Pesti Napló, 1902. május (53. évfolyam, 119-147. szám)

1902-05-01 / 119. szám

2 b Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1902. május 1. 119. szám. Es mig a szomorú csillagász eként tépelődött s keserveit április 30 kának éjszakáján, — eközben lassan kint tűnt az éj, s elkezdett haladni május elsejének hajnala. És a hajnal szürkületében egy­szerre csak újra felhangzott a Marseillaise hangja, éppen úgy, mint ahogy ezelőtt háromszáz évvel meghallotta ugyanazt Prágában a Rudolf császár udvarában. Ámde most ugyanezt a dalt nemcsak egy helyen hallotta, hanem mindenütt, ahova csak nézett. Mintha az egész föld egy énekkarrá változott volna át, s egyetlen karmester vezényelné valameny­­nyit. És ezen a napon mindenütt meg­áll a munka, így akarván a munkának ünnepét elismertetni azok, akik munká­sok és jognélküliek. Csak ennyi az, amit el tudnak érni. Csak ennyi?­­- valóban nem több. De ennyi, ha nem is sok, el van érve. És ha jól viselik magukat, s ha a közcsendet és rendet nem zavarják, — meg van engedve a sétálás azoknak, akik a Marseillaiset énekelik. — Éppen úgy, mintha egy napra meg volna en­gedve a tengernek, hogy a száraz fö­dre ki jöjjön , de csak annyira, hogy az utcá­kat föllocsolja. Sőt vannak, akiket a kí­váncsiság is kicsal, s akik mutálnak e szokatlan munkaünnepen, amikor min­den munka szünetel. Még újságok sem jelennek meg másnap. Mert ezen a napon nem a szerkesztők parancsolnak, hanem a szedők. Nem a gyárigazgatók rendel­keznek, hanem a gyármunkások. Az ál­lambölcsek és a társadalom oszlopai pedig mosolyognak, hogy ennyivel megeléged­nek azok ezen az egy napon, akik a többi napokon mindennel elégedetlenek. Csak Kepler, a szomorú csillagász nem gondolkozik és nem érez így. Mert éppen úgy, mint ezelőtt 300 évvel, éppen akkor, mikor a Marseillaise hangjai elő­ször csengtek fülébe, most is így só­hajtott , legkevésbbé azt, hogy voltaképpen más embert szeret meg benned a lány, mint akivel azután meg kell osztania az életét. Ez az idegen forma pedig nem a te szerelmedre tartozik,hanem ellenkezőleg, az övére, a magad ráz érzelme szá­mára így akarod megszerezni az ő igaz érzelmét. És aztán ? Aztán következik a higgadás és a kiábrándulás­i próza, ami voltaképpen nem egyéb, mint levetése az ünnepi kabátnak és beállás abba az életbe, amelyet közönséges ember éppen csak arra az időre hagyhat el, amíg tart az eljegyzés és lepörögnek a mézes hetek. Milyen más az : együtt élni, mint egy­mást szeretni. Amíg eljártál a szép leányhoz, az mindig csak úgy látott, mint akinek se gondja, se terhe, se ura, se kötelessége. Ha együtt élsz a feleségeddel, az részese annak az életnek is, amelyet már lemorzsoltál, mikor felé közeledtél. Hogy megváltoztatja ez a nyűgösebb, de nagyobbik és fontosabb rész a te fsziosznomiádat és az ő illúzióit. Hogy meg­fordul minden ! A vőlegényt gyöngéd erőszak­kal ki kellett tuszkolni az adón, mert hajnal­­hasadásakor is maradna még, a férj idegesen nézi az órát s valóságos harcot viv marasztaló feleségével a szabadságáért. Persze, hogy azelőtt másképp volt! Akkor ő dolgai végezté­vel volt, most pedig a dolga kellő közepette van. Azelőtt kissé könnyelmű is volt s a kö­telességéből lecsipegetett a szerelme javára, most megfordítva cselekszik, mert ez a köte­lesség most már nem az ő dolga szemben a szerelmével, hanem egyik oltár, melyen éppen a szerelmének áldoz. Más a fiatal ember, aki örül a munka végeztének, hogy világát élhesse és más a férj, akinek a munka és szívvilága egy, — hiszen a családjának dolgozik, minél többet, annál inkább a családjának. Oá­ jő a kor, n­eiv e rideg közönyt Leolvasztandja, s mely uj