Pesti Napló, 1903. november (54. évfolyam, 299-328. szám)
1903-11-01 / 299. szám
2 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1903. november 1. 299. szám mrányzati irányt nézni, mikor konkrét kérdések körül folyik a harc, ha jóhiszeműen történik is, mégis a megtévesztés. De azért a liberalizmushoz van köze a katonai politikának, csakhogy egészen más a kettő között a kapcsolat. A döntő tényezők — ez faktum — kerestek embert és kerestek pártot a nemzeti politika legyőzésére. És találtak embert Tisza Istvánban és pártot a szabadelvű pártban. Amíg az urak ezt politikai opportunitásból, vagy élelmességből tisztán személyes vállalkozásnak nézik, ám lelkük rajta. De mikor a maguk vállalkozására azt süttetnék rá, hogy erre a misszióra a liberalizmus vállalkozott, akkor a liberalizmusra sütötték rá a nemzetietlenségnek azt a bélyegét, mely csakis az ő személyüket illeti. S mivel mi azt a bélyeget meg nem tűrjük a liberalizmuson, s mivel mi szentül meg vagyunk győződve és csakis e meggyőződésben valljuk a liberalizmust az országot egyedül éltető politikai iránynak, a liberális jelszó által meg nem tévesztettük magunkat s a Tisza István kétségtelen liberális voltát is el kell szigetelnünk az általános liberalizmustól. Ez eszköz a nemzeti magyar állam kiépítésére, iránya, törekvése a haladás nemzeti irányban, nemzeti kérdésekben, a hadsereg magyarrá fejlesztésében, a felségjogoknak a nemzeti jogok rovására való tágítása ellen is. Tisza István minden egyébben lehet liberális, de a katonai politikában olyan álláspontot képvisel, mely nemcsak nemzetietlen, hanem illiberális is, mert ha liberális volna,nem juthatna szembe a nemzeti eszmével. Ebből pedig éppen az ellenkezője következik annak, amit a Tisza-kabinet liberális voltából következtetni akarnak. Nem szabad belemenni abba, hogy ez a jogfosztó politika liberális politika volna. Nem szabad megengedni, hogy a liberalizmus számlájára írják a Tisza István Körber-politikáját, mert ha így van, akkor a liberalizmus elveszti jogcímét arra, hogy a nemzet vezetésére egyedül alkalmasnak valljuk. A Tiszakabinet liberális politikusok vállalkozása, de nem a liberalizmus politikája. Szék alatt a liberális párt gazdasági és társadalompolitikai téren volt reakciós, Tisza István alatt pedig közjogi téren lesz reakcionárius. Ha hamis volt az a liberalizmus, hamis emez is. Igenis, a liberalizmus győzelme előtt meg fogjuk hajtani zászlónkat, de Tisza István ezt a győzelmet nem hozta meg. Aki majdan elhozza, — minden igaz ügynek győznie kell — az elhozza a magyar nemzeti politikát is. Addig pedig küzdünk, mint eddig, a nemzet igaza mellett, bárki elleni bölcsész, történetbúvár, hazafi, államférfiú, humanista és mindenekfelett író, kiró a modern értelemben, kinek az volt a jelszava, hogy «nincs könnyebb és kellemesebb teher egy tollnál.» Sokoldalúságában két nagy lelki testvérére emlékeztet szüntelen: egy szenvedélyesebb, olasz Goethe volt ő, s egy komolyabb, lelkesebb Voltaire. De ezek egyikének befolyása sem hasonlítható ahhoz a tüneményes hatáshoz, melylyel ő egy század felett uralkodott. Harminckétéves korában, midőn a költők királyává koronázzák a római Capitoliumon, már az ő nevével van tele egész Európa, az ő dalait zengik a szerelmesek mindenfelé. Négy pápa (VI. Kelemen, VI. Ince, V. Orbán, XI. Gergely) akarja magához csatolni; két francia király (Jean le Bon és V. Károly), s egy nápolyi király (Róbert) a barátai, a milánói Viscontiak, a mantuai, parmai, páduai zsarnokok, s a leghatalmasabb bíbornokok csengenek látogatásáért. A velencei doge a jobbjára ülteti, s a szenátus okmányban adja ki, hogy sem a múltban, sem a jelenben nem volt nagyobb bölcs