érezze meg, hogy kötelességeid vannak, amiket komolyan veszel, munkád, melyet kedvvel vég­­zel; leszednéd számára a csillagokat az égről, huzatnád a nótáját hajnalig, szórnád a pénzt két kézzel virágra, ékszerre, minden haszonta­­lanságra. Az öregek azért akceptálják ezt, mert tudják, hogy csak a jegybenjárás ideje alatt tart, a menyasszony azért, mert tetszik neki és olyanféle illúziója támad, hogy ez így lesz mindig. Magad pedig nem gondolsz semmit. Mai számunk 32 oldal. * — 53-dik évfolyam. 119. szám. Apróhirdetések Ára Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések petit számítással, díjszabás szerint Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész éve _ 28 kor. — fill. Félévre _14 . — „ Negyedévre — 7 . — „ Egy bóra... _ 3 , 40 „ Egyes szám — «. — 8 EH. Vidéken— ... — — — 10 „ Budapest, 1903. Szertarlóség és kiadóhivatal: VI., Andfrey út 27. Csütörtök, május 1.

Next