Pesti Napló, 1903. december (54. évfolyam, 329-358. szám)
1903-12-01 / 329. szám
Rudnyánszky József, dr. Samassa József egri érsek, gróf Szapáry Gyula, gróf Széchényi Imre, gróf Széchényi Manó, báró Wodianer Albert, gróf Zichy Ágost. . • Póttagok: Firczák Gyula püspök, gróf Csáky Vidor, báró Uray Kálmán, gróf Esterházy János, Burchard-Bélaváry Konrád, gróf Keglevich Oszkár, Khuen-Héderváry beszámolója. Megírtuk, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly december hatodikán beszámolót mond Temesváron. Mint Temesvárról jelentik, ez a beszéd elmarad, mert Khuen-Héderváry meg akarja várni, mig a politikai hullámok kissé lecsillapulnak. Ezért nem is megy el gróf Khuen-Héderváry Károly Tisza Kálmán arcképének leleplezésére sem, mely december 6-án lesz Temes vármegye székházában. Bolgár diplomáciai ügynökség Berlinben. Berlinből táviratozza tudósítónk . Tudvalevő, h hogy a bolgár kormány Berlinben diplomáciai ügynökséget akarna felállítani, de ez a terve meghiúsult mindig a német kormány ama követelésén, hogy hivatalos alkalmakkor a bolgár diplomáciai ügyvivő a török nagykövet kíséretében szerepeljen s az is mutassa be, hogy ily módon is kifejezésre jusson Bulgáriának Törökországtól való függősége. A bolgár kormány sohasem fogadta el ezt a föltételt, amelyet most végre hajlandó elejteni a német kormány is, minthogy más állam sem követelte. Váratlan fordulat. — A képviselőház üléséből. — Budapest, november 30. A kíméletlen technikai obstrukció leküzelésének meddő kísérletébe veszett a képviselőház mai ülésének kétharmad része. Abból, ahogyan indult, azt lehetett következtetni, hogy a késő éjszaka is a képviselőházban találja meg a honatyákat, de váratlanul közbejött valami, ami szenzációs fordulatot adott úgy az ülésnek, mint magának az egész válságnak is, sőt talán a krízis jobbrafordultára is megadta az első lépést A függetlenségi párt elnöke, Kossuth Ferenc békeajánlatot tett, amit gróf Tisza István el is fogadott, majd az újabb tanácskozások és tárgyalások céljára a Ház, bár csak huszonnégy órára, elnapolta magát. Mindjárt az ülés elején megindult a technikai obstrukció legelrémítőbb fajtája. A jegyzőkönyv hitelesítésénél felállott Lengyel Zoltán és rövid egymásutánban csak huszonhárom módosító javaslatot tett a jegyzőkönyv ellen. Nessi Pál, szerényebben, megelégedett öt módosítási indítványnyal, Pap Zoltán sem jött üres kézsel, úgy hogy Lengyel Zoltán minden nagyobb veszedelem nélkül lehetett egy kicsit nagylelkű is, visszavonván hatot az indítványai közül. Maradt tudniillik így is kerek számban huszonkét indítvány, ami huszonkétszer tizenöt percet, összesen hatodfél órát jelentett. Tekintve pedig azt, hogy egy órakor foghattak csak hozzá az első szavazáshoz, mindössze annyival kecsegtetett a remény, hogy este fél nyolckor talán hitelesítve lesz a jegyzőkönyv. A kormány ugyan megpróbálta, hogy a fenyegető szavaztatási özönnek gátat vessen és a jobboldal soraiból felállott Nagy Mihályazzal az ellenindítványnyal, hogy fogadja el a Ház változtatás nélkül a jegyzőkönyvet. De ezzel csak azt érte el, hogy heves összekoccanásra került a sor közte és Nessi Pál között, ami éppenséggel nem vezetett a kedélyek lecsillapítására. A ma elnöklő báró Feilitzsch is meg akarta mutatni, hogy ő meg tudja tenni azt, amit Jakabffy alelnök szombaton meg se próbált és a maga részéről legalább kísérletet tett, hogy előbb a Nagy Mihály javaslatát tegye szavazás alapjává, mert ennek elfogadása esetén a többi huszonkét szavazás fölöslegessé válnék. Ám persze, hogy ez ellen a harci párt energikusan tiltakozott, követelvén a szavazási elsőséget a maga előbb beadott indítványainak. Tisza István miniszterelnök sem próbálta az eddigi házszabálysértéseit ujjabbal tetézni, azért mindössze arra szorítkozott, hogy a megszokott brüszk módján vesse oda az obstruálóknak, hogy nem bánja,ha ma előbb végigszavaztatják a Házat