és keresztény költő nála. Mikor utazik, a rohamra menő ellenséges seregek megállnak és tisztelegve engedik át homlokvonaluk előtt... De legnagyobbszerű a IV. Károly császárral való barátsága, s nyolc napra bezárkózik vele, lelkesítve küldi Rómába, s azzal biztatja, hogy helyet juttat neki a hősök közt történeti művében. A hálás császár grófi címet küld neki, s a császárné kedveskedő levélben jelenti be Petrarcának fia születését... Ekkora hatalmas ember volt az a költő, aki olyan alázatosan imádta Laurát! Idealista nem csak szerelmében, hanem minden egyébben is. Nem a helyi hazafiság ragadja szenvedélyre, mint Daniét, hanem az antik római hősöktől megrészegedve, egyetemesebb eszméért rajong: ő az olasz egység első harcosa. Rendbe akarja hozni a züllő Európát, ha a császár legyen ismét a világiak feje, a pápa a lelkieké s mindenekfelett menjen már vissza Avignonból Rómába. Mikor aztán nem sikerül a terv, legalább Olaszországot akarja egy biztos jogar, a nápolyi Róbert király jogara alá egyesíteni. Róma nevével lelkesíti Itáliát az unióra. Üdvözli a szabadsághős Rienzi t, bákiti a torzsalkodó génuaiakat és velenceieket s dühvel kergetne ki minden idegent imádott Olaszországából: . fuori i stranieri!... Szidja a «tedesca rabbia»-t, utazik, lelkesít, lázit s politikai szerepétől csak az örökigaz és örökszép szemléletében pihen meg. Ilyen volt a külső ember, nézzük most a belsőt, azt, aki Laurára nézve fontos lehetett. Petrarca a legragyogóbb, a legszínjátszóbb egyéniség, akiben olyan ellentétes tulajdonok megfértek, amilyeneket a mai kopottabb és fáradtabb lelkek alig tudnának egy ember keretén belül egyesíteni. Mindenekelőtt egyforma erővel tudott a cselekvés és a szemlélődés embere lenni. Kellemes erő, hajlékonyság és büszkeség, értelmiség és erő: ezek ennek a bámulatosan ruganyos őserejű természetnek az alapelemei. De lényének uralkodó vonása azért mégis a szabadságszeretet személyes függetlenségének a szívós, hogy ne mondjam, ravasz megvédése. Petrarca lelke mélyén voltaképp szerzetes-természet, s privát ügyeiben egész életén át azért küzd, hogy egyedül lehessen, hogy az eszméihez szükséges magányt biztosíthassa magának. Ezt a magányt nem áldozza ő fel senkinek, sem a pápáknak, sem a királyoknak, de még Laurának sem. Szerelmi szempontból itt vagyunk jelleme sarkalatos pontjánál: itt látjuk az öntudatos filozófust s az (habár nemesen) önző írót, kinek első kedvese mégis mindig az irodalom marad. Nézzük ebből a szempontból egész életét. Francesco ott születik az arezzói után (1304. július 19-én), mialatt atyja, Petracco, a szárnyűzött firenzei jegyző, a vesztett csata után az üldöző fekete guelfek elől menekül.Kilencéves korrában szüleivel a pápai Avignonba kerül s nem messze, Carpentrasban nő fel. Atyja mindenáron jogászt akar csinálni belőle, de ő egyaránt gyűlöli ezt a tudományt úgy Monperlierben, mint Bolognában, pedig ez utóbbi városban a Joannes de Andrea professzor szép leánya, a híres Novella segített atyjának a Pandektákat előadni!... A szerelem csakhamar tollat ad a kezébe s költővé lesz. «Én ragadtam el őt», mondatja később a szerelemmel a «Világ megvetéséről» szóló vallomásában, « iffan az ügyvédségtől, attól a mesterségtől, hogy szavait, vagyis inkább hazugságait áruba bocsássa»... Atyja hamar meghalt s ő csak Cicero kéziratát örökli tőle; a bizonytalan költői mesterséggel ott áll a világban segély nélkül. De, bár maga bevallja, hogy «fél a szegénységtől», nem fogad el semmi helyhez és időhöz kötő hivatalt, mert szabad akar lenni. Nem tud egy helyen maradni, utazáskor született s utaznia kellett egész életében. Már szereti Laurát, már hires s a nagy urak versengve hívják a