tetterével Szemébe néz az elavult lomoknak, Bíróul lép fel, büntet és emel. Nem retten vissza a nagy eszközöktől. És most újra hallván, mint egyetlen karmester intésére az egész földön a Marseillaise dallamot, — remény kél szivében és mosoly az ajkán. Mert ha a munka az, mely ma szétválasztja az em­bereket, s felosztja urakra és rabszol­gákra , — a munka kell legyen, mely idővel az emberiséget újra egyesítse. A békés munka! A békés munka tisztelete és szeretete, és a munka értékével járó jogok elismerése! Ezt jelenti ma a május elsején fel­hangzó Marseillaise. S ne félj, öreg csil­lagász ! — Ha ez az eszmény még nem is teljes valóság, — de többé nem is álom! — Igazad volt, midőn 300 év elött így álmodoztál: Az eszmék erősbek A rossz anyagnál. Ezt ledöntheti Erőszak, — az örökre élni fog. Tisztulva mindig méltóságosan. Míg, lassan bár, betölti a világot! Budapest, április 30. Minisztertanács. M­a délután miniszter­­tanács volt, amelyen a kereskedelmi miniszté­rium képviseletében Nagy Ferenc államtitkár vett részt. A kereskedelmi miniszteri szék be­töltésére nézve ma sem történt döntés. Abban a hírben, hogy Láng Lajos lesz a miniszter,­ ma már nem igen bíztak , de abból, hogy új jelöltet nem emlegettek, arra következtettek sokan, hogy Láng Lajossal még folynak a tár­gyalások. A szabadelvű pártkörben ma este sokan megfordultak, félóráig ott időzött Széll Kálmán miniszterelnök is, a kereskedelmi mi­niszter személyére nézve azonban pozitív hírt nem tudtak ma este sem. Lehetséges, hogy még napokig el fog tartani, amíg új minisz­ter lesz. Vajmi kevesen vannak asszonyok, akik az uruknak a munkáját tisztelni tudnák s a kü­­lömbséget a vőlegény és a férj között igy fog­nák föl. S még kevesebben férjek, akik meg­értenék feleségüket, amikor valóságos ellensé­güknek nézik az uruk elfoglaltságát, gyűlölik és küzdenek ellene s a neki való hódolást szinte hűtlenségnek érzik. Nagy a különbség a tegnap és a ma között és megalázás, hogy meg kell benne nyugodni. Az élete koronája volna ő és az életben utolsó helyre kell szorulnia, az, aki nélkül Ő nem akar és nem tud élni, mégis, mint a cseléd, a maradék idővel kell beérnie. Nem érek rá — ez olyan szó, amely ellen az igaz asszonynak nincs szava, noha minden igaz asszonynak összefacsarodik a szíve, mert viszont ő nála megfordítva áll a dolog—az ura számára mindig ráér. Keserűen át kell éreznie, amit a férfi csak megcselek­szik, hogy abban az emberben az éhség és a szerelem princípiumai működnek s az éhség, mely munkát kiván, előbbre való a szerelemnél. És szerelmi csalódások, családi­ összefér­hetetlenség, asszonyi szekatúra és férfi elzüllés de sokszor csak ebben az eredendő vetélkedé­sében a munkának és a szerelemnek leli ma­gyarázatát. Élni úgy a munkának, hogy az asszony ne érezze, hogy nem őneki él, beosz­tani a feleség életét úgy, hogy maga is el le­gyen foglalva, míg az ura dolgozik — meg­csinálni az átmenetet az udvarló szerelem csupa szerelmes mivoltából a férjnek az élet összes követelményeinek megfelelő kompozit valóságához: ez az élet virtuuzolása, melyhez közönséges ember nem igen érthet, noha éppen a közönséges ember szorulna rá a legjobban. Még nehezebb, szinte lehetetlen a termé­szetesebb mód : a leánynak még a jegybenjárás ideje alatt való előkészítése az asszony valódi készülődés a deleg­ációkra. A magyar dele­gáció elnökségére, mint értesülünk, gróf Andrássy Gyula, az alelnökségre gróf Szapáry Gyula van kiszemelve. Egy előkelő magyar delegátus a N. Fr. Pr. szerint egy beszélgető folyamán úgy nyilatkozott, hogy a hadügyminiszter költségvetése a delegátusok különös figyelmét fogja magára irányítani azáltal, hogy a költségvetés külön kiadásaiba jelentékeny tűzkövetelést vettek föl. Ugyanis —­ mint jól értesült helyen beszéltk — a hegyi tüzérség szervezetének fölszerelése 38 millió korona hitelt igényel. Ezt az összeget mindkét állam hitelműveletek ut­án fogja előteremteni.