Pesti Napló, 1903. december (54. évfolyam, 329-358. szám)

1903-12-01 / 329. szám

Rudnyánszky József, dr. Samassa József egri ér­sek, gróf Szapáry Gyula, gróf Széchényi Imre, gróf Széchényi Manó, báró Wodianer Albert, gróf Zichy Ágost. . • Pótta­gok: Firczák Gyula püspök, gróf Csáky Vidor, báró Uray Kálmán, gróf Esterházy János, Burchard-Bélaváry Konrád, gróf Keglevich Oszkár, Khuen-Héderváry beszámolója. Megírtuk, hogy gróf K­h­u­e­n-H­éderváry Károly decem­ber hatodikán beszámolót mond Temesváron. Mint Temesvárról jelentik, ez a beszéd elmarad, mert Khuen-Héderváry meg akarja várni, mig a politikai hullámok kissé lecsillapulnak. Ezért nem is megy el gróf Khuen-Héderváry Károly Tisza Kálmán arcképének leleplezésére sem, mely december 6-án lesz Temes vármegye székházában. Bolgár diplomáciai ügynökség Berlinben. Berlinből táviratozza tudósítónk . Tudvalevő, h hogy a bolgár kormány Berlinben diplomáciai ügy­nökséget akarna felállítani, de ez a terve meg­hiúsult mindig a német kormány ama követelésén, hogy hivatalos alkalmakkor a bolgár diplomáciai ügyvivő a török nagykövet kíséretében szerepeljen s az is mutassa be, hogy ily módon is kifejezésre jusson Bulgáriának Törökországtól való függősége. A bolgár kormány sohasem fogadta el ezt a fölté­telt, amelyet most végre hajlandó elejteni a német kormány is, minthogy más állam sem követelte. Váratlan fordulat. — A képviselőház üléséből. —­ ­ Budapest, november 30. A kíméletlen technikai obstrukció leküz­­elésének meddő kísérletébe veszett a képviselő­ház mai ülésének kétharmad része. Abból, aho­gyan indult, azt lehetett következtetni, hogy a késő éjszaka is a képviselőházban találja meg a honatyákat, de váratlanul közbejött valami, ami szenzációs fordulatot adott úgy az ülésnek, mint magának az egész válságnak is, sőt talán a krízis jobbrafordultára is megadta az első lépést A függetlenségi párt elnöke, Kossuth Ferenc békeajánlatot tett, amit gróf Tisza István el is fogadott, majd az újabb tanácskozá­sok és tárgyalások céljára a Ház, bár csak hu­szonnégy órára, elnapolta magát. Mindjárt az ülés elején megindult a tech­nikai obstrukció legelrémítőbb fajtája. A jegyzőkönyv hitelesítésénél felállott Lengyel Zoltán és rövid egymásutánban csak huszon­három módosító javaslatot tett a jegyzőkönyv ellen. Nessi Pál, szerényebben, megelégedett öt módosítási indítványnyal, Pap Zoltán sem jött üres kéz­sel, úgy hogy Lengyel Zoltán min­den nagyobb veszedelem nélkül lehetett egy ki­csit nagylelkű is, visszavonván hatot az indít­ványai közül. Maradt tudniillik így is kerek számban huszonkét indítvány, ami huszonkét­­szer tizenöt percet, összesen hatodfél órát je­lentett. Tekintve pedig azt, hogy egy órakor foghattak csak hozzá az első szavazáshoz, mindössze annyival kecsegtetett a remény, hogy este fél nyolckor talán hitelesítve lesz a jegyzőkönyv. A kormány ugyan megpróbálta, hogy a fenyegető szavaztatási özönnek gátat vessen és a jobboldal soraiból felállott Nagy Mihály­­azzal az ellenindítványnyal, hogy fogadja el a Ház változtatás nélkül a jegyzőkönyvet. De ezzel csak azt érte el, hogy heves összekocca­násra került a sor közte és Nessi Pál kö­zött, ami éppenséggel nem vezetett a kedélyek lecsillapítására. A ma elnöklő báró Feilitzsch is meg akarta mutatni, hogy ő meg tudja tenni azt, amit Jakabffy alelnök szombaton meg se próbált és a maga részéről legalább kísérletet tett, hogy előbb a Nagy Mihály javaslatát tegye szavazás alapjává, mert ennek elfogadása esetén a többi huszonkét szavazás fölöslegessé válnék. Ám persze, hogy ez ellen a harci párt energikusan tiltakozott, követelvén a szavazási elsőséget a maga előbb beadott indítványainak. Tisza István minisz­terelnök sem próbálta az eddigi házszabály­sértéseit ujjabbal tetézni, azért mindössze arra szorítkozott, hogy a megszokott brüszk módján vesse oda az obstruál­óknak, hogy nem bánja,­­ha ma előbb végigszavaztatják a Házat az összes indítványokról. ■— Hadd