szép és lángeszű ifjat magához. Élete nagy részén át vendég lesz ő, de nem hizelgő tányérnyaló, hanem olyan, aki mindig önérzetesen megmondja a zsarnoknak az igazat s kinek munkás magányát a házigazda mindig tiszteli. Sem királyok, sem pápák nem tudják őt rögzíteni, — a pápától utóbb elfogad kanonokságot, de csak azért, mert ez a stallum helyhez nem köti, — a püspökséget már tisztelettel visszautasítja... Petrarca hajlékony természet, de mégis csodálkozva kérdjük: vendég szerepében mégis hogy tudott olyan gaz zsarnokoknak a barátja lenni, mint Azzo da Corressio ? Leghívebb embere, a fiatalabb Boccaccio nyíltan szemére veti, hogy fogadhatta el a szörny .Visconti Budapest, október 31. A katonai bűnvádi perrendtartás. Az érdekelt hatóságok szakreferenseinek közös tanácskozása alapján elkészített új katonai bűnvádi perrendtartást tudvalévően már július hónapjában közölték a magyar és az osztrák kormánynyal véleményadás és esetleg a parlamentek elé terjesztés céljából. Mint a «P. Lt.» értesül, az osztrák kormány válasza már beérkezett a közös hadügyminisztériumhoz, míg a magyar kormány válasza a politikai viszonyok következtében még mindig késik. Most azonban remélhető, hogy a hadügyminisztérium és a két kormány között még fennálló utolsó differenciák nemsokára elenyésznek. A hadügyi vezetőség a katonai bíróság előtt védő ügyvédeket azokra az ügyvédekre akarja korlátozni, kik tartalékos tisztek, vagy katonai tisztviselők, míg a két kormány a korlátozás ellen van. A hadügyi vezetőség azonkívül a kegyelmezési jogot a katonai parancsnokságokra akarja ruházni, míg az igazságügyminiszterek a kegyelmezési jogot a korona fentartott jogának vallják. ..’! ! ! ■ ■ ■ ! *t“ MTTrt,°r~7r-mki Beszámolók. Benedek János, a Hajdúböszörményi kerület képviselője november 1-én, vasárnap mondja el beszámoló beszédét a választókerület központján, Hajdú-Böszörményben. — Nessi Pál országgyűlési képviselő vasárnap folytatja beszámoló körútját a tahi választókerületben. — Molnár Ákos, a székelyhídi kerület képviselője holnap a bihar megyei Diószegen, a Kossuth-szobor előtt fog nyilatkozni a helyzetről. „ A delegációk összehívása. Bécsből telegrafálják nekünk. A magyarországi politikai helyzetben bekövetkezett fordulat folytán itten valószínűnek tartják, hogy a delegációk még az idén összeülhetnek. A delegációk elé terjesztendő munkálatokkal a közös minisztériumok elkészültek. Mivel ezúttal a delegációk Bécsben fognak ülésezni, a reichsrath nem lesz kénytelen félbeszakítani munkásságát. ... « ~ Kimen Bécsben. Gróf Khuen-Héderváry Károly ma délután Bécsbe utazott. -------- * .~j?~ röj'jjtrrs. A temesvári szerb püspöki szék betöltése. Brankovics György szerb pátriárka, mint félhivatalosan jelentik, legközelebb előterjesztést tesz ő felségének a szerb püspöki zsinat összehívása tárgyában, melynek az lesz a feladata, hogy az üresedésben levő temesvári püspöki széket választás útján betöltse. Ezen előterjesztés folytán ő felsége valószínűleg december hóban hívja össze a püspöki zsinatot. Némely lap már ma püspökjelöltek nevét hozza forgalomba. A jelölés kizárólag a pátriárka joga, aki annyi jelöltet ajánlhat, amennyit akar. Ennélfogva a püspöki jelölések legalább is koraiak, mert a pátriárka, jelöltjeit majd csak a püspöki zsinat első napján fogja előterjeszteni. Különben illetékes helyen azt hiszik, hogy az új püspök a szerzetesek közül lesz kiszemelve. A püspök megválasztásáig a temesvári püspökséget Bogdanovics Lucián budai püspök adminisztrálja. Pártértekezlet. Az oszággyűlési szabadelvű párt kedden, november harmadikán este fél nyolc órakor értekezletet tart, amelyben az új kabinet az eskületétel után bemutatkozik. 1.