az összes indítványokról. ■— Hadd lássa az ország, s úgymond, hogy közügyeink e veszedelmes pillanatában micsoda módon lopják az urak az ország idejét. A nagy vihar felzúdulása e kijelentésnél harsogott fel ma először. Vaskos, erős mondásokat sújtottak a miniszterelnök fejéhez, s köztük, ha nem is a legvaskosabb, de a leghatásosabb a Rigó Ferencé volt, aki imigyen kedélyeskedett: — Nehéz ott lopni, ahol a gazda maga is tolvaj! Tisza István szabadkozott ugyan, hogy rá bársonyszékből nem viszonozhatja hasonlókkal az imparlamentáris kifejezéseket, de egyben kijelentette, hogy csupán csak ma mutatkozik engedékenynek, s ezentúl a Ház többségétől fogja függővé tenni a tömeges szavazások megengedését. Ez a kijelentés természetesen megint megindította a felszólalások áradatát. Egymásután szólaltak fel Ugron Gábor, Kubik Béla, Holló Lajos. Lengyel Zoltán is szót kért, mégpedig hosszabb fejtegetésekre. Ám Feilitzsch elnök csak a Ház engedelmével akarta ezt a jogot Lengyelnek megaldni. Ezért az akadékoskodásért a harci párt azzal állott boszút, hogy név szerinti szavazást kért arra: lehessen-e Lengyelnek hosszabban beszélni, vagy sem. Ezzel is elmúlt háromnegyedóra. A többség persze nem adta meg az engedelmet, mire Lengyel pokoli flegmával kijelentette, hogy jó, máikkor csak a házszabályokhoz fog beszélni, ehhez pedig joga van. Beszélt is tizenöt percig, s csak ezután — déli egy óra elmúlt már — kerülhetett sorra az első módosító indítványról való szavazás a szombati recipe szerint: öt perc szünet a szavazás előtt, ellenpróba, képviselők megszámlálása — öszszesen harminckét percig tartott, amíg az elnök kinyilatkoztathatta, hogy a jegyzőkönyvben nem írnak «őszutó»-t «november» helyett. Most következett be a váratlan fordulat. Csak kevés beavatott tudott róla előzetesen. Felállott Kossuth Ferenc és a Ház engedelmét kérte, hogy beszéljen. Megadták neki. A kormánynak és a többségnek lelkére beszélt. Ne folytassák az erőszakoskodást, ne forszírozzák a párhuzamos üléseket. Láthatják, erőszakkal csak erőszakot váltanak ki. Újabb végzetes hibát halmoznak az eddigiekre. El is sorolta, mi hibát követett el a kormány, hogy idáig fejlődtek az ügyek. Hibái közt a legnagyobb, hogy nem próbálta meg eléggé a közeledést azon az alapon, melyet az ő (Kossuth) november 8-iki beszéde teremtett meg. A választási jog kiterjesztése, iskolák megmagyarosítása, szociális reformok: ezeknek a kigyümölcsöztetésére fel kellett volna használnia a kormánynak a felbuzdult közvéleményt, itt nem találja magát szemben a császári akarattal, melylyel így aztán az ellenzék máskor talán nagyobb sikerrel venné fel a küzdelmet. Nagy mozgást keltett ez a felszólalás. A jobboldalon hangzott fel az első helyeslő moraj, erre tapsolni kezdett a függetlenségiek békepártja is, s egy-egy kijelentés után szinte úgy hangzott, mintha az egész Ház osztatlanul helyeselné azt. Csak a beszéd végeztével hangzott bele a tetszés zajába az elégedetlen harci pártiak zúgása, mely nagyobb erőre kapott, mikor Tisza István nyomban fölállott, hogy feleljen. — Halljuk a paklizás eredményét! — süvített a vérmes Kaas Ivor. • De csönd lett csakhamar és bizonyos, hogy Tiszának egy kijelentése sem hangzott el annyi figyelem és helyeslés között, mint az, amelyik most következett. A végletekig, úgymond, ő sem akarja vinni a dolgokat és keresi a kibontakozást. Reméli is, hogy a Kossuth kijelentése után az objektív támaszpontokat meg fogják találni. És ezután nagyjában megismételte, amit november 8-án felelt Kossuthnak, hogy ugyanis a szociális reformok dolgában elvi eltérés nincs közöttük, az iskolák magyarosításának végrehajtása pedig a kormánynak is programmja. Ami végül a választási jog kiterjesztését illeti, az minden liberális politikának végcélja. Kötelező kijelentést is tett, azt ugyanis, hogy a készülő választási reform a választói jog kiterjesztését is tartalmazni fogja. E