­­ A Dzum­ak Poszki ugyancsak a delegációkra vonatkozóan azt írja, hogy a tárgyalá­sai az idén — minden valószínűség­ szerint — korántsem fognak oly simán lefolyni, mint a ko­rábbi években. Már maga az a körülmény is, hogy lovag Jaworski, a reichsrath Jenővel klubjának elnöke az osztrák delegációnak számára fölnartott elnöki méltóságát tüntető módon v­iszautasította : jele annak, hogy a lengyel képviselők magatartása az általuk inkább­­öntartással elfogadott, mint szük­ségesnek és üdvösnek elismert hár­mas­ szövetség kérdésében némi változást fog szenvedni. A zirci választás, Veszprém megye központi választmánya a zirci képviselőválasztást május tizenkettedikére tűzte ki. Makfalvay Géza értesül­­vén, hogy a zirci kerület egy része szabadelvű párti programmal Hunkár Dénes szolgagyőri földbir­tokost óhajtja megválasztani, a jelöltségtől vissza­élete számára. Lemondani a meseszerű kezdet­ről, hogy ne legyen zökkenés, és csalódás az­után. Ki képes erre? Ki küzdheti le magában az édes romanticizmust s ki felelhetne ez áb­rándos kérdésre: — Mindig együtt leszünk? — mindjárt az­zal, hogy: — Igen, kedvesem, amennyire a munkám csak engedi. Vagy ki oly erős, hogy akárcsak ma­ga is átlássa, még ha nem is mondja ki az egész igazságot : — Kedvesem, a házasság nem az, aminek mondják : nőnek és férfinak közös élete, mert lehetetlen két külömböző nemű, külömböző nevelésű, külömböző véralkatú embert oly életre fogni, amelyre vagy az­ egyiknek, vagy a másiknak, vagy egyiküknek sincs dis­­pozíciója. A legnagyobb egyetértés és együtt­érzés mellett is az egyéniségek különbözősége megkívánja az egyéniségek függetlenségét is. Te eddig egy életet éltél, mely minden egyéb volt, csak szerelemi és feleségélet nem, hogy kívánhatnám meg tőled, hogy ezentúl semmi egyéb se legyen, mint szerelem és hit­vesi hivatás? Énnekem eddig százfelé fordult a lelki világom és életbeli érdeklődésem, hogy tegyem azt, hogy most csak egy asszony iránt érdeklődjem, noha ő a legdrágább nincsen a világon? Éppen a munka az, mely az én egyéb mivoltomnak megadja a szabadságot, mely nélkül megfuladnék,é­s éppen a köteles­ségek, melyek elválasztanak bennünket, a leg­biztosabb kapcsok közöttünk. Még az ikreknek is kín és szenvedés, ha össze vannak nőve, mi pedig fejlődésünk mai napjáig idegenek voltunk egymáshoz kell, hogy legyen mód, amely kielégíti bennünk mindazt, a­mi termé­szet szerint örökké idegen is marad bennünk! A képviselőhöz holnap, csütörtökön dél­előtt tíz órakor ülést tart, melyen folytatják a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalását. A holnapi ülés végén sorsolják ki azt az in­kompatibilitási zsűrit, mely Halász Zsigmond képviselő bejelentett összeférhetetlenségi ügyé­ben fog bíráskodni. Halász a Magyar Mező­gazdák Szövetkezeténél igazgató. A­ zsűri a holnapi ülés után nyomban összeül ítélet­hozatalra. Az új katonai perrendtartás, úgy látszik, hogy az új katonai törvénykönyv végre-valahára mégis csak megszíilet­t. A minap Bécsből jelentet­ték, hogy a hadügyminiszter jelentést fog tenni róla a delegációban, ma , pedig a képviselőház ülésén báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter egészen határozottan bejelentette, hogy az új katonai büntetőtör­vénykönyvet május folyamán okvetetlenül a Ház elé terjesül. A miniszter beszédének ezt a részét osztatlan helyesléssel fogadták.

Next