lássa az ország, s úgymond, hogy közügyeink e veszedelmes pillanatá­ban micsoda módon lopják az urak az ország idejét. A nagy vihar felzúdulása e kijelentésnél harsogott fel ma először. Vaskos, erős mon­dásokat sújtottak a miniszterelnök fejéhez, s köztük, ha nem is a legvaskosabb, de a legha­tásosabb a Rigó Ferencé volt, aki imigyen kedélyeskedett: — Nehéz ott lopni, ahol a gazda maga is tolvaj! Tisza István szabadkozott ugyan, hogy rá bársonyszékből nem viszonozhatja hasonlókkal az imparlamentáris kifejezéseket, de egyben kijelentette, hogy csupán csak ma mutatkozik engedékenynek, s ezentúl a Ház többségétől fogja függővé tenni a tömeges szavazások megengedését. Ez a kijelentés természetesen megint meg­indította a felszólalások áradatát. Egymásután szólaltak fel Ugron Gábor, Kubik Béla, Holló Lajos. Lengyel Zoltán is szót kért, még­pedig hosszabb fejtegetésekre. Ám Feilitzsch elnök csak a Ház engedelmével akarta ezt a jogot Lengyelnek megaldni. Ezért az akadékoskodásért a harci párt azzal állott boszút, hogy név szerinti szavazást kért arra: lehessen-e Lengyelnek hosszabban beszélni, vagy sem. Ezzel is elmúlt háromnegyedóra. A többség persze nem adta meg az engedelmet, mire Lengyel pokoli flegmával kijelentette, hogy jó, máikkor csak a házszabályokhoz fog beszélni, ehhez pedig joga van. Beszélt is tizenöt percig, s csak ezután — déli egy óra elmúlt már — kerülhetett sorra az első módo­sító indítványról való szavazás a szombati re­cipe szerint: öt perc szünet a szavazás előtt, ellenpróba, képviselők megszámlálása —­ ösz­­szesen harminckét percig tartott, amíg az el­nök kinyilatkoztathatta, hogy a jegyzőkönyvben nem írnak «őszutó»-t «november» helyett. Most következett be a váratlan fordulat. Csak kevés beavatott tudott róla előzetesen. Felállott Kossuth Ferenc és a Ház engedel­­mét kérte, hogy beszéljen. Megadták neki. A kormánynak és a többségnek lelkére beszélt. Ne folytassák az erőszakoskodást, ne forszíroz­zák a párhuzamos üléseket. Láthatják, erőszak­kal csak erőszakot váltanak ki. Újabb végzetes hibát halmoznak az eddigiekre. El is sorolta, mi hibát követett el a kormány, hogy idáig fejlődtek az ügyek. Hibái közt a legnagyobb, hogy nem próbálta meg eléggé a közeledést azon az alapon, melyet az ő (Kossuth) novem­ber 8-iki beszéde teremtett meg. A választási jog kiterjesztése, iskolák m­egmagyarosítása, szociális reformok: ezeknek a kigyümölcsözte­­tésére fel kellett volna használnia a kormány­nak a felbuzdult közvéleményt, itt nem találja magát szemben a császári akarattal, melylyel így aztán az ellenzék máskor talán nagyobb si­kerrel venné fel a küzdelmet. Nagy mozgást keltett ez a felszólalás. A jobboldalon hangzott fel az első helyeslő mo­raj, erre tapsolni kezdett a függetlenségiek béke­pártja is, s egy-egy kijelentés után szinte úgy hangzott, mintha az egész Ház osztatlanul helyeselné azt. Csak a beszéd végeztével hang­zott bele a tetszés zajába az elégedetlen harci pártiak zúgása, mely nagyobb erőre kapott, mikor Tisza István nyomban fölállott, hogy fe­leljen. — Halljuk a paklizás eredményét! — sü­vített a vérmes Kaas Ivor. • De csönd lett csakhamar és bizonyos, hogy Tiszának egy kijelentése sem hangzott el annyi figyelem és helyeslés között, mint az, amelyik most következett. A végletekig, úgymond, ő sem akarja vinni a dolgokat és keresi a kibontakozást. Reméli is, hogy a Kossuth kijelentése után az objektív támaszpontokat meg fogják találni.