törvény előkészítésére az előmunkálatokat nyomban kész megindítani, pártközi ankétet is egybe fog hívni ez ügyben és a legközelebbi általános választást már az új választási tör- vény alapján fogják megejteni. Ez a pont általános tetszést aratott. Pólónyi, aki nyomban Tisza után felszólalt,ő szintén nem zárkózott el e módus helyeslésétől, de hangsúlyozta, hogy a nemválasztó népi nagy rétegeinek bevonását érti a választói jog kiterjesztése alatt. Hogy pedig ily módon hazafiatlan elemek ne kerülhessenek túlsúlyra a politikai nemzetben, a választói jog gyakorlását egy külön alkotmányhűségi eskütől kell függővé tenni. Új E fontos kijelentések után tíz perc szünetet rendelt az elnök, de félóráig is eltartott ez a tíz perc, annyi cserélni való eszméje volt a különböző pártárnyalatoknak a folyosón. Az első meglepetésből felocsúdva, csakhamar kitűnt, hogy fordulat mindössze annyiban történt, amennyiben a Kossuth-párt békefrakciójal megtette az első nyílt lépést a béke szüksége mellett. Kitűnt ez kifejezetten is a szünet után, mikor egymás után szólaltak föl az egyes pártárnyalatok vezetői, így Zichy Aladár a néppárt nevében jelentette ki, hogy ezt a megoldást a kormány legutóbbi házszabálysértései után nem fogadhatja el, tessék előbb vezekelni, tessék visszavonni a parallel ülésekre vonatkozó határozatot, ami pedig a megoldást illeti, intézze azt egy kiküldendő parlamenti bizottság. Holló Lajos viszont a béke ellenértékéül mereven a magyar vezényszót és a házszabálysértésért való vezeklést követelte. Általános figyelem közben szólalt föl gróf Apponyi Albert. Mindjárt bevezető szavai, amelyek szerint rendkívül megnyugtató érzést keltettek benne az imént elhangzott beszédek, nagy megilletődést keltett jobbról és részben a néppárton is. Azután ő is csatlakozott gróf Zichy Aladárhoz, hogy mielőtt még csak egy lépéssel is továbbmennénk, a házszabálysértés alapján létrejött párhuzamos üléseket megszüntessék. Ezt tekintené az első lépésnek a parlamenti béke helyreállítására. Körülbelül ez volt minden, amit mondott és mikor leült, se jobbról, se balról egyetlen hangos helyeslés nem hallatszott. Magát a miniszterelnököt pedig feltűnően kínosan érintette Apponyinak ismételt kijelentése, hogy az ő eljárása alkotmánysértés. Kieser nyilatkozott Ugrón Gábor, aki rögtön mérges nyilat röpített Kossuth Ferenc felé. A végtelen válság egyik fő okát abban látja, hogy mindig felhatalmazás nélküli egyének nyilatkoztak benne. Majd megfújta a harci riadót. Beszéde a további harcnak a proklamálása volt, de úgy látszott, hogy Ugrón is ugyanúgy, mint Kossuth, fölhatalmazás nélküli egyén szerepében beszélt. .. " Krasznay Ferenc nem fogadta el Ugrón végső konzekvenciáit, amit a jobboldal csen,des helyesléssel kisért. Külömben ő is a pár-huzamos ülések miatt esett alkotmányos sérelmet hozta föl és annak megszüntetésére fölajánlotta a pártközi érintkezést. Ebből a célból azt indítványozta, hogy a Ház szer-,dáig ne tartson ülést. Gróf Tisza István ehhez készséggel hozzájárult. A miniszterelnök beszéde alatt izgatott szóváltás támadt báró Kaas Ivor és Krasznay Ferenc között. Kaas odament Krasznayhoz és azt mondta neki, hogy szerdára nagy truck készül. Krasznay ezt nem jól értette, mire visszaszólt Kaashoz, hogy kikéri magának, hogy meggyőződését kétségbe vonják és több hasonlókat. Az egész Ház arra felé figyelt és a miniszterelnök is kénytelen volt megállni beszédével. Később tisztázódott a félreértés és Tisza a beállott csendben kijelenthette, hogy hozzájárul az egynapos szünethez Ezzel egyidejűleg a mai második kísérletével a párhuzamos üléseknek is fölhagytak és siettek berekeszteni a mai ülést. Előbb azonban hitelesíteni kellett a jegyzőkönyvet és miután Lengyel Zoltán nem vonta vissza a reggel benyújtott indítványait, előbb hosszadalmasan szavazni kellett és csak fél négykor ért véget az ülés, roppant izgatott hangulatban. . .