­­ És ezután nagyjában megismételte, amit november 8-án felelt Kossuthnak, hogy ugyanis a szociális reformok dolgában elvi eltérés nincs közöttük, az iskolák magyarosításának végre­hajtása pedig a kormánynak is programmja. Ami végül a választási jog kiterjesztését il­leti, az minden liberális politikának végcélja. Kötelező kijelentést is tett, azt ugyanis, hogy a készülő választási reform a vá­lasztói jog kiterjesztését is tar­talmazni fogja. E törvény előkészítésére az előmunkálatokat nyomban kész megindí­­tani, pártközi ankétet is egybe fog hívni ez ügyben és a legközelebbi általános vá­­lasztást már az új választási tör-­ vény alapján fogják megejteni. Ez a pont általános tetszést aratott. Pó­ló­n­y­i, aki nyomban Tisza után felszólalt,ő szintén nem zárkózott el e módus helyeslésé­től, de hangsúlyozta, hogy a nemválasztó népi nagy rétegeinek bevonását érti a választói jog kiterjesztése alatt. Hogy pedig ily módon haza­­fiatlan elemek ne kerülhessenek túlsúlyra a politikai nemzetben, a választói jog gyakorlását egy külön alkotmányhű­ségi eskütől kell füg­­­gővé tenni. Új E fontos kijelentések után tíz perc­ szü­netet rendelt az elnök, de félóráig is eltartott ez a tíz perc, annyi cserélni való eszméje volt a különböző pártárnyalatoknak a folyosón. Az első meglepetésből felocsúdva, csakhamar ki­tűnt, hogy fordulat mindössze annyiban tör­tént, amennyiben a Kossuth-párt békefrakciójal megtette az első nyílt lépést a béke szüksége mellett. Kitűnt ez kifejezetten is a szünet után, mikor egymás után szólaltak föl az egyes párt­­árnyalatok vezetői,­­­ így Zichy Aladár a néppárt nevében je­lentette ki, hogy ezt a megoldást a kormány legutóbbi házszabálysértései után nem fogad­hatja el, tessék előbb vezekelni, tessék vissza­vonni a parallel ülésekre vonatkozó határo­zatot, ami pedig a megoldást illeti, intézze azt egy kiküldendő parlamenti bizottság. Holló Lajos viszont a béke ellenértékéül mereven a magyar vezényszót és a­ házszabálysértésért való vezeklést követelte.­­­ Általános figyelem közben szólalt föl gróf Apponyi Albert. Mindjárt bevezető szavai, amelyek szerint rendkívül megnyugtató érzést keltettek benne az imént elhangzott be­szédek, nagy megilletődést keltett jobbról és részben a néppárton is. Azután ő is csat­lakozott gróf Zichy Aladárhoz, hogy mielőtt még csak egy lépéssel is továbbmennénk, a házszabálysértés alapján létrejött párhuzamos üléseket megszüntes­sék. Ezt tekintené az első lépésnek a parla­menti béke helyreállítására. Körülbelül ez volt minden, amit mondott és mikor leült, se jobb­ról, se balról egyetlen hangos helyeslés nem hallatszott. Magát a miniszterelnököt pedig feltűnően kínosan érintette Apponyinak ismé­telt kijelentése, hogy az ő eljárása alkotmány­­sértés. Kieser nyilatkozott Ugrón Gábor, aki rögtön mérges nyilat röpített Kossuth Ferenc­ felé. A végtelen válság egyik fő okát abban látja, hogy mindig felhatalmazás nél­küli egyének nyilatkoztak benne. Majd megfújta a harci riadót. Beszéde a to­vábbi harcnak a proklamálása volt, de úgy­ látszott, hogy Ugrón is ugyanúgy, mint Kos­suth, fölhatalmazás nélküli egyén szerepében­ beszélt. .. " Krasznay Ferenc nem fogadta­ el Ugrón­ végső konzekvenciáit, amit a jobboldal csen­,­des helyesléssel kisért. Külömben ő is a pár-­­huzamos ülések miatt esett alkotmányos sérel­met hozta föl és annak megszüntetésére föl­ajánlotta a pártközi érintkezést. Ebből a célból azt indítványozta, hogy a Ház szer-,­dáig ne tartson ülést. Gróf Tisza István ehhez készséggel hozzá­járult. A miniszterelnök beszéde alatt izgatott szóváltás támadt báró Kaas Ivor és Kra­sz­­nay Ferenc között. Kaas odament Krasznay­­hoz és azt mondta neki, hogy szerdára nagy truck készül. Krasznay ezt nem jól értette, mire visszaszólt Kaashoz, hogy kikéri magá­nak, hogy meggyőződését kétségbe vonják és több hasonlókat. Az egész Ház arra felé fi­gyelt és a miniszterelnök is kénytelen volt megállni beszédével. Később tisztázódott a félreértés és Tisza a beállott csendben kije­lenthette, hogy hozzájárul az egynapos szü­nethez Ezzel egyidejűleg a mai második kí­sérletével a párhuzamos üléseknek is fölhagy­tak és siettek berekeszteni a mai ülést. Előbb­ azonban hitelesíteni kellett a jegyzőkönyvet és­ miután Lengyel Zoltán nem vonta vissza a reggel benyújtott indítványait, előbb hossza­­­dalmasan szavazni kellett és csak fél négykor ért véget az ülés, roppant izgatott hangu­latban. . .

Next